Család, otthon és szerelem?

Család, otthon és szerelem? 

I.Fejezet

Egy esős napon futottam egy közeli híd alá.

Tiszta víz lettem. Utálom a vizet!

Egy siető hangot hallottam, ami egyre közeledett. Egy ázott fiú érkezett a híd alá. Nem vett észre, de én nagyon jól megtudtam figyelni. Nagyon magas volt, kellemes virág illata belengte a párás levegőt, a kezei nagyok és horzsolásokkal, karcolásokkal volt tele. Farmert és fehér inget viselt egy szürke pulcsival. Az arca annyira IJESZTŐ ! Dühösen húzott szemöldöke és szeme az ázott ruhái miatt. A szeme színét nem igazán tudtam kivenni, ugyanis a szemébe logó barna haja eltakarta. Tisztán kivehető volt néhány zúzódás az arcán és felrepedt szája is. 

Vajon verekedett?

Az esős időt villámok és dörgések tetőzték. Az egyik villám nagyon közel volt. Önkéntelenül elkezdtem nyüszíteni ezzel felfedve magam a fiúnak.

- Szia hát te? Te is megáztál? 

Az egykor ijesztőnek tűnő arcot egy kedves és gondoskodó ábrázat vette át.
- Gyere csak ide! Elviszlek és megetetlek.
Felemelt rejtekhelyemről és elindult az esőbe. Meglepően meleg volt a karjaiban, mivel annyira hűvös volt, önkéntelenül hozzá dörgölőztem. Nem sokkal később egy nagy házba vitt. Puha törülközővel óvatosan szárazra törölgetett.
Annyira kellemes hmm.
Akaratom ellenére elkezdtem dorombolni, de ezt nem bántam. Fel állt a földről és elment.
Egyedül hagyott! Elhagyott! Csak most jöttem, de ő már is megunt!
  Bepánikoltam!
Nem akarok egyedül maradni! Ezt nem fogom hagyni!
Eldöntöttem, hogy a keresésére indulok. Túl sok szoba és túl hosszú folyosó volt ebben a házban. Elfáradtam és éhes vagyok. Hirtelen finom illatot éreztem. Az illatot követve egy nyitott konyhába értem, ahol a fiú valamit össze-vissza rakosgatott. Megkönnyebbülve néztem rá mert megtaláltam, vizes ruháit szárazra cserélte, a haja borzasan állt, a vállán meg egy nedves törülköző. Éhes voltam és ezt a hangosan korgó gyomrom a srác tudtára is adta.
-Haha. Csak nem éhes vagy.
Szeretet teljes sérült arccal nézet rám, majd egy tálat tett elém amin nyál csorgató falatok voltak. Egyből elkezdtem habzsolni.
-Hé! Ne egyél olyan gyorsan még a végén félre nyelsz!
Pont mikor kimondta egy kis falatot félre nyeltem és kénytelen voltam felköhögni. A megmentőm, a hősöm kuncogva el ment. Lassabban megettem a falatkákat, kinyaltam a tányérkát és aztán utána eredtem. Egy másik szobába találtam rá, ahol egy hatalmas ágy, 2 szekrény, TV és egy asztal volt. Kellemes illat volt a szobában.
Annyira megnyugtató.
A kereset személy az ágyon ülve, térdére támaszkodva olvasott egy könyvet. Hozzá dörgölőzve köszöntem meg az ételt. Megvakargatta  fülem melletti részt, majd az államat is. Elégedett dorombolásba kezdtem. Sajnos hamar abba hagyta, újra visszatért a könyve tanulmányozásába.
Ennyire érdekes? Hagy nézzem! Én is akarom nézni!
Megpróbálok nyújtózkodni a lábára támaszkodva hát ha látok valamit, de sajnos semmit sem látok. Össze-vissza ugrálok, de nem tudok feljutni az ágyra, ezért nekifutásból próbálkozok. Szerencsémre sikerült.
Ez az!
A könyv a két kezében, de ahonnan nézem a karja takarja az oldalakat. Lassan közelítek hozzá nehogy észrevegyen. A karja és az oldala közé befúrom a fejemet.
Na nézzük csak! Hát ez mi? Sehol egy kép? Ez így uncsi.
Már kétszer végignéztem az oldalakat, de még mindig nem lapozott a következő oldalra. Nyávogással próbáltam felhívni a figyelmet magamra. Mikor nem történt semmi felnéztem az arcára. Megdöbbenve láttam, hogy elaludt. Elmosolyodva próbálom lökdösni a kezét hátha felébred. Hirtelen felriad és feláll az ágyról, annyira megijedtem hogy elszaladtam az ágyon lévő párnákig.
-Jaj, sajnálom nem akartalak megijeszteni, gyere ide kérlek.
Lassan és óvatosan közeledik hozzám az egyik kezét felém tartva. Már kezdek megnyugodni és a kezéhez közelítek, amikor egy hangos ajtó csapódás megriaszt és elszaladok a közeli szekrény alá.
-Hát ezt nem hiszem el! Miért büntet az Isten? Miért?
Egy ismeretlen női hang mérgesen kiabál.
-Ennél hangosabban nem tudnál kiabálni?
-Jaj, Noel vigasztalj meg, én  ezt már nem bírom!
A srác kiment a szobából, vagyis Noel mert ezek szerint így hívják.
Próbálom remegésemet lecsillapítani, de ez nagyon nehéz.
Csak nyugi nem fognak bántani. És mi van ha kidobnak? Nem akarok elmenni! Úgy érzem itt szerető családra lelhetek. Nemsokkal később lépéseket hallok. Két idegen szem pár néz be a rejtekhelyemre. Félek tőle. Idegen.
-Gyere ide cic-cic. Ne haragudj, hogy ilyen hangos voltam, na gyere ide picurka.
A hangja sokkal kedvesebb volt és lágy. Nagyon lassan araszolok felé.Mikor kiértem a nő óvatosan elkezdet simogatni és leszedni a felszedet szöszöket. Egy kisebb darab az oromba ment amitől elkezdtem tüsszenteni.
- Te aztán iszonyatosan édes vagy. Hé Noel megtarthatjuk, ugye megtarthatjuk?
-Haha miért is ne anya, ahogy látom megkedvelt minket.