24.fejezet
Egyik tetőről a másikra ugráltam. A cserepek éles hangjára összeszorítottam a fogaimat. Gyerünk megy ez neked jobban is! Óvatos puha léptekkel szeltem át a cserepek sokaságát. Belégzés, kilégzés. Annyira előredöntöttem a törzsemet, hogy szinte vízszintesbe kerültem a földdel. A nap egyre magasabbra járt. Nem folytathatom így. Ha eddig Anglia lakosai nem vettek volna észre hát akkor mostanra igen. Két ház között kötelek voltak kifeszítve, amiken ruhákat szárítottak Tökéletes! Elvettem egy barna szakadt kabátot, ami a bokámig ért. Egy sapkát, amit egy alvó hajléktalantól loptam. Hajamat sapkám alá rejtettem, kabátom csak úgy szárnyalt a szélben, ahogy futottam. Megbámultak, de nem foglalkoztak velem sokáig. Csak egy megbolondult csavargót láttak bennem, aki valami elől fut vagy valami után. A büdös halszagot már nem éreztem, de az emberi végtermékek bűze még mindig az orromban volt. Nem sokban különbözök Japántól. Már láttam a kocsit. Hatalmas vaskerítés kapujához értek, ami előttük kinyílt, így meg sem állva tovább hajtott a kocsis. Már éppen csukták volna be, amikor felgyorsítottam és még idejében beszöktem. A két férfi utánakiabált, de én nem törődtem velük. Csak futottam és futottam. A kocsi megállt egy hatalmas fehér ház előtt. A kocsis leszállt a kocsiról és ajtóhoz sietett, hogy kinyithassa azt. Mögöttem két férfi sietett. Ezek mégis mit akarhatnak? Azt gondoltam, hogy a bőröndökért mennek, de tévedtem, ugyanis lassítás nélkül szaladtak felém. Ó-ó! Kergetőzésünkre, mély morgóhang vetett végett.
-Elég! Mégis mi a fenét csináltok?!
-Mylord! Ez a tolvaj beszökött a birtokra!
Mindhárom férfi rám bámult, mire sóhajtottam és levettem a sapkám. Szőke hajam a hátamra omlott, majd meghajoltam.
-Elnézést Mylord, hogy gondot okoztam, úgy gondoltam, hogy ha az itteni szokásnak megfelelően öltöznék, nem keltenék nagy feltűnést.
-Paul, Donald, ő itt Inuka a vendégeim szolgája. Rendezzetek be neki egy szobát és szóljatok a szobalányoknak, hogy két vendégszobát is készítsenek elő!
-Iigenis uram!
A két férfi elsietett. Nem sétáltak fel a lépcsőn, hanem a hatalmas ház mellet elszaladtak. Úgy néz ki, hogy nem csak egy bejárata van a háznak. Már mindenki kiszállt a kocsiból, a kocsis poggyászainkat (már amennyi van), lepakolta. A hatalmas kétszárnyú bejárati ajtó hirtelen kinyílt és egy szőke hajú asszony száguldott le a lépcsőkön. A kapitány kihúzta magát, izmait megfeszítette, amik kidudorodtak a kabátja alól. Mint egy szikla. Csinos angol ruhába öltözött idős nő, aki annyi idős lehetett mint férje, annak karjaiba vetette magát. Mindkettejük szeme csillogott a boldogságtól, de .. mégis volt bennük valami szomorkás fény is.
-Kedvesem... vendégeink vannak.
Szépséges asszony elengedte férjét és illemtudón pukedlizte.
-Elnézéseteket kérem. A nevem Annabell Flór Wilkinson. A férjemet ugyebár ismeritek Lord John Wilkinsont. Az ő nevébe is mondhatom, hogy legyetek üdvözölve az otthonunkban.
Jiro-san előrelépett és az etikettnek megfelelően meghajolt.
-Köszönjük Mylady. Nem tudjuk elégszer elmondani, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy ideiglenesen befogadnak.
-Már mondtam Jiro nem kell hálálkodni.
-Mylady had mutassam be feleségemet Yukot.
-Mylady.
Gazdám is meghajolt majd barátságosan rájuk mosolygott. A görcs, ami a vállamban volt, hirtelen elmúlt. Hu, minden simán megy. Inu kiugrott a kocsiból és a lábamhoz telepedett.
-És ők kicsodák?
-Mylady! Ők az én szolgálóim, Inuka és Inu.
-Értem.
A Mylady sokáig bámult minket az illendőnél, de hamar elkapta rólunk a tekintetét. Vártuk gazdám utasítását. Már mindenki a lépcsőn volt, de Yuko gazdám megállt és ránk nézett.
-Mylord! Megengedi, hogy Inu és Inuka körbejárják a birtokot?
-Persze, csak ne csináljanak galibát!
-Hallottátok, nyomás!
Mélyen meghajoltunk, addig amíg be nem mentek. Megropogtattam a nyakamat és az ujjaimat.
-Nos, ideje átfésülni a terepet. Gyere Inu!
Fáradtan feküdtem az egyik fa ágán, tökéletes takarásban. A szél kellemes illatokat hozott. Néhány méterrel tőlem egy hatalmas virágoskert volt, ahol egy fiatal cselédlány metszette a rózsákat. Hosszú barna haját egyszerű kontyba kötötte, szabadon hagyva nyakát. Izzadságtól nedves homlokát megtörölte a kézfejével, majd folytatta tovább a metszést. Mikor abbahagyta ruhájának zsebébe rakta a metszőollót és hatalmas csokorba fogta a rózsaszálakat. Vörös és rózsaszín színük csak úgy tündökölt a délelőtti napfényben. Kíváncsian néztem, hogy merre megy és ezért nem vettem észre, hogy a mozdulatomtól az ág megrezegteti zöld leveleit. A cseléd riadtan megfordult és a fám felé nézett.
-Ki van ott?!
Légzésemet lassítottam koncentráltam. Meglepetésemre a lány nem ment tovább, inkább felém sétált. A fenébe! suttogó hangomra Inu felkapta a fejét a fám melletti bokorból.
-Menj hozzá!
Halk parancsomra reagálva, kiugrott a bokorból és a virágot szorongató lány felé sétált. Nem ijedt meg, inkább meglepődött. A nálam nem sokkal idősebbnek tűnő lány kedvesen rámosolygott a halálos társamra, majd lágy hangon szólt hozzá.
-Hát te mégis, hogy kerülsz ide? Kiszöktél a karámból? Na gyere a többiek már biztosan keresnek!
A lány megfordult és elindult az istálló felé. Inu még megfordult, tudtam egyenesen rám néz.
-Kövesd!
Hű társam visszafordult és elszaladt. Elégedetten ültem lovaglóülésben a vastag ágon. A madarak új dalt énekeltek. Mégis valahonnan olyan ismerősen csenget. Egy ablak kinyílt, lágy női hangokat sodort a szél.
-Inuka!
Nevemre felkaptam a fejemet és a kinyílt ablakot szuggeráltam. Egy jelre vártam, hogy azon az ablakon belül a gazdám szólított e. A szél belibbenhetett a szobába, mert hollófekete hajszálakat láttam táncolni a széllel. Nem habozva leugrottam az ágról és a ház hézagainak segítségével és a közreeső párkányok által felszöktem a nyitott ablakba, ahol guggolva figyeltem a szobában lévőket. Jobb kezemmel fogtam kardom tokját, míg a másikkal katanám nyelét. Jelenlétemre két szolgálólány felsikítottak.
-Hölgyeim kérem! Ő itt csak Inuka, az én személyi testőröm és szolgálóm. Gyere be!
Leugrottam a párkányról és körbenéztem a szobában. Egy hálószobában voltunk. Jobboldalt egy hatalmas ágy volt, legalább öt ember elfért volna benne. Az ággyal szemben a falhoz állítottak egy sminkes asztalt kicsi székével, amit két óriási kinyitható szekrények zárták közre. A szoba kellemes narancsszínben pompázott. A plafonon csillogó lámpa lógott, ami inkább csillár volt.
-Miben lehetek szolgálatára gazdám?
-A hölgyek elkészítették a fürdő vizemet szeretném, hogy ha segítenél. Majd az itteni szokásnak megfelelően segítenél felöltözni.
Mélyen meghajoltam gazdám előtt.
-Ahogy óhajtja, gazdám!
A jobb oldalamon nyitva volt egy ajtó, gazdám afelé fordult és bement. Néhány lépésre tőle lemaradva követtem. A két szolgálólány döbbenten néztek rám.
-Elnézést Mylady, de a mi szokásainknál nem illendő, hogy egy férfi szolgáló végezzen ilyen dolgokat.
Gazdám felnyúlt a hajába tűzött hajtűkért, amit egy rántással ki is húzott a fekete hajszálak közül. Hosszú fekete hajzuhataga ruhája hátát verdeste, arca kipirult mégis eltökéltség csillogott barna tekintetében.
-Ebben az esetben nem teszek kivételt. Inuka!
Előrébb léptem és kioldottam gazdám kimonojának selyemövét. A lágy anyagot a hozzám legközelebb álló kék szemű lánynak adtam, majd gyengéden, szinte nem érintve az anyagot levetkőztettem. Utoljára fehér zokniját és szandálját hagytam. Amint azoktól is megszabadítottam. Kezemet nyújtottam felé, hogy betudjam segíteni a mögöttem lévő hófehér kádba, amiben gőzölgő víz volt. Nem a gazdámat néztem, hanem azt a lányt aki megakarta mondani gazdámnak, hogy mi helyes és mi nem. Arca szeplős volt, arca kerek, ahogy a teste is. Nem volt gömböc, de volt rajta némi felesleg. Haja enyhén zsíros kontyba volt feltűzve, ami jóval sötétebbé tette sötétbarna haját. Ahogy bámultam arca egyre pirosabb lett, míg végül zavarában lehajtotta fejét és a szobába elhelyezett asztalhoz lépett, amin rengeteg illatszer volt. Az egyiket felvette és odahozta. Szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.
-Az micsoda!
-Illóolaj. Pár csepp a vízbe és csak úgy illatozik tőle a bőr.
A másik kék szemű szolgáló is bólogatott.
-Selymessé teszi a hajat és puhává a bőrt.
-Mutasd!
Elvettem az üvegcsét és beleszagoltam. Mindhárom nő követte mozdulataimat. Az olajnak kamilla és némi gyógyvirág illatát éreztem, de nem olyan erősen mintha gyógyszer lenne. Kisujjamat belemártottam, majd kihúztam. Az ujjam csillogott az olajtól. Nem érzek semmit. Az olaj nem mérgezett. Biccentettem egyet és visszaadtam a lánynak. Megmosdattuk, majd megszárítottuk a gazdámat. Az elején még zavarban voltak a jelenlétemben, de ez idővel később megszűnt. Visszamentünk a szobába és a gazdám derekára fűztük a fűzőjét. Diane a gömbölyded szolgálólány egyre szorosabbra és szorosabbra húzta a vastag anyagot, hogy minél karcsúbb legyen gazdám dereka.
-Istenem, nem kapok levegőt!
-Túlzásba viszed! A gazdámnak tökéletes alakja van! Nincs szüksége, hogy összepasszírozza a ruhája!
Ellöktem Dianet és kilazítottam a fűzőt, de csak annyira, hogy kényelmesen tudjon lélegezni.
-Így már jobb, gazdám?
-Igen, köszönöm.
Alice a kék szemű szolgálólány kiválasztott egy lila ruhát, amit fel is adta a gazdámra. Távolabb léptünk, hogy megcsodáljuk gazdámat.
-Gyönyörű!
-A gazdám mindenben szép! De most még a legdíszesebb kimonóját is felülmúlja.
Yuko gazdám elégedetten forgott és nézegette magát a tükörben. A ruhája egyszerű volt, mégis a fekete hajával és a hófehér bőrével tündökölt.
-Nekem is tetszik.
-Mylady, az úrnőnk várja egy csésze teára még az ebéd előtt.
-Nagyszerű, köszönöm Alice! Menjünk, ne várattassuk meg!
-Elég! Mégis mi a fenét csináltok?!
-Mylord! Ez a tolvaj beszökött a birtokra!
Mindhárom férfi rám bámult, mire sóhajtottam és levettem a sapkám. Szőke hajam a hátamra omlott, majd meghajoltam.
-Elnézést Mylord, hogy gondot okoztam, úgy gondoltam, hogy ha az itteni szokásnak megfelelően öltöznék, nem keltenék nagy feltűnést.
-Paul, Donald, ő itt Inuka a vendégeim szolgája. Rendezzetek be neki egy szobát és szóljatok a szobalányoknak, hogy két vendégszobát is készítsenek elő!
-Iigenis uram!
A két férfi elsietett. Nem sétáltak fel a lépcsőn, hanem a hatalmas ház mellet elszaladtak. Úgy néz ki, hogy nem csak egy bejárata van a háznak. Már mindenki kiszállt a kocsiból, a kocsis poggyászainkat (már amennyi van), lepakolta. A hatalmas kétszárnyú bejárati ajtó hirtelen kinyílt és egy szőke hajú asszony száguldott le a lépcsőkön. A kapitány kihúzta magát, izmait megfeszítette, amik kidudorodtak a kabátja alól. Mint egy szikla. Csinos angol ruhába öltözött idős nő, aki annyi idős lehetett mint férje, annak karjaiba vetette magát. Mindkettejük szeme csillogott a boldogságtól, de .. mégis volt bennük valami szomorkás fény is.
-Kedvesem... vendégeink vannak.
Szépséges asszony elengedte férjét és illemtudón pukedlizte.
-Elnézéseteket kérem. A nevem Annabell Flór Wilkinson. A férjemet ugyebár ismeritek Lord John Wilkinsont. Az ő nevébe is mondhatom, hogy legyetek üdvözölve az otthonunkban.
Jiro-san előrelépett és az etikettnek megfelelően meghajolt.
-Köszönjük Mylady. Nem tudjuk elégszer elmondani, hogy mennyire hálásak vagyunk, hogy ideiglenesen befogadnak.
-Már mondtam Jiro nem kell hálálkodni.
-Mylady had mutassam be feleségemet Yukot.
-Mylady.
Gazdám is meghajolt majd barátságosan rájuk mosolygott. A görcs, ami a vállamban volt, hirtelen elmúlt. Hu, minden simán megy. Inu kiugrott a kocsiból és a lábamhoz telepedett.
-És ők kicsodák?
-Mylady! Ők az én szolgálóim, Inuka és Inu.
-Értem.
A Mylady sokáig bámult minket az illendőnél, de hamar elkapta rólunk a tekintetét. Vártuk gazdám utasítását. Már mindenki a lépcsőn volt, de Yuko gazdám megállt és ránk nézett.
-Mylord! Megengedi, hogy Inu és Inuka körbejárják a birtokot?
-Persze, csak ne csináljanak galibát!
-Hallottátok, nyomás!
Mélyen meghajoltunk, addig amíg be nem mentek. Megropogtattam a nyakamat és az ujjaimat.
-Nos, ideje átfésülni a terepet. Gyere Inu!
Fáradtan feküdtem az egyik fa ágán, tökéletes takarásban. A szél kellemes illatokat hozott. Néhány méterrel tőlem egy hatalmas virágoskert volt, ahol egy fiatal cselédlány metszette a rózsákat. Hosszú barna haját egyszerű kontyba kötötte, szabadon hagyva nyakát. Izzadságtól nedves homlokát megtörölte a kézfejével, majd folytatta tovább a metszést. Mikor abbahagyta ruhájának zsebébe rakta a metszőollót és hatalmas csokorba fogta a rózsaszálakat. Vörös és rózsaszín színük csak úgy tündökölt a délelőtti napfényben. Kíváncsian néztem, hogy merre megy és ezért nem vettem észre, hogy a mozdulatomtól az ág megrezegteti zöld leveleit. A cseléd riadtan megfordult és a fám felé nézett.
-Ki van ott?!
Légzésemet lassítottam koncentráltam. Meglepetésemre a lány nem ment tovább, inkább felém sétált. A fenébe! suttogó hangomra Inu felkapta a fejét a fám melletti bokorból.
-Menj hozzá!
Halk parancsomra reagálva, kiugrott a bokorból és a virágot szorongató lány felé sétált. Nem ijedt meg, inkább meglepődött. A nálam nem sokkal idősebbnek tűnő lány kedvesen rámosolygott a halálos társamra, majd lágy hangon szólt hozzá.
-Hát te mégis, hogy kerülsz ide? Kiszöktél a karámból? Na gyere a többiek már biztosan keresnek!
A lány megfordult és elindult az istálló felé. Inu még megfordult, tudtam egyenesen rám néz.
-Kövesd!
Hű társam visszafordult és elszaladt. Elégedetten ültem lovaglóülésben a vastag ágon. A madarak új dalt énekeltek. Mégis valahonnan olyan ismerősen csenget. Egy ablak kinyílt, lágy női hangokat sodort a szél.
-Inuka!
Nevemre felkaptam a fejemet és a kinyílt ablakot szuggeráltam. Egy jelre vártam, hogy azon az ablakon belül a gazdám szólított e. A szél belibbenhetett a szobába, mert hollófekete hajszálakat láttam táncolni a széllel. Nem habozva leugrottam az ágról és a ház hézagainak segítségével és a közreeső párkányok által felszöktem a nyitott ablakba, ahol guggolva figyeltem a szobában lévőket. Jobb kezemmel fogtam kardom tokját, míg a másikkal katanám nyelét. Jelenlétemre két szolgálólány felsikítottak.
-Hölgyeim kérem! Ő itt csak Inuka, az én személyi testőröm és szolgálóm. Gyere be!
Leugrottam a párkányról és körbenéztem a szobában. Egy hálószobában voltunk. Jobboldalt egy hatalmas ágy volt, legalább öt ember elfért volna benne. Az ággyal szemben a falhoz állítottak egy sminkes asztalt kicsi székével, amit két óriási kinyitható szekrények zárták közre. A szoba kellemes narancsszínben pompázott. A plafonon csillogó lámpa lógott, ami inkább csillár volt.
-Miben lehetek szolgálatára gazdám?
-A hölgyek elkészítették a fürdő vizemet szeretném, hogy ha segítenél. Majd az itteni szokásnak megfelelően segítenél felöltözni.
Mélyen meghajoltam gazdám előtt.
-Ahogy óhajtja, gazdám!
A jobb oldalamon nyitva volt egy ajtó, gazdám afelé fordult és bement. Néhány lépésre tőle lemaradva követtem. A két szolgálólány döbbenten néztek rám.
-Elnézést Mylady, de a mi szokásainknál nem illendő, hogy egy férfi szolgáló végezzen ilyen dolgokat.
Gazdám felnyúlt a hajába tűzött hajtűkért, amit egy rántással ki is húzott a fekete hajszálak közül. Hosszú fekete hajzuhataga ruhája hátát verdeste, arca kipirult mégis eltökéltség csillogott barna tekintetében.
-Ebben az esetben nem teszek kivételt. Inuka!
Előrébb léptem és kioldottam gazdám kimonojának selyemövét. A lágy anyagot a hozzám legközelebb álló kék szemű lánynak adtam, majd gyengéden, szinte nem érintve az anyagot levetkőztettem. Utoljára fehér zokniját és szandálját hagytam. Amint azoktól is megszabadítottam. Kezemet nyújtottam felé, hogy betudjam segíteni a mögöttem lévő hófehér kádba, amiben gőzölgő víz volt. Nem a gazdámat néztem, hanem azt a lányt aki megakarta mondani gazdámnak, hogy mi helyes és mi nem. Arca szeplős volt, arca kerek, ahogy a teste is. Nem volt gömböc, de volt rajta némi felesleg. Haja enyhén zsíros kontyba volt feltűzve, ami jóval sötétebbé tette sötétbarna haját. Ahogy bámultam arca egyre pirosabb lett, míg végül zavarában lehajtotta fejét és a szobába elhelyezett asztalhoz lépett, amin rengeteg illatszer volt. Az egyiket felvette és odahozta. Szólásra nyitotta a száját, de én megelőztem.
-Az micsoda!
-Illóolaj. Pár csepp a vízbe és csak úgy illatozik tőle a bőr.
A másik kék szemű szolgáló is bólogatott.
-Selymessé teszi a hajat és puhává a bőrt.
-Mutasd!
Elvettem az üvegcsét és beleszagoltam. Mindhárom nő követte mozdulataimat. Az olajnak kamilla és némi gyógyvirág illatát éreztem, de nem olyan erősen mintha gyógyszer lenne. Kisujjamat belemártottam, majd kihúztam. Az ujjam csillogott az olajtól. Nem érzek semmit. Az olaj nem mérgezett. Biccentettem egyet és visszaadtam a lánynak. Megmosdattuk, majd megszárítottuk a gazdámat. Az elején még zavarban voltak a jelenlétemben, de ez idővel később megszűnt. Visszamentünk a szobába és a gazdám derekára fűztük a fűzőjét. Diane a gömbölyded szolgálólány egyre szorosabbra és szorosabbra húzta a vastag anyagot, hogy minél karcsúbb legyen gazdám dereka.
-Istenem, nem kapok levegőt!
-Túlzásba viszed! A gazdámnak tökéletes alakja van! Nincs szüksége, hogy összepasszírozza a ruhája!
Ellöktem Dianet és kilazítottam a fűzőt, de csak annyira, hogy kényelmesen tudjon lélegezni.
-Így már jobb, gazdám?
-Igen, köszönöm.
Alice a kék szemű szolgálólány kiválasztott egy lila ruhát, amit fel is adta a gazdámra. Távolabb léptünk, hogy megcsodáljuk gazdámat.
-Gyönyörű!
-A gazdám mindenben szép! De most még a legdíszesebb kimonóját is felülmúlja.
Yuko gazdám elégedetten forgott és nézegette magát a tükörben. A ruhája egyszerű volt, mégis a fekete hajával és a hófehér bőrével tündökölt.
-Nekem is tetszik.
-Mylady, az úrnőnk várja egy csésze teára még az ebéd előtt.
-Nagyszerű, köszönöm Alice! Menjünk, ne várattassuk meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése