21.fejezet
Hali mindenki!
Egy kis információ: mint láthattátok a következő történetről szóló szavazás lezárult. Tehát, ami a Katona szerelmet követi az a Gésa testőr című történetem. Amit hamarosan olvashattok, a Katona szerelem után.
Másik info: ez viszont erre a fejezetre vonatkozik. Mint láthatjátok a történetben megjelenik a vastag betű, ne zavarodjatok össze a történet az én elbeszélésemből íródott,így jobban átlátható az a bizonyos nagy jelenet. A történet csak egy része lesz így. Amint vége azoknak a részeknek(há, direkt nem köpök) azonnal Suzanne szemszögéből fog folytatódni.
Üdv W.A.
Üdv W.A.
Jobboldalt Azazel a démonbirodalom uralkodója fekete haját hátrafogta, ami jobban kiemeli az arcát és a fekete kecskeszakállát, fején most is ott virított a szétálló szarvai amin kisebb csontok lógnak kabalaként, szemi feketék, amik gyakran megvillannak, mellette Leo aki az alakváltókat képviseli, jelenleg kettős állapotban van. Oroszlánkinézete nem ijeszt meg csak elgondolkodtat. Vajon elrettentés gyanánt vette fel ezt az alakját? Végül Kellan hű barátja Viktor a jelenlegi vámpírkirály, szőke haja 10 centire van vágva a levegő a frissen borotvált arcára tett arcszeszét hozza felém, szemei tengerkék érdeklődve csillogna. Kíváncsian előre dőlt.
-Hát ő lenne az?
-Mi a neved gyermek?
Flóra szemébe néztem, meghunyászkodni nem fogok.
-A nevem Suzanne. Elég ha ennyit tudnak.
-Arcátlan, majd azt mi eldöntjük?!!
Gron csak úgy fröcsögi a szavakat, nem csoda hisz ork. Félnem kellene, de nem tudok. Kellan szövetségeseiben bízott, így kénytelen vagyok én is.
-Nincs időnk arra, hogy a hierarchia szerint bájologjak előttetek?! Kérlek benneteket, hogy hozassátok ide az emlékvetítőt, hogy mindnyájan tisztába legyetek a közeledő háborúval!
A jelenlévők elkezdtek sugdolózni, Gron pedig ismét pipa lett, de kirohanását a tündekirály megelőzte.
-CSENDET?! Mond Suzanne, tisztában vagy azzal, hogy mit kérsz tőlünk? Tisztában vagy azzal, hogy mivel jár az emlékvetítő?
-Teljesen tisztában vagyok Avaloni Rejk. Túl jól tudom, hogy mivel jár.
A király megilletődve merészségemen, csak intett egyet.
-Akkor legyen.
Elsétáltam az aréna széléig és vártam, hogy szétváljon középen a talaj, ahonnan egy baldachin ágy emelkedett ki. Miután bezárult az ajtó az ágyhoz mentem és a közepére másztam, ahol háttal lefeküdtem. Kellan csak háromszor feküdt itt, mindegyik fájdalmas volt. Lélegez Su, lélegez! Teltek a percek és mindenki várt. Az ágy mellet, megjelent egy átlátszó bőrű férfi, akinek a hosszú, göndör, fekete haja eltakarta testét. Hát kezdődik. A lidérc felállt az ágyra és a fejemhez térdelt. Az ágy széléről elővett egy rézsisakot, amit a fejemre rakott.
-Ez fájni fog.
A hangjától égnek áll a szőr a hátamon. De nem foglalkoztam vele. Készültem a fájdalomra. A férfi az arcomra tette a két kezét, majd szép fokozatosan elkezdett homályosodni, amíg el nem tűnt. És a fájdalom akkor kezdődött el.
A teremben mindenki visszafojtott lélegzettel nézte az eltűnő lidércet. Párperc múlva a plafonról lógó monitorok bekapcsoltak. A lidérc sikeresen bejutott a lány elméjében, jelenleg keresi a szükséges emlékeket. Megjelent egy kép, majd elindult az emlék, ami olyan mint egy film.
A lányt elrabolják.
Kísérleteznek rajta, fájdalmában kiabál, de aztán képszakadás.
Kellan Fardian tükörképe jelenik meg egy tó tükrében. Aztán megnyílik alatta a föld, amiben leesik. Egy másik világba jelenik meg. Fehér csempén fekszik körülötte három férfi. Képszakadás.
A lány és Kellan székhez vannak kötözve. Előttük két lány szintén megkötözve, baloldalt két boncasztal, amin két fiú fekszik. Az alfa vérét belefecskendezik a lányba. A lánynak ismét fájdalmai vannak ezért felkiált az ágyról. Az agyonfekvő lány felsikít.
Képszakadás.
A lány beteg. Egy cellában van, Kellan is ott van, de őt a falhoz láncolták.
Képszakadás.
A lány az alfa előtt térdel.
-A nevem Kellan Fardian, a Fardian falka alfája vagyok. Ha ezt az emléket látjátok, akkor az azt jelenti, hogy nem éltem túl. Egy másik dimenzióba kerültem, ahol nem létezik mágia és nem élnek misztikus lények. Az ítélő faj az ember. Semmilyen képességük nincs. De élnek itt félvér varázslók, az egyikük hívott át. Célja, hogy egy olyan fajt hozzon létre, ami képes a mi világunkat elfoglalni és elpusztítani minket. A kísérletek.... embergyerekeken zajlik. Nem csak ez az egy labor van, ezen kívül van még három. Szerencsére ugyanazon a kontinensen. Ez a lány segíteni tud nektek, cserébe bízzatok benne és segítsetek neki.
-Szeretnék üzenni a családomnak. Kedvesem. Sajnálom, hogy nem tölthetünk több időt veled, szeretlek és ezt sose feled, mindig melledet leszek. Fiaim! Nem akarlak titeket egyesével megemlíteni, mert ki tudja, hogy mit tennének a nevetek hallatán. Büszke vagyok rátok. Mindegyikőtökre. De nem csak rátok, hanem unokáimra és dédunokáimra is. A Fardian alfa szerepét rátok hagyom, döntsetek ti.
Képszakadás.
A lány kiszabadul és megöl két férfit. Sikeresen kiszabadítja az alfát, de habozik elhagyni a labort. Üldözőbe vesznek egy harmadik férfit. A lány sikeresen megöli, de az alfa megsérült. Valamilyen szürke folyadék bekerült Kellan testébe.
Haldoklik.
A beszélgetés során kiderült, hogy a lányt Kellan nevezte el és, hogy az alfa a húsát adta a lánynak.
Képszakadás.
Kiszáradtam. Az emlékek felelevenítése fájdalmas volt. Izzadságban úszom, de nem érdekel. Az ágy mellet megjelent a lidérc aki remegve hátrált el tőlem, majd eltűnt. Levettem a sisakot és kimásztam az ágyból. Még nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy állja, ezért az ágy szélén ültem és a fekete padlót néztem. Hm, a földön lévő folt vajon egy vagy három? Megráztam a fejem és a lábaim, majd felálltam. Eddig nem is vettem észre a nagy zajt a teremben. A nézők felháborodottan kiabáltak egymásnak, még a tanácstagok is.
Végül Gronnak nagyobb volt a hangja.
-Én akkor sem hiszem el, hogy ez a lány lenne az akit a sámánok megjósoltak?! Te lány azonnal változz át!
A zsibongás hirtelen abbamaradt és mindenki rám bámult. Azazel megelégelte a csendet és pökhendi módon szólt.
-Na, mégis mire vársz?!
-Nem tudok.
Leo felröhögött.
-Ugyan már, gyerünk változz át! Ne húzd az időnk! Most mindenki kételkedik benned, de ha átváltozol akkor már teljes mértékben hinni fogunk neked.
-Értem, de még a hold nélkül nem változtam át.
-Akkor nem tehetünk semmit.
Viktorra bámultam, aki eddig csendben üldögélt.
-Mi az hogy nem tehettek semmi?! Most láthattátok az emlékeimet?! Ennyi nem elég?!
-Elég lenne, hogyha biztosan tudjuk, hogy ezek az emlékek valósak. Mi van, hogyha ez egy csapda. Sajnálom Suzanne, de nem tehetünk semmit.
Minden reményem oda! Magamba roskadva néztem magam elé. Elvesztünk! Ha nem segítenek, akkor ennek a világnak annyi és ha ezt a világot meghódítják, akkor.... akkor az enyém jön. Megígértem a holdnak, hogy vigyázok Maronere és a növekvő gyermekére. A családom, a barátaim és az összes ember meg fog halni?! Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen?! Morgás tört fel a torkomból. A bőröm feszül a testemen. Égek. Csontropogásokat hallok. A fájdalom.... a fájdalom már elviselhetetlen. A morgásból vonyítás lett, amit a fájdalomtól útjának engedtem.
Eközben a Tanácsház alatt, egy bizonyos börtöncellában.
A démont kiláncolták. Keze ernyedten lóg a láncokon, csuklójáról csöpög a vér. A köves földön már tócsában áll a vér, amiben térdel. Csak egy sortot hord, semmi mást. A démonnak nagy fájdalmai vannak. Feje a vérpocsolya fölött lóg, száját kitátotta, amiben fognagyságú hegyes agyarai megcsillantak a nyáltól. Nyitott szájából őrjöngő kiáltások zengtek, mire az őre odaért összefüggéstelen szavakat hadart.
-Hé, hagyd abba!
A démon hátravetette fejét, így elködösült tekintettel nézet a varázslóra.
-Egy kapu, egy másik világból, és azok katonái, amik elpusztítanak mindenkit! Halál! Halál mindenűt! Mindenki meg fog halni!!!!
Az őr megrémülve hátrált a rácsoktól és a tanácshoz rohant. Tudta, hogy ma hallgatják ki az a farkast, aki egy másik világból jött és minő véletlenül pont ekkor lesz látomása ennek az átkozott démonnak. Felrohant a lépcsőkön, majd kinyitott egy ajtót, ami a nagy tanácsterembe nyílik. Az ajtó nekicsapódott a falnak, így mindenki az új jövevényre figyelt. Lent egy őrjöngő farkast fogtak le, aminek hatására az őr ledermedt.
-Hogy mersz megzavarni minket?!
Bocsánatot kért a tanácstól, de egyből el is kiáltotta az okát.
-A halállátó megjósolta a másvilágiakat és a mi halálunkat!
Most már mindenki a férfira figyelt, még az őrjöngő vérfarkas is. Viktor tanácsos felkelt a székéből és a közönséghez szólt.
-Rendben, akkor mára ennyi volt! Mindenki hagyja el a tanácstermet és kapcsolják ki a kamerákat!
Mindenki felkelt és elhagyta a helyét a kijárat felé indultak. A tanácstagok is indultak volna a rabőr felé, de a vérfarkas szuka kitépte magát a hím szorításából és az őr felé iramodott, átugrott egy korláton és felszaladt a lépcsőn. Csak egy lépéssel előtte állt meg, mert a férfi a gyorsan jövő farkasra támadó állásba állt. A férfi várta a farkas támadását, de az nem tett semmit.
-Vezess a halállátóhoz!
Az őr nem tudja, hogy miért, de engedelmeskedett a farkasnak, megfordult és gyors tempóban sétált vissza a börtönhöz vezető lépcsőhöz. A farkas a férfi nyakába lihegve követte, a benne élő józan "ember" eltűnt és csak az ösztönlény maradat. A tanácsteremből a tanácstagok és a másik vérfarkas utánuk eredt.
A vérfarkaslány nagy mennyiségű vért érzet. Éhes volt, a vér aromájától megéhezett. Félrelökte az őrt és a szag felé vette az irányt. Vágtába kezdett, bár igen nehezen a leejtős lépcsőn néhány másodperc múlva belejött. Elért az íncsiklandozó illatú cellához. A rácsok előtt megállt, megragadta a rácsokat és megrángatta. Bár ő nem vette észre, de pont a cella ajtaját rángatta, ami egy nagy reccsenéssel adta meg magát. Pont ebben a pillanatban ért oda az őr, aki megakarta állítani a dühöngő vadállatot, de alig ért hozzá valamilyen láthatatlan erő a lépcső falához vágta. A tanácstagok pont erre a jelenetre értek oda és szájtátva nézték.
A lány nem tudta, hogy mi folyik itt egyszer csak éhes lett a vér illatától, de amint a forráshoz jutott az éhség valami mássá alakult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése