Család, otthon, szerelem?4

IV. Fejezet

Egymásra vigyorogtunk, majd megpróbáltam kihúzni magam (ami baromira nehéz volt) és elindultam a tömeg felé.

-Gyere Ian! Menjünk haza!

Szokás szerint nem vártam meg. A falka ketté vált és meghajoltak előttem, ezzel kimutatva tiszteletüket. Csak mentem tovább nem biccentettem vagy köszöntem meg, nem foglalkoztam senkivel minél gyorsabban elakartam hagyni az egykori falkámat. Amikor a következő utcába fordultam Ian már mellettem sétált.

-Cat jól vagy?

-Hüüü, nem Ian, nem vagyok jól. Rád dőlhetek?

-Persze.

Ian

Cat lassan rám dőlt és így folytattuk az utunkat. Olyan könnyű volt és törékeny. Hozzádörgölőztem. Azt akarom, hogy tudja rám mindig támaszkodhat. Még senki sem állt ki mellettem, de ő megtette, pedig nem is ismerjük egymást olyan régóta.

-Ian, kérlek vigyél a hídhoz.

-Biztos vagy benne Cat? És mi van azzal a szabállyal, hogy ne maradjunk ki sokáig mert akkor ki leszünk zárva?

-Nem érdekel, legalábbis most nem. Nagyon fáradt vagyok és tele vagyok vérző sebekkel. De te nyugodtan haza mehetsz.

Megdöbbentem, ez a lány képes vérző sebekkel a szabadban aludni csak azért, hogy ne okozzon gondot a gazdáinak. Nem tudom, hogy őrültnek vagy nagyszerűnek nevezzem.

-Azt hiszed, hogy ezek után magadra foglak hagyni?! Hát akkor csalódást kell okoznom. Nem mozdulok mellőled! Veled maradok, nem hagylak egyedül!

Cat nem szólt semmit, csak mentünk tovább a hídhoz.

Odavittem a híd falához, ott kényelmesebben el tud helyezkedni. Már alig tudta nyitva tartani a szemeit.

-Aludj Cat!

Egy kicsit ott maradtam, de aztán rá jöttem, hogy valószínűleg miattam nem tud aludni, ezért el akartam menni sétálni egy kicsit. Már majdnem kint voltam amikor halk, rekedt hangon megszólalt.

-Ian, kérlek maradj itt.
Megdöbbenve fordultam hozzá, fel akart állni, de én azonnal odaugrottam hozzá.
-Jól van itt maradok.
Lefeküdtem mellé, nem túl közöl hozzá, nehogy megsértsem vele. De ő meglepetésemre közelebb jött és a mellkasomhoz bújt.
-Nem baj, Ian?
Istenem biztosan álmodok!
-Nem, dehogy csak nyugodtan helyezd magad kényelembe.

Cat összekucorodott a mellkasomnál, aztán már aludt is. Iszonyatosan édi volt. Halkan szuszogott, a szívem ettől a hangtól gyorsabban kezdet el verni. El sem hiszem, de beleszerettem. Meg fogom szerezni és együtt fogunk élni az új családunkkal. Elkezdtem lefertőtleníteni a vérző sebeit, meg sem mozdult.
Sokáig vigyáztam rá, de sajnos nem vagyok egy éjjeli bagoly, ezért elaludtam. Reggel arra keltem, hogy a nap belesüt a szemembe, valami hideg nyomódik a hátamhoz és iszonyatosan puha és meleg valami dörgölőzik a mellkasomhoz.

Amint kinyitottam a szemem minden eszembe jutott. Cat! A falka! Cat harca! Az alfa! Cat az alfa lánya! Cat alszik a mellkasomon! Istenem hát lehetne ennél jobb nap?

Cat

A szentségit, mintha kétszer elütöttek volna. Ah fáj mindenem! Hmmm. Valami puhát érzek. Istenem, de finom?! Bár milyen állom is ez, nem akarok felébredni. Valami vagy valaki elkezdte lökdösni a fejem.
-Na, hagyd abba még alszom!
-Hahaha, Cat ideje felkelni, hasunkra süt a nap ... mind két értelemben.

Miiii! Ez nem Noel hangja, ha nem az övé akkor ..... IAN!
Azonnal fölpattantam, ami nagy hiba volt.
-Kyáááááááááááááááááááá! Istenem ez rohadtul fáj!
-A francba Cat, mégis miért kellet ilyen hirtelen felpattannod?
-Mi van?! Persze, hogy megijedtem, hiszen nem emlékszem, hogy veled feküdtem volna le.
-Az éjjel te bújtál hozzám. De ahogy látom, már sokkal jobban vagy, akkor mehetünk haza.
Ian szemén valamilyen érzés elsuhant, de túl gyorsan ahhoz, hogy értelmezni tudjam. Várjunk csak azt mondta, hogy HAZA? Úgy néz ki, hogy döntött, nagyszerű!!!
-Akkor menjünk haza.


Két hét múlva

A sebeim begyógyultak. Noelék nem örültek, hogy sérülten jöttem haza, ezért igyekeztem jó cica módjára kiengesztelni őket. Szerencsémre hamar megbocsátottak. Ian továbbra is tanulja a házi cica életet, nagy megkönnyebbülőssel tapasztalom, hogy már egész jól belerázódott. Minden szabályt kívülről fúj és ezeket be is tartja. Mostanában Ian a szokottnál is furcsábban viselkedik, kihasználja az alkalmat és folyton megérint. Az elején úgy gondoltam véletlen az egész, de aztán egyre sűrűbben teszi meg. A modora is változott, néha behízelgő máskor csöpögősen kedves, lassan rosszul leszek tőle. Hiányzik a kissé pimasz, de szórakoztató kandúr.
Egyik nap betelt a pohár, éppen a kedvenc sorozatomat néztem és már majdnem elaludtam, amikor Ian a hátamnak dörgölőzött.
-Ian te mégis mi a fenét csinálsz?
-Hmmm. Arra gondoltam, hogy egy kicsit kényeztetlek.
-Hogy mi van?!
Felpattantam a kanapéról és a szemébe néztem.
-Neked mégis mi a bajod?!
-Jaj, Cat! Ne csinálj ekkora ügyet ebből!
-Én nem csak erre gondolok, amióta hazajöttünk a hídtól azóta furán viselkedsz. Mégis mi a bajod van?!
Ian bűnbánóan a karmait bámulta.
-Lehet, hogy ez valami... tudod ... valami férfi izé?
-MI! Tudtommal ilyen csak a nőkkel van, nekem nincsenek ilyen gondjaim.
-Akkor mégis mi a bajod?
-Haaa. Nézd Cat szeretek itt lenni és neked hála már nem is gondolok a falkára, szabad lettem, te megváltoztattad az életem és én ...
Mielőtt befejezhette volna a mondandóját a bejárati ajtó kinyílt és Noel jelent meg.
-Noel!!!!!!!
Ezerrel szaladtam neki, de mielőtt nekiütközhettem volna a karjaiba ugrottam.
-Haha, Cat mint mindig szórakoztató a köszöntésed.
Noel megvakargatta a füleim tövét aztán elment a konyhába.
-Mit is akartál mondani Ian?
Mire visszaértem a nappaliba ő nem volt sehol.
-Ian, merre vagy?
Az egész házat feldúltam, de ő nem volt sehol. Biztos elment sétálni.

3 nappal később:

Ian még mindig nem jött vissza. A napjaim már nem szórakoztatóak, inkább unalmasak. Most, hogy Ian nincs itt nincs kivel beszélgetnem.  Talán ideje lenne megkeresnem. Mi? Nem, nem, nem ő döntött, úgy hogy nem jön haza, bár az okát nem tudom, mégis így lesz a legjobb. A nappaliba már a hatodik körömet tettem meg amikor eldöntöttem, hogy megkeresem. Minden szomszédot megnéztem, utcákról utcákra jártam, de Ian sehol. Már kezdtem feladni a keresgélést, amikor a kedvenc fám tövénél megláttam. Éppen szundikált. Ez mégis, hogy képzeli?! Átkozott kóbor. Elfáradtam, ezért felmásztam a legkényelmesebb ághoz és lefeküdtem.
-Kóborhoz képest elég sokáig bírtad a házi cica életet.
Ian gyorsan felkapta a fejét és körbenézet, majd megint lepihent.
-Tudod azt hittem, hogy komolyan gondolod, de úgy néz ki, hogy tévedtem.
Ian most már állva nézet körbe, de nem talált semmit.
-Mond csak jó volt  az emberek kosztját enni? Pihe-puha ágyikóba aludni?
A foltos kandúr elkezdet a fa körül sétálni, figyelte a környezetét.
-És meséld csak el, milyen érzés volt elhitetni velem ezt az egész elkötelezettséget, majd megint és megint, egész álló nap?
Megállt és felnézett a fára. Tökéletesen rám látott, ahogy ott fekszem az ágon és lustán figyelem őt.
-Tudod, akkor is ott aludtál. Pont ott ahol vagy. Az volt életem legjobb napja.
-Hagyd abba ezt a szarságot! És térj a lényegre.
-Már nem akarok veletek élni!
-Esetleg az okát is elmondanád?!
-Ha akkor nem futottál volna el, akkor már tudnád?
-Elfutni? Mégis mikor futottam el?
-Amikor kérdezted, hogy mi a bajom én meg el akartam mondani, amint megjött Noel te füled, farkad behúzva rohantál hozzá.
-Nem igazán értem, hogy mi a bajod ezzel, eddig nem volt gondod azzal, hogy így köszöntsem azt, AKI MEGMENTETTE AZ ÉLETEM!
-De akkor éppen beszélgettünk.
-Rendben, igazad van, nem kellet volna egyből elrohannom, meg kellet volna várnom a mondandód végét. Éppen ezért kérlek fejezd be.
Leugrottam a fámról és Ian elé ülve néztünk farkasszemet.
-Szeretlek!
Megdöbbenve bámultam rá.
-Mi a ....
-Várj hagyd fejezzem be. Szeretlek amióta megláttalak. Amikor megverted a két kóbort mint egy tigris olyan szép, egzotikus és erős voltál egyszerűen fantasztikus. Megpróbáltalak elcsábítani, de te nem dőltél be nekem, ami elég ritka.
-Pontosan mert nem vagyok egy tüzelő kis szuka!
-Hát ez az egyáltalán nem vagy olyan mint a többi nőstény és ez vonzott, el sem hiszed, hogy mennyire. Amikor végig kellet néznem a Dimitrivel folytatott harcodat azt hittem, hogy kicsinálom az öcsédet, ha nem enged oda hozzád és amikor a tested élettelenül feküdt a talajon, úgy éreztem, hogy egy darabot kitéptek belőlem.Te már nem emlékszel, de a hídnál megígértem, hogy mindig ott leszek veled és megfoglak védeni.. Az utóbbi időkben azért voltam veled ilyen nyomulós mert azt akartam, hogy rágyere az érzéseimre, úgy néz ki ez nem jött be.
Hát megkaptam a választ és vaúú. Erre nem számítottam, de mire igen? Most válaszolnom kéne, de mégis mit? Most először vallottak nekem szerelmet és én nem tudom, hogy mit kéne válaszolnom. Kedvelem Iant. Nem ez nem igaz én többet érzek iránta. Ebbe a három napba egyszerűen idegennek éreztem magam, másnak. Akkor ez lenne az? Ha az egyik nincs velünk akkor már nem is buli az élet?
-Én is szeretlek.
-Mit mondtál nagyon halkan mondtad.
-Én is szeretlek. De ne hidd azt, hogy ezek után a kanos kandúrt játszhatod.
-EZ AZ JUHÚÚÚÚÚÚÚ!
Ian össze vissza ugrándozott és nyávogott.
-Nem bánod meg, esküszöm nem fogod megbánni. Szeretlek.
-Én is.
Egymáshoz dörgölőztünk az arcunkat utána haza mentünk együtt.
Most már csak a sors dönti el a továbbiakat, de biztosan mi együtt leszünk és számíthatunk egymásra.