48. fejezet
Fáradt testemnek jól eset volna egy forró fürdő. Marone máshogy gondolhatta, mert a fürdőszobámban ráncigált és jéghideg vizet engedett a tusolóba.
-Még nem vetkőztél lé?! Hát már azt is nekem kell csinálni, lányom?!
Meglepetésemre megdermedtem, de ő máshogy értelmezte dermedtségemet. Villám gyors rántásokkal letépte az új ruháimat, az alattuk lévővel együtt. Ezt mégis hogy csinálta?! Nem volt időm tovább csodálkozni vagy zavarban lenni. Megfogta a karomat és könnyedén bependerített a víz alá. A víz jég hideg volt. Meglepődött sikkantás hagyta el a számat.
-Ha ki mersz lépni onnan még hidegebbre állítom! Mindjárt jövök el kén intéznem a szabót, ha esetleg hamarabb elkészülnél, akkor menj Kellan irodájába.
Még sem várta válaszomat szó szerint őrült vigyorral a száján kirohant. A víztől elkezdtem remegni, ezért forróra állítottam. Hátamat a még hűvös csempének döntöttem és hatalmasakat sóhajtoztam. Minden porcikám átforrósodott, így elzártam a vizet és kiléptem a fülkéből. Vörös tincseimet hátrasöpörtem és kézmosócsapra tenyerelve dőltem előre. Bepárásodott tükröt letöröltem és farkasszemet néztem a tükörképemmel. Képmásom határozott tekintettel méregetett. Mégis mennyit változtam? Költői kérdésemre elmosolyodtam , majd elnevettem magam. Egykor oly sokszor látott nevetőráncaim ismét megjelentek, amik megmelengették a belsőm. Baromira megváltoztam! Pimasznak tűnő mosolyomtól erősnek éreztem magam. Otthagytam a tükröt és egy száll türcsiben kiléptem a gőzszobából. Az ágyamon csak egy pár fehérnemű volt és egy selyemköntös ami a combom közepéig ért. De hol a ruhám? És a kabátom?! Fogcsikorgatva kötöttem meg a köntösöm és a hideg padlón dübörögtem végig a folyosón, pekkemre természetesen Dumnak éppen most kellet szembe jönnie vele. Kidülledt szemekkel és hatalmasakat nyeldekelve lassított.
-Szemeidet nyomd vissza! Nem akarok elcsúszni rajtuk!
Krákogva próbálta visszafojtani a nevetést, mire gyorsan belecsíptem a karjába és rohantam az irodába. Hangosan becsaptam a nehéz faajtót és öntöttem magamnak egy kis whiskyt. Két jég csörgött a poharamban. Kellemes csengésük és az ital ízétől lecsillapodtam. Pár perccel később az ajtó kitárult és Marone lépett be, őt követve... egy pók sereg. A kicsi dögök akkorák lehettek mint egy németjuhász, de voltak tacskó nagyságúak is.
-Had mutassam be Anakromát aki a világ legjobb szabója. Anakroma ő itt a világok megmentője Suzanne Fardian.
Anakroma guggoló mozdulatot tett, ami nála a meghajlás lehetett. Biccentésemre felegyenesedett és az összes szemével bámult a többiekkel együtt.
-Örvendek. Marone mégis miért kellet idehívni a világ legjobb szabóját?
-Hát azért mert ilyen köntösben nem jelenhetsz meg a tévések előtt. Anakroma percek alatt elkészít egy fantasztikus kosztümöt méretedre szabva. Neked csak annyi a dolgod, hogy itt állj.
-Rendben.
Ellenállásnak sajnos nincs helye, ahogy egykor Kellannek sem volt. Utasításnak megfelelően csak álltam és ittam az italom. A póksegédek levették a köntösömet, így fehérneműben álltam előttük, de azok nem zavartatták magukat. Pókselymet lőttek a testemre, amit Anakroma ízelt lábaival testemre szabta, majd fazonra vágta.
15 perccel később
Remegő kezemben már legalább a hetedik whisky van. Bárcsak felkészülhettem volna erre, de Kellannek sosem volt szüksége ilyesmire. Neki elég volt egy ing vagy egy páncél. De nekem! Nekem egy kibaszott raj kellet, hogy megfelelő öltözékbe állhassak a nép előtt. Még mindig érzem a gusztustalan ízelt lábaikat és a selyemből maradt nedvet. Bár ennek ellenére meg kell mondjam, hogy a gigapókok tökéletes munkát végeztek. Kényelmes vajszínű ing és fekete blézert adtak rám.
-Jól bírtad kislány!
Marone megveregette a vállamat, majd a saját ruháját kezdte el igazgatni.
-Itt az idő!
-Tudom.
Lehúztam az utolsó kortyokat és az íróasztalra raktam az üres poharat.
-Menjünk!
1 órával később Eldora szobájában
Eldora ágyában ültem kinyújtott lábakkal és egy régi mesekönyvvel, ami olyan lényekkel van tele mint az egyszarvú, kis csintalan koboldok vagy éppenséggel ravasz démonok huncutságait meséli el, amik igen szórakoztatóak. Eldora az oldalamhoz fészkelődött és összekucorodva hallgatja a mesémet. Amint az utolsó sorhoz értem észrevettem, hogy Eldora már javában alszik. Annyira elmerültem a mesékben, hogy észre sem vettem azok varázslatos erejét. Becsuktam a könyvet és a kislány komódjára tettem. Kellemes virágillatot árasztott a sárkányleány. A sörényében lévő kis virágok már becsukódtak. Méregzöld haja mintha megnőtt volna abban a pár napban míg nem láttam. Egy kósza hajtincsével játszottam, amikor megéreztem, hogy egy démon figyel. Óvatosan kimásztam az ágyból és az ajtó felé sétáltam, ahol Dum bámult. Becsuktam az ajtót és a szobám felé sétáltam, démonnal a nyomomban. Ágyamra vetettem magam és hatalmasakat nyögtem.
-Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy aranyos vagy szórakoztató vagy e jelen pillanatba. Gyakrabban is hordhatnád ezt a kosztümöt, de ha választanom kéne akkor a selyemköntösre szavazok.
Megragadtam az egyik legnagyobb párnámat és tiszta erőmmel a fejéhez vágtam.
-Fáradt vagyok! Zsong a fejem a keselyük kérdéseitől. Bizsereg a kezem a kardomért! És mindenhol a pókok lábait érzem, ami teljesen kikészít!
-Ó ezen tudok segíteni!
Forró érintése a hűvös bőrömön annyira jólesik, mint egy forró fürdő.
-Dum...
-Igen, kedvesem?
Háton fekve néztem, ahogy leül mellém és nagy odaadással cirógatja a bőrömet.
-Miért hívsz kedvesednek? Nem vagyok az.
-De az vagy, csak még nem fogadtad el teljesen a köztünk lévő köteléket és annak következményeit.
Dum komoly tekintete megrendített. Felemeltem a kezem és az arcára tettem.
-Ha így nézel rám, úgy érzem hogy igazat mondasz.
-Neked sosem hazudnék.
Talán igaza van, talán mindvégig igaza volt.
-Az itteni világban csak kevés dolog tudott meglepni, de biztos vagyok benne hogy te az első helyen állsz.
Dum kíváncsi tekintettel nézett rám, majd oldalra döntötte a fejét.
-És az rossz?
Pff. Mégis hogy lehet egy ilyen férfi ennyire aranyos?! Az arcán lévő kezemet a füléhez simítottam, avval együtt a fejemet is. Szánk között csak pár centis távolság volt. Illata még intenzívebben éreztem, ami kezdett a fejembe szállni.
-Igen, nekem nagyon rossz.
Megszüntettem a köztünk lévő távolságot és óvatosan megcsókoltam. Füstös és rá jellemző bódító íze arra ösztönzött, hogy még többet akarjak. Így gyengédségből éhes csókokkal támadtam, amire torokhangon felmordult és letepert. Már az elején tudtam, hogy visszafogja magát. Elég nagy távolságot hagyott kettőnk között, hogy csak a szánk érintkezzen. De nekem ez nem elég! Dummot akarom, csak is őt! Az akarom hogy ő is megérintsen! Mindkét kezemmel fogtam a fejét, és a csípőmmel löktem egyet magunkon, így én voltam felül. Dum lihegve vette le kezeimet az arcáról és sötét tekintetével bámult.
-Biztos vagy benne? Mert ha nem akkor itt le kell állnunk! Én nem tudnám visszafogni magam.
-Akarlak. Utálom, hogy igazad van! Válasz te Dum. Lefekszel velem, vagy nem?
-Úgyis tudod a választ.
Ördögi mosolyra húztam a számat és megcirógattam az arcát .
-Bizony tudom.
Dum már nem bírta a komolyságot fenntartani, mert remegő szája cserben hagyta és hatalmas kacarászásba rázta az egész ágyamat.
-Haha, ezzel a sexy Suzannel még nem találkoztam de nagyon tetszik, bár nem annyira mint a szendén pironkodó farkaslányt.
Lökött rajtunk egyet, így megint ő volt felül. Gyengéd csókokkal gombolta ki a blúzomat, amit a le is húzott egyből ahogy a szoknyámat is. Fogai között beszívta a levegőt, majd sípolva kifújta.
-Gyönyörű! És csakis az enyém.
Felhúzott szemöldökkel kérdeztem rá.
-Csak a tiéd?
-Nem osztozom!
-Ahogy én sem!
Fáradt voltam és rettentően álmos, amikor mozgolódásra ébredtem. Még nem kelt fel a nap, de annak ellenére is jól láttam, ahogy Dum a gatyáját veszi. Mellkasa sima volt, már egyáltalán nem csillogott az izzadságtól. Ráharaptam az alsó ajkamra, hogy meg ne nyaljam vagy fogsoros vigyort küldjek felé. Dum észrevette, hogy bámulom mert abbahagyta az öltözést és kiegyenesedve szemezni kezdtünk. Úgy néz ki ellene még a fájdalom sem elég mert a szám szélei felfelé görbültek.
-El akarsz csábítani?
Ártatlanul, álmos szemmel pislantgattam.
-Én ugyan nem.
-Basszus! Imádom az álmos rekedt hangod!
Kuncogásomra az ágyra ugrott. Hátamra fordított és a csuklómnál fogva a fejem fölé húzta a karjaim. Édes csókjai arra ösztönöztek, hogy a lábaimat a derekára kulcsoljam. Nem volt túl jó ötlet, mert még mindig éreztem az izomlázat. Dumnak is leeshetett, mert azonnal kipattant a karjaim közül.
-Bocsáss meg! Nem akartam fájdalmat okozni!
Hangos kacarászásomra értetlenül hajolt ismét fölém.
-Nem fájt, csak kimerített az egész éjszakás torna.
Most már Dum is nevetett az abszurd szituáción.
-El sem tudnám képzelni az életem nélküled.
Lágy csókokat lehelt a vállamra, majd a számra.
-Most mennem kell.
-Muszáj?
-Hm, milyen ragaszkodóvá vált valaki.
-Fogd be!
Lelöktem magamról és hason fekve az arcomat a kényelmes párnámba fúrtam. Lágy és nyálas csók cuppant a csupasz hátam közepén.
-Fúj! Csak gyere vissza azért még megfizetsz!
-Már alig várom, kedvesem!
Még elcsíptem, ahogy az ajtóban kacsint rám, aztán becsukta az ajtót és elment.
Akkor még nem tudtam, hogy hova megy és hogy miért.
Bárcsak megkérdeztem volna.
-Szemeidet nyomd vissza! Nem akarok elcsúszni rajtuk!
Krákogva próbálta visszafojtani a nevetést, mire gyorsan belecsíptem a karjába és rohantam az irodába. Hangosan becsaptam a nehéz faajtót és öntöttem magamnak egy kis whiskyt. Két jég csörgött a poharamban. Kellemes csengésük és az ital ízétől lecsillapodtam. Pár perccel később az ajtó kitárult és Marone lépett be, őt követve... egy pók sereg. A kicsi dögök akkorák lehettek mint egy németjuhász, de voltak tacskó nagyságúak is.
-Had mutassam be Anakromát aki a világ legjobb szabója. Anakroma ő itt a világok megmentője Suzanne Fardian.
Anakroma guggoló mozdulatot tett, ami nála a meghajlás lehetett. Biccentésemre felegyenesedett és az összes szemével bámult a többiekkel együtt.
-Örvendek. Marone mégis miért kellet idehívni a világ legjobb szabóját?
-Hát azért mert ilyen köntösben nem jelenhetsz meg a tévések előtt. Anakroma percek alatt elkészít egy fantasztikus kosztümöt méretedre szabva. Neked csak annyi a dolgod, hogy itt állj.
-Rendben.
Ellenállásnak sajnos nincs helye, ahogy egykor Kellannek sem volt. Utasításnak megfelelően csak álltam és ittam az italom. A póksegédek levették a köntösömet, így fehérneműben álltam előttük, de azok nem zavartatták magukat. Pókselymet lőttek a testemre, amit Anakroma ízelt lábaival testemre szabta, majd fazonra vágta.
15 perccel később
Remegő kezemben már legalább a hetedik whisky van. Bárcsak felkészülhettem volna erre, de Kellannek sosem volt szüksége ilyesmire. Neki elég volt egy ing vagy egy páncél. De nekem! Nekem egy kibaszott raj kellet, hogy megfelelő öltözékbe állhassak a nép előtt. Még mindig érzem a gusztustalan ízelt lábaikat és a selyemből maradt nedvet. Bár ennek ellenére meg kell mondjam, hogy a gigapókok tökéletes munkát végeztek. Kényelmes vajszínű ing és fekete blézert adtak rám.
-Jól bírtad kislány!
Marone megveregette a vállamat, majd a saját ruháját kezdte el igazgatni.
-Itt az idő!
-Tudom.
Lehúztam az utolsó kortyokat és az íróasztalra raktam az üres poharat.
-Menjünk!
1 órával később Eldora szobájában
Eldora ágyában ültem kinyújtott lábakkal és egy régi mesekönyvvel, ami olyan lényekkel van tele mint az egyszarvú, kis csintalan koboldok vagy éppenséggel ravasz démonok huncutságait meséli el, amik igen szórakoztatóak. Eldora az oldalamhoz fészkelődött és összekucorodva hallgatja a mesémet. Amint az utolsó sorhoz értem észrevettem, hogy Eldora már javában alszik. Annyira elmerültem a mesékben, hogy észre sem vettem azok varázslatos erejét. Becsuktam a könyvet és a kislány komódjára tettem. Kellemes virágillatot árasztott a sárkányleány. A sörényében lévő kis virágok már becsukódtak. Méregzöld haja mintha megnőtt volna abban a pár napban míg nem láttam. Egy kósza hajtincsével játszottam, amikor megéreztem, hogy egy démon figyel. Óvatosan kimásztam az ágyból és az ajtó felé sétáltam, ahol Dum bámult. Becsuktam az ajtót és a szobám felé sétáltam, démonnal a nyomomban. Ágyamra vetettem magam és hatalmasakat nyögtem.
-Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy aranyos vagy szórakoztató vagy e jelen pillanatba. Gyakrabban is hordhatnád ezt a kosztümöt, de ha választanom kéne akkor a selyemköntösre szavazok.
Megragadtam az egyik legnagyobb párnámat és tiszta erőmmel a fejéhez vágtam.
-Fáradt vagyok! Zsong a fejem a keselyük kérdéseitől. Bizsereg a kezem a kardomért! És mindenhol a pókok lábait érzem, ami teljesen kikészít!
-Ó ezen tudok segíteni!
Forró érintése a hűvös bőrömön annyira jólesik, mint egy forró fürdő.
-Dum...
-Igen, kedvesem?
Háton fekve néztem, ahogy leül mellém és nagy odaadással cirógatja a bőrömet.
-Miért hívsz kedvesednek? Nem vagyok az.
-De az vagy, csak még nem fogadtad el teljesen a köztünk lévő köteléket és annak következményeit.
Dum komoly tekintete megrendített. Felemeltem a kezem és az arcára tettem.
-Ha így nézel rám, úgy érzem hogy igazat mondasz.
-Neked sosem hazudnék.
Talán igaza van, talán mindvégig igaza volt.
-Az itteni világban csak kevés dolog tudott meglepni, de biztos vagyok benne hogy te az első helyen állsz.
Dum kíváncsi tekintettel nézett rám, majd oldalra döntötte a fejét.
-És az rossz?
Pff. Mégis hogy lehet egy ilyen férfi ennyire aranyos?! Az arcán lévő kezemet a füléhez simítottam, avval együtt a fejemet is. Szánk között csak pár centis távolság volt. Illata még intenzívebben éreztem, ami kezdett a fejembe szállni.
-Igen, nekem nagyon rossz.
Megszüntettem a köztünk lévő távolságot és óvatosan megcsókoltam. Füstös és rá jellemző bódító íze arra ösztönzött, hogy még többet akarjak. Így gyengédségből éhes csókokkal támadtam, amire torokhangon felmordult és letepert. Már az elején tudtam, hogy visszafogja magát. Elég nagy távolságot hagyott kettőnk között, hogy csak a szánk érintkezzen. De nekem ez nem elég! Dummot akarom, csak is őt! Az akarom hogy ő is megérintsen! Mindkét kezemmel fogtam a fejét, és a csípőmmel löktem egyet magunkon, így én voltam felül. Dum lihegve vette le kezeimet az arcáról és sötét tekintetével bámult.
-Biztos vagy benne? Mert ha nem akkor itt le kell állnunk! Én nem tudnám visszafogni magam.
-Akarlak. Utálom, hogy igazad van! Válasz te Dum. Lefekszel velem, vagy nem?
-Úgyis tudod a választ.
Ördögi mosolyra húztam a számat és megcirógattam az arcát .
-Bizony tudom.
Dum már nem bírta a komolyságot fenntartani, mert remegő szája cserben hagyta és hatalmas kacarászásba rázta az egész ágyamat.
-Haha, ezzel a sexy Suzannel még nem találkoztam de nagyon tetszik, bár nem annyira mint a szendén pironkodó farkaslányt.
Lökött rajtunk egyet, így megint ő volt felül. Gyengéd csókokkal gombolta ki a blúzomat, amit a le is húzott egyből ahogy a szoknyámat is. Fogai között beszívta a levegőt, majd sípolva kifújta.
-Gyönyörű! És csakis az enyém.
Felhúzott szemöldökkel kérdeztem rá.
-Csak a tiéd?
-Nem osztozom!
-Ahogy én sem!
Fáradt voltam és rettentően álmos, amikor mozgolódásra ébredtem. Még nem kelt fel a nap, de annak ellenére is jól láttam, ahogy Dum a gatyáját veszi. Mellkasa sima volt, már egyáltalán nem csillogott az izzadságtól. Ráharaptam az alsó ajkamra, hogy meg ne nyaljam vagy fogsoros vigyort küldjek felé. Dum észrevette, hogy bámulom mert abbahagyta az öltözést és kiegyenesedve szemezni kezdtünk. Úgy néz ki ellene még a fájdalom sem elég mert a szám szélei felfelé görbültek.
-El akarsz csábítani?
Ártatlanul, álmos szemmel pislantgattam.
-Én ugyan nem.
-Basszus! Imádom az álmos rekedt hangod!
Kuncogásomra az ágyra ugrott. Hátamra fordított és a csuklómnál fogva a fejem fölé húzta a karjaim. Édes csókjai arra ösztönöztek, hogy a lábaimat a derekára kulcsoljam. Nem volt túl jó ötlet, mert még mindig éreztem az izomlázat. Dumnak is leeshetett, mert azonnal kipattant a karjaim közül.
-Bocsáss meg! Nem akartam fájdalmat okozni!
Hangos kacarászásomra értetlenül hajolt ismét fölém.
-Nem fájt, csak kimerített az egész éjszakás torna.
Most már Dum is nevetett az abszurd szituáción.
-El sem tudnám képzelni az életem nélküled.
Lágy csókokat lehelt a vállamra, majd a számra.
-Most mennem kell.
-Muszáj?
-Hm, milyen ragaszkodóvá vált valaki.
-Fogd be!
Lelöktem magamról és hason fekve az arcomat a kényelmes párnámba fúrtam. Lágy és nyálas csók cuppant a csupasz hátam közepén.
-Fúj! Csak gyere vissza azért még megfizetsz!
-Már alig várom, kedvesem!
Még elcsíptem, ahogy az ajtóban kacsint rám, aztán becsukta az ajtót és elment.
Akkor még nem tudtam, hogy hova megy és hogy miért.
Bárcsak megkérdeztem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése