42.fejezet
Hali mindenkinek!
Bocsi a késésért a wifivel gondok voltak! De semmi ok az aggodalomra továbbra is írni fogok!
Jó olvasást!
Pusz. W.A.
Nem találom őket sehol! A fenébe is már háromszor körbejártam a piacot és se Leot se Borkát nem láttam, sőt most már Dumot is elveszítettem! Talán inkább Vudhoz kéne mennem. Felcammogtam a lépcsőn, majd elindultam arra amerről jöttem. Egy vörös hajú és pikkelyű lamia katona siklott felém.
-Te vagy az Utazó?!
-Igen.. én vagyok.
-Nagyszerű! Már mindenki csak rád vár!
Megragadta a karom és irdatlan gyorsaságba elkezdett húzni az ellenkező irányba.
A csarnok ajtaja kivágódott. Loretta hercegnő éppen egy szintén vörös hajú lányt ráncigált, akit gyakorlatilag húzott a földön.
-Meghoztam!!!
A csarnokban összegyűlt lények abbahagyták az egymással való beszélgetést, mindenki érdeklődve nézte a jelenetet. Loretta megállt a csarnok végénél, ahol egy emelvényen ült az anyja, a fészek királynője, Ónixla. Páncélzata megcsikordult, amikor meghajolt az uralkodó előtt, majd hatalmas vigyorral köszönt édesanyjának.
-Meghoztam az Utazót, királynőm!
Az Utazónak nevezet lányt előre lökte, aki a földön térdelve lihegett a megerőltetéstől.
-Hát ez lenne a világunk megmentője?!
-Tudom....nnnemm vagyok.... elég .... magas..
A teremben lévők mind felnevettek, de a legnagyobban maga a királynő kacagott.
-Erőset akartam mondani, de így térdelve tényleg nem vagy olyan magas! Kelj fel Utazó!
Su remegő lábaira támaszkodva felállt és a kígyónő szemébe nézett. Fekete volt. Fekete szem, fekete haj és fekete pikkely, egyedül a bőre volt barnás árnyalatú. A többi uralkodóval ellentétben rajta meglátszót a kora. 20000 évesen a bőre aszott, mintha hámlana, szaga mint a záptojás, amit különböző illatszerekkel próbált elfedni. Nagy hosszú vastag farka trónjára tekeredett végül a gyöngyös vége a háttámla tetején ugrándozott. Amint meglátta a királynő a lány szemeit megrémült.
-Bilincset rá és fogjátok közre!
Su társai felháborodottan kiáltottak, de még a lamia katonákat sem hatotta meg az ellenkezésük. Ők is látták a farkas ezüst szemeit.
-Mégis mit jelentsen ez?!
Suzanne felháborodására fújogatni kezdtek a lamiák. Sziszegő hangjuk visszhangzott a teremben.
-Még van képed ilyet kérdezni, te söpredék! Azt hiszed, hogy be tudsz minket csapni?! Mi nem vagyunk olyan hülyék mint a városiak!!!
-Mégis mi a fenéről beszélnek! Azért jöttünk, hogy elkapjuk a hibridet, akit már ide is szállítottunk, cserébe segítséget kértünk, hogy megmentsük őt!
Borka haragosan kiabált és a pengék között térdelő lányra mutogatott.
-Csendet! Vigyétek a szemem elől a hibridet!
Az izmos nők megfogták a karomat és felemeltek a földről. Már éppen húztak volna ki a csarnokból, amikor is megint kivágódott az ajtó. Vud és a doktor lamia nő siettek a trónhoz.
-Tegyétek le!
-Mégis mit jelentsen ez lányom?!
-Anyám! Most fejeztem be a DNS vizsgálatot. Suzanne nem hibrid!
Mindenki megdöbbent de főleg én.
-Ezt mégis hogy érted?
-A szervezetedben nincs annyi mesterséges anyag, mint abba a... testben. A DNS vizsgálatban farkasvért és tiszta ezüstöt mutatott ki.
-De ez lehetetlen! A farkasok meghalnak az ezüsttől!
-Így igaz anyám, de hála a három boszorkány közbelépésének sikerült túlélnie, sőt még erősebb is lett tőle!
-Akkor mégis mi legyen anyám?
A vörös hajú lamia, aki éppenséggel rongybaba ként ráncigált. Hm.. vagyis akkor a királynőnek ez a két lánya van vagy több. A lamiák, mint hüllők tojással szaporodnak. Általában 1-2 tojást raknak. A kicsik igen változatosak. Mivel nincsenek férfi lamiák ezért más fajokkal szaporodnak. Ha az utód nőstény akkor lamia lesz belőle, de ha fiú akkor az apja génjeit fogja örökölni. A lamiák párjaik nemigen szólhatnak bele a fészek politikájába, így ők csak elvétve vannak a csarnokba.
-Engedjétek el!
Pengecsapdáimat eltüntették és a fogva tartó karok is eleresztettek.
-Elnézésedet kérem anyám viselkedéséért.
-Semmi gond, hisz háborúban állunk.
-Igaz. Lira lányom elmondanád, hogy mire jutottatok a hibrid test elemzésével?!
-Igenis anyám!
Lira enyhén meghajolt, majd belekezdett.
-Mint már mondtam a testben mesterséges anyagokat találtunk, amik külön igen veszélyesek a testre. Valahogy egyesítették őket az emberi részekékkel és a Fardian egykori alfájának DNS-ével. A testre nem hat az ezüst káros hatása, így immúnissá vált.
-Ahogy én is!
-Hogyan?
-Egy ezüsttőrrel megvágtam a tenyerem. A testembe került ezüst nem olvad össze teljesen a véremmel vagyis ...
-Vagyis Suzanne-ra nem hat az ezüst, de nem hibrid. Megnyugodhatsz senki sem irányíthat mentálisan.
Hálásan rámosolyogtam Lirára. Vagyis akkor nem leszek vérszomjas őrült, megnyugodtam.
-Viszont vannak olyan anyagok, amiket nem ismerek és úgy gondolom, hogy fontosak lehetnek a hibridek legyőzésében, éppen ezért el kéne vinni a testet Avalon királynőjéhez, aki tapasztaltabb az idegen anyagokban, mint az itteni tudósok.
-Kikre gondoltál, lányom?
-A fővárosból jöttekre, és magamra.
-Hogyan! Nem mehetsz! Keres valaki mást! Nem bízom ezekben! Keres valaki mást!
Mindnyájan felháborodótan álltunk a királynő előtt. Mégis hogy képzeli?!
-Maga mégis, hogy...
Nem tudtam befejezni, mert Dum a trónhoz vezető lépcsőn sétált fel. Megdöbbenésem miatt a levegőben hagytam mondandóm folytatását és vártam, hogy mit fog tervezni a félvér.
-Lamiák úrnője kérem bocsássa meg merészségemet, de biztos ön benne hogy az ön katonáit akarja nélkülözni ilyen veszélyes úton?
-Mégis milyen veszélyről beszélsz, démon?!
Fekete szemöldökét kérdőn felvonta, mire Dum megfogta annak ocsmány kezét és megcsókolta a kézfejét. Ó istenem, mindjárt kidobom a taccsot!
-Alig tudunk valamit a hibridről, lehet hogy vadászni fognak a testre, vagy esetleg valamilyen betegséget elkaphatnak a mérgező vértől.
-Folytasd!
Dum cirógató mozdulatokat tett a banya tenyerén, kézfején egyre feljebb és feljebb.
-Mi önként jelentkeztünk erre a küldetésre és véghez is akarjuk vinni. Ha esetleg meghalnánk a tündék felé vezető úton nem lenne gyanús a fővárosiaknak.
-Ebben az esetben miért ne öljelek meg titeket most azonnal?!
-Mert ha megtenné, nagy árat kéne fizetnie.
A királynő előrébb hajolt és flegmán kérdezett.
-Ugyan miért?
-A zöld hajú boszorka igen nagyhatalommal bír a boszorkák között, biztosra veszem, hogy nem örülnének, hogy mélyen tisztelt földboszorkájuk meghalna. A mellette lévő cica pedig az ő párja, ami annyit tesz, hogy minden vérállatot felhergelne, hiszen tudja hogy mennyire becsülik a bevésődést.
-Na és kettőtöket?
-Suzanne nem ebbe a világba tartozik, de az előző alfa egyetlen teremtett farkasa, így esélyes a Fardian trónra. Míg én csak egy korcs vagyok.
-Akkor téged nyugodtan megtarthatlak.
