11.fejezet
Megjöttem! A történetben az egyik barátom rajzát csodálhatjátok meg, művésznevén: Monsterwolf217http://monsterwolf217.deviantart.com/art/Something-573269677?ga_submit_new=10%3A1448034249
az oldal jobb oldalán megcsodálhatjátok a többi műveit.
Köszi, hogy olvadtok jó szórakozást!
A dűnéken sétálva elkezdtem kihajtani a térképem. Na nézzük melyik irányba kell mennem. Jelenleg a kontinens nyugati oldalán vagyok a Frod parton, a térkép szerint itt nem messze egy személyszállító van, ami egy hét alatt a kontinens közepébe visz, onnan csak egy nap a falka otthona. Óó, már látom is! Két alak egy padnál álltak, tuti, hogy ez az állomás. A megállóban egy kék bőrű srác, egy tökre normális kinézetű dióbarna hajú boszi várt. Vajon mikor jön a busz? Egyáltalán buszok vannak ebben a világban? Valami furcsa szagot éreztem, mintha egy macskát éreznék. A szag irányába fordultam és ... azta! Egy nagy szőrös állat közeledett felénk, ami legalább egy elefánt nagyságú volt. Hosszú szürke bundáján fekete fontok volta, kicsit dalmatás szerű. Szemei felemás színűek az egyik kék a másik zöld nagyon jól nézet ki. Egy köpenyes alak ült a nyakán és egy horgászbot félét tartott a kezében, aminek a végén véres húsdarab lógott. Szegény állat már szabály szerűen vízesés módján ömlött a nyála. Hú! Mivel egyre közelebb jött már jól láttam, hogy a hátán egy nagy kosárféle van amiben utasok ültek.
Csak azt ne mondják nekem, hogy ezzel fognak a városba vinni! Ugye nem?! A nagy állat megállt előttünk és ... el sem hiszem, de akkorát eregetett ez az állat, hogy az én szaglásomnak a poklot jelentette. Ó a fenébe, csak ne lennék alapból is a pokolba! Az állat vezetője a szállító hátára mászott és egy létrát eresztett nekünk. Én utolsónak szálltam fel. A "sofőr" mindenkitől megkérdezte, hogy hová tart.
-Meddig?
-Tessék?
-Meddig akar menni?
-Ó, a fővárosba.
-Az 1000 ron.
Kivettem a zsebemből egy ezrest és odaadtam neki. Kinyitotta előttem a kosár ajtaját és beszálltam. A kapucnim alatt szájtátva néztem körbe. Az ülések megnyúltak és szétváltak, úgy mint a Harry Potteres filmben az a londoni buszon. Ez nagyon, nagyon király!!! Elmentem a hátsó sorba és leültem a boszi mellé a falhoz. A nagy szörnymacska elindult. A kosár egy kicsit dülöngélt, de elég stabilan állt. Nem bírtam megállni és kinyúltam a kosárból, a macsek bundájára tettem a mancsom, de ügyeltem hogy ne látszódjon ki a mancsom. Ahogy simogattam a macskát, észrevettem, hogy egyre gyorsabban csóválja a farkát. Istenem de édes! Már jó erősen vakargattam, amikor egy lágy hang szólt hozzám.
-Ugye milyen puha a bundája? Á, látnád őket amikor még pici babák?! Egyszerűen pelyhesek, mint a toll. Imádom a cabiket.
A mellettem lévő boszorkány meg borzongott, amikor a kölyök állatott említette. Most, hogy jobban megnézem a haja végei levélzöldek, a szemei akár a fű és az illata olyan ismerős.
"-Te szemtelen kölyök, hogy mersz itt horkolni, amikor fontos varázslat közepén tartok!
A semmiből egy kókuszdió eset a fejemre. Azonnal felriadtam és a fejemet dörzsöltem, hogy enyhítsem a fájdalmat.
-Eszednél vagy, te átkozott boszorkány?!
