II. Fejezet
Annyira jó egy családban élni. Etetnek kényeztetnek, alvóhelyet adnak és gondoskodnak rólam. Már 1 éve Noeléknél élek. Noelt nagyon szeretem, esténként vele alszom és amikor kényeztetésre vágyom azonnal kielégít. Cloe, Noel anyukája finom ételeket készít és vele nézem a romantikus sorozatokat, amíg haza nem jön Noel. Szeretek itt élni és nagyon szeretem a családomat is. Egyik nap úgy döntöttem, hogy elmegyek csavarogni. Reggel elmentem a közeli parkhoz és felmásztam a legmagasabb fára.
Szeretem ezt a magasságot. Itt úgy érzem én vagyok a mindenható.
Elaludtam. Dulakodó zajokat hallottam, méghozzá a fám alatt. Két macska közrefogott egy vézna foltost.
Túl hangosak, így hogyan aludjak?
-Hé, ti idióták valaki szeretne aludni! Valahol máshol villogtassátok erőtöket. Mondjuk a szemetesnél.
- Fogd be! És húz innen pocok!
A nagyobbik szőrgombóc elkezdet nevetni saját viccén, majd folytatta áldozata megfélemlítését.
Mégis, hogy merészel így beszélni velem? Azt mondta, hogy pocok! POCOK!
- Ó haver, ezt nem kellet volna!
Leugrottam a fáról kieresztett karmokkal egyenesen a dagira. Annyira meglepődött, hogy elkezdet össze-vissza ugrálni, hogy ne essek le a karmaimat mélyen belé szúrtam.
-Jíííhááá, na mi van gombóc csak ennyit tudsz? Gyerünk! Megy ez neked jobban is!
Gömböcke fáradtan és nyüszítve terült el a földön. A társa kapva az alkalmon rám ugrott.
- Na mi van cicus ennyi volt?!
A karmai belevájtak a vállamba, de mielőtt mélyebbre nyomta volna a körmeit, ledobtam magamról. A vállamból sugárzó fájdalom elgyengített, de még így is az arcába tudtam kapni, ami elkezdet vérezni. A két macska döbbenetükben és félelmükben elszeleltek.
-Ó ne már, csak most akartam bemelegíteni!
Megfordultam és a sérült kandúrhoz mentem. Sok helyen összekarmolták, a vére befestette a bundáját, de még lélegzet, ez jó jel.
-Hé, jól vagy? Fel tudsz állni?
Az orrommal elkezdtem bökdösni a fejét, hogy válaszoljon nekem.
-Ja, aszt hiszem menni fog.
Lassan feltápászkodott, de még így is fel-fel nyögött.
-Gyere elviszlek az otthonomba ott ellátják a sebeidet.
-Miért segítesz? És miért avatkoztál bele?
-Figyel morcos vagyok, hogy ha felébresztenek. És véletlen éppen téged bántottak ezért is támadtam. Viszont hogy miért segítek az viszont rejtély. Talán emlékeztetsz valakire.
Nyűgös vagyok és látni akarom Noelt, ezért elindultam haza. A sarkon észrevettem, hogy nem jön utánam.
-Nem jössz?
Néhány másodpercig szemeztünk, majd lassan elindult felém. Nem vártam meg amíg beér, tovább mentem. Hamarosan otthon is voltunk, bementünk a macskaajtón amit Noel szerelt be nekem. Hangosan elkezdtem nyávogni, felhíva ezzel figyelmet hazajöttömre. Cloe megjelent egy tál száraz falatkákkal.
-Jaj istenem, Cat hát te kit hoztál? Jaj drágám, ahogy látom mindketten megsérültetek. Remélem a másik csúnyábban néz ki!
Cloe egy fehér dobozzal jött vissza és leült a földre elénk.
-Először gyere te Cat, neked csak a vállad sérült meg.
Alkoholos vattával kitisztította a sebemet aztán utamra engedett.
-Gyere ide cic-cic.
A kandúr csak bámulta Cloe kinyújtott kezét
-Mire vársz? Menj oda hozzá, hogy meggyógyítson!
Bizalmatlanul bólintott és odament Cloéhoz. Sokáig tartott amíg minden sebet alaposan megtisztított. Hangos ajtócsapódásra figyeltünk fel.
Ez biztosan Noel lesz!
Elkezdtem sprintelni a bejárati ajtóhoz. Amint megláttam lassítottam és hozzádörgölőzve üdvözöltem. Fel vett a karjaiba úgy hogy kényelmesen elfekhettem a karjaiban.
-Te már megint verekedtél?! Sosem változol.
Kicsit erősebben kezdte el simogatni a fejem, de még ez is jól eset. Sajnos Noelnek igaza van. Már régóta élek náluk, de hetente összekapok valakivel. Erről nem tehetek hiszen egykor én is csavargó voltam pont úgy mint a sérült kandúr.
-Nézd drágám! Cat hazahozott egy kandúrt.
Noel közelebb ment a vendégünkhöz, de a kandúr elkezdet rá fújni.
Höh,még neki áll feljebb, nem hogy örülne,hogy itt lehet.
Rámorgok és fújok Noel karjából.
-Hé jobban teszed, hogy kedves leszel hozzájuk vagy kicsinállak! Inkább légy hálás.
-Köszönöm.
Morogta aztán elhelyezkedett a kanapén ahová Cloe tette és elaludt.
Noel bevitt szobájába és letett az ágyára,elhelyezkedve én is elaludtam míg ő tanult. Hajnali 2-kor keltem fel ropogó hangra. Kimentem a konyhába és rátaláltam a reggeliző kandúrra.
-Remélem ízlik, bár találhattál volna rendes időt a reggelizésre.
Teli szájjal nézet rám, majd hangosan lenyelte.
-Már rég nem ettem. Ez nagyon finom. Felébresztettelek?
-Nekem is ez a kedvencem. Á csak azt hittem valaki elkezdet követ törni.
Mosolyogva mentem hozzá közben megnéztem a sérüléseit.
-A sebek szép tiszták, sehol egy gennyes rész. Cloe érti a dolgát. Amúgy a nevem Cat, és a tiéd?
-Ian
-Nos, Ian mit tervezel?
Értetlen tekintettel nézet rám.
-Mire gondolsz Cat?
-Mik a terveid az ittléteddel kapcsolatban?
-Hm csak nem azt akarod, hogy itt maradjak és szórakoztassalak?
Ian odaszambázott hozzám és elkezdet csábosan dörgölőzni. A farka éppen az állam alatt van ezért gyorsan megharaptam.
-Áú! Ezt miért kellet?!
-Na idefigyelj IAN! Nem azért hoztalak ide, hogy összejöjjünk, csak segítettem és kész! Legszívesebben azonnal elkergetnélek a francba, de nem teszem az állapotod miatt. Két lehetőséged van vagy elmész saját akaratból vagy megvárod amíg Noelék kidobnak!
Fenyegetően közelítettem hozzá addig amíg az orrunk majdnem összeért. Hangosan nyelt egyet és bólogatott.
-Nagyszerű, ügye hagytál nekem is kaját?
Megreggeliztem majd visszaaludtam. Mire felébredtem Noel már elment az iskolába, de Cloe még itthon volt, hallottam a sorozatunk főcímdalát.
Király pont időben? Vajon Nick végre beismeri Nanának, hogy szereti? Jaj már alig várom.
Vigyorogva mentem a nappaliba Cloe ölébe. Amikor megjelent Ian.
-Lám lám a harci cica szereti a szappanoperát!
-Egy magadfajta kóbor nem tudhatja milyen is a családi béke és még az ilyen pillanatok is örömteliek.
Ian döbbent szemekkel meredt rám, majd eltökéltség villant szemeiben és Cloe mellé feküdt.
-Majd meglátjuk.
Ian már egy hete itt él a sebei szépen meggyógyult. Úgy néz ki Noelék nem fogják elzavarni, ezért épp itt az ideje elbeszélgetnem vele.
-Hé Ian! Gyere menjünk sétálni!
A macskaajtón kimentem meg sem várva. Már egy utcasaroknyival voltam távol a háztól mire beért.
-Azért megvárhattál volna.
Csendesen mentünk tovább a játszótér felé.
-Nos, gondolom nem azért hívtál, hogy testőrt játsszak mert bebizonyítottad, hogy elég erős vagy és ijesztő.
-Hát nem. Nézd Ian nincs bajom veled éppen ezért akartam beszélni veled.
-Hűha, elég komoly vagy.
-Mert ez komoly dolog. Ian tudnom kell, hogy itt maradsz -e velünk vagy visszamész az utcára.
-Hát ezen még nem gondolkoztam. Az igazság az, hogy elégé megszerettem ezt az otthon, család dolgot. Szeretek arra kelni, hogy tudom valaki tett nekem ételt és kényeztetnek, majd arra feküdni le, hogy biztonságba vagyok. Őszintén nem hiányzik az utcai élet. Veletek szeretnék élni.
-Még akkor is, ha néhány dolgot meg kell változtatnod?
-Mégis miről beszélsz?
-Ha velünk akarsz élni akkor először a neved fog megváltozni, az lesz a neved amit ők adnak. A csavargás és bulizás hanyagolva lesz. Nem hozhatsz idegeneket a házhoz, és kerüld a balhékat ha megsérülsz, csak nekünk okozol bajt. Midig szót kell fogadnod nekik és nincs esti kimenő ha mégis kint maradnál, akkor egészen addig maradsz, amíg ki nem nyitják az ajtót.
-Huh, hát ez nem semmi. Most elbizonytalanítottál. Honnét tudsz ilyeneket?
-Egykor én is kóbor voltam. Gyere mutatok valamit.
A megdöbbent Iant magára hagyva mentem oda, ahol minden kezdődőt.
-A játszótértől nem messze van egy híd, ott az életem változásnak indult. Egy esős napon behúzódtam oda. Nem sokkal később egy sérült srác futott be a híd alá. Féltem tőle. Elbújtam, de annyira féltem, hogy lelepleztem magam. Azt hittem bántani fog, de éppen ellenkezőleg, befogadott. Egy új nevet kaptam és egy új életet . Egy jobb élet amit szeretek és meg akarok védeni.
-Azta nem gondoltam volna rólad. Úgy értem nem nézel ki kóbornak.
-A szomszéd öregtől sok mindent megtanultam, hogy ne piszkítsak a házba, ne dagasszak a bőrkanapén, ne használjam kaparófának a falat stb.
-Nem is tudtam, hogy van szomszéd macska.
-Mert nincs is, az ott élők elköltöztek, de ő még előtte meghalt.
-Sajnálom.
-Én is olyan életet akarok.
-Ezt most nem értem.
-Amikor meghalt a gazdái sírtak. Megsiratták. Érted ezt? Még sosem láttam, hogy egy ember sírna a fajtánk miatt. Ezért eldöntöttem, hogy vigyázni fogok rájuk és mindent megfogok tenni, hogy jó macskájuk legyek.
-Hm. Jól hangzik.
Sétálás közben kezdtem gondolkodni.
Vajon megkérdezzem?
-Mond csak Ian, hogy állsz a nőstényekkel?
-Parancsolsz?
-Van már párod? Esetleg gyerekeid?
-Nem még nincs miért? Csak nem féltékeny vagy? Vagy esetleg szeretnéd betölteni a posztot, mint párom és a gyerekeim anyja?
-Haha, csak szeretnéd. Azért kérdezem mert hm, hogy is mondjam. Na jó kerek perec kimondom. Ha kiderül, hogy összeszűrted a levet egy vagy több nősténnyel és kölykeitek születnek, akkor elfognak vinni az orvoshoz aki, khm, megakadályozza a szaporodást.
-Mi! Erről nem volt szó!
-Márpedig, hogy ha otthont akarsz akkor annak meg van az ára.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz, hagytam, hogy megeméssze a dolgokat. Még sétáltunk egy kicsit, amikor körbevettek minket.
-Lám-lám csak nem foltoska és a szuka?
A kövér macska állt előttünk a sebhelyes társával és még négy barátjával.
Nem hiszem, hogy elbírok 3 macskával főleg, hogy az a négy erősnek tűnik.
-Ideje rendezni a számlát Ian.
-Gyertek csak, de Catet hagyjátok, neki ehhez semmi köze.
-Haha azt hiszed, hogy a szuka megússza. Nézd meg John arcát!
-Az én területemen voltatok megérdemeltétek.
-Cat fogd be! Nem látod, hogy meg akarlak védeni?
-Ja mert biztos, hogy egy házi cica megverhet minket!
Mindenki elkezdet nevetni.
Elegem van, hogy folyton lenéznek!
Elkezdtem morogni és felborzolni a szőröm. A macskák meghátráltak. Megjelent egy hetedik macska, szőre csimbókos volt sok sebhellyel, valahogy annyira ismerős.
-Mégis mi folyik itt! Senki sem engedte meg, hogy itt verekedjetek!
-Marcus mi csak meg akartuk mutatni ezeknek, hogy hol a helyük. Mi nem akartunk bajt.
Mindenki elkezdet reszketni még Ian is.
Fúj valaki bepisilt!
Ez a Marcus felénk fordult és jól megnézte Iant.
-Hé haver már megint mi a fenét csináltál?
Ian fellélegezve ment Marcushoz mosolyogva.
-Hát ismersz mindig csak a baj van velem.
Most már mindketten mosolyogva üdvözölték egymást.
-Na és ki ez a csini cica?
Ó végre egy úri macska.
Csak a hatás kedvéért kihúztam magam felszeget állal szólaltam meg.
-A nevem Cat.
Marcus szeme olyan....
-Nina! Te vagy az! Tényleg te vagy az!
-Úristen Mack hahaha olyan rég volt. Miáú egy igazi rossz fiús kandúr lettél.
Egymást kerülgetve, szemeztünk, egymáshoz dörgölőztünk.
-Te meg csodás cicababa. Olyan rég volt már. Hiányoztál.
-Ő, ti ismeritek egymást?
-Igen, Nina a nővérem.
Minden macska megdöbbenve hol rám hol Marcusra néztek.
-Mi nem tudtuk Marcus esküszünk nem tudtuk!
A macskák nyüszítve lapultak a földre.
-Mázlitok van, hogy nem dühítettétek fel mert akkor már halottak vagytok. Amúgy is ha jól látom már megbüntetett titeket.
Megdöbbenve bámultak rám.
-Nem is tudtam, hogy megváltoztattad a neved MARCUS.
-Ahogy én sem CAT. Jut eszembe hol voltál? Azt hittük meghaltál.
-Talán ezt máshol kéne megbeszélnünk.
-Persze a többiek boldogok lesznek, hogy itt vagy, főleg apa.
-Na persze, főleg ő.
Marcus mutatva az utat követtük. Ian szorosan mögöttem kullogott.
-Mi van Ian?
-Miért nem mondtad, hogy te vagy az alfa elveszett lánya?
-Mert csak az egyik lánya vagyok a sok közül.
-Legalább az igazi nevedet elmondhattad volna NINA.
-Mert a nevem Cat nem NINA! És ezt meg kell jegyezned.
Már majdnem a falka területén voltunk, amikor egyre több és több macska megjelent. Egy hatalmas kukához mentünk, aminek a tetején az alfa állt örökösével, a bátyámmal Juniorral.
-Kiket hoztál nekünk fiam?
Az apám fenyegető testtartással méregetett minket.
-Iant hoztam és Ninát.
-Nina? Miféle Nina?
-Mi van fater a sok lányod közül nem ismersz fel?
Az alfa megdöbbenve méregetett.
-Nem beszélhetsz így velem, hol a tisztelet?!
-Bocsi éppen most szartam ki. Tudod csikarta a hasam.
A nézelődő macskák visszafojtott lélegzettel néztek hol engem, hol pedig apámat.
-Haha, pont mind az anyád, ő is pont ilyen szemtelen volt!
-Jé emlékszel az anyámra?! Nahát!
-Mégis hol voltál drága Ninám?
-Hagyjuk a bájcsevejt. Spóroljunk vele. Befogadott egy család és most velük élek BÉKÉBEN!
-Ugyan már te tudod a legjobban, hogy milyenek az emberek és mégis hagyod, hogy házi cicát csináljanak belőled, ahelyett hogy falkatag legyél.
Undorodva néztem apámra, az egykori alfám szemébe.
-Én Nina, I. Vlad alfa 5.lánya én lemondok a pozíciómról és soha többé nem térek vissza a falkához!
-Ezt nem teheted! Már így is túl kevés nőstény van a falkában nem nélkülözhetünk!
-Akkor gondoltál volna erre amikor a falka összes nőstényével összeszűrted a levet.
-Miért jöttél ide Nina?
Most először szólalt meg Junior. Mindig is felnéztem rá, ő nem volt olyan mint az apánk, igazi alfa volt.
-Azért jöttem, hogy Iant engedjétek el! Választás elé állítom.
-Még is miért foglalkozol egy kóborral húgom?
-Mindig is okos voltál bátyám. Nos, mivel egy héttel ezelőtt én mentettem meg és ahogy látom nem igazán barátságosak hozzá a többiek el szeretném vinni magammal.
Ianre néztem, hátha ellenzi a kérésemet, de ő csak hálásan nézet rám.
-Nem elég, hogy te kilépsz még egy társunkat is elakarod lopni?!
-Ugyan, apám mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem érdekel Ian sorsa, éppen ezért akarom magammal vinni. I. Vlad alfa arra kérlek enged el a falkád tagját Iant.
-Csak egy feltétellel.
Apám gonosz mosollyal nézet rám, szinte már nevetett.
Hát ha játszani akarsz akkor legyen.
-Oké, mi lenne az?
-Meg kell küzdened az egyik falkataggal. Cserébe szabadok vagytok mindketten. De ha veszítesz mindketten itt maradtok és gyereket kell szülnöd valakinek.
-Cat, hagyd abba nem éri meg!
Ian arcáról levehető volt a pánik, de Marcuséról is.
-Legyen!
-Ó ne már, csak most akartam bemelegíteni!
Megfordultam és a sérült kandúrhoz mentem. Sok helyen összekarmolták, a vére befestette a bundáját, de még lélegzet, ez jó jel.
-Hé, jól vagy? Fel tudsz állni?
Az orrommal elkezdtem bökdösni a fejét, hogy válaszoljon nekem.
-Ja, aszt hiszem menni fog.
Lassan feltápászkodott, de még így is fel-fel nyögött.
-Gyere elviszlek az otthonomba ott ellátják a sebeidet.
-Miért segítesz? És miért avatkoztál bele?
-Figyel morcos vagyok, hogy ha felébresztenek. És véletlen éppen téged bántottak ezért is támadtam. Viszont hogy miért segítek az viszont rejtély. Talán emlékeztetsz valakire.
Nyűgös vagyok és látni akarom Noelt, ezért elindultam haza. A sarkon észrevettem, hogy nem jön utánam.
-Nem jössz?
Néhány másodpercig szemeztünk, majd lassan elindult felém. Nem vártam meg amíg beér, tovább mentem. Hamarosan otthon is voltunk, bementünk a macskaajtón amit Noel szerelt be nekem. Hangosan elkezdtem nyávogni, felhíva ezzel figyelmet hazajöttömre. Cloe megjelent egy tál száraz falatkákkal.
-Jaj istenem, Cat hát te kit hoztál? Jaj drágám, ahogy látom mindketten megsérültetek. Remélem a másik csúnyábban néz ki!
Cloe egy fehér dobozzal jött vissza és leült a földre elénk.
-Először gyere te Cat, neked csak a vállad sérült meg.
Alkoholos vattával kitisztította a sebemet aztán utamra engedett.
-Gyere ide cic-cic.
A kandúr csak bámulta Cloe kinyújtott kezét
-Mire vársz? Menj oda hozzá, hogy meggyógyítson!
Bizalmatlanul bólintott és odament Cloéhoz. Sokáig tartott amíg minden sebet alaposan megtisztított. Hangos ajtócsapódásra figyeltünk fel.
Ez biztosan Noel lesz!
Elkezdtem sprintelni a bejárati ajtóhoz. Amint megláttam lassítottam és hozzádörgölőzve üdvözöltem. Fel vett a karjaiba úgy hogy kényelmesen elfekhettem a karjaiban.
-Te már megint verekedtél?! Sosem változol.
Kicsit erősebben kezdte el simogatni a fejem, de még ez is jól eset. Sajnos Noelnek igaza van. Már régóta élek náluk, de hetente összekapok valakivel. Erről nem tehetek hiszen egykor én is csavargó voltam pont úgy mint a sérült kandúr.
-Nézd drágám! Cat hazahozott egy kandúrt.
Noel közelebb ment a vendégünkhöz, de a kandúr elkezdet rá fújni.
Höh,még neki áll feljebb, nem hogy örülne,hogy itt lehet.
Rámorgok és fújok Noel karjából.
-Hé jobban teszed, hogy kedves leszel hozzájuk vagy kicsinállak! Inkább légy hálás.
-Köszönöm.
Morogta aztán elhelyezkedett a kanapén ahová Cloe tette és elaludt.
Noel bevitt szobájába és letett az ágyára,elhelyezkedve én is elaludtam míg ő tanult. Hajnali 2-kor keltem fel ropogó hangra. Kimentem a konyhába és rátaláltam a reggeliző kandúrra.
-Remélem ízlik, bár találhattál volna rendes időt a reggelizésre.
Teli szájjal nézet rám, majd hangosan lenyelte.
-Már rég nem ettem. Ez nagyon finom. Felébresztettelek?
-Nekem is ez a kedvencem. Á csak azt hittem valaki elkezdet követ törni.
Mosolyogva mentem hozzá közben megnéztem a sérüléseit.
-A sebek szép tiszták, sehol egy gennyes rész. Cloe érti a dolgát. Amúgy a nevem Cat, és a tiéd?
-Ian
-Nos, Ian mit tervezel?
Értetlen tekintettel nézet rám.
-Mire gondolsz Cat?
-Mik a terveid az ittléteddel kapcsolatban?
-Hm csak nem azt akarod, hogy itt maradjak és szórakoztassalak?
Ian odaszambázott hozzám és elkezdet csábosan dörgölőzni. A farka éppen az állam alatt van ezért gyorsan megharaptam.
-Áú! Ezt miért kellet?!
-Na idefigyelj IAN! Nem azért hoztalak ide, hogy összejöjjünk, csak segítettem és kész! Legszívesebben azonnal elkergetnélek a francba, de nem teszem az állapotod miatt. Két lehetőséged van vagy elmész saját akaratból vagy megvárod amíg Noelék kidobnak!
Fenyegetően közelítettem hozzá addig amíg az orrunk majdnem összeért. Hangosan nyelt egyet és bólogatott.
-Nagyszerű, ügye hagytál nekem is kaját?
Megreggeliztem majd visszaaludtam. Mire felébredtem Noel már elment az iskolába, de Cloe még itthon volt, hallottam a sorozatunk főcímdalát.
Király pont időben? Vajon Nick végre beismeri Nanának, hogy szereti? Jaj már alig várom.
Vigyorogva mentem a nappaliba Cloe ölébe. Amikor megjelent Ian.
-Lám lám a harci cica szereti a szappanoperát!
-Egy magadfajta kóbor nem tudhatja milyen is a családi béke és még az ilyen pillanatok is örömteliek.
Ian döbbent szemekkel meredt rám, majd eltökéltség villant szemeiben és Cloe mellé feküdt.
-Majd meglátjuk.
Ian már egy hete itt él a sebei szépen meggyógyult. Úgy néz ki Noelék nem fogják elzavarni, ezért épp itt az ideje elbeszélgetnem vele.
-Hé Ian! Gyere menjünk sétálni!
A macskaajtón kimentem meg sem várva. Már egy utcasaroknyival voltam távol a háztól mire beért.
-Azért megvárhattál volna.
Csendesen mentünk tovább a játszótér felé.
-Nos, gondolom nem azért hívtál, hogy testőrt játsszak mert bebizonyítottad, hogy elég erős vagy és ijesztő.
-Hát nem. Nézd Ian nincs bajom veled éppen ezért akartam beszélni veled.
-Hűha, elég komoly vagy.
-Mert ez komoly dolog. Ian tudnom kell, hogy itt maradsz -e velünk vagy visszamész az utcára.
-Hát ezen még nem gondolkoztam. Az igazság az, hogy elégé megszerettem ezt az otthon, család dolgot. Szeretek arra kelni, hogy tudom valaki tett nekem ételt és kényeztetnek, majd arra feküdni le, hogy biztonságba vagyok. Őszintén nem hiányzik az utcai élet. Veletek szeretnék élni.
-Még akkor is, ha néhány dolgot meg kell változtatnod?
-Mégis miről beszélsz?
-Ha velünk akarsz élni akkor először a neved fog megváltozni, az lesz a neved amit ők adnak. A csavargás és bulizás hanyagolva lesz. Nem hozhatsz idegeneket a házhoz, és kerüld a balhékat ha megsérülsz, csak nekünk okozol bajt. Midig szót kell fogadnod nekik és nincs esti kimenő ha mégis kint maradnál, akkor egészen addig maradsz, amíg ki nem nyitják az ajtót.
-Huh, hát ez nem semmi. Most elbizonytalanítottál. Honnét tudsz ilyeneket?
-Egykor én is kóbor voltam. Gyere mutatok valamit.
A megdöbbent Iant magára hagyva mentem oda, ahol minden kezdődőt.
-A játszótértől nem messze van egy híd, ott az életem változásnak indult. Egy esős napon behúzódtam oda. Nem sokkal később egy sérült srác futott be a híd alá. Féltem tőle. Elbújtam, de annyira féltem, hogy lelepleztem magam. Azt hittem bántani fog, de éppen ellenkezőleg, befogadott. Egy új nevet kaptam és egy új életet . Egy jobb élet amit szeretek és meg akarok védeni.
-Azta nem gondoltam volna rólad. Úgy értem nem nézel ki kóbornak.
-A szomszéd öregtől sok mindent megtanultam, hogy ne piszkítsak a házba, ne dagasszak a bőrkanapén, ne használjam kaparófának a falat stb.
-Nem is tudtam, hogy van szomszéd macska.
-Mert nincs is, az ott élők elköltöztek, de ő még előtte meghalt.
-Sajnálom.
-Én is olyan életet akarok.
-Ezt most nem értem.
-Amikor meghalt a gazdái sírtak. Megsiratták. Érted ezt? Még sosem láttam, hogy egy ember sírna a fajtánk miatt. Ezért eldöntöttem, hogy vigyázni fogok rájuk és mindent megfogok tenni, hogy jó macskájuk legyek.
-Hm. Jól hangzik.
Sétálás közben kezdtem gondolkodni.
Vajon megkérdezzem?
-Mond csak Ian, hogy állsz a nőstényekkel?
-Parancsolsz?
-Van már párod? Esetleg gyerekeid?
-Nem még nincs miért? Csak nem féltékeny vagy? Vagy esetleg szeretnéd betölteni a posztot, mint párom és a gyerekeim anyja?
-Haha, csak szeretnéd. Azért kérdezem mert hm, hogy is mondjam. Na jó kerek perec kimondom. Ha kiderül, hogy összeszűrted a levet egy vagy több nősténnyel és kölykeitek születnek, akkor elfognak vinni az orvoshoz aki, khm, megakadályozza a szaporodást.
-Mi! Erről nem volt szó!
-Márpedig, hogy ha otthont akarsz akkor annak meg van az ára.
Innentől kezdve nem szóltunk egymáshoz, hagytam, hogy megeméssze a dolgokat. Még sétáltunk egy kicsit, amikor körbevettek minket.
-Lám-lám csak nem foltoska és a szuka?
A kövér macska állt előttünk a sebhelyes társával és még négy barátjával.
Nem hiszem, hogy elbírok 3 macskával főleg, hogy az a négy erősnek tűnik.
-Ideje rendezni a számlát Ian.
-Gyertek csak, de Catet hagyjátok, neki ehhez semmi köze.
-Haha azt hiszed, hogy a szuka megússza. Nézd meg John arcát!
-Az én területemen voltatok megérdemeltétek.
-Cat fogd be! Nem látod, hogy meg akarlak védeni?
-Ja mert biztos, hogy egy házi cica megverhet minket!
Mindenki elkezdet nevetni.
Elegem van, hogy folyton lenéznek!
Elkezdtem morogni és felborzolni a szőröm. A macskák meghátráltak. Megjelent egy hetedik macska, szőre csimbókos volt sok sebhellyel, valahogy annyira ismerős.
-Mégis mi folyik itt! Senki sem engedte meg, hogy itt verekedjetek!
-Marcus mi csak meg akartuk mutatni ezeknek, hogy hol a helyük. Mi nem akartunk bajt.
Mindenki elkezdet reszketni még Ian is.
Fúj valaki bepisilt!
Ez a Marcus felénk fordult és jól megnézte Iant.
-Hé haver már megint mi a fenét csináltál?
Ian fellélegezve ment Marcushoz mosolyogva.
-Hát ismersz mindig csak a baj van velem.
Most már mindketten mosolyogva üdvözölték egymást.
-Na és ki ez a csini cica?
Ó végre egy úri macska.
Csak a hatás kedvéért kihúztam magam felszeget állal szólaltam meg.
-A nevem Cat.
Marcus szeme olyan....
-Nina! Te vagy az! Tényleg te vagy az!
-Úristen Mack hahaha olyan rég volt. Miáú egy igazi rossz fiús kandúr lettél.
Egymást kerülgetve, szemeztünk, egymáshoz dörgölőztünk.
-Te meg csodás cicababa. Olyan rég volt már. Hiányoztál.
-Ő, ti ismeritek egymást?
-Igen, Nina a nővérem.
Minden macska megdöbbenve hol rám hol Marcusra néztek.
-Mi nem tudtuk Marcus esküszünk nem tudtuk!
A macskák nyüszítve lapultak a földre.
-Mázlitok van, hogy nem dühítettétek fel mert akkor már halottak vagytok. Amúgy is ha jól látom már megbüntetett titeket.
Megdöbbenve bámultak rám.
-Nem is tudtam, hogy megváltoztattad a neved MARCUS.
-Ahogy én sem CAT. Jut eszembe hol voltál? Azt hittük meghaltál.
-Talán ezt máshol kéne megbeszélnünk.
-Persze a többiek boldogok lesznek, hogy itt vagy, főleg apa.
-Na persze, főleg ő.
Marcus mutatva az utat követtük. Ian szorosan mögöttem kullogott.
-Mi van Ian?
-Miért nem mondtad, hogy te vagy az alfa elveszett lánya?
-Mert csak az egyik lánya vagyok a sok közül.
-Legalább az igazi nevedet elmondhattad volna NINA.
-Mert a nevem Cat nem NINA! És ezt meg kell jegyezned.
Már majdnem a falka területén voltunk, amikor egyre több és több macska megjelent. Egy hatalmas kukához mentünk, aminek a tetején az alfa állt örökösével, a bátyámmal Juniorral.
-Kiket hoztál nekünk fiam?
Az apám fenyegető testtartással méregetett minket.
-Iant hoztam és Ninát.
-Nina? Miféle Nina?
-Mi van fater a sok lányod közül nem ismersz fel?
Az alfa megdöbbenve méregetett.
-Nem beszélhetsz így velem, hol a tisztelet?!
-Bocsi éppen most szartam ki. Tudod csikarta a hasam.
A nézelődő macskák visszafojtott lélegzettel néztek hol engem, hol pedig apámat.
-Haha, pont mind az anyád, ő is pont ilyen szemtelen volt!
-Jé emlékszel az anyámra?! Nahát!
-Mégis hol voltál drága Ninám?
-Hagyjuk a bájcsevejt. Spóroljunk vele. Befogadott egy család és most velük élek BÉKÉBEN!
-Ugyan már te tudod a legjobban, hogy milyenek az emberek és mégis hagyod, hogy házi cicát csináljanak belőled, ahelyett hogy falkatag legyél.
Undorodva néztem apámra, az egykori alfám szemébe.
-Én Nina, I. Vlad alfa 5.lánya én lemondok a pozíciómról és soha többé nem térek vissza a falkához!
-Ezt nem teheted! Már így is túl kevés nőstény van a falkában nem nélkülözhetünk!
-Akkor gondoltál volna erre amikor a falka összes nőstényével összeszűrted a levet.
-Miért jöttél ide Nina?
Most először szólalt meg Junior. Mindig is felnéztem rá, ő nem volt olyan mint az apánk, igazi alfa volt.
-Azért jöttem, hogy Iant engedjétek el! Választás elé állítom.
-Még is miért foglalkozol egy kóborral húgom?
-Mindig is okos voltál bátyám. Nos, mivel egy héttel ezelőtt én mentettem meg és ahogy látom nem igazán barátságosak hozzá a többiek el szeretném vinni magammal.
Ianre néztem, hátha ellenzi a kérésemet, de ő csak hálásan nézet rám.
-Nem elég, hogy te kilépsz még egy társunkat is elakarod lopni?!
-Ugyan, apám mindketten tudjuk, hogy egyáltalán nem érdekel Ian sorsa, éppen ezért akarom magammal vinni. I. Vlad alfa arra kérlek enged el a falkád tagját Iant.
-Csak egy feltétellel.
Apám gonosz mosollyal nézet rám, szinte már nevetett.
Hát ha játszani akarsz akkor legyen.
-Oké, mi lenne az?
-Meg kell küzdened az egyik falkataggal. Cserébe szabadok vagytok mindketten. De ha veszítesz mindketten itt maradtok és gyereket kell szülnöd valakinek.
-Cat, hagyd abba nem éri meg!
Ian arcáról levehető volt a pánik, de Marcuséról is.
-Legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése