Tizenkilencedik fejezet
Halihó!
Már csak 13 nap van hátra a szavazás végének! Kedves olvasóim olvassátok el az Előzeteseket és szavazzatok az oldalsó panelnél.
Pusz W.A.
Őrültek és kész?! Vásárolni?! El akarnak vinni vásárolni?! Nevetséges! Beültünk a terepjáróba és elindultunk a piacra. Nem sokáig mentünk. A piac hatalmas volt! Az épületek szorosan egymás mellet voltak, csak nagyon szűk utcákon lehetett tovább menni. Az emberek boldogan cseverésztek vagy nézték az árusok portékáit. Mysha kézen ragadva vezetett be a tömegbe, végül egy ruhaárusnál álltunk meg.
-Mysha mégis miért álltunk itt meg?
-Mint láthatod ez egy ruhabolt és éppen ruhát fogunk venni. Mik a méreteid?
-M-es. De várj! Nekem nem kell ruha?!
-Ó, dehogy nem drágám! Na gyere a szabó a legjobb barátom.
Ahogy a boltba beléptünk megvakultam. Mindenféle színű anyaggal volt tele a bolt. Egy selyembe öltözött asszony lépett oda Myshahoz,majd megölelték egymást.
-Rég láttalak Mysha. Hogy van Nazir?
-Rég volt Risha. Ó, Nazir most Omarral van, nagyon kis eleven, de had mutassam be Kirat.
-Kira ő itt Risha a legjobb barátnőm. Övé ez a bolt.
Rishaval udvariasan kezet fogtunk.
-Akkor neked fog készülni néhány ruha nem igaz?
-Azt hiszem.
Bátortalanságomra Risha megragadta a kezem és egy hátsó szobába vezetett, ahol levette a méreteimet.
-Milyen színt szeretsz Kira?
-Általában sötéteket hordok, de nagyon szeretem a kéket és a lilát.
-Hm. Van egy szép zöldeskék színű selymem. Várj egy kicsit, mindjárt megmutatom.
Risha letette a mérőszalagot és az anyagok között kezdet el kotorászni. Mysha belépet a szobába egy sötétlila ruhával.
-Hát nem szép?! Risha ez mennyi? Megakarom venni!
-Majd a végén egyeztetünk az áron. Á már meg is találtam!
Risha egy csodálatos színű anyagot tett a nyakamhoz.
-Na hogy tetszik?
-Szép.
-Akkor megegyeztünk. Én megvarrom a ruhát, ti addig menjetek a fürdőbe!
Mire reagálhattam volna, Mysha megragadta a kezemet és kirángatott a boltból be a tömegbe.
-Várj Mysha mégis milyen fürdőről van szó?! Várj már!!
-Kira bűzlesz?! Azonnal elviszlek egy fürdőbe és addig sikállak és áztatlak, amí illatos rózsaként kezdesz el illatozni, addig nem hagyhatod el a forrást! Megértetted?!
-Iigen.
Egy szót sem merek szólni tovább Myshahóz. Nagyon ijesztő! Várjunk csak hol vannak Nazirék?
-Mysha és hol vannak a fiút?
-Megbeszéltem velük, hogy kettőkor az egyik éteremben találkozunk.
-Aha.
Már egy ideje sétáltunk mire elkezdett fájna a lábam. Átok a bezártságra!
-Mysha! Mikor érünk oda? Fáj a lábam?! Léci álljunk meg!
-Nazir nem nyavalyog ennyit mint te! Mindjárt ott vagyunk!
Végül végre megálltunk egy egyszintes épületnél. Bementünk. Az emberek pirosas bőrrel járkáltak az aulában és beszélgettek egymással. Mysha a pénztárpulthoz ment és vett két jegyet.
-Na gyere! Ideje fürcsizni?!
Fürdeni. Milyen rég fürödtem. Követtem Myshat az öltözőbe.
-Mi értelme megfürdenem, amikor a koszos ruhát kell majd visszavennem?!
Mysha már félig levetkőzött, de a nadrágnál megállt.
-Meglepetés.
-Mi?!
-Mégis mikor fogsz végre levetkőzni? Még a végén kihűl a forrás?!
-Oké-oké.
Gyorsan ledobtam magamról a ruhákat és meztelenül álltam előtte.
-Merre?
-Először szépen letusolsz, mert tiszta kosz vagy.
-Igaz.
Myshaval elmentünk a tusoló részhez, ahol lemostam magamról a szutykot. Mert sajnos ez nem kosz volt, hanem szutyok. Tehát szutyok voltam. De csak voltam! Pirosra dörzsölt bőrrel mentünk a forró forráshoz. Mysha már rég bement a vízbe és onnan figyelte, ahogy belerakom a lábamat a vízbe.
-Ó te jó ég?! Ez isteni!
Most már mindkét lábam a vízben van és futólépésbe belelendülök a mély részhez és aztán elmerülök.
Mysha nevető hangjára bukok ki a vízből.
-Örülök, hogy tetszik.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez a mennyország vagy a forró pokol! Bármelyik is imádom!!!!
-Na ide ne merj élvezni?!
-Késő már megtörtént! Talán a negyedik orgazmusom következik.
-Fúj!!!!!!
-Hahahahaha!
-Kiábrándító vagy Kira?!
Úsztam egy kicsit, beszélgettünk, aztán annyira elpilledtem, hogy Mysha hangja ébresztett.
-Kira ébredj! Ideje menni.
-De itt olyan jóóóóó!!!
Elkezdtem gombócként állni a sekély résznél.
-Nem vagy anyád magzatjában!! Gyere és menjünk! Én már éhes vagyok.
-Hmmmm. Rendben.
Kiszálltunk a medencéből, megtörülköztünk,majd mentünk az öltözőbe. A szekrényemhez érve egy nagy meglepetés fogadott. A koszos ruháim és a cipőm eltűntek, helyére egy dobozt és egy szatyrot raktak. A tobozban egy szép balerinás aranycipő volt. És a szatyorban......a szatyorban egy csodálatos keleti ruha volt zöldeskék árnyalatban.
-Mysha ez gyönyörű!!!!
-Akkor jó! Mondtam Rishanak, hogy küldesse ide. A szervizzel meg megbeszéltem. Na próbáld fel?!
-Ooké.
A lehető legnagyobb tudásommal vettem fel, de még így is Myshanak segítenie kellet. A ruha csodálatos volt! Olyan mintha én is ide tartoznék. Ez a gondolat elszomorított hiszen én soha nem is leszek idevalósi,amint elengednek megyek vissza Magyarországra.Nem-nem-nem. Megráztam a fejem, felvettem a cipőt és indulásra készen álltam.
-Várj csak?! Van még egy utolsó simítás.
Mysha egy fekete ceruzát fogva a szememhez közelített, majd egy-egy csíkot húzott a szemhéjamra.
-Oké, most már teljesen kész vagy!
Omar
Nazirral elmentünk egy játékboltba majd utána a játszótérre. A telefonom rezegni kezdett.
-Ideje ebédelni Nazir!
-Okéééééé!
Az unokaöcsém kezét megfogtam és a közeli étteremhez mentünk. Ott elvittem kezet mosni és most az asztalunknál ülünk és várjuk a lányokat.
-Omar! Nazir! Megjöttünk!
Mysha kipirult arccal közeledett felénk, de sehol sem láttam Kirat.
-Mysha hol van Kíra?!
Mysha megállt mellettem és értetlenül bámult.
-Miről beszélsz? Itt van mellettem
A drága sógornőm a mellette álló hölgyre mutatott aki hagyományos népviseletünkbe öltözött. A ruha szép zöldeskék árnyalatú arany szegéllyel. Az arcát eltakarta a kendővel, ezért csak a szemét láttam, de az éppen elégvolt ahhoz, hogy felismerjem Kirat. A gyönyörű szeme ki van húzva feketével és az anyag színe teljesen kiemeli. Az összkép csodálatos.
-Tudom, hogy éhes vagy Omar, de engem ne egyél meg, ezért csukd be a szád!
-Mysha mégis miért álltunk itt meg?
-Mint láthatod ez egy ruhabolt és éppen ruhát fogunk venni. Mik a méreteid?
-M-es. De várj! Nekem nem kell ruha?!
-Ó, dehogy nem drágám! Na gyere a szabó a legjobb barátom.
Ahogy a boltba beléptünk megvakultam. Mindenféle színű anyaggal volt tele a bolt. Egy selyembe öltözött asszony lépett oda Myshahoz,majd megölelték egymást.
-Rég láttalak Mysha. Hogy van Nazir?
-Rég volt Risha. Ó, Nazir most Omarral van, nagyon kis eleven, de had mutassam be Kirat.
-Kira ő itt Risha a legjobb barátnőm. Övé ez a bolt.
Rishaval udvariasan kezet fogtunk.
-Akkor neked fog készülni néhány ruha nem igaz?
-Azt hiszem.
Bátortalanságomra Risha megragadta a kezem és egy hátsó szobába vezetett, ahol levette a méreteimet.
-Milyen színt szeretsz Kira?
-Általában sötéteket hordok, de nagyon szeretem a kéket és a lilát.
-Hm. Van egy szép zöldeskék színű selymem. Várj egy kicsit, mindjárt megmutatom.
Risha letette a mérőszalagot és az anyagok között kezdet el kotorászni. Mysha belépet a szobába egy sötétlila ruhával.
-Hát nem szép?! Risha ez mennyi? Megakarom venni!
-Majd a végén egyeztetünk az áron. Á már meg is találtam!
Risha egy csodálatos színű anyagot tett a nyakamhoz.
-Na hogy tetszik?
-Szép.
-Akkor megegyeztünk. Én megvarrom a ruhát, ti addig menjetek a fürdőbe!
Mire reagálhattam volna, Mysha megragadta a kezemet és kirángatott a boltból be a tömegbe.
-Várj Mysha mégis milyen fürdőről van szó?! Várj már!!
-Kira bűzlesz?! Azonnal elviszlek egy fürdőbe és addig sikállak és áztatlak, amí illatos rózsaként kezdesz el illatozni, addig nem hagyhatod el a forrást! Megértetted?!
-Iigen.
Egy szót sem merek szólni tovább Myshahóz. Nagyon ijesztő! Várjunk csak hol vannak Nazirék?
-Mysha és hol vannak a fiút?
-Megbeszéltem velük, hogy kettőkor az egyik éteremben találkozunk.
-Aha.
Már egy ideje sétáltunk mire elkezdett fájna a lábam. Átok a bezártságra!
-Mysha! Mikor érünk oda? Fáj a lábam?! Léci álljunk meg!
-Nazir nem nyavalyog ennyit mint te! Mindjárt ott vagyunk!
Végül végre megálltunk egy egyszintes épületnél. Bementünk. Az emberek pirosas bőrrel járkáltak az aulában és beszélgettek egymással. Mysha a pénztárpulthoz ment és vett két jegyet.
-Na gyere! Ideje fürcsizni?!
Fürdeni. Milyen rég fürödtem. Követtem Myshat az öltözőbe.
-Mi értelme megfürdenem, amikor a koszos ruhát kell majd visszavennem?!
Mysha már félig levetkőzött, de a nadrágnál megállt.
-Meglepetés.
-Mi?!
-Mégis mikor fogsz végre levetkőzni? Még a végén kihűl a forrás?!
-Oké-oké.
Gyorsan ledobtam magamról a ruhákat és meztelenül álltam előtte.
-Merre?
-Először szépen letusolsz, mert tiszta kosz vagy.
-Igaz.
Myshaval elmentünk a tusoló részhez, ahol lemostam magamról a szutykot. Mert sajnos ez nem kosz volt, hanem szutyok. Tehát szutyok voltam. De csak voltam! Pirosra dörzsölt bőrrel mentünk a forró forráshoz. Mysha már rég bement a vízbe és onnan figyelte, ahogy belerakom a lábamat a vízbe.
-Ó te jó ég?! Ez isteni!
Most már mindkét lábam a vízben van és futólépésbe belelendülök a mély részhez és aztán elmerülök.
Mysha nevető hangjára bukok ki a vízből.
-Örülök, hogy tetszik.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez a mennyország vagy a forró pokol! Bármelyik is imádom!!!!
-Na ide ne merj élvezni?!
-Késő már megtörtént! Talán a negyedik orgazmusom következik.
-Fúj!!!!!!
-Hahahahaha!
-Kiábrándító vagy Kira?!
Úsztam egy kicsit, beszélgettünk, aztán annyira elpilledtem, hogy Mysha hangja ébresztett.
-Kira ébredj! Ideje menni.
-De itt olyan jóóóóó!!!
Elkezdtem gombócként állni a sekély résznél.
-Nem vagy anyád magzatjában!! Gyere és menjünk! Én már éhes vagyok.
-Hmmmm. Rendben.
Kiszálltunk a medencéből, megtörülköztünk,majd mentünk az öltözőbe. A szekrényemhez érve egy nagy meglepetés fogadott. A koszos ruháim és a cipőm eltűntek, helyére egy dobozt és egy szatyrot raktak. A tobozban egy szép balerinás aranycipő volt. És a szatyorban......a szatyorban egy csodálatos keleti ruha volt zöldeskék árnyalatban.
-Mysha ez gyönyörű!!!!
-Akkor jó! Mondtam Rishanak, hogy küldesse ide. A szervizzel meg megbeszéltem. Na próbáld fel?!
-Ooké.
A lehető legnagyobb tudásommal vettem fel, de még így is Myshanak segítenie kellet. A ruha csodálatos volt! Olyan mintha én is ide tartoznék. Ez a gondolat elszomorított hiszen én soha nem is leszek idevalósi,amint elengednek megyek vissza Magyarországra.Nem-nem-nem. Megráztam a fejem, felvettem a cipőt és indulásra készen álltam.
-Várj csak?! Van még egy utolsó simítás.
Mysha egy fekete ceruzát fogva a szememhez közelített, majd egy-egy csíkot húzott a szemhéjamra.
-Oké, most már teljesen kész vagy!
Omar
Nazirral elmentünk egy játékboltba majd utána a játszótérre. A telefonom rezegni kezdett.
-Ideje ebédelni Nazir!
-Okéééééé!
Az unokaöcsém kezét megfogtam és a közeli étteremhez mentünk. Ott elvittem kezet mosni és most az asztalunknál ülünk és várjuk a lányokat.
-Omar! Nazir! Megjöttünk!
Mysha kipirult arccal közeledett felénk, de sehol sem láttam Kirat.
-Mysha hol van Kíra?!
Mysha megállt mellettem és értetlenül bámult.
-Miről beszélsz? Itt van mellettem
A drága sógornőm a mellette álló hölgyre mutatott aki hagyományos népviseletünkbe öltözött. A ruha szép zöldeskék árnyalatú arany szegéllyel. Az arcát eltakarta a kendővel, ezért csak a szemét láttam, de az éppen elégvolt ahhoz, hogy felismerjem Kirat. A gyönyörű szeme ki van húzva feketével és az anyag színe teljesen kiemeli. Az összkép csodálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése