47.fejezet
A fogadóbizottságunk igen nagy volt. Az egész birtok hemzsegett a különféle fajoktól. Marone a kitár bejárati ajtóban toporgott, majd amint meglátott minket leszaladt a lépcsőről és felénk közeledett.
-Csak hogy itt vagytok! Egy kapu nyílt nem messze a várostól!
-Tudjuk!
Marone ledermedt, miközben mi leszálltunk a lovainkról.
-A királynő küldött minket vissza.
-Marone úrnő mégis mi ez a nagy tömeg?
-A drágalátos sajtó mindenkivel közölte, hogy egy kibaszott lyuk van a levegőben!
Dum annyira meglepődött a kérdésének heves válaszára, hogy tátott szájjal bámulta a nőt.
- Marone úrnő nincs időnk a kirohanásokra azonnal tanácskozni kell!
-Ezt én is tudom Leonidas! A Tanács a falka termében van és csak rátok várnak!!!
-De mi nem vagyunk tagok! Legalább is Leon kívül.
-Lehet de szeretnék mindegyikőtöktől megtudni a hibridek gyenge pontjait. Na gyerünk! Mire vártok, tapsra?!
Mindenkit otthagytunk és a megbeszélő terembe siettünk. Én vezettem a csapatot majd szorosan mögöttem Dum, majd Borka és Leo egymás mellet, végül Vud és a párja. Amint kitártam a két szárnyú ajtót, hat szempár meredt ránk. Nem szóltam senkihez csak leültem a helyemre. Nagy megdöbbenésünkre barátaim mögém álltak. A Tanács egy taggal bővült mégpedig egy vérbagollyal. Hófehér bolyhos haja és horgas orra egy kedves öregúrra emlékeztetett.
-Nos? Mire várnak?! Kezdjék!
A vérállat nem mutatkozott be csak idegesen járatta a tekintetét rajtunk. Vártam hogy valamelyikük megszólaljon de nem tették.
-Rendben! Röviden felvázolnám. Megtaláltuk a hibridet, de sajnálatos módon meg kellet ölni. A tündekirálynő megvizsgálta a tetemet, de nem mondott új információt. A fészekben kiderítették hogy mesterséges anyagokból lett létrehozva a lény. Vére folyékony ezüst. Rendelkezik a gyors regeneráló képességgel. A vérfarkas DNS-nek hála torz lénnyé tudnak válni. Erősek és gyorsak.
-Ennyi?
A boszorkány összehúzott szemekkel bámult rám.
-Biztosan nem akar nekünk mondani még valamit?!
Nem tudom hogy honnan tudta, de végül is nem kellene ezen annyira meglepődnöm. A szememet eltakaró hajamat félresöpörtem, így jól láthatóvá váltak a szemeim. Minden tanácstag megdöbbent szemekkel nézet rám.
-Tudtam, hogy közéjük való! Nem fogom hagyni hogy emiatt kihaljunk!
Blaz felpattant a székéből és az asztalhoz támasztott bunkósbotjával felém rontott. A csapás elől ügyetlenül elvetődtem, de a kővetkező csapás miatt a falnak vágódtam. Miért?! Én csak segíteni akartam! Teljesíteni Kellan akaratát! Talán az agyrázkódás miatt vagy a lehulló vakolat képzeltette el velem, hogy előttem Kellan állt éppen és egészségesen. Te is tudod hogy ez már nem csak rólam szól. Két világot akarsz megmenteni. Éppen annyira védelmezed őket mint a saját családodat. Ismerd be végre hogy fontosak lettek számodra az itteniek! Én.... Ismerd be hogy nem akarod hogy a szemed láttára öljék vagy kínozzák még a barátaidat. Most már ők is a családod részei! A fenébe is IGAZAD VAN! Akkor mégis mire vársz?! Állj fel és tisztázd a helyzetért! Légy az akinek lenned kell! Légy te a farkasok vezére! Az első női alfa! Éreztem ahogy magasan a fejem fölé emelkedik a fegyver. Minden haragomat és kétségbeesésemet egy pontba sűrítettem.
Mindnyájan beleakartunk avatkozni, de ha így tettünk volna az csak rontott volna Suzanne helyzetén, így csak álltunk ott a többi öreggel és figyeltük, ahogy az ork király végső csapást mér Suzanne fejére. Nem bírom tovább! Csak egy lépest tettem feléjük, amikor is egy hatalmas erőt éreztem. Ledermedtem. A titokzatos erő Subol származott, aki féltérden és egy kézzel állította még a nála kétszer nagyobb és súlyosabb fegyvert.
-Elég volt! Nincs időnk, hogy ellenszenvünket kimutassuk egymás iránt! Azt ajánlom, hogy tartogasd az erőd a háborúra, ne pedig rám!
- Marone úrnő nincs időnk a kirohanásokra azonnal tanácskozni kell!
-Ezt én is tudom Leonidas! A Tanács a falka termében van és csak rátok várnak!!!
-De mi nem vagyunk tagok! Legalább is Leon kívül.
-Lehet de szeretnék mindegyikőtöktől megtudni a hibridek gyenge pontjait. Na gyerünk! Mire vártok, tapsra?!
Mindenkit otthagytunk és a megbeszélő terembe siettünk. Én vezettem a csapatot majd szorosan mögöttem Dum, majd Borka és Leo egymás mellet, végül Vud és a párja. Amint kitártam a két szárnyú ajtót, hat szempár meredt ránk. Nem szóltam senkihez csak leültem a helyemre. Nagy megdöbbenésünkre barátaim mögém álltak. A Tanács egy taggal bővült mégpedig egy vérbagollyal. Hófehér bolyhos haja és horgas orra egy kedves öregúrra emlékeztetett.
-Nos? Mire várnak?! Kezdjék!
A vérállat nem mutatkozott be csak idegesen járatta a tekintetét rajtunk. Vártam hogy valamelyikük megszólaljon de nem tették.
-Rendben! Röviden felvázolnám. Megtaláltuk a hibridet, de sajnálatos módon meg kellet ölni. A tündekirálynő megvizsgálta a tetemet, de nem mondott új információt. A fészekben kiderítették hogy mesterséges anyagokból lett létrehozva a lény. Vére folyékony ezüst. Rendelkezik a gyors regeneráló képességgel. A vérfarkas DNS-nek hála torz lénnyé tudnak válni. Erősek és gyorsak.
-Ennyi?
A boszorkány összehúzott szemekkel bámult rám.
-Biztosan nem akar nekünk mondani még valamit?!
Nem tudom hogy honnan tudta, de végül is nem kellene ezen annyira meglepődnöm. A szememet eltakaró hajamat félresöpörtem, így jól láthatóvá váltak a szemeim. Minden tanácstag megdöbbent szemekkel nézet rám.
-Tudtam, hogy közéjük való! Nem fogom hagyni hogy emiatt kihaljunk!
Blaz felpattant a székéből és az asztalhoz támasztott bunkósbotjával felém rontott. A csapás elől ügyetlenül elvetődtem, de a kővetkező csapás miatt a falnak vágódtam. Miért?! Én csak segíteni akartam! Teljesíteni Kellan akaratát! Talán az agyrázkódás miatt vagy a lehulló vakolat képzeltette el velem, hogy előttem Kellan állt éppen és egészségesen. Te is tudod hogy ez már nem csak rólam szól. Két világot akarsz megmenteni. Éppen annyira védelmezed őket mint a saját családodat. Ismerd be végre hogy fontosak lettek számodra az itteniek! Én.... Ismerd be hogy nem akarod hogy a szemed láttára öljék vagy kínozzák még a barátaidat. Most már ők is a családod részei! A fenébe is IGAZAD VAN! Akkor mégis mire vársz?! Állj fel és tisztázd a helyzetért! Légy az akinek lenned kell! Légy te a farkasok vezére! Az első női alfa! Éreztem ahogy magasan a fejem fölé emelkedik a fegyver. Minden haragomat és kétségbeesésemet egy pontba sűrítettem.
Mindnyájan beleakartunk avatkozni, de ha így tettünk volna az csak rontott volna Suzanne helyzetén, így csak álltunk ott a többi öreggel és figyeltük, ahogy az ork király végső csapást mér Suzanne fejére. Nem bírom tovább! Csak egy lépest tettem feléjük, amikor is egy hatalmas erőt éreztem. Ledermedtem. A titokzatos erő Subol származott, aki féltérden és egy kézzel állította még a nála kétszer nagyobb és súlyosabb fegyvert.
-Elég volt! Nincs időnk, hogy ellenszenvünket kimutassuk egymás iránt! Azt ajánlom, hogy tartogasd az erőd a háborúra, ne pedig rám!
-Mégis hogy merészeled?!
A terem ajtaja hangos csaPódással kinyílt. Három boszorkány és Marone vonult be.
-Mégis mi folyik itt?! Behorpasztották a falamat!
Marone vakolattól poros Sura nézet majd még nagyobb felháborodással csípőre tette kezét.
-Méghozzá a lányom keresztanyjával! Elmagyarázná végre valaki, hogy mi a fene folyik itt?!
A drága vöröském ellökte magától az orkot és megrázta magát, ezzel le is szórta magáról a vakolatot. A látványától mindenki sokkot kapott.
-Magyarázatra most nincs idő!
Mondandóját nem tudta folytatni mert az alfa nőstény arcán akkora mosoly terült szét, hogy az összes foga kilátszott.
-Mégis miért vigyorogsz így?
Kérdésére választ nem kapott és ezért a szobában levőktől próbált megvilágosodott, de ők csak tátott szájjal bámulták, kivéve engem, aki bár nem úgy mint az úrnő szintén mosolyogtam.
-Dum?
Annyira édes volt, hogy megsajnáltam.
-A füleid és a farkas , Drágám.
Lassú mozdulattal megérintette a füleit, majd igen cifra káromkodásba kezdett, aminek a felét nem is értettem. Ez is igazán szórakoztatott, de legfőképpen az, hogy nem vette észre az új becenevét. Valószínűleg ő is erre gondolhatott mert lehajtotta a fejét.
-Ne szólíts így!
-Hát persze Édes!
-Dum!
-Jól van ...Életem.
Morgósan felkapta a fejét mire én rákacsintottam. Már mondott is volna valami frappánsat, amikor is drága nagybátyám közbe szólt.
-Igazan szórakoztató a szerelmes civakodásotok, de az a három boszorkány nem csak közönségnek jött! Igazam van?
A terem ajtaja hangos csaPódással kinyílt. Három boszorkány és Marone vonult be.
-Mégis mi folyik itt?! Behorpasztották a falamat!
Marone vakolattól poros Sura nézet majd még nagyobb felháborodással csípőre tette kezét.
-Méghozzá a lányom keresztanyjával! Elmagyarázná végre valaki, hogy mi a fene folyik itt?!
A drága vöröském ellökte magától az orkot és megrázta magát, ezzel le is szórta magáról a vakolatot. A látványától mindenki sokkot kapott.
-Magyarázatra most nincs idő!
Mondandóját nem tudta folytatni mert az alfa nőstény arcán akkora mosoly terült szét, hogy az összes foga kilátszott.
-Mégis miért vigyorogsz így?
Kérdésére választ nem kapott és ezért a szobában levőktől próbált megvilágosodott, de ők csak tátott szájjal bámulták, kivéve engem, aki bár nem úgy mint az úrnő szintén mosolyogtam.
-Dum?
Annyira édes volt, hogy megsajnáltam.
-A füleid és a farkas , Drágám.
Lassú mozdulattal megérintette a füleit, majd igen cifra káromkodásba kezdett, aminek a felét nem is értettem. Ez is igazán szórakoztatott, de legfőképpen az, hogy nem vette észre az új becenevét. Valószínűleg ő is erre gondolhatott mert lehajtotta a fejét.
-Ne szólíts így!
-Hát persze Édes!
-Dum!
-Jól van ...Életem.
Morgósan felkapta a fejét mire én rákacsintottam. Már mondott is volna valami frappánsat, amikor is drága nagybátyám közbe szólt.
-Igazan szórakoztató a szerelmes civakodásotok, de az a három boszorkány nem csak közönségnek jött! Igazam van?
Mindenki a három lányra nézett, akik mint ahogy a boszorkáktól elvárható igen színes egyéniségük van. Az egyik tiszta rózsaszín volt, a másik kék a harmadik meg a kettő vegyítése. Nem tudom elképzelni azokat a férfiakat, akiknek tetszik ez a színes dolog. Észrevétlenül Suzanne mellé sétáltam és vártam a többiekkel a boszorkák beszámolóját.
-Ahogy a királynő kérte, minden hozzáértőt bevontunk a feladatba. De sajnálatos módon nem tudtuk bezárni az átjárót.
-Micsoda?! Egyetlen mágia vagy bűbájunk nem képes erőszakkal bezárni egy átjárót?!
A szépséges boszorkányuralkodó szépségén repedések jelentek meg. Arcán megjelentek a fekete ráncok és a szemei is fakó színben világított. Ebből még baj lehet! A színes hajú boszorkánytól átvette a szót a kék hajú.
-Sajnálatosan nem találtunk semmit, de sikerült lassítanunk a kapu növekedését, így amíg el nem éri a teljes nagyságát, addig senki sem tud majd átjönni.
-Nos, ez valamennyivel jobb hír mint az előző. Mikorra várható a kapu teljessége?
Viktor még mindig az asztalnál ült de most kíváncsi tekintettel dőlt előre. A rózsaszín hajú egy tablet szerűséget vett elő amit félénk fordított. Egy visszaszámláló pörgött.
-Számításaink szerint holnap délután kettőkor fognak átvonulni a világunkba.
-Akkor még van időnk!
Nagybátyám próbálta humorosra venni, de mindenki haragos tekintettel bámult rá.
- Majdnem egy napunk van felkészülni, nem pedig néhány óra! Örüljetek neki!
Nagy meglepetésemre Su vállai elkezdtek rázkódni, majd az egész teste.
-Suzanne valami gond van?
Hangos kacagására mindenki összerezzent.
-Minden a lehető legnagyobb rendben! A démon királynak igaza van. Elég időnk van ahhoz hogy egy hatalmas sereget toborozzunk, főleg hogy tőlünk nem messze vannak a riporterek, akik élő közvetítéseik fogják közölni a többiekkel.
Viktor kapcsolt először. Felpattant a székről és tapsolni kezdett.
-Nagyszerű ötlet! Azonnal összehívjuk őket a bejáratnál és már adhatod is le a nagyszerű sztorit!
A boszorkánykirálynő, az ork király és a vérállatokat képviselő öreg, ellenkező érveket vetettek fel az ötlet ért.
-Ki lenne alkalmasabb, hogy bejelentsen egy hibridinváziót mint az akit a sámánok már jó ideje megjósoltak?!
Avalon királyának érvére mindenki befogta a száját.
Marone kapva az alkalmon tapsolt egyet. Mi ez a tapsolás az öregeknél?!
-Akkor én most el is vinném a leányzót, hogy fel tudjon készülni az interjúra!
-Nekem nem...!
-Csönd leányom! Tiszta kosz vagy így nem jelenhetsz meg!
Azzal megragadta párom karját és elkezdte kihúzni a teremből. Mivel ránk már nem volt szükség így a tanácstagokat magukra hagytuk és elvonultunk az egyik társalkodóba.
-Ahogy a királynő kérte, minden hozzáértőt bevontunk a feladatba. De sajnálatos módon nem tudtuk bezárni az átjárót.
-Micsoda?! Egyetlen mágia vagy bűbájunk nem képes erőszakkal bezárni egy átjárót?!
A szépséges boszorkányuralkodó szépségén repedések jelentek meg. Arcán megjelentek a fekete ráncok és a szemei is fakó színben világított. Ebből még baj lehet! A színes hajú boszorkánytól átvette a szót a kék hajú.
-Sajnálatosan nem találtunk semmit, de sikerült lassítanunk a kapu növekedését, így amíg el nem éri a teljes nagyságát, addig senki sem tud majd átjönni.
-Nos, ez valamennyivel jobb hír mint az előző. Mikorra várható a kapu teljessége?
Viktor még mindig az asztalnál ült de most kíváncsi tekintettel dőlt előre. A rózsaszín hajú egy tablet szerűséget vett elő amit félénk fordított. Egy visszaszámláló pörgött.
-Számításaink szerint holnap délután kettőkor fognak átvonulni a világunkba.
-Akkor még van időnk!
Nagybátyám próbálta humorosra venni, de mindenki haragos tekintettel bámult rá.
- Majdnem egy napunk van felkészülni, nem pedig néhány óra! Örüljetek neki!
Nagy meglepetésemre Su vállai elkezdtek rázkódni, majd az egész teste.
-Suzanne valami gond van?
Hangos kacagására mindenki összerezzent.
-Minden a lehető legnagyobb rendben! A démon királynak igaza van. Elég időnk van ahhoz hogy egy hatalmas sereget toborozzunk, főleg hogy tőlünk nem messze vannak a riporterek, akik élő közvetítéseik fogják közölni a többiekkel.
Viktor kapcsolt először. Felpattant a székről és tapsolni kezdett.
-Nagyszerű ötlet! Azonnal összehívjuk őket a bejáratnál és már adhatod is le a nagyszerű sztorit!
A boszorkánykirálynő, az ork király és a vérállatokat képviselő öreg, ellenkező érveket vetettek fel az ötlet ért.
-Ki lenne alkalmasabb, hogy bejelentsen egy hibridinváziót mint az akit a sámánok már jó ideje megjósoltak?!
Avalon királyának érvére mindenki befogta a száját.
Marone kapva az alkalmon tapsolt egyet. Mi ez a tapsolás az öregeknél?!
-Akkor én most el is vinném a leányzót, hogy fel tudjon készülni az interjúra!
-Nekem nem...!
-Csönd leányom! Tiszta kosz vagy így nem jelenhetsz meg!
Azzal megragadta párom karját és elkezdte kihúzni a teremből. Mivel ránk már nem volt szükség így a tanácstagokat magukra hagytuk és elvonultunk az egyik társalkodóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése