III. Fejezet
Mindenki megdöbbenve kuncogott a feltételezésen, hogy én bárki ellen is tudok nyerni.
Na majd én megmutatom!!
Apám pásztázva nézet végig a tömegen, majd mély tiszteletet követelő hangján szólt a tömeghez.
-Hallgassatok, a lányom megfog küzdeni ... Dimitri-vel. Dimitri gyere ide!
Ó a jó büdös .... Dimitri a falka verő macskája. A fene ez nem lesz könnyű. Néhány évvel idősebb nálam. Régebben vele gyakoroltam a harcot.
Dimitri kiválva a tömegből előlépet apám és én közém. Tisztelettéttudóan meghajolt alfája előtt, aztán felém fordulva biccentett.
-Nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között találkozunk Tigris.
Na igen Dimitri gyakran hívott Tigrisnek a gyorsaságom és a bundám miatt csak kár, hogy szürke alapon fekete csíkjaim vannak.
-Hidd el, nem csak te vagy így vele Dim.
A mérkőzést megkezdve elkezdtünk körözni, vártuk hogy ki fog előbb támadni.
-Tudod ez arra emlékeztet amikor megtanítottalak harcolni.
-Vagyis arra amikor az apád megmondta, hogy mit csináljak és hagyta, hogy bokszzsáknak használjalak?
-Nézőpont kérdése.
Nem bírtam ki mosolygás nélkül, a jó öreg Dim, már hiányzott.
Ian
A harc elkezdődött, de én csak Nina vagyis Cat miatt tudtam aggódni. Dimitri nem kis pályás. Nagyon meglepődtem, hogy ismerik egymást. A francba még az is meglepet, hogy az alfa lánya. Az eltűnése után vettek be a bandába nem is tudhattam. Mindig olyan sokat hallottam róla, azokat a meséket nevetségesnek gondoltam, de valójában csodáltam.
Azt mesélték róla, hogy amikor megszületett nem az anyjához ment, hanem csukott szemel követte az apját. És amikor kinyílt a szeme a gyűlésekre is belógott. Két kóbor kutyát egyes egyedül elüldözött, hogy megmentse az egyik testvérét.
Amikor gyerek voltam felnéztem rá és olyan akartam lenni, mint ő, de felnőtt fejjel már nem hittem el. Nem hittem volna, hogy a legendás Nina létezik.
-Ez hülyeség megöleti magát.
-Nyugi Ian, Cat tud magára vigyázni. Mindig is így volt. Már amikor kinyitotta a szemét tudott magára vigyázni.
-De akkor is már ki tudja, hogy mikor harcolt utoljára és Dimitri!!! Tényleg Dimitrit kellet választania?! Ki fogja csinálni!!!
-Ó, Ian bíz már egy kicsit Catbe, iszonyatosan erős, még akkor is, hogy egy ideje nem harcolt. Amúgy is én inkább Dim miatt aggódom. Cat az anyjára ütött egy igazi vadmacska.
Dimitriék abbahagyták a körözést. Egymásra vetették magukat kieresztett karmokkal.
-Ezt mégis, hogy érted Marcus?
-Huh, hát nem hallottál róla? Cat anyja egy igazi vadmacska volt. Senki sem tudja, hogy-hogy került ide, de még azt sem, hogy az alfa mégis hogyan tudta elcsábítani. De mindegy is, Cat megszületett a testvéreivel együtt. Ám egy nap az emberek meglátták Tarát és elvitték, a testvéreivel együtt, de őt direkt ott hagyták a sikátorban lévő dobozba.
-De mégis miért, miért nem vitték magukkal?
-Nina nem mindig volt csak csíkos, amikor kicsi volt az állán és a mellkasán egy fehér folt volt, ami nagyon édi volt,de az évek során kihullott. Most már meg alig lehet meg mondani, hogy ő nem tiszta vérű. És ahogy látom a legendás forrófejűséget is örökölt.
Cat éppen ebbe a pillanatba került Dimitri hátára és éles fogaival a kulcscsontba harapott. Dimitri felnyávogott és úgy ugrált mint egy megvadult öszvér. Hihetetlen volt.
-Őszintén nem is értem, hogy miért marad az embereknél, azok után amit vele tettek.
-Nos, én nem tudom, de nagyon boldognak tűnt.
-Ennek örülök, apánknak sok szeretője volt és annál több gyereke, Vlad kereste a megfelelő párt, de senkinél sem maradt sokáig, ugyanis Vladnak Tara volt az igazi, de amikor elvitték ő nem tehetett semmit, itt volt neki a falka és egy újszülött, nem tehette meg, hogy elhagyjon mindent és utánuk menjen. A nőstények mérgesen, féltékenyen néztek Catre, de valójában arra a vadmacskára haragudtak, aki ennyire megváltoztatta Vladott.
-De az alfának mindig volt valaki mellette. Mégis miben változott?
-Igaz mostanra visszatért a régi énjéhez, de amikor Tarával megismerkedett megváltozott, csak ő létezett neki és a kölykök, de amikor elvitték őket akkor összetört, több napig böjtölt, de lassan kezdte kiheverni, Cat miatt. Vlad nem igazán törődött a nőstény kölykeivel, de Cat volt a kivétel, ezért is utálták. A nőstények féltékenyek voltak, a hímek meg arra vártak, hogy mikor lesz ivarérett és magányos. Még kiskorában is elragadó volt.
-Most is az!
Az átkozott kanos disznók még egy kölyökre is fáj a foguk ha élvezetről van szó, na és azok a nagyképű szukákról ne is beszéljünk. Egyre erősebb bennem az-az érzés ,hogy minél jobban megakarom védeni, de miféle hím vagyok aki hagyja, hogy egy nőstény helyette harcoljon, ezt nem hagyhatom.
-Ezt nem hagyhatom, Marcus megtudnánk akadályozni a harcot?
-Mi! Csak nem helyette akarsz harcolni?
-De igen, pontosan ezt akarom!
-Ezt Nina vagyis Cat nem hagyná és ha megtennéd nem csak téged, de engem is megölne! Hagyd, hogy elintézze. Tudom most biztosan úgy érzel, hogy ez nem helyes, hogy egy nőstény nem küzdhet meg a te javadra, de hidd el, hogy ez nem csak rólad szól, ez mindkettőtök szabadságáról szól.
Marcusnak igaza volt, de akkor sem tudtam végignézni, ahogy küzd. Mostanra már mindketten kifáradtak, Dimitri háta és mindkét oldala tele van karmolásokkal amiből folyik a vér, de Cat sem néz ki túl jól, a nyaka melletti részen mély harapásnyom van, a hátsó lábán sántít és apró sebek vannak a testén. Fogalmam sincs, hogy ki fog nyerni. Már attól rosszul vagyok hogy Cat vereségére gondolok. Nem akarom, hogy akarata ellenére gyerekeket szüljön egy idegennek. Legszívesebben most én is harcolnék valakivel. Cat kezd dülöngélni, mintha kezdené elveszíteni az eszméletét.
Jaj, ne! Ez nagyon nem lesz jó!
A tömegen átverekedve mentem közelebb Cathez. Mögöttem Marcus sétált, nehogy elkövessek valami butaságot. Cat lihegve nézte Dimitrit, aki szintén lihegett és néha köpött a földre. A tömeg sikongatva biztatták őket a folytatásra.
-Cat! Hagyod, hogy Dimitri legyőzzön?!
Cat úgy helyezkedett, hogy engem is lásson, de egyben Dimitri is szemmel tudja tartani.
-Te mégis miről beszélsz? Csak most volt a bemelegítésem.
-Helyes verd meg a macskaverőt vadmacs.
Cat megdöbbent szemmel nézet rám, majd elkezdett vigyorogni.
-Ezt nem is kell mondani hülye!
Cat
Iannek igaza van nem hozhatok szégyent anyámra, itt az ideje, hogy megmutassam, nem csak egy vadmacska és egy alfa kölyke vagyok. Én egy félig kóbor félig vadmacs vagyok.
Kihúztam magam, a nyakam éget, a hátsó lábaim megremegtek a súly miatt. Megfeszítem izmaimat és emelt fővel nézek Dimitrire. Dimitri is látta a változást ő is kihúzta magát és támadásra készült. Dim megpróbált rám ugrani, de én oldalra vetődtem. Sajnos rossz lábra érkeztem és kiterültem a földön, Dim kihasználva az alkalmat rám ugrott. Ekkor eszembe jutott Don, Dim apja egyik órája.
"Ugyan ebben a pozícióba voltunk, Don előttem a földön feküdt.
-Don és most mit csináljak, attól félek ha nem sietek a dagadt fiad szétnyom.
-Hé, nem is vagyok kövér!
-Hüh, mondja az, aki teljes erőből a földre passzíroz.
-Rendben kis Tigris, sokféle módja van, hogy ilyen csapdából kiszabadulj.
1. Próbáld úgy helyezni a fejed, hogy meg tud harapni ellenfeled lábát.
2. Kezdj el hánykolódni és próbáld meg kifordulni belőle.
3. Lazítsd el a tested, annyira, hogy a szívdobogásod már ne lehessen hallani, csukd be a szemed és maradj úgy addig amíg azt nem hiszi, hogy meghaltál.
De figyelmeztetlek a harmadik technika nagyon veszélyes ha túl sokáig tartod ezt az állapotot meghalhatsz. Csak a legvégsőbb esetben használd ezt a fogást.
Megértetted kis Tigris?!
-Igen Don, megértettem.
Elkezdtem hánykolódni Dim alatt, cserébe ő befeszítette a lábizmait, gyorsan cselekedve erősen beleharaptam a lábába. Elkezdtem egyenesbe hozni a fejem a számba Dim lábával. Sikeresen ledobtam magamról ezáltal kiszabadultam.
-Ügyes, nagyon ügyes!"
Csak reménykedni tudtam, hogy sikerülni fog. Elkezdtem hánykolódni, Dim jobban lefogott, és most kezdtem el fordítani a fejem a lábához, de meglepett. Dim fogai a nyakamat ölelték át. Megijedtem!
És most mi legyen? Ha tovább ugrándozok nem kerülhetem el a fogait, de így sem maradhatok. Hacsak, de nem,... ez túl veszélyes nem lennék rá képes, vagy mégis?????
Abbahagytam a ficánkolást. Egyszerűen feladtam.
Kész vége. Ennyi volt. Pápá világ!
Ian
Dimitri alatt Cat abba hagyta az ugrándozást. Két sóhajt kieresztett magából majd ennyi. Cat nem mozdult többé.
Ez nem lehet, nem!!!!!Nem és nem!!!!!! A rohadt életbe!!!! Ha ez az állat megmerte ölni akkor addig kínzóm amíg sírva nem könyörög, hogy öljem meg!
De Cat továbbra sem mozdult.
-Mi lesz már Cat ! Harcolj! Vadmacs!!!! Ha nem kelsz fel megeszem az összes kajádat és-és szét tépem a takaród! Mi lesz már!!
De Cat meg sem rezzent, a szemei csukva volt. Egyszer csak Dimitri leugrott róla. Az órával elkezdte lökdösni a fejét.
-Cat hallasz!!! Cat! Mozdulj meg!
Dimitri könnyes szemmel nézet végig a megdöbbent tömegen, tudtam, hogy mit fog mondani.
Lehetetlen!
-Alfa! Vlad én nagyon sajnálom. Nem akartam, én nem tettem semmit csak-csak lenyomtam a földre.
Az alfa mérges, talán őrült szemekkel nézet a falkája verőemberére.
-Te megölted a lányom? Volt képed megölni az egyetlen lányomat?!!
Az alfa kijelentésén mindenki megdöbbent. Sok asszonya volt és van az alfának, sok fia tőlük, de lányai is vannak. És ezzel a kijelentéssel csak Catet ismerte el törvényes lányának.
Hihetetlen!
Mindenki őt és Dimitrit nézte ezért is nem vettük észre a mozgást.
Cat
Két sóhaj és a világnak vége. Legalább is, ezt éreztem. Ellazítottam az izmaimat, kiürítettem a fejem, megnyugodtam. Az emberek ezt meditálásnak hívják csak, hogy én ezt most tovább fejlesztettem. A pulzusomat és a szívritmusomat lelassítottam. Tetthalál.
Annyira békés itt minden. Nem fáj semmi. Nem érzek semmit. Talán itt maradhatnék.
Valaki idegesítően kiabál. Csak hagyná abba!
Ekkor eszembe jutott, hogy-hogy kerültem ide. Noel, Cloé és Ian, apám, a falka és a testvéreim.
Az egyesség, mégis hogy felejthettem el?! Hiszen ha most veszítek akkor Ian a falkával marad, nekem meg kölyköket kell szülnöm egy idegennek és el kell hagynom Noeléket. Na nem ezt nem hagyom!
Ki kell lépnem a sötétségből!
El kezdtem mozgatni a testem mintha úsznék. A fájdalom fokozatosan jött amíg már elviselhetetlené nem vált. A testem kényszerített, hogy nyissam ki a szemem. Nem hallottam semmit, de aztán minden kitisztult. Éppen apám beszélt.
-Te megölted a lányom? Volt képed megölni az egyetlen lányomat?!
Hüha, aput még nem hallottam ilyen hangon beszélni, de a francba most nincs időm a testvéremet gyászolnom, aki valószínűleg utált, cselekednem kell méghozzá azonnal.
Gyorsan feltápászkodtam, megfordultam és közben lelapultam. Támadásra készen állva Dimitrire ugrottam. Ő elkezdett hánykolódni mint a eszement. Nem tudom miért, de elkezdtem nevetni mintha ez nem egy fontos harc lenne, hanem egy játék amit kiskorunkban játszottunk,de amikor Don meghalt ezt már nem tehettük meg.
Dim kezdet fáradni, majd szép lassan elkezdet leállni, kihasználva az alkalmat a négy lábamat az ő lábaira nyomtam, eredményül Dim összecsuklót. Mindketten elkezdtünk lihegni. A közönség megdöbbenve bámultak minket.
-F-fel a-dom!
Leugrottam Dimitriről és kirívóan néztem az apámra.
-Megnyertem a küzdelmet most pedig hivatalosan is kiléptünk a falkából!
Apám kerek pupillával közeledett hozzám. Más macska lapítva mancsot csókolna neki, de én ezt nem teszem meg neki. Nagy meglepetésemre az apám, a falka vezére, I. Vlad vezér megölelt. Sokan tátott szájjal néztek minket, de voltak olyanok akik elsírták magukat.
Olyan szörnyű, ha az apám, a falka vezére megöleli a lányát? Oké, az tény, hogy sosem volt érzelgős ami már kezd aggasztani.
-Apám mégis mi-miért ölelget?
-Azt hittük, hogy meghaltál. Nem mozogtál és nem is lélegeztél. Pont most akartam lezárni a harcot.
-Huh, akkor mázlim van, hogy nem tetted meg.
Vigyorogva bámultam rá. Apám mérges arccal nézet rám.
-Azt hiszed, hogy ez vicces! Azt hiszed vicces volt téged holtan látni?! Azt hiszed itt hagyhatsz engem! Nem engedem! Ne-nem en-gedem!
I. Vlad alfa életében először elsírta magát. Megrémültem, én is a sírás határán voltam. Nem akartam ezt. Megöleltem.
-Bocsáss meg apám.
Így álltunk még néhány másodpercig. Amikor Dimitri megszólalt.
-El sem hiszem, hogy a tiltott technikát alkalmaztad, te eszement vadmacska. Őrült vagy!
-Ez sosem volt tiltott Dim, csak veszélyes és igen őrültség az egész. De működött.
-Meg is hallhattál volna.
-Valamiért érdemes meghalni.
Megkerestem a tömegben Iant és rámosolyogtam. Az alfa elé mentem, aki mostanra trónján ült. Az ujjongó falkát próbálta csitítani.
-Elég legyen, figyeljetek rám! A harc véget ért és itt az ideje az eredmény hirdetésnek! A nyertes Vlad Nina!
-Khö-höm, nem akarom megzavarni a beszédedet apám, de a nevem már nem Nina.
Az apám összeráncolt homlokkal nézet rám.
-Akkor mi lenne az lányom?
Kíváncsiság tükröződött az arcán és a szemén.
-A nevem Cat. Csak simán Cat.
-Nos akkor a nyertes Cat, a nyereményed, hogy kiléphetsz a falkából és magaddal viheted Iant is a falka tagját.
-Mármint a falka volt tagját?!
-Muszáj mindig beleszólnod lányom?
-Bocsi fater, de ez az utolsó esélyem, hogy megtegyem.
Dimitri kiválva a tömegből előlépet apám és én közém. Tisztelettéttudóan meghajolt alfája előtt, aztán felém fordulva biccentett.
-Nem hittem volna, hogy ilyen körülmények között találkozunk Tigris.
Na igen Dimitri gyakran hívott Tigrisnek a gyorsaságom és a bundám miatt csak kár, hogy szürke alapon fekete csíkjaim vannak.
-Hidd el, nem csak te vagy így vele Dim.
A mérkőzést megkezdve elkezdtünk körözni, vártuk hogy ki fog előbb támadni.
-Tudod ez arra emlékeztet amikor megtanítottalak harcolni.
-Vagyis arra amikor az apád megmondta, hogy mit csináljak és hagyta, hogy bokszzsáknak használjalak?
-Nézőpont kérdése.
Nem bírtam ki mosolygás nélkül, a jó öreg Dim, már hiányzott.
Ian
A harc elkezdődött, de én csak Nina vagyis Cat miatt tudtam aggódni. Dimitri nem kis pályás. Nagyon meglepődtem, hogy ismerik egymást. A francba még az is meglepet, hogy az alfa lánya. Az eltűnése után vettek be a bandába nem is tudhattam. Mindig olyan sokat hallottam róla, azokat a meséket nevetségesnek gondoltam, de valójában csodáltam.
Azt mesélték róla, hogy amikor megszületett nem az anyjához ment, hanem csukott szemel követte az apját. És amikor kinyílt a szeme a gyűlésekre is belógott. Két kóbor kutyát egyes egyedül elüldözött, hogy megmentse az egyik testvérét.
Amikor gyerek voltam felnéztem rá és olyan akartam lenni, mint ő, de felnőtt fejjel már nem hittem el. Nem hittem volna, hogy a legendás Nina létezik.
-Ez hülyeség megöleti magát.
-Nyugi Ian, Cat tud magára vigyázni. Mindig is így volt. Már amikor kinyitotta a szemét tudott magára vigyázni.
-De akkor is már ki tudja, hogy mikor harcolt utoljára és Dimitri!!! Tényleg Dimitrit kellet választania?! Ki fogja csinálni!!!
-Ó, Ian bíz már egy kicsit Catbe, iszonyatosan erős, még akkor is, hogy egy ideje nem harcolt. Amúgy is én inkább Dim miatt aggódom. Cat az anyjára ütött egy igazi vadmacska.
Dimitriék abbahagyták a körözést. Egymásra vetették magukat kieresztett karmokkal.
-Ezt mégis, hogy érted Marcus?
-Huh, hát nem hallottál róla? Cat anyja egy igazi vadmacska volt. Senki sem tudja, hogy-hogy került ide, de még azt sem, hogy az alfa mégis hogyan tudta elcsábítani. De mindegy is, Cat megszületett a testvéreivel együtt. Ám egy nap az emberek meglátták Tarát és elvitték, a testvéreivel együtt, de őt direkt ott hagyták a sikátorban lévő dobozba.
-De mégis miért, miért nem vitték magukkal?
-Nina nem mindig volt csak csíkos, amikor kicsi volt az állán és a mellkasán egy fehér folt volt, ami nagyon édi volt,de az évek során kihullott. Most már meg alig lehet meg mondani, hogy ő nem tiszta vérű. És ahogy látom a legendás forrófejűséget is örökölt.
Cat éppen ebbe a pillanatba került Dimitri hátára és éles fogaival a kulcscsontba harapott. Dimitri felnyávogott és úgy ugrált mint egy megvadult öszvér. Hihetetlen volt.
-Őszintén nem is értem, hogy miért marad az embereknél, azok után amit vele tettek.
-Nos, én nem tudom, de nagyon boldognak tűnt.
-Ennek örülök, apánknak sok szeretője volt és annál több gyereke, Vlad kereste a megfelelő párt, de senkinél sem maradt sokáig, ugyanis Vladnak Tara volt az igazi, de amikor elvitték ő nem tehetett semmit, itt volt neki a falka és egy újszülött, nem tehette meg, hogy elhagyjon mindent és utánuk menjen. A nőstények mérgesen, féltékenyen néztek Catre, de valójában arra a vadmacskára haragudtak, aki ennyire megváltoztatta Vladott.
-De az alfának mindig volt valaki mellette. Mégis miben változott?
-Igaz mostanra visszatért a régi énjéhez, de amikor Tarával megismerkedett megváltozott, csak ő létezett neki és a kölykök, de amikor elvitték őket akkor összetört, több napig böjtölt, de lassan kezdte kiheverni, Cat miatt. Vlad nem igazán törődött a nőstény kölykeivel, de Cat volt a kivétel, ezért is utálták. A nőstények féltékenyek voltak, a hímek meg arra vártak, hogy mikor lesz ivarérett és magányos. Még kiskorában is elragadó volt.
-Most is az!
Az átkozott kanos disznók még egy kölyökre is fáj a foguk ha élvezetről van szó, na és azok a nagyképű szukákról ne is beszéljünk. Egyre erősebb bennem az-az érzés ,hogy minél jobban megakarom védeni, de miféle hím vagyok aki hagyja, hogy egy nőstény helyette harcoljon, ezt nem hagyhatom.
-Ezt nem hagyhatom, Marcus megtudnánk akadályozni a harcot?
-Mi! Csak nem helyette akarsz harcolni?
-De igen, pontosan ezt akarom!
-Ezt Nina vagyis Cat nem hagyná és ha megtennéd nem csak téged, de engem is megölne! Hagyd, hogy elintézze. Tudom most biztosan úgy érzel, hogy ez nem helyes, hogy egy nőstény nem küzdhet meg a te javadra, de hidd el, hogy ez nem csak rólad szól, ez mindkettőtök szabadságáról szól.
Marcusnak igaza volt, de akkor sem tudtam végignézni, ahogy küzd. Mostanra már mindketten kifáradtak, Dimitri háta és mindkét oldala tele van karmolásokkal amiből folyik a vér, de Cat sem néz ki túl jól, a nyaka melletti részen mély harapásnyom van, a hátsó lábán sántít és apró sebek vannak a testén. Fogalmam sincs, hogy ki fog nyerni. Már attól rosszul vagyok hogy Cat vereségére gondolok. Nem akarom, hogy akarata ellenére gyerekeket szüljön egy idegennek. Legszívesebben most én is harcolnék valakivel. Cat kezd dülöngélni, mintha kezdené elveszíteni az eszméletét.
Jaj, ne! Ez nagyon nem lesz jó!
A tömegen átverekedve mentem közelebb Cathez. Mögöttem Marcus sétált, nehogy elkövessek valami butaságot. Cat lihegve nézte Dimitrit, aki szintén lihegett és néha köpött a földre. A tömeg sikongatva biztatták őket a folytatásra.
-Cat! Hagyod, hogy Dimitri legyőzzön?!
Cat úgy helyezkedett, hogy engem is lásson, de egyben Dimitri is szemmel tudja tartani.
-Te mégis miről beszélsz? Csak most volt a bemelegítésem.
-Helyes verd meg a macskaverőt vadmacs.
Cat megdöbbent szemmel nézet rám, majd elkezdett vigyorogni.
-Ezt nem is kell mondani hülye!
Cat
Iannek igaza van nem hozhatok szégyent anyámra, itt az ideje, hogy megmutassam, nem csak egy vadmacska és egy alfa kölyke vagyok. Én egy félig kóbor félig vadmacs vagyok.
Kihúztam magam, a nyakam éget, a hátsó lábaim megremegtek a súly miatt. Megfeszítem izmaimat és emelt fővel nézek Dimitrire. Dimitri is látta a változást ő is kihúzta magát és támadásra készült. Dim megpróbált rám ugrani, de én oldalra vetődtem. Sajnos rossz lábra érkeztem és kiterültem a földön, Dim kihasználva az alkalmat rám ugrott. Ekkor eszembe jutott Don, Dim apja egyik órája.
"Ugyan ebben a pozícióba voltunk, Don előttem a földön feküdt.
-Don és most mit csináljak, attól félek ha nem sietek a dagadt fiad szétnyom.
-Hé, nem is vagyok kövér!
-Hüh, mondja az, aki teljes erőből a földre passzíroz.
-Rendben kis Tigris, sokféle módja van, hogy ilyen csapdából kiszabadulj.
1. Próbáld úgy helyezni a fejed, hogy meg tud harapni ellenfeled lábát.
2. Kezdj el hánykolódni és próbáld meg kifordulni belőle.
3. Lazítsd el a tested, annyira, hogy a szívdobogásod már ne lehessen hallani, csukd be a szemed és maradj úgy addig amíg azt nem hiszi, hogy meghaltál.
De figyelmeztetlek a harmadik technika nagyon veszélyes ha túl sokáig tartod ezt az állapotot meghalhatsz. Csak a legvégsőbb esetben használd ezt a fogást.
Megértetted kis Tigris?!
-Igen Don, megértettem.
Elkezdtem hánykolódni Dim alatt, cserébe ő befeszítette a lábizmait, gyorsan cselekedve erősen beleharaptam a lábába. Elkezdtem egyenesbe hozni a fejem a számba Dim lábával. Sikeresen ledobtam magamról ezáltal kiszabadultam.
-Ügyes, nagyon ügyes!"
Csak reménykedni tudtam, hogy sikerülni fog. Elkezdtem hánykolódni, Dim jobban lefogott, és most kezdtem el fordítani a fejem a lábához, de meglepett. Dim fogai a nyakamat ölelték át. Megijedtem!
És most mi legyen? Ha tovább ugrándozok nem kerülhetem el a fogait, de így sem maradhatok. Hacsak, de nem,... ez túl veszélyes nem lennék rá képes, vagy mégis?????
Abbahagytam a ficánkolást. Egyszerűen feladtam.
Kész vége. Ennyi volt. Pápá világ!
Ian
Dimitri alatt Cat abba hagyta az ugrándozást. Két sóhajt kieresztett magából majd ennyi. Cat nem mozdult többé.
Ez nem lehet, nem!!!!!Nem és nem!!!!!! A rohadt életbe!!!! Ha ez az állat megmerte ölni akkor addig kínzóm amíg sírva nem könyörög, hogy öljem meg!
De Cat továbbra sem mozdult.
-Mi lesz már Cat ! Harcolj! Vadmacs!!!! Ha nem kelsz fel megeszem az összes kajádat és-és szét tépem a takaród! Mi lesz már!!
De Cat meg sem rezzent, a szemei csukva volt. Egyszer csak Dimitri leugrott róla. Az órával elkezdte lökdösni a fejét.
-Cat hallasz!!! Cat! Mozdulj meg!
Dimitri könnyes szemmel nézet végig a megdöbbent tömegen, tudtam, hogy mit fog mondani.
Lehetetlen!
-Alfa! Vlad én nagyon sajnálom. Nem akartam, én nem tettem semmit csak-csak lenyomtam a földre.
Az alfa mérges, talán őrült szemekkel nézet a falkája verőemberére.
-Te megölted a lányom? Volt képed megölni az egyetlen lányomat?!!
Az alfa kijelentésén mindenki megdöbbent. Sok asszonya volt és van az alfának, sok fia tőlük, de lányai is vannak. És ezzel a kijelentéssel csak Catet ismerte el törvényes lányának.
Hihetetlen!
Mindenki őt és Dimitrit nézte ezért is nem vettük észre a mozgást.
Cat
Két sóhaj és a világnak vége. Legalább is, ezt éreztem. Ellazítottam az izmaimat, kiürítettem a fejem, megnyugodtam. Az emberek ezt meditálásnak hívják csak, hogy én ezt most tovább fejlesztettem. A pulzusomat és a szívritmusomat lelassítottam. Tetthalál.
Annyira békés itt minden. Nem fáj semmi. Nem érzek semmit. Talán itt maradhatnék.
Valaki idegesítően kiabál. Csak hagyná abba!
Ekkor eszembe jutott, hogy-hogy kerültem ide. Noel, Cloé és Ian, apám, a falka és a testvéreim.
Az egyesség, mégis hogy felejthettem el?! Hiszen ha most veszítek akkor Ian a falkával marad, nekem meg kölyköket kell szülnöm egy idegennek és el kell hagynom Noeléket. Na nem ezt nem hagyom!
Ki kell lépnem a sötétségből!
El kezdtem mozgatni a testem mintha úsznék. A fájdalom fokozatosan jött amíg már elviselhetetlené nem vált. A testem kényszerített, hogy nyissam ki a szemem. Nem hallottam semmit, de aztán minden kitisztult. Éppen apám beszélt.
-Te megölted a lányom? Volt képed megölni az egyetlen lányomat?!
Hüha, aput még nem hallottam ilyen hangon beszélni, de a francba most nincs időm a testvéremet gyászolnom, aki valószínűleg utált, cselekednem kell méghozzá azonnal.
Gyorsan feltápászkodtam, megfordultam és közben lelapultam. Támadásra készen állva Dimitrire ugrottam. Ő elkezdett hánykolódni mint a eszement. Nem tudom miért, de elkezdtem nevetni mintha ez nem egy fontos harc lenne, hanem egy játék amit kiskorunkban játszottunk,de amikor Don meghalt ezt már nem tehettük meg.
Dim kezdet fáradni, majd szép lassan elkezdet leállni, kihasználva az alkalmat a négy lábamat az ő lábaira nyomtam, eredményül Dim összecsuklót. Mindketten elkezdtünk lihegni. A közönség megdöbbenve bámultak minket.
-F-fel a-dom!
Leugrottam Dimitriről és kirívóan néztem az apámra.
-Megnyertem a küzdelmet most pedig hivatalosan is kiléptünk a falkából!
Apám kerek pupillával közeledett hozzám. Más macska lapítva mancsot csókolna neki, de én ezt nem teszem meg neki. Nagy meglepetésemre az apám, a falka vezére, I. Vlad vezér megölelt. Sokan tátott szájjal néztek minket, de voltak olyanok akik elsírták magukat.
Olyan szörnyű, ha az apám, a falka vezére megöleli a lányát? Oké, az tény, hogy sosem volt érzelgős ami már kezd aggasztani.
-Apám mégis mi-miért ölelget?
-Azt hittük, hogy meghaltál. Nem mozogtál és nem is lélegeztél. Pont most akartam lezárni a harcot.
-Huh, akkor mázlim van, hogy nem tetted meg.
Vigyorogva bámultam rá. Apám mérges arccal nézet rám.
-Azt hiszed, hogy ez vicces! Azt hiszed vicces volt téged holtan látni?! Azt hiszed itt hagyhatsz engem! Nem engedem! Ne-nem en-gedem!
I. Vlad alfa életében először elsírta magát. Megrémültem, én is a sírás határán voltam. Nem akartam ezt. Megöleltem.
-Bocsáss meg apám.
Így álltunk még néhány másodpercig. Amikor Dimitri megszólalt.
-El sem hiszem, hogy a tiltott technikát alkalmaztad, te eszement vadmacska. Őrült vagy!
-Ez sosem volt tiltott Dim, csak veszélyes és igen őrültség az egész. De működött.
-Meg is hallhattál volna.
-Valamiért érdemes meghalni.
Megkerestem a tömegben Iant és rámosolyogtam. Az alfa elé mentem, aki mostanra trónján ült. Az ujjongó falkát próbálta csitítani.
-Elég legyen, figyeljetek rám! A harc véget ért és itt az ideje az eredmény hirdetésnek! A nyertes Vlad Nina!
-Khö-höm, nem akarom megzavarni a beszédedet apám, de a nevem már nem Nina.
Az apám összeráncolt homlokkal nézet rám.
-Akkor mi lenne az lányom?
Kíváncsiság tükröződött az arcán és a szemén.
-A nevem Cat. Csak simán Cat.
-Nos akkor a nyertes Cat, a nyereményed, hogy kiléphetsz a falkából és magaddal viheted Iant is a falka tagját.
-Mármint a falka volt tagját?!
-Muszáj mindig beleszólnod lányom?
-Bocsi fater, de ez az utolsó esélyem, hogy megtegyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése