Szörny és a négy szépség

1.fejezet

A történetekben minden sorsfordító szörnyűséget borús időben történik.

Esik az eső.

Az ég fekete.

Villámlik

Tornádó

És más baromság.

Elmondok nektek egy igen fontos dolgot az életről a rossz dolgok, amik kiverik a fejedben lévő biztosítékot, amitől legszívesebben valaki fejét a falba passzíroznád, mintha csak egy érett paradicsom lenne az nem a borús napokon történik. Nem kérem szépen ez a kicseszett nap a lehető legszebb napsütötte reggellel kezdődik, amikor nem számítasz rá. Én már csak tudom, hiszen a tündérmesébe illő történetem egyik napról a másikra egy bizarr horrorfilmmé változott.

Először is kezdeném a napsütötte napommal.

Na szóval süt a nap, énekelnek a madarak és a többi faszság. Vigyorogva álltam a sulim utcájának sarkán a három legjobb barátnőmmel. Kezünkben egy-egy száll égő cigaretta, amit akkor szívunk hogy ha hallgatjuk Cloét vagy a véleménynyílvánításunk előtt. Éppen azt magyaráztam, hogy a magyartanárunk milyen hülye, hogy sosem kap rajta a telefonozáson, amikor valaki nekem jött. A lendülettől egyenesen a fenekemre estem, a nedves aszfaltra. Kösz március, tényleg reggel kellet neked úgy döntened, hogy esni fogsz?! Káromkodva keltem fel és a támadómra néztem. Nem kellet sokat keresnem, mert egy síró kislány, aki nevetséges habos babos rózsaszín kabátba guggolt a pocsolya mellet.

-Te kis szaros! Néz már oda, hogy kinek mész neki! Most nézd meg! Tiszta kosz lett a gatyám!

A kötött sapkás kislány továbbra is a pocsolyánál matatott. Amint felkelt, bőgve ölelgette a plüssét.

-Jesszus! Mégis milyen ocsmány?!

-Fúj én ahhoz én már hozzá nem nyúlnék!

Tina és Sofi undorodva hátráltak a pocsolyától, míg Cloe csak nevetni tudott. 

-Tűnj innen kis picsa! Hallod?!

A kislányt meglöktem, de túl sok erőt vihettem bele, mert összecsuklott és a pocsolyába esett. Most már mindnyájan nevettünk. Szánalmas volt, ahogy a gyerek bőgve, sáros, büdös ruhában elszaladt. A többiek elkezdtek valami másról beszélni, de én még mindig csak a kislányt néztem, aki mintha megérezte volna, hogy figyelik mert megállt és hátranézett. Mikor rám nézet elvigyorodott és mondott valamit. A köztünk lévő távolságból és a lányok hangos beszélgetésétől nem kellet volna hallanom, de én mégis hallottam, ahogy azt mondja Ezt még meg fogod bánni. Cloe valamit kérdezett tőlem, de annyira megvoltam zavarodva, hogy nem tudtam válaszolni.
-Bocs lányok, de ideje mennem.
-Jaj ne má!
-Maradj még!
-Nem-nem! Megyek.
Még egy utolsó slukkot szívtam a cigimből, majd eldobtam azt és elmentem.

Imádtam a házunkat. Hatalmas füves kertje van, természetesen a ház hátuljánál egy hatalmas medence van napágyakkal. Áhh, már alig várom, hogy vége legyen a sulinak és a nyári szünetben süttessem magam, frissen csavart limonádéval a kezemben. Fantáziálgatásaimból anyám kiabálása rántott vissza. Jesszusom, már megint kezdik?! Még ki sem nyitottam az ajtót, de már hallom ahogy veszekednek. Imádom a szüleimet, de már nagyon elegem van az állandó veszekedésükből. Amióta apám cége terjeszkedni kezdett, azóta állandóan csak utazik, míg anyám vagy itthon vagy az irodában intézi a papírmunkát. Az állandó távolság miatt keveset vannak együtt, így mindig veszekednek.
-Megjöttem!
-Szia kölyök.
-Rose! Mond meg apádnak, hogy nem kell három napra elmennie!
A lépcsőn megálltam és anyám zaklatott arcába bámultam.
-Öhm. Apa?!
-Igen, kölyök?
-Muszáj elmenned?
-Igen.
-De utána itthon maradsz ugye?
-Persze, megígérem, hogy három napon belül hazajövök és mindkettőtöket kiengesztelem.
-Na látod anya! Apa három nap múlva visszajön és akkor elmehettek egy romantikus wellnessre, ahova már három hónapja rágod a fülét.
Anya durcásan összefűzte a karját a mellkasa előtt, mire apa előbukkant a nappali melletti folyosóról és vigyorogva ölelte át a duzzogó anyám.
-Ha akarod egy hétig is ott maradhatunk. Rendelünk pezsgőt, eszünk csokis epret és...
-Lálálá! Nem akarom hallani, hogy hogyan töltitek a házas életeteket! Ehhez még túl fiatal vagyok!
-Tizenhét vagy Rose!
-Igazad van anya. Ehhez sosem leszek elég idős!
Borzongva felrohantam a szobámba, persze a csukot ajtó mellett is hallottam, ahogy kinevettek. Elégedetten ültem le a székemre és a kedvenc képeimet néztem. Van egy csoportos képem a lányokkal, amikor buliban voltunk. A másikon anyuékkal vagyok. Tizenkét éves voltam, éppen túrázni voltunk. Sosem felejtem el, hogy anya teljesen kiakadt a szúnyogoktól és a szarvasbogaraktól. Szegényt három napig nevettünk rajta. Annyira megijedt, hogy hét hétig csak a munkahelye és itthon töltötte el az egész idejét. A többi képeket elnézve találtam egy gyűröttet. Ezen a képen alig lehettem nyolc, egy tejfel szőke, bubifrizurás lányt öleltem.
-Ki hitte volna, hogy az egykor legjobb barátnémmal, mostanra már idegenek vagyunk egymásnak.
Adellal való kapcsolatom akkor változott meg,amikor összebarátkoztam Cloeval. Egyre kevesebbet találkoztunk és beszéltünk, végül már nem is foglalkoztunk egymással. Ledobtam az asztalra a képeket és egy filmet nézve befeküdtem az ágyba.
-Holnap hétvége, semmi sem zavarhatja meg álmomat.

Az éjjel vihar volt. Szakadt az eső és reflektorként világítottak a villámok, de annyira kába voltam, hogy csak ködös tudatom fogta fel. Másnap reggel a madarak énekeltek és a reggeli nap megsimogatta az arcom. Kidörzsöltem a szememből a csipát és a takarót ölelve felültem. A szemközti falon lévő talpas tükörre néztem. A reggeli kócos hajam most úgy nézett ki, mintha kegyetlenül tupírozták volna.
-Mégis mi a...?!
Vastag kócos hajamat hátrafésültem és a látványtól elborzadtam. Remegő kézzel érintettem meg az arcom... ami már nem a sajátom volt. Az idegen arc olyan volt, mintha túlzásba vitték volna a plasztikázást. Az arccsont feszesen kidudorodik, míg az orr kicsi és nyomott. Az egykor zöldeskék szemeim, undorító sárgás színt kaptak. A számból a hegyes metszőfogaim hegye kikandikálnak. Az egykor szépen manikűrözött körmeim hegyes karmokká váltak.
A sikolyomtól még az ablakok is beleremegtek.