Apám elküldött az északi erdőbe az ottani erdő boszorkányhoz, egy fontos küldetés miatt. Már egy órája itt vagyok a boszorka jurtájában. Éppen a tűz előtt törökülésben ültünk, amikor rákezdett valami halandzsára, annyira unalmasnak találtam és monoton volt az egész, hogy véletlenül elaludtam. De akkor is egy ilyen kőkemény gyümölccsel megdobni, akkor is túlzás!
-Te beszélsz te haszontalan bolhás kölyök?!"
Értem a lány egy erdő boszi, ez teljesen logikus.
-Mekkorák amikor kicsi?
A lány zöld szemei csak úgy ragyogtak, ahogy meghallotta a hangomat. A két kezét kinyújtotta és egy kis gömböt formált, ami egy focilabda nagyság volt. Azta, nem csoda, hogy ekkorára nőt!
-Iszonyat édesek, amikor még kicsik lecsiszolják a karmaikat, így nem lesz nekik kényelmetlen a szállítás!
-Értem.
-Borka vagyok.
Borka a kezét nyújtotta, már én is emeltem volna fel a kezem, de megálljt parancsoltam.
-Kellan.
Bocsi mester, de más nem jutott eszembe. Remélem megbocsátasz.
-Örvendek, és merre tartasz?
-A fővárosba.
-Nahát én is, éppen a barátomhoz megyek.
-Ha nem zavar a kérdésem mégis mit keres itt az óceánnál egy erdőboszorkány?
-Hát a páromnak nemsokára szülinapja lesz és imádja a tengeri szárított halakat és itt árulják a legjobbat. Ezért úgy döntöttem, hogy meglepem vele.
Borka a kis zsákját kezdte el pacskolgatni, majd elővette a pénztárcáját és megmutatott egy képet. A fotón egy fiatal srác volt sárga szemekkel és búza szőke hajjal.
-Szerencsés fickó.
-Inkább én vagyok.
-Hogy hívják?
-Leo. És neked van párod?
-Nem nincs, de nem is baj, nem lenne rá időm.
-Ó a párodra mindig van időd. De ezt majd te is megtudod.
-Ha te mondod.
Az egyhetes útból már három letelt. Esténként mindig megálltunk és akkor amikor egy közeli városhoz értünk. A városok nem különböztek az én világombeliektől. Most már tudom, hogy milyen lényekkel utazom. Király vagyok. Az emlékeknek hála most már tudom, hogy a kék bőrű srác egy habfiú. Ja elég vicces elnevezése van. Míg az átlagos hableányok szinte tökéletes emberi külsőt tudnak felvenni, addig a fiúk akik igen kevesen vannak (de a mai technológiának, már eltudják intézni, hogy fiú utód jöjjön világra) nem igazán tudnak alkalmazkodni. Bőrük színe megegyezik a pikkelyükével, a fülük úszóhártyás ahogy a kezük és a lábuk is. Ja és irtó büdösek. A kosárban volt még két boszorkány egyforma köpennyel és egy csuklyás alak, aki szintén rejtőzködik mert sehogy sem tudtam megállapítani a faját.
-És mond csak Kellan, miért mész a fővárosba?
A fenébe ki kell találnom valamit. Hazudj, hazudj! Meg van!
-Szerencsét próbálok.
-Milyen téren, lehet, hogy tudok segíteni.
Öm, a fenébe ezt jól megcsináltam. Gondolkozz Lana!
-Ööö. Politika. Politikusnak megyek.
Ebből biztos, hogy nem fogok jól kijönni.
-Politikus? Akkor nem csoda, hogy álcázod magad.
-Ühüm.
Kínosnak tartottam azt a csendet ami már öt perce volt. Téma, téma!
-Mond csak Borka, miért ülnek külön az a két boszi?
Borka felhúzott szemöldökkel méregetett, de válaszolt a kérdésemre.
-A cabiken való utazás nem túl biztonságos, bármikor ránk támadhatnak zsoldosok, fejvadászok, vagy akárki. A tanács létrehozott egy Védelmezők nevű osztagot, a biztonság érdekében. Valaki a városokban járőrözik, valaki meg a szállító járműveknél. A két boszorkány -e osztag tagja. Ha baj történne akkor egy védőpajzsot fonnának a cabira és visszatámadnának a támadókra. Ők kiképzett harcosok, de persze vannak "balesetek" is. Reméljük nem történik semmi.
Tehát ez a világ sem biztonságos. Mégis mire is számítottam?! Hirtelen a szokottnál erősebben megrázkódott a cabi. Mégis mi a fene történik?! Már éppen álltam volna fel a helyemről amikor megint belénk csapódott valami. A szőrcsomó annyira megrázkódott, hogy visszaestem a helyemre. Borka pánikszerűen forgatta a fejét. A két boszorkány felállt a cabi két végére álltak, elkezdtek mormolni egy varázsigét és a levegőbe rajzoltak.
-Mi történt Borka?
A lány elfúló hangon szólt közben meredt a közeli erdőbe.
-Megtámadtak minket.
-Nem arról volt szó, hogy a védelmezők profik?!
A két boszi verejtékezve és remegő kezekkel védtek minket, de ezt az állapotot nem fogják sokáig kibírni.
-Azok is! A támadóink túl erősek!
-Borka betudsz nekik segíteni?
-Igen.
-Akkor menj segíts nekik, a vezetővel kitalálok valamit.
Borka gyorsan biccentett és elszaladt az egyik oldalra. A habfiú pánikolva markolászta az előtte lévő ülés hátát. Hasztalan. A köpenyes alak aki szintén egyedül ült az lehajtott fejjel mozdulatlanul ült. Vajon elaludt? Nem foglalkoztam senkivel csak mentem a vezetőhöz. Kimásztam a kosárból és a cabi nyakán kúsztam a célpontomhoz.
-Hé! Van valami terve?
-Üljön vissza a helyére!
-Süket! Megtámadtak minket!
-Tudom, nem tehetek semmit, majd az őrzök megvédenek.
Cabi bundájába markoltam és hátranéztem. Az egyik boszorkány a földre rogyott, de még mindig fenntartotta a kezét, hamarosan elpusztítják a védőburkot és akkor nyílt célpontok leszünk. Miután befejeztem a gondolatmenetemet a három boszi már kifulladva a földre rogytak aztán egy nagy bumm. A cabit telibe találták és mindenki leeset. A földet érés nem volt túl kellemes, főleg hogy beszorult a lábam a szőrcsomó alá. A fűben megkapaszkodtam és vicsorogva kiszabadítottam magam. A zöld fűből föltérdeltem és elmentem megkeresni a többi utast. A habfiú az egyik fának csapódott, már távolról láttam, hogy nem lélegzik. Meghalt. A fenébe meg kell keresnem a többieket. Borka nem messze a földön feküdt. Odaszaladtam hozzá és elkezdtem dörzsölni a hátát. Egyenletesen lélegzett, a fején egy vékony vércsík folyt le.
-Borka ébredj!
A lány nyöszörögve de felébredt és a segítségemmel felállt.
-Hogy? Mi?
-Ledöntötték a védőpajzsotokat. Mégis mik támadtak ránk?
Mielőtt Borka válaszolhatott volna három lény jelenlétét érzékeltem.
-Tudsz állni? Keresd meg a két boszorkányt!
Megfordultam és szembe találtam magam a három ellenfelemmel.
-Meddig?
-Tessék?
-Meddig akar menni?
-Ó, a fővárosba.
-Az 1000 ron.
Kivettem a zsebemből egy ezrest és odaadtam neki. Kinyitotta előttem a kosár ajtaját és beszálltam. A kapucnim alatt szájtátva néztem körbe. Az ülések megnyúltak és szétváltak, úgy mint a Harry Potteres filmben az a londoni buszon. Ez nagyon, nagyon király!!! Elmentem a hátsó sorba és leültem a boszi mellé a falhoz. A nagy szörnymacska elindult. A kosár egy kicsit dülöngélt, de elég stabilan állt. Nem bírtam megállni és kinyúltam a kosárból, a macsek bundájára tettem a mancsom, de ügyeltem hogy ne látszódjon ki a mancsom. Ahogy simogattam a macskát, észrevettem, hogy egyre gyorsabban csóválja a farkát. Istenem de édes! Már jó erősen vakargattam, amikor egy lágy hang szólt hozzám.
-Ugye milyen puha a bundája? Á, látnád őket amikor még pici babák?! Egyszerűen pelyhesek, mint a toll. Imádom a cabiket.
A mellettem lévő boszorkány meg borzongott, amikor a kölyök állatott említette. Most, hogy jobban megnézem a haja végei levélzöldek, a szemei akár a fű és az illata olyan ismerős.
"-Te szemtelen kölyök, hogy mersz itt horkolni, amikor fontos varázslat közepén tartok!
A semmiből egy kókuszdió eset a fejemre. Azonnal felriadtam és a fejemet dörzsöltem, hogy enyhítsem a fájdalmat.
-Eszednél vagy, te átkozott boszorkány?!
Apám elküldött az északi erdőbe az ottani erdő boszorkányhoz, egy fontos küldetés miatt. Már egy órája itt vagyok a boszorka jurtájában. Éppen a tűz előtt törökülésben ültünk, amikor rákezdett valami halandzsára, annyira unalmasnak találtam és monoton volt az egész, hogy véletlenül elaludtam. De akkor is egy ilyen kőkemény gyümölccsel megdobni, akkor is túlzás!
-Te beszélsz te haszontalan bolhás kölyök?!"
Értem a lány egy erdő boszi, ez teljesen logikus.
-Mekkorák amikor kicsi?
A lány zöld szemei csak úgy ragyogtak, ahogy meghallotta a hangomat. A két kezét kinyújtotta és egy kis gömböt formált, ami egy focilabda nagyság volt. Azta, nem csoda, hogy ekkorára nőt!
-Iszonyat édesek, amikor még kicsik lecsiszolják a karmaikat, így nem lesz nekik kényelmetlen a szállítás!
-Értem.
-Borka vagyok.
Borka a kezét nyújtotta, már én is emeltem volna fel a kezem, de megálljt parancsoltam.
-Kellan.
Bocsi mester, de más nem jutott eszembe. Remélem megbocsátasz.
-Örvendek, és merre tartasz?
-A fővárosba.
-Nahát én is, éppen a barátomhoz megyek.
-Ha nem zavar a kérdésem mégis mit keres itt az óceánnál egy erdőboszorkány?
-Hát a páromnak nemsokára szülinapja lesz és imádja a tengeri szárított halakat és itt árulják a legjobbat. Ezért úgy döntöttem, hogy meglepem vele.
Borka a kis zsákját kezdte el pacskolgatni, majd elővette a pénztárcáját és megmutatott egy képet. A fotón egy fiatal srác volt sárga szemekkel és búza szőke hajjal.
-Szerencsés fickó.
-Inkább én vagyok.
-Hogy hívják?
-Leo. És neked van párod?
-Nem nincs, de nem is baj, nem lenne rá időm.
-Ó a párodra mindig van időd. De ezt majd te is megtudod.
-Ha te mondod.
Az egyhetes útból már három letelt. Esténként mindig megálltunk és akkor amikor egy közeli városhoz értünk. A városok nem különböztek az én világombeliektől. Most már tudom, hogy milyen lényekkel utazom. Király vagyok. Az emlékeknek hála most már tudom, hogy a kék bőrű srác egy habfiú. Ja elég vicces elnevezése van. Míg az átlagos hableányok szinte tökéletes emberi külsőt tudnak felvenni, addig a fiúk akik igen kevesen vannak (de a mai technológiának, már eltudják intézni, hogy fiú utód jöjjön világra) nem igazán tudnak alkalmazkodni. Bőrük színe megegyezik a pikkelyükével, a fülük úszóhártyás ahogy a kezük és a lábuk is. Ja és irtó büdösek. A kosárban volt még két boszorkány egyforma köpennyel és egy csuklyás alak, aki szintén rejtőzködik mert sehogy sem tudtam megállapítani a faját.
-És mond csak Kellan, miért mész a fővárosba?
A fenébe ki kell találnom valamit. Hazudj, hazudj! Meg van!
-Szerencsét próbálok.
-Milyen téren, lehet, hogy tudok segíteni.
Öm, a fenébe ezt jól megcsináltam. Gondolkozz Lana!
-Ööö. Politika. Politikusnak megyek.
Ebből biztos, hogy nem fogok jól kijönni.
-Politikus? Akkor nem csoda, hogy álcázod magad.
-Ühüm.
Kínosnak tartottam azt a csendet ami már öt perce volt. Téma, téma!
-Mond csak Borka, miért ülnek külön az a két boszi?
Borka felhúzott szemöldökkel méregetett, de válaszolt a kérdésemre.
-A cabiken való utazás nem túl biztonságos, bármikor ránk támadhatnak zsoldosok, fejvadászok, vagy akárki. A tanács létrehozott egy Védelmezők nevű osztagot, a biztonság érdekében. Valaki a városokban járőrözik, valaki meg a szállító járműveknél. A két boszorkány -e osztag tagja. Ha baj történne akkor egy védőpajzsot fonnának a cabira és visszatámadnának a támadókra. Ők kiképzett harcosok, de persze vannak "balesetek" is. Reméljük nem történik semmi.
Tehát ez a világ sem biztonságos. Mégis mire is számítottam?! Hirtelen a szokottnál erősebben megrázkódott a cabi. Mégis mi a fene történik?! Már éppen álltam volna fel a helyemről amikor megint belénk csapódott valami. A szőrcsomó annyira megrázkódott, hogy visszaestem a helyemre. Borka pánikszerűen forgatta a fejét. A két boszorkány felállt a cabi két végére álltak, elkezdtek mormolni egy varázsigét és a levegőbe rajzoltak.
-Mi történt Borka?
A lány elfúló hangon szólt közben meredt a közeli erdőbe.
-Megtámadtak minket.
-Nem arról volt szó, hogy a védelmezők profik?!
A két boszi verejtékezve és remegő kezekkel védtek minket, de ezt az állapotot nem fogják sokáig kibírni.
-Azok is! A támadóink túl erősek!
-Borka betudsz nekik segíteni?
-Igen.
-Akkor menj segíts nekik, a vezetővel kitalálok valamit.
Borka gyorsan biccentett és elszaladt az egyik oldalra. A habfiú pánikolva markolászta az előtte lévő ülés hátát. Hasztalan. A köpenyes alak aki szintén egyedül ült az lehajtott fejjel mozdulatlanul ült. Vajon elaludt? Nem foglalkoztam senkivel csak mentem a vezetőhöz. Kimásztam a kosárból és a cabi nyakán kúsztam a célpontomhoz.
-Hé! Van valami terve?
-Üljön vissza a helyére!
-Süket! Megtámadtak minket!
-Tudom, nem tehetek semmit, majd az őrzök megvédenek.
Cabi bundájába markoltam és hátranéztem. Az egyik boszorkány a földre rogyott, de még mindig fenntartotta a kezét, hamarosan elpusztítják a védőburkot és akkor nyílt célpontok leszünk. Miután befejeztem a gondolatmenetemet a három boszi már kifulladva a földre rogytak aztán egy nagy bumm. A cabit telibe találták és mindenki leeset. A földet érés nem volt túl kellemes, főleg hogy beszorult a lábam a szőrcsomó alá. A fűben megkapaszkodtam és vicsorogva kiszabadítottam magam. A zöld fűből föltérdeltem és elmentem megkeresni a többi utast. A habfiú az egyik fának csapódott, már távolról láttam, hogy nem lélegzik. Meghalt. A fenébe meg kell keresnem a többieket. Borka nem messze a földön feküdt. Odaszaladtam hozzá és elkezdtem dörzsölni a hátát. Egyenletesen lélegzett, a fején egy vékony vércsík folyt le.
-Borka ébredj!
A lány nyöszörögve de felébredt és a segítségemmel felállt.
-Hogy? Mi?
-Ledöntötték a védőpajzsotokat. Mégis mik támadtak ránk?
Mielőtt Borka válaszolhatott volna három lény jelenlétét érzékeltem.
-Tudsz állni? Keresd meg a két boszorkányt!
Megfordultam és szembe találtam magam a három ellenfelemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése