Extra
https://www.youtube.com/watch?v=8v_4O44sfjM
Megtörten ültünk a váróba.
Vártuk az orvost, hogy adjon egy kis reményt.
A kezelőorvosa megjelent lehajtott fejjel, mellette Éva könnyes szemekkel nézet ránk. Tudtam. Tudtam, hogy meghalt. Összetörten ültem vissza a székre. No szülei egymásba kapaszkodva sírtak. A doki elment, de Éva még maradt.
-Nagyon sajnálom ami történt. Noémi szekrényében találtam négy levelet. Kettő levél önöknek van címezve.
No szüleire nézett és odaadott nekik egy-egy borítékot.
-Van egy levél, amit a temetésére írt, a másikat neked írta Zoli.
Éva felém nyújtott egy vastag borítékot.
-Magatokra hagylak.
Azonnal felnyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.
https://www.youtube.com/watch?v=aJxrX42WcjQ
Kedves Zoli!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy meghaltam.
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek tovább veled.
Imádtam veled lenni, te voltál a fény a szürke hétköznapjaimban.
Most biztosan azt kérdezed magadtól, hogy miért nem mondtam el neked.
A válasz egyszerű, mert szeretlek.
Amikor azt mondtad, hogy szeretsz nagyon megörültem, de féltem is hiszen én haldoklom és nem akarlak -e miatt lekötni téged, ezért nem is válaszoltam neked. De most itt ezen a papíron egy kicsit önző akarok lenni.
Megvetsz érte?
Megutáltál?
Nem bánom.
Mert szeretlek. Csak abban tudok reménykedni, hogy amikor eljön az időm, akkor a te hangod lesz az utolsó amit, hallani fogok. Kegyetlen lenne tőlem azt kérni, hogy sose felejts el, ezért inkább azt mondom élj!
Élj tovább helyettem is.
Légy boldog.
Szeretlek Noémi
Ui.: Ezek a kedvenc képeim, ahova mentem oda nem vihettem magammal, ezért neked adom.
Rengeteg kép volt a borítékban. Az egyiken a kötözött énem és No vigyorogva ölelkezve nézünk a kamerába, amit Éva készített. Emlékszem arra a napra. No és Éva vigyorogva jöttek a szobámba.
"-Hali Zoli!
-Sziasztok. Mi ez a nagy boldogság?
-Csak arra gondoltunk, hogy közösen meglátogatunk.
-Valamit forgattok a fejetekben.
No drámaian a szívére tette a kezét.
-Óh, minő borzalom, Éva most mit tegyünk Zoli leleplezett minket!
-Hát akkor nincs mit tenni mond el neki a csodás tervedet.
-Már most félek.
-Nem kell. Hihi, arra gondoltunk, hogy mivel nemsokára leveszik a kötéseidet megörökíthetnénk.
-Te lennél a múmia visszatér.
-Hahaha ti őrültek vagytok!
-Nem is.
-Na akkor benne vagy?
-Naná, de Nonak is rajta kell lennie.
-Egye fene feláldozom magam egy nemes célért.
-Mégis miféle nemes célért?
-Hát az unokáidnak is meg akarom mutatni, hogy milyen nevetségesen nézel ki.
-Ááá te aljas!
Megragadtam No kezét és az ölembe húztam."
Egy másik képet vettem a kezemben, itt kint voltunk a hóban. A kép felülről volt fotózva, éppen a kezemet nyújtom a fekvő Nonak. Már akkor is tudtam, hogy ő egy csodálatos angyal. A többi képen is ketten voltunk. A legtöbben az ágyában fekszik, kipirulva, de mégis boldog az arca. Az utolsó három képen csak én vagyok. Az egyiken a kórházi ágyamban alszom. A másikon éppen No összefirkálta az arcomat. A harmadikon meg mosolyogva nézek ki az ablakon. Akaratom ellenére elkezdtem sírni.
Hát vége.
Elment és nem jön vissza.
A temetését egy hét múlva tartották meg. Sokan eljöttek, én a tömeg végén helyezkedtem el. No szülei meséltek a lányuk életéről. Nagyon megható volt. Végül Noémi apja egy megdöbbentő bejelentést tett.
-Még egyszer köszönjük, hogy eljöttek a lányunk temetésére. Km, a lányom halála előtt írt egy levelet a temetésére, még nem bontottuk fel, ezért arra szeretném kérni önöket, hogy hallgassuk végig, ahogy Noémi barátja felolvassa ezt a levelet. Zoli, ha lennél olyan kedves és felolvasnád?
Megdöbbent arccal mentem oda Noémi apjához, eközben a tömeg szétvált, hogy utat adjon nekem. Felálltam a kis emelvényre és elvettem a borítékot. Kinyitottam, kivettem belőle az üzenetet.
Km. Ezt a levelet a temetésemre írtam. Így akarok elbúcsúzni az ismerőseimtől.
Hát mit is mondjak? Először is sajnálom, hogy nem mondtam el nektek, hogy beteg vagyok, ezt nagyon sajnálom. Nem akartam, hogy ilyen állapotba lássatok, azt akartam, hogy az egészséges és életvidám Noémi emléke maradjon nektek. Az életem a kórházban nem telt fájdalom mentesen, de ne sajnáljatok emiatt! Ugyanis ez a fájdalom adott erőt a küzdéshez.
Mikor bekerültem a kórházba egy öreg haldokló asszony volt a szobatársam. Mindig morgott amikor fájdalmamban nyöszörögtem. Egyszer megkérdeztem, hogy neki nem fáj -e? Mire ő azt mondta:
-Szerencsére már nem fáj, ugyanis hamarosan a drága megboldogult férjemmel leszek.Mire én:
-Ezt nem értem.
-A fájdalmat csak azok érezhetik akik még élnek, ők ebbe az érzésbe tudnak kapaszkodni, ez adja nekik az erőt. Nekem már nem fáj, tehát hamarosan meg fogok halni. De nem bánom, a férjem meghalt, a gyerekeim meg külföldön vannak a saját családjukkal. Nekem így jó!
A néni másnap meghalt. Azóta egyszer sem nyöszörögtem vagy kiabáltam fájdalmamba, éppen ellenkezőleg a monoton mindennapjaimon vártam, mert én élni akarok.
Sajnos már egy ideje nem érzek fájdalmat, tehát hamarosan meg fogok halni. Őszintén egész jó életem volt. A családom szeret, vannak barátaim és megkaptam életem első vallomását, az első és egyben utolsó szerelmemtől.
Tehát boldog életem volt, ne sírjatok utánam túl sokáig, lépjetek tovább.
Éljetek helyettem is.
Csókol titeket Noémi.A levelet lehulló könnyeim pöttyözték be. Gyorsan összehajtottam és beraktam a borítékba. A kezemben tartott vörös rózsát Noémi koporsójára tettem.
-Sosem felejtelek el kedvesem.
Megsimogattam a szépen lakkozott fát és elmentem.
20 évvel később
Az emberek élete folytatódott. Ez Zolival is így volt. Az évek során sikeresen lediplomázott és most orvosként dolgozik a már számára jól ismert kórházba. Viszont Zoli élete megváltozott, most már rendszeresen dohányzik és néhanapján iszik is. Már 20 éve nem volt olyan nő aki megdobogtatta volna a szívét.
A jóképű doktor a kórház tetőjén a szokásos cigiszünetén volt, amikor egy nemvárt vendég jött hozzá.
-Már megint azt az átkozott cigarettát szívod! Nem lesz ennek jó vége Zoli.
-Hagy Pufi mégis mit számít egy cigi?!
Az évek során Éva megöregedett, de még mindig pont olyan kerekded, mint akkor.
-Már régen nem hívtak ezen a neven. Utoljára ő nevezett így.
-Tudom.
Éva leült Zoli mellé és nézték a lemenő napot.
-Mond csak mégis meddig fogod ezt csinálni?
-Nem értem, hogy miről beszélsz.
-Már több mint 30 vagy és még menyasszonyod sincs, tudom jól hogy nehéz, de már 20 éve.
-Megpróbáltam. De egyik sem az igazi. Mindenkit csak ő hozzá hasonlítom. Senki sem tudja úgy megdobogtatni a szívemet mint ő. Ha lecsukom a szemem az ő mosolyát láttam. Ha zenét hallgatok az ő hangján hallom. Amikor felkelek az ő illatát érzem. Igen 20 év és még mindig úgy érzem mintha csak tegnap öleltem volna meg.
-Oh, drágám.
-Mit tegyek Éva? Mégis mit? Számtalan nővel voltam, de mindig csak rá tudok gondolni. Jártam pszichiáterhez, de ő sem tudott segíteni. Ez már beteges!
Éva csöndben ült tovább, Zoli mélyen megszívta a cigarettáját, majd kifújta a füstöt.
-Azt mondják, hogy az ember egész életében a párját keresi, nos ezek szerint te megtaláltad.
-Csak későn.
-Ez igaz, de te megtaláltad.
-És mégis mit érek vele!
-Hát ezt csak te tudhatod. Most már mennem kell. Ne szenvedj annyit Zoli.
-Rendben.
Zoli egy megkeseredett ember lett?
Talán.
Vagy éppen csak várja kedvesét, hogy magával vigye. És újra együtt legyenek.
Zoli egész életében egyedül volt,senkit sem szeretett úgy mint Noémit, sosem születtek gyereke akinek megmutathatta volna az ő angyalát, de nem bánta. 67 éves volt, amikor egy betegség miatt meghalt. Mindvégig küzdött, hiszen ezt kérte tőle, hogy éljen. Mikor már nem fájt semmije hagyta, hogy a halál átölelje és elvigye a kedveséhez.
Mosolyogva hagyta el ezt a világot.
Boldogan ölelte végre hőn áhítozott kedvesét.
Végre békére lelt.
Megtörten ültünk a váróba.
Vártuk az orvost, hogy adjon egy kis reményt.
A kezelőorvosa megjelent lehajtott fejjel, mellette Éva könnyes szemekkel nézet ránk. Tudtam. Tudtam, hogy meghalt. Összetörten ültem vissza a székre. No szülei egymásba kapaszkodva sírtak. A doki elment, de Éva még maradt.
-Nagyon sajnálom ami történt. Noémi szekrényében találtam négy levelet. Kettő levél önöknek van címezve.
No szüleire nézett és odaadott nekik egy-egy borítékot.
-Van egy levél, amit a temetésére írt, a másikat neked írta Zoli.
Éva felém nyújtott egy vastag borítékot.
-Magatokra hagylak.
Azonnal felnyitottam a levelet és elkezdtem olvasni.
https://www.youtube.com/watch?v=aJxrX42WcjQ
Kedves Zoli!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy meghaltam.
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek tovább veled.
Imádtam veled lenni, te voltál a fény a szürke hétköznapjaimban.
Most biztosan azt kérdezed magadtól, hogy miért nem mondtam el neked.
A válasz egyszerű, mert szeretlek.
Amikor azt mondtad, hogy szeretsz nagyon megörültem, de féltem is hiszen én haldoklom és nem akarlak -e miatt lekötni téged, ezért nem is válaszoltam neked. De most itt ezen a papíron egy kicsit önző akarok lenni.
Megvetsz érte?
Megutáltál?
Nem bánom.
Mert szeretlek. Csak abban tudok reménykedni, hogy amikor eljön az időm, akkor a te hangod lesz az utolsó amit, hallani fogok. Kegyetlen lenne tőlem azt kérni, hogy sose felejts el, ezért inkább azt mondom élj!
Élj tovább helyettem is.
Légy boldog.
Szeretlek Noémi
Ui.: Ezek a kedvenc képeim, ahova mentem oda nem vihettem magammal, ezért neked adom.
Rengeteg kép volt a borítékban. Az egyiken a kötözött énem és No vigyorogva ölelkezve nézünk a kamerába, amit Éva készített. Emlékszem arra a napra. No és Éva vigyorogva jöttek a szobámba.
"-Hali Zoli!
-Sziasztok. Mi ez a nagy boldogság?
-Csak arra gondoltunk, hogy közösen meglátogatunk.
-Valamit forgattok a fejetekben.
No drámaian a szívére tette a kezét.
-Óh, minő borzalom, Éva most mit tegyünk Zoli leleplezett minket!
-Hát akkor nincs mit tenni mond el neki a csodás tervedet.
-Már most félek.
-Nem kell. Hihi, arra gondoltunk, hogy mivel nemsokára leveszik a kötéseidet megörökíthetnénk.
-Te lennél a múmia visszatér.
-Hahaha ti őrültek vagytok!
-Nem is.
-Na akkor benne vagy?
-Naná, de Nonak is rajta kell lennie.
-Egye fene feláldozom magam egy nemes célért.
-Mégis miféle nemes célért?
-Hát az unokáidnak is meg akarom mutatni, hogy milyen nevetségesen nézel ki.
-Ááá te aljas!
Megragadtam No kezét és az ölembe húztam."
Egy másik képet vettem a kezemben, itt kint voltunk a hóban. A kép felülről volt fotózva, éppen a kezemet nyújtom a fekvő Nonak. Már akkor is tudtam, hogy ő egy csodálatos angyal. A többi képen is ketten voltunk. A legtöbben az ágyában fekszik, kipirulva, de mégis boldog az arca. Az utolsó három képen csak én vagyok. Az egyiken a kórházi ágyamban alszom. A másikon éppen No összefirkálta az arcomat. A harmadikon meg mosolyogva nézek ki az ablakon. Akaratom ellenére elkezdtem sírni.
Hát vége.
Elment és nem jön vissza.
A temetését egy hét múlva tartották meg. Sokan eljöttek, én a tömeg végén helyezkedtem el. No szülei meséltek a lányuk életéről. Nagyon megható volt. Végül Noémi apja egy megdöbbentő bejelentést tett.
-Még egyszer köszönjük, hogy eljöttek a lányunk temetésére. Km, a lányom halála előtt írt egy levelet a temetésére, még nem bontottuk fel, ezért arra szeretném kérni önöket, hogy hallgassuk végig, ahogy Noémi barátja felolvassa ezt a levelet. Zoli, ha lennél olyan kedves és felolvasnád?
Megdöbbent arccal mentem oda Noémi apjához, eközben a tömeg szétvált, hogy utat adjon nekem. Felálltam a kis emelvényre és elvettem a borítékot. Kinyitottam, kivettem belőle az üzenetet.
Km. Ezt a levelet a temetésemre írtam. Így akarok elbúcsúzni az ismerőseimtől.
Hát mit is mondjak? Először is sajnálom, hogy nem mondtam el nektek, hogy beteg vagyok, ezt nagyon sajnálom. Nem akartam, hogy ilyen állapotba lássatok, azt akartam, hogy az egészséges és életvidám Noémi emléke maradjon nektek. Az életem a kórházban nem telt fájdalom mentesen, de ne sajnáljatok emiatt! Ugyanis ez a fájdalom adott erőt a küzdéshez.
Mikor bekerültem a kórházba egy öreg haldokló asszony volt a szobatársam. Mindig morgott amikor fájdalmamban nyöszörögtem. Egyszer megkérdeztem, hogy neki nem fáj -e? Mire ő azt mondta:
-Szerencsére már nem fáj, ugyanis hamarosan a drága megboldogult férjemmel leszek.Mire én:
-Ezt nem értem.
-A fájdalmat csak azok érezhetik akik még élnek, ők ebbe az érzésbe tudnak kapaszkodni, ez adja nekik az erőt. Nekem már nem fáj, tehát hamarosan meg fogok halni. De nem bánom, a férjem meghalt, a gyerekeim meg külföldön vannak a saját családjukkal. Nekem így jó!
A néni másnap meghalt. Azóta egyszer sem nyöszörögtem vagy kiabáltam fájdalmamba, éppen ellenkezőleg a monoton mindennapjaimon vártam, mert én élni akarok.
Sajnos már egy ideje nem érzek fájdalmat, tehát hamarosan meg fogok halni. Őszintén egész jó életem volt. A családom szeret, vannak barátaim és megkaptam életem első vallomását, az első és egyben utolsó szerelmemtől.
Tehát boldog életem volt, ne sírjatok utánam túl sokáig, lépjetek tovább.
Éljetek helyettem is.
Csókol titeket Noémi.A levelet lehulló könnyeim pöttyözték be. Gyorsan összehajtottam és beraktam a borítékba. A kezemben tartott vörös rózsát Noémi koporsójára tettem.
-Sosem felejtelek el kedvesem.
Megsimogattam a szépen lakkozott fát és elmentem.
20 évvel később
Az emberek élete folytatódott. Ez Zolival is így volt. Az évek során sikeresen lediplomázott és most orvosként dolgozik a már számára jól ismert kórházba. Viszont Zoli élete megváltozott, most már rendszeresen dohányzik és néhanapján iszik is. Már 20 éve nem volt olyan nő aki megdobogtatta volna a szívét.
A jóképű doktor a kórház tetőjén a szokásos cigiszünetén volt, amikor egy nemvárt vendég jött hozzá.
-Már megint azt az átkozott cigarettát szívod! Nem lesz ennek jó vége Zoli.
-Hagy Pufi mégis mit számít egy cigi?!
Az évek során Éva megöregedett, de még mindig pont olyan kerekded, mint akkor.
-Már régen nem hívtak ezen a neven. Utoljára ő nevezett így.
-Tudom.
Éva leült Zoli mellé és nézték a lemenő napot.
-Mond csak mégis meddig fogod ezt csinálni?
-Nem értem, hogy miről beszélsz.
-Már több mint 30 vagy és még menyasszonyod sincs, tudom jól hogy nehéz, de már 20 éve.
-Megpróbáltam. De egyik sem az igazi. Mindenkit csak ő hozzá hasonlítom. Senki sem tudja úgy megdobogtatni a szívemet mint ő. Ha lecsukom a szemem az ő mosolyát láttam. Ha zenét hallgatok az ő hangján hallom. Amikor felkelek az ő illatát érzem. Igen 20 év és még mindig úgy érzem mintha csak tegnap öleltem volna meg.
-Oh, drágám.
-Mit tegyek Éva? Mégis mit? Számtalan nővel voltam, de mindig csak rá tudok gondolni. Jártam pszichiáterhez, de ő sem tudott segíteni. Ez már beteges!
Éva csöndben ült tovább, Zoli mélyen megszívta a cigarettáját, majd kifújta a füstöt.
-Azt mondják, hogy az ember egész életében a párját keresi, nos ezek szerint te megtaláltad.
-Csak későn.
-Ez igaz, de te megtaláltad.
-És mégis mit érek vele!
-Hát ezt csak te tudhatod. Most már mennem kell. Ne szenvedj annyit Zoli.
-Rendben.
Zoli egy megkeseredett ember lett?
Talán.
Vagy éppen csak várja kedvesét, hogy magával vigye. És újra együtt legyenek.
Zoli egész életében egyedül volt,senkit sem szeretett úgy mint Noémit, sosem születtek gyereke akinek megmutathatta volna az ő angyalát, de nem bánta. 67 éves volt, amikor egy betegség miatt meghalt. Mindvégig küzdött, hiszen ezt kérte tőle, hogy éljen. Mikor már nem fájt semmije hagyta, hogy a halál átölelje és elvigye a kedveséhez.
Mosolyogva hagyta el ezt a világot.
Boldogan ölelte végre hőn áhítozott kedvesét.
Végre békére lelt.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése