Család, otthon, szerelem? vége

Epilógus

Egy év múlva

Csörrr. Csingg. Bang.
-Ugye ez nem Cloe vázája volt?!
-...nem apu!
-nem mi voltunk!
-Te hülye most biztosan tudja, hogy mi voltunk!
-Ti pancserok ha már tagadjátok és utána beismeritek, hihetetlen, hogy a testvéreim vagytok!
A nappaliba menve a három színes gombóc egymást nyúzták. De észrevettem egy negyediket is aki a kanapén szundított.
-Sara, Mark, Ian! Maradjatok csendben vagy felakarjátok ébreszteni Tiffet?
A három kölyök abbahagyta a birkózást és a kanapén alvó testvérükre néztek.
-Nem apa.
Mindhárman suttogva lapultak a földre.
-Na, gyertek enni!
Mind a négyen megebédeltünk és leültünk a kanapéra egy sorozatot nézni Cloeval. Tiff azóta felkelt és ő is megkajált. Na igen Tiff kishillyán az anyjára ütött. Szeret aludni és lustálkodni, de ő a legerősebb a testvérei között. A bundája is olyan mint az övé csak egy-két színes folt van rajta. Sara és Mark kiköpött másaim segítőkészek és védelmezők, de néha túlzásba viszik amit vitatkozás vagy verekedést eredményez. Ó és a kis Ian vad akárcsak az anyja ő teljesen csíkos. Ők az én csemetéim, nagyon büszke vagyok rájuk.
Észre sem vettem, hogy elaludtam. A bejárati ajtó becsapódására ébredtem fel. A gyerekek az oldalamon és a hasamon aludtak, csak a fejemet tudtam megmozdítani. Noelt kezdtem el nézni, hátha meglátom őt.
Elegánsan libbent be a szobába. Alakja minden kandúr vágyálma. Ezért is vagyok gyakran féltékeny, amivel mindig megnevettetem.
-Csak nem elfáradtál?
-De, hihetetlen, hogy csak te tudsz velük bánni anélkül, hogy elfáradnál. Engem már délben kifárasztottak. Hiányoztál.
Fejünket összedörgölőzve doromboltunk egymásra.
-Noel, nézd milyen édesek.
Noel ránk nézve mosolyodott el.
-Úgy néz ki Ian nem bírja kedvese nélkül. Hahaha.
-Áá. Cat sem bírt magával.

Már egy éve együtt vagyunk és boldogan élünk a gazdáinkkal és a kölykeinkkel.
Ian gyakran kihoz a sodromból és idegesítő is néha, de én így szeretem.
De erről nem kell tudnia.