4. fejezet
Amikor felébredtem, meglepődve tapasztaltam, hogy a cellámba vagyok. A fürdőruha még mindig rajtam van, de már nem érzem, hogy össze akarna húzni. Mocorgásomra Kellan megszólalt.-Hé, kölyök jól vagy? Mégis mi a fenét csináltak veled?!
A vérfarkas szemeiben komoly aggódást véltem felfedezni.
-Kellan, nyugodj meg jól vagyok, legalábbis azt hiszem.
-Gyere ide.
Lassan felkeltem az ágyról és odamentem hozzá. Leültem törökülésbe elé.
-Mennyi ideje voltam kiütve.
-Nagyon sokáig. Azt hittem, ... azt hittem kómába estél. Na-gyon megijedtem kölyök. Ezek az átkozott láncok!
Kellan dühösen megrángatta a láncait.
-Hogy érzed magad?
-Nos, tudom, hogy kaptam a véredből, de most nem érzek semmilyen fájdalmat vagy mellékhatást.
-Valószínű, hogy átaludtad az egészet. Most más volt igaz? Mit csináltak?
Kellan még sosem kérdezte meg, hogy mit tettek velem, de az aggodalom a szemében egy kicsit jóleső érzést keltett.
-Bill elvitt a laborba, ott le kellet fürdenem és ezt a ruhát kaptam. Beleraktak egy tartály szerű medencébe. Kábelek úszkáltak körülöttem és egy maszkot kellet felvennem. A doki megnyomott egy gombot és a kábelek a ruhán lévő korongokhoz tapadtak. Arra még emlékszem, hogy a véred és más folyadékok elindulnak a csőben a testem felé. Aztán elaltattak.
Elkezdtem felállni az agyamról és Kellan elé cammogtam, majd előtte leültem.
-Egyedül voltál?
-Nem, mellettem volt még egy medence, abba az egyik lányt rakták. Attól a lánytól kiráz a hideg.
-Hm. Kölyök!
-Igen?
-Éhes vagyok.
-Ó!Hát persze! Ki tudja, hogy mióta aludtam?! Haha!
Az erőltettet nevetésem nem jött be, mert elkezdtem sírni.
-Bocsi Kellan máris hozom.
A könnyeimet törölgetve elkezdtem felállni, de Kellan megragadta a karom és magához rántott. A fejemet a vállához rakta, az egyik kezével a hátamat simogatta a másikkal átölelt.
-Nem vagyok érzelgős. Nekem nincs lányom csak négy fiam, de mindig is szerettem volna, legalább egyet. Éppen ezért nem tudom, hogy mit kéne most tennem vagy mondanom. Ilyen sem történt még velem, a vérfarkasok vezére vagyok és a tanács tagja, de soha nem hittem volna, hogy egy síró lánnyal nem tudok boldogulni.
-Szip-szip. Kellan te aztán tudsz vigasztalni. Haha, most már sokkal jobban vagyok.
Mosolyogva bontakoztam ki az öleléséből.
-Még ha nem is tudod, hogy mit kell mondani, azért tudod, hogy mit kell tenni. Köszönöm.
Nem szóltunk egymáshoz nem voltam éhes, ezért először Kellant kezdtem el etetni.
-Mesélnél róluk?
-Kikről?
-A fiaidról.
Kellan sokáig nem szólt, kerülte a szemkontaktust, de aztán nagyot sóhajtót és elkezdte.
-A legidősebb fiam a nagy háborúk után született vagyis több mint 300 éves. Neki már dédunokái is vannak, már ők is felnőttek. J. nagyszerű stratéga és szeret rendet teremteni, ezért ő a farkasvédők vezére.
-Mi az a farkasvédők?
-Olyanok mint nálatok a rendőrök csak ők a farkasok jólétét biztosítják. Ők oldják meg a rendbontásokat vagy ha egy másik faj inzultálja vagy megtámadja a mieinket. Nagyon büszke vagyok rá. A második legidősebb M. Néhány tized évvel tér el J.-től. Ő inkább harcos mint vezető. Senki sem tudja legyőzni persze csak én. Haha! De ne hidd, hogy ő egy barbár, nem-nem csak ezt a látszatot akarja kelteni, valójában csodásan játszik a hegedűjén és ha akar igazi úriember lesz belőle.Neki is van egy csodás felesége és gyerekei. A középső fiam C. ő a család esze. Tudod olyan tudós és feltaláló fajta. Számos elektronikai cégei vannak, amik nagyon jól mennek főleg a mai században. És a legkisebb A. ha mondhatom azt, hogy ő a család fekete báránya, igazi lázadó egy magányos farkas. Neki csak két törvénytelen gyereke van akik pont olyanok mint ő. De még így is szeretem őket.
-Tehát nem csak fiaid, de még unokáid és dédunokáid is vannak. Hűha, mégis hány éves vagy Kellan?
-Hát a 800 éveimben járok, nemsokára visszavonulok és átadom a falkavezérszerepet a következő alfának.
-Csak nem a legidősebb fiad lesz az?
-Én is erre gondoltam, de ő nem akar lenni, szerinte ez túl nagy felelősség és megelégszik a parancsnoki poszttal.
-Akkor mégis kit választasz ha J. nem akar, M. meg szerinted nem rendelkezik vezetői készségekkel, C. pedig inkább a tudomány iránt érdeklődik, az ilyenekből nagyszerű stratéga lehet, de a harcokban nem biztos, hogy helyt állna.
-Pontosan gyorsan kitaláltad. A XXI. században már nincs annyi harc mint régebben sőt több évszázada nem volt háború a fajok között. De még ha be is következik C. nem tudná megnyerni.
-És ha J. segítene neki, mondjuk nem irányítaná, hanem csak tanácsokat adna neki?
-Ez is egy jó gondolat, de C. és J. nincsenek annyira jóban, tudod az a gond, hogy C. túlságosan is fennhordja az orrát.
-Értem. És mi van A.-val. Lehet, hogy kicsapongó életet él, de lehet hogy jó vezető válna belőle.
-Az a gond, hogy A. nagyszerű srác, de nem felelősségtudó. Nem tudná vezetni a falkát és vén öreg farkasokat is, ez neki túl nagy falat lenne.
-Akkor a fiaid közül ki van lőve a vezér hely.
Kellan lassan bólintott. Észre sem vettük, hogy már mindketten megettük az ételt. Fojtogató csend állt be közöttünk. Megitattam Kellant, majd én is ittam egy két pohárkával.
-És veled mi van kölyök? A te életed milyen volt?
Felmásztam az ágyam széléig, a hátamat a falnak vetettem és bámultam az ajtót.
-Az én életem egyáltalán nem olyan mint az átlagos embertiniké.
-Ezt mégis, hogy érted?
-Egészen 10 éves koromig magántanuló voltam. A testem nem elég erős, ezért mindig megbetegedtem. A szüleim úgy voltak velem, hogy lehet, hogy meg sem érem a felnőttkort. Amikor már elegem volt a folytonos otthonlétből kierőszakoltam a családomtól az iskolát. Nagyon szerettem iskolába járni, nem lett sok barátom, de akik azok lettek, azokra mindig számíthattam. Már gimnáziumba járok, de az idevezető utam nagyon nehéz volt. Minden évben teszteket kellet írnom, mert nem volt elég a jegyem és nem volt meg az óraszámom. Most nyári szünet van, mielőtt elraboltak volna megint beteg lettem. Éppen az orvosomtól jöttem haza, amikor elraboltak.
-És az orvosok mit mondanak a betegségedről.
-Hát ez-az semmit! Szerintük a szervezetem gyenge, ezért fogékony a betegségekre. Mindenféle gyógyszerrel próbálkoztak, de végül mindig beteg lettem.
-Milyen gyakran történik ez meg veled?
-Hónaponta. Az igazság az, hogy már nem számolom. Belefáradtam. Amíg szabad voltam naiv álmokat követtem, de most hogy itt vagyok már tudom, hogy semmi esélyem.
-Mégis mire?
-Mindig az volt az álmom, hogy rendőr leszek, nem törődtem a betegségemmel csak ez-az álom tartott életben. A szüleim már gyerek korom óta felteszik nekem a kérdést, hogy mi akarok lenni ha nagy leszek és én mindig küzdöttem, hogy teljesítsem a jövőbeli tervemet. De most ... most már csak szabad akarok lenni. Nevetséges nem igaz, Kellan?
Hirtelen elkezdtem fázni, alig kapok levegőt. Vacogva, kapdosok levegő után. Jaj, ne? Miért?
-Ke-llan úgy vvv néz-ki, hogy mmégsssem a-llud-ttam át a mme-llék-hha-tásst.
Az ágyon fekve magzatpózban szenvedtem a farkasvér mellékhatása miatt.
-Hé, kölyök! Maradj velem! Erősnek kell lenned.
-Mmmi ér-ttel-mme, ha ú-ggyis mmeg-hha-llok?
-Kölyök ne beszélj butaságokat! Akkor mégis miért maradtál eddig életben? Miért épp még az elméd? Ha tényleg megakarnál halni, akkor már rég megtörtél volna, úgy mint a többiek. Te kölyök, te vagy az egyetlen, aki túl fogja élni az átváltozást, biztos vagyok benne.
-Ddde azz átt-vváll-tto-zzáss-hhozz kell a hha-rra-ppá-ssodd.
-Ha eljön az ideje megfogom tenni.
A testem ég, de még így is majd megfagyok. Legszívesebben ordítanék.
-Kkel-lan.
-Igen kölyök?
Próbálok mosolyogni a becenevemen, de csak egy fintorra telik tőlem.
-Kkér-llek bbe-sszélj, ttereld el a fffi-ggyel-mmme-mmet, kkér-llek.
-Beszéljek oké az menni fog. Mit szólnál a világom fajaihoz? Az jó lesz?
-Iiggen.
-Akkor kezdem a vérállatokkal. Mint már tudod léteznek vérfarkasok, de nem csak ez a faj van, ugyanis vannak vérmacskák és más vérállatok. A macskáknál vannak: oroszlánok, tigrisek, leopárdok, pumák, gepárdok, de ide tartoznak a macskák fajtái is. Más vérállatok például: medvék, nyulak, rókák, rozmárok és fókák, szarvasok, borzok, vadkanok és kígyók. Egykor a sellők is a vérállatok közé tartoztak, de mostanra már külön faj lett. A vérállatok átváltozása háromféle lehet. Az egyik amikor ember formából átlagos állatnak tűnővé válik, de egy kicsit nagyobbakká. A második forma ember és állat forma között van, valójában azon a határon van, hogy senki nem tudja megmondani állat vagy emberhez hasonlít a legjobban. A harmadik forma csak nagyon kevesünknek sikerül az a részleges átváltozás, ilyenkor ember formában vagyunk csak a farkas szemünk, fülünk, farkunk és karmunk lesz, persze ezeket lehet szabályozni, ha valamelyiket nem akarunk az nem lesz.
Kellan hangja nagyon megnyugtató volt, hasonlít apukám hangjára. Emlékszem, amikor kicsi voltam apa mindig mesét olvasott nekem, amin elaludtam, nagyon szerettem. Észre sem vettem, hogy annyira mélyen elaludtam, hogy már nem is érzem a vér melléhatásait. Csak a jól ismert sötét, érzéketlenség vesz körbe. A rabságom elején átkoztam az egészet, mert ez mindig elékeztetett a valóságra, de most csak örülni tudok ennek.
Csak én és a sötétség.
Senki sem zavar meg.
Semmilyen érzést nem érzek.
Bár rövid időre, de békére leltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése