3. fejezet
Hiányoznak a szüleim. Eddig nem nagyon gondoltam rájuk, el voltam foglalva a betegségemmel és az elrabolóimmal. De most, hogy egyedül vagyok ismét és nem tereli el semmi a figyelmemet csak rájuk tudok gondolni.
Vajon anya, hogy van? Befejezte már a könyvét? Vagy az eltűnésem miatt abbahagyta?
Vajon apa, hogy van? Mostanra már elboldogult a gimnáziumi diákokkal, vagy depressziósan kullog a biológia óráira és otthon iszik?
Hiányzik anya főztje és süteményei. Hiányzik apa humora és lazasága. Hiányzik anya történetei és a szerelmes részletek.
Hiányzik apa és anya!
Sírva az ágyamon összehúztam magam, aztán elaludtam. Észre sem vettem, hogy Kellant visszahozták.
-Hé, kölyök! Adj egy kis vizet és ételt is!
Lassan felültem az ágyon és Kellan megkínzott testére néztem. Csak egy nadrág volt rajta. Izmos felsőteste tele vannak szúrásnyomokkal és hegekkel, tudom hogy néhány óra múlva begyógyul. Az ajtónk előtt két tálca volt. Az egyiken a szokásos étel amit nekem szántak, a másikon két szelet nyers hús. Azt hiszik, hogy Kellan egy állat csak azért mert farkasember. Felálltam az ágyról és felvettem a húsos tálcát. Fogtam a két evőeszközömet és leültem Kellan elé. Elkezdtem felszeletelni a húsokat.
-Most kéred a vizet Kellan?
Fáradtam bólogatott. Felálltam és a falhoz szerelt csaphoz mentem. A víz nem a legtisztább, de segít a kiszáradás ellen. Odavittem hozzá a vízzel teli poharat és megitattam. Őrült módjára nyeldeste a vizet. Emlékszem néhány nappal ezelőtt én is így ittam, csakhogy én nem törődtem a pohárral. Még kétszer megtöltöttem a poharat és azokat megitattam vele. Ezután újra elkezdtem a húst felvágni. Vártam, hogy megszólaljon. De ő csak meredt maga elé.
-Kellan mégis mit....
Meg kellet állnom, mert szenvedő arccal nézet rám. Egyszerűen nem kérdezhetem meg tőle. De annyit biztosan tudok, amit tettek az embertelen.
-szoktatok csinálni a világotokban?
Kellan meglepődve és hálásan nézet rám.
-Nos, az én világom sem különbözik a tiétektől, fejlett gazdaság és elektronika. Csak az a különbség, hogy nálunk több az erdős rész és a mágia. Csak beleszagolsz a levegőben és érzed a mágia tipikus érzését. Csodálatos! A gyerekek 14 évesen még az erdőben játszanak, utána tipikus tinédzser módjára viselkednek.
Kellant elkezdtem etetni a húsfalatkákkal.
-Kellan?
-Hm?
-Mesélnél még a világodról?
Összehúzott szemöldökkel nézet rám miközben rágta a húst.
-Ha nem akarsz nem kell róla beszélni csak gondoltam így elüthetjük az időt. Bocsi ne haragudj semmi közöm hozzá, hogy milyen az a világ. hiszen sosem fogom látni.
-Nincs semmi baj kölyök csak meglepő, hogy érdeklődsz iránta,azt hittem,hogy te is"pokolnak" gondolod.
-Viccelsz amit elmeséltél róla, úgy gondolom, hogy inkább ez a világ a pokol. Nálunk alig maradt meg erdők, az emberek folyamatosan irtják az állatokat és ha mégis lennének vadállatok azokat ketrecekbe zárják. Úgy hogy kérlek mesélj róla.
-Rendben, nos hol is kezdjem?
Izgatottan adtam a következő falatott a szájába. Nagyot nyelt és elkezdet mesélni.
-Ha nem bánod azt a helyet mesélnem el, ahol felnőttem. Beleegyezően bólintottam.
-Nem akarlak a gyermekkorommal untatni, de röviden elmesélem. Egy kis faluban születtem. Szántóföldünk is volt, de a legjobb a falut körbevevő erdő volt a legszebb. Édesanyám meghalt szülés közben, egyke voltam. Apám jól nevelt megtanított mindenre a farkaslétről és maga az életről. Csatlakoztam a falu falkájához, már tízen éves koromban területfoglalási harcokban vettem részt. Az egyik harchoz más falkákkal szövetkeztünk ott ismertem meg a feleségemet.
Adtam neki még egy falatott, aztán folytatta.
-Csodálatos nő, harcias és makacs, de hatalmas szíve van. Az elején csak barátok voltunk elvicceltük az egész harcot. Egymást fedezve harcoltunk. Elkezdtem gyengéd érzéseket táplálni iránta. Ilyet még senki iránt sem éreztem. Még egy rövid öleléstől is zakatolt a szívem.
-Akkor mégis miért nem mondtad el neki, hogy mit érzel?
-Bárcsak ilyen egyszerű lett volna. Ő ugyanis az alfám menyasszonya volt. Gyakran csináltak ilyet a falka egyesítése esetén. Így nem tehettem semmit.
-Akkor mégis, hogy jöttetek össze?
-A harc során az alfám meghalt és a fiatal fia vette át a szerepét, ezáltal neki kellet volna elvennie őt. Én egyszerűen nem bírtam magammal, a mezőn találtam rá, éppen a hold sugarában mosdatta az arcát, gyönyörű volt. Csak az ösztönöm vezetett. Oda mentem hozzá, megfogtam a karját, megvártam hogy rám nézzen, aztán megcsókoltam. Nem ez volt az első csókom, de akkor úgy éreztem, hogy ez mégis az első. Az elején meglepődött, de aztán visszacsókolt és szenvedélyessé tette. Nem bírtunk magunkkal egy közeli pajtában maradtunk egészen hajnalig. Akkoriban ez bűnnek számított, de én nem bántam. Megkérdeztem, hogy ő is érzi a kapcsolatot közöttünk és hogy velem lenne -e. Szerencsémre az érzései azonosak voltak az enyémmel. Így nem volt más választásom ki kellet hívnom az alfát. Mindenki meglepődött, sokak ostobának gondoltak, de én nem bántam csak a szerelmemért akartam megtenni és magamért, hogy nyíltan szerethessem. Az alfa belement. A harc sokáig tartott. Minden ilyen harc élet vagy halálra menő volt. Nem akartam meghalni, de azt sem viseltem volna el, hogy a lányt akit szeretek más karjaiban van, más öleli meg, más mellet fekszik és kell fel. Végül kifulladásig harcoltunk, az alfán ejtettem egy mély sebet. Elvérzett. Így megnyertem a harcot. Alig álltam a lábamon csak annyi erőm maradt , hogy egy örömteli vonyítást adtam a csillagos égnek. Egy hétig voltam ágyhoz kötve, mindig meglátogattak és a hogylétem felől érdeklődtek. A kedvesem el sem ment mellőlem végig az ágyam mellet fogta a kezem.
-Aszta! Irigylésre méltó kapcsolatotok van. És utána mi történt?
- Hamar felépültem. A falka élére álltam és vezettem őket, sok csatát megnyertünk. A kedvesemet pedig elvettem feleségül. Örök hűséget fogadtam neki és ő is nekem. Három évre rá megszületett az első gyermekünk. Öröm teli életünk volt. Az idő változott, ahogy mi is. Észre sem vettük és már a XXI. században voltunk. A falka hatalmas lett. A gyerekek egyre nagyobbak, erősebbek és bölcsebb lettek. De a szeretett még mindig nagyon erős.
Észre sem vettem, hogy a falatokat már meg is etetem vele.
-Jól laktam kölyök, most egyél te.
-Nem vagyok éhes! Mesélj még kééééérleeeek!
-Egyél és közben mesélek.
-Jó!!
Felkeltem, elmentem az ételem ért aztán visszaültem Kellan elé.
-Készen állok!
Kellan mély levegőt vett aztán elkezdte.
-Elmesélem az egyik kalandomat. Az akkori alfám elküldött engem és a társaimat, hogy keressük fel a nyugati falkát és kérjük el tőlük a sámánt. A sámán nagy hatalmú varázsló, akinek látomásai voltak a farkasokról. Így hát útnak indultunk öten. Én, az akkor még nem kedvesem, a törpe barátom, a boszorkány barátom és a kentaur barátommal együtt. Négy napig utaztunk. Az első két napig nem volt semmi gond, de aztán jött a harmadik nap. Egy sötét erdőn kellet keresztül mennünk, ahol gonosz lények éltek. Már az erdő egyharmadán voltunk, amikor négy ghoul vett körbe minket. A ghoulok nyers húst esznek. Kinézetük egy átlagos emberéhez hasonlít, de ha elönti az éhség akkor a szeme fehérje fekete lesz és a szemei vöröses árnyalatúvá válik. Vérükből képesek fegyvert alakítani, minél több vért áldoznak fel annál nagyobb lesz a fegyverük. Nehéz őket megölni, csak a lefejezéssel lehetséges.
-És hogyan lesznek ghoulok?
-Nos, ezt mi sem tudjuk, egyesek szerint egykor vámpírok voltak csak mivel megkóstolták a nyers húst így szörnyekké váltak, mások azt hiszik, hogy emberek akiket megharapott egy zombi és vámpír, majd vámpírvért ittak. Őszintén nem igazán tudom, már nagyon kevesen élnek. Nagy nehezen, de sikerült sokunk megsérült, de hála a gyors regenerálódásunknak tovább tudtunk menni. Estére letáboroztunk egy közeli fánál, amikor hibridek vettek körbe minket.
-Hogy néztek ki?
-Mindegyik különböző. Volt olyan aminek a feje egy majomé volt, de volt olyan is aminek kutya pofája. A testük egy jól termett kutyáé volt a farkuk végén különböző fajtájú kígyók voltak a mancsuk egy másik állaté volt. Nagyon sokan voltak és mi még fáradtak is voltunk. Kénytelen voltam átváltozni és úgy harcolni. Éjféltájt mindegyiket lemészároltuk. Nem törődve semmivel elaludtunk. A reggeli nap ébresztett minket. Nagyon morcosak voltunk, de se szó, se beszéd mentünk tovább. Végül estére elérkeztünk a falkához. Megpihentünk és már másnap mentünk is vissza a falkámhoz, de most már a sámánnal együtt. Hé ne itt aludj menj az ágyba! Kölyök!!!
Hirtelen felriadtam, ugyanis Kellan belerúgott a lábamba.
-Aúúú, ezt miért kellet?!
-Menj aludni. Amíg még tudsz.
Nem szóltam semmit, soha sem tudhattuk, hogy mikor visznek újra el a kísérletek miatt. Szófogadón elmentem az ágyamba és elaludtam. Nem is emlékszem, hogy mikor lépett a szobába Bill.
-Héj, cicám! Ébresztő!
Bill érdes hangja a fülem melletti oldalról jött. Nem engedett felülni, lenyomott az ágyra és elkezdte szagolgatni a nyakamat.
-Húúú, rád fér egy kis fürdés. Szerencsés napod van ma kivételesen fürdés idő van.
Lebilincselte a lábamat és a karomat, aztán elkezdet húzni kifelé, meg sem várva, hogy felálljak. A lábaimat húzta a földön, de igyekeztem azokat használni. Sikertelenül. Megérkeztünk a második laborba, de most nem álltunk meg a székeknél vagy az asztalnál. Beljebb menve két medencét szereltek a padlóhoz. A medencék kb 2 méteresek lehettek, henger alakúak. A medence alján több száz cső volt bedugva különböző szélességűek és színűek. Megijedtem. Próbáltam ellenkezni, de Bill nagyon szorosan fogott.
-Ha nem hagyod abba akkor én magam foglak megmosdatni és átöltöztetni!
Azonnal abbahagytam, de annyira megijedtem, hogy elkezdtem reszketni. A medencék mögött egy tusoló volt, függönnyel. Bill belökött oda és megparancsolta, hogy vetkőzzek és fürödjek meg. Remegő kezeimmel behúztam a függönyt és elkezdtem levetkőzni, a szakadt ruháimat a földre dobtam, majd kinyitottam a csapot. Annyira kellemes ahogy a sugár minden porcikámat megmasszírozza.
-Siess már, nem te vagy az egyetlen aki tusolni akar.
Bill felülről bedobott egy egyrészes fürdőruhát ami nagyon vastag gumiból volt.
-Vedd fel aztán gyere ki!!!
Nehéz volt felvenni. A francba ezzel!!!! Az egész összehúz, kényelmetlen. Reszketve kiléptem a tusolóból. Bill elégedetten nézet végig rajtam. Nem vettem észre a lányt mellette csak, akkor amikor megszólalt.
-Hm. Finom falat! Ham....hahahaha.
Felismertem ezt a lányt, ő ült Kellannel szembe és megakart enni. Ijesztő. Bill megragadott az egyik kezével és mögé lökött, a lányt pedig belökte a tusolóba, neki is megparancsolta, hogy fürödjön meg. Visszafordulva hozzám Bill elkezdett tolni az egyik medencéhez.
-Hm, nagyon finom illatod van ha ezzel végeztünk talán még eljátszogathatunk.
Önkéntelenül is elkezdtem öklendezni. Már Bill éppen megütött volna, amikor a doki leállította.
-Ahelyett, hogy bántalmazod az alanyokat tedd hasznossá magad és rakd be a vízbe!!
Még sosem, hallottam a dokit kiabálni, jobban megijesztett mint Bill, őt legalább megszoktam. Bill felkapott a kezében, felsétált egy létrára és se szó, se beszéd beledobott a tartályba. A víz meleg volt, próbáltam taposni a vizet, hogy levegőt tudjak venni de hamar elfáradtam.
-Na most legyél jó kislány és menj le a víz alá! Találsz ott egy lélegeztető maszkot vedd fel és ne mozogj.
Nem akartam lemenni, Bill látva engedetlenségemet lenyomta a fejemet a víz alá, aztán a hajamnál fogva felhúzott.
-Hallottad a dokit, csináld!!!
Elengedte a hajam, én meg lementem a maszkért. A zsinór csak a medence feléig ért, így kénytelen voltam a víz alatt felvenni. Szívó érzést érzékelve, tapasztaltam, hogy a maszkban maradt vizet kiszívták és helyette tiszta levegőt engedtek bele. Elkezdtem lélegezni, zúgott a fülem, de még így is hallottam a másik lányt, ahogy bekerül. Körülöttem csövek kezdtek el úszkálni, nem figyeltem rájuk csak a másik lányt tudtam nézni. Aztán éles fájdalmat éreztem. A csövek hozzám tapadtak, ugyanis a ruhámon korongok voltak bennük egy pici lyuk. A csövek végén hegyes tűk voltak amik most már a testemben vannak. A csövekben vörös, fekete és fehér folyadék folyt bele a testembe. A lánnyal is ezt tették. Azt hittem majd szét repedek, de a testemben a nyomás elhalványult, elaltattak.
Lassan felültem az ágyon és Kellan megkínzott testére néztem. Csak egy nadrág volt rajta. Izmos felsőteste tele vannak szúrásnyomokkal és hegekkel, tudom hogy néhány óra múlva begyógyul. Az ajtónk előtt két tálca volt. Az egyiken a szokásos étel amit nekem szántak, a másikon két szelet nyers hús. Azt hiszik, hogy Kellan egy állat csak azért mert farkasember. Felálltam az ágyról és felvettem a húsos tálcát. Fogtam a két evőeszközömet és leültem Kellan elé. Elkezdtem felszeletelni a húsokat.
-Most kéred a vizet Kellan?
Fáradtam bólogatott. Felálltam és a falhoz szerelt csaphoz mentem. A víz nem a legtisztább, de segít a kiszáradás ellen. Odavittem hozzá a vízzel teli poharat és megitattam. Őrült módjára nyeldeste a vizet. Emlékszem néhány nappal ezelőtt én is így ittam, csakhogy én nem törődtem a pohárral. Még kétszer megtöltöttem a poharat és azokat megitattam vele. Ezután újra elkezdtem a húst felvágni. Vártam, hogy megszólaljon. De ő csak meredt maga elé.
-Kellan mégis mit....
Meg kellet állnom, mert szenvedő arccal nézet rám. Egyszerűen nem kérdezhetem meg tőle. De annyit biztosan tudok, amit tettek az embertelen.
-szoktatok csinálni a világotokban?
Kellan meglepődve és hálásan nézet rám.
-Nos, az én világom sem különbözik a tiétektől, fejlett gazdaság és elektronika. Csak az a különbség, hogy nálunk több az erdős rész és a mágia. Csak beleszagolsz a levegőben és érzed a mágia tipikus érzését. Csodálatos! A gyerekek 14 évesen még az erdőben játszanak, utána tipikus tinédzser módjára viselkednek.
Kellant elkezdtem etetni a húsfalatkákkal.
-Kellan?
-Hm?
-Mesélnél még a világodról?
Összehúzott szemöldökkel nézet rám miközben rágta a húst.
-Ha nem akarsz nem kell róla beszélni csak gondoltam így elüthetjük az időt. Bocsi ne haragudj semmi közöm hozzá, hogy milyen az a világ. hiszen sosem fogom látni.
-Nincs semmi baj kölyök csak meglepő, hogy érdeklődsz iránta,azt hittem,hogy te is"pokolnak" gondolod.
-Viccelsz amit elmeséltél róla, úgy gondolom, hogy inkább ez a világ a pokol. Nálunk alig maradt meg erdők, az emberek folyamatosan irtják az állatokat és ha mégis lennének vadállatok azokat ketrecekbe zárják. Úgy hogy kérlek mesélj róla.
-Rendben, nos hol is kezdjem?
Izgatottan adtam a következő falatott a szájába. Nagyot nyelt és elkezdet mesélni.
-Ha nem bánod azt a helyet mesélnem el, ahol felnőttem. Beleegyezően bólintottam.
-Nem akarlak a gyermekkorommal untatni, de röviden elmesélem. Egy kis faluban születtem. Szántóföldünk is volt, de a legjobb a falut körbevevő erdő volt a legszebb. Édesanyám meghalt szülés közben, egyke voltam. Apám jól nevelt megtanított mindenre a farkaslétről és maga az életről. Csatlakoztam a falu falkájához, már tízen éves koromban területfoglalási harcokban vettem részt. Az egyik harchoz más falkákkal szövetkeztünk ott ismertem meg a feleségemet.
Adtam neki még egy falatott, aztán folytatta.
-Csodálatos nő, harcias és makacs, de hatalmas szíve van. Az elején csak barátok voltunk elvicceltük az egész harcot. Egymást fedezve harcoltunk. Elkezdtem gyengéd érzéseket táplálni iránta. Ilyet még senki iránt sem éreztem. Még egy rövid öleléstől is zakatolt a szívem.
-Akkor mégis miért nem mondtad el neki, hogy mit érzel?
-Bárcsak ilyen egyszerű lett volna. Ő ugyanis az alfám menyasszonya volt. Gyakran csináltak ilyet a falka egyesítése esetén. Így nem tehettem semmit.
-Akkor mégis, hogy jöttetek össze?
-A harc során az alfám meghalt és a fiatal fia vette át a szerepét, ezáltal neki kellet volna elvennie őt. Én egyszerűen nem bírtam magammal, a mezőn találtam rá, éppen a hold sugarában mosdatta az arcát, gyönyörű volt. Csak az ösztönöm vezetett. Oda mentem hozzá, megfogtam a karját, megvártam hogy rám nézzen, aztán megcsókoltam. Nem ez volt az első csókom, de akkor úgy éreztem, hogy ez mégis az első. Az elején meglepődött, de aztán visszacsókolt és szenvedélyessé tette. Nem bírtunk magunkkal egy közeli pajtában maradtunk egészen hajnalig. Akkoriban ez bűnnek számított, de én nem bántam. Megkérdeztem, hogy ő is érzi a kapcsolatot közöttünk és hogy velem lenne -e. Szerencsémre az érzései azonosak voltak az enyémmel. Így nem volt más választásom ki kellet hívnom az alfát. Mindenki meglepődött, sokak ostobának gondoltak, de én nem bántam csak a szerelmemért akartam megtenni és magamért, hogy nyíltan szerethessem. Az alfa belement. A harc sokáig tartott. Minden ilyen harc élet vagy halálra menő volt. Nem akartam meghalni, de azt sem viseltem volna el, hogy a lányt akit szeretek más karjaiban van, más öleli meg, más mellet fekszik és kell fel. Végül kifulladásig harcoltunk, az alfán ejtettem egy mély sebet. Elvérzett. Így megnyertem a harcot. Alig álltam a lábamon csak annyi erőm maradt , hogy egy örömteli vonyítást adtam a csillagos égnek. Egy hétig voltam ágyhoz kötve, mindig meglátogattak és a hogylétem felől érdeklődtek. A kedvesem el sem ment mellőlem végig az ágyam mellet fogta a kezem.
-Aszta! Irigylésre méltó kapcsolatotok van. És utána mi történt?
- Hamar felépültem. A falka élére álltam és vezettem őket, sok csatát megnyertünk. A kedvesemet pedig elvettem feleségül. Örök hűséget fogadtam neki és ő is nekem. Három évre rá megszületett az első gyermekünk. Öröm teli életünk volt. Az idő változott, ahogy mi is. Észre sem vettük és már a XXI. században voltunk. A falka hatalmas lett. A gyerekek egyre nagyobbak, erősebbek és bölcsebb lettek. De a szeretett még mindig nagyon erős.
Észre sem vettem, hogy a falatokat már meg is etetem vele.
-Jól laktam kölyök, most egyél te.
-Nem vagyok éhes! Mesélj még kééééérleeeek!
-Egyél és közben mesélek.
-Jó!!
Felkeltem, elmentem az ételem ért aztán visszaültem Kellan elé.
-Készen állok!
Kellan mély levegőt vett aztán elkezdte.
-Elmesélem az egyik kalandomat. Az akkori alfám elküldött engem és a társaimat, hogy keressük fel a nyugati falkát és kérjük el tőlük a sámánt. A sámán nagy hatalmú varázsló, akinek látomásai voltak a farkasokról. Így hát útnak indultunk öten. Én, az akkor még nem kedvesem, a törpe barátom, a boszorkány barátom és a kentaur barátommal együtt. Négy napig utaztunk. Az első két napig nem volt semmi gond, de aztán jött a harmadik nap. Egy sötét erdőn kellet keresztül mennünk, ahol gonosz lények éltek. Már az erdő egyharmadán voltunk, amikor négy ghoul vett körbe minket. A ghoulok nyers húst esznek. Kinézetük egy átlagos emberéhez hasonlít, de ha elönti az éhség akkor a szeme fehérje fekete lesz és a szemei vöröses árnyalatúvá válik. Vérükből képesek fegyvert alakítani, minél több vért áldoznak fel annál nagyobb lesz a fegyverük. Nehéz őket megölni, csak a lefejezéssel lehetséges.
-És hogyan lesznek ghoulok?
-Nos, ezt mi sem tudjuk, egyesek szerint egykor vámpírok voltak csak mivel megkóstolták a nyers húst így szörnyekké váltak, mások azt hiszik, hogy emberek akiket megharapott egy zombi és vámpír, majd vámpírvért ittak. Őszintén nem igazán tudom, már nagyon kevesen élnek. Nagy nehezen, de sikerült sokunk megsérült, de hála a gyors regenerálódásunknak tovább tudtunk menni. Estére letáboroztunk egy közeli fánál, amikor hibridek vettek körbe minket.
-Hogy néztek ki?
-Mindegyik különböző. Volt olyan aminek a feje egy majomé volt, de volt olyan is aminek kutya pofája. A testük egy jól termett kutyáé volt a farkuk végén különböző fajtájú kígyók voltak a mancsuk egy másik állaté volt. Nagyon sokan voltak és mi még fáradtak is voltunk. Kénytelen voltam átváltozni és úgy harcolni. Éjféltájt mindegyiket lemészároltuk. Nem törődve semmivel elaludtunk. A reggeli nap ébresztett minket. Nagyon morcosak voltunk, de se szó, se beszéd mentünk tovább. Végül estére elérkeztünk a falkához. Megpihentünk és már másnap mentünk is vissza a falkámhoz, de most már a sámánnal együtt. Hé ne itt aludj menj az ágyba! Kölyök!!!
Hirtelen felriadtam, ugyanis Kellan belerúgott a lábamba.
-Aúúú, ezt miért kellet?!
-Menj aludni. Amíg még tudsz.
Nem szóltam semmit, soha sem tudhattuk, hogy mikor visznek újra el a kísérletek miatt. Szófogadón elmentem az ágyamba és elaludtam. Nem is emlékszem, hogy mikor lépett a szobába Bill.
-Héj, cicám! Ébresztő!
Bill érdes hangja a fülem melletti oldalról jött. Nem engedett felülni, lenyomott az ágyra és elkezdte szagolgatni a nyakamat.
-Húúú, rád fér egy kis fürdés. Szerencsés napod van ma kivételesen fürdés idő van.
Lebilincselte a lábamat és a karomat, aztán elkezdet húzni kifelé, meg sem várva, hogy felálljak. A lábaimat húzta a földön, de igyekeztem azokat használni. Sikertelenül. Megérkeztünk a második laborba, de most nem álltunk meg a székeknél vagy az asztalnál. Beljebb menve két medencét szereltek a padlóhoz. A medencék kb 2 méteresek lehettek, henger alakúak. A medence alján több száz cső volt bedugva különböző szélességűek és színűek. Megijedtem. Próbáltam ellenkezni, de Bill nagyon szorosan fogott.
-Ha nem hagyod abba akkor én magam foglak megmosdatni és átöltöztetni!
Azonnal abbahagytam, de annyira megijedtem, hogy elkezdtem reszketni. A medencék mögött egy tusoló volt, függönnyel. Bill belökött oda és megparancsolta, hogy vetkőzzek és fürödjek meg. Remegő kezeimmel behúztam a függönyt és elkezdtem levetkőzni, a szakadt ruháimat a földre dobtam, majd kinyitottam a csapot. Annyira kellemes ahogy a sugár minden porcikámat megmasszírozza.
-Siess már, nem te vagy az egyetlen aki tusolni akar.
Bill felülről bedobott egy egyrészes fürdőruhát ami nagyon vastag gumiból volt.
-Vedd fel aztán gyere ki!!!
Nehéz volt felvenni. A francba ezzel!!!! Az egész összehúz, kényelmetlen. Reszketve kiléptem a tusolóból. Bill elégedetten nézet végig rajtam. Nem vettem észre a lányt mellette csak, akkor amikor megszólalt.
-Hm. Finom falat! Ham....hahahaha.
Felismertem ezt a lányt, ő ült Kellannel szembe és megakart enni. Ijesztő. Bill megragadott az egyik kezével és mögé lökött, a lányt pedig belökte a tusolóba, neki is megparancsolta, hogy fürödjön meg. Visszafordulva hozzám Bill elkezdett tolni az egyik medencéhez.
-Hm, nagyon finom illatod van ha ezzel végeztünk talán még eljátszogathatunk.
Önkéntelenül is elkezdtem öklendezni. Már Bill éppen megütött volna, amikor a doki leállította.
-Ahelyett, hogy bántalmazod az alanyokat tedd hasznossá magad és rakd be a vízbe!!
Még sosem, hallottam a dokit kiabálni, jobban megijesztett mint Bill, őt legalább megszoktam. Bill felkapott a kezében, felsétált egy létrára és se szó, se beszéd beledobott a tartályba. A víz meleg volt, próbáltam taposni a vizet, hogy levegőt tudjak venni de hamar elfáradtam.
-Na most legyél jó kislány és menj le a víz alá! Találsz ott egy lélegeztető maszkot vedd fel és ne mozogj.
Nem akartam lemenni, Bill látva engedetlenségemet lenyomta a fejemet a víz alá, aztán a hajamnál fogva felhúzott.
-Hallottad a dokit, csináld!!!
Elengedte a hajam, én meg lementem a maszkért. A zsinór csak a medence feléig ért, így kénytelen voltam a víz alatt felvenni. Szívó érzést érzékelve, tapasztaltam, hogy a maszkban maradt vizet kiszívták és helyette tiszta levegőt engedtek bele. Elkezdtem lélegezni, zúgott a fülem, de még így is hallottam a másik lányt, ahogy bekerül. Körülöttem csövek kezdtek el úszkálni, nem figyeltem rájuk csak a másik lányt tudtam nézni. Aztán éles fájdalmat éreztem. A csövek hozzám tapadtak, ugyanis a ruhámon korongok voltak bennük egy pici lyuk. A csövek végén hegyes tűk voltak amik most már a testemben vannak. A csövekben vörös, fekete és fehér folyadék folyt bele a testembe. A lánnyal is ezt tették. Azt hittem majd szét repedek, de a testemben a nyomás elhalványult, elaltattak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése