50.fejezet
Hali mindenki!!!
Elérkezett a visszaszámlálás ideje!
Most már csak egy fejezet van hátra és egy epilógus, aztán vége.
A mostani fejezetről tudni kell:
vastagbetűs az én elbeszélésemből van.
A végén egy interjú féle beszédek vannak.
Köszi hogy olvasol.
Pusz.
W.A.
A pokolbéliek felháborodásaik megrengették a földet. A Tanácstagok és a Fardian egykori Alfájának fiai bekerítették a szellemlovon ülő ezüst szemű, vörös farkast, aki leszállt a lováról és a többiekhez sétált. A orkok királyában még mindig benne lehetett az agresszió, mert egyből letámadta.
-Te büdös áruló ribanc! Tudtam, hogy csak bajt hozol a fejünkre! Pont olyan szörnyeteg vagy mint azok a hibridek!
Suzanne körül a levegő szinte izzott. Csak egy vörös csíkot láttak a többiek. Az orkkirály arcán egy hatalmas kéznyom éktelenkedett.
-Hagyd békén őket! Ha még egyszer így beszélsz róluk nagyon megemlegeted, büdös csótány!
-Elég! Hagyjátok abba!
Viktor és a Tündekirály a két dulakodó közé állt.
-Fogd be nyamvadt vámpír! Nem azért jöttünk ide, hogy megölessük magunkat aztán tárt karokkal fogadjuk ezeket!
Az orkok körülvették őket, de azt nem vették észre, hogy az a pár hibrid megindul feléjük. Suzanne otthagyta őket és utat vágott a bűzlő orkok között. Csak néhány lépést tett, amikor találkozott az első hibriddel. Alig múlhatott el tíz . Koszos volt, ahogy a többi és rettentően vékony. Szemei előtt az ő csont sovány valója állt, akit a csillapítatlan éhsége kínozta. Az az éhség félelmetes érzéseket keltett benne. A gyermek üveges tekintete cselekvésre késztette. Szorosan megölelte. Érezte, ahogy a gyermek szagolgatta, mint egy kisállat. Végül az viszonozta az ölelést. A mellettük lévő két kislány is magához rántotta az ölelésbe.
-Gyertek! Most már vége!
Csak ennyi kellet a gyerekeknek. Minden hibrid megindult felé és egy hatalmas kört alkotva ölelkeztek. Egy kis kétségbeesett hang szólt.
-Most mi lesz?
-Vigyázok rátok. Kaptok enni és tiszta ruhát, majd elmentek lefeküdni. Ne aggódjatok, nem hagyom hogy bántódásotok essen!
Suzanne elengedte őket és visszafordult a természetfölötti csapathoz.
-Ők csak gyerekek. Nem ők a ellenségeitek. Egyesítsük erőinket és intézzük el együtt, akik ezt tették velünk! Nem mi vagyunk a szörnyek, hanem azok akik ezt tették velünk! Dual népe! Segítsetek nekünk!
Suzanne mélyen meghajolt és a harcosok válaszára várt. A többi hibrid vezetőjüket látván ők is meghajoltak. A gyengébbek lerogytak a fűbe és könnyes szemmel néztek fel a fura lényekre.
-Álljatok fel!
-Ezek csak gyerekek.
-Mégis megölték a társainkat!
-Mi meg az övéiket!
-Egyforma a veszteség!
A Tanács leintette népüket és közelebb léptek a hibridfalkához.
-Álljatok fel!
-Segítünk nektek!
Viktor vigyorogva nézett végig a gyerekeken, majd a vörös lányon tartotta szemét.
-De nektek is segítenetek kell.
-Ez csak természetes.
Azazel hangosan felrikkantott.
-Na jól van! Mindenki tegye el a fegyvert és indulás haza! A többit majd a híradó közvetíti!
-És most mi lesz?
-Hát te vagy az Alfa, mond meg te!
-De Juiliard! Még nem volt választás!
-Nem számít! Áttudsz változni a köztes állapotban. Már betöltötted a felnőttkort és apánk utódja vagy.
-Most az egyszer végre jót mondtál Mark!
-Hé!
-Hagy folytassam! Na szóval szerintünk is te vagy a megfelelő és akkor még itt vannak ők is. Még a hibridek is érzik. Alfa vagy. Akár tetszik, akár nem. Fogad el!
-Hű Conor! Még sosem voltál ennyire értelmes.
-Mi van?!
-Angelou csak arra akart rámutatni, hogy most úgy fogalmaztál, hogy mi a tudatlan népség is megértette.
-Hát már te is kezded Su?!
Mindnyájan elnevettük magunkat, de aztán Viktor komoly tekintettel kérdezte.
-És akkor most mi legyen Suzanne?
-Hogy?
-Úgy döntöttünk, hogy most kivételesen te intézkedhetsz, legalább is addig amíg nem választanak meg hivatalosan.
Ledöbbent fejjel néztem Azazelt, majd Viktort aztán a többiekre.
-A büdös...
-Ne most akadj ki!
-Igazad van Rejk! Rendben! Küldjétek ide Rushot és Vorshat.
Conor önként indult el a két sárkányért.
-Kell egy kisebb csapat, akik visszamennek a fővárosba és értesíti a népet a hibridek érkezésére. Ha jobban belegondolok minden harcos menjen és készüljenek fől, hogy visszatartsák a dühös tömeget.
-Ez igen ésszerű gondolkozás én és Rejk megoldjuk.
-Köszönöm Flóra.
-Rendben. Juilliard hívd össze a jelenlévő falkát és az itt maradottakat.
-Mi van?!
-Angelou csak arra akart rámutatni, hogy most úgy fogalmaztál, hogy mi a tudatlan népség is megértette.
-Hát már te is kezded Su?!
Mindnyájan elnevettük magunkat, de aztán Viktor komoly tekintettel kérdezte.
-És akkor most mi legyen Suzanne?
-Hogy?
-Úgy döntöttünk, hogy most kivételesen te intézkedhetsz, legalább is addig amíg nem választanak meg hivatalosan.
Ledöbbent fejjel néztem Azazelt, majd Viktort aztán a többiekre.
-A büdös...
-Ne most akadj ki!
-Igazad van Rejk! Rendben! Küldjétek ide Rushot és Vorshat.
Conor önként indult el a két sárkányért.
-Kell egy kisebb csapat, akik visszamennek a fővárosba és értesíti a népet a hibridek érkezésére. Ha jobban belegondolok minden harcos menjen és készüljenek fől, hogy visszatartsák a dühös tömeget.
-Ez igen ésszerű gondolkozás én és Rejk megoldjuk.
-Köszönöm Flóra.
-Rendben. Juilliard hívd össze a jelenlévő falkát és az itt maradottakat.
Pár perccel később a két sárkányharcos állt előttem, teljes felháborodással.
-Várjatok, most nincs időm a kirohanásotokra! Majd később megbeszéljük.
-De..
-Rusho, kérlek!
Vorsha megfogta Rusho karját.
-Rendben, majd máskor. Mit szeretnél tőlünk?
-Menjetek vissza a birtokra és szóljatok Marone-nak, hogy minden pokrócot, párnát, huzatot, hogy a város börtöncelláit lakhatóvá tegyük. Kerestessétek meg vele a város összes szakácsát és annyi ételt készítsenek amennyit csak tudnak és vigyék oda.
-... még valami?
-Mond meg neki, hogy készüljön fel...20 éhes farkassal kell foglalkoznunk.
-Rendben megyünk! Rusho gyere!
A két sárkány sebesen repült vissza. Én ráültem Faustra és néztem. Sok Pokollakó hallt meg. Így ránézésre 30-an lehetnek, közöttük egy-egy hibrid tetem, kb 15 hibrid. Előttem gyülekeztek a gyerekek és dideregve bámészkodtak. Az egyik bátrabb közelebb jött, de a lótól félt, így túl közel sem jött.
-Most mi lesz?
-Elviszlek titeket egy biztonságos helyre. Ahogy megígértem, megetetünk, megitatunk és megmosdatunk titeket. Amint kipihentétek magatok megbeszéljük a továbbiakat. Rendben?
Mind a húsz szempár reménykedően bámultak rám, végül bólintottak. Egy kisebb csapat közeledett felénk. Kellan fiai vezették őket, de kellő távolságba megálltak a hordámtól.
-Nos, Su mire kellünk?
-Vissza megyünk a városba, egyenesen a Tanácsteremhez, ott elhelyezzük a gyerekeket. A lakok mostanra már biztosan értesültek az érkezésünkről. Arra kérnélek titeket, hogy zárjátok közre őket, hogy senkinek se essen bántódása. Ellenvetés? Nincs? Nagyszerű!
Megfordítottam Faustot, de még utólag visszafordultam hozzájuk.
-Ha valaki miatt, bárki is megsérül, annak velem gyűlik meg a baja!
Suzanne tudja, hogy mögötte démontársa áll. Érezte a férfi haragját és egyben izgatott boldogságát, ami felé irányult. Dum mérges volt, hogy kedvese kiszabadult a szobájából és egyből iderohant, de egyben boldog is volt, hiszen az ő közreműködésével a háborúnak végbeszakadt. A démon érezte a kapcsolatot közöttük, tudta hogy bár az arcán nem látszik Suzanne még nála is haragosabb, ezért nem szólt. Megakarta várni, hogy épségben visszaérjenek a Fardian birtokra és ott mutassák ki érzéseiket.
A hibridek két sorba rendeződtek, körülöttük a Pokolban élő szörnyek védelmezték. A csapatott Suzanne vezette lovával Fausttal.
Senki sem számított arra, hogy hamar visszaérnek a fővárosba. A lakosok már kint álltak és a katonák védelmező karjaiknak feszítették magukat. Ócsárolták a hibrideket, ezzel felhúzva az alfát.
-Elég legyen! Hallgassatok!
Elsöprő hullámokban sodorta el a kiáltozókat a vörös lány haragja. Várták a magyarázatot, de az nem jött. Az utat folytatták egyenesen a tanács épületéig.
A gyerekek álmélkodva nézték a várost. Mintha csak egy régi stílusú filmet néznének. A házak szorosan egymás mellet álltak, amik alján valamilyen bolt állt. A lakosok furcsák voltak és dühösek. Néhányuk megbotlott a macskaköves úton, de a mellettük lévő mindig segített az elesetten. Mindnyájan érezték, hogy figyelik. Kíváncsi és birtokló tekintetek voltak, nem úgy mint a lenéző és undorodó lakosok tekinteteik. Az épülethez érve mindenki megállt és azokat a tekinteteket keresték.
Mindenki tátott szájjal bámultak a tetőkre. Mégis hogy nem vették észre?! Először csak a hibridek néztek fel, majd a többi lény is követte azok tekintetét. És nem hiába. A főváros házainak tetején ugyanis húsz szellemló volt és mind a hibrideket bámulták. Senki sem értette, hogy mégis hogyan lehet itt húsz kihalásban lévő szellemló, de két lény tudta. Ők úgy érezték megnyerték a csatát és a háborút is megfogják. Suzanne és Faust kihúzta magát, majd harsogó hangon szólt.
-Most tanácskozunk a hibridekkel, addig várjatok itt. Majd utána megkereshetitek a társatokat.
Leszállt a lováról és bement. Nem fordult hátra, hogy megnézze a gyerekek követik e tudta, hogy így van.
Eközben a városiak megértették hogy világuk egyik legősibb lényei elfogadták a hibrideket. Egyesek nehézkesen mások megvetéssel, de voltak olyanok akik kíváncsi tekintettel nézték a bevonuló gyerekek csoportját.
A tanácsteremben minden hibrid helyet foglalt, kezükben púpozót ételekkel teli egy egy tálcával, amit kedves nők nyomták a kezükbe. Azazel, Flóra, Viktor, Rejk, Gron és Suzanne elfoglalták helyüket a Tanácstagoknak fenntartott székeken. Rejk megnyomott két gombot, így a teremben lévő kamerák életre keltek. A plafonról egy hatalmas négyoldalú monitor ereszkedett le, ami a termet mutatta.
"A hibridek maradnak és a tanácsterem alatti cellákba helyezték el őket.
Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy ezeket a gyerekeket megkínozták és éheztették. A szüleiktől elválasztották. Arra kérjük önöket, hogy értsék meg a helyzetüket és segítsenek a gyerekek ellátásában és tanításában."
"Ezek csak gyerekek, akik még csak most ismerkednek meg a vérszomjas valójukkal. Senki sem mondta el, hogy ez mégis mivel jár. Arra kérlek benneteket, hogy tanítsátok és segítsétek őket."
"Ők a falkám és a Fardian falka is. Egyformán megtennék mindent. A választásokra nem tudok mit mondani. Csak annyit kérek, hogy ideiglenesen fogadjatok el vezetőnek, legalább is addig míg el nem intézzük az emberek világában élő boszorkányokat. Miután ez sikerült sor kerülhet a választásra."
Ezek voltak a tanács tagjainak kérése a nép felé. Azazel , Avalon Rejk és Suzanne Fardian kéréseik.
-Várjatok, most nincs időm a kirohanásotokra! Majd később megbeszéljük.
-De..
-Rusho, kérlek!
Vorsha megfogta Rusho karját.
-Rendben, majd máskor. Mit szeretnél tőlünk?
-Menjetek vissza a birtokra és szóljatok Marone-nak, hogy minden pokrócot, párnát, huzatot, hogy a város börtöncelláit lakhatóvá tegyük. Kerestessétek meg vele a város összes szakácsát és annyi ételt készítsenek amennyit csak tudnak és vigyék oda.
-... még valami?
-Mond meg neki, hogy készüljön fel...20 éhes farkassal kell foglalkoznunk.
-Rendben megyünk! Rusho gyere!
A két sárkány sebesen repült vissza. Én ráültem Faustra és néztem. Sok Pokollakó hallt meg. Így ránézésre 30-an lehetnek, közöttük egy-egy hibrid tetem, kb 15 hibrid. Előttem gyülekeztek a gyerekek és dideregve bámészkodtak. Az egyik bátrabb közelebb jött, de a lótól félt, így túl közel sem jött.
-Most mi lesz?
-Elviszlek titeket egy biztonságos helyre. Ahogy megígértem, megetetünk, megitatunk és megmosdatunk titeket. Amint kipihentétek magatok megbeszéljük a továbbiakat. Rendben?
Mind a húsz szempár reménykedően bámultak rám, végül bólintottak. Egy kisebb csapat közeledett felénk. Kellan fiai vezették őket, de kellő távolságba megálltak a hordámtól.
-Nos, Su mire kellünk?
-Vissza megyünk a városba, egyenesen a Tanácsteremhez, ott elhelyezzük a gyerekeket. A lakok mostanra már biztosan értesültek az érkezésünkről. Arra kérnélek titeket, hogy zárjátok közre őket, hogy senkinek se essen bántódása. Ellenvetés? Nincs? Nagyszerű!
Megfordítottam Faustot, de még utólag visszafordultam hozzájuk.
-Ha valaki miatt, bárki is megsérül, annak velem gyűlik meg a baja!
Suzanne tudja, hogy mögötte démontársa áll. Érezte a férfi haragját és egyben izgatott boldogságát, ami felé irányult. Dum mérges volt, hogy kedvese kiszabadult a szobájából és egyből iderohant, de egyben boldog is volt, hiszen az ő közreműködésével a háborúnak végbeszakadt. A démon érezte a kapcsolatot közöttük, tudta hogy bár az arcán nem látszik Suzanne még nála is haragosabb, ezért nem szólt. Megakarta várni, hogy épségben visszaérjenek a Fardian birtokra és ott mutassák ki érzéseiket.
A hibridek két sorba rendeződtek, körülöttük a Pokolban élő szörnyek védelmezték. A csapatott Suzanne vezette lovával Fausttal.
Senki sem számított arra, hogy hamar visszaérnek a fővárosba. A lakosok már kint álltak és a katonák védelmező karjaiknak feszítették magukat. Ócsárolták a hibrideket, ezzel felhúzva az alfát.
-Elég legyen! Hallgassatok!
Elsöprő hullámokban sodorta el a kiáltozókat a vörös lány haragja. Várták a magyarázatot, de az nem jött. Az utat folytatták egyenesen a tanács épületéig.
A gyerekek álmélkodva nézték a várost. Mintha csak egy régi stílusú filmet néznének. A házak szorosan egymás mellet álltak, amik alján valamilyen bolt állt. A lakosok furcsák voltak és dühösek. Néhányuk megbotlott a macskaköves úton, de a mellettük lévő mindig segített az elesetten. Mindnyájan érezték, hogy figyelik. Kíváncsi és birtokló tekintetek voltak, nem úgy mint a lenéző és undorodó lakosok tekinteteik. Az épülethez érve mindenki megállt és azokat a tekinteteket keresték.
Mindenki tátott szájjal bámultak a tetőkre. Mégis hogy nem vették észre?! Először csak a hibridek néztek fel, majd a többi lény is követte azok tekintetét. És nem hiába. A főváros házainak tetején ugyanis húsz szellemló volt és mind a hibrideket bámulták. Senki sem értette, hogy mégis hogyan lehet itt húsz kihalásban lévő szellemló, de két lény tudta. Ők úgy érezték megnyerték a csatát és a háborút is megfogják. Suzanne és Faust kihúzta magát, majd harsogó hangon szólt.
-Most tanácskozunk a hibridekkel, addig várjatok itt. Majd utána megkereshetitek a társatokat.
Leszállt a lováról és bement. Nem fordult hátra, hogy megnézze a gyerekek követik e tudta, hogy így van.
Eközben a városiak megértették hogy világuk egyik legősibb lényei elfogadták a hibrideket. Egyesek nehézkesen mások megvetéssel, de voltak olyanok akik kíváncsi tekintettel nézték a bevonuló gyerekek csoportját.
A tanácsteremben minden hibrid helyet foglalt, kezükben púpozót ételekkel teli egy egy tálcával, amit kedves nők nyomták a kezükbe. Azazel, Flóra, Viktor, Rejk, Gron és Suzanne elfoglalták helyüket a Tanácstagoknak fenntartott székeken. Rejk megnyomott két gombot, így a teremben lévő kamerák életre keltek. A plafonról egy hatalmas négyoldalú monitor ereszkedett le, ami a termet mutatta.
"A hibridek maradnak és a tanácsterem alatti cellákba helyezték el őket.
Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy ezeket a gyerekeket megkínozták és éheztették. A szüleiktől elválasztották. Arra kérjük önöket, hogy értsék meg a helyzetüket és segítsenek a gyerekek ellátásában és tanításában."
"Ezek csak gyerekek, akik még csak most ismerkednek meg a vérszomjas valójukkal. Senki sem mondta el, hogy ez mégis mivel jár. Arra kérlek benneteket, hogy tanítsátok és segítsétek őket."
"Ők a falkám és a Fardian falka is. Egyformán megtennék mindent. A választásokra nem tudok mit mondani. Csak annyit kérek, hogy ideiglenesen fogadjatok el vezetőnek, legalább is addig míg el nem intézzük az emberek világában élő boszorkányokat. Miután ez sikerült sor kerülhet a választásra."
Ezek voltak a tanács tagjainak kérése a nép felé. Azazel , Avalon Rejk és Suzanne Fardian kéréseik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése