3.fejezet
Magda
A fene egye meg, Rosalina meg fog ölni! Végignéztem az öt fiún. Megérdemlik, hogy tudjanak róla, hacsak egy kicsit is.
-Rendben! Ülj le fiú a többiekhez!
Az alkoholtól és a dohánytól bűzlő fivér kihúzott egy bárszéket és ledobta magát.
-A képen Rosalina van, édesanyátok lánya.
-Az a nő a mostohaanyánk!
-Igen, elnézést Dean.
-Tudtuk, hogy Helennek van lánya, de azt nem gondoltuk, hogy vele kell élnünk.
-Ahogy mondod Ian! Nem ismerjük! Még a szüleink esküvőjére se jött el!
-Kérlek Tod és a többieket is! Rosalina igen különleges helyzetben van. Mióta azaz esett történt azóta megváltozott. Már két éve nem tette ki a lábát a házból. Sőt a szobáját is alig hagyja el. Nagyon aggódom érte fiúk. Helen arra gondolt, hogy ha itt éltek vele, akkor talán újra szocializálódik. De ez Rosalina számára már lehetetlen.
-Ennyire rossz a helyzet?
-Óh, ha tudnád Nick!
Könnyeimet nyeldekeltem. Erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.
-Na, de elég a búslakodásból! Rosalina nem fog titeket zavarni. Vacsora a hűtőben csak meg kell melegítenetek. Nekem most el kell menni. Majd jövök.
-Szia Magda!
Otthagytam az öt fiút és a padlás felé vettem az irányt. Kötényem zsebéből elővettem a kulcsot és kinyitottam azt az ajtót, ami a padlásra vezetett. Az elém táruló lépcsősor láttán beleremegett szegény öreg térdeim.
-Öreg vagyok én már ehhez.
Lassú, öreges léptekkel másztam meg a lépcsőt, majd végigmentem a folyosón. Egy újabb kulcsot vettem elő, amivel kinyitottam a szobája ajtaját. Nem lepődtem meg a sötéten és az ijesztően világító monitorokon, már megszoktam. Lassu léptekkel néztem körbe a szobán. Nem volt rumli. Szépen rendezett, ha egy padlásszobára lehet e ezt mondani. Rosalina az ablak előtt állt. Villámok cikáztak a sötét felhők között. Nehéz lesz hazajutni.
-Muszáj volt nekik mondanom valamit. Előbb vagy utóbb szóba kerültél volna. Én...
Rosalina válla fölött hátrapillantott. Szemei szomorúak és megtörtek voltak.
-Tudom. És hálás vagyok, hogy nem mondtad el nekik a teljes igazságot. Nem is tudom, hogy mire mennék nélküled.
A szívem szakad meg, hogy ilyennek látom. Az átok és a gyász tönkretette, már nem azaz életvidám lány. Rosalinát a lányomnak tekintem, ezért is maradtam vele, amikor mindenki elhagyta.
-Mindig számíthatsz rám, Rosalina.
-Tudom Magda, tudom.
Torz arcára kiült egy szomorú mosoly, majd a vihar felé fordult.
-Anyád hívott már?
-Igen.
-Beszéltél vele?
-Nincs mit mondanom. Ő is tudja, hogy nem fog semmi sem megváltozni.
Helen egyedül intézte férje temetését, és akkor még itt van Rosalina esete is. Hetekig jártak a házba a különböző orvosok a világ minden tájáról, de sokuk még az ajtóig sem jutottak, akik pedig meglátták titoktartási szerződést kellett aláírniuk. Senki sem tudott segíteni. Nekünk már nincs remény.
-Ideje hazamennem. A kis hűtődben van az ebéd és a vacsora.
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Te is kicsim.
Nick
Az ebéd finom volt. A dobozaink közül próbálom kiszabadítani a cuccaimat, de Dean részeges beszólásai már az idegeimre megy. Most éppen azt ecseteli, hogy Helen, a mostohaanyánk lánya mégis mekkora picsa, hogy nem tolja le ide a hájas seggét, hogy köszöntsön minket a mostohatesóit.
-Az istenért fogd már be Dean! Senkit sem érdekel a mocskos szád! Húzz vissza abba koszfészekbe, ahonnan jöttél!
Dean sörrel a kezében vettette le magát a kanapéra és lábait hangos koppanással rakta fel a dohányzóasztalra.
-Kapd be Ian! De most mondjátok nincs igazam?!
-Nincs Dean nem tudhatjuk, hogy milyen okból nem mutatkozott előttünk.
-Jaj, te csak fogd be Simon! Nincs véletlenül dolgod a szivárványos világodban?!
-Nincs, az unikornisomat már megetettem és lecsutakoltam. Tudod rád is férne egy kis csutakolás.
-Gyere csutakolj le buzikám!
Tod a legkisebb testvérem és az éppen lebuzizott Simon párja, meghalva az inzultációt Dean felé vette az irányt és a részeges bátyra vetette magát. Birkózásukat elégedetten néztem, majd a kezemben lévő dobozzal elsétáltam a szobám felé. Ami megakadt a szemem azon, hogy a házban nem voltak családi képek. Huuu! Mi sem voltunk oda a fényképes emlékekért, de azért elvétve mégis voltak. Fura.
Rosalina
Az eső nem akart elállni. Unalmas ez a nap is. Elfordultam az ablaktól és a monitorokat kezdtem el bámulni. A fiúk abbahagyták egymás oltógátasat és elmentek a szobájukba kipakolni. Leültem a falra rögzített monitorok és az ágyam közé helyezett alacsony dohányzóasztalhoz és a fiúk aktáit kezdtem el olvasni. Nézzük csak...Ian Smith. 25 éves egyetemista, a jogi karon. Anyjuk cserbenhagyásos gázolás miatt döntött úgy, hogy ügyvéd lesz belőle. Tina Smith 10 évvel ezelőtt halt meg, cserbenhagyásos gázolás áldozataként. Férje, aki apám cégének egyik szponzor cégének vezetőségének tagja. Ian, édesanyja szőke hajszínét és zöld szemeit örökölte, a hasonlóságnak evvel vége is, ugyanis markáns, férfias alakját és arcát Mike Smith-től örökölte. Jelenleg egyedülálló, bár néhány újság szerint három hónappal ezelőtt egy népszerű modellel jár. Uncsi! Lefogadom, hogy egy nőfaló. Jóképű, egyetemista és még gazdag is, veszélyes párosítás. Kövi! Dean és Nick Smith. 19 éves gimnazisták. Mindkettejük bizonyos okok miatt kimaradt egy évet. Dean a tipikus rossz fiú, állandó lógása és rovója miatt bukott. Általában a bandájával lóg és egy bárba dolgozik. Dean és Nick nagyon hasonlítanak, legalább is külsőleg ami nem csoda hiszen ikrek. De Dean-el ellentétben Nick visszahúzódó, csendes, mondhatni antiszoc. Nicknek volt egy balesete és a kórházban töltött ideje annyira marasztalta, hogy félbe kellett hagynia a tanulmányait. Az adatok szerint az iskola könyvtárába dolgozik, amiért nem fizetnek. Lehet ezt egyáltalán munkának nevezni? Dean tüsis haja és Nick emos hullámos lokniai is bizonyítja a két testvér ellentétét. Bár utánanézések alapján egykor a két iker nagyon jóban voltak, sőt közös bandába verődtek, de idővel eltávolodtak egymástól. Tod Smith a négy fivér legfiatalabbika. 16 évével ő a legnormálisabb, attól eltekintve, hogy meleg. Másságára tízéves korában figyeltek fel, amikor a színes függönyöket és a ruhát szétvágta, majd összevarrta őket, hogy új "stílust" tudjon teremteni. Rá két évvel arra tértek haza, hogy a tizenkét éves Tod felrepedt szájjal tévézik és a legjobb barátja idegesen törölgetve a száját magyarázz arról, hogy ő a lányokat kedveli. Hu,kemény! Tizenhárom volt, amikor megismerte Simont, aki akkor költözött oda a szomszédba. Barátságukból végül szerelem lett. Tod, Dean és Nick hasonlítanak leginkább egymáshoz a barna haj, szemek és a szépfiú vonásokkal. Tod és Simon ugyanazon a szakgimnáziumba járnak, de nem egyazon szakon. Tod a divat terén akar elhelyezkedni, míg Simon-t inkább a smink és hajviselet érdekli. Simon egy szintén 16 éves fiú, aki még Todnál is színesebb egyéniség, főleg a szivárványszínű hajával és a folyton változtató természetellenes színű kontaktlencse viselése. Az aktáját nem olvastam tovább, túl sok a szín benne. Úgy gondolom elég annyi, hogy ő is itt fog lakni. Az utolsónak hagyott akta bizonytalanított el. Mike Smiht. 45 éves, mostanra igazgató. Anyámat két hónappal ezelőtt vette el, apám halálától számítva másfél éve ismerik egymást. Anyám csak fél évig gyászolt és maradt szingli, utána megismerkedett Mike-kal és már nem járt haza túl gyakran. Először csak kimaradt néhány óránál, majd a néhányból több lett, aztán napok, hetek. Ilyenkor csak egy telefonhívást kaptam tőle az üzenetrögzítőre, amin elmondja hogy jól van ne aggódjak és hogy hamarosan hazatér. Egyszer sem válaszoltam. Túlságosan mérges voltam az átokra, apámra, hogy nem hitt anyának, hogy hagyta, hogy elterelődjön a figyelme ezzel autó-balesetben meghalt. Iszonyatdühös voltam, de a legjobban anyámra. Miatta történt a baleset, miatta érzem magányosnak magam! Képes volt fél éves gyász után találni magának egy férfit, akihez hozzáment! De ezek ellenére azért utáltam, mert ő boldog, míg a lánya szörnyeteg. És végül utálom magamat, mert annyi szenvedés és megrázkódtatás után képes vagyok a saját anyámat irigyelni, utálni. Morogva csaptam be a mappát, majd felborítottam a papírokkal telerakott kis asztalt.
A fene egye meg, Rosalina meg fog ölni! Végignéztem az öt fiún. Megérdemlik, hogy tudjanak róla, hacsak egy kicsit is.
-Rendben! Ülj le fiú a többiekhez!
Az alkoholtól és a dohánytól bűzlő fivér kihúzott egy bárszéket és ledobta magát.
-A képen Rosalina van, édesanyátok lánya.
-Az a nő a mostohaanyánk!
-Igen, elnézést Dean.
-Tudtuk, hogy Helennek van lánya, de azt nem gondoltuk, hogy vele kell élnünk.
-Ahogy mondod Ian! Nem ismerjük! Még a szüleink esküvőjére se jött el!
-Kérlek Tod és a többieket is! Rosalina igen különleges helyzetben van. Mióta azaz esett történt azóta megváltozott. Már két éve nem tette ki a lábát a házból. Sőt a szobáját is alig hagyja el. Nagyon aggódom érte fiúk. Helen arra gondolt, hogy ha itt éltek vele, akkor talán újra szocializálódik. De ez Rosalina számára már lehetetlen.
-Ennyire rossz a helyzet?
-Óh, ha tudnád Nick!
Könnyeimet nyeldekeltem. Erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.
-Na, de elég a búslakodásból! Rosalina nem fog titeket zavarni. Vacsora a hűtőben csak meg kell melegítenetek. Nekem most el kell menni. Majd jövök.
-Szia Magda!
Otthagytam az öt fiút és a padlás felé vettem az irányt. Kötényem zsebéből elővettem a kulcsot és kinyitottam azt az ajtót, ami a padlásra vezetett. Az elém táruló lépcsősor láttán beleremegett szegény öreg térdeim.
-Öreg vagyok én már ehhez.
Lassú, öreges léptekkel másztam meg a lépcsőt, majd végigmentem a folyosón. Egy újabb kulcsot vettem elő, amivel kinyitottam a szobája ajtaját. Nem lepődtem meg a sötéten és az ijesztően világító monitorokon, már megszoktam. Lassu léptekkel néztem körbe a szobán. Nem volt rumli. Szépen rendezett, ha egy padlásszobára lehet e ezt mondani. Rosalina az ablak előtt állt. Villámok cikáztak a sötét felhők között. Nehéz lesz hazajutni.
-Muszáj volt nekik mondanom valamit. Előbb vagy utóbb szóba kerültél volna. Én...
Rosalina válla fölött hátrapillantott. Szemei szomorúak és megtörtek voltak.
-Tudom. És hálás vagyok, hogy nem mondtad el nekik a teljes igazságot. Nem is tudom, hogy mire mennék nélküled.
A szívem szakad meg, hogy ilyennek látom. Az átok és a gyász tönkretette, már nem azaz életvidám lány. Rosalinát a lányomnak tekintem, ezért is maradtam vele, amikor mindenki elhagyta.
-Mindig számíthatsz rám, Rosalina.
-Tudom Magda, tudom.
Torz arcára kiült egy szomorú mosoly, majd a vihar felé fordult.
-Anyád hívott már?
-Igen.
-Beszéltél vele?
-Nincs mit mondanom. Ő is tudja, hogy nem fog semmi sem megváltozni.
Helen egyedül intézte férje temetését, és akkor még itt van Rosalina esete is. Hetekig jártak a házba a különböző orvosok a világ minden tájáról, de sokuk még az ajtóig sem jutottak, akik pedig meglátták titoktartási szerződést kellett aláírniuk. Senki sem tudott segíteni. Nekünk már nincs remény.
-Ideje hazamennem. A kis hűtődben van az ebéd és a vacsora.
-Rendben. Vigyázz magadra.
-Te is kicsim.
Nick
Az ebéd finom volt. A dobozaink közül próbálom kiszabadítani a cuccaimat, de Dean részeges beszólásai már az idegeimre megy. Most éppen azt ecseteli, hogy Helen, a mostohaanyánk lánya mégis mekkora picsa, hogy nem tolja le ide a hájas seggét, hogy köszöntsön minket a mostohatesóit.
-Az istenért fogd már be Dean! Senkit sem érdekel a mocskos szád! Húzz vissza abba koszfészekbe, ahonnan jöttél!
Dean sörrel a kezében vettette le magát a kanapéra és lábait hangos koppanással rakta fel a dohányzóasztalra.
-Kapd be Ian! De most mondjátok nincs igazam?!
-Nincs Dean nem tudhatjuk, hogy milyen okból nem mutatkozott előttünk.
-Jaj, te csak fogd be Simon! Nincs véletlenül dolgod a szivárványos világodban?!
-Nincs, az unikornisomat már megetettem és lecsutakoltam. Tudod rád is férne egy kis csutakolás.
-Gyere csutakolj le buzikám!
Tod a legkisebb testvérem és az éppen lebuzizott Simon párja, meghalva az inzultációt Dean felé vette az irányt és a részeges bátyra vetette magát. Birkózásukat elégedetten néztem, majd a kezemben lévő dobozzal elsétáltam a szobám felé. Ami megakadt a szemem azon, hogy a házban nem voltak családi képek. Huuu! Mi sem voltunk oda a fényképes emlékekért, de azért elvétve mégis voltak. Fura.
Rosalina
Az eső nem akart elállni. Unalmas ez a nap is. Elfordultam az ablaktól és a monitorokat kezdtem el bámulni. A fiúk abbahagyták egymás oltógátasat és elmentek a szobájukba kipakolni. Leültem a falra rögzített monitorok és az ágyam közé helyezett alacsony dohányzóasztalhoz és a fiúk aktáit kezdtem el olvasni. Nézzük csak...Ian Smith. 25 éves egyetemista, a jogi karon. Anyjuk cserbenhagyásos gázolás miatt döntött úgy, hogy ügyvéd lesz belőle. Tina Smith 10 évvel ezelőtt halt meg, cserbenhagyásos gázolás áldozataként. Férje, aki apám cégének egyik szponzor cégének vezetőségének tagja. Ian, édesanyja szőke hajszínét és zöld szemeit örökölte, a hasonlóságnak evvel vége is, ugyanis markáns, férfias alakját és arcát Mike Smith-től örökölte. Jelenleg egyedülálló, bár néhány újság szerint három hónappal ezelőtt egy népszerű modellel jár. Uncsi! Lefogadom, hogy egy nőfaló. Jóképű, egyetemista és még gazdag is, veszélyes párosítás. Kövi! Dean és Nick Smith. 19 éves gimnazisták. Mindkettejük bizonyos okok miatt kimaradt egy évet. Dean a tipikus rossz fiú, állandó lógása és rovója miatt bukott. Általában a bandájával lóg és egy bárba dolgozik. Dean és Nick nagyon hasonlítanak, legalább is külsőleg ami nem csoda hiszen ikrek. De Dean-el ellentétben Nick visszahúzódó, csendes, mondhatni antiszoc. Nicknek volt egy balesete és a kórházban töltött ideje annyira marasztalta, hogy félbe kellett hagynia a tanulmányait. Az adatok szerint az iskola könyvtárába dolgozik, amiért nem fizetnek. Lehet ezt egyáltalán munkának nevezni? Dean tüsis haja és Nick emos hullámos lokniai is bizonyítja a két testvér ellentétét. Bár utánanézések alapján egykor a két iker nagyon jóban voltak, sőt közös bandába verődtek, de idővel eltávolodtak egymástól. Tod Smith a négy fivér legfiatalabbika. 16 évével ő a legnormálisabb, attól eltekintve, hogy meleg. Másságára tízéves korában figyeltek fel, amikor a színes függönyöket és a ruhát szétvágta, majd összevarrta őket, hogy új "stílust" tudjon teremteni. Rá két évvel arra tértek haza, hogy a tizenkét éves Tod felrepedt szájjal tévézik és a legjobb barátja idegesen törölgetve a száját magyarázz arról, hogy ő a lányokat kedveli. Hu,kemény! Tizenhárom volt, amikor megismerte Simont, aki akkor költözött oda a szomszédba. Barátságukból végül szerelem lett. Tod, Dean és Nick hasonlítanak leginkább egymáshoz a barna haj, szemek és a szépfiú vonásokkal. Tod és Simon ugyanazon a szakgimnáziumba járnak, de nem egyazon szakon. Tod a divat terén akar elhelyezkedni, míg Simon-t inkább a smink és hajviselet érdekli. Simon egy szintén 16 éves fiú, aki még Todnál is színesebb egyéniség, főleg a szivárványszínű hajával és a folyton változtató természetellenes színű kontaktlencse viselése. Az aktáját nem olvastam tovább, túl sok a szín benne. Úgy gondolom elég annyi, hogy ő is itt fog lakni. Az utolsónak hagyott akta bizonytalanított el. Mike Smiht. 45 éves, mostanra igazgató. Anyámat két hónappal ezelőtt vette el, apám halálától számítva másfél éve ismerik egymást. Anyám csak fél évig gyászolt és maradt szingli, utána megismerkedett Mike-kal és már nem járt haza túl gyakran. Először csak kimaradt néhány óránál, majd a néhányból több lett, aztán napok, hetek. Ilyenkor csak egy telefonhívást kaptam tőle az üzenetrögzítőre, amin elmondja hogy jól van ne aggódjak és hogy hamarosan hazatér. Egyszer sem válaszoltam. Túlságosan mérges voltam az átokra, apámra, hogy nem hitt anyának, hogy hagyta, hogy elterelődjön a figyelme ezzel autó-balesetben meghalt. Iszonyatdühös voltam, de a legjobban anyámra. Miatta történt a baleset, miatta érzem magányosnak magam! Képes volt fél éves gyász után találni magának egy férfit, akihez hozzáment! De ezek ellenére azért utáltam, mert ő boldog, míg a lánya szörnyeteg. És végül utálom magamat, mert annyi szenvedés és megrázkódtatás után képes vagyok a saját anyámat irigyelni, utálni. Morogva csaptam be a mappát, majd felborítottam a papírokkal telerakott kis asztalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése