Egy új világ vagy mégsem? 6

6.fejezet

Sziasztok! Most már mozgalmasabb lesz a történet! Bizony :) Sajnos, lesz benne szomorú részek, de valamiért egy olyan részt is beleraktam, ami megrázó lehet egyesek számára (ez a rész nem részletes, próbáltam enyhíteni a megrázó pillanatot), igyekeztem kivenni vagy helyettesítem valamivel, de semmi jót nem tudtam kigondolni, ezért úgy döntöttem, hogy benne hagyom (jól láthatóan elkülönítem az elejét és a végét amit  egy tizenéves lány meséli el, megrázó éjszakai kalandját). Ja és még valami! Aki úgy gondolja, hogy a történet eléggé szomorú, kellemetlen, ne aggódjon mert a következő fejezetek sokkal "vidámabbak" lesznek, tehát nem lesz kellemetlen. Jó olvasást!

Már csak egy kanyar. A folyosó közepén Bill szaladt felénk, de amint meglátott minket megáll megdermedt. Nem adtunk neki időt felé lendültünk, de reagált a támadásunkra. Egy fegyvert vett elő célzott és lőtt. Kikerültem. Bum-bum! Két lövés és még sértetlen vagyok. Hahaha! Kivertem a kezéből a pisztolyt és kitéptem a légcsövét. A vére szökőkútszerűen folyt ki a nyakából. Diadalittasan fordultam Kellan felé, aki a földön feküdt.
-KKellan!!
Odarohantam a testéhez, két golyónyom van a hasán. Letérdelve kezdtem el egy kicsit rázni, hogy felébredjen.
-Kellan ébredj!
-ÁÁ, kölyök, ez fájt. Kitudnád venni a golyókat?
-Megpróbálom.
A karmaimmal megpróbáltam kiszedni a hasából a golyókat. A töltények alján furcsa átlátszó tartály volt, amiben már csak egy két csepp ezüst lötty volt.
-Ilyeneket utoljára egy vámpíros vérfarkasos filmben láttam. De ott ezüstfolyadékot tette a hüvelyekbe.
Remegő mancsokkal néztem Kellan pofájába.
-Kellan, ugye ..., ugye nem árt nekünk az ezüst?
-A farkasok nem halhatatlanok, és ahogy látod ennyi vérveszteséget nagyon kevesen élnek túl és ...
A mancsait a vérző sebére nyomta, majd megnézte.
-Az olvasztott ezüstöt senki sem éli túl.
-Nem hagyhatsz most el! Most van a legnagyobb szükségem rád!
Kellan véres kezével megragadja a mancsomat.
-Sajnálom, kölyök! Nem tarthatok veled, ezért kérni szeretnék tőled valamit. Menj el a világomba és értesítsd a tanácsot az emberek terveiről. Nem csak ez a labor létezi vannak mások is. Meg kell tenned, erős vagy kölyök!
-De én ....
-Semmi, de! Amikor megérkezel a világomba ki kell találnod egy nevet, nem árulhatod el senkinek sem az igazi neved megértetted?!
Sírva bólogattam.
-Keres egy varázslót, aki el tud juttatni, ne bíz senkiben, csak abban akit ismersz.
-De honnan ismerem meg a varázslót?
-Jellegzetes szaga van hidd el fel fogod ismerni. És most jön a neheze. Harapj meg!
-Tessék? Mégis miért?
-Ha belém harapsz és eszel a húsomból az emlékeim, a gondolataim és az érzéseim mid a tiéd lesz.
-Rendben!
Habozva  közelítem meg a vállát.
-Kölyök, siess! Ha az ezüst eléri a szívemet akkor nem ér semmit. Gyorsan harapj meg!
A fogaimmal próbáltam a már kopasz emberi vállába harapni, de nem akartam nagy szenvedést okozni neki.
-Ez az jól csinálod és most nyeld le.
Hangos nyeléssel adtam tudtára, hogy megtettem amit kért. Kellan most már emberi alakban van. Kezét szorongatva néztem Kellan szemeibe.
-Ígérd meg, hogy megteszed, amit kértem tőled!
Suttogó, rekedt hangján beszélt.
-Megígérem. Kellan kérlek ...
-Csss. Nincs semmi baj már így is eleget éltem.
Könnyeimet nyelve hajoltam Kellan kezéhez.
-A nevem Lana.
-Nagyon örültem Lana.
Kellan már csukta volna be a szemét, de gyorsan beszéltem hozzá.
-Kellan adj nekem egy nevet.
Kellan kinyitotta a szemeit ami már nem whisky színű hanem hideg ezüstben pompázott. Szájából már ezüstös vér folyt ki.
-A lányomat khm, Suzanne-nek akartam hívni. A neved mostantól Suzanne.
Az utolsó mondatott elhalva suttogta, de még így is értettem. Ernyedt véres keze kicsúszott a mancsaim közül. Dühösen kiáltottam a plafonra. A távolba ropogó tüzet hallottam, de túl lassan terjed. Meg kell keresnem a másik labort és azt is felgyújtanom. Ezért visszamentem oda és minden szúrós szagú folyadékot kiöntöttem és egy csíkba vezettem ki a folyosóra. Visszaszaladtam az égő laborhoz és felvettem egy égő rongyot, vissza siettem a gyúlékony folyadékcsíkhoz ás rádobtam, ami elkezdet éni a kijelölt útvonalán. Teljes erőbedobással rohantam a tiszta levegő után, ami a kijáratott mutatta. Nem álltam meg üdvözölni a holdat, pedig testem erős bizsergése a hold akaratát akarta teljesíteni. Nem állhattam meg mert a doki szeret robbanó gázokkal kísérletezni és tuti, hogy nem lesz kis bumm belőle. Az utamat drótkerítés akadályozta, kénytelen voltam felmászni rá, de a kerítésen lévő dróthálóval meggyűlt a bajom. Felhasította a gumiruhámat, ezért cafatokban lóg rajtam és a már meggyógyult hasamon lévő varratokat kiszaggatta, ezért most vékony csíkban folyt a vérem. Földet érésemkor talpra értem, lerántottam a hálóról a ruhámat, összefogtam és akkorát dobtam, hogy a ruha közvetlenül a labor bejáratára eset. Megfordultam és egy közeli kiserdőbe rohantam, csak a közepén mertem megállni. És ekkor bumm, a teliholdas éjszakában nap erősségű fény gyúlt az erdő melletti épületből.
Hát vége, engedve ösztönömnek énekeltem a holdnak, aki tárt karokkal fogadott.
Vonyítottam, gyászoltam: sirattam emberi életem, "vértől" mentes kezeimet, zokogtam az elesett tiniket, akik megtörtek és meghaltak a kísérletek miatt.
Bőgtem a teremtőm és egyben hősömet a farkasok vezérét Kellant.

Miután énekeltem a holddal indulnom kellet, mert sziréna hangjait hallottam. Futottam az erdőbe, amíg csak tudtam, pihenésképpen felmásztam egy magas fára. Az erdő elég nagy volt, hogy még ilyen magasról is alig lássam az égő épületet. Előttem néhány kilométernyire házakat véltem felfedezni. Visszafojtott lélegzettel hallgattam az erdőt hátha van valaki itt. Gyorsan dobogó szívet és alkoholszagot éreztem. Bingó! Elindultam a szag irányába. Ágról-ágra ugráltam, mire pont a részeg felett voltam. Éjjellátásomat kihasználva felmértem az áldozatomat. Szakadt bakancsot és fekete szövetkabátot hordott, aminek hatalmas kapucnia volt. Hát lehet ekkor mázlim? Összekulcsoltam a két mancsomat kicsit behajlítottam a kezemet és a fejem fölé emeltem. Leugrottam a faágról, az összekulcsolt kezemet óvatosan, nem túl erősen a férfi fejére ütöttem. Az eredmény egész jó volt. A férfi összecsuklott, pulzusa és szívdobogása mutatta, hogy nem öltem meg. Levettem a bakancsát és a szövetkabátját. A kabátot felvettem, szerencsém a térdem aljáig ér, nem teljesen gomboltam be, csak addig, hogy kényelmesen tudjak futni és mászni, ha kell. Mivel a cipő így is strapa és nem akarom szétkarmolni, ezért csak a kezemben fogom vinni. Elindultam, míg ki nem értem az erdőből addig teljes erőbedobással futottam. Amint megláttam az élesebb fényeket, elkezdtem lassítani és sétálás közben felvettem a kapucnimat, kiléptem az utcához vezető útra. A sűrű házak láttán egy ötlet jutott eszembe, csendben odalopakodtam az egyik házhoz, igyekeztem feltűnés nélkül felmászni a ház tetejére. Mikor felmásztam lelapulva vártam és füleltem, hátha észrevett valaki, de szerencsémre nyugodt, egyenletesen dobogó szívveréseket hallottam. A cipőt mellkasomhoz szorítva elkezdtem tetőről-tetőre ugrálni. A távolba kamionok hangját hallottam, elkezdtem odaugrálni. Hirtelen egy pihenőhöz értem ahol a kamionosok beszélgette.
-Na, hogy bírod Don? Négy nap egyhuzamban, nem semmi!
-Tíz kávé és húsz energiaitallal kutya bajom.
-És mi van az asszonnyal?
-Ú! Ne is kérdezd minden nap hívogat azt hiszi, hogy nem érek időre Tonbridge-be.
-Most egyből indulsz haza?
-Ja. Nincs meló. Már alig várom, hogy az asszonnyal legyek nekem ennyi elég volt.
Istenem, még nem bocsátottam meg neked, amit velem tettél, de most ez nagyon jól jött. Megvártam a beszélgetésüket, ez a Don felkelt és a kamionja felé sétált. Nem tétlenkedtem,  felhúztam a hátraesett kapucnimat és leugrottam a tetőről. Az árnyékba osonva közelítettem meg a kiszemelt kamiont, a sofőr éppen most szált be, kapva az alkalmon bemásztam a kamion hátuljába. Körbenéztem, csak egy két raklap volt a földön, azok mögött elbújtam. Végre vége van. Most már csak a küldetésemre kell koncentrálnom. Elaludtam, ilyen békés és nyugodt álmom nem volt.  Éppen egy erdőben futottam egy farkas falkával, de ezek a farkasok az átlagnál nagyobbak voltak, de ez most nem érdekelt csak a szabadság öröme,ahogy a mancsaim a harmatos füvet tapossa, az erdei tiszta illat beszivárog a pórusaimba és futtomban keletkezett szél felborzolja a szőrzetemet.

Én uralom az erdőt, én vezetem a falkát és én támadom meg először a prédám.  Éppen előttem menekül egy fehér szarvas faágszarvakkal. Ennek a fajtának nagyon finom a húsa és laktató elég három falat és már tele van a farkas bendő. Elrugaszkodtam a földtől és tökéletesen landoltam a szarvas hátára, gyors és pontos harapással megöltem áldozatom. A nyakából kiharaptam egy nagyobb darabot és az egyik fához menve elkezdtem enni. Véres pofával néztem a kiéhezett farkasokat. Elkezdet remegni a föld, ijedtemben felriadtam. Élethű álom! Visszafojtott lélegzettel füleltem sofőrömet, éreztem, hogy egyre gyakrabban kanyargunk, valószínű mindjárt elérjük a célállomást.  Négykézláb mentem a kamion végéhez, hogy ki tudjak lesni, hol is vagyok. Meglepődve tapasztaltam, hogy megint álmomban változtam vissza emberi alakomba. Kifűztem a kamion ponyváját és kinéztem éppen este van és egy kihalt utcán megyünk. A házakat elnézve egy városban kocsikázunk. Előkerestem a bakancsomat, amit felhúztam, a kapucnimat megigazítottam és teljesen begomboltam a kabátomat. Oké, akkor most le kéne ugranom a kamionról sima ügy. Jobban kifűztem a ponyvát, de csak akkorát, hogy  kiférjek rajta. Amint készletem kiugrottam, majdnem elestem, de sikerült megtartanom az egyensúlyomat. Elkezdtem menni előre, hátha találok egy táblát vagy egy térképet, hogy megtudjam hol vagyok. A város szélére kiérve láttam egy üdvözlő táblát. Üdvözöljük Dartford-ban. Dartford! Áááá!Hamar ugrottam le.És most mégis mit tegyek?! Keresnem kell egy buszpályaudvart, de előtte pénzt kell szereznem. A fenébe mégis hogyan, hogyan szerezzek pénzt? Felmásztam az egyik ház tűzlétráján, egészen a tetőig, itt legalább feltűnés nélkül tudok gondolkozni. Nincs pénzem, nincs rendes ruhám, nincs szállásom és még éhes is vagyok!!!! Mégis mi a fenét kellene tennem, úgy nézhetek ki mint ... mint egy kuncsorgó hajléktalan. Örült módjára kezdtem el kuncogni, hogy én milyen idióta vagyok?!  Csak el kell mennem az állomásra ahol sok ember járkál és kuncsorognom kell egy kis pénzért. Igaz nem egy öröm meló, de jobb mint a semmi. Feltápászkodtam a tetőről és a szélére mentem. A hold még mindig nyaggatta testem az átváltozásra, de ezt nem hagyhatom, ugyanis még midig nem tudom, hogy hogyan kell visszaváltozni és nem lenne túl jó, hogy a hírekben egy vérfarkas. Na tehát felmértem az előttem lévő tetőt, elrugaszkodtam és ugrottam. A tizedik háznál meg kellet állnom mert nagyon elfáradtam. Az orromat kipufogó és olajszag csapta meg. Ezek szerint mindjárt ott vagyok. Kilihegtem magam a tetőn, majd lecsúsztam az ereszcsatornán. Szerencsétlenségemre fenékre estem földet éréskor. Remegő lábakkal feltápászkodtam és elindultam a buszok felé. Fárasztó gyaloglás után a pályaudvar egy oldalánál pihentem. A kapucnimat biztonságosan felhúztam, szereztem a kukából egy poharat amit a kezemben tartottam. Túl fárad vagyok ezért felhúzott térdeimre raktam kinyújtva a kezeim és erre hajtottam a fejemet. Megint álmodtam: ismét a laborban voltam, a boncasztalon kifeszítették a végtagjaimat, a doki felnyitotta izmos hasamat, kivette az egyik szervemet, aztán várt. Éreztem, hogy kezd visszanőni a hiányos szerv, ami pokolian fáj. A doki beadott valamilyen injekciót, amitől tompult az érzés. Kivet még egy szervet ...., majd még egyet és várta, hogy mikor nő vissza. Vonaglásom miatt egy másik kép jelent meg. A csempézett kövön feküdtem a hasamban égető érzés sugárzott végig az egész testemen. Felettem egy sovány farkas szorongatta a mancsai között a kezemet. Sajnáltam a farkast, tudtam, hogy meg fogok halni, de nem akarom egyedül hagyni. Hiszen csak egy kölyök! Bele néztem a sötétbarna szemeibe, legalább ezt a szép teremtést látom utoljára. A hangja mély morgásszerű volt, arra kért, hogy adjak neki nevet. Mindig is lányt akartam, négy fiam született, de sosem tapasztalhattam meg, milyen egy kislány apjának lenni. Mindig is úgy képzeltem, hogy olyan gyönyörű lesz mint az anyja és olyan erős mint én. Suzanne-nek akartam hívni a sosem volt lányomat. Lana nagyon szép és erős lány megérdemli, hogy a lányomnak tekintsem. Az álmom szertefoszlott az éles fény miatt. Tehát így értette Kellan, hogy minden emléke és érzése most már az enyém. Remélem csak álmomban fog megjelenni az emlékei, mert a végén jobban megőrülök.

Amikor felébredtem már reggel volt, a poharamban néhány apró van, de ez még nem elég. A pályaudvaron néhány ember sétálgat és megjelentek a hajléktalanok is. Egy idős néni kb. 50 év körüli nagy szatyrokkal közelítette meg a rászorulókat. ín jobban lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa az arcomat, még nem láttam magamat, de biztosan szörnyű. A hölgy oda jött hozzám.
-Szervusz kedves, te itt új vagy igaz?
-Iigen asszonyom.
Egy kis aprót tett a poharamban és egy szendvicset nyújtott felém.
- Tessék, vedd ezt el!
-Köszönöm asszonyom.
Elhalt hanggal vettem el csontos kezeimmel a szendvicset. Soványságomat ő is észrevette.
-Te lány, hogy lehetsz ennyire sovány?!
Bizonytalanul mosolyogtam a szendvicsre, de az illat már most megcsapta az orromat. Nem bírtam tovább a poharat magam mellé raktam és elkezdtem kibontani a csirkés szendvicset.
-Héhéhé! Lassan! Fájni fog a hasad vagy kihányod a végén.
Teli szájjal kezdtem lassan bólogatni, majd lassabban haraptam a szendvicsbe és még lassabban rágtam meg.
-Köszönöm asszonyom.
Suttogtam az elhaladó nőnek. Megettem a szendvicset, de még mindig nagyon éhes voltam, ha viszont elmegyek lemaradhatok a pénzgyűjtésről. Ezért ott maradtam a kezemben tartottam  a poharamat és kéregetni kezdtem.

Már régen nem láttam a lemenő nap látványát. Azok a színek megmelengették a szívemet. Érzem a hold hívását, pedig még fel sem jött. Ideje keresnem egy biztonságos helyet, ahol átváltozhatok. Fél óra múlva találtam egy kiserdőt ahol el tudok bújni az éjjel. Az aprókkal teli poharamat az erdő közepén ástam el. Kerestem egy odút és ott sötétedésig meghúztam magam. A hold éneke ébresztett fel a szundikálásomból. Gyorsan levettem a cipőm és a kabátom. Meztelenül álltam a sötét erdőben. Próbáltam felidézni a harag érzését, de csak a megkönnyebbülést és a reményt találtam. Megpróbáltam erre a két érzésre koncentrálni.
Végre vége a kísérleteknek.
Hamarosan hazaérek.
A családomat újra átölelhetem.
Nincs többé bezártság.
A testem erősen bizserget, a hasamban lévő fájdalom végigsugárzott a testemen, de ez még nem elég, ahhoz hogy az átalakulásba kezdjek. Gondolkozz! Gondolkozz!
"Érzed a holdat, fiam? Érzed, ahogy hív? A bizsergés végigmegy az egész testeden, de ez nem csak jelzi , hogy mikor van telihold, ez nekünk egyfajta mentőöv. Ha elakadsz az átváltozásban, akkor csak enged, hogy a hold tegye a dolgát. Gyerünk, fiam! Enged, hogy segítsen neked!"
A mély férfihangnak engedelmeskedtem és hagytam, hogy a hold tegye a dolgát. Már az átváltozás közepén voltam, amikor leeset, hogy Kellan hozzám sosem beszélt így és .... én lány vagyok. A fájdalom még mindig tartott pedig, görcsölő izmaim már átváltoztak a szokásos farkasemberré. Egy erős fájdalomhullám a hátamba nyílalt ezért kénytelen voltam négykézlábra görnyedni. És akkor a hold valami olyat tett, amire nem számítottam. Az égő testemet, valamilyen hűvös lepellel terítette be, amitől kellemesen kitisztult a fejem. Fel akartam állni, de a súlyom visszarántott négykézlábra. Nem igazán tudom, hogy miért. Végignéztem a testemen és meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen átváltoztam. A fenébe! És akkor én most hogyan fogok visszaváltozni?! Még farkasember mivoltomból sem tudom, hogy hogyan csináltam. Gondolatfoszlányomat egy sikító, zokogó hang törte meg. Az ösztöneim azonnal beindultak. Bal oldalamról hallok két embert, vért, félelmet és izgatottságot. Ez nagyon nem tetszik. A hangok felé futottam, most már négy lábon. A fák mögött megbújva láttam a két embert. Egy fiatal tizenéves lány a földön vergődött, próbált kiszabadulni a tojástartójától. A férfi, (aki idősebb mint a lány) egyik keze a lány két karját fogta a másikban egy nagy pengéjű kést fogott. A késsel éppen a lány gatyája gombját vágta el.
-Neeee! Kérem neeee!
A lány zokogva kérlelte a férfit, aki nem foglalkozott a lánnyal. A vérszag egyre erősebb lett, ahogy lehúzta a lány nadrágját.
-Hát ez megnehezíti a dolgomat!
Tébolyult szemekkel nézet a lányra. Na jól van most lett elegem! A haragom elsöprő erejű volt. Kiugrottam a fák takarásából és a férfinak mentem. A vállába harapva dobtam el a lány közeléből, aki sikítva hátrált. A férfi ködös tekintettel nézet a vállára, majd rám, majd megint a vállára.
-Te átkozott korcs!!!


A rendőrségen.Két rendőr kihallgatnak egy lányt, mint egyetlen szemtanút és áldozatot.
.
.
.
-A férfi elkezdett késsel hadonászni az állat előtt, majd nekitámadt. Semmi esélye nem volt ellene!
-Mégis miért?
-Mert az-az állat egy bernáthegyit is lekörözött volna. De hol is tartottam? Ja igen! A férfi nekitámadt, de ő lelapult a földre és kicselezte. A férfi jobb oldalára ugrott és beleharapott a késtartó kezébe. De úgy, hogy az állkapcsa teljesen bezáródott. Dee tényleg hallottam a reccsenést meg minden!
-Ez biztosan a sokkhatás miatt van.
-Maga hülyéskedik?! Az állat szájába láttam a férfi karját!
-Rendben, rendben. És utána mi történt?
-Háát, a pasas elrohant őrjöngve én meg az állatott néztem. Hatalmas volt! Azt hittem, hogy korcs, de amikor a hold megvilágította akkor egy farkast láttam, nem egy kutyát.
-És utána a "farkas" otthagyta és elment?
-Nem! Elkezdett felém közelíteni én meg halottat játszottam. Hallottam a tévében, hogy ezt kell tenni. Na becsuktam a szemem és vártam, hogy mi lesz. A szívem csak úgy dobogott! De a farkas csak megszagolta a fejemet és a hasamat. És akkor megharapott!
-Micsoda!! De hát az orvosok nem találtak semmilyen harapást a testén!
-Pontosan! Olyan óvatosan harapta meg a gatyám zsebét, hogy kitudta venni a telefonomat és azt letette a mellkasomra. Persze én ebből semmit sem láttam mert becsuktam a szemem. És utána olyat tett amire egyáltalán nem számítottam ... megnyalt.
-Megnyalta?
-Mint egy kiskutya aki próbálja élesztgetni a gazdáját úgy nyalt arcon. Gyengeségemre kinyitottam a szemem, mire ő elkezdte bámulni a mellkasomat, ezért én is oda néztem ...
-És ott volt a telefon.
-Jaj, maguk nagyon jók! Igen a telefont bámultuk.
-És mi történt utána?
-Semmi, a farkas elment. Én meg vártam egy kicsit és felhívtam önöket.
-Nos, a története eléggé hihetetlen, bár megmagyarázná az arcán lévő vérfoltokat és a kést is megtaláltuk, de ha ezt mi még el is hinnénk mégis hol van a támadó karja?
-Nem volt ott?
-Nem hölgyem semmilyen végtagot nem találtunk.
-Még ha azt mondta volna, hogy a lábát harapta volna le akkor mondhatnánk arra, hogy "csak úgy lábarakelt és elsétált", de ugye nem ez lehetett.
-Aszta, hát magának ritka pocsék humorérzéke és időzítése van.
-Elnézést. 


Megettem három nyulat és két rágcsálót. Megpihenve mentem vissza a talált odúmba. Még mindig a bűneset van a fejemben. Nem gondoltam volna, hogy képes vagyok leharapni egy ember kezét. Brrr! Szerencsémre a lány értette a célzást, de mielőtt a telefonért nyúlt volna elájul, ezért el tudtam tüntetni a rohadék karját, amit messze a helyszíntől ástam el jó mélyen.
A hold kezd lemenni, jobb ha most alszom egy kicsit. Gombóc alakban lefeküdtem és elaludtam.
A reggeli napsugarak ébresztettek fel. Már megint átaludtam az átváltozásomat. A most már emberi alakomról lesöpörtem a homokot és a leveleket, majd felvettem a kabátom és a bakancsom. Elsétáltam az elásott műanyag poharamhoz, ami változatlanul feküdt a földben az aprókkal együtt. Egy deformált üvegben néztem az arcom, hogy nem lett -e véres az éjszakai kalandom után. Koszosnak koszos, de nem véres. Nagyszerű!! Irány az állomás! Az állomáshoz érve leültem egy jól látható helyre, mostanra sok ember járkált itt. Néhányan megvetően, mások sajnálkozva néztek engem és a többi kéregetőt.  Kapucnis fejemet lehajtottam és a kezemben tartott poharat előre nyújtottam. Hallgatóztam. 
-Hallottad? Egy lányt majdnem megerőszakoltak.
-Úristen, na neee! És mi történt?
-Úgy hallottam, hogy valami állat elüldözte a férfit, a lányt pedig otthagyta.
-Basszus mik nem vannak?!
-Ja, de azt is hallottam, hogy a csaj nem százas.
-Ezt hogy érted?
-Én sem tudok részleteket, de elvileg valami szuper értelmes farkas vagy nagy kutya üldözte el a pasast.
A lányok pletykálásaikra már nem is figyeltem, mert megint megjelent a tegnapi hölgy. Mindenkinek ételt osztogatott és megállt előttem.
-Mit szeretnél? Van szendvics és kalács. Melyiket szeretnéd?
-Szendvicset ha nem nagy gond asszonyom.
-Tessék.
Felém nyújtotta a nagy szendvicset, ki kellet nyújtanom a karom, hogy eltudjam venni tőle. Nagy hiba. A kabátom úja felcsúszott, így jól látható lett a csontos karom. A hölgy megdöbbenve bámult a karomra, majd az arcomra nézet. Elszörnyedt. Tudom, hogy milyen szörnyű dolgot lát. Egy beesett arcú, sápadt, koszos arcot.
-Édesem, mégis hogy lehet, hogy ennyire sovány vagy. Talán nincs mit enned? Éheztetnek? Hol a családod? Miért vagy itt az állomáson?
-Asszonyom, én csak buszjegyre gyűjtök, hogy haza tudjak menni.
-Hol van az otthonod?
-Tonbridge.
Az asszony elkezdett keresgélni a táskájába és a szatyrába. Odaadott nekem egy kis kalácsot és annyi pénzt, hogy megtudjam venni a két buszjegyet.
-Ezt nem fogadhatom el asszonyom!
-Azért ülsz itt, hogy pénzt kérj a buszhoz, nem?
Nagy biccentéssel válaszoltam neki.
-Na akkor szépen felállsz és megveszed a jegyeket, megvárod a buszt és hazamész vele. Megértetted?!
-Igen asszonyom!
Felálltam elvettem a kalácsot és a pénzt, megköszöntem és megnéztem, mikor indul a buszom. Szerencsémre fél óra múlva érkezik meg az állomásra. Elindultam a megállóhoz és elkezdtem enni a szendvicsem.
Megérkezett a buszom felszálltam rá, kifizettem a jegyet, majd a busz legvégére telepedtem le az ablak mellé.
Elaludtam. Egy irodában voltam. Az én irodám.  Éppen a tegnap esti jelentést olvastam, amikor valaki kopogott. 
-Ki az? 
-Tudod jól, hogy ki az, felesleges megkérdezned.
-Tudom, de olyan vicces, amikor ott toporogsz az ajtóm előtt. Gyere be Victor!
Victor kinyitotta az ajtót és bejött. A vámpírbáró nem magasabb nálam, vállig érő szőke haja van és zöldeskék szeme, nem is kell mondanom, hogy minden nő a lábai előtt hever. De sajnos van egy kis gond ... Victor vámpír.
-Mi járatban barátom?
Victor leült az asztalom előtti börfotelba és gondterhelt arccal nézet rám.
-Túl sok papírmunka nincs semmi buli, kivagyok! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk nem is tudom ...vadászni? 
-És most mit takar a vadászás nálad? Mert ahogy ismerlek tuti, hogy nem az erdőben akarsz vadakat kergetni. Na ki vele!
-A francba Kellan, téged nem lehet átverni!
-Mit gondolsz kivel beszél Victor báró?!
-Jól van, jól van! Be ne kapj farkas! Kaptam egy fülest, hogy a közelben drogokat osztogatnak amitől megőrülnek a lények.
-Hallottam már arról az anyagról.
Elkezdtem kotorászni a papírhalmok között.
-Meg is van! A neve Maga. Aki beszedi ingerlékeny lesz, nehezen irányítható és agresszív lesz. A függőknél jelentkezik a bőrleválás, esetleg elszíneződés. Persze ebből a fogyasztó nem tapasztal semmit.
-Naaa, akkor benne vagy?
Victor vámpírfogaival kezdet rám vigyorogni.
-Háát, én is unom már a papírmunkát.
Az álom véget ért. Pont jókor keltem fel, mert megérkeztem a másik buszmegállóhoz. Leszálltam a buszról és megkerestem a Tonbrige-hez menő buszt. Szerencsétlenségemre két perccel ment el az a busz és már csak egy este nyolc óriási busz fog jönni. Leültem egy padra és megettem a kalácsomat. Összeszámoltam az pénzemet. Még mindig nagyon sok időm volt még hátra. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit sétálni. Az emberek boldogan cseverésztek egymással. Vásárolgattak, vagy éppen mentek valahová. Néhány méterrel tőlem egy öltönyös férfi telefonon beszélgetett. Itt a nagy lehetőség, hogy fejlesszem a hallásomat!
Úgy tettem, mint ha nézelődnék, pedig a férfira koncentráltam, aki egy padhoz ült le és egy hölggyel beszélgetett telefonon.
-Igen, uram! És mi legyen a holnapi gyűléssel? Elhalasszam vagy holnap még bejön elintézni?
-Halassza el! Mostantól egy hétig ne szervezzen semmilyen programot. Megértette?!
-Igen, uram.
Kerestem egy nagy fát, ahová leülhettem és csak hallgattam az embereket. Észre sem vettem, hogy a nap már kezdett lemenni. Gyorsan felkeltem és az állomáshoz futottam. Pont akkor érkezett meg a buszom. Megvettem a jegyem és elhelyezkedtem az egyik ülésen. 
Hamarosan hazaérek.
Hamarosan láthatom a családomat