Tizennyolcadik fejezet
Kira
Egy trappoló hang ébresztett. Trapp-trapp-trapp. Hunyorogva néztem a rácsora, de nem állt ott senki. A trappolás egyre hangosabb lett, míg végül Nazir nekiütközött a cellám rácsainak.
-Ébresztőőőőőő!
Nyöszörögve fordítottam el az arcomat.
-Még aludni akarok!
-De már reggel van! Gyere játszani!
Mély levegőt vettem és felültem törökülésbe. A szemeimet dörzsölgettem.
-Omart, hol hagytad?
-Anyával beszélget vele, mindjárt jönnek. Tudod?
-Myshaval? És miért?
-Nem tudom.
Nazir szomorúan hajtotta le a fejét.
-Héj ne búsulj azt mondtad, hogy játszunk, mit szeretnél?
-Csapd le csacsit!!!!
-Hahaha, nem volt elég a tízszeres győzelem?
A kisfiú huncut vigyorral rázta a fejét, majd leült a földre és előrenyújtotta a két kezét.
Omar
A nap kellemesen sütött be a szobámba, de nem ezért ébredtem fel, de nem ám! Az ébredésem oka a hirtelen belém csapódó gyerekbomba volt.
-Ébresztőőőő Ooomar bácsi!!!!
-Nazir! A fenébe soha többet ne ébressz fel így, a szívroham kerülget, te rossz csont!
-Bocsiiii.
Nazir izgatottan kezdett el ugrálni az ágyamon, mire én elkaptam és jól megcsikiztem.
-Neeee, elég!
-Omar, ébresztő!
Mysha dugta be a fejét a szobám ajtajába.
-Nagyszerű már felkeltél, gyere öltözz fel és induljunk!
Értettlenül bámultam rá, mire sóhajtott egyet.
-Te, én és Nazir elmegyünk az őrsre és kihozzuk Kirát.
-Mi?! Mysha ezt nem tehetjük!
-És hogy ha van engedélyem?
Erre kiugrottam az ágyból és a ruhás komódom felé siettem.
-Miért nem ezzel kezdted?!
Mysha és Nazir nevetve mentek ki. A nagy sietségben beütöttem a lábamat, de nem törődtem vele, villámgyorsan felöltőztem és mosakodtam.
Még vizes volt az arcom amikor az előszobába vártam rájuk.
-Készen vagytok?
-Igen!!!
Nazir kirohant a házból és beugrott a kocsiba, végül én is utána eredtem. Mysha bezárta a házat és elindultunk a katonaságra.
Miután beálltunk a parkolóba Nazir nem bírt egy helyben maradni, ezért odaadtam neki a börtön kulcsait, hogy menjen Kirahoz.
-Nem akarsz vele menni?
Lazán zsebere raktam a kezem és Mysha mellet sétáltam.
-Ugyan miért?
-Mert tudom, hogy alig bírod ki, hogy ne szaladj le a cellákhoz és végre kihozhasd onnan.
Hanyagul megráztam a vállam és a remegő kezeimet zsebre vágtam.
-Nem vagyok izgatott, nem mintha bele szerettem volna vagy ilyesmi.
-Aaaaahaaaaaa.
-Na most mi van, már megint kezded!
-Nem,nem.
-Mysha!
-Ó én csak azon gondolkoztam, hogy mostanában nincsenek idegen lányok a lakásban vagy a karodba csimpaszkodva. És most hirtelen beismered, hogy nem vagy belé szerelmes különös.
-Nincs időm csajozni, Kira teljesen lefoglalja az időmet. Amúgy is ezt már megbeszéltük az irodádban.
-Ühüm.
-Na most meg mi van?!
-Nagyon fárasztó lehet egy lányra vigyázni tök egyedülés majd mint egy jó kiskatona este lefeküdni, hogy reggel korán tudj kelni.
-Mira akarsz célozni Mysha?!
-Arra, hogy ha nem éreznél semmit Kira iránt, akkor a vacsorája után simán elmehetnél bulizni és felszedhetnél valamilyen csajt, ahogy régebben szoktad.
Nem mondok semmit, mind ketten tudjuk, hogy kibaszott igaza van, de ezt nem fogom beismerni. Hé nekem is van férfi önbecsülésem?! A börtön ajtaja ki volt tárva és csattogó hang hallatszott.
-Mégis mit csinálnak?
Lementünk a lépcsőn. Nazir a rácsok előtt ült és Kira tenyerét csapta le.
-Megint nyertem!
-A fene, veled nem érdemes játszani , mindig nyersz!
-Neeeee játszunk még! Megígérem, hogy most hagylak nyerni.
-Ahogy látom, jól szórakoztok.
Kira
-Oh, szia Mysha, Omar!
-Hali.
Visszahúztam a két tenyeremet és megdörzsöltem őket.
-Mi járatban?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni és megehetnénk valamit.
-De jól hangzik Mysha és mond csak mit szívtál reggel? Nekem is adhatnál belőle csak a játék érdekében.
Omar kuncogva nyitotta ki a rácsomat és nyújtotta felém a kezét.
-Gyere Kira menjünk vásárolni!
Tátott szájjal keltem fel és fogtam meg a kezét mire kihúzott a rácsok mögül.
-Ébresztőőőőőő!
Nyöszörögve fordítottam el az arcomat.
-Még aludni akarok!
-De már reggel van! Gyere játszani!
Mély levegőt vettem és felültem törökülésbe. A szemeimet dörzsölgettem.
-Omart, hol hagytad?
-Anyával beszélget vele, mindjárt jönnek. Tudod?
-Myshaval? És miért?
-Nem tudom.
Nazir szomorúan hajtotta le a fejét.
-Héj ne búsulj azt mondtad, hogy játszunk, mit szeretnél?
-Csapd le csacsit!!!!
-Hahaha, nem volt elég a tízszeres győzelem?
A kisfiú huncut vigyorral rázta a fejét, majd leült a földre és előrenyújtotta a két kezét.
Omar
A nap kellemesen sütött be a szobámba, de nem ezért ébredtem fel, de nem ám! Az ébredésem oka a hirtelen belém csapódó gyerekbomba volt.
-Ébresztőőőő Ooomar bácsi!!!!
-Nazir! A fenébe soha többet ne ébressz fel így, a szívroham kerülget, te rossz csont!
-Bocsiiii.
Nazir izgatottan kezdett el ugrálni az ágyamon, mire én elkaptam és jól megcsikiztem.
-Neeee, elég!
-Omar, ébresztő!
Mysha dugta be a fejét a szobám ajtajába.
-Nagyszerű már felkeltél, gyere öltözz fel és induljunk!
Értettlenül bámultam rá, mire sóhajtott egyet.
-Te, én és Nazir elmegyünk az őrsre és kihozzuk Kirát.
-Mi?! Mysha ezt nem tehetjük!
-És hogy ha van engedélyem?
Erre kiugrottam az ágyból és a ruhás komódom felé siettem.
-Miért nem ezzel kezdted?!
Mysha és Nazir nevetve mentek ki. A nagy sietségben beütöttem a lábamat, de nem törődtem vele, villámgyorsan felöltőztem és mosakodtam.
Még vizes volt az arcom amikor az előszobába vártam rájuk.
-Készen vagytok?
-Igen!!!
Nazir kirohant a házból és beugrott a kocsiba, végül én is utána eredtem. Mysha bezárta a házat és elindultunk a katonaságra.
Miután beálltunk a parkolóba Nazir nem bírt egy helyben maradni, ezért odaadtam neki a börtön kulcsait, hogy menjen Kirahoz.
-Nem akarsz vele menni?
Lazán zsebere raktam a kezem és Mysha mellet sétáltam.
-Ugyan miért?
-Mert tudom, hogy alig bírod ki, hogy ne szaladj le a cellákhoz és végre kihozhasd onnan.
Hanyagul megráztam a vállam és a remegő kezeimet zsebre vágtam.
-Nem vagyok izgatott, nem mintha bele szerettem volna vagy ilyesmi.
-Aaaaahaaaaaa.
-Na most mi van, már megint kezded!
-Nem,nem.
-Mysha!
-Ó én csak azon gondolkoztam, hogy mostanában nincsenek idegen lányok a lakásban vagy a karodba csimpaszkodva. És most hirtelen beismered, hogy nem vagy belé szerelmes különös.
-Nincs időm csajozni, Kira teljesen lefoglalja az időmet. Amúgy is ezt már megbeszéltük az irodádban.
-Ühüm.
-Na most meg mi van?!
-Nagyon fárasztó lehet egy lányra vigyázni tök egyedülés majd mint egy jó kiskatona este lefeküdni, hogy reggel korán tudj kelni.
-Mira akarsz célozni Mysha?!
-Arra, hogy ha nem éreznél semmit Kira iránt, akkor a vacsorája után simán elmehetnél bulizni és felszedhetnél valamilyen csajt, ahogy régebben szoktad.
Nem mondok semmit, mind ketten tudjuk, hogy kibaszott igaza van, de ezt nem fogom beismerni. Hé nekem is van férfi önbecsülésem?! A börtön ajtaja ki volt tárva és csattogó hang hallatszott.
-Mégis mit csinálnak?
Lementünk a lépcsőn. Nazir a rácsok előtt ült és Kira tenyerét csapta le.
-Megint nyertem!
-A fene, veled nem érdemes játszani , mindig nyersz!
-Neeeee játszunk még! Megígérem, hogy most hagylak nyerni.
-Ahogy látom, jól szórakoztok.
Kira
-Oh, szia Mysha, Omar!
-Hali.
Visszahúztam a két tenyeremet és megdörzsöltem őket.
-Mi járatban?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk vásárolni és megehetnénk valamit.
-De jól hangzik Mysha és mond csak mit szívtál reggel? Nekem is adhatnál belőle csak a játék érdekében.
Omar kuncogva nyitotta ki a rácsomat és nyújtotta felém a kezét.
-Gyere Kira menjünk vásárolni!
Tátott szájjal keltem fel és fogtam meg a kezét mire kihúzott a rácsok mögül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése