44. fejezet
A tünde lagzik mindig ... elevenek és buják, de ez nem is csoda hiszen, amikor ivarérettekké válnak csak két dologra gondolnak a sex és a csillogó dolgokra. Már legalább tíz perce itt vagyok a tiszteletünkre rendezett partin és gyakorlatilag megfulladok a tesztoszterontól. Mindenki el van foglalva csak én nem. Borka és Leo egymás etetik, Vud Lirával van a táncparketten. Kicsit bizarr az összképük. Na és ott van Dum, aki a táncparkett szélén állt mindkét kezénél egy-egy bögyös nimfa, akik hozzádörgölőztek. Undorító! Az egyik kocsmai kerek asztalnál ültem és tökéletesen ráláttam a jelenetre. Legszívesebben felborítottam volna mindent és ... mindenkit... főleg azokat a kurvákat! Csak azért nem tettem meg, mert a fölöttem világító virágfüzérek megnyugtató fényt árasztottak. Kár lett volna értük. A zene fura volt és az illatok túl fűszeresek, már éppen az asztalra csaptam volna, hogy kitisztuljon a fejem, amikor egy helyes elfsrác ült le mellém két itallal. Az egyiket elém rakta. Nem haboztam egy húzással beszippantottam az édes nektárt. És ez volt talán a legnagyobb hiba, amit valaha is elkövettem. Fehér fogsoros mosolyt villantott rám, amitől még a kis hegyes fogai is kilátszódtak.
-Nem semmi bevonulásod volt!
Nem túl nőiesen felhorkantam. Azok a szempáraktól felállt a szőr a hátamon. Amint elkészültem a tündelányok elrángattak ide. Persze elkezdtek kiabálni, hogy én a világok megmentője megjött. Mindenki engem nézett. Mintha csak egy kirakati bábu lennék. A nők lenéztek és féltékenység rejlett tekintetükben, míg a férfiak úgy néztek rám, mint az emberi nők a vadi új cipőre. Egyszerűen meg kellet szerezni, hogy villoghass vele. Az elején próbáltam kedvesen lekoptatni őket, de eztán belefáradtam és inkább rájuk vicsorogtam vagy morogtam. A figyelemnek hála túlságosan is elfáradtam, már nem volt erőm elüldözni a fekete hajú elfsrácot.
-Ja.
A számban lévő édes italtól nehezen tudtam beszélni. Elkezdett a nyelvem zsibbadni.
-Tudod nagyon jól áll neked a mi ruhánk. Igazán sexy.
Nem tudom, hogy ki ő és a hirtelen tompultságtól már nem is érdekelt. Hideg selymes keze rásimult csupasz karomra, majd egészen a vállamig csúsztatta azt. Tekintetem a parkett szélére téved. Dum körül már négy lány állt, mindegyik az ő figyelmét akarta, de a félvér nem figyelt rájuk, mert engem nézett. Engedtem a húzásnak, amit mindig érzek amikor a közelemben van. Nem is éreztem, hogy a tünde simogató karja már nincs rajtam. Csak a lábam mozgását érzékeltem amik egyre közelebb és közelebb vittek a szukkubuszhoz.
-Dum.
Rekedt suttogásomra felcsillant a szeme. Akar és tudja hogy én is akarom. Kinyújtottam felé a kezemet és vártam. A tündelányok kuncogva néztek le, nem hitték hogy a szexéhes démon egy vérfarkas kérését elfogadja. De Dum így tett. Kiszabadította magát és megfogta a kezem. Gyengéden megszorítottam és a táncparkett közepére hátráltam vele. Mikor megálltam megszüntettem a közöttünk lévő távolságot, majd a zenére kezdtem el ringatni a csípőm. A hold énekelt az erdővel. Fehéren izzó égitest ősi dalt kántál, míg az erdő búja és forró ritmust ad. Nem tudom, hogy hogyan hallhattam őket egyszerre, mintha egy szerelmespár történetét hallanám. A gondolataim hamar elhomályosodtak. Csak a testem mozgása és Dum forró testét éreztem. Kacérkodtam, táncoltam. Észrevette, hogy valami nem stimmel velem. Óvón megfogta a kezemet, hogy rá nézzek.
-Su, jól vagy?
Aggódik értem, hát nem aranyos?! Lágyan rámosolygok és sokkal közelebb lépek hozzá.
-Remekül.
Rekedtes hangomra megdermed és hátrébb akar lépni, de én nem engedem, gyorsan megfogom a tarkóját és a számhoz vezetem a száját. Csókom, könnyed, puha és rövid volt. Mikor elhúzódtam tőle tartottam vele a szemkontaktust. Két színű szemében éget a vágy. Akarata ellenére, megnyalta a száját és ezzel együtt minden ellenállása elszállt.
A félvér nem tudta, hogy miért viselkedik így a lány, De amint megérezte a nyelvén ajkának ízét már tudta. Ingerfokozó. A tündék egyik legjobb játékszere. Egy átlagos lénynek elég volt egy csepp belőle és máris elveszett. Fő érzékszervek kiélesednek, ahogy az érzések is, legyenek azok elfojtottak vagy nyíltak. Igen veszélyes, hogy ha az áldozat elfojtott negatív érzései vannak a tünde felé és puk! A tünde halott, áldozata pedig másnaposan fekszik annak vérében. A démonok is az ilyen "egyszerű" lényekhez tartoztak, de a vérállatok nem. Mivel nekik gyors az anyagcseréjük legalább a tízszeresét meg kell kapniuk. A vörös hajú farkas felemelte a kezét és a két ősi dalra kezdett el táncolni. Mindenki őt nézte. Lenge ruhája gyakorlatilag nem is takarta. Haját kiengedve hagyták, de csillogó fények bukkantak ki belőle. Száját kifestették, hogy a férfiakat csókjára csábítsa. És a szemeit sötét színekkel keretezték, amitől még gyönyörűbb lett. Legalább is Dum így gondolta. Elborzasztotta a gondolat, hogy aki adta neki az italt, nem csak beszélgetni akart a lánnyal. Haragra gerjedt, már indult volna, hogy minden szingli tünde férfit porrá égessen, amikor a lány megint hozzádörgölőzve táncolt. Suzanne látta a férfi szemében a gyilkolási vágyat. Úgy gondolta hogy tennie kellene valamit. Amint teste a férfiéhoz ért megváltozott minden. Hirtelen ott volt, amikor először táncoltak. Akkor nem tudta, hogy ki az csak a füstös illatát érezte, de amint meglátta kéken izzó szemét elborult az agya. Most is izzik a félvér szeme. Vágy és hatalmas éhséget fedezet fel benne. A gondolat megmosolyogtatta. Rá vágyik. Egyedül rá éhezik. Szája egyre közelebb és közelebb ért a férfihoz, végül Dum tette meg a lépést. Csípőjük egy ütemre mozogtak. Kezük bejárta egymás testét, de végül mindig ugyan arra a helyre mentek vissza. Dum a lány derekát fogta. Suzanne pedig a fekete fürtökbe fúrta kezét és hozzányomta annak fejét az övéhez. Nyelvük is táncolt. Egy ősi dalra, amit csak ők hallottak.
Egész éjjel táncoltak. Su fáradt volt, de nem csak a tánctól, hanem a testéből távozott életenergiától, amit Dum bekebelezett belőle. Ezért billegve karolt a férfiba, aki még mindig bódult állapotban kísérte a szobájába. Az út során dudorásztak, vagy egy-két tánclépéssel szórakoztak, de amint beléptek a szobába, újra egymás szájára és testére tapadtak. Su tépte, szaggatta a férfi barna ingét, amit a tündéktől kapott. Dum sem tétlenkedett, az átlátszó anyagot egy rántással letépte, majd a melltartónak szentelte minden figyelmét. Suzanne addigra már a férfi nadrágját is letépte és szaggatott lélegzettel várta a férfi következő lépését. Lábuk beleütközött az ágy szélébe. Már csak ki kellet volna kapcsolnia a félvérnek a melltartót, amikor is az ütközés lendületétől az ágyra estek.
Szemük lecsukódott.
Hangosan felnyögtek.
Végül légzésük egyenletessé vált.
A szukkubusz és a vérfarkas elaludt.
Nem túl nőiesen felhorkantam. Azok a szempáraktól felállt a szőr a hátamon. Amint elkészültem a tündelányok elrángattak ide. Persze elkezdtek kiabálni, hogy én a világok megmentője megjött. Mindenki engem nézett. Mintha csak egy kirakati bábu lennék. A nők lenéztek és féltékenység rejlett tekintetükben, míg a férfiak úgy néztek rám, mint az emberi nők a vadi új cipőre. Egyszerűen meg kellet szerezni, hogy villoghass vele. Az elején próbáltam kedvesen lekoptatni őket, de eztán belefáradtam és inkább rájuk vicsorogtam vagy morogtam. A figyelemnek hála túlságosan is elfáradtam, már nem volt erőm elüldözni a fekete hajú elfsrácot.
-Ja.
A számban lévő édes italtól nehezen tudtam beszélni. Elkezdett a nyelvem zsibbadni.
-Tudod nagyon jól áll neked a mi ruhánk. Igazán sexy.
Nem tudom, hogy ki ő és a hirtelen tompultságtól már nem is érdekelt. Hideg selymes keze rásimult csupasz karomra, majd egészen a vállamig csúsztatta azt. Tekintetem a parkett szélére téved. Dum körül már négy lány állt, mindegyik az ő figyelmét akarta, de a félvér nem figyelt rájuk, mert engem nézett. Engedtem a húzásnak, amit mindig érzek amikor a közelemben van. Nem is éreztem, hogy a tünde simogató karja már nincs rajtam. Csak a lábam mozgását érzékeltem amik egyre közelebb és közelebb vittek a szukkubuszhoz.
-Dum.
Rekedt suttogásomra felcsillant a szeme. Akar és tudja hogy én is akarom. Kinyújtottam felé a kezemet és vártam. A tündelányok kuncogva néztek le, nem hitték hogy a szexéhes démon egy vérfarkas kérését elfogadja. De Dum így tett. Kiszabadította magát és megfogta a kezem. Gyengéden megszorítottam és a táncparkett közepére hátráltam vele. Mikor megálltam megszüntettem a közöttünk lévő távolságot, majd a zenére kezdtem el ringatni a csípőm. A hold énekelt az erdővel. Fehéren izzó égitest ősi dalt kántál, míg az erdő búja és forró ritmust ad. Nem tudom, hogy hogyan hallhattam őket egyszerre, mintha egy szerelmespár történetét hallanám. A gondolataim hamar elhomályosodtak. Csak a testem mozgása és Dum forró testét éreztem. Kacérkodtam, táncoltam. Észrevette, hogy valami nem stimmel velem. Óvón megfogta a kezemet, hogy rá nézzek.
-Su, jól vagy?
Aggódik értem, hát nem aranyos?! Lágyan rámosolygok és sokkal közelebb lépek hozzá.
-Remekül.
Rekedtes hangomra megdermed és hátrébb akar lépni, de én nem engedem, gyorsan megfogom a tarkóját és a számhoz vezetem a száját. Csókom, könnyed, puha és rövid volt. Mikor elhúzódtam tőle tartottam vele a szemkontaktust. Két színű szemében éget a vágy. Akarata ellenére, megnyalta a száját és ezzel együtt minden ellenállása elszállt.
A félvér nem tudta, hogy miért viselkedik így a lány, De amint megérezte a nyelvén ajkának ízét már tudta. Ingerfokozó. A tündék egyik legjobb játékszere. Egy átlagos lénynek elég volt egy csepp belőle és máris elveszett. Fő érzékszervek kiélesednek, ahogy az érzések is, legyenek azok elfojtottak vagy nyíltak. Igen veszélyes, hogy ha az áldozat elfojtott negatív érzései vannak a tünde felé és puk! A tünde halott, áldozata pedig másnaposan fekszik annak vérében. A démonok is az ilyen "egyszerű" lényekhez tartoztak, de a vérállatok nem. Mivel nekik gyors az anyagcseréjük legalább a tízszeresét meg kell kapniuk. A vörös hajú farkas felemelte a kezét és a két ősi dalra kezdett el táncolni. Mindenki őt nézte. Lenge ruhája gyakorlatilag nem is takarta. Haját kiengedve hagyták, de csillogó fények bukkantak ki belőle. Száját kifestették, hogy a férfiakat csókjára csábítsa. És a szemeit sötét színekkel keretezték, amitől még gyönyörűbb lett. Legalább is Dum így gondolta. Elborzasztotta a gondolat, hogy aki adta neki az italt, nem csak beszélgetni akart a lánnyal. Haragra gerjedt, már indult volna, hogy minden szingli tünde férfit porrá égessen, amikor a lány megint hozzádörgölőzve táncolt. Suzanne látta a férfi szemében a gyilkolási vágyat. Úgy gondolta hogy tennie kellene valamit. Amint teste a férfiéhoz ért megváltozott minden. Hirtelen ott volt, amikor először táncoltak. Akkor nem tudta, hogy ki az csak a füstös illatát érezte, de amint meglátta kéken izzó szemét elborult az agya. Most is izzik a félvér szeme. Vágy és hatalmas éhséget fedezet fel benne. A gondolat megmosolyogtatta. Rá vágyik. Egyedül rá éhezik. Szája egyre közelebb és közelebb ért a férfihoz, végül Dum tette meg a lépést. Csípőjük egy ütemre mozogtak. Kezük bejárta egymás testét, de végül mindig ugyan arra a helyre mentek vissza. Dum a lány derekát fogta. Suzanne pedig a fekete fürtökbe fúrta kezét és hozzányomta annak fejét az övéhez. Nyelvük is táncolt. Egy ősi dalra, amit csak ők hallottak.
Egész éjjel táncoltak. Su fáradt volt, de nem csak a tánctól, hanem a testéből távozott életenergiától, amit Dum bekebelezett belőle. Ezért billegve karolt a férfiba, aki még mindig bódult állapotban kísérte a szobájába. Az út során dudorásztak, vagy egy-két tánclépéssel szórakoztak, de amint beléptek a szobába, újra egymás szájára és testére tapadtak. Su tépte, szaggatta a férfi barna ingét, amit a tündéktől kapott. Dum sem tétlenkedett, az átlátszó anyagot egy rántással letépte, majd a melltartónak szentelte minden figyelmét. Suzanne addigra már a férfi nadrágját is letépte és szaggatott lélegzettel várta a férfi következő lépését. Lábuk beleütközött az ágy szélébe. Már csak ki kellet volna kapcsolnia a félvérnek a melltartót, amikor is az ütközés lendületétől az ágyra estek.
Szemük lecsukódott.
Hangosan felnyögtek.
Végül légzésük egyenletessé vált.
A szukkubusz és a vérfarkas elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése