19.fejezet
Huuuu most sokat írtam! De olvassátok el?! És persze a kiegészítőt is!
Emberek fontos?! A katona szerelemnek hamarosan vég. Már csak hét nap van hátra az utód szavazására.
Szavazzatok!
A város elejére érve lakások sorakoztak csak elvétve vannak boltok, ebédlők, kocsmák. Az utcák aránylag kivannak hallva. A nagy zsibongás a város piacnegyedéből jön. Nagyszerű pont a legforgalmasabb napon kell nekem vásárolni?! A macskaköves úton elindultam a piacnegyed felé. Na lássuk csak hová is kell mennem. Hm. Nem árt néhány ruha az itteni világból. Tehát ruhabolt, elixírbolt, virágbolt, hm és valami Faustnak. Óóó és valami kaja is kell mert a végén éhen fogok halni. Egyre több lakost látok az utcán végül ügyelnem kell arra, hogy ne tapossanak agyon. Végre valahára sikerült megérkeznem egy elixírbolthoz. A mozgásérzékelős ajtó kinyílt én meg bementem. Kellemes édeskés szesz illat volt. A hátam mögött becsukódott az ajtó és egyedül maradtam a parkettás, parkettafalu boltba vagyis volt itt még valaki az eladó. Az elixírbolt nem volt túl nagy. Három régi asztal, hozzájuk szék és szembe a bejárattal egy átlagnál kétszer nagyobb bárpult. Emlékszem, amikor ez még csak egy kocsma volt. A falon és a padlón van egy pár folt, de már nem igazán látszanak. A pult felé menve oldalra lestem az asztalokra, ahol friss cseppeket vettem észre. Úgy néz ki nemrég vendégei voltak. A pulton lévő csengőt megnyomtam, a hangja az egész boltban vízhangozott. Az előttem lévő vasajtó kinyílt és Filippo állt a pulthoz. Fil 165 cm magas, egy csepp felesleg sem volt rajta. Göndör rézhaja a vállat súrolta. Arca igen fiatalos, de a szeménél már megjelentek a lágy szarkalábak. Állán egy kezdetleges kecskeszakáll nő ami megnyújtja az arcát. Szemei sötétzölden csillognak csak ritkán látható az ezüstös karika benne. Filippo ugyanis félvér. Apja kobold, míg anyja tünde volt.
-Miben segíthetek?
Filippo egy koszos rongyba törölte a kezét, amin ragacsos erjesztet alga volt.
-Üdv Filippo! Egy rendelésért jöttem.
A félvér zavartan nézett oldalra, majd rám.
-Attól tartok valakivel összekever én Frons vagyok.
A jobb kezemet felemeltem és hanyagul legyeztem mintha eltudnám legyezni a szavait.
-Jól tudom hogy te Filippo vagy. A gyűrűd még mindig ugyan az és kinézetre sem változtál. A leheleted bűzlik a trutyidtól és a kezeden volt alga, ez is azt mutatja, hogy pár perccel ezelőtt a fiatalító elixíredet ittad .
-Mégis ki vagy ?!
-Az nem fontos! A 20-14-es megrendelésért jöttem.
Filippo a pulton lévő gépéhez ment és beütötte a kódot.
-Sajnálom hölgyem, de ilyen megrendelés nincs az adatbázisban.
Mosolyogva néztem a félvérre. Hát persze, hogy nincs a többi megrendelés között, ez ugyanis különleges.
-Megnézte a mínusz mappában?
Fil kikerekedett szemmel nézett rám, majd remegő ujjakkal megint beírta a kódot.
-Itt az áll, hogy Kellan Fardian. D-de ez nem lehet?!
-Sajnos, de. Ha nem olyan nagy kérés most vinném el. A rendelés már több éve ki van fizetve, ahogy a tárolása is.
-Igen persze.
Filippo visszarohant a raktárába. Pár perc múlva egy félliteres üveggel jött vissza, amiben megcsillant az ősi whisky.
-Parancsoljon! Tudja, azt hittem, hogy valamelyik családtagja fog eljönni érte. Maga mégis kicsoda?
-Nem vagyok családtag.... Minden a jóslat miatt van!
-Hogyan?!
Elvettem az üveget és a feneketlen kabátzsebembe raktam, majd megfordultam és az ajtó felé mentem. Már csak egy lépésnyire voltam a kijárattól, amikor megálltam és a remegő kézérre néztem.
-Holnap mindent megtud Filippo! Majd holnap.
Az ajtó kinyílt én meg belevesztem a nagy tömegbe.
Nos, rendben. Az ital meg van irány a ruhabolt! Már fájt a lábam, de végül sikerült eljutnom a ruhanegyedig. Már legalább három boltba jártam, de egyik sem volt jó?! Kezdek kiakadni. De valami megcsapta az orromat. Az egyik ruhaboltból alakváltó szagokat éreztem. Bingó! Egy átlagos bolt tele ruhákkal. Az ajtót itt húzni kellet, amit meg kell hogy mondjak valamiért kellemesen hatott. A bolt pézsmaillattal volt tele. Igen?! Ezt kerestem! Elmentem a női részlegre és legszívesebben kacarászva fogdostam volna meg a ruganyos anyagokat és mértem volna magamhoz minden színben őket a tükör előtt. De én ezt nem tehettem meg. Nem vagyok tinédzser! Bár 18 vagyok a lelkem már kinőtte ezt a kórt. Fogasról fogasra sétáltam. Egy kék, egy piros, két fekete póló és négy szoros nadrágot vittem az öltözőbe. A kék póló kellemesen rámsimult, A szív tájékán egy fekete karmolás díszítette. Egyszerű, de divatos. A piros viszont már nem tetszett. Hasonló mint a kék, de csípőrésznél csak három szövetcsík tartotta. Simán kitéphetnék onnan a húsomat. Tehát a piros nem jött be. A fekete pólók annál inkább. Enyhén v kivágásúak voltak és nem volt ujjuk. A ruhában tökéletesen tudtam mozogni és ha átváltozom a ruha megnyúlik. Tökéletes! A nadrágok egyszerű nadrágok voltak. Kettő bokafelet van, a másik kettő bokáig ért. Rendben megvagyunk. Visszaöltöztem felkaptam a szerencsés darabokat és a pénztárhoz mentem. A lány egy vérnyúlvolt. Arca kerekded és pufi, de úgy mintha azt súgná, hogy cuki-vagyok-nyugodtan-gyömöszöld meg a pofim. Szemei az átlagnál kisebbek voltak, és az orra pisze, kicsit nyomot. A haja oldalt fel van nyírva a többi résznél tépett, ami az álláig ér. A lila haja kiemeli a feje tetején lévő két fekete nyúlfület, ami alkarnyi hosszú, rajtuk karika piercing, de ízlésesen. Felraktam a pultra a ruháimat, amit ő gyorsan beütött a gépbe.
-Más valamit?
-Valójában igen! Tudsz egy olyan boltot, ahol ünneplőt lehet venni?
-Ő ja. Milyen alkalomra?
-Megemlékezés.
A lány végigmért, majd elővett egy papírt és lefirkantott valamit aztán összehajtotta és a visszajáróval a kezembe nyomta.
-Itt jó cuccok vannak, nézd meg!
Elraktam a ruhákat a csodás zsebembe az apróval együtt.
-Köszi.
-Nincs mit. További szép napot!
-Neked is.
Elindultam ismét a tömegbe. A kis papírt kihajtogattam,amiben a Lorans bolt neve állt. Hm honnan is ismerem?
"-A fenébe ezzel a sok papírmunkával!
A folyosón menve elcsíptem egy hangfoszlányt, amit a cselédek beszédéből ered.
-Hallottátok?! Ma nyílik a Lorans bolt! Nagyon csinos ruhákat árulnak!
Hm. Új bolt. Marone már biztosan tud róla. Imádja az újdonságokat. Az irodámba érve leültem az asztalomhoz és elkezdtem olvasni az egyik papírt, de egy kopogás megzavart. Hála az Isteneknek?!
-Szabad!
Marone kecses léptekkel sétált be, majd kicsattant a boldogságtól. Na mi lesz itt?!
-Zavarok?
-Te? Soha!
Felkeltem és a kanapéhoz tereltem, majd leültünk. Feleségem egy nyitott borítékot adott át.
-Ez mi?
-Egy meghívó. Egy bálra.
-Egy bál?
-Igeen, egy bál.
Kivettem a kis kártyát, de már a szagából megállapítottam, hogy tündék rendezik. És nem is tévedtem. A tündék minden hónapban valamilyen nevetséges oknál fogva rendeznek egy nagy bált. Mindig meghívnak, de csak ritkán megyünk.
-Elakarsz menni?
-Igen mert tudod mindenki ott lesz és táncolunk, iszogatunk, eszünk.....
Már nem is néztem a kártyát, hanem drága feleségemet néztem, ahogy indokokat sorolja a kezén, de persze nem néz rám, mert meg akar győzni és ezért hadar. Annyira édes! Marone utálja a tündebálokat, mert túl szagos a sok virágtól. Ezért sejtem mire megy ki a játék, de szeretem, hogyha azt hiszi hogy ő irányít.
-Jól hangzik.
Megállt a sorolásban és vigyorogva kelt fel a kanapéról.
-Tényleg?!
-Igen tényleg.
Megfogtam a kezét és magamhoz húztam, majd az ölembe ültettem.
-És mit veszel fel?
-Hááááát......
Na tessék ki is bújtattam a szöget a zsákból.
-Nyílt egy új bolt és láttam ott egy csodálatos ruhát. Neked is tetszene.
Kuncogva fúrtam az arcomat a nyakához.
-Ahogy kívánod úrnőm."
Áááááá tehát ezért?! Már értem! A Loranshez érve nagy levegőt vettem és besiettem a boltba. A legfinomabb anyagokkal szőtt ruhák sorakoztak, de én valami egyszerűt kerestem. A ruhákat kategorizálták ezért először a halotti tor részhez mentem. Egyik sem tetszett. Most mi legyen? Mikor körbenéztem megakadt a szemem egy fekete ingen és a hozzá tartozó nadrágon. Bingó! Megkerestem a méretemben és a kezembe tartva kerestem tovább. Kell valami az estére is. Találtam egy vörös és sötétkék árnyalatú ruhát. Nadrágrésze buggyos volt, színe mintha égne. Felsője lenge és a karomon is csak egy vékonyabb anyag lógott. A csillagos ég és a lángoló föld képzetet adta. Kész vagyok! Rendben irány visszafelé. Kellemes virág illatot éreztem, de a nép illatai megzavart. Végül sikerült egy szolid fehér krizantém csokrot szereznem.
Éhes lettem. Kerestem egy olyan éttermet, ahol kint is lehet enni. A Marconok tökéletes lesz. Leültem egy távoli asztalhoz, mire a pincérsrác azonnal hozzám jött.
-Jó napot! Mit adhatok?
-Arany vért kérek inni.
-Rendben, hozhatom az étlapot?
-Ha nem baj most mondanám.
-Ooké.
-Füstös salátát, két adag nyúllal töltött pisztrángot. Desszertnek meg áfonyás tortát.
A rézhajú srác fürgén jegyzetelt majd elment a konyhára. A zsebembe kotorászva kerestem a füzetemet. Nagy nehezen, de sikeresen elővettem a tollal együtt. Az előző írásom után megjelent egy idegen írás.
Megkaptam a rövid üzeneted, remélem továbbra is boldogulsz egyedül. A szüleid jól vannak, érdeklődtek utánad, de sikeresen elsimítottam a helyzetet. Kérlek továbbra is jelents és napokat is írj.
Bekapcsoltam a tollamat és írni kezdtem.
Ez a hatodik napom.
Tegnap sikeresen megérkeztem a falkához.
Az alfa feleségével megegyeztem és intézkedtem az ügyünkben.
Ma hajnalban van az alfa megemlékezése.
Holnap találkám van a tanács előtt.
Az itteniek már tudják, hogy jövök. A fajok sámánjaik megjósolták érkezésemet.
Jelen pillanatban a szükséges dolgokat vásárolok.
A szüleimet üdvözlöm.
Suz.
Becsuktam a könyvem, pont időben a pincér hozta az italomat és a salátám.
-Köszi.
-Jó étvágyat.
Egy mosollyal elintéztem és nekiálltam a füstös salátámnak. A füstölt sajt és a füstölt sonka tökéletesen harmonizált a kesernyés salátával. Pillanatok alatt el is fogyasztottam. A számban maradt ízeket az aranyvérrel (aranyvér: mézes frissítő, amit a fákból nyernek ki) leöblítettem. Intettem pincérnek, aki a főfogással jött vissza. A hús valami eszméletlen volt. A hozzá tartozó pikáns krumpliköret a mennyekbe kerget. Az utolsó falatokat már nyögdelve tettem meg. Ilyen még nem fordult meg vele,hogy nem tudok rendesen megenni egy ételt. Ismét intettem a pincérnek.
-Fizetnék!
A srác a számlámmal lépett felém. A könyvemet elraktam és megint keresgéltem a zsebembe. Egy kisebb köteget kicsíptem és mázlimra pont annyit amennyit szerettem volna. A fiú kezébe nyomtam, megköszöntem és elmentem. Ideje visszamenni, remélem találok valamit Faustnak. A nap megcsillant valami apróságon. Egy bodegánál megálltam. A kis csillogó valami négy csengőtől ered. Az árus asszony tele volt bütyökkel és ránccal, de nem foglalkoztam vele. Megbabonáztak a csengők.
-Elnézést eladók ezek a csengők?
-Igen gyermekem. Ahogy látom elvarázsoltak. Melyik kellene?
-Mind a négyet kérem.
Az asszony levette az állványról a csengőket és egy barna madzagra akarta volna fűzni, de én megállítottam.
-Várjon! Nem lehetne vörös madzaggal és két főre?
Az asszony remegő kézzel fűzött két csengőt egy hosszú madzagra, majd a másikkal is megcsinálta. A hurok elég nagy volt, hogy Faust nyakába tudjam rakni. Kifizettem és zsebre dugtam az ékszereket.
Kisétáltam Anwer városából. Felsétáltam a dombra, de Faust nem volt még itt. Leültem a fűbe és néztem a lemenő napot. Túl sokat vásároltam elment az idő.
-Hol vagy Faust?
Az erdő csendjét egy lónyerítés szüntette meg.A lódobogás egyre hangosabb volt, mire elért már lassan lépkedett mögém. Faustra néztem.
-Elintézted a dolgaidat?
Faut bólogatott és a zsebemet bökdöste.
-Türelmetlen kölyök.
Felkeltem és szembeálltam vele. A zsebembe turkálva elővettem a két ékszert.
-Tudod az én világomban, nem igazán hisznek a lélektárs létezésében, de akik hisznek úgy gondolják, hogy minden félnek van egy vörös fonala, aminek a végén a párja van.
Megmutattam Faustnak a vörös fonalra kötött csengőket.
-Megengeded?
Faust hosszan nézte a csillogó tárgyakat. Nem tudtam semmit sem kiolvasni se a tekintetéből, se a gondolataiból. Végül fénylő szemmel bólintott. Megfogtam a madzagot és a nyaka köré kötöttem.
-Tökéletes!
A másikat a kezemre tekertem, majd megcsomóztam.
-Most már tényleg lélektársak vagyunk.
-Miben segíthetek?
Filippo egy koszos rongyba törölte a kezét, amin ragacsos erjesztet alga volt.
-Üdv Filippo! Egy rendelésért jöttem.
A félvér zavartan nézett oldalra, majd rám.
-Attól tartok valakivel összekever én Frons vagyok.
A jobb kezemet felemeltem és hanyagul legyeztem mintha eltudnám legyezni a szavait.
-Jól tudom hogy te Filippo vagy. A gyűrűd még mindig ugyan az és kinézetre sem változtál. A leheleted bűzlik a trutyidtól és a kezeden volt alga, ez is azt mutatja, hogy pár perccel ezelőtt a fiatalító elixíredet ittad .
-Mégis ki vagy ?!
-Az nem fontos! A 20-14-es megrendelésért jöttem.
Filippo a pulton lévő gépéhez ment és beütötte a kódot.
-Sajnálom hölgyem, de ilyen megrendelés nincs az adatbázisban.
Mosolyogva néztem a félvérre. Hát persze, hogy nincs a többi megrendelés között, ez ugyanis különleges.
-Megnézte a mínusz mappában?
Fil kikerekedett szemmel nézett rám, majd remegő ujjakkal megint beírta a kódot.
-Itt az áll, hogy Kellan Fardian. D-de ez nem lehet?!
-Sajnos, de. Ha nem olyan nagy kérés most vinném el. A rendelés már több éve ki van fizetve, ahogy a tárolása is.
-Igen persze.
Filippo visszarohant a raktárába. Pár perc múlva egy félliteres üveggel jött vissza, amiben megcsillant az ősi whisky.
-Parancsoljon! Tudja, azt hittem, hogy valamelyik családtagja fog eljönni érte. Maga mégis kicsoda?
-Nem vagyok családtag.... Minden a jóslat miatt van!
-Hogyan?!
Elvettem az üveget és a feneketlen kabátzsebembe raktam, majd megfordultam és az ajtó felé mentem. Már csak egy lépésnyire voltam a kijárattól, amikor megálltam és a remegő kézérre néztem.
-Holnap mindent megtud Filippo! Majd holnap.
Az ajtó kinyílt én meg belevesztem a nagy tömegbe.
Nos, rendben. Az ital meg van irány a ruhabolt! Már fájt a lábam, de végül sikerült eljutnom a ruhanegyedig. Már legalább három boltba jártam, de egyik sem volt jó?! Kezdek kiakadni. De valami megcsapta az orromat. Az egyik ruhaboltból alakváltó szagokat éreztem. Bingó! Egy átlagos bolt tele ruhákkal. Az ajtót itt húzni kellet, amit meg kell hogy mondjak valamiért kellemesen hatott. A bolt pézsmaillattal volt tele. Igen?! Ezt kerestem! Elmentem a női részlegre és legszívesebben kacarászva fogdostam volna meg a ruganyos anyagokat és mértem volna magamhoz minden színben őket a tükör előtt. De én ezt nem tehettem meg. Nem vagyok tinédzser! Bár 18 vagyok a lelkem már kinőtte ezt a kórt. Fogasról fogasra sétáltam. Egy kék, egy piros, két fekete póló és négy szoros nadrágot vittem az öltözőbe. A kék póló kellemesen rámsimult, A szív tájékán egy fekete karmolás díszítette. Egyszerű, de divatos. A piros viszont már nem tetszett. Hasonló mint a kék, de csípőrésznél csak három szövetcsík tartotta. Simán kitéphetnék onnan a húsomat. Tehát a piros nem jött be. A fekete pólók annál inkább. Enyhén v kivágásúak voltak és nem volt ujjuk. A ruhában tökéletesen tudtam mozogni és ha átváltozom a ruha megnyúlik. Tökéletes! A nadrágok egyszerű nadrágok voltak. Kettő bokafelet van, a másik kettő bokáig ért. Rendben megvagyunk. Visszaöltöztem felkaptam a szerencsés darabokat és a pénztárhoz mentem. A lány egy vérnyúlvolt. Arca kerekded és pufi, de úgy mintha azt súgná, hogy cuki-vagyok-nyugodtan-gyömöszöld meg a pofim. Szemei az átlagnál kisebbek voltak, és az orra pisze, kicsit nyomot. A haja oldalt fel van nyírva a többi résznél tépett, ami az álláig ér. A lila haja kiemeli a feje tetején lévő két fekete nyúlfület, ami alkarnyi hosszú, rajtuk karika piercing, de ízlésesen. Felraktam a pultra a ruháimat, amit ő gyorsan beütött a gépbe.
-Más valamit?
-Valójában igen! Tudsz egy olyan boltot, ahol ünneplőt lehet venni?
-Ő ja. Milyen alkalomra?
-Megemlékezés.
A lány végigmért, majd elővett egy papírt és lefirkantott valamit aztán összehajtotta és a visszajáróval a kezembe nyomta.
-Itt jó cuccok vannak, nézd meg!
Elraktam a ruhákat a csodás zsebembe az apróval együtt.
-Köszi.
-Nincs mit. További szép napot!
-Neked is.
Elindultam ismét a tömegbe. A kis papírt kihajtogattam,amiben a Lorans bolt neve állt. Hm honnan is ismerem?
"-A fenébe ezzel a sok papírmunkával!
A folyosón menve elcsíptem egy hangfoszlányt, amit a cselédek beszédéből ered.
-Hallottátok?! Ma nyílik a Lorans bolt! Nagyon csinos ruhákat árulnak!
Hm. Új bolt. Marone már biztosan tud róla. Imádja az újdonságokat. Az irodámba érve leültem az asztalomhoz és elkezdtem olvasni az egyik papírt, de egy kopogás megzavart. Hála az Isteneknek?!
-Szabad!
Marone kecses léptekkel sétált be, majd kicsattant a boldogságtól. Na mi lesz itt?!
-Zavarok?
-Te? Soha!
Felkeltem és a kanapéhoz tereltem, majd leültünk. Feleségem egy nyitott borítékot adott át.
-Ez mi?
-Egy meghívó. Egy bálra.
-Egy bál?
-Igeen, egy bál.
Kivettem a kis kártyát, de már a szagából megállapítottam, hogy tündék rendezik. És nem is tévedtem. A tündék minden hónapban valamilyen nevetséges oknál fogva rendeznek egy nagy bált. Mindig meghívnak, de csak ritkán megyünk.
-Elakarsz menni?
-Igen mert tudod mindenki ott lesz és táncolunk, iszogatunk, eszünk.....
Már nem is néztem a kártyát, hanem drága feleségemet néztem, ahogy indokokat sorolja a kezén, de persze nem néz rám, mert meg akar győzni és ezért hadar. Annyira édes! Marone utálja a tündebálokat, mert túl szagos a sok virágtól. Ezért sejtem mire megy ki a játék, de szeretem, hogyha azt hiszi hogy ő irányít.
-Jól hangzik.
Megállt a sorolásban és vigyorogva kelt fel a kanapéról.
-Tényleg?!
-Igen tényleg.
Megfogtam a kezét és magamhoz húztam, majd az ölembe ültettem.
-És mit veszel fel?
-Hááááát......
Na tessék ki is bújtattam a szöget a zsákból.
-Nyílt egy új bolt és láttam ott egy csodálatos ruhát. Neked is tetszene.
Kuncogva fúrtam az arcomat a nyakához.
-Ahogy kívánod úrnőm."
Áááááá tehát ezért?! Már értem! A Loranshez érve nagy levegőt vettem és besiettem a boltba. A legfinomabb anyagokkal szőtt ruhák sorakoztak, de én valami egyszerűt kerestem. A ruhákat kategorizálták ezért először a halotti tor részhez mentem. Egyik sem tetszett. Most mi legyen? Mikor körbenéztem megakadt a szemem egy fekete ingen és a hozzá tartozó nadrágon. Bingó! Megkerestem a méretemben és a kezembe tartva kerestem tovább. Kell valami az estére is. Találtam egy vörös és sötétkék árnyalatú ruhát. Nadrágrésze buggyos volt, színe mintha égne. Felsője lenge és a karomon is csak egy vékonyabb anyag lógott. A csillagos ég és a lángoló föld képzetet adta. Kész vagyok! Rendben irány visszafelé. Kellemes virág illatot éreztem, de a nép illatai megzavart. Végül sikerült egy szolid fehér krizantém csokrot szereznem.
Éhes lettem. Kerestem egy olyan éttermet, ahol kint is lehet enni. A Marconok tökéletes lesz. Leültem egy távoli asztalhoz, mire a pincérsrác azonnal hozzám jött.
-Jó napot! Mit adhatok?
-Arany vért kérek inni.
-Rendben, hozhatom az étlapot?
-Ha nem baj most mondanám.
-Ooké.
-Füstös salátát, két adag nyúllal töltött pisztrángot. Desszertnek meg áfonyás tortát.
A rézhajú srác fürgén jegyzetelt majd elment a konyhára. A zsebembe kotorászva kerestem a füzetemet. Nagy nehezen, de sikeresen elővettem a tollal együtt. Az előző írásom után megjelent egy idegen írás.
Megkaptam a rövid üzeneted, remélem továbbra is boldogulsz egyedül. A szüleid jól vannak, érdeklődtek utánad, de sikeresen elsimítottam a helyzetet. Kérlek továbbra is jelents és napokat is írj.
Bekapcsoltam a tollamat és írni kezdtem.
Ez a hatodik napom.
Tegnap sikeresen megérkeztem a falkához.
Az alfa feleségével megegyeztem és intézkedtem az ügyünkben.
Ma hajnalban van az alfa megemlékezése.
Holnap találkám van a tanács előtt.
Az itteniek már tudják, hogy jövök. A fajok sámánjaik megjósolták érkezésemet.
Jelen pillanatban a szükséges dolgokat vásárolok.
A szüleimet üdvözlöm.
Suz.
Becsuktam a könyvem, pont időben a pincér hozta az italomat és a salátám.
-Köszi.
-Jó étvágyat.
Egy mosollyal elintéztem és nekiálltam a füstös salátámnak. A füstölt sajt és a füstölt sonka tökéletesen harmonizált a kesernyés salátával. Pillanatok alatt el is fogyasztottam. A számban maradt ízeket az aranyvérrel (aranyvér: mézes frissítő, amit a fákból nyernek ki) leöblítettem. Intettem pincérnek, aki a főfogással jött vissza. A hús valami eszméletlen volt. A hozzá tartozó pikáns krumpliköret a mennyekbe kerget. Az utolsó falatokat már nyögdelve tettem meg. Ilyen még nem fordult meg vele,hogy nem tudok rendesen megenni egy ételt. Ismét intettem a pincérnek.
-Fizetnék!
A srác a számlámmal lépett felém. A könyvemet elraktam és megint keresgéltem a zsebembe. Egy kisebb köteget kicsíptem és mázlimra pont annyit amennyit szerettem volna. A fiú kezébe nyomtam, megköszöntem és elmentem. Ideje visszamenni, remélem találok valamit Faustnak. A nap megcsillant valami apróságon. Egy bodegánál megálltam. A kis csillogó valami négy csengőtől ered. Az árus asszony tele volt bütyökkel és ránccal, de nem foglalkoztam vele. Megbabonáztak a csengők.
-Elnézést eladók ezek a csengők?
-Igen gyermekem. Ahogy látom elvarázsoltak. Melyik kellene?
-Mind a négyet kérem.
Az asszony levette az állványról a csengőket és egy barna madzagra akarta volna fűzni, de én megállítottam.
-Várjon! Nem lehetne vörös madzaggal és két főre?
Az asszony remegő kézzel fűzött két csengőt egy hosszú madzagra, majd a másikkal is megcsinálta. A hurok elég nagy volt, hogy Faust nyakába tudjam rakni. Kifizettem és zsebre dugtam az ékszereket.
Kisétáltam Anwer városából. Felsétáltam a dombra, de Faust nem volt még itt. Leültem a fűbe és néztem a lemenő napot. Túl sokat vásároltam elment az idő.
-Hol vagy Faust?
Az erdő csendjét egy lónyerítés szüntette meg.A lódobogás egyre hangosabb volt, mire elért már lassan lépkedett mögém. Faustra néztem.
-Elintézted a dolgaidat?
Faut bólogatott és a zsebemet bökdöste.
-Türelmetlen kölyök.
Felkeltem és szembeálltam vele. A zsebembe turkálva elővettem a két ékszert.
-Tudod az én világomban, nem igazán hisznek a lélektárs létezésében, de akik hisznek úgy gondolják, hogy minden félnek van egy vörös fonala, aminek a végén a párja van.
Megmutattam Faustnak a vörös fonalra kötött csengőket.
-Megengeded?
Faust hosszan nézte a csillogó tárgyakat. Nem tudtam semmit sem kiolvasni se a tekintetéből, se a gondolataiból. Végül fénylő szemmel bólintott. Megfogtam a madzagot és a nyaka köré kötöttem.
-Tökéletes!
A másikat a kezemre tekertem, majd megcsomóztam.
-Most már tényleg lélektársak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése