43. fejezet
A tündenép más mint mások. Ők kapcsolatban vannak a természettel és annak élővilágával. Bölcsességüket a fák adják, akik a legöregebb lénynél is idősebbek. Avalon királynője öreg, de egyben gyönyörű is, mint ahogy a legrégebbi fák is. Legalább két méter magas, szárnya emlékeztetett arra a termésre, ami ha leesik pörögve száll a földre. Szimpla barna szárnyak, tetejük barna mohás rétegből erezetesbe végződik. Szemei is barnák, ezüst gyűrűi szinte belelátnak a lélekbe. Maga a jelenléte tiszteletet követel, pedig kedves és lágy mosollyal üdvözölt minket. Mindnyájan meghajoltunk előtte. Fia a tanács tagja, nem volt anyja mellet, de annak felesége igen, aki árvácskára emlékeztetett. Lila haj, apró sárga szemek, pisze orr és sötét lila gömbölyded szárnyak. Csak mi voltunk a királynő termében, csak mi hallottuk szavait.
-Hallottam híretekről, főleg rólad Utazó!
Nagyszerű már megint ez a név!
-Legyetek üdvözölve Avalonba a tündék birodalmába!
-Köszönjük királynő.
-Miért jöttetek gyermekeim?
Loretta előrébb siklott és az idős nőre nézett.
-Egy hibridholtest miatt, királynő.
-Nekem olyan nincs.
-De nekünk van.
-Mit akartok mit tegyek?
-Úgy gondoltam, hogy ön, aki mindent tud...
-Többet tudok az élőknél, de nem tudok mindent, gyermek!
Nem bírtam ki hogy ne szóljak, ezért előrébb léptem.
Nem bírtam ki hogy ne szóljak, ezért előrébb léptem.
-Éppen ezért jöttünk hozzád, tudnunk kell hogy hogyan lehet legyőzni!
-De te már legyőzted Utazó!
-Igen, de mégis milyen áron?!
Vártam, hogy hogyan reagál a szemeimre, de még csak a szemöldökét sem mozdította.
-Gyere ide, gyermekem!
Trónján ülő idős nőhöz közeledtem. Egyszerű fehér köpenyszerű ruhát viselt, a faindákból készült trónon úgy nézett ki, mintha egy virág lenne. Egy kinyílt virág. Amint felértem letérdeltem, hogy egy vonalba legyünk. Remegő csontos kezével megfogta az arcom.
-Olyan, fiatal és magányos.
Szemei belefúródtak a szemembe. Még ha akartam is volna nem rá nézni az lehetetlen volt.
-Félsz. Tőlem?
-Nem királynő.
-A haláltól?
-Attól már nem.
Közelebb dőlt, az illata lágy de mégis bódító.
-Amitől félsz az-az érzéseid.
-Mindenki fél önmagától.
Kacagó hangja emlékeztetett a nagymamáméra, idős, bölcs és szomorú.
-Tetszel nekem gyermek! Megvizsgálom a testet. Most távozhattok!
Mindenki kifelé indult, még a királynő veje is, de én nem mozdultam.
-Elbocsátottalak gyermek.
-Suzanne!
-Menjetek, Dum! Én is mindjárt megyek.
Megvártam, amíg a nehéz faajtó becsukódik és a nő remegő kezéért nyúltam. Hagyta, vizslató tekintettel fürkészét.
-Mit akarsz?
-Ön haldoklik.
Az öreg tünde hunyorított, majd megszorította a kezem és elnevette magát.
-Gyermekem! Neked aztán jó szaglásod van! Még senki előtt sem lepleződtem le, de neked sikerült átlátnod rajtam.
-Mit akar tenni?
-Inkább az a kérdés, hogy te mit akarsz tenni!
-Hogyan?!
-Vérfarkas leszel vagy ember, esetleg hibrid? A világok megmentője leszel vagy azoknak pusztítója?
Meg kell hagyni a királynő tökéletesen ért témaváltáshoz.
-Ne váltson témát!
-Milyen makacs egy gyermek! De a kérdésedre a válasz egyszerű: semmit, gyermekem. Születés és halál ez a természet rendje. Már eleget éltem, nincs már szükség rám.
Most én szorítottam meg a kezét.
-Népednek mindig szüksége van az ő királynőjükre, Szakra!
A tündék királynője ledermedve nézett rám. Az idők során már nem jelentett számára a név, elfedte ahogy a szüleit is, most már csak él és vár.
-Mégis honnan tudod a nevem?
-Kevesen ismerik az ön nevét, sokan elfeledték de azok tudják hogy kicsoda ön. Avalon birodalom királynője, tündék védőszentje és árvák anyja.
-Nem vagyok szent.
Kedvesen rámosolyogtam.
-Talán nem, talán igen. Valaki így hiszi, valaki meg úgy. Ezen már senki sem fog változtatni, még maga sem tud.
Könnyes szemmel megsimogatta arcomat, majd rekedt hangon így szolt.
-Idősebb vagyok bármelyik élő lénynél, de még senki sem mondott nekem ilyen szépeket. Köszönöm. Utoljára a férjem halálakor ejtettem könnyeket, most meg ilyen apróság miatt.
-Ez nem apróság! Az életének hamarosan vége.
-Ami ellen nem tudok mit tenni és nem is akarok! Kitartottam fiam és a népem mellet, de ideje tovább állnom és végre Avalon egykori királyával lehessek.
Letöröltem könnyeit és a kijárat felé indultam.
-Remélem még találkozom önnel Szakra Avalon királynője.
Szakra a távolodó vörös hajú szépséget nézte. Pont olyan volt ahogy elképzelte. Gyönyörű, okos és bölcs. A szerepre megfelelő.
-Ahogy én is Suzanne Fardian.
A becsukódó ajtót látva elszomorodott. Nem szeretett hazudni és nem akarta még jobban elszomorítani a lányt, akinek egy csodás partit rendeztek.
Amint kiléptem a királynő terméből két tünde lány megjelent a két oldalamon.
-Segíthetek valamiben?
Mindketten kuncogni kezdtek.
-Te nem tudsz! De neked tudunk!
-Hogyan?!
-A tiszteletekre egy csodás partit rendeztünk. Elvezetünk a szobádba, ahol már várnak a többiek.
Meg akartam volna állni, vagy legalább is ellenkezdni, de a két színes hajú lány megragadták a karjaimat és a bal oldali ajtón belöktek. A szoba tágas volt. Tág alatt az értem akkora volt mint egy normál méretű nappali. Hintőpor illat lengte be a szobát, minden rózsaszínben pompázott. Hát nem ez lesz a kedvenc szobám! A szobámban hatalmas franciaágy volt, természetesen tévé és egy sminkasztal nagy tükörrel. Három tündelány húzott be a szobába, majd elengedtek, amikor középre toltak. Sok tünde létezik. Vannak a hagyományosak a pixik, mint Csingiling, voltak olyan tündérek akik felvették a normál emberi méreteket ahogy a királynő is, terméseztessen ott voltak még az elfek is bár ők jelenleg küzdenek, hogy külön fajként tekintsenek rájuk, úgy mint a törpékre és a koboldokra. Az öt tünde lány letépte rólam a bőrruhámat, amit még a lamiáktól kaptam a zöld ruha helyet. Már éppen nyúltak volta a fehérneműmhöz, amikor gyorsan rájuk kiáltottam.
-Elég! Én is át tudok öltözni!
-Akkor ne csak ácsorogj vetkőzz!
-Gyermekem! Neked aztán jó szaglásod van! Még senki előtt sem lepleződtem le, de neked sikerült átlátnod rajtam.
-Mit akar tenni?
-Inkább az a kérdés, hogy te mit akarsz tenni!
-Hogyan?!
-Vérfarkas leszel vagy ember, esetleg hibrid? A világok megmentője leszel vagy azoknak pusztítója?
Meg kell hagyni a királynő tökéletesen ért témaváltáshoz.
-Ne váltson témát!
-Milyen makacs egy gyermek! De a kérdésedre a válasz egyszerű: semmit, gyermekem. Születés és halál ez a természet rendje. Már eleget éltem, nincs már szükség rám.
Most én szorítottam meg a kezét.
-Népednek mindig szüksége van az ő királynőjükre, Szakra!
A tündék királynője ledermedve nézett rám. Az idők során már nem jelentett számára a név, elfedte ahogy a szüleit is, most már csak él és vár.
-Kevesen ismerik az ön nevét, sokan elfeledték de azok tudják hogy kicsoda ön. Avalon birodalom királynője, tündék védőszentje és árvák anyja.
-Nem vagyok szent.
Kedvesen rámosolyogtam.
-Talán nem, talán igen. Valaki így hiszi, valaki meg úgy. Ezen már senki sem fog változtatni, még maga sem tud.
Könnyes szemmel megsimogatta arcomat, majd rekedt hangon így szolt.
-Idősebb vagyok bármelyik élő lénynél, de még senki sem mondott nekem ilyen szépeket. Köszönöm. Utoljára a férjem halálakor ejtettem könnyeket, most meg ilyen apróság miatt.
-Ez nem apróság! Az életének hamarosan vége.
-Ami ellen nem tudok mit tenni és nem is akarok! Kitartottam fiam és a népem mellet, de ideje tovább állnom és végre Avalon egykori királyával lehessek.
Letöröltem könnyeit és a kijárat felé indultam.
-Remélem még találkozom önnel Szakra Avalon királynője.
Szakra a távolodó vörös hajú szépséget nézte. Pont olyan volt ahogy elképzelte. Gyönyörű, okos és bölcs. A szerepre megfelelő.
-Ahogy én is Suzanne Fardian.
A becsukódó ajtót látva elszomorodott. Nem szeretett hazudni és nem akarta még jobban elszomorítani a lányt, akinek egy csodás partit rendeztek.
Amint kiléptem a királynő terméből két tünde lány megjelent a két oldalamon.
-Segíthetek valamiben?
Mindketten kuncogni kezdtek.
-Te nem tudsz! De neked tudunk!
-Hogyan?!
-A tiszteletekre egy csodás partit rendeztünk. Elvezetünk a szobádba, ahol már várnak a többiek.
Meg akartam volna állni, vagy legalább is ellenkezdni, de a két színes hajú lány megragadták a karjaimat és a bal oldali ajtón belöktek. A szoba tágas volt. Tág alatt az értem akkora volt mint egy normál méretű nappali. Hintőpor illat lengte be a szobát, minden rózsaszínben pompázott. Hát nem ez lesz a kedvenc szobám! A szobámban hatalmas franciaágy volt, természetesen tévé és egy sminkasztal nagy tükörrel. Három tündelány húzott be a szobába, majd elengedtek, amikor középre toltak. Sok tünde létezik. Vannak a hagyományosak a pixik, mint Csingiling, voltak olyan tündérek akik felvették a normál emberi méreteket ahogy a királynő is, terméseztessen ott voltak még az elfek is bár ők jelenleg küzdenek, hogy külön fajként tekintsenek rájuk, úgy mint a törpékre és a koboldokra. Az öt tünde lány letépte rólam a bőrruhámat, amit még a lamiáktól kaptam a zöld ruha helyet. Már éppen nyúltak volta a fehérneműmhöz, amikor gyorsan rájuk kiáltottam.
-Elég! Én is át tudok öltözni!
-Akkor ne csak ácsorogj vetkőzz!
A pici pixi haragosan repdesett előttem. Feladom. Zavartan kezdtem levenni a fehérneműimet. Végül anyaszült meztelenül álltam a lányok előtt. A kis haramiák elégedetten jártak körbe, néha néha megsimították a bőrömet végül az ágyon lévő melltartót és a hozzá illő bugyit adták rám. Gyönyörűek voltak. Ezüst indákból állt a kosár és az alsó rész, közöttük zöld kicsi kövek díszelegtek, ezzel is feldobva őket. Belül zöld puha moha volt, ami nagyon kényelmessé tette. A fehérnemű
nehéz volt, hiszen igazi ezüstből készültek. Az ágyra néztem, hogy megpillantsam a ruhámat, de az nem volt ott, helyette átlátszó fehér kelme.
-Mégis milyen ruhába fogok megjelenni a ti partitokon?
-Drágám ez a te partid!
-És ami a ruhát illeti már abban vagy.
Elégedetten kuncogott az a két lány akik elrángattak ide. Az egyiknek lila volt a haja és a szárnya, míg a másiknak zöld. Ezek nem is tündék, hanem boszik! Már éppen ellenkezni akartam, amikor a pixi ecsetekkel közelített a szememhez.
-Nyugi farkaslány nem fog fájni! Csukd be a szemed!
Suzanne akaratlanul is így tett, hagyta hogy a kis tünde kisminkelje. Érezte, ahogy valamit a szemhéjára ken, míg a többi lány melltartóját és bugyiját húzogatták. Szájára krémes dolgot kentek, haját kifésülték, majd feltűzték. Bokájára és nyakára tettek valamit. Cipőjét levették és eldobták, ami hangos csattanásba ért földet. Sunak már nagyon elege volt. Fájt a lába a sok állástól és csupasznak érezte magát. Szólásra nyitotta a száját, de a tündék megelőzték.
-Készen vagy!
-Hú, de jó lett!
-Nézzétek milyen csodásra csináltam a sminkjét!
-Basszus ha hegyes fülei lennének tökéletes tünde lenne!
-Minden férfit el fog tőlünk csábítani, hát akkor kikkel fogunk flörtölni?!
Suzanne kinyitotta szemét és a lányokra mosolygott. A két idegen tündér akik, nagyon hasonlítottak egymásra egy hatalmas tükröt fogtak. A látvány letaglózta.
nehéz volt, hiszen igazi ezüstből készültek. Az ágyra néztem, hogy megpillantsam a ruhámat, de az nem volt ott, helyette átlátszó fehér kelme.
-Mégis milyen ruhába fogok megjelenni a ti partitokon?
-Drágám ez a te partid!
-És ami a ruhát illeti már abban vagy.
Elégedetten kuncogott az a két lány akik elrángattak ide. Az egyiknek lila volt a haja és a szárnya, míg a másiknak zöld. Ezek nem is tündék, hanem boszik! Már éppen ellenkezni akartam, amikor a pixi ecsetekkel közelített a szememhez.
-Nyugi farkaslány nem fog fájni! Csukd be a szemed!
Suzanne akaratlanul is így tett, hagyta hogy a kis tünde kisminkelje. Érezte, ahogy valamit a szemhéjára ken, míg a többi lány melltartóját és bugyiját húzogatták. Szájára krémes dolgot kentek, haját kifésülték, majd feltűzték. Bokájára és nyakára tettek valamit. Cipőjét levették és eldobták, ami hangos csattanásba ért földet. Sunak már nagyon elege volt. Fájt a lába a sok állástól és csupasznak érezte magát. Szólásra nyitotta a száját, de a tündék megelőzték.
-Készen vagy!
-Hú, de jó lett!
-Nézzétek milyen csodásra csináltam a sminkjét!
-Basszus ha hegyes fülei lennének tökéletes tünde lenne!
-Minden férfit el fog tőlünk csábítani, hát akkor kikkel fogunk flörtölni?!
Suzanne kinyitotta szemét és a lányokra mosolygott. A két idegen tündér akik, nagyon hasonlítottak egymásra egy hatalmas tükröt fogtak. A látvány letaglózta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése