28. fejezet
Lihegve sétáltam fel a lépcsőn amikor az utamat Mia akadályozta.
-Valami gond van?
-Én öm...
-Mi!.
-A Mylord keres.
-Rendben és hol van?
-Az irodájában vár.
-Köszönöm.
Megkerülve őt siettem a dolgozószoba felé, közben egy zsebembe dugott szalaggal hátrakötöttem a hajam. Az ajtó előtt megálltam és kopogtam. A szobából hallátszódó hangok elhaltak.
-Szabad!
Gyorsan megigazítottam a ruhám, majd beléptem. Mylord az ajtóval szembeni íróasztalnál ült, mellette a Mylady állt. Nekem háttal egy férfi és az mellet a gazdám toporgott.
-Hivatott Mylord?
-Igen, igen! Az úr az én kutyáim kiképzője. Eddig még sosem volt rá példa, de a pár perccel ezelőtti esett, felháborított. Eltudná mesélni?
-Nincs mit mondanom, Mylord. Biztos vagyok benne, hogy a Mylady pontosan azt mesélte el, ami történ.
-Tudom, de szeretném a te változatodat is hallani.
-Ahogy óhajtja Mylord. Egy éles csattogó hangra lettem figyelmes az erdőből, így elindultam megnézni. Akkor láttam, hogy a kutyák oktatója ostorral próbálja fegyelmezni a kutyám.
-A tiédet?
-Igen, úgy gondoltam, hogy nem lenne helyes, hogy ha a birtokon vagy a lakáson kódorogna, ezért az ön kutyáihoz küldtem, hogy ne legyen belőle felfordulás.
-Értem, helyesen döntöttél. Donald! A két hölgy elmondása szerint és a testőré is megegyezik. Bántalmaztad, a vendégeim állatát és majdnem megsebesítetted a feleségemet. Ezt nem hagyhatom következmények nélkül!
Mylord rácsapott az asztalra, amitől az előttem álló férfi megrezzent.
-Mégis mi a fenét csináljak veled?!
-Mylord! Ha nem bánja ezt az incidenst elintézném.
-Hogyan?!
Gazdám megértőn nézett rám, majd átvette tőlem a szót.
-Tudja John úr, a mi kultúránkban igen kényesek vagyunk arra ami a miénk. Inu, Inuka-é, így ő felel érte. Mivel bántalmazták, ezért köteles Inuka megbüntetni azt, aki bántotta.
-Kisasszony azt még sem engedhetem, hogy bántsa a volt alkalmazottamat. Inkább hagyjuk a rendőrökre. Terméseztessen Donald már nem tartok igényt a szolgálataidra, ezért eltanácsollak.
-Kérem Mylord, nem! Csak ne hívja a rendőrséget! Nem bírnám ki!
-Uram, Inuka olyan büntetést tud szabni a férfira, hogy ne legyen.... bántódása.
Mélyen meghajoltam az úr előtt és most először a szemeibe néztem.
-Kérem uram, engedje meg, hogy ezt én magam intézzem!
-Legyen! De semmi testi sértés! Megértette?!
-Igen Mylord.
Megragadtam Donald karját és kiráncigáltam szobából. Miát a folyosón csíptem el, kezében a férfi ostora volt.
-Tökéletes időzítés Mia! Pont azt az ostort kerestem!
Kikaptam a lány kezéből és kivonszoltam a kertbe a vonagló férfit.
-Könyörülj rajtam! Kérlek!
-Hallgass!
Amint kiértünk a fűbe löktem. Éreztem, hogy a házban lévők tekintetei lyukat égetnek a hátamba.
-Inuka! Hozzám!
Pontosan egy perc múlva gyors iramba közeledett felénk a társam. Lihegve megállt előttem és a parancsomat várta.
-Két percet kapsz, aztán utánad indítom Inut, hogy levadásszon, majd én is elindulok ezzel az ostorral. Ha a kutya elkap a birtokon belül széttép, ha pedig én érlek utol...
Inuról levettem a szemem és a földön remegő férfira néztem.
-Ezzel a mocskos ostorral foglak verni, addig amíg csak egy véres húscafat nem lesz belőled! Most pedig indulj!
Donald pontosan 20 másodpercig bámult ránk, majd remegő lábaira állva futásnak eredt. Az ostorral csettintettem egyet majd még egyet. Az egy perc leteltével egy erősen csapott csapás után adtam ki a parancsot.
-Utána!
Inu Donald után sietett, majd én követtem.Az erdőn keresztül futottunk a kapuhoz, de ott már nem volt senki. Se Inu, se én nem kaptuk el az idomárt. Lassan sétálva mentünk vissza a házhoz. Meglepődésemre a gazdám várt ránk.
-Elkaptad?
-Sajnos nem gazdám.
-Ma szabadnapot adok neked.
-Hogyan?!
-Itt az ideje, hogy felderítsd a várost. Addig én és Annabell úrnő elmegyünk Dubarry Grófnéhoz.
-Értettem gazdám!
Mélyen meghajoltam és kiadtam parancsba Inunak, hogy várjon, amíg vissza nem jövök. A szobámba kerestem egy szabadidős ruhát. Szerencsémre a szekrényemet megtöltötték ruhákkal, így feltudtam venni egy tiszta inget egy barna kabáttal és egy kevésbé elegáns nadrágot is feltudtam venni. Feketére lakkozott cipőmet is egy strapabíróbb darabra váltottam. Ó igen! Hangtalanul kislisszoltam a házból és Inuval elindultunk a városba. Utunk egyenesen a kikötőben lévő kocsma volt. Az Örvény már most zajos volt. Csak három óra múlt, de már most tele van részeg férfiakkal. Morogtak és énekeltek tengeri balladákat. Ismerősöket kerestem, de félő hogy nagy feltűnést okozok ezért egy sarki asztalhoz ültem. Inu szorosan mellettem haladt, majd amint leültem ő is szorosan helyet foglalt a lábamnál. Csak pár perc telt el, amikor megindult felém egy nagy keblű vörös göndör hajzuhatagú nő.
-Szerbusz szépségem, mit hozhatok, magamon kívül?
A nő merészsége szórakoztatóan új volt. Még a japán utcai gésáktól sem hallottam volna, ilyen merészséggel beszélni.
-Igazán kedves magától. Hozzon két fogást a szakács legjobb kosztjából, de ne abból amiből az itteni részegeket eteti és egy korsó sört.
-Hát persze, máris hozom uram.
Elővettem a kabátom zsebemből egy cigarettát és egy gyufát. Számba vettem a híres dohányt és meggyújtottam. Nevetséges, hogy az angol népség mennyire óvatlan. Kuncogva szívtam mélyet a dohányból, majd kifújtam annak füstjét. Sörtől foltos ruhában egy újabb hölgy lépett hozzám aki a sörömet hozta.
-Köszönöm, hölgyem.
Pirospozsgású szőke hölgy pukedlizett és elsietett. Fiatal még nem csoda, hogy zavarban van. Az alapzsivajt, a konyháról jövő kiabálások harsogták túl. Egy zsíros kötényű idős termetes férfi csörtetett ki. Látványára még a dáridózók is abbahagyták a muzsikát. De az is lehet, hogy a kezében lévő véres bárdtól.
-Mégis ki merészeli lenézni a főztömet?!
-Ha a kajád is olyan lesz, mint a söröd, akkor én voltam!
Az égő cigarettával intettem a szakácsnak. Az idős férfi nagy lendülettel fordult felém. Mindenki visszafojtott lélegzettel nézte, ahogy a tulaj nagy lendülettel sietett az asztalomhoz, míg én csak a cigarettámat szívtam. Amint az asztalomhoz ért, a kését az asztalba vágta és dobbantott egyett.
-Állj fel, te büdös kölyök és ölelj már meg!
-Valami gond van?
-Én öm...
-Mi!.
-A Mylord keres.
-Rendben és hol van?
-Az irodájában vár.
-Köszönöm.
Megkerülve őt siettem a dolgozószoba felé, közben egy zsebembe dugott szalaggal hátrakötöttem a hajam. Az ajtó előtt megálltam és kopogtam. A szobából hallátszódó hangok elhaltak.
-Szabad!
Gyorsan megigazítottam a ruhám, majd beléptem. Mylord az ajtóval szembeni íróasztalnál ült, mellette a Mylady állt. Nekem háttal egy férfi és az mellet a gazdám toporgott.
-Hivatott Mylord?
-Igen, igen! Az úr az én kutyáim kiképzője. Eddig még sosem volt rá példa, de a pár perccel ezelőtti esett, felháborított. Eltudná mesélni?
-Nincs mit mondanom, Mylord. Biztos vagyok benne, hogy a Mylady pontosan azt mesélte el, ami történ.
-Tudom, de szeretném a te változatodat is hallani.
-Ahogy óhajtja Mylord. Egy éles csattogó hangra lettem figyelmes az erdőből, így elindultam megnézni. Akkor láttam, hogy a kutyák oktatója ostorral próbálja fegyelmezni a kutyám.
-A tiédet?
-Igen, úgy gondoltam, hogy nem lenne helyes, hogy ha a birtokon vagy a lakáson kódorogna, ezért az ön kutyáihoz küldtem, hogy ne legyen belőle felfordulás.
-Értem, helyesen döntöttél. Donald! A két hölgy elmondása szerint és a testőré is megegyezik. Bántalmaztad, a vendégeim állatát és majdnem megsebesítetted a feleségemet. Ezt nem hagyhatom következmények nélkül!
Mylord rácsapott az asztalra, amitől az előttem álló férfi megrezzent.
-Mégis mi a fenét csináljak veled?!
-Mylord! Ha nem bánja ezt az incidenst elintézném.
-Hogyan?!
Gazdám megértőn nézett rám, majd átvette tőlem a szót.
-Tudja John úr, a mi kultúránkban igen kényesek vagyunk arra ami a miénk. Inu, Inuka-é, így ő felel érte. Mivel bántalmazták, ezért köteles Inuka megbüntetni azt, aki bántotta.
-Kisasszony azt még sem engedhetem, hogy bántsa a volt alkalmazottamat. Inkább hagyjuk a rendőrökre. Terméseztessen Donald már nem tartok igényt a szolgálataidra, ezért eltanácsollak.
-Kérem Mylord, nem! Csak ne hívja a rendőrséget! Nem bírnám ki!
-Uram, Inuka olyan büntetést tud szabni a férfira, hogy ne legyen.... bántódása.
Mélyen meghajoltam az úr előtt és most először a szemeibe néztem.
-Kérem uram, engedje meg, hogy ezt én magam intézzem!
-Legyen! De semmi testi sértés! Megértette?!
-Igen Mylord.
Megragadtam Donald karját és kiráncigáltam szobából. Miát a folyosón csíptem el, kezében a férfi ostora volt.
-Tökéletes időzítés Mia! Pont azt az ostort kerestem!
Kikaptam a lány kezéből és kivonszoltam a kertbe a vonagló férfit.
-Könyörülj rajtam! Kérlek!
-Hallgass!
Amint kiértünk a fűbe löktem. Éreztem, hogy a házban lévők tekintetei lyukat égetnek a hátamba.
-Inuka! Hozzám!
Pontosan egy perc múlva gyors iramba közeledett felénk a társam. Lihegve megállt előttem és a parancsomat várta.
-Két percet kapsz, aztán utánad indítom Inut, hogy levadásszon, majd én is elindulok ezzel az ostorral. Ha a kutya elkap a birtokon belül széttép, ha pedig én érlek utol...
Inuról levettem a szemem és a földön remegő férfira néztem.
-Ezzel a mocskos ostorral foglak verni, addig amíg csak egy véres húscafat nem lesz belőled! Most pedig indulj!
Donald pontosan 20 másodpercig bámult ránk, majd remegő lábaira állva futásnak eredt. Az ostorral csettintettem egyet majd még egyet. Az egy perc leteltével egy erősen csapott csapás után adtam ki a parancsot.
-Utána!
Inu Donald után sietett, majd én követtem.Az erdőn keresztül futottunk a kapuhoz, de ott már nem volt senki. Se Inu, se én nem kaptuk el az idomárt. Lassan sétálva mentünk vissza a házhoz. Meglepődésemre a gazdám várt ránk.
-Elkaptad?
-Sajnos nem gazdám.
-Ma szabadnapot adok neked.
-Hogyan?!
-Itt az ideje, hogy felderítsd a várost. Addig én és Annabell úrnő elmegyünk Dubarry Grófnéhoz.
-Értettem gazdám!
Mélyen meghajoltam és kiadtam parancsba Inunak, hogy várjon, amíg vissza nem jövök. A szobámba kerestem egy szabadidős ruhát. Szerencsémre a szekrényemet megtöltötték ruhákkal, így feltudtam venni egy tiszta inget egy barna kabáttal és egy kevésbé elegáns nadrágot is feltudtam venni. Feketére lakkozott cipőmet is egy strapabíróbb darabra váltottam. Ó igen! Hangtalanul kislisszoltam a házból és Inuval elindultunk a városba. Utunk egyenesen a kikötőben lévő kocsma volt. Az Örvény már most zajos volt. Csak három óra múlt, de már most tele van részeg férfiakkal. Morogtak és énekeltek tengeri balladákat. Ismerősöket kerestem, de félő hogy nagy feltűnést okozok ezért egy sarki asztalhoz ültem. Inu szorosan mellettem haladt, majd amint leültem ő is szorosan helyet foglalt a lábamnál. Csak pár perc telt el, amikor megindult felém egy nagy keblű vörös göndör hajzuhatagú nő.
-Szerbusz szépségem, mit hozhatok, magamon kívül?
A nő merészsége szórakoztatóan új volt. Még a japán utcai gésáktól sem hallottam volna, ilyen merészséggel beszélni.
-Igazán kedves magától. Hozzon két fogást a szakács legjobb kosztjából, de ne abból amiből az itteni részegeket eteti és egy korsó sört.
-Hát persze, máris hozom uram.
Elővettem a kabátom zsebemből egy cigarettát és egy gyufát. Számba vettem a híres dohányt és meggyújtottam. Nevetséges, hogy az angol népség mennyire óvatlan. Kuncogva szívtam mélyet a dohányból, majd kifújtam annak füstjét. Sörtől foltos ruhában egy újabb hölgy lépett hozzám aki a sörömet hozta.
-Köszönöm, hölgyem.
Pirospozsgású szőke hölgy pukedlizett és elsietett. Fiatal még nem csoda, hogy zavarban van. Az alapzsivajt, a konyháról jövő kiabálások harsogták túl. Egy zsíros kötényű idős termetes férfi csörtetett ki. Látványára még a dáridózók is abbahagyták a muzsikát. De az is lehet, hogy a kezében lévő véres bárdtól.
-Mégis ki merészeli lenézni a főztömet?!
-Ha a kajád is olyan lesz, mint a söröd, akkor én voltam!
Az égő cigarettával intettem a szakácsnak. Az idős férfi nagy lendülettel fordult felém. Mindenki visszafojtott lélegzettel nézte, ahogy a tulaj nagy lendülettel sietett az asztalomhoz, míg én csak a cigarettámat szívtam. Amint az asztalomhoz ért, a kését az asztalba vágta és dobbantott egyett.
-Állj fel, te büdös kölyök és ölelj már meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése