Fakó és színek
Az életem eléggé unalmas, reggel felkelek utána iskolába
megyek majd hazamegyek tanulni és végül alszok. Silány és színtelen az efféle
élet. Ezért elhatároztam, hogy ma tenni fogok valamit. Tanulás után elmentem
sétálni a boltok között. Mindenhol egyforma emberek sétáltak a boltokban.
Legyenek szerelmes párok vagy csak egy baráti társaság nekem még így is
egyformáknak tűnnek. Már azon voltam, hogy inkább megfordulok és haza megyek
amikor finom péksütemény illat csapta meg az orromat. Egy aranyos kis cukrászda
bújt meg a ruhaboltokkal tömött utcába. Nem is tudom, hogy miért, de bementem
az otthonos boltba. A fiatal eladó kedvesen rám mosolygott.
-Üdvözlöm, segíthetek valamibe?
-Öhm, igen!
Körbenéztem a kis hűtőben, de mindegyik olyan volt, amit nem
szeretek. Őszintén nem is értem, hogy miért jöttem be, mert nem szeretem az
édes dolgokat.
-Esetleg van olyan ami nem édes?
A nő döbbent szemekkel nézet rám.
-Hát mivel ez egy cukrászda és a sütik édességnek
számítanak, így nem hiszem hogy tudok segíteni.
-Értem.
Zavaromban a pólóm alját szorongattam, de ekkor megjelent
egy idős hölgy.
-Niki meghoztam a süteményeket. Óh, jó napot segíthetünk
valamiben?
-Dóra, a hölgy egy nem édes süteményt kereset, de tudtommal
mi nem árulunk ilyet.
A Dóra nevű hölgy végignézet rajtam.
-
Kesernyés vagy savanyú süteményt keres?
-
Kesernyés.
-
Várj egy percet, addig ülj le!
Leültem az egyik asztalhoz és vártam. Pár perc múlva egy
szelet tortával jött vissza Dóra. Leült velem szemben és elém rakta a süteményt.
-
Étcsoki a piskóta, de a teteje fahéjjal van
megszórva …
Amíg mesélt addig én egy villával beleettem. A tortában
olvadt fahéjas csoki volt, ami olvadóssá tette a száraz piskótáját.
-
Isteni!
-
Igazán?! Valójában ez egy kísérleti recept,
őrülök, hogy ízlik.
Az ízek egyszerűen kiszínezték a világot. Mintha eddig egy
sötét dobozba lettem volna zárva és hirtelen megjelent volna rajta egy jókora
lyuk, amin keresztül kellemes fényárad, és én éheztem erre a fényre.
A kis cukrászdának kellemes hangulata volt. Az ablakon
kinézve láttam a boldog szerelmes párokat és a viháncoló, pletykálkodó
tinédzsereket. Minden olyan színes és intenzív lett. Csodálatos!
-Köszönöm.
Az eladólány furcsállva nézet rám, de Dóra csak megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézet.
-Nagyon szívesen.
Kifizettem a süteményt és már készültem elmenni, amikor Dóra hangja állított meg.
-Viszlát legközelebb!
A kilincsen tartva a kezem hátrafordultam és rámosolyogtam. A haza felé tartó utamat mosolyogva és álmélkodva tettem meg.
Ha úgy érzed az életed túl monoton és már nem vagy boldog, csak menj el sétálni keres új helyeket, új élményeket és máris boldog leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése