16. fejezet
És aztán.... Marone ájultan dőlt hátra a fotelben. A leeső poharat még a levegőben elkaptam és elmentem a mosdóba kimosni , majd visszasétáltam az irodába. Elraktam a poharat és figyeltem Marone hátracsukló fejét. A szemi szélén megjelentek a ráncok, ahogy a szájánál is, de még mindig sugárzóan gyönyörű nő volt. A szempillái elkezdtek megrebbenni, a csukott szemei is mozogni kezdtek.Hamarosan vége. Ez a hátránya a vérivásnál, az emlékek, a gondolatok és az érzések rohamosan megtámadják az elmét, ami nem túl kellemes érzés, ilyen rövid ideig. Marone szaggatottan vette a levegőt és aztán felkiáltott.
-Cs-cs úrnőm itt vagyok! Itt vagyok! Csak emlék volt, csak emlék volt!
Kinyitotta a szemét és körbenézett, keresett valamit. Megragadtam a kezét és megszorítottam.
-Úrnőm.
Marone szemembe nézett, megsimogatta szőrös mancsomat. Addig maradtunk, így amíg a négy fivér berohant.
-Mi történt anyám?!
-Bántott?!
-Te...!
Juilliard aggódva nézett anyjára, majd a mancsomra. Mark rám és anyjára nézett, várta a válaszát. Angelou fenyegetően meredt rám és nekem ugrott. Elkaptam a mancsom Marone kezei alól és elugrottam a dühöngő férfitól.
-Úrnőm, ha lennél olyan szíves és leállítanád a fiaid?!
Bár Angelout kikerültem Mark elkapta a nyakamat és a falhoz vágott.
-Fiúk elég volt! Nem történt semmi!
-De anyám hisz kiáltottál!
-Juilliardnak igaza van csak valami kegyetlen dolgon kiáltasz így.
Marone a fejét fogta, majd dörzsölte.
-Megkértem Suzannet, hogy mutassa meg az apátokról szóló emlékeit, amit meg is tett. Tehát nem bántott, Mark! És Conornak igaza van szörnyű dolgokat láttam.
Lassan felálltam a földről és a kiakadt vállamat a helyére raktam.
-Már el is intéztétek a dolgokat?
Mindenki rám nézett, de Conor szólalt meg.
-A megemlékezés ma este lesz lesz. Értesítettünk mindenkit.
-Beszéltem a tanácstagokkal, holnap délben megtartják a gyűlést.
Juilliard határozottan sorolta volna, hogy kik lesznek a gyűlésen, de leintettem.
-Várj azt mondtad, hogy ma?! Mégis hány óra van?
-Várj azt mondtad, hogy ma?! Mégis hány óra van?
Conor megigazította a szemüvegét.
-Már hajnali 2 van Suzanne.
Fáradtan dőltem a falhoz, majd onnan lecsúsztam a földre.
-Nagyszerű.
Marone felállt a székből és elém állt.
-Elintéztétek Suzann szobáját?
-Igen anya, a folyosó végén van egy üres szoba, mostanra már elkészítették.
Marone megköszönte Marknak és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere már biztosan fáradt vagy.
Az úrnő hangja kedves és lágy volt. Felnéztem rá és a szemébe nem láttam gyűlöletet csak gyászt és büszkeséget. Megragadtam Marone segítő kezét és felálltam. Magára hagytuk a négy fiút.
-Ne foglalkozz velük csak így gyászolnak.
-Tudom, nem is hibáztatom őket. Hiszen Kellan fiai.
Megálltunk egy ajtó előtt.
-Ez lesz a szobád, majd küldök valakit hozzád, hogy ébresszen fel.
-Nem szükséges úrnőm ki fogom ismerni magam.
-Rendben, akkor most pihenj.
Kinyitottam az ajtót és beléptem.
-Úrnőm!
-Igen, Suzann?
-Már hajnali 2 van Suzanne.
Fáradtan dőltem a falhoz, majd onnan lecsúsztam a földre.
-Nagyszerű.
Marone felállt a székből és elém állt.
-Elintéztétek Suzann szobáját?
-Igen anya, a folyosó végén van egy üres szoba, mostanra már elkészítették.
Marone megköszönte Marknak és a kezét nyújtotta felém.
-Gyere már biztosan fáradt vagy.
Az úrnő hangja kedves és lágy volt. Felnéztem rá és a szemébe nem láttam gyűlöletet csak gyászt és büszkeséget. Megragadtam Marone segítő kezét és felálltam. Magára hagytuk a négy fiút.
-Ne foglalkozz velük csak így gyászolnak.
-Tudom, nem is hibáztatom őket. Hiszen Kellan fiai.
Megálltunk egy ajtó előtt.
-Ez lesz a szobád, majd küldök valakit hozzád, hogy ébresszen fel.
-Nem szükséges úrnőm ki fogom ismerni magam.
-Rendben, akkor most pihenj.
Kinyitottam az ajtót és beléptem.
-Úrnőm!
-Igen, Suzann?
-Ön is pihenjen, kimerült.
Marone rám mosolygott majd jó éjt kívánt. Becsuktam a szobám ajtaját. Nem néztem körbe. Ledobtam a táskám, kabátom, a fegyvereimet és a koszos ruhámat. A piszkos holmimat valamerre eldobtam és a franciaágyamba bedőltem.
Marone rám mosolygott majd jó éjt kívánt. Becsuktam a szobám ajtaját. Nem néztem körbe. Ledobtam a táskám, kabátom, a fegyvereimet és a koszos ruhámat. A piszkos holmimat valamerre eldobtam és a franciaágyamba bedőltem.
Egy kopogás ébresztett fől, de nem foglalkoztam vele. Kopp-kopp.
-Tűnj el!
Az ajtó kinyílt én meg a lepedőtakarómmal jobban betakaróztam, ugyanis már este belecsavarodtam. Két alak jött be a szobámba. Az egyik az ajtómnál volt, de a másik elsétált az ablakig és elhúzta a függönyöm.
-FÉNYES!!!!
Gyorsan a fejemre húztam a takarom. A kínzóm elsétált az ágyamig és elkezdte húzni a takaróm. Még időben eltudtam kapni, de a csupasz vállam és egy kicsit a mellkasom kilátszott. Bár hunyorogva mégis ki tudtam venni az alakját. A fiú annyi idős lehetett mint én. Szemei felemás színűek voltak zöld és kék árnyalatúak. Haja rövid és barna színű. A ruhája valamilyen megnyúzott állaté lehetett. A szaga kellemes aromájú, enyhén füstös és növény illatú. Ismerős.
-Mégis meddig akarsz bámulni?
A fiú addig bámult mire rájött, hogy mi a helyzet és körbenézet. Az eldobott ruháimat bámulta, természetesen a melltartóm volt legfelül. Naná csak nekem van ilyen szerencsém! Szegény srác vörös fejjel szorongatta a takarom, majd elengedte és kiszaladt a szobámból. Az egyik kezemmel fogtam a takarót a másikkal a csipámat kidörzsöltem. A másik vendégemhez fordultam.Egy tizenéves lány tátott szájjal állt ruhákat szorongatva.
-Szia, segíthetek valamiben?
A lány soványka volt és szeplős, szemei kékek voltak, haja barna és göndör volt. Szaga a jellegzetes alakváltóé, de volt benne valamilyen más is. Félvér.
-Ööö, igen eeezt aaaz úrnő kküldi.
Bátortalanul dadogva markolászta a ruhát.
-Tedd csak le valahová, még le kell fürdenem és akkor fel veszem.
-Rrendben.
Az ágyammal szembeni falnál két fotel volt közöttük egy dohányzóasztal. A legközelebbi fotelra rakta a ruhákat és visszaszaladt az ajtóhoz. Hűha! Nagyon félénk.
-Köszi.
-Aaz úúrnő üüzeni, hhogy várnak aaz eebédlőben.
-Rendben.
A lány kifelé tekingetett a szobából.
-Menj csak, majd csak eltalálok az ebédlőbe.
Egy gyorsat biccentett és ő is kiszaladt. Ezek a mai fiatalok farkasbőrbe bújt bárányok.
-Tűnj el!
Az ajtó kinyílt én meg a lepedőtakarómmal jobban betakaróztam, ugyanis már este belecsavarodtam. Két alak jött be a szobámba. Az egyik az ajtómnál volt, de a másik elsétált az ablakig és elhúzta a függönyöm.
-FÉNYES!!!!
Gyorsan a fejemre húztam a takarom. A kínzóm elsétált az ágyamig és elkezdte húzni a takaróm. Még időben eltudtam kapni, de a csupasz vállam és egy kicsit a mellkasom kilátszott. Bár hunyorogva mégis ki tudtam venni az alakját. A fiú annyi idős lehetett mint én. Szemei felemás színűek voltak zöld és kék árnyalatúak. Haja rövid és barna színű. A ruhája valamilyen megnyúzott állaté lehetett. A szaga kellemes aromájú, enyhén füstös és növény illatú. Ismerős.
-Mégis meddig akarsz bámulni?
A fiú addig bámult mire rájött, hogy mi a helyzet és körbenézet. Az eldobott ruháimat bámulta, természetesen a melltartóm volt legfelül. Naná csak nekem van ilyen szerencsém! Szegény srác vörös fejjel szorongatta a takarom, majd elengedte és kiszaladt a szobámból. Az egyik kezemmel fogtam a takarót a másikkal a csipámat kidörzsöltem. A másik vendégemhez fordultam.Egy tizenéves lány tátott szájjal állt ruhákat szorongatva.
-Szia, segíthetek valamiben?
A lány soványka volt és szeplős, szemei kékek voltak, haja barna és göndör volt. Szaga a jellegzetes alakváltóé, de volt benne valamilyen más is. Félvér.
-Ööö, igen eeezt aaaz úrnő kküldi.
Bátortalanul dadogva markolászta a ruhát.
-Tedd csak le valahová, még le kell fürdenem és akkor fel veszem.
-Rrendben.
Az ágyammal szembeni falnál két fotel volt közöttük egy dohányzóasztal. A legközelebbi fotelra rakta a ruhákat és visszaszaladt az ajtóhoz. Hűha! Nagyon félénk.
-Köszi.
-Aaz úúrnő üüzeni, hhogy várnak aaz eebédlőben.
-Rendben.
A lány kifelé tekingetett a szobából.
-Menj csak, majd csak eltalálok az ebédlőbe.
Egy gyorsat biccentett és ő is kiszaladt. Ezek a mai fiatalok farkasbőrbe bújt bárányok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése