17.fejezet
Az arcomat megdörzsöltem, majd ledobtam magamról a lepedőt és felkeltem. Büdös vagyok! Itt az ideje a megérdemelt fürdőnek! Elindultam a fotel melletti ajtóhoz, ami a fürdőszobába vezet.
-Hűűűű!
A fürdőben volt egy hatalmas kád, mellette egy kb 3 személyes tusoló és a kettővel szemben vele egy hatalmas fehér márványból épített mosdókacsló ezüstözött szegélyű tükörrel. Két szekrény is volt bent, amiben köntösök, tusfürdők, szappanok, illatgyertyák és törülközők sorakoztak. A fürdő csempéi sötétkékek voltak, a világítással igen hangulatossá teheti a fürdéseket. Kár, hogy nincs időm áztatni magam.
-Majd este.
Kivettem a szekrényből két törülközőt és egy kamillás tusfürdőt. Végigsimítottam a kád szegélyén és ráraktam a törülközőket. Megnyitottam a meleg vizet a tusolóba és beálltam. A meleg víz masszírozta az izzadt bőrömet. A tusfürdővel lemostam magamról a koszt, majd a hajamat is bedörzsöltem a habbal.
-Isteni!!!
Elégedetten léptem ki a kis kabinból. Az egyik törülközővel a hajamat dörzsöltem, majd turbánba csavartam, a másikat magam köré csavartam. Kinyitottam az ajtót és beléptem a hűvös szobába. A fürdőből csak úgy gomolygott ki a gőz.
-Hűha! Ilyen meleg vízben fürödtem volna? Na mindegy.
Elővettem a táskámból a neszesszerzsákom és felvettem a fotelből az új ruháimat. Visszamentem a fürdőbe és lecsutakoltam magam. 20 perccel később mentolos lehelettel, nyirkos hajjal és az új öltözékemben léptem vissza a szobámba. Visszaraktam a hátizsákomba a neszesszert és az eldobált koszos ruháimat. A két pisztolyomat és a töltényeiket is a zsákba raktam, de a kabátomat és a benne lévő fegyvert nem raktam el. A nyakláncomat is beraktam, de a naplót kivettem a táskából. Az új öltözékem igen ruganyos volt. Felsőm mindkét oldalán fehér sávú, míg a hátsó és a szembeni része fekete. Jól ismerem ezt az anyagot. A ruganyos felső és a fekete nadrág boszorkányvarázslata miatt tökéletes a vérállatok átalakulásához, anélkül,hogy elszakadna, sőt a kinövő bunda a szövetei között nő ki, így olyan mintha nem lenne a vérállaton ruha csak a bundája. Felvettem a kabátom és beraktam a belső zsebembe,majd megnéztem magam a fürdőszobai tükörbe. Nem volt rossz. A vörös hajam nyirkosan omlott a fekete szövetkabátra. Még nem szoktam meg ezt a színt. Mióta visszatértem a szüleimhez eldöntöttem, hogy változtatok. Lecseréltem a ruhatáram, elkezdtem sportolni és befestettem a hajam. Vörös. Emlékeztet arra az estére. A kezemen vér csöpögött, az egykor fehér kövön térdelek mesterem előtt akiből ömlik a vér és vörösre festi a követ... Az erdőből még visszanéztem az épület égett, parázs szált le az égből. Megráztam a fejem és mentem a kijárat felé.
-Huuuu, rendben Suzanne megtudod csinálni, csak menj reggelizni, hallgasd meg a mondandójuk és nézd meg Faustot és ha még van egy kis időd lovagoljatok ki egy kicsit.
Igen ezt fogom tenni?! Kiléptem az ajtón. A folyosó közepéig mentem, ahol egy hatalmas lépcső vezetett lefelé, ami előtt a bejárati ajtó van. Az aulában a talpam alatt a sárga márvány hideg volt, de elviselhetően. Balra fordultam, végigmentem a társalgón, majd kinyitottam a 4 méteres ajtót. Az ebédlő egy bálterem nagyságú volt, hatalmas asztalokkal. Csak egyetlen egy csillár lógott középen, de egy átlag csillárnak a háromszorosa, de nem csak ez volt a terem világítása. A fával burkolt falakon hangulatos lámpák voltak. Nem figyeltem a nagy csöndre, csak néztem a termet, ami Kellan emlékeiben is él.
-Jó reggelt Suzanne, örülök, hogy csatlakozol hozzánk.
Kihúztam magam és a hang felé fordultam. A terem jobb oldalán az ebédlőasztal főjén Marone ült, aki határozottan mosolygott rám.
-Gyere és ülj ide mellém!
A jelenlévők érdeklődve figyelték, ahogy az úrnő melletti székhez tartottam. De mielőtt a székemhez mentem volna megálltam Marone előtt és meghajoltam.
-Ki nem hagytam volna az úrnő reggeli meghívását.
Marone intett az üres székre, mire én azt kihúztam és leültem. Bár az idő itt gyorsan telik, politikailag és gazdaságilag "lemaradottabb", mint az enyém és még itt van a hierarchia és az ehhez kapcsolódó etikett. Az asztalon frissen sült croissonok, péksütemények, és zsírós, kellően fűzerezett húsok. Megkellet törölnöm a számat, pert már eléggé kibuggyant egy nyálcsepp.
-Kezdj már neki! Még a végén felmosót kell hozni!
Észre sem vettem, hogy mellettem Angelou ült. Elvettem egy croissont és egy méretes füstös sonkát. Amikor az utolsó falatoknál jártam felnéztem a tányéromból és a többi farkast néztem.Nagy megdöbbenésemre csak idősebbek voltak, csak hébe-hóba láttam fiatalt, közöttük volt Vud is aki néha néha rám pillantott. Amikor találkozott a tekintetünk zavartan fordult tányérjához.
-Hol vannak a többiek?
Juilliard, aki előttem ült válaszolt a kérdésemre.
-Fiatalok, szeretnek szórakozni.
Hát persze az itteni fiatalok nem térnek el az én világom béliektől.
-Kezdj már neki! Még a végén felmosót kell hozni!
Észre sem vettem, hogy mellettem Angelou ült. Elvettem egy croissont és egy méretes füstös sonkát. Amikor az utolsó falatoknál jártam felnéztem a tányéromból és a többi farkast néztem.Nagy megdöbbenésemre csak idősebbek voltak, csak hébe-hóba láttam fiatalt, közöttük volt Vud is aki néha néha rám pillantott. Amikor találkozott a tekintetünk zavartan fordult tányérjához.
-Hol vannak a többiek?
Juilliard, aki előttem ült válaszolt a kérdésemre.
-Fiatalok, szeretnek szórakozni.
Hát persze az itteni fiatalok nem térnek el az én világom béliektől.
-Értem. Mikor lesz a megemlékezés?
Marone fátyolos hangon közölte, hogy este 8 órakor, amikor a hold már fent lesz az égen. Tökéletes megemlékezés egy ősi farkasról. Mikor befejeztem a reggelimet, ittam egy pohár vizet, megköszöntem az ételt és elnézést kértem a korai távozásomért.
-Menj csak.
Az úrnő szemébe néztem, majd kitoltam a székem és az istálló felé vettem az irányt. A konyha előtt megálltam. Vajon Faust örülne egy almának? Kinyitottam az ajtót és beléptem. Három szakács, hét kukta és kilenc szolgáló volt bent. Jelenlétemre mindenki felkapta a fejét, de csak az egyik mert megszólalni.
-Segíthetünk valamiben... kisasszony?
Összeráncolt szemöldökkel néztem az idős, de jó kondiban lévő Ron séf.
-Kérem Ron hagyjuk a kisasszonyozást. A nevem Suzanne. És mielőtt lekislányozna jól gondolja meg.
Mindenki döbbent tekintettel bámult. Valójában én is így tennék. Hiszen tudom, hogy Ronnak félelmetes híre van. Kellan még gladiátorként ismerte meg. Először csak katona ként alkalmazta, de aztán kiderült, hogy nem csak a fejtépéshez, de a főzéshez is nagyon ért.
-Hahaha, tetszel nekem Suzanne, rajtad kívül csak Kellan beszélt így velem az első találkozásunkkor. Ő sem félt tőlem.
-Tudom.
A többiek zavarodottan néztek rám, még Ron is.
-Tehát mit adhatunk Suzanne?
A kuktához fordultam.
-Csak két almát szeretnék vinni a lovamnak.
Az egyik cseléd a kezembe adott két szép almát. Megköszöntem és a jobboldali ajtóhoz sétáltam, ami a kerthez vezet.
-Melyik a te lovad?
Nem tudom beazonosítani, hogy ki kérdezte, de azt tudom, hogy mindenki kíváncsi. Az ajtóban megálltam.
-A neve Faust és egy szellemló.
Kiléptem a kertbe, de még hallottam megdöbbenésük hangjaikat. A fűben sétáltam és élveztem a nyári szellőt. Itt olyan tiszta a levegő. Mint egy álom. Lovak nyerítését hozta a szél. Arra felé mentem. Egy átlag istállóhoz képest kétszer nagyobb. Az almákat szorosabban fogtam és beléptem az istállóba.
Marone fátyolos hangon közölte, hogy este 8 órakor, amikor a hold már fent lesz az égen. Tökéletes megemlékezés egy ősi farkasról. Mikor befejeztem a reggelimet, ittam egy pohár vizet, megköszöntem az ételt és elnézést kértem a korai távozásomért.
-Menj csak.
Az úrnő szemébe néztem, majd kitoltam a székem és az istálló felé vettem az irányt. A konyha előtt megálltam. Vajon Faust örülne egy almának? Kinyitottam az ajtót és beléptem. Három szakács, hét kukta és kilenc szolgáló volt bent. Jelenlétemre mindenki felkapta a fejét, de csak az egyik mert megszólalni.
-Segíthetünk valamiben... kisasszony?
Összeráncolt szemöldökkel néztem az idős, de jó kondiban lévő Ron séf.
-Kérem Ron hagyjuk a kisasszonyozást. A nevem Suzanne. És mielőtt lekislányozna jól gondolja meg.
Mindenki döbbent tekintettel bámult. Valójában én is így tennék. Hiszen tudom, hogy Ronnak félelmetes híre van. Kellan még gladiátorként ismerte meg. Először csak katona ként alkalmazta, de aztán kiderült, hogy nem csak a fejtépéshez, de a főzéshez is nagyon ért.
-Hahaha, tetszel nekem Suzanne, rajtad kívül csak Kellan beszélt így velem az első találkozásunkkor. Ő sem félt tőlem.
-Tudom.
A többiek zavarodottan néztek rám, még Ron is.
-Tehát mit adhatunk Suzanne?
A kuktához fordultam.
-Csak két almát szeretnék vinni a lovamnak.
Az egyik cseléd a kezembe adott két szép almát. Megköszöntem és a jobboldali ajtóhoz sétáltam, ami a kerthez vezet.
-Melyik a te lovad?
Nem tudom beazonosítani, hogy ki kérdezte, de azt tudom, hogy mindenki kíváncsi. Az ajtóban megálltam.
-A neve Faust és egy szellemló.
Kiléptem a kertbe, de még hallottam megdöbbenésük hangjaikat. A fűben sétáltam és élveztem a nyári szellőt. Itt olyan tiszta a levegő. Mint egy álom. Lovak nyerítését hozta a szél. Arra felé mentem. Egy átlag istállóhoz képest kétszer nagyobb. Az almákat szorosabban fogtam és beléptem az istállóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése