32.fejezet
William
Egész nap csak rá tudtam gondolni. Teljesen kiidegelt! Jiro megkapta a vagyonát, így megvették a három bírátokkal arrébb lévő birtokot. A kormányzónál kérvényezte áthelyezését amit meg is kapott. Tehát a holnap esti bál után elköltöznek. Már nem láthatom Inukát, csak akkor ha átmegyek hozzájuk vendégségbe. Ez nem is lenne gond, de a tudat, hogy egy másik házba él, távol tőlem az teljességgel elfogadhatatlan! Az az átkozottan gyönyörű és veszélyes nőszemély, aki szolga egyszerűen felháborító, hogy e féle érzelmeket tápláljak iránta, de egyszerűen nem tudok ellenállni. Miért vonzódom ennyire a lázadó nőkhöz?! Ott van Elizabeth. Emlékszem, hogy mindig a testvérei nadrágjában ment ki játszani, még akkor is, hogy ha csupa sár volt minden. Az apja egy fa kardot faragott, mire én is kértem egyet az apámtól, így együtt kardoztunk. Inuka még Elizabethtől is veszélyesebb. Mi lenne, ha engednék a csábításnak?! Elizabethet se tudom elfelejteni, akkor el se tudom képzelni, hogy egy gyerekszerelem ellenére egy szolgálót szeretni, mégis milyen veszélyekkel járna! Nem,nem nem! És mégis. Egész nap Jiro-ék birtokában segítettem. Felkerestük a megfelelő beosztottakat, különb féle ügyeket intéztünk. Végül este tízre mindennel elkészültünk. Most a dolgozószobámba vagyok egy pohár brandyt iszok, miközben az elmúlt napokat idézem fel. Talán ez is az oka, az emlékek vagy az alkohol minek következtében otthagytam a dolgozószobám és meg sem álltam Inuka szobájának ajtaja előtt. Nem állhattam sokáig a sötét folyosón. Ki tudja, hogy mikor jelenik meg valaki a folyosón ezzel is leleplezve. Azonnal cselekednem kell! Vagy elmegyek, vagy... bemegyek. A testem helyettem is döntött. Kinyitottam az ajtót és beslisszoltam a sötét szobába. Hátamat a már csukott ajtónak szegeztem. A függönyök el voltak húzva, így a telihold fénye világította meg a szobát. Inuka féloldalasan állt, fehér fürdőköpenyében. Nedves haját felkötötte, így csupaszon maradt a nyaka. Egy fehér törülközővel törülte az arcát, de megállt és rám pillantott.
-Most már este is hívatlanul megjelenik William? Már nem Japánba vagyunk hogy szabadon tudjon leskelődni.
Nem szóltam semmit. Mögé sétáltam és az előttünk lévő tükörből néztem rá, ahogy ő is. Zöld izzó szemei természetfelettien hatott. Nem csoda, hogy annak idején szirénnek néztem. Tükörből elnéztem és a fehér tarkójára összpontosítottam. Lassan átöleltem és a köntösét kioldottam.
-Mégis mit csinálsz?
Inuka légzése egyenetlenné vált. A tükörből láttam, hogy az érzelemmentes maszkját levette és immár emberi érzések rajzolódtak ki rajta. Az anyag peremének vonalán felcsúsztattam a kezemet egészen a nyakáig.
-Bármikor megállhatok.
Ahogy a fülébe súgtam, alig érzékelhetően megrázkódott. Mivel nem ellenkezett a köntöst lehúztam róla, egészen a könyöke hajlatáig. Az elém táruló látványtól megdermedtem. Láttam már a hegeit, de ilyen közelről...bámulatosnak tűntek. Mégis hogy lehet képes valaki ennyi sérülést túlélni?! A hozzám legközelebbi heg fölé hajoltam, majd megcsókoltam azt.
Inuka
Nem hittem volna, hogy ez megfog történni. De ez nem olyan, mint amikor a kormányzó közeledett hozzám. Nem! Mert ez, amit most William csinál azt én is akarom. Isten biztosan utál, hogy olyan érzésekkel áldott meg, amit nem mutathatok ki, hiszen én csak egy szolga vagyok. De mégis! Csak ezt az éjszakát! Az egész szobában az én szaggatott lélegzésem és William csókjainak hangját hallani. Csak ezt az éjszakát, hadd töltsem azzal akit igazán kedvelek! Számtalan olyan nőt láttam Japánban akiket megerőszakoltak vagy hagyniuk kellet hogy más férfi hozzájuk érjen. Én nem akarok ilyen lenni! Egyszerűen nem!
-Csak egy szavadba kerül és elmegyek.
William hangja visszahozott a gondolataimból. A tükrön keresztül néztem rá. Aggódva figyelte az arcom. Észre sem vettem, hogy sírok. A kiképzésem óta nem sírtam.
-Ne! Ha neked is megfelel... akkor fojtasd.
William elmosolyodott. Elsétált mögülem és elém állt.
-Azt hittem akkor voltál a leggyönyörűbb, amikor véletlenül meglestelek a tónál. De tévedtem. Most, most vagy igazán szép. A hold megvilágítja a hajadon lévő vízcseppeket, amik gyöngyöknek néznek ki. A könnyeidtől csak úgy fénylenek azok a csodálatos zöld szemeid, mintha drágakövek lennének.
Bókjaitól enyhén elmosolyodtam, nem szoktam e féle dicséretekhez hozzá. William felnyögött és átölelve magához rántott.
-Ez az enyhe mosolytól pedig nem bírok magamba! Inuka! Válasz kérlek!
Még senki sem adott nekem választási lehetőséget, ezzel csak még jobban akarom az egészet.
-Választottam.
Megfogtam az arcát és magamhoz húztam. A csókjának alkohol szaga volt, de nem annyira hogy tudjam William nem önszántából van itt a szobámban. Keze bejárta az egész testemet, a köntösöm és a törülközőm valahol a földön hevernek. Kölnijének illata és a birtokló érintései elvették az eszem. Végül arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem, fölöttem William, akinek szemében a győzelmi boldogságot véltem felfedezni.
Másnap reggel nem hagytam el a szobám. Pedig azt kellet volna tennem. Nem láthatják meg az emberek, hogy a szobámból William lép ki. Fel kellet volna ébresztenem mielőtt még fel nem kell a nap, de ez már késő. Reggel hét van és a nap már félig látszik. Valahogy elégedettséggel tölt ez el. Az ablakpárkányon ülve, hol a reggeli tájat, hol az alvó férfit bámulom. A napsugarak már elérték az arcát, így morcosan morogni és nyöszörögni kezdett.
-Még nem akarok felkelni!
-Olyan vagy mint egy gyerek. Durcás vagy és megpróbálod a fejedet a párna alá dugni.
-Fura az éjjel nem ezt gondoltad rólam.
Álmos mosolyától a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem ő is meghallja. Kinyújtotta felém a karját.
-Gyere ide.
Nem parancs volt, inkább egy gyengéd kérés egy szeretőhöz. Hát hogy álljak így ellent neki?! Odasétáltam hozzá és megfogtam a kezét, mire berántott a lepedők közé és felém került.
-Kár hogy nem láttam az alvó arcodat. Biztosra veszem az is gyönyörű.
Csókja meleg és heves volt, amitől önkéntelenül felnyögtem.
-Legszívesebben napokig ebben a szobába lennék veled.
-De az nem lenne helyes.
Durcás képet vágva belefúrta arcát a nyakam hajlatába, amitől nevetnem kellett. Nevetésemet hallva csak folytatta és folytatta.
-Elég! William, még meghallják!
Belenézett a szemembe, mire felhajoltam és az állán lévő heget megcsókoltam.
-Ideje a gazdámhoz mennem.
Villámgyorsan kiszabadítottam magam és pillanatok alatt a tökéletes komornyikkinézettel hagytam el a szobám, ahol a ház ura még mindig meztelen volt.
Egész nap csak rá tudtam gondolni. Teljesen kiidegelt! Jiro megkapta a vagyonát, így megvették a három bírátokkal arrébb lévő birtokot. A kormányzónál kérvényezte áthelyezését amit meg is kapott. Tehát a holnap esti bál után elköltöznek. Már nem láthatom Inukát, csak akkor ha átmegyek hozzájuk vendégségbe. Ez nem is lenne gond, de a tudat, hogy egy másik házba él, távol tőlem az teljességgel elfogadhatatlan! Az az átkozottan gyönyörű és veszélyes nőszemély, aki szolga egyszerűen felháborító, hogy e féle érzelmeket tápláljak iránta, de egyszerűen nem tudok ellenállni. Miért vonzódom ennyire a lázadó nőkhöz?! Ott van Elizabeth. Emlékszem, hogy mindig a testvérei nadrágjában ment ki játszani, még akkor is, hogy ha csupa sár volt minden. Az apja egy fa kardot faragott, mire én is kértem egyet az apámtól, így együtt kardoztunk. Inuka még Elizabethtől is veszélyesebb. Mi lenne, ha engednék a csábításnak?! Elizabethet se tudom elfelejteni, akkor el se tudom képzelni, hogy egy gyerekszerelem ellenére egy szolgálót szeretni, mégis milyen veszélyekkel járna! Nem,nem nem! És mégis. Egész nap Jiro-ék birtokában segítettem. Felkerestük a megfelelő beosztottakat, különb féle ügyeket intéztünk. Végül este tízre mindennel elkészültünk. Most a dolgozószobámba vagyok egy pohár brandyt iszok, miközben az elmúlt napokat idézem fel. Talán ez is az oka, az emlékek vagy az alkohol minek következtében otthagytam a dolgozószobám és meg sem álltam Inuka szobájának ajtaja előtt. Nem állhattam sokáig a sötét folyosón. Ki tudja, hogy mikor jelenik meg valaki a folyosón ezzel is leleplezve. Azonnal cselekednem kell! Vagy elmegyek, vagy... bemegyek. A testem helyettem is döntött. Kinyitottam az ajtót és beslisszoltam a sötét szobába. Hátamat a már csukott ajtónak szegeztem. A függönyök el voltak húzva, így a telihold fénye világította meg a szobát. Inuka féloldalasan állt, fehér fürdőköpenyében. Nedves haját felkötötte, így csupaszon maradt a nyaka. Egy fehér törülközővel törülte az arcát, de megállt és rám pillantott.
-Most már este is hívatlanul megjelenik William? Már nem Japánba vagyunk hogy szabadon tudjon leskelődni.
Nem szóltam semmit. Mögé sétáltam és az előttünk lévő tükörből néztem rá, ahogy ő is. Zöld izzó szemei természetfelettien hatott. Nem csoda, hogy annak idején szirénnek néztem. Tükörből elnéztem és a fehér tarkójára összpontosítottam. Lassan átöleltem és a köntösét kioldottam.
-Mégis mit csinálsz?
Inuka légzése egyenetlenné vált. A tükörből láttam, hogy az érzelemmentes maszkját levette és immár emberi érzések rajzolódtak ki rajta. Az anyag peremének vonalán felcsúsztattam a kezemet egészen a nyakáig.
-Bármikor megállhatok.
Ahogy a fülébe súgtam, alig érzékelhetően megrázkódott. Mivel nem ellenkezett a köntöst lehúztam róla, egészen a könyöke hajlatáig. Az elém táruló látványtól megdermedtem. Láttam már a hegeit, de ilyen közelről...bámulatosnak tűntek. Mégis hogy lehet képes valaki ennyi sérülést túlélni?! A hozzám legközelebbi heg fölé hajoltam, majd megcsókoltam azt.
Inuka
Nem hittem volna, hogy ez megfog történni. De ez nem olyan, mint amikor a kormányzó közeledett hozzám. Nem! Mert ez, amit most William csinál azt én is akarom. Isten biztosan utál, hogy olyan érzésekkel áldott meg, amit nem mutathatok ki, hiszen én csak egy szolga vagyok. De mégis! Csak ezt az éjszakát! Az egész szobában az én szaggatott lélegzésem és William csókjainak hangját hallani. Csak ezt az éjszakát, hadd töltsem azzal akit igazán kedvelek! Számtalan olyan nőt láttam Japánban akiket megerőszakoltak vagy hagyniuk kellet hogy más férfi hozzájuk érjen. Én nem akarok ilyen lenni! Egyszerűen nem!
-Csak egy szavadba kerül és elmegyek.
William hangja visszahozott a gondolataimból. A tükrön keresztül néztem rá. Aggódva figyelte az arcom. Észre sem vettem, hogy sírok. A kiképzésem óta nem sírtam.
-Ne! Ha neked is megfelel... akkor fojtasd.
William elmosolyodott. Elsétált mögülem és elém állt.
-Azt hittem akkor voltál a leggyönyörűbb, amikor véletlenül meglestelek a tónál. De tévedtem. Most, most vagy igazán szép. A hold megvilágítja a hajadon lévő vízcseppeket, amik gyöngyöknek néznek ki. A könnyeidtől csak úgy fénylenek azok a csodálatos zöld szemeid, mintha drágakövek lennének.
Bókjaitól enyhén elmosolyodtam, nem szoktam e féle dicséretekhez hozzá. William felnyögött és átölelve magához rántott.
-Ez az enyhe mosolytól pedig nem bírok magamba! Inuka! Válasz kérlek!
Még senki sem adott nekem választási lehetőséget, ezzel csak még jobban akarom az egészet.
-Választottam.
Megfogtam az arcát és magamhoz húztam. A csókjának alkohol szaga volt, de nem annyira hogy tudjam William nem önszántából van itt a szobámban. Keze bejárta az egész testemet, a köntösöm és a törülközőm valahol a földön hevernek. Kölnijének illata és a birtokló érintései elvették az eszem. Végül arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem, fölöttem William, akinek szemében a győzelmi boldogságot véltem felfedezni.
Másnap reggel nem hagytam el a szobám. Pedig azt kellet volna tennem. Nem láthatják meg az emberek, hogy a szobámból William lép ki. Fel kellet volna ébresztenem mielőtt még fel nem kell a nap, de ez már késő. Reggel hét van és a nap már félig látszik. Valahogy elégedettséggel tölt ez el. Az ablakpárkányon ülve, hol a reggeli tájat, hol az alvó férfit bámulom. A napsugarak már elérték az arcát, így morcosan morogni és nyöszörögni kezdett.
-Még nem akarok felkelni!
-Olyan vagy mint egy gyerek. Durcás vagy és megpróbálod a fejedet a párna alá dugni.
-Fura az éjjel nem ezt gondoltad rólam.
Álmos mosolyától a szívem akkorát dobbant, hogy azt hittem ő is meghallja. Kinyújtotta felém a karját.
-Gyere ide.
Nem parancs volt, inkább egy gyengéd kérés egy szeretőhöz. Hát hogy álljak így ellent neki?! Odasétáltam hozzá és megfogtam a kezét, mire berántott a lepedők közé és felém került.
-Kár hogy nem láttam az alvó arcodat. Biztosra veszem az is gyönyörű.
Csókja meleg és heves volt, amitől önkéntelenül felnyögtem.
-Legszívesebben napokig ebben a szobába lennék veled.
-De az nem lenne helyes.
Durcás képet vágva belefúrta arcát a nyakam hajlatába, amitől nevetnem kellett. Nevetésemet hallva csak folytatta és folytatta.
-Elég! William, még meghallják!
Belenézett a szemembe, mire felhajoltam és az állán lévő heget megcsókoltam.
-Ideje a gazdámhoz mennem.
Villámgyorsan kiszabadítottam magam és pillanatok alatt a tökéletes komornyikkinézettel hagytam el a szobám, ahol a ház ura még mindig meztelen volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése