18.fejezet
Itt vagyok!
Nem felejtettem el írni! Eskü! Sokat írtam. Ugye megérte? Jó olvasást.
Ó, bár nem ide tartozik, de azért leírom. Már biztosan észrevettétek a jobb oldali panelnál a közvélemény-kutatásos kérdésemet.A visszaszámolás már egy ideje megy, már csak 18 napotok van a szavazásra. Igyekezzetek?!
További jó olvasást. Puszi W.A.
Jelenlétemre minden ló kidugta a fejét a bokszukból. Faust hívása egyre erősebb és kétségbeesett volt. Vajon miért? Már az istálló közepén járhattam, amikor a baloldali folyosóról hangos nyerítés és szitkozódások hallatszottak. Gyorsabb tempóba kapcsoltam. A folyosó végén egy nagyobb teret alakítottak ki,ahol a lovakra patkót rakhattak. Faustot ide hozták és kikötötték. Három férfi próbálta meg lenyugtatni a lovam. Kettő a lovardában dolgozó félvérek, de a másik állatorvos volt még hozzá egy hüllő.
-Mégis mit akarnak a lovammal?!
Mindenki rám bámult még Faust is.
-Mégis ki vagy te?
Nem foglalkoztam a doktor kérdésével, egyenesen Fausthoz sétáltam.
-Ó, ugyan már Faust elég erős vagy ahhoz, hogy kiszabadulj! Nem kellek én ide!
Megpaskoltam a szellemló oldalát és a két félvérre néztem.
-Mégis ki a franc engedte meg, hogy hozzányúlhattok a lovamhoz?!
Faust a dorgáló hangomra felnyerített.
-Neked csönd van! Nos, valaki válaszolna nekem?
A bátrabb férfi aki prérifarkas volt felém lépett.
-Nekünk az a dolgunk, hogy ellássuk a lovakat. És ennek a lónak nincs patkója és nincs megjelölve.
-Semmi jogotok nem volt kikötözni és bántani Faustot! És ha még egyszer a közelébe talállak titeket én foglak titeket megjelölni!
Eltéptem Faust nyakába kötött varázskötelet és visszafelé mentem a folyosón.
-Gyere Faust!
A három férfi döbbenten mormogtak mögöttem nem foglalkoztam velük. Faust lassan, de határozottan a nyomomba szegődött.
-Szólnod kellet volna!
A makacs hím csak prüszkölt, jelezve, hogy ura volt a helyzetnek.
-Hát persze és ezért voltál bepánikolva mi?!
A vállam mögül néztem rá, de ő lehajtott fejje kullogott. Kimentünk a kertbe és odaadtam Faustnak a két almát.
-Ne túl mohon! Többet nem kapsz!
Almás szájjal kezdte el bökdösni a vállamat.
-Bocs, de csak két almám volt. Majd még veszünk. Rendben?
A nagy kertet egy hatalmas erdő öleli körbe. Mellettünk az ebédlőből nyíló széles terasz állt. Már éppen ültem volna fel Faustra, amikor erős alkoholszagot éreztem. Elkezdtem fülelni, ahogy Faust is. A szagok és a rikoltozó hangok az erdőből jöttek. Nemsokkal később egy tíz fős tinibanda jött dülöngélve és nevetgélve.
-Há nézzétek má, ezt a szépséget!!!!
Most őszintén nem tudom, hogy rólam vagy Faustról beszél. Kétségeimet érezve a fekete szépség felnyerített, örömében. A szószóló fiú egyre közelebb ért bandájával. Most hogy közelebbről látom már tudom, hogy kik ezek. Az egyikük Mark unokája Manor, rendes fiú, ott van még két iker lány, akik Angelou lányának lányai. A többiek a falka tagjainak kölykei, a friss tetoválásokat látva, nem rég lettek a falka tagjai. És végül a szószóló Juilliard legfiatalabb fia, aki már régen betöltötte a felnőttkort.
-Hé kislány gyere fel a szobámba, enyém az egyik legjobb ágy, biztosan élveznéd!
Ez a kurafi azt hiszi, hogy kurva vagyok !
-Azt ajánlom, hogy vigyázz a szádra Konta!
-Hu a szuka harapós, ő nem a te súlycsoportod Kon, majd én átveszem!
A hidrogén szőke hajú srác elkezdett felém jönni, de Kon kinyújtotta a karját és megállította.
-Én bukok a vörösekre és ez a kiskutyus igen tüzes!
Oké elég volt!
-Kussoljatok! Húzzatok a szobátokba és józanodjatok ki!
Az egyik Angelou lányának a lánya, azt hiszem Rinkonak hívják.
-Te kis p**a mégis hogy mersz így beszélni velünk?! Tudod, hogy mi kik vagyunk?!
-Igen! Kiba***tul ismerlek titeket! És mivel este halotti tor lesz, húzzatok tusolni, mossatok fogat és aludjátok ki magatokat!
Mindenki döbbenten nézet rám, végül Koni (Rinko testvére) szólalt meg, aki józanabb volt mint a többi.
-Halotti tor? Mégis, mégis ki hallt meg?
Mindnyájuk szemében néztem.
-Kellan az alfa.
-Az nem lehet!
-Ó istenekre!
-Neeee!
-Hazudsz te ku**va!
Konta felém sietett, de én megnyomtam a gyűrűmet és a torkához szegeztem a kardom hegyét.
Újabb hangokat hallottam, de nem tudtam beazonosítani, mert Konta lüktető ere a nyakán elvonta a figyelmem. Végül egy kellemes női hang térített észhez.
-Suzanne, kérlek ereszd le a kardod!
-Akkor hívjátok vissza Kontat, úrnőm!
Mert attól még, hogy ha leraknám a kardom Konta simán nekem ugrana. De ha valaki parancsba adja neki, hogy nyugodjon meg akkor megteszi. A nagy teraszon már mindenki ott állt, aki bent volt az ebédlőben. Marone a korlátot markolászta, próbálta megőrizni a nyugalmát. A két oldalán Mark és Angelou voltak. Valaki elkezdett trappolni a tömeg végén, hogy a korláthoz jusson. Persze én már tudom, hogy ki az. Juilliard nagyszerű alfa lenne, de mivel nem akar lenni ,az irányítási ösztöneit a rendőrségen és a gyerekei fegyelmezésében éli meg. Juilliard nekivágódott a korlátnak (majdnem le is esett) és elkezdett kiabálni.
-Az ősökre! Mégis mi a bajotok?! Suzanne teszed le onnan a kardot!...
-Akkor hívd vissza a fiad! Elteszem, csak hívd vissza!
-Konta nyugodj meg és lépj hármat hátra!
-De apám?!
-Én vagyok az apád! Tedd amit mondtam!
Konta a parancsnak eleget téve hátralépet. Elraktam a kardot és a többiekre néztem. Végül Marone kiadta a kötelező parancsot.
-Mindenki menjen be, józanodjatok ki és mosakodjatok meg! Az egész birtok bűzlik tőletek.
Mindenki elment a bandából kivéve Rinkot, Konit, Manort és Kontat.
-Mégis mi folyik itt nagymama? Ki ez a lány? És miért mond olyat, hogy nagyapa meghalt?!
-Tisztálkodjatok meg és mindent elmondok, Manor. Suzanne te mire készülsz?
-Kilovagolok Fausttal, még van néhány elintéznivalóm.
-Rendben, de alkonyatra érj vissza!
Marone felé fordultam és meghajoltam.
-Ahogy parancsolja úrnőm.
Ideje indulni Faust. A ló felé fordultam, megragadtam a sörényét és fellendültem rá. Kiadtam a néma parancsot és már suhantunk is az erdőbe.
Gyors vágtába kezdtünk. A fák és bokrok csak zöld elmosódott csíkok voltak. Hogy fokozzuk a hatást lelapultam Faust tarkójához, addig ő bevont a szellemi aurájával. Eggyé váltunk. Úgy láttam ahogy ő, és ő úgy látott ahogy én. Valahogy tudom, hogy hogyan nézünk ki. A kabátom teljesen beleolvadt Faust sörényébe. Az egyedüli élénk szín a vörös hajam, ami lángmódjára lobogott a levegőbe. Erdei állatok rohantak ki a bokorból, de én csak a lelküket láttam. Olyan mintha füstből lettek volna, mint Faust sörénye csak más színben. Tehát így lát Faust! Fantasztikus! Már jó messzire elkerültünk, amikor megéreztem, hogy követnek minket. Lassan hátranéztem és döbbenten szorongattam a szellemsörényt. A hátunk mögött tűzrókák üldöztek, legalább nyolc. A mostani látásommal az egész állat egy hatalmas láng, mint egy pokemon. A fenébe ez nem lesz jó!
-Faust ideje gyorsítani!
A két sarkammal megböktem az oldalát jelezve, hogy azonnal teljesítse a parancsom. A rókák is elkezdtek gyorsítani, de mi gyorsabbak voltunk. Az egyikük megpróbált egy tűzgolyóval megállítani, de a becsapódás előtt Faust keresztül ment egy nagyobb fán, amibe belecsapódott a golyó. Rikkantgatva mentünk tovább. Elérkeztünk egy dombhoz, ahol a fővárost jól látható. Faust patája földet és fűcsomókat dobál. Kezd fáradni.
-Na még egy kicsit haver! Mindjárt ott vagyunk!
Felérve a dombra leszálltam Faustról, aki hangosan lihegett. Nem foglalkoztam vele, a város zaja és képe teljesen elragadott. Madarak repültek felettem, a főváros zaja betöltötte az erdő csöndjét. Mélyet szippantottam a levegőbe. Az árusok különböző portékáik és más illatokat sodort felém a szél.
-Velem jössz vagy itt maradsz ?
Faust felé fordultam, aki abbahagyta a legelést és füves pofával rázta a fejét.
-Rendben. Sokáig elleszek, addig élvezd a szabadságod.
Faust nyerítve ágaskodott a levegőbe.
-Jó rendben, hozok neked ajándékot. Na szia!
A habzsoló ló prüszkölt egyet és folytatta az evést. Én lementem a dombról és a város felé mentem.
Anwer a kontinens legnagyobb városa csak ez érdemelte ki a fővárosi címet. Az összes többi valamelyik fajhoz tartozó város vagy falu, jelentéktelenek Anwerhez képest. Ebben a városban minden faj megfordul, vagy éppenséggel itt él. De nem csak ezért népszerű ez a várós, ó nem. A város közepén van a tanács "bázisa". Ide hozzák azokat, akik rossz fát tettek a tűzre, itt a tanács gyűlést tart és ítéletet mond. Tehát népszerű város, de erősen őrzött. A béke városának is hívják, nincs miért aggódni. Persze a piti bűnök itt is vannak, de a város kárpótol. Kellan ezért is választotta ezt a helyet. Közel a városhoz, közel az erdőhöz.
-Mégis mit akarnak a lovammal?!
Mindenki rám bámult még Faust is.
-Mégis ki vagy te?
Nem foglalkoztam a doktor kérdésével, egyenesen Fausthoz sétáltam.
-Ó, ugyan már Faust elég erős vagy ahhoz, hogy kiszabadulj! Nem kellek én ide!
Megpaskoltam a szellemló oldalát és a két félvérre néztem.
-Mégis ki a franc engedte meg, hogy hozzányúlhattok a lovamhoz?!
Faust a dorgáló hangomra felnyerített.
-Neked csönd van! Nos, valaki válaszolna nekem?
A bátrabb férfi aki prérifarkas volt felém lépett.
-Nekünk az a dolgunk, hogy ellássuk a lovakat. És ennek a lónak nincs patkója és nincs megjelölve.
-Semmi jogotok nem volt kikötözni és bántani Faustot! És ha még egyszer a közelébe talállak titeket én foglak titeket megjelölni!
Eltéptem Faust nyakába kötött varázskötelet és visszafelé mentem a folyosón.
-Gyere Faust!
A három férfi döbbenten mormogtak mögöttem nem foglalkoztam velük. Faust lassan, de határozottan a nyomomba szegődött.
-Szólnod kellet volna!
A makacs hím csak prüszkölt, jelezve, hogy ura volt a helyzetnek.
-Hát persze és ezért voltál bepánikolva mi?!
A vállam mögül néztem rá, de ő lehajtott fejje kullogott. Kimentünk a kertbe és odaadtam Faustnak a két almát.
-Ne túl mohon! Többet nem kapsz!
Almás szájjal kezdte el bökdösni a vállamat.
-Bocs, de csak két almám volt. Majd még veszünk. Rendben?
A nagy kertet egy hatalmas erdő öleli körbe. Mellettünk az ebédlőből nyíló széles terasz állt. Már éppen ültem volna fel Faustra, amikor erős alkoholszagot éreztem. Elkezdtem fülelni, ahogy Faust is. A szagok és a rikoltozó hangok az erdőből jöttek. Nemsokkal később egy tíz fős tinibanda jött dülöngélve és nevetgélve.
-Há nézzétek má, ezt a szépséget!!!!
Most őszintén nem tudom, hogy rólam vagy Faustról beszél. Kétségeimet érezve a fekete szépség felnyerített, örömében. A szószóló fiú egyre közelebb ért bandájával. Most hogy közelebbről látom már tudom, hogy kik ezek. Az egyikük Mark unokája Manor, rendes fiú, ott van még két iker lány, akik Angelou lányának lányai. A többiek a falka tagjainak kölykei, a friss tetoválásokat látva, nem rég lettek a falka tagjai. És végül a szószóló Juilliard legfiatalabb fia, aki már régen betöltötte a felnőttkort.
-Hé kislány gyere fel a szobámba, enyém az egyik legjobb ágy, biztosan élveznéd!
Ez a kurafi azt hiszi, hogy kurva vagyok !
-Azt ajánlom, hogy vigyázz a szádra Konta!
-Hu a szuka harapós, ő nem a te súlycsoportod Kon, majd én átveszem!
A hidrogén szőke hajú srác elkezdett felém jönni, de Kon kinyújtotta a karját és megállította.
-Én bukok a vörösekre és ez a kiskutyus igen tüzes!
Oké elég volt!
-Kussoljatok! Húzzatok a szobátokba és józanodjatok ki!
Az egyik Angelou lányának a lánya, azt hiszem Rinkonak hívják.
-Te kis p**a mégis hogy mersz így beszélni velünk?! Tudod, hogy mi kik vagyunk?!
-Igen! Kiba***tul ismerlek titeket! És mivel este halotti tor lesz, húzzatok tusolni, mossatok fogat és aludjátok ki magatokat!
Mindenki döbbenten nézet rám, végül Koni (Rinko testvére) szólalt meg, aki józanabb volt mint a többi.
-Halotti tor? Mégis, mégis ki hallt meg?
Mindnyájuk szemében néztem.
-Kellan az alfa.
-Az nem lehet!
-Ó istenekre!
-Neeee!
-Hazudsz te ku**va!
Konta felém sietett, de én megnyomtam a gyűrűmet és a torkához szegeztem a kardom hegyét.
Újabb hangokat hallottam, de nem tudtam beazonosítani, mert Konta lüktető ere a nyakán elvonta a figyelmem. Végül egy kellemes női hang térített észhez.
-Suzanne, kérlek ereszd le a kardod!
-Akkor hívjátok vissza Kontat, úrnőm!
Mert attól még, hogy ha leraknám a kardom Konta simán nekem ugrana. De ha valaki parancsba adja neki, hogy nyugodjon meg akkor megteszi. A nagy teraszon már mindenki ott állt, aki bent volt az ebédlőben. Marone a korlátot markolászta, próbálta megőrizni a nyugalmát. A két oldalán Mark és Angelou voltak. Valaki elkezdett trappolni a tömeg végén, hogy a korláthoz jusson. Persze én már tudom, hogy ki az. Juilliard nagyszerű alfa lenne, de mivel nem akar lenni ,az irányítási ösztöneit a rendőrségen és a gyerekei fegyelmezésében éli meg. Juilliard nekivágódott a korlátnak (majdnem le is esett) és elkezdett kiabálni.
-Az ősökre! Mégis mi a bajotok?! Suzanne teszed le onnan a kardot!...
-Akkor hívd vissza a fiad! Elteszem, csak hívd vissza!
-Konta nyugodj meg és lépj hármat hátra!
-De apám?!
-Én vagyok az apád! Tedd amit mondtam!
Konta a parancsnak eleget téve hátralépet. Elraktam a kardot és a többiekre néztem. Végül Marone kiadta a kötelező parancsot.
-Mindenki menjen be, józanodjatok ki és mosakodjatok meg! Az egész birtok bűzlik tőletek.
Mindenki elment a bandából kivéve Rinkot, Konit, Manort és Kontat.
-Mégis mi folyik itt nagymama? Ki ez a lány? És miért mond olyat, hogy nagyapa meghalt?!
-Tisztálkodjatok meg és mindent elmondok, Manor. Suzanne te mire készülsz?
-Kilovagolok Fausttal, még van néhány elintéznivalóm.
-Rendben, de alkonyatra érj vissza!
Marone felé fordultam és meghajoltam.
-Ahogy parancsolja úrnőm.
Ideje indulni Faust. A ló felé fordultam, megragadtam a sörényét és fellendültem rá. Kiadtam a néma parancsot és már suhantunk is az erdőbe.
Gyors vágtába kezdtünk. A fák és bokrok csak zöld elmosódott csíkok voltak. Hogy fokozzuk a hatást lelapultam Faust tarkójához, addig ő bevont a szellemi aurájával. Eggyé váltunk. Úgy láttam ahogy ő, és ő úgy látott ahogy én. Valahogy tudom, hogy hogyan nézünk ki. A kabátom teljesen beleolvadt Faust sörényébe. Az egyedüli élénk szín a vörös hajam, ami lángmódjára lobogott a levegőbe. Erdei állatok rohantak ki a bokorból, de én csak a lelküket láttam. Olyan mintha füstből lettek volna, mint Faust sörénye csak más színben. Tehát így lát Faust! Fantasztikus! Már jó messzire elkerültünk, amikor megéreztem, hogy követnek minket. Lassan hátranéztem és döbbenten szorongattam a szellemsörényt. A hátunk mögött tűzrókák üldöztek, legalább nyolc. A mostani látásommal az egész állat egy hatalmas láng, mint egy pokemon. A fenébe ez nem lesz jó!
-Faust ideje gyorsítani!
A két sarkammal megböktem az oldalát jelezve, hogy azonnal teljesítse a parancsom. A rókák is elkezdtek gyorsítani, de mi gyorsabbak voltunk. Az egyikük megpróbált egy tűzgolyóval megállítani, de a becsapódás előtt Faust keresztül ment egy nagyobb fán, amibe belecsapódott a golyó. Rikkantgatva mentünk tovább. Elérkeztünk egy dombhoz, ahol a fővárost jól látható. Faust patája földet és fűcsomókat dobál. Kezd fáradni.
-Na még egy kicsit haver! Mindjárt ott vagyunk!
Felérve a dombra leszálltam Faustról, aki hangosan lihegett. Nem foglalkoztam vele, a város zaja és képe teljesen elragadott. Madarak repültek felettem, a főváros zaja betöltötte az erdő csöndjét. Mélyet szippantottam a levegőbe. Az árusok különböző portékáik és más illatokat sodort felém a szél.
-Velem jössz vagy itt maradsz ?
Faust felé fordultam, aki abbahagyta a legelést és füves pofával rázta a fejét.
-Rendben. Sokáig elleszek, addig élvezd a szabadságod.
Faust nyerítve ágaskodott a levegőbe.
-Jó rendben, hozok neked ajándékot. Na szia!
A habzsoló ló prüszkölt egyet és folytatta az evést. Én lementem a dombról és a város felé mentem.
Anwer a kontinens legnagyobb városa csak ez érdemelte ki a fővárosi címet. Az összes többi valamelyik fajhoz tartozó város vagy falu, jelentéktelenek Anwerhez képest. Ebben a városban minden faj megfordul, vagy éppenséggel itt él. De nem csak ezért népszerű ez a várós, ó nem. A város közepén van a tanács "bázisa". Ide hozzák azokat, akik rossz fát tettek a tűzre, itt a tanács gyűlést tart és ítéletet mond. Tehát népszerű város, de erősen őrzött. A béke városának is hívják, nincs miért aggódni. Persze a piti bűnök itt is vannak, de a város kárpótol. Kellan ezért is választotta ezt a helyet. Közel a városhoz, közel az erdőhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése