31.fejezet
Mia a néger szolgálólány berohant a hatalmas házba, hogy szóljon urának. Elszakított ruháját markolászva takargatta magát az ura, úrnője és a ház vendégei előtt.
-Mégis hogy nézel ki?!
-Eelnézést uram, én...
A remegő fiatal lány szégyentől vörös arcát a föld fölé hajtotta. Yuko a lány szégyenét és szakadt ruháját látva tudta, hogy valaki erőszakoskodott vele, nem olyan rég Inukát látta így, de annak arcán nem lehetett leolvasni az érzelmeket.
-Kedvesem kérlek! Mia mond el nekünk ki tette ezt veled.
-Én, én...
A lány habozott, hiszen szeretett itt dolgozni, és tudta hogy ha közte vagy a komornyik között kéne választaniuk, akkor a férfit választják. Várakozásukat egy vadul csaholó kutyafalka zavarta meg. A szalonba az összes kutya ott csaholt. A vezérük habzó szájjal ugatott, mintha mondani akarna valamit. William felismerte a kutyát.
-Hol van Inuka?!
-Az istállónál és ...
Mindenki tudta, hogy valami történt Inukával, így elindultak az istállóhoz. A kétszárnyú ajtó tárva nyitva volt. Vércseppek vöröslöttek a földet borító szalmán. Inuka éppen Sebastian támadását védte ki, mire mindenki odaért. John még sosem látta a komornyikját ilyen felindultnak, méregtől fűtve.
-Mégis mi a jó fenét csinál Sebastian?! Azonnal tegye le azt az átkozott vasvillát!
A főnöke hangját meghallva Sebastian úgy dobta le vasvilláját, mintha izzó vasat fogott volna.
-Uram én nem...
-Hallgasson! Elég volt! Most azonnal kihívom a rendőrséget!
-Na de uram!
A lord leintette aztán elküldte az odacsődülő egyik szolgálóját egy rendőrkocsiért. Inuka lenézően nézte, ahogy a kövér férfi lecsúszott a földre és megtörten bámulja a kezeit. Az oldala enyhén csípte. Szerencséjére időben elugrott egy meglepően gyors támadástól, így csak egy kis karcolást szerzet.
Mielőtt Mia bement volna abba a szalonba,ahol mindenki volt
Annabell éppen bejelentette, hogy két nap múlva megrendezik azt a bált, ahol hivatalosan is bemutatják az angol társaságnak Jirot és Yukot.
-Nem túl korai ez?
-Ne aggódj Yuko. Teljesen készen állsz, hogy bálra. Dubary grófné el volt ragadtatva tőled és hidd el nehéz elvarázsolni azt a nőszemélyt.
Jiro bátorítóan megfogta kedvese kezét és megszorította.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
Felesége beleegyezően bólintott. William nem volt ennyire elragadtatva mint ők.
-A fenébe! Pedig már azt hittem, hogy megúszom ezt a hónapot a nyomasztó bálozásoktól.
-Miért? Biztosra veszem, hogy oda vannak érted a nők.
John és Annabell összenéztek és egyszerre nevettek fel.
-Sajnos Williamnak túlságosan is nagy sikere van a nőknél.
-Pontosan Annabell! És akkor szegény fiú anyjáról ne is beszéljünk!
-Miért?
Yuko kíváncsi tekintettel nézett a házaspárra és a barátjukra.
-Azért kedves, mert az anyja már unokákat szeretne.
Mindenki felnevetett William undorodó arckifejezésén.
-Jól van! Mivel tudom, hogy kész őrültek háza lesz ez a két nap, megragadom az alkalmat, hogy a már felújított házamba fogadjalak titeket.
Yuko és Jiro hálásan megköszönte az ajánlatot, amikor is betoppant a néger cseléd szakadt ruhába.
Két nappal később
William birtoka fantasztikus. Amikor van valaki a közelembe, ezt a csodálatot nem mutatom ki az arcomon, de mikor csak Inuval vagyok kénytelen vagyok kiengedni a csodálatom megnyilvánulását. Sebastiannal való incidensről senki sem beszél. Nem is csoda, hiszen ki akar egy olyan börtönviseltről beszélni, aki egy védtelen lányt többször is megerőszakolt. Első napunk William birtokán egyszerűen békés volt. Inuval nem voltunk hajlandóak elhagyni az erdős területet, végül a gazdámnak kellet beparancsolnia. Titokban az éjszakát is ott töltöttük, amit hajnali gyakorlatozással koronáztuk meg. Most kifulladva hevertünk a harmatos zöld fűbe és élveztük a felkelő nap sugarait.
-Te még hajnalban sem pihensz?!
Will hangjára felkaptam a fejem. Fehér ingében a gombok megcsillantak. Éppen a felettem lévő terasz korlátján támaszkodott és onnan nézett le rám.
-Nincs is jobb a reggeli tornánál.
Kedvesen rámosolyogtam, ahogy ő is de a tekintete nem volt mosolygós. Barna szemeiben sötét örvények voltak, amik a nappali fényben úgy tűntek, mintha be akarna szippantani. Fájdalommal fordítottam el a tekintetem róla. Nem szabad Inuka! Ő a gazdád barátja! Nem egy súlycsoportba vagytok! Korholásomra visszatértem a jelenbe. William két csészével sétált le a lépcsőn, majd előttem megállt és felém nyújtotta a csészét.
-Köszönöm.
-Szívesen.
A csészében édes tea volt. Elégedetten kortyoltam bele. Valahogy jó érzés volt, hogy emlékezett rá, hogy nem szeretem a kávét. Még a hajón itattak velem, amit az egyik matrózra ki is köptem.
-El lett napolva a bál.
-Tudom, a gazdám mondta. Tegnap elkísértem a grófnéhoz, csak öt percig bírtam hallgatni őket, utána ki kellet mentenem magam.
-Nem gondoltam volna, hogy nem bírod a női bájcsevejt.
-Csak ha muszáj.
Mindketten belenevettünk a felkelő napba. Tudomásomra jutott ugyanis a szolgálók által, hogy William se szereti az e féle csevejeket, főleg nem a bálokat. Ő is leült mellém a fűbe.
-Hogy tetszik?
-Micsoda?
-A birtokom, a házam és a szobád?
Elmerengtem. Mégis miért érdekes, hogy én mit gondolok?
-Az igazat?
William felém fordította a fejét és csak bámult.
-Igen, az igazat.
-A házad szép, tiszta, de csak ennyi. Nincs benne semmi otthonos. A birtokod csodálatos. Ez az erdő annyira nagy és érintetlen, olyan mintha egy másik világba vezetne, de itt is valami hiányzik. Mintha elkezdtél volna egy festményt gyönyörű, de attól még az csak háttér, nincs kidolgozva. A vendégszoba, ahova szállásoltál tágas, minden megvan benne de még sem.
-Értem. Mit gondolsz mi hiányzik?
Most már egymást néztük.
-Nem tudom. Egyszerűen így érzem.
-Rendben, akkor mi lenne. Tegyük fel, hogy ez a te házad és birtokod és továbbra is úgy érzel, hogy valami hiányzik. Mit tennél?
Az üres csészémet lerakta a fűbe és hanyatt dőltem. És magam elé képzeltem.
-Állatokat vennék. Sok kutyát, tyúkokat, kecskéket talán még egy macskát is vennék. Ők szabadon járkálhatnának a birtokon ezzel is kitöltenék a birtok csendjét. Csinálnék egy növénykertet. Gyógynövényeket termesztenék és zöldséget. Gyümölcs fát is ültetnék, hogy nyáron hallhassam a méheket.
-Egy tanyát csinálnál a birtokomból?
Vigyorogva dőltem a fűbe.
-Miért lenne az baj?
-Mégis hogy nézel ki?!
-Eelnézést uram, én...
A remegő fiatal lány szégyentől vörös arcát a föld fölé hajtotta. Yuko a lány szégyenét és szakadt ruháját látva tudta, hogy valaki erőszakoskodott vele, nem olyan rég Inukát látta így, de annak arcán nem lehetett leolvasni az érzelmeket.
-Kedvesem kérlek! Mia mond el nekünk ki tette ezt veled.
-Én, én...
A lány habozott, hiszen szeretett itt dolgozni, és tudta hogy ha közte vagy a komornyik között kéne választaniuk, akkor a férfit választják. Várakozásukat egy vadul csaholó kutyafalka zavarta meg. A szalonba az összes kutya ott csaholt. A vezérük habzó szájjal ugatott, mintha mondani akarna valamit. William felismerte a kutyát.
-Hol van Inuka?!
-Az istállónál és ...
Mindenki tudta, hogy valami történt Inukával, így elindultak az istállóhoz. A kétszárnyú ajtó tárva nyitva volt. Vércseppek vöröslöttek a földet borító szalmán. Inuka éppen Sebastian támadását védte ki, mire mindenki odaért. John még sosem látta a komornyikját ilyen felindultnak, méregtől fűtve.
-Mégis mi a jó fenét csinál Sebastian?! Azonnal tegye le azt az átkozott vasvillát!
A főnöke hangját meghallva Sebastian úgy dobta le vasvilláját, mintha izzó vasat fogott volna.
-Uram én nem...
-Hallgasson! Elég volt! Most azonnal kihívom a rendőrséget!
-Na de uram!
A lord leintette aztán elküldte az odacsődülő egyik szolgálóját egy rendőrkocsiért. Inuka lenézően nézte, ahogy a kövér férfi lecsúszott a földre és megtörten bámulja a kezeit. Az oldala enyhén csípte. Szerencséjére időben elugrott egy meglepően gyors támadástól, így csak egy kis karcolást szerzet.
Mielőtt Mia bement volna abba a szalonba,ahol mindenki volt
Annabell éppen bejelentette, hogy két nap múlva megrendezik azt a bált, ahol hivatalosan is bemutatják az angol társaságnak Jirot és Yukot.
-Nem túl korai ez?
-Ne aggódj Yuko. Teljesen készen állsz, hogy bálra. Dubary grófné el volt ragadtatva tőled és hidd el nehéz elvarázsolni azt a nőszemélyt.
Jiro bátorítóan megfogta kedvese kezét és megszorította.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
Felesége beleegyezően bólintott. William nem volt ennyire elragadtatva mint ők.
-A fenébe! Pedig már azt hittem, hogy megúszom ezt a hónapot a nyomasztó bálozásoktól.
-Miért? Biztosra veszem, hogy oda vannak érted a nők.
John és Annabell összenéztek és egyszerre nevettek fel.
-Sajnos Williamnak túlságosan is nagy sikere van a nőknél.
-Pontosan Annabell! És akkor szegény fiú anyjáról ne is beszéljünk!
-Miért?
Yuko kíváncsi tekintettel nézett a házaspárra és a barátjukra.
-Azért kedves, mert az anyja már unokákat szeretne.
Mindenki felnevetett William undorodó arckifejezésén.
-Jól van! Mivel tudom, hogy kész őrültek háza lesz ez a két nap, megragadom az alkalmat, hogy a már felújított házamba fogadjalak titeket.
Yuko és Jiro hálásan megköszönte az ajánlatot, amikor is betoppant a néger cseléd szakadt ruhába.
Két nappal később
William birtoka fantasztikus. Amikor van valaki a közelembe, ezt a csodálatot nem mutatom ki az arcomon, de mikor csak Inuval vagyok kénytelen vagyok kiengedni a csodálatom megnyilvánulását. Sebastiannal való incidensről senki sem beszél. Nem is csoda, hiszen ki akar egy olyan börtönviseltről beszélni, aki egy védtelen lányt többször is megerőszakolt. Első napunk William birtokán egyszerűen békés volt. Inuval nem voltunk hajlandóak elhagyni az erdős területet, végül a gazdámnak kellet beparancsolnia. Titokban az éjszakát is ott töltöttük, amit hajnali gyakorlatozással koronáztuk meg. Most kifulladva hevertünk a harmatos zöld fűbe és élveztük a felkelő nap sugarait.
-Te még hajnalban sem pihensz?!
Will hangjára felkaptam a fejem. Fehér ingében a gombok megcsillantak. Éppen a felettem lévő terasz korlátján támaszkodott és onnan nézett le rám.
-Nincs is jobb a reggeli tornánál.
Kedvesen rámosolyogtam, ahogy ő is de a tekintete nem volt mosolygós. Barna szemeiben sötét örvények voltak, amik a nappali fényben úgy tűntek, mintha be akarna szippantani. Fájdalommal fordítottam el a tekintetem róla. Nem szabad Inuka! Ő a gazdád barátja! Nem egy súlycsoportba vagytok! Korholásomra visszatértem a jelenbe. William két csészével sétált le a lépcsőn, majd előttem megállt és felém nyújtotta a csészét.
-Köszönöm.
-Szívesen.
A csészében édes tea volt. Elégedetten kortyoltam bele. Valahogy jó érzés volt, hogy emlékezett rá, hogy nem szeretem a kávét. Még a hajón itattak velem, amit az egyik matrózra ki is köptem.
-El lett napolva a bál.
-Tudom, a gazdám mondta. Tegnap elkísértem a grófnéhoz, csak öt percig bírtam hallgatni őket, utána ki kellet mentenem magam.
-Nem gondoltam volna, hogy nem bírod a női bájcsevejt.
-Csak ha muszáj.
Mindketten belenevettünk a felkelő napba. Tudomásomra jutott ugyanis a szolgálók által, hogy William se szereti az e féle csevejeket, főleg nem a bálokat. Ő is leült mellém a fűbe.
-Hogy tetszik?
-Micsoda?
-A birtokom, a házam és a szobád?
Elmerengtem. Mégis miért érdekes, hogy én mit gondolok?
-Az igazat?
William felém fordította a fejét és csak bámult.
-Igen, az igazat.
-A házad szép, tiszta, de csak ennyi. Nincs benne semmi otthonos. A birtokod csodálatos. Ez az erdő annyira nagy és érintetlen, olyan mintha egy másik világba vezetne, de itt is valami hiányzik. Mintha elkezdtél volna egy festményt gyönyörű, de attól még az csak háttér, nincs kidolgozva. A vendégszoba, ahova szállásoltál tágas, minden megvan benne de még sem.
-Értem. Mit gondolsz mi hiányzik?
Most már egymást néztük.
-Nem tudom. Egyszerűen így érzem.
-Rendben, akkor mi lenne. Tegyük fel, hogy ez a te házad és birtokod és továbbra is úgy érzel, hogy valami hiányzik. Mit tennél?
Az üres csészémet lerakta a fűbe és hanyatt dőltem. És magam elé képzeltem.
-Állatokat vennék. Sok kutyát, tyúkokat, kecskéket talán még egy macskát is vennék. Ők szabadon járkálhatnának a birtokon ezzel is kitöltenék a birtok csendjét. Csinálnék egy növénykertet. Gyógynövényeket termesztenék és zöldséget. Gyümölcs fát is ültetnék, hogy nyáron hallhassam a méheket.
-Egy tanyát csinálnál a birtokomból?
Vigyorogva dőltem a fűbe.
-Miért lenne az baj?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése