2. fejezet
A doki tűvel szurkálgatott. Először csak vért vett, majd beadott valamit. A harmadik szurinál abba hagytam a számolást. Nem érdekelt. A kezemre vérnyomás mérőt tettek. Ezzel sem foglalkoztam. Sírhatnékom volt, de már elfogytak a könnyem ugyanis a láztól nem csak izzadtam, de könnyeztem is. A köhögő rohamok egyre erősebbek voltak. Vagy csak az én testem túl gyenge? Ki tudja. A doki elégedetten irkálgatott a gépébe és a füzeteibe.
- Nagyszerű, most várni kell. Hé, Bill gyere vidd vissza a szobájába!
- Már kész is vagy doki?
- Megkönnyíti a melót, hogy ha az alany nem rángatózik.
Bill röhögcsélve jött hozzám. Kioldozott, majd próbált lábra állítani, mivel túl gyenge voltam, morcosan a vállára dobott. A földet bámulva lógtam várva mikor fog letenni Hulk. Bill kinyitotta a szobám ajtaját, majd ledobott az ágyra.
- Aludj most nem fogunk játszani, nehogy elkapjak valami betegséget!
Undorodva nézet rám majd elment. Egyedül fekszem az ágyba, a testem ég, a köhögőrohamot fájdalmasak, vajon túl élem?
Mindig is arra vágytam, hogy egyszer rendőr leszek. Elkapom a bűnözőket, megmentem a bajbajutottakat és fincsi fánkot eszek kávéval a kezemben az irodámba. Egyszerű és szép álom. De csak egy álom. Az én gyenge testemmel legfeljebb aktakukacnak mehetnék oda. És most már végképp nincs lehetőségem ezt az álmot véghez vinni, hiszen kizárt, hogy élve kijutok élve, de ha mégis akkor sem lesz rendben velem. Nem tudom, hogy mit adott be nekem a doki. Biztos, hogy nem drog mert nem hallucinálok, de az is lehet, hogy csak a láz miatt. Nem tudom! És ez idegesít.
Három nap telhetett el vagy annál több. Reggelit és ebédet kaptam, de csak minimális mennyiségben. Reggeli egy szelet kenyér fél paradicsom és egy pici vajas dobozt adtak. Ebédre egy szelet hús, egy kevés körettel, vagy saláta, ami abból állt, hogy két levélnyi saláta egy fél paradicsom és három szelet uborka.
Már kezdtem meggyógyulni. A lázam lement, a köhögésem is csak ritkán tört rám. A negyedik napon Hulk ismét betért hozzám. Nem szólt semmit csak megkötötte a kezem és vitt a laborba. Nem ellenkeztem, hiszen nem volt tervem és biztosra vettem, hogy ha elkap akkor nem csak egy dorgálást kapnék. A doki vigyorogva üdvözölt. Megint vért vett és ismét fecskendők sorozatát adta be nekem. Fájtak, nagyon. Elkezdtem nyögni, amik sikításokká váltak, a fájdalom iszonyatos volt. Könyörögtem, ordítottam. De nem segítettek. A testem tüzelt, akkor volt a feszültség bennem, hogy féltem a végén szétrobbanok. A hangom elment a sok kiabálástól. A doki beadott valami szert, amitől elkábultam majd elaludtam. Nem tudom meddig voltam kiütve talán pár óra vagy napok telhettek el fogalmam sincs. A testemen rengeteg szúrásnyom. Nem akartam megszámolni. Már így is sírtam, zokogtam bőgtem.
- Átkozottak!!! Miért????? Vá-ááá-áááá.
Az ajtómat vertem, a kezeim megfájdultak, de idő után már nem éreztem.
-Engedjenek ki! Ehhez nincs joguk!!!! Ha kijutok innen nagyon meg fogják keserülni!!!
Lezuhantam a padlóra a kezemmel vércsíkot húztam az ajtóra. Nem érdekelt.
A napok összefolytak Bill jött és elvitt a laborba. Valamikor a székben ültem, máskor az asztalon feküdtem fura csövekkel a testemben. Majd néhány óra múlva Bill visszavitt a cellámba. Néha ölelgetett, máskor egy-két simogatást kaptam a karomra, fejemre vagy arcomra, tovább sosem ment. Ez kicsit megkönnyebbítette, de csak kicsit.
Egyik nap Bill egy másik útvonalon ment. Egy másik laborhoz vitt. A doki szokásos módon a gépe fölött görnyedt és gépelt, de hármunkon kívül még öten voltak. Ketten a boncasztalon, hárman a székben ültek. Engem is leültettek, majd bekötöttek. A szemben ülő lány nyáladzani kezdet és rángatózni. A mellette lévő lány őrült szemekkel bámult rám.
-Finomnak tűnsz. Nyam-nyam.
A hangja mély volt, és érdes. A száját nagyra tárta és a levegőbe harapott, majd elkezdte rágni. Bizarr pillanat volt. Az asztalon fekvő két fiú kaparászta az asztalt és nyüszítettek. Fülsértőek voltak. A mellettem ülő férfi csak kókadt fejjel nézte a térdét. Ő nem illet a képbe, hiszen minden fogoly fiatal volt,de ő inkább a harmincas éveiben lehetett. Barna haja eltakarta az arcát, de ki tudtam venni, hogy borostás, a teste ki volt gyúrva, nem olyan áll izomnak tűnik, amik pirulák és porok segítségével keletkeznek, hanem inkább mint aki keményen megdolgozott érte.
- Akkor kezdjük is a kísérletet. Tudja Kellan nagy örömömre szolgál, hogy ön is csatlakozott hozzánk. Önnek hála végre megvan az utolsó DNS ami hiányzott.
Mégis miről beszél ez? Miféle DNS?
-Miért csinálják ezt? Mit ártottunk önöknek? Mégis mire jó ez az egész?
A doki megdöbbenve bámult rám, majd kimért hangon szólt hozzám.
-Csak mi teszünk fel kérdéseket, te lány! És az engedetlen gyerekeket megbüntetjük.
Bill jött oda hozzám, aztán pofon vágott. Nagyon fájt. Nem fogta vissza magát ezt éreztem. A fülem csenget, az arcom éget. Vért köptem a földre.
Ezt még nagyon meg fogják keserülni.
Mérges szemmel bámultam rájuk, majd a többi alanyra is végül erre a Kellan fickóra. Döbbent szemekkel nézet rám, majd odasuttogott hozzám.
- A düh jó. A harag erősít, ahogy látom te most nagyon mérges vagy, tartsd meg ezt az érzést a túléléshez.
Bólintottam, majd a közeledő tűt bámultam. A doki vigyorogva közelített Kellanhez, majd két liter vért vett el tőle. Fecskendőkbe rakta, aztán mindnyájan kaptunk belőle. Először nem éreztünk semmit, túl mérges voltam, hogy észrevegyem mit tett a többiekkel a férfi vére. Csak akkor tudatosult, amikor már én is éreztem. A testem lángolt pont úgy, mint amikor lázas voltam. Mindenki a testét dobáltam és nyöszörgött, pont úgy ahogy én is. Az éhes lány vérvörös szemmel bámult rám a pupillái alig látszottak, barna írisze vérvörösek voltak. Féltem mégis mit adtak be nekünk? Mégis milyen vér volt? Ki csoda ez a férfi? A látásom homályosodott, majd minden elsötétült. Nem láttam semmit, csak a szenvedők hangját hallottam, amit felváltott a vadállatok hangjai. Sikítottam. Aztán megszűnt minden hang. Talán meghaltam? Kár, elakartam volna még búcsúzni a családomtól. Anya biztosan ki van, apa meg lehet, hogy iszik. A barátaim talán nem is tudják, hogy eltűntem. Vajon a hírekben szerepel a nevem? Most már soha nem fogok leérettségizni, nem tapasztalhatom meg a szerelmet, amit annyi könyvben olvastam. Az első csókomat sem tudom odaadni senkinek. Nem lehetnek gyerekeim. Nem segíthetek senkinek. Nem idegeskedhetek amiatt, hogy egyre több ránc jelenik meg az arcomon és egyre több ősz hajszálam lesz. Ezek már sohasem történnek meg velem.
A testem ég, de nem rossz értelemben, mintha izomlázam lenne a kellemes fájdalommal. Nyújtózkodók egyet, kettőt egy ágyban fekszem. Lassan nyitom ki a szemem, egy másik cellában vagyok, legalábbis ezt ki tudtam venni a homályos látásomból. Valaki nyögött, a falon egy sötét alakot tudtam kivenni, aki megpróbál felkelni.
-Ki... Ki vagy te?
-Hát már el is felejtettél buta kislány?
-Bocs, de jelenleg örülök, hogy tisztán látom a kezeimet.
-Akkor gyere közelebb.
Óvatosan felálltam az ágyból, még mindig sajog mindenem. Lassan elértem elé. Hogy egy szintben legyünk leültem a földre. Kicsit hunyorítottam, borostás arc, barna haj, izmos test, és a szeme. Ó Istenem, a szeme, akár a whisky, varázslatos és egyben veszélyes. Ilyen szeme semmilyen embernek nem lehet.
-Kellan.
-Ügyes kicsi lány.
-Mióta vagyok kiütve?
-Úgy kb. fél napja. Nem tudom pontosan.
-Mi vagy te Kellan?
Próbálok higgadtan viselkedni, de nagyon nehezen megy.
-Vérfarkas.
- Ha tényleg vérfarkas vagy akkor miért nem alakulsz át és szabadulsz ki?
Még, hogy vérfarkas na ne nevettess.
- Mert tudják a nevem, buta lány.
- Nem értem. És ne hívj butának?! Van nevem ami...
Már mondtam volna amikor gyorsan befogta a szám.
- Hallottál már arról, hogy a névnek ereje van? Nos, a fajtámbelieknél szó szerint így van. Ha tudod egy vérfarkas nevét, akkor irányításod alá vonhatod. Bármit megtehetsz velünk, de csak akkor ha hatalmadba áll.
-Vagyis?
Kíváncsiságom hatalmas volt. Buzgóságomra elkezdet kuncogni. Most, hogy jobban megnézem nem csúnya fickó, éppen ellenkezőleg. A borosta alatt vadítóan jóképű.
- Ha varázsló vagy és megidézel egy farkast akkor irányíthatod. De a megidézéséhez tudnod kell a másik fél nevét, -e nélkül nem sikerül, ha mégis akkor a farkas felfal, majd pusztít tovább, addig amíg valaki vissza nem küldi. A visszaküldés könnyebb mint a megidézés, de az is nehéz.
-És ... és honnan idéz meg?
- Mi Duat-nak hívjuk, de te úgy ismerheted, hogy Alvilág, esetleg Pokol. Minden misztikus lény ott él, vámpírok, vérfarkasok, zombik, ghoulok, lidércek, szellemek, hibridek, sárkányok, főnixek, vihartigrisek minden lény amit csak eltudsz képzelni. De nem csak ezek a lények van ott vannak a tünde faj, Pegazusok és fajtái, koboldok, törpék. Tehát nem csak a "gonosz" lények vannak ott, hanem a "jók" is.
-Csodálatos lehet.
-Igen az. Tudod, hogy miért vagyunk itt?
-Nem igazán, eddig azt hittem, hogy valamilyen új gyógyszert terveznek, vagy szervkereskedés. De amint most megtudtam szó sincs ilyesmiről.
-Hm. Érdekes. Mit tudsz a többiekről?
-Haha, semmit, most láttam őket először, félelmetesek. Őrültek!
-Igen azok, szörnyeteget csinálnak belőletek.
- A véred. Mit tesz velünk a véred?
- Egyenlőre semmit. Amit kaptatok az csak ízelítő , nem okoz tartós károsodást. De több dózisban káros lehet. Bele lehet halni.
- Jó tudni, hogy nem sokáig élek.
-De van egy kis kapu. Ha azt akarják amire gondolok, akkor nagy bajban vagyunk.
- Milyen kis kapu? Miféle baj?
-Ahhoz, hogy valaki vérfarkas legyen kell egy vérfarkas vére, háromszor be kell adni, majd várni kell az első teliholdig, akkor a farkastól származó vér tulajdonosának meg kell harapnia az áldozatot, de előtte is lehet. A harapásnak elég mélyen kell lennie ahhoz, hogy a fogban lévő méreg elég mennyiségben bejusson a testbe. Azután a test meghal. Majd újraéled, és vérfarkas lesz, de mint mondtam ez elég kockázatos, senki sem tudja, hogy mennyi vért kell adni és hogy milyen mélyre kell harapni, ugyanis ha túl mély a harapás akkor elvérezhet, vagy éppenséggel a farkas vérszomja túl nagy és az ellenállása pedig kevés, akkor már halott vagy ...
- mert fel fal a farkas. Értem. Tehát még mindig kicsi az esélye, hogy élve túlélem. Köszi Kellan. Mégis miért teszik ezt velünk?
- Őszintén fogalmam sincs, hogy működik -e, tudod az én világomban nincsenek emberek, így fogalmam sincs, hogy hogy kell ezeket, egy könyvben olvastam.Még nem vagyok biztos benne, hogy mit terveznek, de kiderítem.
Hangos léptek zaja verte fel a folyosó csendjét. Gyorsan felálltam, ami hiba volt mert megszédültem, gyorsan levetettem magam az ágyba és becsuktam a szemem.Próbáltam csillapítani a légzésem, de nem ment, ezért rájátszottam. Bill benyitott, valami vaskarika volt a kezében és bilincsek.
-Na te dög, itt az idő egy kis véradáshoz. Haha! Na ez a cica már megint zihál, hm, alig kapott a véredből és máris úgy zihál, mint egy korcs kutya.
Bill rárakta a vaskarikát Kellan nyakára, a csuklójára és a lábára a bilincseket. A falhoz csatlakozó bilincseket levette, majd elkezdte húzni a farkast a folyosóra. Egyedül maradtam, megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése