Egy új világ vagy még sem? 45

45. fejezet

Mikor felébredtem azt sem tudtam, hogy hol vagyok. De tényleg! Megmernék esküdni rá, hogy tegnap egy világos kék szobát kaptam, de most egy halvány rózsaszín szobában fekszek és nézem a plafont. A fenébe az átkozott italaikkal! Mindkét tenyeremmel megdörzsöltem az arcomat és mélyeket lélegeztem. Legalább már nem vagyok éhes. .....NEM VAGYOK ÉHES!!!!! Ez nem lehet! Amióta megismertem nem tudtam ránézni egy élőlényre sem, így nem tudtam csillapítani az éhségemet. Mégis ki...! Mormogó hangra lettem figyelmes. A fenébe a csaj még mindig mellettem van! Még sosem éreztem ilyen pánikot. Egyáltalán nem éreztem pánikot! Általában én szoktam okozni más férfiaknak, nem saját magamnak! És az benne a legrosszabb, hogy még ha el is tüntetném a csajt attól még Su kiszagolná. Elcsesztem! Kibaszottul elcsesztem! Most már semennyi esélyem sincs, hogy végre megszerezzem! 

-Valaki húzza el a függönyt!

Ez a rekedtes lágy hang. Nem lehet! Oldalra fordítottam a fejemet, ahol a női alak feküdt. Haja tűzpiros volt csak a hajtőnél volt mást színű, az ugyanis sötétebb színű volt. Ez csakis ő lehet. Su arcát fúrta a párnájába, amit szorosan ölelt. Megkönnyebbülésemben majdnem elkezdtem nevetni, amikor valami puha szőrös dolog simult a lábamra. Még a levegő is bennem rekedt. Felemeltem a fejem és a lehető legszörnyűbb dolgokra gondoltam, de amit a lábamon láttam megkönnyebbültem. Hamuszürke farkasfarok simogatta a lábam. Fejem visszahanyatlott a párnára. 

-Hah, ez csak egy farok!

Az nem lehet! Gyorsan felültem és megfogtam a bundás farkat. Olyan puha és olyan szép. Lassan simogattam, mire elkezdett sóhajtozni. A fenébe ez tényleg az ő farka! A rózsaszín lepedő, amit takarónak használtunk gyűrötten fedte be a hátát egészen a fenekéig és a távolabbik lábát. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy tényleg az övé. A szukkubusz bujábbnál bujább gondolatokkal tömte tele a fejemet, amitől megremegtek az ujjaim és kénytelen voltam nagyot nyelni. Amint szabaddá tettem a fenekét hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Suzanne ugyanis bugyiban volt. Hála az égieknek! A farka tövénél a könnyű anyag lecsúszott, így kényelmesen mozoghatott. Már éppen vissza akartam takarni, amikor is mély morgásra ledermedtem. Su nem fordult meg, csak a fejét mozdította el annyira, hogy kitudjon látni a válla fölött.
-Te mégis mi a faszt csinálsz?!
Újra nyeltem, persze ennek is hangja volt a csendes szobában.
-Öhm. Betakarlak?
Bizonytalan kérdésemre valami megvillant a szemébe. Ebből baj lesz. Amint kigondoltam, a kedves farkaslányka már mozdult is. Értetlenül pislogtam felfelé, hanyattfekve. Felettem a vörös szépség haragos tekintettel bámult.
-Mégis hogy képzeled, hogy már megint engedély nélkül besétálsz a szobámba! Sőt most már az ágyamba is beszöktél te alávaló szukkubusz!
-Su...
-Hallgass! Ne merj megszólalni, úgy sem hinnék neked! A célod úgy is megint az lenne, hogy megbocsátsak és aztán újra próbálkozhass az életerőmből táplálkozni! De tudod mit Dum?!
Közelebb hajolt hozzám és sexy suttogó hangon fejezte be monológját.
-Ebből nem eszel!
-Befejezted?
-De be ám!                                           
Elégedetten ült rá a csípőmre és mellei előtt karba tette a kezét.
-Oké, akkor most én mondanék két dolgot.
Szemét forgatta és elégedetten mosolygott.
-Halljuk!
-Farkas füled és farkad nőt.
Suzanne hisztérikusan felnevetett, de a farka éppenséggel kettőnk közé libbent, amitől abbahagyta és lenézet az új végtagjára.
-Édes Istenem!
Azonnal felpattant rólam és a falhoz állított tükörhöz sietett. Én nem mozdultam, csak a szememmel követtem.

Nem nem! Ez nem lehet! Még Kellannek sem sikerült ebben a formában megjelennie. De nekem sikerült némi tünde italtól! Ó ez nem jó! Ez nagyon nem jó!
-Azonnal vissza kell változnom! Ebből még nagyobb gondjaim is lehetnek!
-Ugyan miért? Csak a leghatalmasabb vérállatok tudnak köztes állapotba változni. Neked sikerült örülnöd kéne.
Mindkét kezemmel a hajamba túrtam és meghúztam a fürtöket, de még a fajdalom sem segített. Haragosan és kétségbeesetten néztem az ágyamban fekvő bűnre csábító démont.
-Hát éppen ez az! Jelöltek Alfának! Ha kitudódik, hogy megtudtam csinálni az átváltozást, biztosan engem fognak választani!
-És ebben mi a gond?
-Kettő. Két rohadt gond van! Az egyik az, hogy hamarosan háború lesz, nem érek rá én még vérfarkaspolitikára!
-És a másik?
-A másik pedig talán a legfontosabb. Én nem e világi vagyok. Nem élhetek itt. Nem maradhatok. Amint vége a háborúnak visszatérek a hazámba.
Dum kimászott a hatalmas ágyból és felém sétált. Csak egy fekete testre simuló boxert viselt, ha nem lennék ennyire kétségbeesett azt mondanám hogy nyami. Behajlított ujjaival végig simított az arcomon, majd szorosan megölelt.
-A te világodban nincsenek vérfarkasok és nem maradhatsz állandóan emberi formában. Az olyan lenne, mintha örökre bezárnád magad és hidd el az maga lenne a pokol.
Visszaöleltem. Csak egy percig akartam érezni biztonságot nyújtó közelségét, meleg bőrét, füstös illatát, de ezt nem engedhetem meg magamnak.Felnéztem azokba a csodálatos szemekben, majd megnyugodott hangon szóltam.
-Én már voltam ott és ha az kell hogy épségben tudhassam a családomat ám legyen.