Hogy mi a jó-szagú úristenit mondott?! Az álnok kígyó szemeiben valami undorító csillogás volt és folyamatosan nyalta a száját. Édes istenem ugye nem, mondja valaki hogy nem!
-Attól tartok nagybátyám nem örülne, hogy ha elhanyagolnám a feladatomat, nagy sajnálatomra.
Ónixla valahonnan elővarázsolt egy fekete csipkés legyezőt amivel elkezdte legyezni magát. Beszarás teljesen elvarázsolta! Áldom a szukkubusz véredet, te átkozott!
-Sajnálhatod is drágám.
Undorító kezével megcirógatta Dum állát majd elbocsátotta.
-Legyen hát! Amilyen gyorsan csak tudtok induljatok! Lira kedvesem, igyekezz visszatérni!
-Igenis anyám!
Mindnyájan meghajoltunk és kisétáltunk a teremből.
Mégis mennyi idő kell neki hogy elintézze a dolgokat?! Már több órája bent van és nem lépett még velem kapcsolatba. Csak nem valami baj történt? Nem nem Su erős! Nem eshet baja! De mi van, hogy ha csapdába esett? Viszont akkor kapcsolatba lépett volna velem! Bár gyakran megfelejtkezik a telepátiáról. A fenébe is én ezt már nem bírom!!!! Felugráltam a sziklákra és a fészek bejárata előtti barlangnál toporogtam. Menjek vagy ne menjek? Megyek! Már indultam volna, amikor meghallottam a csengő hangját, majd egy vörös hajkoronát. Amint meglátott elkezdett felém rohanni. Szoros ölelésbe vont, gyakorlatilag összepasszírozott. Elég lesz! Nem kapok levegőt! Adj levegőt!
-Bocsi.
Suzanne elengedett, majd felpattant a hátamra.
-Induljunk!
Még egy utolsó pillantást vettetem a barlang nyílásából közeledő alakokra, de aztán hátat fordítottam nekik és engedelmeskedtem a parancsnak. Óvatosan szökkenten egyik szikláról a másikra, mint a fűzabáló patások.
-Te is fűzabáló patás vagy.
Hé! Nem is vagyok!
-Biztosan?
Ne szólj be! Suzanne felszabadultan kezdett el nevetni, amitől elnéztem szemtelenségét. És milyen volt bent? A vásár fantasztikus. A lamia királynő meg undorító! Ú, akkor jól sejtem, hogy nem nyerte el a tetszésedet? Hát nem tudom, hogyan viszonyulnál ahhoz, hogyha meglátnák a szemeidet, azonnal pengéket szegeznének a torkodnak! Á a jó öreg hüllőszeretet! Sikerült rendbe jönnöd? Mégis mi történt? Röviden, megtaláltam a hibridet és megöltem, de a vérében lévő ezüsttől életveszélybe kerültem, majd jött a három tengerboszorkány és megmentett, úgy hogy egyesítették az ezüstöt a véremmel. De ez mégis hogyan lehetséges? Közre játszik a laborban eltöltött időm.Legalábbis a lényeg ez. Értem. De azért jól vagy ? Persze miért ne lennék?! Hirtelen válasza okot adott rá, hogy gyanakodjak. Mi történt a fészekben Su? Semmi! Ne akard, hogy erővel szedjem ki belőled! A fenébe is rendben! Elvittek a királynőhöz ahol pengéket szorítottak a torkomnak, mondván hogy én egy hibrid vagyok, de hála Dum talpnyalásának nem kell a fogdában töltenem az éjszakát. Most pedig Avalonba megyünk a királynőhöz hogy megnézze a holttestet. Értem. És mit értesz azon hogy Dum a hüllőbanya talpát nyalta? Mi? Azt mondtad hogy a démon a királynő talpat nyalta de ez lehetetlen ugyanis neki nincsen talpa. Te most tényleg ezen gondolkodsz?! Ja, próbálok rá jönni hogy ez téged miért zavar ugyanis azt mondogatod hogy nem érzel iránta semmit. De úgy viselkedsz mintha éreznél iránta valamit. Nevetséges! Igazán kár pedig amióta megyünk le sem veszi rólad a szemét. Su egyből az említett démonra nézett aki egy szekéren ült a hibrid testtel amit négy gyíklény húzott. Átvertél! Ez nem igaz! Jelen pillanatban nem bámul, de előtte igen agresszívan szuggerált. Milyen szépen fogalmazok csak nem titokban romantikus könyveket olvasol? Most miért ?! Mondtam volna hogy feláll a farka?! Képzeletben küldtek neki egy képet, amire Suzanne hangosan felvisított és a nyakamnál elkezdett csapkodni.
-Te szemét aljas dög! Ezt még vissza fogod kapni!
Hisztérikus fenyegetésétől elnevettem magam, ahogy a szekéren lévő társai is.
-Ne nevessetek! Aljas húzás volt tőle!
-Miért mit mondott?
Mindenki ártatlan képet vágott a lamianő kérdésére, de Suzanne Dumra nézett amitől tűzpiros lett az arca. Hogy elrejtse zavarát lehajtott a fejét.
-Inkább nem mondom!
Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Úgy néz ki hogy érzékeny témát érintettem. Míg mi csöndben tettük az utat, addig a szekéren ülök egyre zajosabbak lettek. A boszorkány és párja látványosan dörgölőztek és gügyögtek egymásnak, míg a farkas és a lamia szégyenlős pillantásokat küldtek egymásnak. Dum továbbra is Suzannet bámulta, de ezt már nem említettem neki. Társam elkezdett mocorogni ezért megnyikordult a szűk bőrruhája. Büdös hüllőszaga volt. Szép a rucid, csak nem megnyúztál egy hüllőt? Su nem válaszolt, csökönyösen hallgatott. Akkor most durci vagy? Meddig? Ne má Su már több száz éves vagyok és még nem voltam ennyire ideges mint most válaszólj már! Nem durcizom! Na végre! Fejezd be! Mégis mit?! Azt mondtad, hogy több száz éves vagy mégis folyton engem szívatsz, fejezd be! Ennyire megbántottalak? Su megenyhülve sóhajtott egyet és ráfeküdt a nyakamra. Tudod, hogy nem könnyű nekem. Hamarosan el kell menjek legalább is ha túlélem a háborút és minden labort sikeresen felrobbantottam. Nem lehet kapcsolatom. De vissza jössz nem? Túl gyanús lenne, hogyha eltűnnék és nem akarom elhagyni a családomat. Soha többé nem fogsz visszajönni? Nem tudom. Én várni foglak, mit számít az a pár év?! Kösz Faust, ettől most jobban érzem magam. Nem beszélgettünk tovább, csak élveztük a köztünk lévő kapcsolatot és a természetet. Hamarosan megérkezünk Avalonba.
-Te vagy az Utazó?!
-Igen.. én vagyok.
-Nagyszerű! Már mindenki csak rád vár!
Megragadta a karom és irdatlan gyorsaságba elkezdett húzni az ellenkező irányba.
A csarnok ajtaja kivágódott. Loretta hercegnő éppen egy szintén vörös hajú lányt ráncigált, akit gyakorlatilag húzott a földön.
-Meghoztam!!!
A csarnokban összegyűlt lények abbahagyták az egymással való beszélgetést, mindenki érdeklődve nézte a jelenetet. Loretta megállt a csarnok végénél, ahol egy emelvényen ült az anyja, a fészek királynője, Ónixla. Páncélzata megcsikordult, amikor meghajolt az uralkodó előtt, majd hatalmas vigyorral köszönt édesanyjának.
-Meghoztam az Utazót, királynőm!
Az Utazónak nevezet lányt előre lökte, aki a földön térdelve lihegett a megerőltetéstől.
-Hát ez lenne a világunk megmentője?!
-Tudom....nnnemm vagyok.... elég .... magas..
A teremben lévők mind felnevettek, de a legnagyobban maga a királynő kacagott.
-Erőset akartam mondani, de így térdelve tényleg nem vagy olyan magas! Kelj fel Utazó!
Su remegő lábaira támaszkodva felállt és a kígyónő szemébe nézett. Fekete volt. Fekete szem, fekete haj és fekete pikkely, egyedül a bőre volt barnás árnyalatú. A többi uralkodóval ellentétben rajta meglátszót a kora. 20000 évesen a bőre aszott, mintha hámlana, szaga mint a záptojás, amit különböző illatszerekkel próbált elfedni. Nagy hosszú vastag farka trónjára tekeredett végül a gyöngyös vége a háttámla tetején ugrándozott. Amint meglátta a királynő a lány szemeit megrémült.
-Bilincset rá és fogjátok közre!
Su társai felháborodottan kiáltottak, de még a lamia katonákat sem hatotta meg az ellenkezésük. Ők is látták a farkas ezüst szemeit.
-Mégis mit jelentsen ez?!
Suzanne felháborodására fújogatni kezdtek a lamiák. Sziszegő hangjuk visszhangzott a teremben.
-Még van képed ilyet kérdezni, te söpredék! Azt hiszed, hogy be tudsz minket csapni?! Mi nem vagyunk olyan hülyék mint a városiak!!!
-Mégis mi a fenéről beszélnek! Azért jöttünk, hogy elkapjuk a hibridet, akit már ide is szállítottunk, cserébe segítséget kértünk, hogy megmentsük őt!
Borka haragosan kiabált és a pengék között térdelő lányra mutogatott.
-Csendet! Vigyétek a szemem elől a hibridet!
Az izmos nők megfogták a karomat és felemeltek a földről. Már éppen húztak volna ki a csarnokból, amikor is megint kivágódott az ajtó. Vud és a doktor lamia nő siettek a trónhoz.
-Tegyétek le!
-Mégis mit jelentsen ez lányom?!
-Anyám! Most fejeztem be a DNS vizsgálatot. Suzanne nem hibrid!
Mindenki megdöbbent de főleg én.
-Ezt mégis hogy érted?
-A szervezetedben nincs annyi mesterséges anyag, mint abba a... testben. A DNS vizsgálatban farkasvért és tiszta ezüstöt mutatott ki.
-De ez lehetetlen! A farkasok meghalnak az ezüsttől!
-Így igaz anyám, de hála a három boszorkány közbelépésének sikerült túlélnie, sőt még erősebb is lett tőle!
-Akkor mégis mi legyen anyám?
A vörös hajú lamia, aki éppenséggel rongybaba ként ráncigált. Hm.. vagyis akkor a királynőnek ez a két lánya van vagy több. A lamiák, mint hüllők tojással szaporodnak. Általában 1-2 tojást raknak. A kicsik igen változatosak. Mivel nincsenek férfi lamiák ezért más fajokkal szaporodnak. Ha az utód nőstény akkor lamia lesz belőle, de ha fiú akkor az apja génjeit fogja örökölni. A lamiák párjaik nemigen szólhatnak bele a fészek politikájába, így ők csak elvétve vannak a csarnokba.
-Engedjétek el!
Pengecsapdáimat eltüntették és a fogva tartó karok is eleresztettek.
-Elnézésedet kérem anyám viselkedéséért.
-Semmi gond, hisz háborúban állunk.
-Igaz. Lira lányom elmondanád, hogy mire jutottatok a hibrid test elemzésével?!
-Igenis anyám!
Lira enyhén meghajolt, majd belekezdett.
-Mint már mondtam a testben mesterséges anyagokat találtunk, amik külön igen veszélyesek a testre. Valahogy egyesítették őket az emberi részekékkel és a Fardian egykori alfájának DNS-ével. A testre nem hat az ezüst káros hatása, így immúnissá vált.
-Ahogy én is!
-Hogyan?
-Egy ezüsttőrrel megvágtam a tenyerem. A testembe került ezüst nem olvad össze teljesen a véremmel vagyis ...
-Vagyis Suzanne-ra nem hat az ezüst, de nem hibrid. Megnyugodhatsz senki sem irányíthat mentálisan.
Hálásan rámosolyogtam Lirára. Vagyis akkor nem leszek vérszomjas őrült, megnyugodtam.
-Viszont vannak olyan anyagok, amiket nem ismerek és úgy gondolom, hogy fontosak lehetnek a hibridek legyőzésében, éppen ezért el kéne vinni a testet Avalon királynőjéhez, aki tapasztaltabb az idegen anyagokban, mint az itteni tudósok.
-Kikre gondoltál, lányom?
-A fővárosból jöttekre, és magamra.
-Hogyan! Nem mehetsz! Keres valaki mást! Nem bízom ezekben! Keres valaki mást!
Mindnyájan felháborodótan álltunk a királynő előtt. Mégis hogy képzeli?!
-Maga mégis, hogy...
Nem tudtam befejezni, mert Dum a trónhoz vezető lépcsőn sétált fel. Megdöbbenésem miatt a levegőben hagytam mondandóm folytatását és vártam, hogy mit fog tervezni a félvér.
-Lamiák úrnője kérem bocsássa meg merészségemet, de biztos ön benne hogy az ön katonáit akarja nélkülözni ilyen veszélyes úton?
-Mégis milyen veszélyről beszélsz, démon?!
Fekete szemöldökét kérdőn felvonta, mire Dum megfogta annak ocsmány kezét és megcsókolta a kézfejét. Ó istenem, mindjárt kidobom a taccsot!
-Alig tudunk valamit a hibridről, lehet hogy vadászni fognak a testre, vagy esetleg valamilyen betegséget elkaphatnak a mérgező vértől.
-Folytasd!
Dum cirógató mozdulatokat tett a banya tenyerén, kézfején egyre feljebb és feljebb.
-Mi önként jelentkeztünk erre a küldetésre és véghez is akarjuk vinni. Ha esetleg meghalnánk a tündék felé vezető úton nem lenne gyanús a fővárosiaknak.
-Ebben az esetben miért ne öljelek meg titeket most azonnal?!
-Mert ha megtenné, nagy árat kéne fizetnie.
A királynő előrébb hajolt és flegmán kérdezett.
-Ugyan miért?
-A zöld hajú boszorka igen nagyhatalommal bír a boszorkák között, biztosra veszem, hogy nem örülnének, hogy mélyen tisztelt földboszorkájuk meghalna. A mellette lévő cica pedig az ő párja, ami annyit tesz, hogy minden vérállatot felhergelne, hiszen tudja hogy mennyire becsülik a bevésődést.
-Na és kettőtöket?
-Suzanne nem ebbe a világba tartozik, de az előző alfa egyetlen teremtett farkasa, így esélyes a Fardian trónra. Míg én csak egy korcs vagyok.
-Akkor téged nyugodtan megtarthatlak.
Hogy mi a jó-szagú úristenit mondott?! Az álnok kígyó szemeiben valami undorító csillogás volt és folyamatosan nyalta a száját. Édes istenem ugye nem, mondja valaki hogy nem!
-Attól tartok nagybátyám nem örülne, hogy ha elhanyagolnám a feladatomat, nagy sajnálatomra.
Ónixla valahonnan elővarázsolt egy fekete csipkés legyezőt amivel elkezdte legyezni magát. Beszarás teljesen elvarázsolta! Áldom a szukkubusz véredet, te átkozott!
-Sajnálhatod is drágám.
Undorító kezével megcirógatta Dum állát majd elbocsátotta.
-Legyen hát! Amilyen gyorsan csak tudtok induljatok! Lira kedvesem, igyekezz visszatérni!
-Igenis anyám!
Mindnyájan meghajoltunk és kisétáltunk a teremből.
Mégis mennyi idő kell neki hogy elintézze a dolgokat?! Már több órája bent van és nem lépett még velem kapcsolatba. Csak nem valami baj történt? Nem nem Su erős! Nem eshet baja! De mi van, hogy ha csapdába esett? Viszont akkor kapcsolatba lépett volna velem! Bár gyakran megfelejtkezik a telepátiáról. A fenébe is én ezt már nem bírom!!!! Felugráltam a sziklákra és a fészek bejárata előtti barlangnál toporogtam. Menjek vagy ne menjek? Megyek! Már indultam volna, amikor meghallottam a csengő hangját, majd egy vörös hajkoronát. Amint meglátott elkezdett felém rohanni. Szoros ölelésbe vont, gyakorlatilag összepasszírozott. Elég lesz! Nem kapok levegőt! Adj levegőt!
-Bocsi.
Suzanne elengedett, majd felpattant a hátamra.
-Induljunk!
Még egy utolsó pillantást vettetem a barlang nyílásából közeledő alakokra, de aztán hátat fordítottam nekik és engedelmeskedtem a parancsnak. Óvatosan szökkenten egyik szikláról a másikra, mint a fűzabáló patások.
-Te is fűzabáló patás vagy.
Hé! Nem is vagyok!
-Biztosan?
Ne szólj be! Suzanne felszabadultan kezdett el nevetni, amitől elnéztem szemtelenségét. És milyen volt bent? A vásár fantasztikus. A lamia királynő meg undorító! Ú, akkor jól sejtem, hogy nem nyerte el a tetszésedet? Hát nem tudom, hogyan viszonyulnál ahhoz, hogyha meglátnák a szemeidet, azonnal pengéket szegeznének a torkodnak! Á a jó öreg hüllőszeretet! Sikerült rendbe jönnöd? Mégis mi történt? Röviden, megtaláltam a hibridet és megöltem, de a vérében lévő ezüsttől életveszélybe kerültem, majd jött a három tengerboszorkány és megmentett, úgy hogy egyesítették az ezüstöt a véremmel. De ez mégis hogyan lehetséges? Közre játszik a laborban eltöltött időm.Legalábbis a lényeg ez. Értem. De azért jól vagy ? Persze miért ne lennék?! Hirtelen válasza okot adott rá, hogy gyanakodjak. Mi történt a fészekben Su? Semmi! Ne akard, hogy erővel szedjem ki belőled! A fenébe is rendben! Elvittek a királynőhöz ahol pengéket szorítottak a torkomnak, mondván hogy én egy hibrid vagyok, de hála Dum talpnyalásának nem kell a fogdában töltenem az éjszakát. Most pedig Avalonba megyünk a királynőhöz hogy megnézze a holttestet. Értem. És mit értesz azon hogy Dum a hüllőbanya talpát nyalta? Mi? Azt mondtad hogy a démon a királynő talpat nyalta de ez lehetetlen ugyanis neki nincsen talpa. Te most tényleg ezen gondolkodsz?! Ja, próbálok rá jönni hogy ez téged miért zavar ugyanis azt mondogatod hogy nem érzel iránta semmit. De úgy viselkedsz mintha éreznél iránta valamit. Nevetséges! Igazán kár pedig amióta megyünk le sem veszi rólad a szemét. Su egyből az említett démonra nézett aki egy szekéren ült a hibrid testtel amit négy gyíklény húzott. Átvertél! Ez nem igaz! Jelen pillanatban nem bámul, de előtte igen agresszívan szuggerált. Milyen szépen fogalmazok csak nem titokban romantikus könyveket olvasol? Most miért ?! Mondtam volna hogy feláll a farka?! Képzeletben küldtek neki egy képet, amire Suzanne hangosan felvisított és a nyakamnál elkezdett csapkodni.
-Te szemét aljas dög! Ezt még vissza fogod kapni!
Hisztérikus fenyegetésétől elnevettem magam, ahogy a szekéren lévő társai is.
-Ne nevessetek! Aljas húzás volt tőle!
-Miért mit mondott?
Mindenki ártatlan képet vágott a lamianő kérdésére, de Suzanne Dumra nézett amitől tűzpiros lett az arca. Hogy elrejtse zavarát lehajtott a fejét.
-Inkább nem mondom!
Az út további részében nem szóltunk egymáshoz. Úgy néz ki hogy érzékeny témát érintettem. Míg mi csöndben tettük az utat, addig a szekéren ülök egyre zajosabbak lettek. A boszorkány és párja látványosan dörgölőztek és gügyögtek egymásnak, míg a farkas és a lamia szégyenlős pillantásokat küldtek egymásnak. Dum továbbra is Suzannet bámulta, de ezt már nem említettem neki. Társam elkezdett mocorogni ezért megnyikordult a szűk bőrruhája. Büdös hüllőszaga volt. Szép a rucid, csak nem megnyúztál egy hüllőt? Su nem válaszolt, csökönyösen hallgatott. Akkor most durci vagy? Meddig? Ne má Su már több száz éves vagyok és még nem voltam ennyire ideges mint most válaszólj már! Nem durcizom! Na végre! Fejezd be! Mégis mit?! Azt mondtad, hogy több száz éves vagy mégis folyton engem szívatsz, fejezd be! Ennyire megbántottalak? Su megenyhülve sóhajtott egyet és ráfeküdt a nyakamra. Tudod, hogy nem könnyű nekem. Hamarosan el kell menjek legalább is ha túlélem a háborút és minden labort sikeresen felrobbantottam. Nem lehet kapcsolatom. De vissza jössz nem? Túl gyanús lenne, hogyha eltűnnék és nem akarom elhagyni a családomat. Soha többé nem fogsz visszajönni? Nem tudom. Én várni foglak, mit számít az a pár év?! Kösz Faust, ettől most jobban érzem magam. Nem beszélgettünk tovább, csak élveztük a köztünk lévő kapcsolatot és a természetet. Hamarosan megérkezünk Avalonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése