Véres mécses
Csak arra emlékszem, hogy egy sötét autóban ülök és egy mécsest szorongatok. Mégis miért?
Hirtelen eszembe jutott egy kis bolt,ahol különféle gyertyákat árulnak. Illatgyertya, szivárványszínű, éneklő vagy számgyertyák. Fogalmam sincs, hogy miért, de vettem egy kis mécsest. Honnan volt rá pénzem? Hova is megyünk?
Az autó megállt. Tücsök ciripelése hallatszott, majd hangosabb lett a kinyílt ajtó miatt. Az előttem ülő sötét zsaru stílusban öltözött férfi kitessékelt a bőrülésről. Ahhoz képest, hogy farmerben és a kedvenc elnyúlt pólómban voltam nagyon nehezen tudtam kiszállni a járműből. Az őszi éjszaka kellemes. A telihold fénye minden egyes sírkövet megvilágít földöntúli ragyogásba vonva az egész temetőt. Annak ellenére, hogy nem fújt a szél, én mégis érezem a koszorúk és a gyertyák illatát. Mélyet szippantok, hogy jobban érezhessem őket. Vajon miért jöttünk ide?
Két férfi állt meg mellettem, mindegyikük úgy nézett ki, mint a kocsiban ülő. Az egyiküknek hosszú a haja, a másik teljesen kopasz. A szemüket nem tudom megállapítani a sötét napszemüvegtől. Mégis tudom, hogy engem bámulnak. Egy gondolattal vezérelve elindultam a hozzám legközelebbi ösvényen. Séta közben megérintettem egy egy márványkövet, vagy csak egy hervadó virágot. 10 perces séta után egy különleges jelenségnek lettem tanúja. Kezemben lévő mécsest egy másik gyertyával meggyújtottam majd szépen elhelyeztem őket. Már jóval elmúlhatott nyolc, de ennél a sírnál legalább 50 gyertya mind éget. Annyira szép, mégis nagyon elszomorít.
Miközben nézem a sírt, botladozó hangra leszek figyelmes. Néhány lépésnyire tőlem egy részeg férfi állt. Kezében egy üres üveg és a sörnyitója. Nem volt hajléktalan, csak egy átlag ember.
-Szép időnk van.
-Brvam mégg sörrröd?
-Ez egy temető. A holtak nincsenek rászorulva az alkoholra.
-Hjallgasst!
-Tudom, tudom nehéz az élet. De jelen pillanatban igen szórakoztató! Tudja miért? Elmondom!
Kirúgtak.
A nejem elhagyott és vitte a fiaimat is.
Az anyám meghalt.
A testvéremet megöltem egy autóbalesetben.
Nincs miért élnem.
Sörrel a kezemben állók a lány mellet. Hangja vidám és élénk. Bolond.
A gyertyák által megvilágított síron volt egy kép.
Flóra Cow.
1997-2016
A képen egy vidám és soványka lány mosolygott. A feleségem is ilyen szép volt.
A lány felkelt és rám nézett. Talán a sörtől van, de pont úgy nézett ki mint a képen lévő lány. Fel sem fogtam, hogy először mit mond, csak akkor amikor felrikkantott, hogy elmondja.
-A vicc az, hogy itt álok a saját síromnál!
Bolond. Őrült. Megzavarodott. Csak a sör teszi!
Mégis tudtam. Tudtam, hogy a lány igazat mond. Őszintesége valahogy engem is szóra bírt.
-Dfáj aazk aéledt. Eeelégh vot.
Dülöngélve hátráltam és kitártam a két karom. Remegő kezemből kiesett az üveg ami csörömpölve tört össze a földön.
-Látom, hogy szenvedsz. Segítek rajtad.
Pont a hold mögött állt. A látvány káprázatos volt. Holdfényben tündöklő angyal, aki végre megszabadít a fájdalmaimtól. Szorosan átölelt és az arcát a nyakamhoz fúrta. Viszonoztam az ölelését és akkor megtörtént. Nem fájt, csak az elején. De valahogy sokkal jobban fájt szeretteim elvesztése, mint ez.
A test eldőlt. Élettelenül hullt a földre. Miután elvettem a nyakáról a számat a nyakából mindenhova spriccelt a vére. Átharaptam az artériát.
Nem mozdult, de a vére még mindig folyt. Micsoda pazarlás.
Tekintetem a gyertyákra esett. Hihetetlen módon csak az enyém lett véres. Az autó mellett álló két férfi megköszörülték a torkukat. Ideje mennem.
Hátat fordítottam és visszaindultam. Nem fordulhatok vissza. Ha megtenném biztosra veszem, hogy a fények visszacsalogatnának.
A két férfi eltűnt. Csak az előttem ülő férfi állt ott. Mikor odaértem hozzá egy fehér zsebkendőt vett elő és azzal megtörölte az arcom.
-Indulhatunk?
-Hova?
-Haza, drágám.
Nem szóltam semmit, csak beültem, de azt még láttam, hogy a férfi haraggal a tekintetében fordult vissza a sírok felé.
A képen egy vidám és soványka lány mosolygott. A feleségem is ilyen szép volt.
A lány felkelt és rám nézett. Talán a sörtől van, de pont úgy nézett ki mint a képen lévő lány. Fel sem fogtam, hogy először mit mond, csak akkor amikor felrikkantott, hogy elmondja.
-A vicc az, hogy itt álok a saját síromnál!
Bolond. Őrült. Megzavarodott. Csak a sör teszi!
Mégis tudtam. Tudtam, hogy a lány igazat mond. Őszintesége valahogy engem is szóra bírt.
-Dfáj aazk aéledt. Eeelégh vot.
Dülöngélve hátráltam és kitártam a két karom. Remegő kezemből kiesett az üveg ami csörömpölve tört össze a földön.
-Látom, hogy szenvedsz. Segítek rajtad.
Pont a hold mögött állt. A látvány káprázatos volt. Holdfényben tündöklő angyal, aki végre megszabadít a fájdalmaimtól. Szorosan átölelt és az arcát a nyakamhoz fúrta. Viszonoztam az ölelését és akkor megtörtént. Nem fájt, csak az elején. De valahogy sokkal jobban fájt szeretteim elvesztése, mint ez.
A test eldőlt. Élettelenül hullt a földre. Miután elvettem a nyakáról a számat a nyakából mindenhova spriccelt a vére. Átharaptam az artériát.
Nem mozdult, de a vére még mindig folyt. Micsoda pazarlás.
Tekintetem a gyertyákra esett. Hihetetlen módon csak az enyém lett véres. Az autó mellett álló két férfi megköszörülték a torkukat. Ideje mennem.
Hátat fordítottam és visszaindultam. Nem fordulhatok vissza. Ha megtenném biztosra veszem, hogy a fények visszacsalogatnának.
A két férfi eltűnt. Csak az előttem ülő férfi állt ott. Mikor odaértem hozzá egy fehér zsebkendőt vett elő és azzal megtörölte az arcom.
-Indulhatunk?
-Hova?
-Haza, drágám.
Nem szóltam semmit, csak beültem, de azt még láttam, hogy a férfi haraggal a tekintetében fordult vissza a sírok felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése