29.fejezet
Amint meglátták barátias ölelkezésünket, az asztaloknál ülő férfiak visszafordultak, de közben hallgatták a beszélgetésünket. Gray csigolyát ropogtató ölelése arra késztetett, hogy kicsit erősebben a kelleténél megütögessem a hátát. A célzást értette, mert egyből elengedett.
-Hé-hé finomabban!
-Ezt én is mondhatnám!
-Ülj le fiam! És meséld el hogy megy a sorod?!De várj, hagy mutassam be feleségemet. Rosetta!
A pult mögül kilibbent egy őszülő kontyos nő, akin némi kilő felesleg is volt. Arca kerek és eleven, barna szemei gyanúsan méregetett. Köténye mocskos volt az ételtől és az italoktól. Valahogy nagyon hasonlított arra a fiatal félénk lányra.
-Hölgyem!
Mélyen meghajoltam előtte.
-A nevem Inuka.
Tenyeremet nyújtottam felé. Rosetta habozás nélkül belesimította én meg épphogy megérintve kezet csókoltam.
-Én meg ennek a tulok felesége. Hívj csak Rosettnek.
A gyanakvás eltűnt arcáról és kedves, huncut mosolyával szinte levett a lábamról. Közvetlenségétől megkövülten néztem Grayra.
-Gray, nem mondtad, hogy a csodálatos feleséged egy szirén!
Komolyságomat látva Rosett pipacsvörösen elpirult és zavarában a kötényét birizgálta.
-Hé, ne hozd zavarba a feleségemet, te kurafi! Ülj le! Már nem is merem bemutatni a lányomat, még a végén teljesen beléd habarodik!
Elfoglaltam a helyem és az égő dohányt eloltottam.
-Ugyan, szolga vagyok! Mégis kinek kellenék?!
-Asszony menj és hozz ételt!
-Kettőt!
-Kettőt! Kettőt?
Végszóra Inu kidugta a fejét az asztal alól és nedves orrát a férfi húsos ujjaihoz érintette.
-Hát te is itt vagy te bolhazsák?!
Rosett már el is ment, míg Gray a bögyös hölgytől kért még egy sört.
-Ne nevezd magad szolgának, Inuka! Még akkor is ha az vagy.
-Miért nem?
-Mert Angliában nincsenek szolgák, csak az Új világban. Itt cselédek és komornyikok vannak. Gondolom a Mylady elkezdte a kiképzésedet.
-Ne is mond! Az a Sebastian kiidegel.
-Hát én se kedvelem. Egyszer találkoztam vele, de annyira fennhordja az orrát, hogy az összes taknyát látni.
Hasonlatára elnevettem magam. Mielőtt befejezhettem volna Rosett két tál gőzölgő raguval tért vissza.
-Jó étvágyat!
-Köszönjük.
Az egyik tányért leraktam a földre Inunak.
-Remélem van pénzed, hogy kifizesd!
Az elcsent bőrerszényemet kivettem a kabátomból és az asztalra dobtam.
-Ennyi elég lesz?
-Hát amennyit inni fogunk, biztosan!
Graynek igaza volt. Pár óra múlva az erszénybe csak pár szem érme maradt. Könnyen jött, könnyen ment. Az idő múlásával egyre többen és többen jöttek. Nem is foglalkoztam velük, legalábbis addig, míg meg nem hallottam két gyerek hangot. Ron és Jack piszkosan mégis vigyorogva léptek be a kocsmába az óriás Hughhal. Én még csak a második sörömet ittam, hála Gary mohóságának, akinek fel sem tűnt, hogy az összes kirendelt sört ő itta meg. Inu a gyerekeket meglátva utat tört magának a férfiak között. Ron és Jack sokkal nagyobb vigyorral ölelték magukhoz a boldogságtól farkcsóváló kutyát. Gary dülöngélve tápászkodott fel, hogy köszöntse őket.
-Kölykök! Hát...ti?!
Követtem az öreg szakácsot és én is köszöntöttem a három ismerőst. Ron és Jack kapva az alkalmon, mutogatták a "kincseiket". Érdeklődve figyeltem meséjüket, de Hugh félbeszakította őket.
-Ron véletlenül neked még nincs egy megbízásod?
A fiú elsápadt arccal kotorászott szakad kabátjában, majd egy megsárgult papírt vett elő.
-Jaj ne!
-Miről van szó?
-Ron és én mellékállásban kifutófiúként dolgozunk. Jól jön a plusz pénz.
-Igen, ez lett volna az utolsó címem, de nem tudom elolvasni.
-Mutasd csak!
Átvettem a levelet. A papír megsárgult és a tenger sós vizét teljesen magába szívta. A tinta elmosódott, de még így is ki tudtam olvasni a kanjikat. Megdermedtem.
-Ezt a levelet a gazdámnak címezték.
Yuko
Dubarry Grófné egy gömbölyded 40 év körüli asszony volt. Haja gesztenye barna, szemei kékek mint az ég. Gyönyörű jelenség volt. Ő és a két lánya fogadott minket lilás szalonjában. Legidősebb lánya Amanda szigorú ábrázatával arra késztetett, hogy az etikettből tanultakat tökéletesen alkalmazzam. Amint bemutattak Amandának és Deborahnak, aki szemtelen megjegyzést tett vágott szememre és kislányos rajongással dícsérte a fekete hajamat. Arra a következtetésre jutottam hogy a szőke vékonyka Debora a legfiatalabb a családban. Kellemes eperteát ittunk és próbáltam minden kérdésre válaszolni hazámmal kapcsolatban.
-Roppant érdekes lehet ez a Japán. Egyszer elmennék én is.
-Örülök, hogy elnyerte tetszését Grófné.
-Ugyan, hagyjuk ezt az udvariaskodást, hívj csak Glóriának, ahogy Annabellel is teszed.
A hirtelen ért gesztusra elpirultam, amit a két idősebb asszonyt szórakoztatta. A továbbiakban jobban megismertem a Dubarry család női tagjait. Amanda már négy éve férjnél van és két kisfiúk is van. A szigorú ábrázatát pedig kénytelen fenntartani a két rosszcsont kölyke miatt. Ennek ellenére szeret énekelni és nagyon jó a nyelvtanulásban. Debora viszont sokkal vadabb. Csak 16 éves, imád lovagolni és káprázatosan fest. Hamarosan megrendezik neki a saját bálját, ahol férjet találhat magának. Már több óra is eltelt mióta átjöttünk látogatóba, amikor hangos dörömbölésre és kiabálásra lettünk figyelmes. A grófnő komornyikja berontott a szalonba esdeklő arccal.
-Sajnálom úrnő nem tudtam megakadályozni.
Mindenki halálra várt arccal nézett a fekete hajú középkorú férfira, majd az utána berontott két alakra. A kezemben tartott csészémet visszaraktam az asztalra.
-Mégis mit jelentsen ez Inuka?
-Mégis kik ezek Yuko?!
-Kérlek nyugodjatok meg! Inuka, Yuko komornyikja a fiú, pedig a férjem hajóján dolgozik. Szerbusz Ron.
-Jjjó eestét Mylady.
-Úrnő, távirata érkezett.
-Ez még nem ok arra, hogy a Grófnő házába beronts!
-A táviratot Sakura-sama küldte.
-Köszönjük.
Az egyik tányért leraktam a földre Inunak.
-Remélem van pénzed, hogy kifizesd!
Az elcsent bőrerszényemet kivettem a kabátomból és az asztalra dobtam.
-Ennyi elég lesz?
-Hát amennyit inni fogunk, biztosan!
Graynek igaza volt. Pár óra múlva az erszénybe csak pár szem érme maradt. Könnyen jött, könnyen ment. Az idő múlásával egyre többen és többen jöttek. Nem is foglalkoztam velük, legalábbis addig, míg meg nem hallottam két gyerek hangot. Ron és Jack piszkosan mégis vigyorogva léptek be a kocsmába az óriás Hughhal. Én még csak a második sörömet ittam, hála Gary mohóságának, akinek fel sem tűnt, hogy az összes kirendelt sört ő itta meg. Inu a gyerekeket meglátva utat tört magának a férfiak között. Ron és Jack sokkal nagyobb vigyorral ölelték magukhoz a boldogságtól farkcsóváló kutyát. Gary dülöngélve tápászkodott fel, hogy köszöntse őket.
-Kölykök! Hát...ti?!
Követtem az öreg szakácsot és én is köszöntöttem a három ismerőst. Ron és Jack kapva az alkalmon, mutogatták a "kincseiket". Érdeklődve figyeltem meséjüket, de Hugh félbeszakította őket.
-Ron véletlenül neked még nincs egy megbízásod?
A fiú elsápadt arccal kotorászott szakad kabátjában, majd egy megsárgult papírt vett elő.
-Jaj ne!
-Miről van szó?
-Ron és én mellékállásban kifutófiúként dolgozunk. Jól jön a plusz pénz.
-Igen, ez lett volna az utolsó címem, de nem tudom elolvasni.
-Mutasd csak!
Átvettem a levelet. A papír megsárgult és a tenger sós vizét teljesen magába szívta. A tinta elmosódott, de még így is ki tudtam olvasni a kanjikat. Megdermedtem.
-Ezt a levelet a gazdámnak címezték.
Yuko
Dubarry Grófné egy gömbölyded 40 év körüli asszony volt. Haja gesztenye barna, szemei kékek mint az ég. Gyönyörű jelenség volt. Ő és a két lánya fogadott minket lilás szalonjában. Legidősebb lánya Amanda szigorú ábrázatával arra késztetett, hogy az etikettből tanultakat tökéletesen alkalmazzam. Amint bemutattak Amandának és Deborahnak, aki szemtelen megjegyzést tett vágott szememre és kislányos rajongással dícsérte a fekete hajamat. Arra a következtetésre jutottam hogy a szőke vékonyka Debora a legfiatalabb a családban. Kellemes eperteát ittunk és próbáltam minden kérdésre válaszolni hazámmal kapcsolatban.
-Roppant érdekes lehet ez a Japán. Egyszer elmennék én is.
-Örülök, hogy elnyerte tetszését Grófné.
-Ugyan, hagyjuk ezt az udvariaskodást, hívj csak Glóriának, ahogy Annabellel is teszed.
A hirtelen ért gesztusra elpirultam, amit a két idősebb asszonyt szórakoztatta. A továbbiakban jobban megismertem a Dubarry család női tagjait. Amanda már négy éve férjnél van és két kisfiúk is van. A szigorú ábrázatát pedig kénytelen fenntartani a két rosszcsont kölyke miatt. Ennek ellenére szeret énekelni és nagyon jó a nyelvtanulásban. Debora viszont sokkal vadabb. Csak 16 éves, imád lovagolni és káprázatosan fest. Hamarosan megrendezik neki a saját bálját, ahol férjet találhat magának. Már több óra is eltelt mióta átjöttünk látogatóba, amikor hangos dörömbölésre és kiabálásra lettünk figyelmes. A grófnő komornyikja berontott a szalonba esdeklő arccal.
-Sajnálom úrnő nem tudtam megakadályozni.
Mindenki halálra várt arccal nézett a fekete hajú középkorú férfira, majd az utána berontott két alakra. A kezemben tartott csészémet visszaraktam az asztalra.
-Mégis mit jelentsen ez Inuka?
-Mégis kik ezek Yuko?!
-Kérlek nyugodjatok meg! Inuka, Yuko komornyikja a fiú, pedig a férjem hajóján dolgozik. Szerbusz Ron.
-Jjjó eestét Mylady.
-Úrnő, távirata érkezett.
-Ez még nem ok arra, hogy a Grófnő házába beronts!
-A táviratot Sakura-sama küldte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése