5.fejezet
A testem valami hidegnek nyomódott. A végtagjaimat nem tudtam megmozdítani. Próbáltam kinyitni a szemem, de az éles fénytől csak hunyorogtam. Mire kitisztult a kép, már tudtam, hogy hol vagyok. Egy boncasztalon feküdtem kifeszítve. A doki felém hajolt és mosolygott kezén gumikesztyű, állán orvosi maszk.
-Á. Csak nem felébredtél, nagy kár nincs felesleges altatóm. Tudod fogytán van. Az utánpótlást várom, de nagyon nehéz beszerezni anélkül, hogy felkeltenénk vele a figyelmet.
Egy asztalról felvett egy szikét és rám mosolygott.
-Ha szerencséd van, akkor hamar elájulsz.
Helyére rakta a maszkját és elkezdett közeledni felém a szike. Először óvatosan felvágta a gumiruhámat és azt szétfeszítette. Köldöktől egészen a mellkasig csupasz lettem. Nem tudom, hogy mennyi ideje vagyok itt, de az biztos, hogy az itteni kajamennyiség miatt nagyon lefogytam. A bordáim kilátszottak, a mellem pedig lapos, akár egy fiúé. Néztem ahogy közeledik a hasamhoz a szike. Mintha csak rajzolta volna hastól mellkasig. Miután felemelte a kis kést éles fájdalom tört rám. Sikítottam, sírtam. De a doki nem hagyta abba. A bőrömet szétfeszítette, így jól megtudta nézni a szerveimet. Elégedetten bólogatott, majd a kezébe vett valamilyen olló szerű tárgyat. Nyísz-nyísz. Vergődtem a fájdalomtól. A kezébe vett valamilyen szervet, nagyon hasonlított amit apa anatómiai könyvébe láttam. A doki ki vette a pont ugyan ilyen szervemet a testemből, majd a másikat belém tette. Ezt ismét megismételte csak a másik oldalon. Ekkor rájöttem mindkét vesémet kicserélte. Erős tompultságot éreztem, de tudtam, ez nem elég hogy elájuljak és ismét a biztonságos sötétségben legyek.
-Hm. Szépen gyógyul, de nem elég gyorsan. Mit szólnál egy kis vérhez?
Nem várt választ, egy vastag csövet vett elő, amit a karomba dugott, majd egy másikat a jobb karomba. A csövekben vér indult el, hogy minél több vér jusson a szervezetembe két infúziós állványra rakta a véres tasakokat.
-Na, így már sokkal jobb,már gyorsabban gyógyul.
Az szerv cserélgetést sokkal gyorsabban csinálta. Csak négy szervem maradt, ami az enyém (szív, gyomor, vékony- és vastagbél). Ezután végre elájultam.
A gyomrot maró éhségemre ébredtem. A testem nagyon nehéz volt, ezért csak gurulni tudtam az ágyról. Térdel és tenyérrel érkeztem a földre, majd négykézláb mentem az ajtó előtti tálcához. Valami kellemetlenül húzta a hasamat, de nem törődtem vele mert nagyon éhes vagyok. Csupasz kézzel habzsoltam a tányéron lévő moslékot. Mióta átkerültem a másik laborba az élelem kicsivel több lett és különböző. Most valami főzelék lehet, amiben sok krumpli van, de nem érzek semmi mást. Az étvágyam kezd csillapodni, de még mindig éhes vagyok. Nincs több kajám, de én még éhes vagyok. Körbenézek és Kellan tálcáját kezdtem el bámulni. Haaa-haaa hús, nyers hús. Tudom, hogy nem szabad és hogy undi, de én akkor is éhes vagyok és nyálcsorgató.
-Hé, kölyök mit csinálsz?
-Éhes vagyok. Annyira éhes.
-Állj ellen, kölyök! Állj ellen! Te még ember vagy!
-Nem vagyok! Már nem vagyok az!
-Mégis miről beszélsz?
Ültemből nagy nehezen felálltam.
-Azt a rohadt!!!! Mégis .... mégis mi a francot ...?
Kellan mozdulatlanul a hasamat bámulta. Én is követtem a tekintetét. A mellkasomnál jól láthatón vastag fonallal van összevarrva, de a hasamtól egészen a köldökömig nincs megcsinálva, így jól látható a hasamon lévő varrat, ami a mellkasomnál eltűnik. Az egész éget és lüktet, a varratok vörösek és duzzadtak.
-Jaj kicsi lány ... gyere ide.
Oda csoszogtam hozzá és lerogytam elé.
-Úgy fáj Kellan. El sem hiszed, hogy mit tettek velem.
-Cs-cs-cs. Jól van most már vége.
Sírva borulok óvatos ölelésébe.
-Felvágtak Kellan! Felvágtak! Ki vették a szerveimet és azokat egy másik ugyan olyan szervvel helyettesítették. És én. És én végig ébren voltam, nem kaptam se altatót se érzéstelenítőt, semmit!
Kellan csak ringatott és duruzsolt a fülembe. Nyugtató szavakat suttogott, amitől abbahagytam a sírást.
-Miért tették ezt Kellan, mégis mi értelme volt ennek?!
-Jaj, kölyök annyira sajnálom. Azok a szervek valószínű, hogy az enyéim voltak.
-De várj ahhoz, veled is ugyan ezt kellet csinálniuk. Úr isten! Kellan én sajnálom. Akkor neked mégis ..., vagy hogy ...
-Hm. Szépen gyógyul, de nem elég gyorsan. Mit szólnál egy kis vérhez?
Nem várt választ, egy vastag csövet vett elő, amit a karomba dugott, majd egy másikat a jobb karomba. A csövekben vér indult el, hogy minél több vér jusson a szervezetembe két infúziós állványra rakta a véres tasakokat.
-Na, így már sokkal jobb,már gyorsabban gyógyul.
Az szerv cserélgetést sokkal gyorsabban csinálta. Csak négy szervem maradt, ami az enyém (szív, gyomor, vékony- és vastagbél). Ezután végre elájultam.
A gyomrot maró éhségemre ébredtem. A testem nagyon nehéz volt, ezért csak gurulni tudtam az ágyról. Térdel és tenyérrel érkeztem a földre, majd négykézláb mentem az ajtó előtti tálcához. Valami kellemetlenül húzta a hasamat, de nem törődtem vele mert nagyon éhes vagyok. Csupasz kézzel habzsoltam a tányéron lévő moslékot. Mióta átkerültem a másik laborba az élelem kicsivel több lett és különböző. Most valami főzelék lehet, amiben sok krumpli van, de nem érzek semmi mást. Az étvágyam kezd csillapodni, de még mindig éhes vagyok. Nincs több kajám, de én még éhes vagyok. Körbenézek és Kellan tálcáját kezdtem el bámulni. Haaa-haaa hús, nyers hús. Tudom, hogy nem szabad és hogy undi, de én akkor is éhes vagyok és nyálcsorgató.
-Hé, kölyök mit csinálsz?
-Éhes vagyok. Annyira éhes.
-Állj ellen, kölyök! Állj ellen! Te még ember vagy!
-Nem vagyok! Már nem vagyok az!
-Mégis miről beszélsz?
Ültemből nagy nehezen felálltam.
-Azt a rohadt!!!! Mégis .... mégis mi a francot ...?
Kellan mozdulatlanul a hasamat bámulta. Én is követtem a tekintetét. A mellkasomnál jól láthatón vastag fonallal van összevarrva, de a hasamtól egészen a köldökömig nincs megcsinálva, így jól látható a hasamon lévő varrat, ami a mellkasomnál eltűnik. Az egész éget és lüktet, a varratok vörösek és duzzadtak.
-Jaj kicsi lány ... gyere ide.
Oda csoszogtam hozzá és lerogytam elé.
-Úgy fáj Kellan. El sem hiszed, hogy mit tettek velem.
-Cs-cs-cs. Jól van most már vége.
Sírva borulok óvatos ölelésébe.
-Felvágtak Kellan! Felvágtak! Ki vették a szerveimet és azokat egy másik ugyan olyan szervvel helyettesítették. És én. És én végig ébren voltam, nem kaptam se altatót se érzéstelenítőt, semmit!
Kellan csak ringatott és duruzsolt a fülembe. Nyugtató szavakat suttogott, amitől abbahagytam a sírást.
-Miért tették ezt Kellan, mégis mi értelme volt ennek?!
-Jaj, kölyök annyira sajnálom. Azok a szervek valószínű, hogy az enyéim voltak.
-De várj ahhoz, veled is ugyan ezt kellet csinálniuk. Úr isten! Kellan én sajnálom. Akkor neked mégis ..., vagy hogy ...
-A helyzet az, hogy a vérfarkasok túlélik, hogy ha eltávolítják néhány szervüket, ez vissza nő, bár ez a folyamat nagyon fájdalmas, nem annyira amikor egy testrészünk nő vissza, de azért ez is nagyon fájdalmas.
-Édes istenem!!! Most mégis mi lesz velünk? Megkaptam a szerveidet és a harmadik adag véredet, már csak a harapásod és a telihold kell.
-Édes istenem!!! Most mégis mi lesz velünk? Megkaptam a szerveidet és a harmadik adag véredet, már csak a harapásod és a telihold kell.
-Mint mondtam a harapást elintézem.
-És a hold? Hiszen még az eget sem láttuk már egy ideje. Mégis honnan tudjuk, hogy mikor lesz telihold?
-És a hold? Hiszen még az eget sem láttuk már egy ideje. Mégis honnan tudjuk, hogy mikor lesz telihold?
-A farkaslétnek ok előnye van. Éles hallás, szuper szaglás, gyors gyógyulás, gyakorlatilag halhatatlanok vagyunk és még ott van a kötődésünk a holdhoz.
A földön csúszva Kellan mellé ültem és a falnak dőltem.
-Ez mégis mit jelent.
-A farkasok kapcsolatban állnak a holddal vagyis érezzük, hogy mikor teljes. Hallottad már az, hogy a farkasok hallják a hold dalát?
-Igen, filmekben és könyvekben olvastam róla.
-Nos, a farkasok megérzik, hogy mikor lesz telihold, a bőrünk el kezd bizseregni. Minél közeledik a telihold ideje annál erősebb lesz. És ilyenkor a vadabbik oldalunk jön elő. A hold tényleg énekel nekünk, de ne úgy képzeld el,hogy tényleg énekel aminek jelentősége van. Nem ez inkább olyan, mint a tenger hangja, mindig különböző valamikor intenzív máskor lágy és magával ragadó. Nincs hozzá fogható. Más lények is érzékelik, de csak mi halljuk.
A földön csúszva Kellan mellé ültem és a falnak dőltem.
-Ez mégis mit jelent.
-A farkasok kapcsolatban állnak a holddal vagyis érezzük, hogy mikor teljes. Hallottad már az, hogy a farkasok hallják a hold dalát?
-Igen, filmekben és könyvekben olvastam róla.
-Nos, a farkasok megérzik, hogy mikor lesz telihold, a bőrünk el kezd bizseregni. Minél közeledik a telihold ideje annál erősebb lesz. És ilyenkor a vadabbik oldalunk jön elő. A hold tényleg énekel nekünk, de ne úgy képzeld el,hogy tényleg énekel aminek jelentősége van. Nem ez inkább olyan, mint a tenger hangja, mindig különböző valamikor intenzív máskor lágy és magával ragadó. Nincs hozzá fogható. Más lények is érzékelik, de csak mi halljuk.
-És mikor fog feljönni, a hold?
-Hm. Már érzem a bizsergést. Talán néhány nap, az igazság az, hogy csak este érezzük a bizsergést, addig amíg a hold el nem tűnik.
-Értem.
Neki nyomtam a hideg falnak a hátamat és erre kezdtem el koncentrálni, nem a mellkasom és a hasam égető érzését. Érzem, ahogy a várt láz és tompultság kezdődik.
-Kellan, mindjárt kezdődik, mesélnél valamit?
-Persze, de nem lenne jobb az ágyban pihenned?
Megpróbáltam felállni, de nem ment.
-Bocs, Kellan, de nem megy.
Kellanre dőlve kezdtem el lihegni.
-Sebaj, majd tartalak. Akkor mit is meséljek? Meg van! A világomnak az urai a tanács, aminek én is a tagja vagyok. Feladatunk a rend és a béke megtartása. Egyfajta bíróság vagyunk. Ha valaki nagyon súlyos dolgot tett akkor nem a hétköznapi bíróság dönt, hanem mi. A büntetések életfogytiglan börtön, a legrosszabb esetben halálbüntetés is lehet. De ez az utóbbi időben szinte nem is volt, de sajnos voltak erő megvonások. Tudnod kell, hogy minden ottani lénynek meg van a maga varázsereje, ez ránk is igaz. Ahhoz is varázslat kell, hogy át tudjunk változni. A tanács tagjai. Minden fajból valaki képviseli a faját. Én a vér állatokat, de ez nem azt jelenti, hogy én vagyok minden vér állat vezére, nem nem. Minden vérállatfajnak meg van a maga alfája. Velük szoktam megosztani az információkat és tanácsokat adunk egymásnak. Akkor van még a vámpírok egy ura, viszont ő minden vámpír királya. Akkor ott vannak még a tündék vezetője, a hüllők királya, a sellők és szírének ura, na és persze ott van a démonok királya.
Kellan csak mondta és mondta, már rég aludtam, de minden mondandóját megjegyeztem, legalábbis tudat alatt. Sokáig aludtam, amikor felébredtem Kellan még aludt. A falnak támaszkodva felkeltem és az ajtó előtti húsos tálhoz léptem, nagy nehezen felvettem és Kellan elé tettem, úgy hogy el tudja érni. Töltöttem neki egy pohár vizet és azt is oda raktam, majd elmentem lefeküdni az ágyba.
Az idő telt és Bill eddig nem jött be egyikünkért sem. Megragadva az alkalmat megkértem Kellant, hogy meséljen a világáról. Megtudtam, hogy az ottani varázslók sugallják az itteni rendezőknek és íróknak a misztikus és fantasy történeteket, de mindenből csak egy kicsit, hogy ne keltsen feltűnést, így az emberek azt hiszik, hogy ezt ő találták ki. És ezeket a történeteket és filmeket ők is nézik a saját tévéjükön. Van saját adójuk, amiken zenék, hírek,filmek és sorozatokat adnak. Tehát ha úgy nézzük szinte semmiben sem különbözik az emberek világától csak több az erdő, van benne mágia, és misztikus lények, ja és az életkor jóval magasabb mint az embereknél.
Kellantől mindig megkérdezem, hogy mikor jön fel a hold, de ő csak azt mondja türelem, még nem jött el az idő.
-Hm. Már érzem a bizsergést. Talán néhány nap, az igazság az, hogy csak este érezzük a bizsergést, addig amíg a hold el nem tűnik.
-Értem.
Neki nyomtam a hideg falnak a hátamat és erre kezdtem el koncentrálni, nem a mellkasom és a hasam égető érzését. Érzem, ahogy a várt láz és tompultság kezdődik.
-Kellan, mindjárt kezdődik, mesélnél valamit?
-Persze, de nem lenne jobb az ágyban pihenned?
Megpróbáltam felállni, de nem ment.
-Bocs, Kellan, de nem megy.
Kellanre dőlve kezdtem el lihegni.
-Sebaj, majd tartalak. Akkor mit is meséljek? Meg van! A világomnak az urai a tanács, aminek én is a tagja vagyok. Feladatunk a rend és a béke megtartása. Egyfajta bíróság vagyunk. Ha valaki nagyon súlyos dolgot tett akkor nem a hétköznapi bíróság dönt, hanem mi. A büntetések életfogytiglan börtön, a legrosszabb esetben halálbüntetés is lehet. De ez az utóbbi időben szinte nem is volt, de sajnos voltak erő megvonások. Tudnod kell, hogy minden ottani lénynek meg van a maga varázsereje, ez ránk is igaz. Ahhoz is varázslat kell, hogy át tudjunk változni. A tanács tagjai. Minden fajból valaki képviseli a faját. Én a vér állatokat, de ez nem azt jelenti, hogy én vagyok minden vér állat vezére, nem nem. Minden vérállatfajnak meg van a maga alfája. Velük szoktam megosztani az információkat és tanácsokat adunk egymásnak. Akkor van még a vámpírok egy ura, viszont ő minden vámpír királya. Akkor ott vannak még a tündék vezetője, a hüllők királya, a sellők és szírének ura, na és persze ott van a démonok királya.
Kellan csak mondta és mondta, már rég aludtam, de minden mondandóját megjegyeztem, legalábbis tudat alatt. Sokáig aludtam, amikor felébredtem Kellan még aludt. A falnak támaszkodva felkeltem és az ajtó előtti húsos tálhoz léptem, nagy nehezen felvettem és Kellan elé tettem, úgy hogy el tudja érni. Töltöttem neki egy pohár vizet és azt is oda raktam, majd elmentem lefeküdni az ágyba.
Az idő telt és Bill eddig nem jött be egyikünkért sem. Megragadva az alkalmat megkértem Kellant, hogy meséljen a világáról. Megtudtam, hogy az ottani varázslók sugallják az itteni rendezőknek és íróknak a misztikus és fantasy történeteket, de mindenből csak egy kicsit, hogy ne keltsen feltűnést, így az emberek azt hiszik, hogy ezt ő találták ki. És ezeket a történeteket és filmeket ők is nézik a saját tévéjükön. Van saját adójuk, amiken zenék, hírek,filmek és sorozatokat adnak. Tehát ha úgy nézzük szinte semmiben sem különbözik az emberek világától csak több az erdő, van benne mágia, és misztikus lények, ja és az életkor jóval magasabb mint az embereknél.
Kellantől mindig megkérdezem, hogy mikor jön fel a hold, de ő csak azt mondja türelem, még nem jött el az idő.
-Kellan, ha megharapsz és sikerül az átváltozás mégis, hogy jutunk ki?
-Ezt már elterveztem. Ha már biztosan átváltoztál és uralod azt az énedet, akkor amikor elvisznek a laborba ki tudsz szabadulni.
-És érted tudok jönni. Értem ez egy jó ötlet.
-Kölyök nem hiszem, hogy értem kéne jönnöd.
-Kellan fejezd be! Sok filmet láttam, ahol a kemény macsó ezt mondja a bajba jutott lánynak és sosem hagy ott, mert vagy meghal a férfi vagy kínozzák. Tehát semmi esetre sem hagylak itt. Remélem ezt megértetted!
Az idő megy és egyre jobban félek , de izgatott is vagyok. Kellan egyik este a láncait kezdte ritmusosan zörgetni.
-Kellan.
Semmi, csak zörög és dúdol.
-Kellan!
A szemei már nem emberé volt, úgy bámult rám.
-Itt az idő kölyök! Feljött a telihold. Gyere ide!
Széttéptem a mellkasomon lévő varrás. A kezemmel tartottam, hogy ne mutasson semmi a melleimből. A megbeszéltek alapján közel mentem hozzá, majd háttal álltam neki. Lehajtottam a gumiruhát felfedve a vállamat és még lejjebb.
-Gyere még közelebb!
Kellan hangja, morgásszerű volt. Remegtem, de teljesítettem a parancsát. Éreztem a leheletét a jobb vállamon.
-Készen állsz?
-Csak siess!
-Ezt már elterveztem. Ha már biztosan átváltoztál és uralod azt az énedet, akkor amikor elvisznek a laborba ki tudsz szabadulni.
-És érted tudok jönni. Értem ez egy jó ötlet.
-Kölyök nem hiszem, hogy értem kéne jönnöd.
-Kellan fejezd be! Sok filmet láttam, ahol a kemény macsó ezt mondja a bajba jutott lánynak és sosem hagy ott, mert vagy meghal a férfi vagy kínozzák. Tehát semmi esetre sem hagylak itt. Remélem ezt megértetted!
Az idő megy és egyre jobban félek , de izgatott is vagyok. Kellan egyik este a láncait kezdte ritmusosan zörgetni.
-Kellan.
Semmi, csak zörög és dúdol.
-Kellan!
A szemei már nem emberé volt, úgy bámult rám.
-Itt az idő kölyök! Feljött a telihold. Gyere ide!
Széttéptem a mellkasomon lévő varrás. A kezemmel tartottam, hogy ne mutasson semmi a melleimből. A megbeszéltek alapján közel mentem hozzá, majd háttal álltam neki. Lehajtottam a gumiruhát felfedve a vállamat és még lejjebb.
-Gyere még közelebb!
Kellan hangja, morgásszerű volt. Remegtem, de teljesítettem a parancsát. Éreztem a leheletét a jobb vállamon.
-Készen állsz?
-Csak siess!
Furcsa csont ropogását hallottam, de nem fordultam meg, tudtam, hogy mi történik. Ahhoz, hogy valakiből vérfarkas legyen egy vérfarkasnak kell megharapnia, vérfarkas alakjában,
Valami meleg folyadék csöpögött a vállamra, aztán éles fájdalom.
Kellan megharapott.
Egy vérfarkas agyarai vannak bennem,
Valami meleg folyadék csöpögött a vállamra, aztán éles fájdalom.
Kellan megharapott.
Egy vérfarkas agyarai vannak bennem,
Elájultam a fájdalomtól, de mindent érzékeltem. Cuppogó hangot hallottam, aztán zuhantam, majd keményen becsapódtam a padlóra. Két lihegést érzékeltem, az egyik az enyém a másik Kellané volt. Nem tudtam mozogni. A nyakam lüktettet és égettet. A testem reszketett a hőhullámoktól, majd elkezdett bizseregni. A bizsergető érzés egyre erősödött, ahogy a fájdalom is. Lélegzetvisszafojtva próbáltam visszatartani a fájdalmat, de nem igazán segített.
-Kölyök, hagyd hogy végbemenjen az átváltozást, meg tudod csinálni! Ez az, vegyél mély lélegzetet aztán fújd ki menni fog!
Úgy tettem, ahogy mondta. Belégzés és kilégzés. Belégzés, kilégzés . A fájdalom elviselhetetlen volt, könnyeim csak úgy folytak. A sok fájdalomtól hányingerem lett. Éreztem, ahogy az étel megállíthatatlanul jön fel a gyomromból és távozik.
-Jól van kislány! Sikerült, megcsináltad! Farkas lettél! Érzed? A hold hív! Énekel nekünk és várja a válaszunkat. De még nem tehetjük meg, még nem engedelmeskedhetünk neki, de hamarosan. Ebben biztos lehetsz.
Hát sikerült vérfarkas lettem. Elfáradt a testem az átváltozástól. Minden porcikám remegett. Nem törődve semmivel az ágyamba dőltem, majd elaludtam.
-Aludj kölyök. Megérdemled. Holnap gyakoroljuk az átváltozást.
Hamar felkeltem, Kellan még aludt. A hallásom kiélesedett, hallottam a csapból csöpögő víz hangját, Kellan gyomorkorgását és a közeledő léptek zaját. Elbújtam a paplan alá, de nem jött be senki. A reggelit hozták, csak reggeli után kapcsolják fel a villanyt előtte soha. De most nekem nem is szükséges tökéletesen láttam a két tálca ételt. A farkasharapást jól megnéztem, most már csak a nyoma van ott, már nem fáj. Helyére igazítottam a gumiruhámat és a maradék madzaggal rögzítettem. Felkeltem az ágyról, de erős izomláz gyötört. Még ott az ajtóban megettem a reggelimet és felvágtam Kellan nyer hússzeleteit. Elmentem inni egy pohár vizet, aztán Kellant felébresztettem.
-Kellan ébresztő, itt van a reggeli!
Felriadva nézet körben, meglátva engem és a kezemben tartott tálcát megnyugodott.
-Nem sokat aludtál.
-Fura új és érzékeny érzékekkel ébredni.
-Majd megszokod.
Elkezdtem etetni és megitatni, miután végeztünk, kiadtam az üres tálcákat.
-Gyere kezdjünk el gyakorolni.
-Rendben.
-Ahhoz, hogy átváltóz el kell képzelned. Minél erősebben koncentrálsz annál gyorsabb lesz az átváltozás.
Oké. Elképzelni az menni fog. Ropognak a csontjaim, előreugrik az állkapcsom, addig amíg farkas pofa nem lesz belőle. Kiszőrösödöm, kezem és lábam helyet mancsot lesznek. Hosszú fülem nő és egy bozontos farok.
-Áááá. Na milyen?
-Semmi sem történt.
-Most csak viccelsz!
-Próbáld erősebben.
-Jó!!
Újra elkezdem, úgy csinálom, mint ahogy a könyvekben olvastam. Koncentrálok, de nem érzek semmit. Se fájdalom, se bizsergés. Valamit rosszul csinálok?
-Nem megy Kellan!
-De menni fog! Próbáld visszaidézni a tegnapi átváltozásod!
-Áááá. Na milyen?
-Semmi sem történt.
-Most csak viccelsz!
-Próbáld erősebben.
-Jó!!
Újra elkezdem, úgy csinálom, mint ahogy a könyvekben olvastam. Koncentrálok, de nem érzek semmit. Se fájdalom, se bizsergés. Valamit rosszul csinálok?
-Nem megy Kellan!
-De menni fog! Próbáld visszaidézni a tegnapi átváltozásod!
Visszagondolni, erőlködök, próbálkozok, visszatartom a lélegzetemet, de semmi. Nem történik semmi. Már egy ideje próbálkozom, de nem sikerül, kezdek szédülni.
-Lehet, hogy rosszul közelítettük meg az egészet. Koncentrálj egy érzésbe vagy egy emlékre, ami elég erős ahhoz, hogy belekapaszkodj.
-Nem rossz ötlet, a filmekben is így csinálják.
Kifújtam a levegőt egyszer, kétszer, háromszor. Az elmémet kiürítettem és egy emléket kerestem.
Kilenc éves voltam. A szüleimnek könyörögtem, hogy menjünk el az állatkertbe. Anyu és apu kezét fogva sétáltunk az állatok között. Minden állatot megnéztünk, tisztán emlékszem arra a farkasra akivel felvettem a szemkontaktust. Elkezdet bizseregni a bőröm. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan abba is maradt. Akkor ez az emlék nem elég jó. Egy másik emlék kell. Mikor kicsi voltam, sosem szerettem a sötétben aludni. Mindig azt hittem, hogy az ágyam alatt szörnyek vannak. Megint visszatért a bizsergés, de most sokkal tovább tartott.
-Jól van kölyök menj pihenj le, de előtte kajáljunk.
Észre sem vettem, hogy megjött az ebédünk. Megetettem Kellant és én is ettem egy kicsit, aztán lefeküdtem aludni. Sajgó izmaimnak jól eset a mozdulatlanság.
Mikor ébredezni kezdtem észrevettem, hogy nem fekszem, hanem ülök. Félelmemben kinyitottam a szemem és körbenéztem. Az első laborban voltam, a székhez szíjazva. A doki valamilyen öltönyös fickóval beszélgetett. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a hallásom.
-Eléggé satnya egy alany. Biztos vagy benne, hogy sikerül?
-Igen, igen. A kezelés megviseli a testet. De ő az egyetlen alany, akinek még ép elméje van. És mint mondtad, nincs több lehetőség több alanyra, mert feltűnést kelt. Mármint ennél nagyobb.
-Pontosan. Muszáj ennek működnie. Ezen az áttörésen múlik, hogy feljebb lépjek a ranglétrán. Nem fogadok el több hasznavehetetlen alanyt!
Micsoda?! Meghalt az összes elrabolt gyerek?! Édes istenem!
-Lám-lám. Hát nem felkelt a kis kedvencem! Most egy kis különleges szérumot kapsz. De előtte megkapod a vérfarkas vérét.
Beadta infúziónak Kellan vérét, majd a gépén elkezdett gépelni. Nem éreztem a farkasvér mellékhatását. Ezek szerint a farkasoknak nem árt a saját fajuk vére. De ezt ők nem tudhatják meg!
Elkezdtem rángatózni, de túlságosan is erőltetettnek éreztem. Abba hagytam a hánykolódást és elkezdtem lihegni, lehajtott fejjel. Gyerünk gondolkozz Lana! Meg tudod csinálni! Túl dühös és frusztrált vagyok nem tudok tisztán látni. És ekkor eszembe jutott, amit Kellan mondott "Lehet, hogy rosszul közelítettük meg az egészet. Koncentrálj egy érzésre vagy egy emlékre, ami elég erős ahhoz, hogy belekapaszkodj".
A testem elkezdet bizseregni.
A testem tűzzel.
Elraboltak.
Elszakítottak a családomtól.
Kísérleteztek rajtam.
Rettegésben tartottak.
Bántottak.
Vérfarkast csináltak belőlem.
Tönkretették az álmaimat!!!!!!
A düh teljesen elvette az eszem. Nekifeszültem a szíjaimnak, amik reccsenéssel váltak el a széktől. A testem megnyúlt, bundát növesztettem. Az átalakulásom sikeres lett. Nem haboztam, a lefagyott dokinak ugrottam és kétszer a hasába karmoltam, ezáltal a törzse teljesen felhasadt. A testéből ömlött a vér, de még így is látszódtak a szervei. Az öltönyös pali tátott szájjal bámult rám. Amikor látta, hogy felé közeledek, ő azonnal hátrálni kezdett előttem.
-Kérlek, ne tedd ezt! Én, az egész az ő ötlete volt!
Vádlón a halott doktor testére mutatott remegő kezével. Ahogy jobban megnéztem a szuper látásommal felismertem az öltönyös férfit. A neve Grot Ford egy politikus, aki be akarta vezetni a halálbüntetést és egyéb kísérleteket, minden évben a kormányzói posztra jelentkezik, de eddig nem sikerült neki. Hát most már biztosan nem fog neki sikerülni. Már a lábam előtt összerogyva ül a földön, már éppen nyújtanám felé a kezem amikor megszólal.
-Lana!
Megdermedek. Tudja a nevem! Jaj ne!
-Lana, bizony eszembe jutott a neved! Haha azt hitted, hogy nem tudom?!
-Maga a varázsló, aki idehozta Kellant!
-Igen, én vagyok. Amíg szépen mondom menj távolabb ez parancs.
A testem nem mozdult. Nem teljesítette a parancsot. De ez mégis .... Hát persze! Én nem vagyok a pokol szülötte, így nincs is hatalma feledtem. Sőt talán semmilyen varázslónak nincs felettem hatalma.
-Hahahahahahaah. Hát ez iszonyatosan szórakoztató.
Grot megdöbbenve néz fel rám, és látom a szemében a megvilágosodást. Ördögi mosolyba torzul a pofám. Grot félelmében el kezd hátracsúszkálni sárga folyadékcsíkot hagyva maga után. Fúj bepisilt..
-Ne, kérlek ne! Kegyelmez!
-Majd az alanyaid megteszik.
Nyakánál fogva megragadtam és a vállába haraptam, mélyen. A fogammal tartva elkezdtem húzni a fejét. Reccs-reccs. Kinyitottam az állkapcsomat és a teste földre zuhant. A fejét fogva nekivágtam a falnak. Megkerestem Kellan láncainak kulcsát. Szerencsémre felismertem a kulcskupacnyi karikát, amit Bill mindig magánál tart. Tönkre tettem minden elektronikus gépet, kezdve a számítógéppel és leöntöttem őket minden féle folyadékkal. Siettem amilyen gyorsan csak tudtam. A gépek kezdtek elázni ezáltal némelyik felrobban vagy felgyulladt. Nem időzve sokat nekiiramodtam a folyosóknak a cellánkhoz. Ahogy futottam próbáltam szívdobogást hallani, de nem sok sikerrel. Ez így nem lesz jó nem tudom, hogy melyik az új cellánk. Kétségbeesésem miatt elkezdtem vonyítani. A hangom folyosókon zenget. Néhány másodperc múlva egy másik farkasüvöltés hallatszott. Rohantam a csempézett talajon, a lábamon lévő karmok zengőn kopogtak. Futtomban még egyet vonyítottam, amire válaszoltak. Kopp-kopp csing-csiing. Csak ez a két hang hallatszott. Erős, izgatott szívdobogást érzékeltem. Megálltam az egyik ajtónál. Kapkodva próbálgattam a kulcsokat, mire a huszadik kulcs volt az igazi. Berontottam a közös börtönünkbe. Kellan csodálkozó és boldogan nézet rám. Mosolygott.
-Hát, végre sikerült!
-Meghalt. Meghaltak!
-Kik!
-A doki és a varázsló! Megöltem őket!
Kellan a láncoknak feszült, amik nyikorogva törtek össze.
-Ezt előbb is megteheted volna.
-Már próbáltam, de védővarázslatot olvastak rá. De most, hogy megölted végre szabadok vagyunk.
Kellan letépte a karján és lábán maradt bilincseket, aztán elkezdett átváltozni, ami kevesebb mint 5 másodpercbe telt.
-Siessünk!
Már a folyosón szaladtunk, amikor eszembe jutott valami.
-Várj! Még nem mehetünk el!
-Mégis miért nem?
-Mert Bill még itt van valahol!
-Nem volt a laborban?
-Nem
Megálltunk.
-Rendben, vegyél mély levegőt, tartsd bent és fülelj, keres szívdobogást vagy légzést.
Így tettem, ahogy Kellan is. Két izgatott szívdobogás. Egy dühös fújtató hang, gyors szívdobogás.
-Meg van!
-Igen, hamarosan utol ér minket siessünk!
-Nem! Nem hagyom élve ezt a rohadékot! Neki is bűnhődnie kell!
Nem várva választ megfordultam és Bill felé szaladtam. Néhány másodperc múlva Kellan is csatlakozott hozzám.
-Igazad van. Szenvednie kell a rohadéknak!
-Lehet, hogy rosszul közelítettük meg az egészet. Koncentrálj egy érzésbe vagy egy emlékre, ami elég erős ahhoz, hogy belekapaszkodj.
-Nem rossz ötlet, a filmekben is így csinálják.
Kifújtam a levegőt egyszer, kétszer, háromszor. Az elmémet kiürítettem és egy emléket kerestem.
Kilenc éves voltam. A szüleimnek könyörögtem, hogy menjünk el az állatkertbe. Anyu és apu kezét fogva sétáltunk az állatok között. Minden állatot megnéztünk, tisztán emlékszem arra a farkasra akivel felvettem a szemkontaktust. Elkezdet bizseregni a bőröm. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan abba is maradt. Akkor ez az emlék nem elég jó. Egy másik emlék kell. Mikor kicsi voltam, sosem szerettem a sötétben aludni. Mindig azt hittem, hogy az ágyam alatt szörnyek vannak. Megint visszatért a bizsergés, de most sokkal tovább tartott.
-Jól van kölyök menj pihenj le, de előtte kajáljunk.
Észre sem vettem, hogy megjött az ebédünk. Megetettem Kellant és én is ettem egy kicsit, aztán lefeküdtem aludni. Sajgó izmaimnak jól eset a mozdulatlanság.
Mikor ébredezni kezdtem észrevettem, hogy nem fekszem, hanem ülök. Félelmemben kinyitottam a szemem és körbenéztem. Az első laborban voltam, a székhez szíjazva. A doki valamilyen öltönyös fickóval beszélgetett. Megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a hallásom.
-Eléggé satnya egy alany. Biztos vagy benne, hogy sikerül?
-Igen, igen. A kezelés megviseli a testet. De ő az egyetlen alany, akinek még ép elméje van. És mint mondtad, nincs több lehetőség több alanyra, mert feltűnést kelt. Mármint ennél nagyobb.
-Pontosan. Muszáj ennek működnie. Ezen az áttörésen múlik, hogy feljebb lépjek a ranglétrán. Nem fogadok el több hasznavehetetlen alanyt!
Micsoda?! Meghalt az összes elrabolt gyerek?! Édes istenem!
-Lám-lám. Hát nem felkelt a kis kedvencem! Most egy kis különleges szérumot kapsz. De előtte megkapod a vérfarkas vérét.
Beadta infúziónak Kellan vérét, majd a gépén elkezdett gépelni. Nem éreztem a farkasvér mellékhatását. Ezek szerint a farkasoknak nem árt a saját fajuk vére. De ezt ők nem tudhatják meg!
Elkezdtem rángatózni, de túlságosan is erőltetettnek éreztem. Abba hagytam a hánykolódást és elkezdtem lihegni, lehajtott fejjel. Gyerünk gondolkozz Lana! Meg tudod csinálni! Túl dühös és frusztrált vagyok nem tudok tisztán látni. És ekkor eszembe jutott, amit Kellan mondott "Lehet, hogy rosszul közelítettük meg az egészet. Koncentrálj egy érzésre vagy egy emlékre, ami elég erős ahhoz, hogy belekapaszkodj".
A testem elkezdet bizseregni.
A testem tűzzel.
Elraboltak.
Elszakítottak a családomtól.
Kísérleteztek rajtam.
Rettegésben tartottak.
Bántottak.
Vérfarkast csináltak belőlem.
Tönkretették az álmaimat!!!!!!
A düh teljesen elvette az eszem. Nekifeszültem a szíjaimnak, amik reccsenéssel váltak el a széktől. A testem megnyúlt, bundát növesztettem. Az átalakulásom sikeres lett. Nem haboztam, a lefagyott dokinak ugrottam és kétszer a hasába karmoltam, ezáltal a törzse teljesen felhasadt. A testéből ömlött a vér, de még így is látszódtak a szervei. Az öltönyös pali tátott szájjal bámult rám. Amikor látta, hogy felé közeledek, ő azonnal hátrálni kezdett előttem.
-Kérlek, ne tedd ezt! Én, az egész az ő ötlete volt!
Vádlón a halott doktor testére mutatott remegő kezével. Ahogy jobban megnéztem a szuper látásommal felismertem az öltönyös férfit. A neve Grot Ford egy politikus, aki be akarta vezetni a halálbüntetést és egyéb kísérleteket, minden évben a kormányzói posztra jelentkezik, de eddig nem sikerült neki. Hát most már biztosan nem fog neki sikerülni. Már a lábam előtt összerogyva ül a földön, már éppen nyújtanám felé a kezem amikor megszólal.
-Lana!
Megdermedek. Tudja a nevem! Jaj ne!
-Lana, bizony eszembe jutott a neved! Haha azt hitted, hogy nem tudom?!
-Maga a varázsló, aki idehozta Kellant!
-Igen, én vagyok. Amíg szépen mondom menj távolabb ez parancs.
A testem nem mozdult. Nem teljesítette a parancsot. De ez mégis .... Hát persze! Én nem vagyok a pokol szülötte, így nincs is hatalma feledtem. Sőt talán semmilyen varázslónak nincs felettem hatalma.
-Hahahahahahaah. Hát ez iszonyatosan szórakoztató.
Grot megdöbbenve néz fel rám, és látom a szemében a megvilágosodást. Ördögi mosolyba torzul a pofám. Grot félelmében el kezd hátracsúszkálni sárga folyadékcsíkot hagyva maga után. Fúj bepisilt..
-Ne, kérlek ne! Kegyelmez!
-Majd az alanyaid megteszik.
Nyakánál fogva megragadtam és a vállába haraptam, mélyen. A fogammal tartva elkezdtem húzni a fejét. Reccs-reccs. Kinyitottam az állkapcsomat és a teste földre zuhant. A fejét fogva nekivágtam a falnak. Megkerestem Kellan láncainak kulcsát. Szerencsémre felismertem a kulcskupacnyi karikát, amit Bill mindig magánál tart. Tönkre tettem minden elektronikus gépet, kezdve a számítógéppel és leöntöttem őket minden féle folyadékkal. Siettem amilyen gyorsan csak tudtam. A gépek kezdtek elázni ezáltal némelyik felrobban vagy felgyulladt. Nem időzve sokat nekiiramodtam a folyosóknak a cellánkhoz. Ahogy futottam próbáltam szívdobogást hallani, de nem sok sikerrel. Ez így nem lesz jó nem tudom, hogy melyik az új cellánk. Kétségbeesésem miatt elkezdtem vonyítani. A hangom folyosókon zenget. Néhány másodperc múlva egy másik farkasüvöltés hallatszott. Rohantam a csempézett talajon, a lábamon lévő karmok zengőn kopogtak. Futtomban még egyet vonyítottam, amire válaszoltak. Kopp-kopp csing-csiing. Csak ez a két hang hallatszott. Erős, izgatott szívdobogást érzékeltem. Megálltam az egyik ajtónál. Kapkodva próbálgattam a kulcsokat, mire a huszadik kulcs volt az igazi. Berontottam a közös börtönünkbe. Kellan csodálkozó és boldogan nézet rám. Mosolygott.
-Hát, végre sikerült!
-Meghalt. Meghaltak!
-Kik!
-A doki és a varázsló! Megöltem őket!
Kellan a láncoknak feszült, amik nyikorogva törtek össze.
-Ezt előbb is megteheted volna.
-Már próbáltam, de védővarázslatot olvastak rá. De most, hogy megölted végre szabadok vagyunk.
Kellan letépte a karján és lábán maradt bilincseket, aztán elkezdett átváltozni, ami kevesebb mint 5 másodpercbe telt.
-Siessünk!
Már a folyosón szaladtunk, amikor eszembe jutott valami.
-Várj! Még nem mehetünk el!
-Mégis miért nem?
-Mert Bill még itt van valahol!
-Nem volt a laborban?
-Nem
Megálltunk.
-Rendben, vegyél mély levegőt, tartsd bent és fülelj, keres szívdobogást vagy légzést.
Így tettem, ahogy Kellan is. Két izgatott szívdobogás. Egy dühös fújtató hang, gyors szívdobogás.
-Meg van!
-Igen, hamarosan utol ér minket siessünk!
-Nem! Nem hagyom élve ezt a rohadékot! Neki is bűnhődnie kell!
Nem várva választ megfordultam és Bill felé szaladtam. Néhány másodperc múlva Kellan is csatlakozott hozzám.
-Igazad van. Szenvednie kell a rohadéknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése