30.fejezet
Az úrnőm kikapta a kezemből és a címzettre nézett.
-Kérem nézzék el udvariatlanságomat, de ez a távirat nagyon sürgős, ha megbocsátanak.
-Ugyan kedvesem, semmi gond. A szomszédszobában nyugodtan elolvashatod.
-Köszönöm grófnő. Addig is Inuka szórakoztasd a hölgyeket!
-Ahogy óhajtja úrnőm.
Mélyen meghajoltam és addig tartottam magam így míg el nem hagyta a szobát. Egy idős hölgy, aki a Miladyvel lehet egykorú érdeklődve állt fel és lassan felsőbbrendű tekintettel mért végig.
-Hát ő lenne az. Elég vézna és alkoholtól bűzlik.
-Szabadnapja van.
-Ó, ezt mindent megmagyaráz. És mond csak Inuka mégis mire gondolt Yuko?
Kerestem valamit a szobában, amivel szórakoztathatom a hölgyeket, ugyanis kétlem, hogy a gazdám a késdobálásokra gondolt. A szemem megakadt egy csipketerítővel leterített zongorán.
-Engedjék meg nekem, hogy zenével szórakoztassam önöket.
A két fiatalabb lány kuncogva takarták el a szájukat, de Milady és a grófnő egyáltalán nem tartotta viccesnek. A grófnő a kezében tartott kék legyezővel intett a hangszer felé.
-Másnak nem engedném meg, de felkeltetted a kíváncsiságomat.
-Köszönöm úrnő.
A zongora melletti ablakon besütött a hold sápadt fénye, ami megvilágította a szőke hajú fehér bőrűt.
A négy kifinomult hölgy álmélkodva nézték a varázslatos játékot játszó komornyikot. Az est további része varázslatosan telt. Inuka annyira elvarázsolta a négy hölgyet, hogy azok észre se vették, hogy Yuko már vissza is tért. Yuko elégedett mosollyal nézte a négy angol hölgyet. Újra ivott egy csésze teát és ő is élvezte szolgája játékát. Még őt is elbűvölte, pedig már régóta hallgatja Inuka játékát.
Mielőtt éjfélt ütött volna az óra, Inuka és hátán a futár szaladt vissza a kikötőbe, míg úrnője és vendéglátójuk hazakocsikáztak.
Mikor Inuka a birtokra visszatért szomorúan fedezte fel, hogy gazdája ablakát nem világítja meg gyertya.
Magányosan tértem vissza a lakrészemre. Ajtóm előtt két vízzel teli vödör volt. Elmosolyodtam amikor ujjaim érintették a vizet. Még langyos. Kihasználva, gyorsan bementem és a kádamat megtöltöttem vele. Gyorsan megfürödtem és a kocsmától bűzlő ruháimat a mosodába vittem. A ház csendes volt. Már senki sem maradt ébren. Legalább is ezt hittem. Az egyik szalonból ugyanis fény áradt. Szellemként osontam a behajtott ajtóhoz, hogy betudjak lesni. Az úrnő volt bent. Egy könyvet olvasott, de remegő kezeitől nem tudott koncentrálni ezért becsukta és remegő ajakkal a semmibe révedt. Tudtam, hogy nem maradhatok itt, ha lebukom nagy bajba kerülhetek. Ezért hátraléptem egyet, de nem figyeltem és véletlenül meglöktem az ajtót.
A zongora melletti ablakon besütött a hold sápadt fénye, ami megvilágította a szőke hajú fehér bőrűt.
A négy kifinomult hölgy álmélkodva nézték a varázslatos játékot játszó komornyikot. Az est további része varázslatosan telt. Inuka annyira elvarázsolta a négy hölgyet, hogy azok észre se vették, hogy Yuko már vissza is tért. Yuko elégedett mosollyal nézte a négy angol hölgyet. Újra ivott egy csésze teát és ő is élvezte szolgája játékát. Még őt is elbűvölte, pedig már régóta hallgatja Inuka játékát.
Mielőtt éjfélt ütött volna az óra, Inuka és hátán a futár szaladt vissza a kikötőbe, míg úrnője és vendéglátójuk hazakocsikáztak.
Mikor Inuka a birtokra visszatért szomorúan fedezte fel, hogy gazdája ablakát nem világítja meg gyertya.
Magányosan tértem vissza a lakrészemre. Ajtóm előtt két vízzel teli vödör volt. Elmosolyodtam amikor ujjaim érintették a vizet. Még langyos. Kihasználva, gyorsan bementem és a kádamat megtöltöttem vele. Gyorsan megfürödtem és a kocsmától bűzlő ruháimat a mosodába vittem. A ház csendes volt. Már senki sem maradt ébren. Legalább is ezt hittem. Az egyik szalonból ugyanis fény áradt. Szellemként osontam a behajtott ajtóhoz, hogy betudjak lesni. Az úrnő volt bent. Egy könyvet olvasott, de remegő kezeitől nem tudott koncentrálni ezért becsukta és remegő ajakkal a semmibe révedt. Tudtam, hogy nem maradhatok itt, ha lebukom nagy bajba kerülhetek. Ezért hátraléptem egyet, de nem figyeltem és véletlenül meglöktem az ajtót.
A régi emlékekből visszatérve a megnyikordult hang felé fordult. Egy zölden izzó szempártól ültében összerezzent.
-Inuka? Te vagy az?
A sötét árnyékből kilépve komornyik ruhájában lépett be a szalonba. Enyhén meghajolt.
-Elnézést kérek Milady. Én azt hittem, hogy már mindenki alszik és nem gondoltam volna, hogy ön még fent van.
-Hagyd a magyarázkodást! Semmi gond. Már későre jár, csak az a gond hogy már jó pár éve nem tudok aludni. Ezért esténként olvasok.
Inuka felegyenesedett és közelebb lépett az úrnőhöz. Jól megnézte az idősödő hölgyet. Szemei alatt megjelentek a fekete karikák és a szája is kiszáradtnak tűnt.
-Kérem nézze el szemtelenségemet, de megengedi, hogy egy nyugtató teát készítsek önnek?
A könyvet gyorsan letette és izgatottságtól csillogó szemekkel nézett a komornyikra.
-Olyan japán stílusút?!
-Inuka? Te vagy az?
A sötét árnyékből kilépve komornyik ruhájában lépett be a szalonba. Enyhén meghajolt.
-Elnézést kérek Milady. Én azt hittem, hogy már mindenki alszik és nem gondoltam volna, hogy ön még fent van.
-Hagyd a magyarázkodást! Semmi gond. Már későre jár, csak az a gond hogy már jó pár éve nem tudok aludni. Ezért esténként olvasok.
Inuka felegyenesedett és közelebb lépett az úrnőhöz. Jól megnézte az idősödő hölgyet. Szemei alatt megjelentek a fekete karikák és a szája is kiszáradtnak tűnt.
-Kérem nézze el szemtelenségemet, de megengedi, hogy egy nyugtató teát készítsek önnek?
A könyvet gyorsan letette és izgatottságtól csillogó szemekkel nézett a komornyikra.
-Olyan japán stílusút?!
-Ha úgy kívánja.
Kimentek a konyhába. A ház úrnője leült egy székre és csak bámulta a szárított növényeket vizsgálgató férfit. Inuka mindent megszagolt, megfogott, közben egy kanna vizet felrakott forrni. Egy kisebb tálkába különféle növényeket rakott, amiket elkezdett finom porrá aprítani egy klopfoló nyelével. A sipító hangra mindketten összerezzentek. Az elkészült vizet Inuka levette a tűzről és beleszórta az aprított növényeket. A forró kannét lerakta az úrnő elé, majd azt otthagyta és egy egyszerű csészével és egy nagyon kis lyukú szűrővel visszatért az asztalhoz. A szűrőt bal kezébe fogta, míg a kannát a jobba és azon keresztül elkezdte önteni a teát a csészébe. Kellemes zöld árnyalatot vett fel víz, amit kihangsúlyozott a fehér porceláncsésze. Mindkettejük orrát megcsapta a kellemesen édes és kesernyés illat. Inuka elégedetten tolta a csészét az úrnőnek, aki az új aroma kábulatában vizsgálta a teát. Bízva a testőrben, lassan megfújta a csészében lévő folyadékot, majd belekortyolt. Annabell lánya eltűnése óta kétségbeesést, gyászt és határtalan szomorúság sanyargatta. Senki sem tudott neki segíteni, de ez itt, ez itt mégis segít rajta. A tea nem tompította el, éppen ellenkezőleg. Ébernek érezte magát, sanyargatott teste mintha felszabadult volna. Minden este azt álmodta, hogy kislánya őt hívja könnyes szemekkel vagy éppen egy sötét hideg helyen fekszik üveges élettelen tekintettel. De most úgy érezte, hogy vége. Nem érzet semmit. Végre ellazult.
Inuka elégedetten nézte az idős úrnő arcát. Az arca kisimult és élttel telt meg. Ezt a receptet még a mestere tanította meg neki, amikor gyermekkorában könnyes szemmel és remegő testtel ment a hajnali edzésre. Örült, hogy segíthetett ennek a gyászoló asszonyon.
-Engedelmével, nyugovóra térek.
Az úrnő még az élmények örvényében volt, de volt annyi lélekjelenléte, hogy bólintson. Ivott még egy kortyot és az elméjében újra felcsendült az a zongorajáték, amit Inuka a grófnőnél játszott, de az emlékben nem a férfi játszott, hanem a lánya. Az ő kislánya. Alig volt négy éves amikor úgy döntött, hogy tanárt fogad lányának. Fél év után Annabell megleste az órát. Lánya ismeretlen dalt játszott, de mégis gyönyörű volt. Ennek ellenére a tanár megszidta, mert nem ez volt a kottára írva. Éppen időben lépett be a szobába, ugyanis a férfi ütésre emelte kezét. Onnantól kezdve Elizabeth nem tanult tovább zenét.
Még fel sem kelt a nap, de én már pajtában voltam, ahol a család lovait és a kutyafalkát tartották. Az egyik tetőgerendára másztam fel, ahol tökéletesen beláttam mindent. Alattam egy üres box, ami mellet a kutyák voltak. Könnyű volt kiszúrnom Inut. Alvást tetettet, de a füleit hegyezte. Lefeküdtem a gerendára és a reggelinek szánt almámat a hasamra raktam. Elszunnyadhattam, mert arra ébredtem, hogy a pajta ajtaja becsapódik. Hunyorogva ültem fel és az almámat fényesítettem. Az állatokhoz, ugyanis Mia és Sebestian lépett be, vagyis Sebastian vonszolta Miat. A sötét bőrű szolgáló próbált ellenkezni, de a kövér komornyik erősebb volt. Egészen az alattam lévő üres boxhoz rángatta, majd az ottani szalmahalomra dobta.
-Kérem, kérem ne! Kérem ne tegye meg!
Kimentek a konyhába. A ház úrnője leült egy székre és csak bámulta a szárított növényeket vizsgálgató férfit. Inuka mindent megszagolt, megfogott, közben egy kanna vizet felrakott forrni. Egy kisebb tálkába különféle növényeket rakott, amiket elkezdett finom porrá aprítani egy klopfoló nyelével. A sipító hangra mindketten összerezzentek. Az elkészült vizet Inuka levette a tűzről és beleszórta az aprított növényeket. A forró kannét lerakta az úrnő elé, majd azt otthagyta és egy egyszerű csészével és egy nagyon kis lyukú szűrővel visszatért az asztalhoz. A szűrőt bal kezébe fogta, míg a kannát a jobba és azon keresztül elkezdte önteni a teát a csészébe. Kellemes zöld árnyalatot vett fel víz, amit kihangsúlyozott a fehér porceláncsésze. Mindkettejük orrát megcsapta a kellemesen édes és kesernyés illat. Inuka elégedetten tolta a csészét az úrnőnek, aki az új aroma kábulatában vizsgálta a teát. Bízva a testőrben, lassan megfújta a csészében lévő folyadékot, majd belekortyolt. Annabell lánya eltűnése óta kétségbeesést, gyászt és határtalan szomorúság sanyargatta. Senki sem tudott neki segíteni, de ez itt, ez itt mégis segít rajta. A tea nem tompította el, éppen ellenkezőleg. Ébernek érezte magát, sanyargatott teste mintha felszabadult volna. Minden este azt álmodta, hogy kislánya őt hívja könnyes szemekkel vagy éppen egy sötét hideg helyen fekszik üveges élettelen tekintettel. De most úgy érezte, hogy vége. Nem érzet semmit. Végre ellazult.
Inuka elégedetten nézte az idős úrnő arcát. Az arca kisimult és élttel telt meg. Ezt a receptet még a mestere tanította meg neki, amikor gyermekkorában könnyes szemmel és remegő testtel ment a hajnali edzésre. Örült, hogy segíthetett ennek a gyászoló asszonyon.
-Engedelmével, nyugovóra térek.
Az úrnő még az élmények örvényében volt, de volt annyi lélekjelenléte, hogy bólintson. Ivott még egy kortyot és az elméjében újra felcsendült az a zongorajáték, amit Inuka a grófnőnél játszott, de az emlékben nem a férfi játszott, hanem a lánya. Az ő kislánya. Alig volt négy éves amikor úgy döntött, hogy tanárt fogad lányának. Fél év után Annabell megleste az órát. Lánya ismeretlen dalt játszott, de mégis gyönyörű volt. Ennek ellenére a tanár megszidta, mert nem ez volt a kottára írva. Éppen időben lépett be a szobába, ugyanis a férfi ütésre emelte kezét. Onnantól kezdve Elizabeth nem tanult tovább zenét.
Még fel sem kelt a nap, de én már pajtában voltam, ahol a család lovait és a kutyafalkát tartották. Az egyik tetőgerendára másztam fel, ahol tökéletesen beláttam mindent. Alattam egy üres box, ami mellet a kutyák voltak. Könnyű volt kiszúrnom Inut. Alvást tetettet, de a füleit hegyezte. Lefeküdtem a gerendára és a reggelinek szánt almámat a hasamra raktam. Elszunnyadhattam, mert arra ébredtem, hogy a pajta ajtaja becsapódik. Hunyorogva ültem fel és az almámat fényesítettem. Az állatokhoz, ugyanis Mia és Sebestian lépett be, vagyis Sebastian vonszolta Miat. A sötét bőrű szolgáló próbált ellenkezni, de a kövér komornyik erősebb volt. Egészen az alattam lévő üres boxhoz rángatta, majd az ottani szalmahalomra dobta.
-Kérem, kérem ne! Kérem ne tegye meg!
Mia zokogott, alig lehetett megérteni, hogy mit mond. Sebastiant nem érdekelte a nő ellenkezése, mert elkezdte levetkőztetni.
-Ugyan már tudod, hogy nem érsz el semmit könyörgéssel.
Sebastian elkezdte letolni a nadrágját, de én azt nem akartam végignézni, ezért a guszta almámat egyenesen a fejéhez dobtam. Az érett alma darabokra tört az öreg fején, aki a hirtelen támadástól megszédült.
-Mégis ki...
-Csak undorító féreg képes rá, hogy egy védtelen hölgyet megerőszakoljon.
Mia hüppögve nézett fel rám, de én nem néztem rá. Féltem, hogy mit látok benne és én nem engedhetem meg magamnak a gyengédséget. Sebastian dühös ábrázattal nézett fel.
-Gyere le ide te patkány! Elegem volt belőled! Gyere le !
-Ugyan már tudod, hogy nem érsz el semmit könyörgéssel.
Sebastian elkezdte letolni a nadrágját, de én azt nem akartam végignézni, ezért a guszta almámat egyenesen a fejéhez dobtam. Az érett alma darabokra tört az öreg fején, aki a hirtelen támadástól megszédült.
-Mégis ki...
-Csak undorító féreg képes rá, hogy egy védtelen hölgyet megerőszakoljon.
Mia hüppögve nézett fel rám, de én nem néztem rá. Féltem, hogy mit látok benne és én nem engedhetem meg magamnak a gyengédséget. Sebastian dühös ábrázattal nézett fel.
-Gyere le ide te patkány! Elegem volt belőled! Gyere le !
Hát ha ennyire ragaszkodik hozzá. Leugrottam a gerendáról egyenesen a box ajtaja elé.
-Itt vagyok!
A komornyik egy gyors mozdulattal felvette a földről egy vasvillát és teljes sebességgel felém lendült. Mégis honnét szerezte? Egy gyors pörgéssel kikerültem a támadását.
-Mia! Kifelé!
-De..
-Tűnés!
Éreztem, ahogy elszalad mögülem. Mindvégig a férfit bámultam, aki gyilkos tekintettel méregetett.
-Most megdöglesz!
-Itt vagyok!
A komornyik egy gyors mozdulattal felvette a földről egy vasvillát és teljes sebességgel felém lendült. Mégis honnét szerezte? Egy gyors pörgéssel kikerültem a támadását.
-Mia! Kifelé!
-De..
-Tűnés!
Éreztem, ahogy elszalad mögülem. Mindvégig a férfit bámultam, aki gyilkos tekintettel méregetett.
-Most megdöglesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése