Vér és tűz

Vér és tűz

Végre készen vagyok a házival, tisztára mostam magam, anyáék már régen alszanak, éppen ledőltem az ágyamra amikor, hirtelen kiszáradtam, ezért ittam egy pohár vizet. Most már békésen eltudtam feküdni az ágyamban, amikor elkezdtem köhögni. Az egyik könyökömre támaszkodva hajoltam előre, a szabad kezemmel pedig befogtam a számat. Nyálkás folyadék jött ki a számon és a tenyeremről folyt le. A világító tévé megvilágította a kinyitott tenyeremet

-Anya, anya, ANYA!!!!!!
Anya álmos fejjel berontott a szobámba, felkapcsolta a villanyt és rám bámult.
-Mégis mi a .....?
Én csak a kezemen lecsöpögő vörös folyadékot bámultam. Észre sem vettem, hogy anya kirohant a szobámból, csak a hangját hallottam.
-Drágám! Márk! Kelj fel és öltözz azonnal, hívnunk kell a mentőket!
Anyu ki-be rohangált a szobákban, egy nedves törülközővel és a telefonjával ült le mellém.
-Haló Lakatos Márkné vagyok a lányom nagy mennyiségű vért köhögött fel. Igen.
Míg telefonált elkezdte a kezemről letörölgetni a véres nyálkát.
-Fáj valamid kicsim?
Nem válaszoltam. Mivel a tenyeremen már nem volt vérfolt, ezért a lepedő friss pöttyeit bámultam.
-Nem tudom, sokkos állapotban van. Rendben. Oké. Egy pillanat, máris mondom.
Anya kiment a szobámból, majd apa komás fejjel, de már felöltözve jött be hozzám.
-Mégis mi történt? Hahó Noémi?!
Döbbent arccal néztem a hang irányába. Éreztem, hogy megint meg fog történni. Az előzőnél sokkal erősebb köhögőroham tört rám. Nem voltam elég gyors, ezért minden vér a takarómra ment. Apa káromkodva ment a szekrényemhez és kivett tiszta ruhákat, majd elment egy utazótáskáért. Amit talált azt mind beletette. Minden olyan gyorsan történt. A mentősök a véres takarómon találtak rám ,ismét sokkos állapotban. Feltettek néhány kérdés, de nem jutottak el a tudatomig a jelentésük sem. Az egyikük a karjába fogva vitt a mentőautóhoz. Ott lefektettek egy ágyra és mellém ült anya. A kórházba menet anya próbált nyugtatgatni, de nem igazán sikerült, még magát sem tudta meggyőzni.
 A kórházba kérdésekkel bombáztak, de én még mindig a sok hatása alatt voltam. Anya mindenhol ott volt velem, még akkor is, amikor ismét köhögőrohamom volt.

Éppen az orvoshoz akartak vinni, amikor hirtelen a földre estem és elkezdtem köhögni ismét vért. A tüdőm égetett és légszomjam volt.
-Gyorsan vigyék a sürgősségire és röntgenezzék meg!
Az ügyeleti orvos aggódva küldött a sürgősségire. Úgy néz ki nagy a baj.

Nem igazán emlékszem, hogy ez után mi történt. Az orvosok a hasamat nyomkodták .... a szemembe világítottak ... és egy röntgenfelvételt néztek.



-Sajnálattal kell közölnöm, hogy a lányuk tüdőrákban szenved előrehaladott stádiumban van.
-Istenem neee! Ez nem történhet meg!
Anya sírva borult apa vállára.
-És mégis mit tehetünk ez ellen doktorul? Még meg tudják gyógyítani?
-Mint tudják a ráknak még nem találták fel az ellenszerét, ezért nem is mondhatok biztos gyógymódot. Azt ajánlom, hogy már most hozzák ide a holmijait és maradjon itt, mint fekvő beteg. A kezeléseket azonnal eltudjuk kezdeni.
Csak ennyit hallottam és láttam a behajtott ajtón. Tehát meg fogok halni. Hát nem volt hosszú életem, de lehetett volna rosszabb is nem igaz? Könnyes szemmel hagytam, hogy a sötétség ellepje elmém.



Két hét. Ennyi ideje vagyok itt a kórházba és ennyi ideje szurkálnak belém tűket.
A betegségem tünetei hol erősek, hol gyengék, de van olyan is amikor egyáltalán nincs bajom. A kórteremben volt még rajtam egy öreg nő, akinek mellrákja van. Számtalanszor szólt rám amikor fájdalmamban kiabálni kezdtem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy nem érez -e fájdalmat.
-Én már nem érzek semmit. De te még igen. Most nagyon figyelj rám. Amit mondani fogok az nagyon fontos lesz az életbennmaradásodhoz.
Az öreg hölgy mély levegőt vett.
-A fájdalom lesz az, ami életben fog tartani, mert a fájdalom jó. Ha érzel fájdalmat, akkor még életben vagy, de ha már nem érzel semmit úgy mint én, akkor a halál már a kezedet fogja és a megfelelő időt várja, hogy magával vigyen. Ezt sose felejtsd el.
Az öreg hölgy másnap délben meghalt. Azóta egyedül vagyok.
A barátaimmal szoktam beszélgetni telefonon és chat-en, de ők nem tudják, hogy halálos betegségben szenvedek. Nekik ugyanis hazudtam, azt mondtam, hogy torokgyulladásom van.
-Szia Kira.
-Hali Noémi élsz még? Már jó ideje beteg vagy, kezdünk aggódni érted. Nagyon durva a hangod. Mesélj hogy vagy?
-Ez a fránya betegség után egy másik betegséget kapok. Kösz szépen legalább elmehetek férfi narrátornak. Őszintén teljesen kivagyok. De semmi ok az aggodalomra, nemsokára jól leszek és újra megyek suliba. Mesélj mi volt ma?
Annyira nehéz hazudni. Könnyes szememet törölgettem, amíg Kira mesélte a mai eseményeket.

Betegnek lenni szívás.
De haldokolni még annál is jobban.