Katona szerelem 12

Tizenkettedik fejezet

Megszakítottam a hívást és kinyújtottam a telefont Omarnak.

-Köszönöm.

Omar közelebb jött és elvette a telefonját de a másik kezével felém nyújt. Letörölte a könnyeimet.

-Miért?

Suttogva szóltam hozzá, nehogy tönkretegyem ezt az illúziót.

-Fogalmam sincs. 

Omar a rácsokhoz még közelebb hajolt és suttogva beszélt hozzám.

-Én nem hiszek az embereknek. Nem hiszem, hogy egy kegyetlen szörnyeteg lennél.

Éreztem a meleg leheletét a bőrömön, a finom illatát ami nagyon ismerős, de nem tudom felidézni, hogy honnan. Egyre szaporábban kezdtem el szedni a levegőt, jaj istenem!

-Akkor nagyon naiv vagy Omar.

Elakartam húzódni, de nem hagyta, szorosan tartotta azt a kezem amiben a telefonja volt. Egyre jobban gyengültem. Mégis mi ez? Miért érzem magam így?

https://www.youtube.com/watch?v=LVL67San6IM "tetszik neked","az őröd bejön neked" Te beleszerettél ebbe a rohadékba! Hogy tehetted! Elfelejtetted, hogy mit tett velünk?! Képes voltál beleszeretni!

-Nem vagyok az.

-De igen.

-Ha naiv vagyok akkor mond meg miért nem bántottad Nazirt? Többször is megtehetted volna, de nem tetted, miért?

-Nem ölök gyerekeket. Sosem öltem gyereket?!

-Na és én!

Kész vége! Ez örök kérdés marad. Már az elején megölhettem volna, mielőtt elkezdtem érezni iránta valamit. Kár is tagadni, mert igaz, de ezt nem fogom neki elmondani.

-Nem tudom.

-Én tudom.

Mi?!

-Mert nem vagy szörnyeteg, mint azt mindenki hiszi.

-Omar ...

Nem is tudom, hogy mit akartam mondani, de a börtön ajtócsapódása megmentett. Kitéptem a kezem a szorításából és a sarokba kuporodtam. A nagydarab katona jött le a lépcsőn.

-Omar gyere szükség van rád!

-Muszáj?

-Igen, úgy hogy gyere!

-De ...

-Ne akard, hogy a grabancodnál fogva vigyelek fel a lépcsőn?!

-Jól van na!

-Hihetetlen ez az alak. Majd még beszélünk Kira.

Hagytam, hogy elmenjen. Nem akarom most látni. Túlságosan is fáj. Tamás egyik kedvenc dalát kezdtem el dúdolni, addig amíg elaludtam. A testem elernyedt.
 A legpuhább ágyban feküdtem. Bőröm tiszta volt, ápolt. Már nem a börtönben vagyok. A lepedő körbeöleli meztelen testemet. Az ágy melletti ablakon beszűrődik a napfény. Mellettem valaki fekszik.  A napsugarak az izmos (de nem kockás) barna mellkast és hasat megvilágította, szinte már ragyogott. A kezem a férfi mellkasán volt(mert bizony ez egy férfi volt), ami emelkedett és süllyedt a nyugodt légzése miatt. Álmos fejjel kezdtem simogatni a csupasz bőrét. Akár a selyem. Meleg és sima. Az illata is jó.  Enyhén fűszeres és mintha a nap illatát is érezném. Egy kéz került a fejemre, ami elkezdett simogatni, olykor-olykor a hajamba túrt és masszírozott. Elégedetten hajtottam a fejem a mellkasára. Annyira békés ez a reggel. Mosolyogva néztem ki az ablakon. Ez annyira hiányzott. Az államat a férfi mellkasra támasztottam és ránéztem a férfira. Kikerekedett szemmel néztem az ismert férfi arcára. A férfi mosolyogva, boldogan nézet vissza rám. A fejemről a kezét levette és az arcomat kezdte el simogatni.
-Jó reggelt.
Ahogy a rekedt hangját meghallottam azonnal eltűnt bennem a feszültség. Csak bágyadt mosollyal tudtam ránézni.
-Neked is Omar.
Becsuktam a szeme és csak élveztem ezt a békés és kedves érzést. Mikor kinyitottam a szemem a kemény cellába találtam magam. A hálószoba képe kezdet elhalványodni a fejemben. Omar mosolyogva hozta a kajaadagom.

Omar

Dabirt követtem fel a lépcsőn. Megvártam amíg kiértünk a börtönrészből.
-Mi a helyzet?

-Cemal hívat.
-Morci vagy. Miért?
-Hogy miért? Még kérdezed?!
Dabir megragadta a vállaimat és a falhoz nyomott.
-Nem azért lettél börtönőr, hogy a rabbal enyelegj. És pont vele! Azt hittem, hogy ennél te jobb vagy!
Dabir megvetően nézet le rám.
-Várjunk mi van?! Én nem hajtok senkire. Az igaz, hogy nem vagyok egy szent, de akkor sincs semmi köztünk.
-Igen?! Akkor mégis miért voltál OLYAN közel hozzá? És nehogy az őrült tesztedet hozd mentségül, mert nem fogom bevenni.

Hát ez-az én sem tudom, de ezt tuti, hogy nem fogom neki bevallani. Inkább szó nélkül a bátyámhoz mentem.

Cemal csak arra volt kíváncsi, hogy mi a helyzet. Persze én büszkén kihúztam magam, az arcom elkezdett rángatózni a visszatartott vigyorgás miatt, ezzel is mutatva, hogy totális siker. Miután elmondtam a tapasztalataimat és a további javaslataimat a régi irodámba mentem, ahol még a háború idején bezártak a többi infózsenivel. Gyorsan köszöntem az ismerősöknek és leültem a gépemhez. Először is Kira adataira kerestem rá. Sajnálatomra minden adatott már jól ismertem. De aztán eszembe jutott Kira telefonos beszélgetése és néhány szót megjegyeztem. Huuu mi is volt? Ja igen! Az elsőt beírtam. Szerencsémre egy nevet is mondott és villámgyors keresésnél kidobott egy színész, ami... az Alkonyat egyik sztárja volt. Összeraktam a szavakat és vigyorogva olvastam fel. Taylor Lautner vigyorogna rám. ez csak is én lehetek, hiszen csak én vigyorgok rá (amit nem igazán értek,vakok a többiek?).Tehát tetszik neki a mosolyom. Piros pont nekem! Akkor lássuk a következőt. A fordító azt írta ki, hogy harapnivaló, de mégis mi? Karba tett kézzel kezdtem el gondolkozni Kira szavain. És akkor eszembe jutott, gyorsan lefordítottam és... Grrrrr. Harapnivaló fenekem van. Ó ezt még fel tudom használni, na lássuk mi van még!
Sajnos a többi szavakat a fordító hibásnak vélte és sehogy sem tudtam rájönni a hibára. Az órára pillantva káromkodtam. Mostanában mégis miért telik ilyen gyorsan az idő?! Ez nem fer!


Kira

-Csak nem aludtál napsugár?
-Hmmm. Mit meg nem adnék egy kis napfényért.
Omar kuncogva adta be az ebédem?
-Akkor ezt vegyem úgy, hogy vacsorára napfényt kérsz?
-Hogy lemondjak az elviselhető, de laktató vacsorámról egy kis napfényért?! Nem, inkább nem!
-Hát jó, akkor talán legközelebb.
-Talán.
A fura színű főzelékemet kanalaztam, a mikor eszembe jutott valami.
-Omar!
-Hm?
-Kérhetek tőled valamit?
Omar érdeklődve dőlt előre.
-Mit szeretnél?
-A rablét elég unalmas, az egész napom azzal telik el, hogy eszek, iszok és alszom. Uncsi.
-Értem, mit szeretnél?
-Olvasnivalót.
-Mit?
-Bármi jó, újság vagy könyv. Csak legyen elég.
-Te aztán tudod hogy hogyan lepd meg az embert Kira.
-Ezt úgy mondod, mintha eddig nem szoktalak meglepni.
Omar kacarászva állt fel és a rácsokba kapaszkodott.
-Igazad van. Rendben, meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben.
-Oké.
Kiadtam Omarnak a tálcám, mire ő lehajolt úgy, hogy a fenekét jól láthassam és enyhén megrázta azt. Hmmm. Még mindig izmos. Omar oldalpillantással engem nézet, zavaromba elkezdtem bámulni.
-Mi van?
-Semmi, semmi.
Felvette a tálcát és a lépcsők felé sétált.
-Mond csak Kira!
-Hm?
-Még mindig harapnivaló a fenekem?
Annyira meglepődtem -e kérdésén, hogy számtalan érzelem futott át rajtam. Zavarodottság, szégyenlősség, és harag. Megfogtam a fémbögrémet és a rácsomnak dobtam, ami hatalmasat szólt. Omar csak hangosan kacarászott. Élvezte, hogy ilyen érzést kiváltott belőlem. Csak ne lenne ennyire helyes.

Egy új világ vagy még sem ? 11

11.fejezet

Megjöttem! A történetben az egyik barátom rajzát csodálhatjátok meg, művésznevén: Monsterwolf217
http://monsterwolf217.deviantart.com/art/Something-573269677?ga_submit_new=10%3A1448034249
az oldal jobb oldalán megcsodálhatjátok a többi műveit.
Köszi, hogy olvadtok jó szórakozást!

A dűnéken sétálva elkezdtem kihajtani a térképem. Na nézzük melyik irányba kell mennem. Jelenleg a kontinens nyugati oldalán vagyok a Frod parton, a térkép szerint itt nem messze egy személyszállító van, ami egy hét alatt a kontinens közepébe visz, onnan csak egy nap a falka otthona.  Óó, már látom is! Két alak egy padnál álltak, tuti, hogy ez az állomás. A megállóban egy kék bőrű srác, egy tökre normális kinézetű dióbarna hajú boszi várt. Vajon mikor jön a busz? Egyáltalán buszok vannak ebben a világban? Valami furcsa szagot éreztem, mintha egy macskát éreznék. A szag irányába fordultam és ... azta! Egy nagy szőrös állat közeledett felénk, ami legalább egy elefánt nagyságú volt. Hosszú szürke bundáján fekete fontok volta, kicsit dalmatás szerű. Szemei felemás színűek az egyik kék a másik zöld nagyon jól nézet ki. Egy köpenyes alak ült a nyakán és egy horgászbot félét tartott a kezében, aminek a végén véres húsdarab lógott. Szegény állat már szabály szerűen vízesés módján ömlött a nyála. Hú! Mivel egyre közelebb jött már jól láttam, hogy a hátán egy nagy kosárféle van amiben utasok ültek.

Csak azt ne mondják nekem, hogy ezzel fognak a városba vinni! Ugye nem?!  A nagy állat megállt előttünk és ... el sem hiszem, de akkorát eregetett ez az állat, hogy az én szaglásomnak a poklot jelentette. Ó a fenébe, csak ne lennék alapból is a pokolba! Az állat vezetője a szállító hátára mászott és egy létrát eresztett nekünk. Én utolsónak szálltam fel. A "sofőr" mindenkitől megkérdezte, hogy hová tart.
-Meddig?
-Tessék?
-Meddig akar menni?
-Ó, a fővárosba.
-Az 1000 ron.
Kivettem a zsebemből egy ezrest és odaadtam neki. Kinyitotta előttem a kosár ajtaját és beszálltam. A kapucnim alatt szájtátva néztem körbe. Az ülések megnyúltak és szétváltak, úgy mint a Harry Potteres filmben az a londoni buszon. Ez nagyon, nagyon király!!! Elmentem a hátsó sorba és leültem a boszi mellé a falhoz. A nagy szörnymacska elindult. A kosár egy kicsit dülöngélt, de elég stabilan állt. Nem bírtam megállni és kinyúltam a kosárból, a macsek bundájára tettem a mancsom, de ügyeltem hogy ne látszódjon ki a mancsom. Ahogy simogattam a macskát, észrevettem, hogy egyre gyorsabban csóválja a farkát. Istenem de édes! Már jó erősen vakargattam, amikor egy lágy hang szólt hozzám.
-Ugye milyen puha a bundája? Á, látnád őket amikor még pici babák?! Egyszerűen pelyhesek, mint a toll. Imádom a cabiket.
A mellettem lévő boszorkány meg borzongott, amikor a kölyök állatott említette. Most, hogy jobban megnézem a haja végei levélzöldek, a szemei akár a fű és az illata olyan ismerős.
"-Te szemtelen kölyök, hogy mersz itt horkolni, amikor fontos varázslat közepén tartok!
A semmiből egy kókuszdió eset a fejemre. Azonnal felriadtam és a fejemet dörzsöltem, hogy enyhítsem a fájdalmat.
-Eszednél vagy, te átkozott boszorkány?!
Apám elküldött az északi erdőbe az ottani erdő boszorkányhoz, egy fontos küldetés miatt. Már egy órája itt vagyok a boszorka jurtájában. Éppen a tűz előtt törökülésben ültünk, amikor rákezdett valami halandzsára, annyira unalmasnak találtam és monoton volt az egész, hogy véletlenül elaludtam. De akkor is egy ilyen kőkemény gyümölccsel megdobni, akkor is túlzás!
-Te beszélsz te haszontalan bolhás kölyök?!"
Értem a lány egy erdő boszi, ez teljesen logikus.
-Mekkorák amikor kicsi?
A lány zöld szemei csak úgy ragyogtak, ahogy meghallotta a hangomat. A két kezét kinyújtotta és egy kis gömböt formált, ami egy focilabda nagyság volt. Azta, nem csoda, hogy ekkorára nőt!
-Iszonyat édesek, amikor még kicsik lecsiszolják a karmaikat, így nem lesz nekik kényelmetlen a szállítás!
-Értem.
-Borka vagyok.
Borka a kezét nyújtotta, már én is emeltem volna fel a kezem, de megálljt parancsoltam.
-Kellan.
Bocsi mester, de más nem jutott eszembe. Remélem megbocsátasz.
-Örvendek, és merre tartasz?
-A fővárosba.
-Nahát én is, éppen a barátomhoz megyek.
-Ha nem zavar a kérdésem mégis mit keres itt az óceánnál egy erdőboszorkány?
-Hát a páromnak nemsokára szülinapja lesz és imádja a tengeri szárított halakat és itt árulják a legjobbat. Ezért úgy döntöttem, hogy meglepem vele.
 Borka a kis zsákját kezdte el pacskolgatni, majd elővette a pénztárcáját és megmutatott egy képet. A fotón egy fiatal srác volt sárga szemekkel és búza szőke hajjal.
-Szerencsés fickó.
-Inkább én vagyok.
-Hogy hívják?
-Leo. És neked van párod?
-Nem nincs, de nem is baj, nem lenne rá időm.
-Ó a párodra mindig van időd. De ezt majd te is megtudod.
-Ha te mondod.

Az egyhetes útból már három letelt. Esténként mindig megálltunk és akkor amikor egy közeli városhoz értünk. A városok nem különböztek az én világombeliektől. Most már tudom, hogy milyen lényekkel utazom. Király vagyok. Az emlékeknek hála most már tudom, hogy a kék bőrű srác egy habfiú. Ja elég vicces elnevezése van. Míg az átlagos hableányok szinte tökéletes emberi külsőt tudnak felvenni, addig a fiúk akik igen kevesen vannak (de a mai technológiának, már eltudják intézni, hogy fiú utód jöjjön világra) nem igazán tudnak alkalmazkodni. Bőrük színe megegyezik a pikkelyükével, a fülük úszóhártyás ahogy a kezük és a lábuk is. Ja és irtó büdösek. A kosárban volt még két boszorkány egyforma köpennyel és egy csuklyás alak, aki szintén rejtőzködik mert sehogy sem tudtam megállapítani a faját.
-És mond csak Kellan, miért mész a fővárosba?
A fenébe ki kell találnom valamit. Hazudj, hazudj! Meg van!
-Szerencsét próbálok.
-Milyen téren, lehet, hogy tudok segíteni.
Öm, a fenébe ezt jól megcsináltam. Gondolkozz Lana!
-Ööö. Politika. Politikusnak megyek.
Ebből biztos, hogy nem fogok jól kijönni.
-Politikus? Akkor nem csoda, hogy álcázod magad.
-Ühüm.
Kínosnak tartottam azt a csendet ami már öt perce volt. Téma, téma!
-Mond csak Borka, miért ülnek külön az a két boszi?
Borka felhúzott szemöldökkel méregetett, de válaszolt a kérdésemre.
-A cabiken való utazás nem túl biztonságos, bármikor ránk támadhatnak zsoldosok, fejvadászok, vagy akárki. A tanács létrehozott egy Védelmezők nevű osztagot, a biztonság érdekében. Valaki a városokban járőrözik, valaki meg a szállító járműveknél. A két boszorkány -e osztag tagja. Ha baj történne akkor egy védőpajzsot fonnának a cabira és visszatámadnának a támadókra. Ők kiképzett harcosok, de persze vannak "balesetek" is. Reméljük nem történik semmi.
Tehát ez a világ sem biztonságos. Mégis mire is számítottam?! Hirtelen a szokottnál erősebben megrázkódott a cabi. Mégis mi a fene történik?! Már éppen álltam volna fel a helyemről amikor megint belénk csapódott valami. A szőrcsomó annyira megrázkódott, hogy visszaestem a helyemre. Borka pánikszerűen forgatta a fejét. A két boszorkány felállt a cabi két végére álltak, elkezdtek mormolni egy varázsigét és a levegőbe rajzoltak.
-Mi történt Borka?
A lány elfúló hangon szólt közben meredt a közeli erdőbe.
-Megtámadtak minket.
-Nem arról volt szó, hogy a védelmezők profik?!
A két boszi verejtékezve és remegő kezekkel védtek minket, de ezt az állapotot nem fogják sokáig kibírni.
-Azok is! A támadóink túl erősek!
-Borka betudsz nekik segíteni?
-Igen.
-Akkor menj segíts nekik, a vezetővel kitalálok valamit.
Borka gyorsan biccentett és elszaladt az egyik oldalra. A habfiú pánikolva markolászta az előtte lévő ülés hátát. Hasztalan. A köpenyes alak aki szintén egyedül ült az lehajtott fejjel mozdulatlanul ült. Vajon elaludt? Nem foglalkoztam senkivel csak mentem a vezetőhöz. Kimásztam a kosárból és a cabi nyakán kúsztam a célpontomhoz.
-Hé! Van valami terve?
-Üljön vissza a helyére!
-Süket! Megtámadtak minket!
-Tudom, nem tehetek semmit, majd az őrzök megvédenek.
Cabi bundájába markoltam és hátranéztem. Az egyik boszorkány a földre rogyott, de még mindig fenntartotta a kezét, hamarosan elpusztítják a védőburkot és akkor nyílt célpontok leszünk. Miután befejeztem a gondolatmenetemet a három boszi már kifulladva a földre rogytak aztán egy nagy bumm. A cabit telibe találták és mindenki leeset. A földet érés nem volt túl kellemes, főleg hogy beszorult a lábam a szőrcsomó alá. A fűben megkapaszkodtam és vicsorogva kiszabadítottam magam. A zöld fűből föltérdeltem és elmentem megkeresni a többi utast. A habfiú az egyik fának csapódott, már távolról láttam, hogy nem lélegzik. Meghalt. A fenébe meg kell keresnem a többieket. Borka nem messze a földön feküdt. Odaszaladtam hozzá és elkezdtem dörzsölni a hátát. Egyenletesen lélegzett, a fején egy vékony vércsík folyt le.
-Borka ébredj!
A lány nyöszörögve de felébredt és a segítségemmel felállt.
-Hogy? Mi?
-Ledöntötték a védőpajzsotokat. Mégis mik támadtak ránk?
Mielőtt Borka válaszolhatott volna három lény jelenlétét érzékeltem.
-Tudsz állni? Keresd meg a két boszorkányt!
Megfordultam és szembe találtam magam a három ellenfelemmel.

Katona szerelem 11

Tizenegyedik fejezet

Omar

-Apa Kira nem katona! Ő a Démon.

Mysha kikerekedett szemekkel nézet, hol rám, hol a kisfiára. Cemal meg.... ő vörös fejjel és haragban izzó szemeit meresztette rám.

-Myha vidd Nazirt lefeküdni!

-De apa én még nem vagyok álmos!

-Semmi de, Nazir! Mysha!

Myha lágy hangon szólt a már rémült Nazirhoz.

-Fogadj szót apádnak drágám. Gyere!

A kisfiú megfogta anyja kezét, jó éjszakát kívánt az asztalnál ülő két férfinak és elment a szobájába az anyjával. A két férfi megvárta, amíg becsukódott a gyerekszoba ajtaja és csak, azután kezdtek el beszélgetni.

-Elment a józan eszed Omar! A fiamat egy szörnyeteg közelébe engedted?! Mi lett volna, hogy ha bántja vagy megöli a fiamat! Akkor mégis mi a fészkes fenét csináltál volna?

-Befejeznéd! Kira nem bántotta a fiad! És tudod, hogy miért?!

-Nem öcsém, kérlek... kérlek világosíts fel!

-Azért, mert már egyáltalán nem olyan mint volt! Megváltozott!

-Azt akarod mondani, hogy aki több ezer emberemet megölt és vadállat módjára vergődött a börtönbe... megváltozott?!

-Igen.

A bátyám felállt, öntött magának egy pohár bort és elröhögte magát.

-Hát ennyire hülyének nézel!

-Nem bátyám, de értsd meg, Kira civilizált emberként viselkedik.

-Nevetséges!

-De, ha már felhoztuk ezt a témát szeretnélek megkérni valamire.

Cemal fel-alá kezdet sétálni, majd rám nézett. Én előre hajoltam, az asztalra könyököltem és az ujjaimat összefontam. 

-Tudom, hogy meg fogom bánni, de halljam mit szeretnél.

-Arra kérnélek, hogy enged meg, hogy tesztekben bizonyítsam Kira épelméjűségét.

-És mégis milyen tesztek lennének?

-Dabirral már beszéltem és benne van ...

-Jó jó, de mondjad!

-Arra gondoltam, hogy "felelőtlenül" viselkednék vele. Tehát arra akarok kilyukadni, hogy esélyt adok neki a szökésre.

Már láttam Cemal felháborodását, de gyorsan folytattam nehogy a szavamba vágjon.

-De ott lesz Dabir is, aki megbújva felügyeli a tesztet. Ő egyfajta B terv lenni. Ha a helyzet rosszra fordulna, akkor egy altató pisztollyal letudja lőni.

Még soroltam volna érveket, de Cemal egy intéssel elhallgattatott.

-Elég lesz!

-Cemal!

-Talán, ... ez működhet is. Vesztenivalónk úgy sincs, hacsak nem akarod KOCKÁRA TENNI AZ ÉLETED!!!

-Jaj, ne kezd már te is! Kira teljesen normálisan viselkedik. És amúgy is az altató lövedék nagyon gyorsan hat, nem kockáztatok semmit, ahogy te sem.
-Nem!
-Cemal, te is jól tudod, hogy nem tarthatjuk ott örökre bezárva.
-Akkor sem!
-Cemal, elnéztem azt, hogy egy poros informatikai terembe dugtál, nem pedig a frontra, holott jól tudtad, hogy én is el akarok menni, de nem szóltam semmit. És végül itt van a lehetőség, hogy én is tegyek valamit, hogy megváltoztassam egy ember életét, de te megint nemet mondasz.
Cemal a  kezét bámulta, még véletlenül sem nézet rám.
-Cemal, a bátyám vagy, de egyben az admirálisom. Kötelezettségeid vannak, most nem a bátyót akarom, hanem az admirálisom engedélyét.
-Rendben! Legyen! De ha valakinek egy haja szála is meggörbül téged vonlak felelősségre, őt pedig életfogytiglanra bezáratom. Megértetted?!
-Igen, admirális!
-Helyes, elment az étvágyam.
Cemal eltolta a tányérját és Mysha után ment. Én még maradtam. Befejeztem a vacsorám és egy pohár whisky-vel kimentem a hintaágyamba nézni a csillagokat.
-Készülj Kira, hamarosan szabad leszel.

Másnap

Dabirral egyeztettem a tervemet, aki csak csóválta a fejét.
-Szerintem ez még mindig nem jó ötlet.
-Ugyan volt már olyan ötletem, ami nem vált volna be?
Dabir felhúzott szemöldökkel nézett rám.
-Soroljam?
Elhúzott szájjal vittem a kajatálcát és a börtön felé sétáltam.
-Inkább ne.
Dabir mély, dörmögő hangján elkezdett nevetni.
-Már jól kezdődik a napom.
Kinyitottam az ajtót és lementem a lépcsőn, Dabir addig a lépcső tetejéről figyelt.
-Jó reggelt Kira! Meghoztam a reggelit!
-Mégis mitől vagy ennyire vidám minden reggel?
-Csak azért, mert tudom, hogy minden reggel egy gyönyörű lányt fogok látni?
-Ne nyalíz! Inkább add ide a reggelim, éhen halok. Mi a mai menü?
-Szalonnás és kolbászos rántotta és két szelet kenyér.
Kinyitottam az ajtót és beraktam a tálcát, aztán vissza mentem, majd bezártam az ajtót. Amint elmentem a szekrényhez, addig Kira elment a tálcájáért és vissza ment a helyére. Elővettem a lapátot és a talicskát.
Kinyitottam a cella ajtaját és elkezdtem takarítani, de az ajtót nem zártam be.

Kira

Áááh! Olyan régen ettem ilyen finom tojást. Nyammogva figyeltem Omart, ahogy lapátol. Igazán vicces látvány volt. Oldalra fordítottam a fejem és megláttam, hogy nincs bezárva az ajtó és most hogy jobban megnézem az elválasztó sincs lehúzva. Mi a fene? Itt az alkalom! Fogd a tálcát csapd le Omar fejét és spuri! Ezt nem teheted, hiszen olyan kedves, nem bánthatjuk Omart! Fejezzétek be! Tomnak igaza van, nem bánthatjuk Omart! Már belefáradtam a harcba. Nincs semmi értelme megszokni, hiszen úgyis elkapnának. Befejeztem a reggelimet, ittam két pohár vizet és Omar lábához löktem a tálcám.
-Fincsi volt.
Omar befejezte a lapátolást és könnyes szemmel rám vigyorgott.
-Ennek örülök.
Oh, a fenébe, hogy lehet ennyire cuki? Várjunk, mi van?? Cuki?!!! Te most viccelsz?! Kira te teljesen megőrültél! Így igaz megőrültem! Én teljesen megőrültem. Igen, csak ez lehet a baj! Omar befejezte a takarítást, kivitte a talicskát, az ajtót nem csukta be.
-Nem felejtettél el valamit?
-Mire gondolsz?
Omar értetlenül nézett rám. Én csak a nyitott ajtóra mutattam, mire ő megjátszott feledékenységgel a koszos kezével a homlokára csapott, aminek következtében egy barna foltot hagyott.
-Oh, én milyen feledékeny vagyok! Elfelejtettem az ajtót.
Lerakta a talicskát és becsukta az ajtót, majd a talicskával felment a lépcsőn. Mint mindig most is bénázott, de mintha egyre kevesebbet bakizna?!

Omar

Sikerült!!!! Elégedetten vigyorgok Dabirra, még az sem érdekel, hogy tiszta szar vagyok. Dabir a folyosón várt és egyre vörösebb a feje a visszatartott röhögéstől.
-Te nem vagy normális! Istenem mindjárt megfulladok hahahha, ha látnád, hogy hogyan nézel ki! Hahahah. Jut eszembe irtó büdös vagy! Hahahahah!!!
-Neves csak, de elértem a célom! Még az sem érdekel, hogy ha tiszta szar vagyok.
-Omar, ugye tudod, hogy most szaroztad le magad?!
-Oooh a jó....
Dabir torok-szakadtából elkezdett röhögni, amiből röfögés lett.
-Hagyd abba malac! Inkább segíts!
-Bocs, de veled ellentétben én nem szeretek szarhoz nyúlni.
Fáradtan a talicskára támaszkodva sóhajtottam.
-Ezt sokáig fogom tőled hallani igaz, Dabir?
-De még mennyire büdös barátom.
Most már én is röhögtem. A koszos talicskát kiürítettem és leslagoltam, majd egy tiszta ruhát kerestem és levittem a börtönbe. A ruhákat beadtam Kirának, majd a szekrényhez mentem a slagért, amit a csaphoz kapcsoltam és a másik végét átnyújtottam a lánynak. Kira jelentősen rám nézet, mire én habozva, de megfordultam. Túlságosan is bízom benne. Mi van ha megfolyt a csővel? Nem nem, Kira megváltozott, már nem olyan. Addig elmélkedtem,  amíg Kira a csővel meg nem bökött. Annyira megijedtem, hogy egy hatalmasat ugrottam előre.
-Hahaha, jaj, Omar mégis mitől félsz nincs nálam stuki!
-Tudom.
Zavartan vettem el a büdös ruháit és a slagot. Felmentem a csomaggal az emeletre. A csövet a kinti csaphoz raktam, a ruhát meg elvittem a mosodába. Sok katona megfordult utánam.
-Mégis miért bámulnak?
-Haver elfelejtetted, hogy tiszta szar vagy? És még bűzlesz is! Fújj!
-Te csak ne húzd az orrod, segíthettél volna?!
-Hogy -e csodálatos látványt megakadályozzak, soha! Amúgy ha segítettem volna annyi lenne a te csodálatos tervednek.
-Igaz.
-És mond csak mi a következő zseniális terved?
-Most jön a jutalom.
-A micsoda?
-Kira teljesítette az első tesztet, ezért jutalmat érdemel, ami valójában egy teszt is.
-Most már végképp nem értem.
Sunyin elmosolyodtam és elindultam a fürdők felé.
-Majd meglátod barátom.
Dabir csak a fejét rázta. Meg tudom érteni. Semmi logika nincs ebben az egészben, de én akkor is segíteni akarok Kirának.

Kira

Ha az ember kitudja, hogy mennyi ideje, de végre lefürödhet, igaz jéghideg vízzel, annál nincs is jobb. Tiszta ruhám nedves a víztől, de nem zavar, a börtönben úgy is meleg van. A reggelim maradékát befaltam, majd a hideg vízzel leöblítettem azt. Elégedetten dőltem a falhoz és elkezdtem dudorászni.https://www.youtube.com/watch?v=yCjJyiqpAuU Észre sem vettem, hogy a twinke twinke little start éneklem csak amikor Omar (akit szintén nem vettem észre) szólt.
-Nem is tudtam, hogy szereted a gyerek dalokat.
-Az öcsémnek sokat énekeltem. Esténként mindig azzal nyaggatott, hogy énekeljek. Bármilyen fáradt voltam is én mindig teljesítettem a kívánságát.
-Aranyos kölyök lehetett.
-Igen, az VOLT.
Az utolsó szót erősebben megnyomtam, mire észrevettem, hogy Omar bűnbánóan lehajtja a fejét.
-Sajnálom.
Csak egy erőtlen legyintésre tellett.
-Miért jöttél? Még nincs itt az ebédidő.
-Hoztam neked valami.
-Nem kérek almát.
-Nem-nem ez nem alma.
Omar elővette a zsebéből a telefonját, majd azt felém nyújtotta.
-Mire készülsz Omar?
-Aminek látszik, oda adom a telefonom. De csak egy hívásod van.
-Most csak viccelsz!
-Nem, nos kell vagy nem?
Ez csapda Kira! Mégis mit érne vele? Itt az esélyed Kira! Használd ki! Ne tedd!
-De kell!
A rácshoz pattantam és kikaptam a telefont Omar kezéből.
-Csak egy hívásom van?
-Igen, de korlátlan beszélgetésed van.
-Rendben.
A telefont feloldottam és tárcsáztam. Csak egy embert tudok, aki a kételyeimet eltudja oszlatni.
-Haló itt Richard kapitány.
-Nocsak, nocsak mégis mivel érdemelted, ki hogy kapitány legyél?
-Kivel beszélek?
-Már el is felejtett KAPITÁNY?
-Az nem lehet ... te vagy az Kira?
-Hát van valaki más aki az isten háta mögött börtönben van, mint hadifogoly, hm?
-Úgy néz ki ott megtanultál flegmázni. De gondolom, nem azért hívtál, hogy megkérdezd hogy hogy vagyok. Várjunk csak, hogy lehet, hogy engedtek telefonálni.
-Jól viselkedtem és ezért kaptam egy híváslehetőséget. De igaza van kapitány nem ezért hívtam, hanem azért mert érdekelne, hogy mi a helyzet a országok között.
-Hát talán említették neked az országok békét kötöttek. A feltételek az átlagosak volt, mi odaadjuk a hadifoglyokat az ottani foglyokért.
-És velem mi van?
-Nos, igen. Az ottani nagykutyák jobban félnek tőled mint a mi seregünktől, ezért ragaszkodtak, hogy ott maradj. Be kell látnod Kira, ahogy viselkedtél ... az mindenkit megrémisztett.
-Akkor egész hátralévő életemben börtönbe zárva leszek?
-Nem, a szerződésben az áll, hogy ha 2 évig civilizáltan viselkedsz, akkor szabadon engednek és hazatérhetsz.
-Értem.
Feszült csend állt be, mire megszólalt a kapitány.
-Van még kérdésed?
-Igen.
-Csak egy hívás lehetőséget kaptam, tudnád kapcsolni Taráékat?
-Persze, várj egy kicsit.
Amíg vártam Omarra néztem, aki a földön ülve bámult és mosolygott. A fenébe!
-Itt vagyok, jó volt beszélni veled Kira.
-Önnel is kapitány.
Egy kattanás jelezte, hogy vége a beszélgetésnek. Egy női hang szólalt bele az új vonalba.
-Haló, itt Nagy Scottné.
Ez a név, nevetséges! Nem hittem volna, hogy felveszi Scott nevét,de a hangja annyira hiányzott.
-Szia Tara, én vagyok az Kira.
Egy hatalmas sikoly szakította ki a dobhártyámat.
-Úristen Tara, jól vagy?!
-Tényleg te vagy az? Ez nem vicc?
-Hát én biztos, hogy nem vagyok az, de Nagy Scottné? Tényleg?
-Jó jó, igazad van, tényleg vicces ez a név, de hát akkor is ideje használnom Scott nevét.
A potyogó könnyeimet kezdtem el törölgetni, de még véletlenül sem szakítanám félbe.
-Hogy vagytok Tara?
-Még mindig az árvaházban vagyunk, szerintem itt is maradunk. Nagyon szeretjük a kölyköket. Az államtól kaptunk műlábakat ezzel már szinte teljes életet tudunk élni. Már egy közeli házat is vettünk. Nagyon hiányzol.
Most már Tara is sírva beszél.
-Ti is nekem. Mindig gondolok rátok. Kérlek mesélj még valamit!
-Scottal arra gondoltunk szip-szip, hogy örökbefogadunk egy gyereket.
-Akkor leálltok a gyerek projekttel?
-Azaz igazság, hogy a háború teljesen megváltoztatott minket, gyakran arra riadunk fel, hogy a ismét a harctéren vagyunk és körbevesznek a hallottak és egy gyerek, nem nem bírnánk ki.
-Megértem.
-És mi van veled mégis hogy jutottál telefonhoz? Várj ugye nem öltél meg senki?
-Nem a börtönőröm odaadta, hogy telefonáljak.
-Aha, és milyen?
-Micsoda?
-Hát az őröd? Jóképű?
Ó, de még mennyire!
-Igen.
-Miért nem mesélsz? Várjunk akkor ő most ott van veled?
-Igen.
-Mit csinál?
-Néz.
-Téged néz?
-Igen.
-És hogyan?
Az ölembe néztem, majd lopva Omarra pillantottam.
-Mintha alig várja, hogy befejezzem és elmeséljem, hogy miről beszélgettünk.
-Jaj, de cuki! És láttad már mosolyogni?
-Igen.
-Milyen?!
-Mint ha Taylor Lautner vigyorogna rám.
-Hűha! És valami sexy?
Suttogva válaszoltam Tarának.
-A feneke.
-Nagy, izmos?
-Nem, inkább ...
-Na mond már!
-Harapni való.
Tara akkorát sikongatott, hogy leejtettem a telefon. Omar döbbenten dőlt előre.
-Minden rendben?
-Igen, csak izgatott.
Omar biccentett és figyelt tovább.
-Tara hagyd abba! Mindenkit megijesztesz.
-Bocsi,de olyan rég volt, mióta is tetszett így neked egy pasi?
-Nem tetszik!
-Igazán? Akkor nem helyes?
-De.
-És kedves is nem?
-De igen.
-És ennivalónak tartod.
-Hát... igen.
-Akkor drága barátném, az őröd bizony bejön neked!
-De...
-Semmi,de  az érzéseinket nem lehet megváltoztatni.
-Na jó én ezt már nem bírom, inkább add Scottot.
-Oké, de erről még beszélni fogunk.
A vonal elkezdett recsegni, majd Tara halk hangját hallottam.
-Kira veled szeretne beszélni.
-Hát nem halt meg?
-Nem, úgyhogy jössz egy tízessel.
-Mázli, hogy közös számlánk van.
-Na hali.
Mi van! Csak most eset le.
-Ti tényleg egy tízesben fogadtatok rám?!
-....Neeem. De tényleg, csak cukkolni akarunk.
-Na persze.
-Hogy vagy Kira?
-Büdös vagyok és unatkozom. Az egész napom csak alvással és evéssel telik.
-Sajnállak.
-Amúgy megvagyok. Veletek mi van?
-Tara már elmesélte, nem tudok mit mondani.
-Még mindig mérges vagy rám?
-Igen vagyis nem! Nem, nem vagyok most már megértem azt amit tettél. Szerintem én is ugyan ezt tettem volna. Nehéz volt Kira, nagyon nehéz. Mindketten elutasítottuk a segítségek, gyakran kiabáltunk és akkor az elkapásod híre sem segített. De végül sikerült. Próbáltunk valamilyen lehetőséget arra, hogy felvegyük veled a kapcsolatot, de senki sem engedte, így hát vártunk és reménykedtünk benne, hogy élsz és egyszer keresni fogsz minket.
-Értem. Nagyon sajnálom.
-Haha, ne tedd! Élsz és végre beszélhetünk, jó hallani a hangodat őrmester.
-Hülye, már nem vagyok az.
-Hát nem mondták?
-Mégis mit?
-Hát azt, hogy még mindig a katonaság tagja vagy mint őrmester.
-Király, akkor még mindig katona vagyok.
-Ja.
-Mond csak Scott voltatok... voltatok temetőben?
-Igen. A szüleinket minden hónapban meglátogatjuk, ahogy a szüleidet és az öcsédet  is. Szépen letisztítottuk a sírokat és virágokat is vittünk nekik. Jut eszembe, már többször is láttunk egy idős férfit Tamás sírjánál véletlenül nem tudod, hogy ki ő?
Hát tényleg betartja azt amit mondott.
-De ismerem, megtennéd azt, hogy ha ismét találkoznál vele elmondanád neki, hogy megbocsátok?
-Persze.
-Köszönöm Scott.
-Nincs mit, ideje mennem...
-Várj!
-Igen?
-Vigyáz rá!
-Természetesen!
-Ha megbántod, megint átmegyek szörnybe és akkor még ezek a rácsok meg a több ezer km sem akadályozhat meg.
-Értettem őrmester!
-Helyes, leléphet!
Scott röhögve adta vissza a telefont Tarának.
-Ti mégis miről beszélgettetek!
-Semmiről, de ideje visszaadnom a telefont Omarnak, már így is magas lesz a telefonszámlája.
-Ki azaz Omar?
-Hát az őröm.
-Hm, grrr Omar, már a neve is sexy.
-Elég Tara! Férjnél vagy!
-Oké rendben. 2 év múlva találkozunk, de azért ha lehetőséged van hívj.
-Oké, igyekszem szia.
-Szia.

Egy új világ vagy még sem? 10

10.fejezet

És igen végre beindult a történet. A jelenlegi helyszín a pokol, tele misztikus teremtményekkel. Kedves barátom elkészítette a rajzott, én imádom. Nagyon édesek lettek. Itt a link:
http://monsterwolf217.deviantart.com/art/Witches-570569577?ga_submit_new=10%253A1446822260
A jobb oldalnál a művész további képeit is megtekinthetitek.
Puszi W.A.

Kiráztam a bundámból és a ruháimból a tengerparti homokot.  A tenger hullámainak moraja annyira megnyugtató volt. Szőrös lábamat belemártottam a hideg sós vízbe. Megborzongtam. Na jó most már felébredtem. Felvettem a bakancsomat és elindultam,... el a tengertől. A sétám közben elővettem a kabátom zsebéből a varázsfüzetemet és a hozzá tűzött tollal csak egy szót írtam "Megérkeztem". Oké, akkor először is pénzt kell szereznem, aztán egy térképet és fegyvereket. Dűnékről-dűnékre sétáltam, amikor megláttam egy nagy házat. Bingó!A kapucnimat a fejemre húztam és felsétáltam a ház lépcsőjén. Egy algás táblán a Tenger Varázs Boltja név állt. Huh, egy varázs bolt, remélem hasznomra válnak. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem. Jelenlétemet az ajtó fölötti kis csengő jelezte. A bolt tele volt könyves szekrényekkel, ahol öt soron át ellehet jutni a pénztárpulthoz. A középső soron elindultam, de néhány dolgon megakadt a szemem. Kellan emlékeinek hála nem időztem sokat, mert ki tudja, hogy milyen hatásai lehetnek. Három erős szívdobogást hallottam, kettőt a pénztár mögötti ajtónál és egyet .... mögöttem. Megfordultam és egy kislány nézett rám. Mégis hogy nem vettem észre?! Enyhén kellemetlen érzés futott végig a gerincemen. Hát persze, boszorkányok!
-Elnézést segíthetek valamiben? A nevem Tendi az egyik tulaj és egyben az eladó is.
Levettem a kapucnimat és a boszira néztem. Egy 10 éves kislány, kék hajjal állt előttem. Lila boszisapkáján vízi sün, csillag és egy rák lógott le. Piros ruhája és csíkos zoknija nagyon édes hatást keltett. Meg sem rezdült a szőrös pofám láttán.
- Örvendek.Ami azt illeti igen, szeretnék mágikus felszerelést vásárolni és néhány fegyvert.
A kislány mosolyogva került ki és intett hogy kövessem.
-Ez nagyszerű és milyen felszerelést keres?
A fenébe először pénzt kell szereznem egy automatából.
-Ami azt illeti van egy kis gondom.
A vigyora már el is tűnt és bosszankodva nézett vissza rám.
-Az utam során kiraboltak és ezért most egy fillérem sincs, ezért keresnem kéne egy pénzautomatát. Esetleg a boltba nincs ilyen gép.
A boszorkány vigyora ismét visszatért és most mintha még nagyobb lenne.
-Persze van egy külön szobánk az automatának. Előtte mond el, hogy mik kellenek én összeírom és keresek neked néhányat, addig kitudod venni a pénz. Rendben?
Most már én is mosolygok, ezért a fogaim kilátszottak, de erre már enyhén megrezdült. A szívdobogásának gyorsabb üteme mutatta a félelmét. Ezért egyből abbahagytam a vigyorgást.
-Elnézést Tendi.
Tendi összehúzott szemmel méregetett, majd a pult mögé ment és elővett egy jegyzetfüzetet, meg egy tollat.
-Akkor miben segíthetek?
-Kéne egy álcázó tárgy, egy térkép,  a kabátomra kellene egy olyan mágia amivel akármennyi tárgyat rakhatok bele a zsebembe és erre meg a táskámra kell még egy olyan aminek hatására csak én nyithatom és viselhetem, egyfajta védő bűbáj.
Tendi bólogat jegyzetelésközben, ezzel jelezve, hogy érti.
-Egy hangtorzító is kell, dobó kések, két pisztoly és egy olyan fegyver amit a kabátom ujjából kitudom húzni és egy kard is kell ami ezüstből és más fémekből van, de engem ne sebezzen meg.
-Hát ezek nem lesznek olcsók.
-Semmi gond a pénz nem akadály.
Tendi kérkedve nézet rám, majd kitépte a lapot és zsebre dugta.
-Akkor gyere velem, megmutatom a szobát.
Bólintottam és követtem Tendit, aki megkerülte pultot és egy jobb oldali ajtóhoz vezetett. A nyakában lógó kulccsal kinyitotta, majd betessékelt. A szobában három lámpa lógott, kellemes zene szólt a falakon lévő hangfalakból és három automata állt távol egymástól. A legtávolabb lévő géphez mentem. Nem sokban különbözik az emberi géptől, csak itt volt egy tű és egy kis tároló. A képbe beütöttem Fardian falka nevét és megszúrtam az ujjamat a tűvel, majd a tárolóba csepegtettem. Ez igen fontos eljárás mert a vért nem lehet manipulálni. A gép felismerte a Kellan által hordozott  DNS-t. A gép három lehetőséget hozott ki. Az egyik a falkatag, a másik családtag a harmadik pedig a teremtett/utód farkas. Mivel Kellan arra az eshetőségre hozta létre a harmadik számlát, hogy ha esetleg rájönne a faj titkára, akkor lehessen használni. Tehát a harmadik lehetőségre nyomtam és három jelszót meg kellet adnom, mire a hatalmas összeghez hozzáférhetnék. Még egyszer hálát mormoltam Kellannak, hogy volt olyan nagylelkű, hogy megossza velem az emlékeit. 2 millió ront vettem ki a számláról, remélem ennyi elég lesz a felszerelésre és az útiköltségemre. Letöröltem a véres tűt és kimostam a vértartályt a bal oldali falnál lévő csap segítségével. A pénzt elraktam a külső zsebembe és kiléptem a szobából. Tendi nem volt az eladó részen, sem a szekrényeknél. Emberi, tapasztalatlan kíváncsiságom nagyobb volt mint a Kellan figyelmeztetése ezért elindultam az egyik sorhoz, ami éppen a könyvsor volt. Az emlékeknek hála az idegen írást simán eltudtam olvasni. Nagyon sok varázs és történelmi könyv volt a polcokon. De két könyvön megakadt a szemem, az egyiknek a címe 'A mai fontos személyek' és a 'Kapcsolatok a politikában'. Levettem ezt a két könyvet a polcról és tovább nézelődtem.
-Mégis mit keres itt egy bolhazsák!?
Egy rikácsoló hangú, alga zöld, ráncos és tömzsi boszorkány szólt rám, aki a pultnál állt.
-Azt hittem, hogy csak a mesékben rondák és undokok a boszik. Úgy néz ki tévedtem.
-Engem kóstolgatsz szőrgombóc?!
-Csak annyira mint te bütyök.
Farkasszemet néztünk, majd a banya elmosolyodott. Végignéztem a boszin és nagy megdöbbenésemre a ruháin élő férgek lógtak és tekergőzte.
-Tetszel nekem. Algo vagyok a tulaj és az eladó. A húgommal már találkoztál.
-Igen, kedves lány.
-Tendi mondta, hogy egy különleges kardot szeretnél, pontosan mire gondoltál?
-Egy olyan kardot keresek ami könnyű, de erős és a legtöbb lény ellen működjön.
-Ezüst is legyen benne?
-Igen, de rám ne legyen veszélyes, a kések és a pisztoly golyóim is ilyen legyenek.
-Hm ez megoldható, de nem lesz olcsó.
-A pénz nem akadály, megfizetem a szolgáltatásaitokat.
Algo mosolyából vigyorgás lett. Tökéletes rálátásom lett a rohadt zöldes fogaira. Tengerboszorkány.
-Akkor már indulok is és elkészítem a fegyvereidet.
Biccentettem neki és ő elment a kassza mögötti ajtóhoz, amin bement. Hát megint egyedül vagyok. A két könyvet leraktam a kasszához és egy másik sorba mentem körbenézni. Ebben a sorban számos üvegcse volt amikben fura löttyök voltak. Az egyiknél meg is állta olyan mintha csillámport szórtak volna az üvegcsébe. Ismét egy erős szívdobogást hallottam.
-Ez mégis mire jó?
-A sellőknek lábat növeszt, a hatása egy hét.
-Elképesztő.
Megfordultam és a mellettem álló boszira néztem. Ő nem volt olyan mint Algo vagy Tinda. Magas volt, hosszú horgas orral és az arca tele volt ráncokkal, a haja majdnem olyan színű volt mint Algonak. Az ő ruhája is fura egy medúza és egy élő polip volt rajta, na és a sapkája  egy hatalmas kagyló volt. Istenem hova kerültem?!
-Segíthetek valamiben?
-Köszönöm, de már Tendi és Algo már intézi a rendelésemet.
-Hm, igazán?
Kutató és gyanakvó tekintettel végignézet rajtam.
-A testvéreim nem szoktak segítőkészek lenni. Főleg nem egy vérfarkassal.
-Úgy néz ki én vagyok a kivétel.
-Igen.
Egy ajtócsapódást hallottunk. Tendi jelent meg egy kosárral, amiben zörgő, csilingelő hangok szűrődtek.
-Meg van minden,amit kértél, gyere és válasz. Á Olga te is itt vagy, nagyszerű nincs kedved egy kicsit varázsolni?
-Hm, attól függ.
-A farkasnak kell a ruhájára és a kabátjára védőbűbáj és egy határtalan zseb bűbáj.
-Rég csináltam ilyet rendben, nem árt a gyakorlás. Add ide a kabátod és a táskád.
A pénzt kivettem a kabátzsebemből- és a farmerom zsebébe nyomtam, majd odaadtam a kabátom és a táskám. Tendi intett nekem, hogy menjek közelebb a pulthoz. A kosárból kivett egy karperecet és egy nyakörvet.
-Na hogy tetszenek?
Kezembe vettem a  karperecet, ami ezüstős és feketés színe  és ezüstös motívumok futottak rajta. Nagyon szép darab volt.
-Imádom és mégis ez mire való?
-Ha ezt hordod, akkor majdnem minden varázslatot kivéd. Tetszik?
-Igen.
-Akkor hozzá írhatjuk a listához?
-Persze.
-Rendben, akkor itt van egy ilyen.
Tendi egy divatos nyakörvet vett elő a kosárból.
-Ez egy hangtorzító, szerintem ezt nem kell elmagyaráznom. És itt van a kért térképed.
Tendi egy fehér tapletszerűséget vett elő.  Amikor kezembe vettem sokkal nehezebb volt mint aminek látszott. Elkezdtem forgatni, de sehogy sem jöttem rá, hogy hogyan kéne aktiválni. Tendi furcsállva kezdett nézni, de Olga gyorsan kikapta a kezemből és egyszerűen elkezdte kihajtogatni, mintha csak papírból lenne. A térkép egy nagy tálcányi nagyságú volt. Olga megnyomta a közepét és bekapcsolódott. A képernyőn megjelent a pokol térképe, majd egy piros pont.
-Itt vagyunk mi.
Olga a piros pontra mutatott. Kikerekedett szemekkel vettem át a térképemet. Király! A szemközti ajtó kivágódott és Algo jelent meg.
-Elkészültem! Tendi mondta, hogy milyen fegyverek kellenek, ezért bátorkodtam hozni neked egy-két szépséget.
Olga bement a nyitott szobába a táskámmal és a kabátommal. Algo hét pisztolyt sorakoztatott fel a pultra.
-Válasz!
Végül az utolsó kettőre mutattam.
-Hm, egy M 92-es és egy Jening Nine. Remek választás. Melyikből akarsz kettőt?
-Az M 92-esből.
-Rendben elintézzük. Akkor most térjünk rá a késekre.
Egy felgöngyölt táskát tett a pultra, majd azt kiterítette. Különböző késfajták voltak benne.  Mindegyiket megfogtam, pörgettem. Az összes mestermunka volt. Végül a legvékonyabb és laposabb kést választottam.
-Ezt kérem.
-Rendben.
Olga kezébe vette a kést és elkezdett mormolni valamit. Amikor befejezte a kezében lévő késből 10 db lett.
-Azta!
-Ugyan ez semmiség. A pengék olyanok amilyeneket kértél. Na de még nem fejeztük be. A legjobbat a végére hagytam. Tessék!
Egy gyűrűt rakott a mancsomba.Elég nagy volt, hogy kényelmesen viseljem, de nem igazán értem, hogy mért kapom.
-Mégis mi ez Olga?
-Hát a kardod.
Kérdő tekintettel néztem a banyára, mire elnevette magát.
-Nyomd meg a középső gombot.
A hüvelykujjammal megnyomtam és kikerekedett szememmel néztem az eredményt. A gyűrű ugyanis átváltozott egy szamurájkarddá. Szorosan megmarkoltam és néhányat suhintottam a levegőbe. Tökéletes.
-Bátorkodtam egy ilyen kardot csinálni, bár tudom, hogy a te fajtád a nagy erős kardot szereti, de te határozottan egy könnyű fegyvert akartál. Remélem megfelel.
-Teljesen.
-Oké, akkor most jöjjön az utolsó simítás. Tedd a pultra a kardot.
Engedelmeskedtem Olgának és letettem a kések mellé. Olga és Tendi csak a késeimet és a kardomat hagyták rajta. Olga elővett két doboz töltényt, míg Tendi egy vasedényt.
-Ahhoz, hogy téged ne bántson a benge a véred szükséges. Add ide a tenyered!
Tendi megfogta a tenyeremet és a tál fölé rakta. Elővett egy kést és mélyen végighúzta a tenyeremen. A hirtelen fájdalomtól feljajdultam. A vérem csak úgy ömlött a tálkába. Amikor készen lett a teli tál Tendi odaadta Olgának, aki a késeket, a töltényeket és a kardom pengéjét teljesen belemártotta és megint mormolni kezdte a varázsigét. A pengék teljesen felszívták a véremet, egy csepp sem maradt. A pengéket szépen letörölgették, majd a dobókéseket a tokjukba rakták, amiket a combomra tudok rakni, a töltényeket a tárolójukba rakták,amiket az övemre tudok rakni, a kardomat meg egyszerűen gyűrűvé változtatták.
-A kardot úgy lehet elrakni, hogy megforgatod a nyelét és már kész is.
-Értem.
Algo kipirult arccal jött vissza a kabátommal és a táskámmal.
-Kész, a mély zsebek, már csak az kell, hogy csak te férhess hozzá, amihez a véred kell.
-Már megelőztünk nővérem, hagytunk egy kis vért neked.
Tendi odaadta tálkát Algonak, aki egy kicsit leöntötte a kabátomat és a táskámat, aztán hangosan varázsigét mondott rá.
-Most már teljesen készen vagyunk.
Felvettem a kabátom és a táskám, a helyére raktam a késeket és a pisztolyokat, majd felhúztam a gyűrűm.
-Köszönöm a gyors kiszolgálást. Mennyivel tartozom?
-1 millió ron lesz.
A zsebemből kivettem a pénzkötegeket és leszámoltam 1 milliót, majd odaadtam Olgának, aki a pénztárba rakta. A könyveket a táskámba raktam, a nyakörvet pedig felvettem
-Köszönjük a vásárlást.
Felvettem a kapucnim, biccentettem mindhármójuknak és a kijárat felé mentem.
-Oh, és ne fejtsd el, hogy már csak 39 napod van hátra, a 40. napodon ide kell visszajönnöd!
Döbbentem fordultam vissza és néztem Tendire.
-Mégis honnan ...?
-Mi vagyunk a legendás tenger boszik.
-Tehát ti végig tudtátok, hogy ki vagyok.
-Hát persze.
-Őregek vagyunk nem pedig hülyék.
-Jól van Bütyök megjegyeztem.
-Sok sikert az utadon.
-Köszönök mindent.
Tendi, Olga és Algo vigyorogva néztek rám. Algo fogai mint a cápáé, ijesztőek voltak, Algo fogai rothadóak voltak és lukasok, néhány lukból egy-egy kukac kikandikált. Tendi nézet ki a legnormálisabban, de akkor kidugta a nyelvét, ami ... színes volt, mint a bohóchalé. Borsódzott tőlük a hátam és nem a varázslat miatt. Kuncogva mentem ki a boltból és indultam utamra. Hát az biztos, hogy számos rémálmaim lesznek miattuk.

Katona szerelem 10

Tizedik fejezet

Omar

Tehát Kira. Kiiiirra. Szép név.  A telefonom hirtelen megcsörrent. Vajon ki hív? A telefon kijelzőjén Mysha neve állt. Vajon mit akarhat?
-Halo?
-Szia Omar! Figyelj nagy bajban vagyok segítened kell!
-Mi történt Mysha?!
-El kell intéznem néhány dolgot és senki nem tud vigyázni Nazirra csak te tudsz segíteni! Kérlek!
-Mysha tudod jól, hogy itt kell lennem és vigyázni a rabra.
-De,de kérlek! Cemal már beleegyezett.
-Akkor nem is számít, hogy mit mondok mert úgyis elhozod ide nem igaz?
-Hihi, azaz igazság, hogy most parkoltam le a parancsnokságnál. Idejönnél segíteni?
-Ahhh, Mysha! Persze. Máris megyek.
-Szupi! Várunk.
Letettem a telefont és elraktam a zsebembe. Felálltam a földről és elköszöntem Kirától. A folyosókon száguldozva értem ki a kapitányság parkolójába, ahol kedvenc unokaöcsém az anyja kezét fogta és rám vártak.
-Na mi van kiskatona, már meg sem ölelsz?!
Amint meglátott Nazir elengedte az anyja kezét és rohant felém. Későn fékezett és teljesen nekem csapódott. A hirtelen súlytól meginogtam és a fenekemre estem. Nazir  a lábamon ülve kezdet el nevetni, mire én is becsatlakoztam.
-Jaj ti gyerekek! Aztán vigyáz az én kisfiamra Omar!  Most mennem kell így is késében vagyok. Sziasztok!
-Ne aggódj, jól elleszünk, szia!
-Szia anya!
A földön ülve kezdtünk el integetni a távolodó Myshanak. Leemeltem Nazirt a lábamról és felálltam.
-Na gyere kölyök, menjünk játszani!
-Jó!
Kézen fogva elmentünk a kiképző terembe, ugyanis Nazir szereti nézni a kiképzéseket. Ép jókor jöttünk mert  Dabir harcművészetet tanít az újoncoknak. Leültünk egy közeli padra és néztük a szerencsétleneket.
-Hé, ti ott, ne csak üljetek a padon, álljatok fel és ti is csináljátok.
Nazir azonnal felpattant és beállt a sorba, én csak lustán a padon elfeküdtem.
-Menj csak Nazir, győzd le az őrmestert én meg addig szunyálok.
Az újoncok elkezdtek nevetgélni, a harcra kész kisfiún.
-Omar nem otthon vagy told ide a segged! És állítsd le a kölyköt, nem akarok kék és zöld foltokkal hazakullogni.
Az újoncok ezt hallva elkezdtek szakadni a röhögéstől. Dabir persze tök komolyan mondta. A kis kölyök nagyon durván harcol, na meg persze  ott az apja is, aki úgy óvja mint egy anyatigris, ha megtudná, hogy baja esik a kisfiának, ó Istenem nem is akarok belegondolni.
-Elég a röhögésből! Ez itt nem egy színház, mindenki alapállásba. Omar te is!
-Kösz nem!
Dabir dühödten sietett felém, mielőtt reagálhattam volna, addigra ő leborított a padról.
-Na még mindig lustálkodós kedvedben vagy?
-Ó-ó drága barátom ezt nem kellet volna!
Felpattantam a földről és Dabirnak estem. A kiképzésből végül harc lett. Az újoncok az őrmesternek drukkoltak, de az unokaöcsém természetesen nekem drukkolt.
Izzadva és lihegve álltunk egymással szemben, vártuk hogy ki fog először újratámadni. Egy mély hang vetett véget a harcunknak.
-Mégis mi a fészkes fenét csinálnak maguk ott. Őrmester magának nem az újoncokat kéne edzenie, és maga Omar tizedes, nem a Démonra kéne vigyáznia?
A név hallatán mindenki halálfélelemmel néztek rám, kivétel Dabir. Még Nazir is ijedten bámult.
-Máris kapitány, elnézést!
Mindenki elkezdett tisztelegni az elhaladó kapitánynak. A faliórára néztem és elkáromkodtam magam.
-Nazir eljössz velem Kirához?
Dabir megdöbbenve nézet rám.
-Ki az a Kira?
Ördögi vigyorral néztem kedves barátomra. A többiek csendben várták a választ.
-A harcmező szörnyetege.
Választ nem várva megfogtam Nazir kezét és elmentünk az ebédlőbe.
Felvettem a teli tálcát és a vízzel teli vödröt, már indultunk is a börtönbe. Nazir félve jött le a lépcsőn, én csak úgy sétáltam, mintha otthon lennék.
-Megjöttem Kira!

Kira

Omar felvette a telefonját és valakivel beszélgetett. A beszélgetés során idegesítően mosolygott. Majd elment. Elment az eszed?! Hadi titkokat véletlenül nem akarsz elmondani neki? Vagy esetleg Taraék tartózkodását?!  Fejezd be! Mégis mire megy a nevemmel?! Néha annyira logikátlan vagy! 
Nem várva választ kilöktem az üres tálcát és elkezdtem bemelegíteni, majd a szokásos testedzésemet kezdtem el.
Mire végeztem izzadtan és szomjasan hasaltam a földre. Ááá kivagyok! De olyan jól esik ez az érzés.Észre sem vettem, hogy elaludtam. Mikor felkeltem úgy éreztem mintha vattát tömtek a számba. Alig bírok felkelni a földről olyan erős izomlázam van. De miért is akarok felkelni? Félve kezdtem el keresni a vödrömet. De természetesen nem volt bent a cellámba, mert reggeli után mindig kiadom Omarnak. Most mit tegyek? Itt fogok szomjan halni. Elkeseredésemben hangosan elhasaltam a hideg kövön. Itt fogok meghalni! Ha Omar lejön csak kerüljön a kezeim közé! Ez a beszéd öljük meg! Te meg kussolj! O-oké.
-Megjöttem Kira!
Omar elkezdet felém sétálni, nekem csak annyi erőm volt, hogy felemeljem a fejem.
-Menj a p**ba!
-Na, egy különleges vendéggel érkeztem, úgyhogy mellőzzük a káromkodást!
-Te meg gyere nem kell félned!
Apró lépések zaját hallom, eközben Omar beadta az ebédemet és vízadagomat. Kíváncsiságom nagyobb volt a szomjúságomnál, ezért vártam a vendéget.  Omar elégedetten nézte kíváncsiságomat. A jövevény egy kisfiú volt. Rövidre nyírt sötétbarna haja kuszán álltak, szemei barnán csillognak. Amint meglátott reszketve rohant Omarhoz.
-Ne félj Nazir, ő itt Kira. Kira ő az én unokaöcsém Nazir.
Valami köszönést morogtam és már kúsztam is a vízhez. Félig kiittam a vödröt és nekiálltam enni, addig Omar elkezdet mesélni rólam.
-Képzeld Nazir, Kira az akit Démonnak emlegetnek az emberek. 
Nazir még jobban elkezdett reszketni és kikerekedett szemekkel bámult rám. Ez a hülye tényleg nem ért a gyerekekhez.
-Ha tovább mesélsz neki rólam még a végén bevizel.
Omar megdöbbenve nézet le unokaöccsére, aki meredten bámult rám.
-Inkább vidd innen, majd vissza jössz a vödörért és a tálcáért.
-De ...
-Tünés!!
A kiabálásomra a kis Nazir elkezdet sírni. Omar felkapta és elvitte a börtönből. Ez nem volt szép Kira! Miért csináltad ezt, csak egy kisfiú! Mert egy ilyen kölyöknek nem való a börtön. Az elmém elcsendesült, csak az ebédem sós ízét éreztem. Amióta itt vagyok még nem éreztem magam ennyire üresnek. Az a kisfiú ijedt szeme beleéget az elmémbe, tudom hogy nem vagyok egy szép látvány, de akkor is. Csak nem fáj? Cö-cö-cö. Kira, hát nem emlékszel, hogy mit tettél? Hogy mi mit tettünk? Hallgass! Több száz embert megöltünk, minket már mindenki ismer. Lefogadom, hogy a rossz gyerekeket velünk ijesztgetnek. Azt mondtam, hogy hallgass! Hahahaha ó ugyan már! 
-Elhallgass te átokfajzat!
Teljesen felidegesített, a poharamat a rácsomnak dobtam, de őt nem találhattam el hiszen nincs teste. Ő csak az elmémben létezik.

Omar

A bőgő Nazirt próbáltam nyugtatgatni, de nem igazán sikerült.
-Jól van, jól van Kira nem bánt senkit.
-De-de ő a Dddémon.
-Igen ő, de már nem bánt senkit. Hiszen tudod már nincs háború.
Letöröltem a nedves arcát.
-Na akkor mit szólnál egy kis bújócskához?
-Jó.
-Rendben akkor én számolok, na futás!
Leültem egy padra és elkezdtem "számolni".Mégis hogy lehet az, hogy egy kisgyerek ennyire megijedjen egy lánytól. Jó persze az itteni katonák is félnek tőle, de én nem látok semmi ijesztőt rajta. "Te még nem láttad, hogy hogyan öl a puszta kezével." Dabir régebbi megjegyzése kavarog a fejemben. A fenébe is!
Már több órája bújócskázunk, lassan kifogyunk a búvóhelyekből. Már sokadjára én számolok, de nem találom sehol Nazirt vajon hová mehetett?

Kira

Üres merengésemből egy gyorsan szedő lábak zavarták meg. Kíváncsian a rácsaimra dőltem, hogy jobban lássak. Nagy megdöbbenésemre a kis barna fiúcska trappolt le a börtönrészhez. Hát ez meg mit keres itt? 
Valamit mormol az orra alatt és körbe körbe forog mintha valamit keresne. Visszatartom a lélegzetem és elkezdet fülelni.
-Hova bújjak? Hova bújjak?
Hahahhahaah a kis poronty bújócskázik! Segítsünk neki! Persze ez egy jó ötlet érjük el hogy bízzon bennünk és lopassuk el vele a kulcsokat meg néhány fegyvert, te egy zseni vagy! Nem én arra gondoltam, hogy segítsünk neki elbújni és nézzük meg, hogy mi lesz. Ez hihetetlen ennyire naiv emberkével még nem találkoztam.Fogd be! Kira, Kira léci segíts neki! Rendben Tom. Segítek neki!
-Hé kölyök!
Nazir rémülten hagyta abba a forgolódást és lassan felém nézet.
-Ne félj kölyök. Bújócskázol és keresel egy jó helyet, ugye?
Nazir csak rémült szemekkel nézett rám, és lassan kezdett el bólogatni.
-Akkor jó helyen jársz, a lépcsőnél van egy szekrény, szerintem simán beférsz.
A fiú elkezdte keresni a szekrényt amit meg is talált.
-Megvan!
-Ügyes vagy. Mond csak Nazir nem akarod megviccelni Omar bácsit?
A kisfiú keze megállt a szekrény ajtaján és felém fordította a fejét. Hunyorogva bár, de láttam rajta a huncut csillogást a szemeiben. Kedvelem ezt a kölyköt.
-Gyere ide és elmondom a titkos tervem.
Nazir bár félve odajött hozzám. És elsuttogtam a tervemet.

Omar

Már fél órája keresem Nazirt és nem találom. Ideje egy kicsit csalni. Ahelyett, hogy tovább keresném elindulok a kamera szobába. Szerencsémre az egész bázis kamerával van felszerelve, így bárkit könnyen megtudok találni. A szobához érve üdvözöltem Dubalt, aki figyelte a monitorokat.
-Keresem az unokaöcsémet nem láttad?
-Hm, várj egy kicsit, mint ha ... á meg is van. Egy kiskölyök a D3-as kameránál volt.
-Az hol van?
-A börtön bejáratánál.
Hogy mi van! Mégis mi a fészkes fenét keres ott az a kölyök!
-Kösz haver jövök eggyel.
-A fenéket kettővel! A kölyök a főnököm fia, még élni akarok, ha esetleg nem találnád meg!
Legyintve megjegyzésén rohantam a börtönhöz. A lépcső tetejéről egy gyerekdalt hallottam, amit egy nő énekel.
https://www.youtube.com/watch?v=1kSFWCt1rFM
Megdöbbenésemre lassan kezdtem el lemenni. Amint leértem Kira cellájához sétáltam. Kira a földön feküdt lábait kinyújtva a falra támasztotta. A dal végén elkezdett kuncogni.
-Hol van Nazir?
-Nem tudom.
-A kamera megmutatta, hogy idejött. Tehát hol van Nazir?!
-Mégis honnan tudjam, mint láthatod már jó ideje be vagyok ide zárva, nem tudom elbujtatni.
Kirára egyre mérgesebben kezdtem nézni.
-Kira!
-Tudod mit segítek megtalálni. Nazir, Nazir! Hol vagy Nazir?!
Most már fortyogtam a dühtől. Ez a lány csak játszik !
-Oh, nézd csak ott van!
Kira elkezdet mutogatni a mellettem lévő részre. Már annyira kész voltam, hogy automatikusan odafordultam, de csak a falat láttam ugyanis ez a rész a börtön vége.
-Kira!
Hirtelen valami a hátamra ugrott és belekiabált a fülembe.
-Vááá.
-Mi az isten!
Kira csak nevetett, vihorászott a csomagommal együtt.
-Sikerült Kira! Sikerült!
-Haha, ügyes vagy Nazir!
-Ti ezt kiterveltétek! Hát ilyet! Csak tudja meg a Mysha! Jól kikapsz Nazir!
-Neeee! Ne mond el anyának!
-Ugyan Omar, valld be, hogy jó volt. Állítom, hogy még senki sem ijesztett rád így.
Meredten néztem a vigyorgó Kirát. Hát be kell valljam tényleg jó volt.
-Legyőztetek!
Most már mindhárman röhögtünk. Hirtelen megszólalt a telefonom.
-Igen?
-Szia Omar most parkoltam le a bázison, Nazirral minden rendben?
-Persze elvoltunk.
-Akkor gyertek, hazaviszlek titeket.
Az órámra néztem és elhúztam a szám már késő van el kell hoznom Kira vacsoráját.
-Hát az igazság az, hogy nekem még dolgom van, de kb 10 perc és szabad vagyok.
-Rendben megvárlak titeket vagy Nazir zavar? Ha igen akkor küld ide hozzám, el leszek vele.
-Ja nem, nem szerintem még élvezné is. Akkor mindjárt ott vagyunk.
Eltettem a telefont a zsebembe és levettem a hátamon csimpaszkodó Nazirt.
-Anyud hívott kölyök, már itt van, maradsz amíg lehozom Kira vacsoráját vagy felmész Myshához?
-Maradok, maradok!
-Oké, akkor menjünk a konyhára vagy itt maradsz?
-Megyek!
Nazir közel ment Kira rácsához és közelebb intette Kirát. Görcsösen vártam, hogy mi lesz. De csak Nazir suttogott valamit Kira fülébe. Majd felszaladt a lépcsőn.
-Mégis mit mondott neked?
Kira vigyorogva nézte a rohanó Nazirt.
-Azt mondta, hogy hoz valami finomat.
-Mond csak mégis mikor tanultad meg a nyelvünket?
Kira hanyagul megvonta a vállát.
-Sosem mondtam, hogy nem tudok a nyelveteken beszélni. Már a kiképzésemkor kezdtem tanulni a szokásaitokról és a nyelveteket is.
Ha ezt tudtam volna! Én is felmentem a lépcsőn, a konyha felé igyekeztem. Nazir éppen a hűtőben keresgélt valamit.
-Mit keresel Nazir?
-Csokit.
-Csokit?
-Igen csokit.
-Nazir ez egy katonai bázis kizárt, hogy találnál csokit.
De Nazir nem figyelt rám, hagytam had keresgéljen. Összeraktam addig Kira vacsoráját és megtöltöttem a vödröt vízzel.
Nazir lehajtott fejjel és hátrafogott kézzel jött hozzám.
-Na találtál?
Mikor Nazir rám nézet csillogott a szeme a boldogságtól és aranyosan vigyorgott. Valamit a kezemben tartott tálcára tett. Ami egy ... snickers volt.
-Ezt mégis honnan...
-A hűtőben találtam.
Hihetetlen, bezzeg amikor nekem volt szükségem egy kis édességre még hasonló sem volt a bázison.
-Na gyere, már biztosan várja.
Az unokaöcsém szökdécselve ment előttem, nagyon boldog volt.
-KIRA megjöttünk!
-Oh Nazir én annyira éhes vagyok, hogy majd meghalok, siess!
Kira a hátán feküdt tárt karokkal, becsukta a szemét és kidugta a nyelvét mint a nevetséges mesékben. Nazir levette a tálcáról a csokit és kibontotta. Leguggolt a rácsokhoz és bedugta a csokit tartó kezét, majd a fenséges illatú csemegét belenyomta Kira szájába. Aki nyögve nyitotta ki a szemét.
-Élek, csodát tettél Nazir!
Én csak mosolyogni tudtam az egészen. A kis tökmag kihúzta a kezét, de még mindig közel ült a rácsokhoz. Amíg szórakoztak, addig beraktam Kira vacsoráját és a vizét. Nazir hangosan elkezdett nevetni, mire odafordultam. Kira éppen úgy mozgatta a csokit, mintha a cumisüvege lenne. Hát ez kész! Én is elkezdtem nevetni.
-Na gyere Nazir ideje menni.
-Neeee, had maradjak itt Kirával!
-Mysha már vár és ha jól tudom, ma Cemal is otthon van.
Nazir felpattant és már indult is, de még hátrafelé elkiáltotta magát.
-Szia Kira!
Rázva a fejemet én is elindultam, de előtte elköszöntem Kirától.
-Neked is jó éjt Omar.
Megdöbbenésemben megálltam és Kirára néztem, aki maszatos arccal engem nézet. Még sosem köszönt nekem. Megrázva fejem, biccentettem és felindultam.
Az út során Nazir folyamatosan azt a dalt dúdolta, néha énekelte amit Kira a bújócska során énekelt.
-Anya, anya mit eszünk vacsira?
-Hát nem tudom, apád főz.
Nazir és én összenéztünk és elkezdtük dörzsölgetni a tenyerünket, végül nem bírtam ki és elkurjantottam magam.
-Ma finomat eszünk!
-Hah, mintha eddig nem ettél volna finomat. ... Várjunk csak akkor amit én főzök az nem finom?
Elsápadva néztem Myshára.
-Jaj, dehogy nem, de Celam egy istenverte szakács, több ezer katonára főzött. Míg te csak négyünkre. Mármint a te főztöd is jó.
Mysha kuncogva vezetett tovább.
-Imádom, amikor össze-vissza beszélsz.
-Héhéhé, te a bátyám felesége vagy, házas asszonyra nem hajtok. Még a végén Celam kibelez és kitömet.
Az egész úton nevettünk.
Kinyitotta Myha a bejárati ajtót és mindhárman bementünk a házba.
-Megjöttünk!
Celam köténybe sétált felénk közben egy konyharuhával törölgette a kezét. Lányosan, lábujjhegyre állva libbentem egy nagyot és Celam nyakába borultam. Elvékonyítva a hangomat szóltam hozzá.
-Oh, drágám hazajöttem, annyira hiányoztál!
Szorosan átöleltem a nyakát és nyálas puszikkal halmoztam el az arcát.
-Fúj!!!
Celam ellökött magától, ezért a földre estem és elkezdtem nevetni.
-Ha nem ismernélek, azt hinném hogy meleg vagy.
Az arcát törölgetve ment oda a feleségéhez megcsókolta, majd Nazir fejét atyaian megsimogatta.
-Menj kölyök kezet mosni! 
-Oké.

Tiszta kézzel leültünk vacsorázni. Az étel mint mindig isteni volt.
-Na és Nazir milyen volt Omarral lenni?
-Nagyon jó apa.
-Mit csináltatok drágám?
Mysha abbahagyta az evést és alig várta, hogy a fia válaszoljon a kérdésere.
-Elmentünk egy kiképzésre, ahol Omar és Dabir birkóztak, majd elmentünk bújócskázni és Kira segített megijeszteni Omart, az nagyon vicces volt.
-Kira? Mégis ki az?
-Nem emlékszem, hogy lenne egy Kira nevű katonánk.
Myha és Celam kérdőn néztek rám. Ajaj ebből nem lesz jó vége.