25. fejezet
Halika!!!!!
Ebben a fejezetben, kicsit....hm hogy is mondják? ...ó ja igen! Elragadtattam magam, ezért kicsit nyomasztó lehet a hangulat és a káromkodással sem spóroltam... mentségemre mondom........
Nem mondok semmit! (Muhaha!!!)
Köszi, hogy olvasol! W.A.
Faust bólogató fejét pillantottam meg.
-Ne is kérdezd!
Fáradtan cammogtam be a boxába és egy szalmahalomra ültem.
-Az a szukkubusz hibája!
Miféle szukkubusz-é?
-Hát azé az átkozott kék szemű démoné!
Mégis mit tett, hogy ennyire felidegesített? Visszaemlékeztem a szobámban történtekről és levetítettem neki. Faust nyerítve prüszkölt és elküldte a démont a pokolba ... és még más helyekre átkozni.
-Itt aludhatnék nálad?
Persze! Végül is ez csak egy box. Faust letelepedett mellém én pedig hozzábújtam.
Hamarosan mélyen szuszogva aludtunk.
Álmodtam.
Megint a laborban voltam. A testem a betegségtől elnehezült és égett. A székhez voltam kötözve, bárhogy is próbálkoztam nem tudtam kiszabadulni. Mögülem valaki közeledett. A férfi érdes, húsos tenyerét a kulcscsontomhoz simítottam és egyre lejjebb simogatott. Bepánikoltam. Kiabáltam, ahogy csak tudtam. A fejemet hátravetettem. Bill kéjesen vigyorgott, de aztán Bill arca helyett Dum arcát láttam. Kék szemei izzottak. A számhoz hajolt és a levegőbe harapott.
-Olyan finomnak tűnsz!
Dum arca eltorzult, sármos arcából lett az az őrült lány akinek az elméje teljesen megbomlott a kísérletek során. Ismét sikítottam, de aztán minden elsötétült. Már nem voltam a székhez kötözve és nem éreztem magam betegnek,de a sötét határtalan tér megijesztett. Megpróbáltam elindulni valamerre, de nem láttam semmi féle kiutat. Dumm-dummm! A dörömbölő hang egyre hangosabb és hangosabb lett, de nem láttam sehol annak okozóját, amikor a lábam alatt a talaj az ütem hangjára berezgett, megálltam és lenéztem. Sikítva vettem észre, hogy a talaj amin állok üvegből van és ami a dübörgést okozza nem más mint egy farkasember, akinek véres a szája és az ökölbe szorított kezeivel ütögeti a talajt. Vicsorogva lehelte párásra az üveget. Azt hittem, hogy az üveg kitart, de a farkas kitartóbb volt. Berepesztette az üveget. Egyre nagyobb repedések keletkeztek, de ő továbbra is folytatta és engem bámult az éhes szemeivel. Remegő lábakkal indultam előre, majd a végén már szaladtam a farkas elől. A padló összetört én pedig zuhantam le, a farkas örömére. Még hallottam a ziháló lélegzetét, amikor a sötétség elmúlt én pedig egy zöld mezőn feküdtem. Vadvirágok takarták el előlem a kék eget és a napot. A farkasnak vélt ziháló lélegzet az enyém volt. Izzadt testemre a virágok aranypora szóródott. Tüsszögve ültem fel, a látvány szívfacsaró volt. Kellemes édes, és friss illatok terjengtek. A mező csak úgy úszott a boldogságban. Vadvirágok táncoltak az enyhe szélben. Madarak áriáztak az örömtől. Menny. Kétségtelenül ez a mennyország. Patadobogás hallatszott ki az erdőből, ahonnan Faust rohant ki, de amint meglátott megállt és két lábra ágaskodott, majd nyerített egy nagyot. A nyakában lógó csengő folyamatosan zenélt, ahogy az enyém is. Hirtelen minden fájdalom valóságosság vált. Könnyáztatta arccal rohantam hozzá. Szorosan átöleltem, nedves arcomat a durva szőrébe töröltem, de őt ez nem zavarta. Ideje felébredned Suzanne!
Zavarodottan nyitottam ki a szemeim. Faust boxában feküdtem az egyik szalmabálán. A szellemló állva nézett ki a boxból. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit bámul, dulakodás és veszekedés hangját hallottam.
-Na ne röhögtess! Azt hiszed, mert a szobájába voltál máris jelentesz neki bármit is?!
-Igen! Bár veled ellentétben, aki még nem tapasztalhatta meg a puha bőrét, nekem ne ugasson!
-Én legalább ugyanabba a fajba tartozom, nem mint te fattyú!
Újra dulakodás hangját hallottuk. Mégis miről veszekednek? Rólad. Kb 20 perce hallgatom őket. Nem hittem volna, hogy a mai időben látok olyan férfipárost akik egy nő kegyeiért képesek megverekedni egymással. Mi van?! Az elhangzottak alapján és Faust előzményeinek hála, kibaszottul megharagudtam. Mégis mi jogon döntik el, hogy melyikük érdemel meg?! És akkor ne is beszéljünk arról, hogy egymásnak dicsekedve mondják el azt amit nálam "elértek"! Kapjátok be!!!! A dulakodás miatt nem vették észre, hogy elkezdtem átváltozni. Az átváltozásom fájdalmas volt, de hamar véget ért. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem farkasember alakomat vettem fel, hanem teljesen átalakultam. Mégis hogy jussak ki?! Pattanj a hátamra és úgy ugorj ki! Kösz Faust! Úgy tettem, ahogy Faust mondta. Felpattantam a hátára és kiugrottam a boxból. Dum nekem háttal térdelt, de Vuddal szemben voltam. Vud farkasember alakjában állt négykézláb. Lihegett és néhány helyen megpörkölődött a bundája, ezen kívül nem voltak jelentős sérülései, Dummal ellentétben. A démon erősen vérezhet mert igen erős vérszagot áraszt.
-Csak ennyit tudsz, bolhazsák?!
Dum remegő lábakkal feltápászkodott és küzdőállásba állt. Vud már nem a démont nézte, hanem engem.
-Elég volt fiúk! Vud menj vissza a házba!
Vud ellenkezni akart, de erre én bepipultam és rámorogtam, de nem csak ezt tettem. Nem tudom elmagyarázni az érzést, kb olyan mint amikor valaki basztat és az a hatalmas feszültség, amit próbálsz visszaszorítani, de az, egyre csak nő és nő, míg végül már nem bírod visszatartani és kirobban belőled, na ennek a háromszorosa. Vud hátraesett és nyüszítve kúszott hátra egészen a kijáratig, majd onnan kirohant.
-Ez az! Fuss csak!
Dum megfordult és összekarmolt arccal vigyorgott le rám.
-Ez szép volt...
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert ráugrottam aminek következtében hátraesett. A mellkasán álltam és lefogtam.
-Mégis mi a fészkes fenét képzeltetek! DE főleg te! Te barom állat! Azt hiszitek, hogy én valamilyen dugni való szuka vagyok?! Én nem ezért jöttem ide! Három méter magasról szarok az itteni férfiakra! És én még kockáztatom a szaros életemet, hogy megmentsek egy olyan világot, ahol önző kanos rohadékok vannak és ahelyett, hogy segítenétek a felnőtteknek, ti éppen rivalizáltok, hogy mégis melyikőtök érdemes arra, hogy megdugjon!!!!!!!!
Dum visszafojtott lélegzettel hallgatta kirohanásomat, végül amikor már teljesen kifulladtam, felemelte a bal kezét és megsimogatta a szőrös arcomat.
-Sajnálom. Elragadtattam magam, nincs mentségem erre. Nem akartalak megbántani. Csak felidegesített, hogy teljesen beléd habarodott és magának követel.
-Dum! Én nem vagyok senkié és nem is leszek! Nem ezért jöttem!
Dum keze egyre lassabban simogatta az arcomat, szemkontaktusunktól kellemes érzés lett úrrá rajtam. Teljesen eltűnt a rémálmok képei. A bensőséges hangulatot még tetőzte Dum rekedtes hangja.
-Tudom,... tudom jól. Viszont nem tudunk ellenállni a bájadnak. Tudod mi a kanos rohadékok.
Nem-nem és nem! Ezt abba kell hagynunk! Elrántottam a fejem és belekapta a tenyerébe, mire ő reflexből feljajdult. Leugrottam róla és a kijárat felé mentem.
-Most meg hova mész?!
A kezét dörzsölve ült fel és nézte a szőrős hátsóm.
-Bemegyek a házba.
-Én is jövök!
-Akkor öltözz is át, tiszta sár és vér vagy.
-Rendben.
Egymás mellet sétáltunk, de a lépcsőn felmenve Dum szorongva kérdezte.
-Akkor most rendben vagyunk?
A démon várva a válaszomat megállt a lépcsőn, míg én a bejáratnál álltam meg és hátra néztem.
-Ja.
Elváltunk. Ő a szobájába ment, én pedig az egyik eldugott pihiszobába. A házban van egy olyan rész, ahol a fal ablakból van és tökéletesen belátni az erdő egy részét, tökéletes a napfelkelte bámulására. Egy hatalmas szőnyegen elfeküdtem és néztem, ahogy a nap kellemes színekbe festi a kék eget.
-Kellan is mindig itt volt, amikor zavarta valami és el akart szakadni attól.
-Jó reggelt Marone. Jól aludtál?
-Neked is. Most már, hogy tudom az igazságot, már jobb. Mond csak mégis mióta tudod felvenni az ősi alakot?
-Ez a második alkalom, de nem önszántamból. Valójában még vissza sem tudok változni.
-Nos, nem értek az átváltoztatott farkasokhoz, de azt tudom, hogy reggel van és reggel minden farkas... farkas éhes. Na emeld fel szépen a szőrős testedet és várj meg kint.
-Kint?
-Kint! Na indíts!
Felpattantam a szőnyegről és kirohantam a házból. Tíz perc múlva egy hófehér farkas rohant ki a házból. A liliom illat megcsapta az orromat és izgatott farokcsóválásba kezdtem. Marone gyönyörű volt. Megszaglásztuk egymást aztán az erdőbe vetettük magunkat. Hagytam, hogy Marone mutassa az utat, de idővel egy érzés ki akart törni belőlem. Én akarok elől futni! Én akarom azt az őzt kergetni! Őzzzz! Marone még nem érezte, de én igen. Engedtem a csábításnak és leelőztem, majd az őz nyomába eredtem. Marone lemaradt, de követett. Szinte már éreztem a nyers, véres húst a számban. A feltörő éhségem miatt fokoztam az iramot és így már láttam is a prédát. A fenébe messze van! Egyre gyorsabban és gyorsabban futottam. A mancsaim már fájtak, a tüdőm éget, de nem törődtem velük. Mindjárt megvan! Nem próbáltam a hátára ugrani, helyette a hátsó lábát haraptam meg. Reccs! Eltörtem a lábát, de ő harcolt tovább. Nagy erőt bevetve hátrarántottam és gyorsan belekaptam a gyomrába. Marone lihegve utolért minket és az őz nyakára vetette magát. Az őz küzdött, Marone ezért megkímélte a további szenvedéstől. A fénylő ezüstlényt megölte. Lihegve léptem hátrébb a testtől, hogy először ő kezdjen el enni, de Marone nem tette.
-Valami gond van?
-Nem nincs semmi. Kezdj el enni!
-De Marone mint rangidős neked kell kezdeni!
Marone véres szájjal jött oda hozzám és megnyalta az orromat.
-Még senkit sem láttam ilyen gyorsan futni és amikor kint voltatok az istállónál egy hatalmas erőt érzékeltünk. A házban lévők mind érezték azt az erőt. És most már tudom, hogy az tőled ered.
Reszketve vettem a levegőt, de ez már nem a futás utóhatása.
-E-ez mégis mit jelent?
Marone büszkén kihúzott háttal ült le elém.
-Azt, hogy te egy alfa vagy.
-Várj akkor nem inkább alfa nőstény?
-Nem. Az alfa nőstények, mint ahogy én is az vagyok, hatalmunk nem olyan nagy mit egy alfának. De ennek ellenére az alfa nőstényeknek minden falkatag engedelmeskedik ha az alfa is úgy akarja. Az alfa szerep általában férfiak szoktak lenni, de nagy ritkán nő is lehet. A legendák úgy szólnak, hogy még a kezdetben egyetlen egy falka volt, aminek az alfája a legszebb és legerősebb nő volt, de ő óta nem volt női alfa aki megérte volna a huszadik életévét.
-Hűű! Úgy néz ki Kellan ilyen emlékei még nem mutatkoztak meg.
-Semmi gond, majd idővel minden előjön, pont úgy mint az amnéziásoknál. Idő kell az emlékezéshez. Na gyerünk kezdj el enni! Én már nagyon éhes vagyok.
Bólintottam és a testhez sétáltam. A hason lévő fognyomba mélyen beleharaptam és feltéptem azt. Könnyen ment, mintha ... banánt hámoznék. Egy nagyobb részt lecsupaszítottam, így már csak a friss hús maradt. A számból lecseppent egy nyálcsepp. Elkezdtem falatozni. Pár perccel később vagy csak másodpercek teltek el nem tudom, de már Marone is belekezdett az evésbe.
Istenem annyira, de annyira jól laktam, hogy majdnem kidurran a hasam. Hahaha! Olyan régen éreztem magam ilyen jóllakottan. Hátrébb mentem a testtől, hagytam hogy Marone két farkas helyett is egyen. Lefeküdtem a zöld fűbe és hagytam, hogy emésszek.
-Boldognak tűnsz.
A nap kellemesen melegítette a bundámat. Még sosem éreztem ilyet. Vigyorogna néztem fel a nőre.
-Eddig még nem éreztem ilyet. Annyira szabadnak érzem magam.Mennyei!
Marone mellém feküdt és élveztük az erdő illatát, a nap melegét és az őz ízét.
-Hát azé az átkozott kék szemű démoné!
Mégis mit tett, hogy ennyire felidegesített? Visszaemlékeztem a szobámban történtekről és levetítettem neki. Faust nyerítve prüszkölt és elküldte a démont a pokolba ... és még más helyekre átkozni.
-Itt aludhatnék nálad?
Persze! Végül is ez csak egy box. Faust letelepedett mellém én pedig hozzábújtam.
Hamarosan mélyen szuszogva aludtunk.
Álmodtam.
Megint a laborban voltam. A testem a betegségtől elnehezült és égett. A székhez voltam kötözve, bárhogy is próbálkoztam nem tudtam kiszabadulni. Mögülem valaki közeledett. A férfi érdes, húsos tenyerét a kulcscsontomhoz simítottam és egyre lejjebb simogatott. Bepánikoltam. Kiabáltam, ahogy csak tudtam. A fejemet hátravetettem. Bill kéjesen vigyorgott, de aztán Bill arca helyett Dum arcát láttam. Kék szemei izzottak. A számhoz hajolt és a levegőbe harapott.
-Olyan finomnak tűnsz!
Dum arca eltorzult, sármos arcából lett az az őrült lány akinek az elméje teljesen megbomlott a kísérletek során. Ismét sikítottam, de aztán minden elsötétült. Már nem voltam a székhez kötözve és nem éreztem magam betegnek,de a sötét határtalan tér megijesztett. Megpróbáltam elindulni valamerre, de nem láttam semmi féle kiutat. Dumm-dummm! A dörömbölő hang egyre hangosabb és hangosabb lett, de nem láttam sehol annak okozóját, amikor a lábam alatt a talaj az ütem hangjára berezgett, megálltam és lenéztem. Sikítva vettem észre, hogy a talaj amin állok üvegből van és ami a dübörgést okozza nem más mint egy farkasember, akinek véres a szája és az ökölbe szorított kezeivel ütögeti a talajt. Vicsorogva lehelte párásra az üveget. Azt hittem, hogy az üveg kitart, de a farkas kitartóbb volt. Berepesztette az üveget. Egyre nagyobb repedések keletkeztek, de ő továbbra is folytatta és engem bámult az éhes szemeivel. Remegő lábakkal indultam előre, majd a végén már szaladtam a farkas elől. A padló összetört én pedig zuhantam le, a farkas örömére. Még hallottam a ziháló lélegzetét, amikor a sötétség elmúlt én pedig egy zöld mezőn feküdtem. Vadvirágok takarták el előlem a kék eget és a napot. A farkasnak vélt ziháló lélegzet az enyém volt. Izzadt testemre a virágok aranypora szóródott. Tüsszögve ültem fel, a látvány szívfacsaró volt. Kellemes édes, és friss illatok terjengtek. A mező csak úgy úszott a boldogságban. Vadvirágok táncoltak az enyhe szélben. Madarak áriáztak az örömtől. Menny. Kétségtelenül ez a mennyország. Patadobogás hallatszott ki az erdőből, ahonnan Faust rohant ki, de amint meglátott megállt és két lábra ágaskodott, majd nyerített egy nagyot. A nyakában lógó csengő folyamatosan zenélt, ahogy az enyém is. Hirtelen minden fájdalom valóságosság vált. Könnyáztatta arccal rohantam hozzá. Szorosan átöleltem, nedves arcomat a durva szőrébe töröltem, de őt ez nem zavarta. Ideje felébredned Suzanne!
Zavarodottan nyitottam ki a szemeim. Faust boxában feküdtem az egyik szalmabálán. A szellemló állva nézett ki a boxból. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit bámul, dulakodás és veszekedés hangját hallottam.
-Na ne röhögtess! Azt hiszed, mert a szobájába voltál máris jelentesz neki bármit is?!
-Igen! Bár veled ellentétben, aki még nem tapasztalhatta meg a puha bőrét, nekem ne ugasson!
-Én legalább ugyanabba a fajba tartozom, nem mint te fattyú!
Újra dulakodás hangját hallottuk. Mégis miről veszekednek? Rólad. Kb 20 perce hallgatom őket. Nem hittem volna, hogy a mai időben látok olyan férfipárost akik egy nő kegyeiért képesek megverekedni egymással. Mi van?! Az elhangzottak alapján és Faust előzményeinek hála, kibaszottul megharagudtam. Mégis mi jogon döntik el, hogy melyikük érdemel meg?! És akkor ne is beszéljünk arról, hogy egymásnak dicsekedve mondják el azt amit nálam "elértek"! Kapjátok be!!!! A dulakodás miatt nem vették észre, hogy elkezdtem átváltozni. Az átváltozásom fájdalmas volt, de hamar véget ért. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem farkasember alakomat vettem fel, hanem teljesen átalakultam. Mégis hogy jussak ki?! Pattanj a hátamra és úgy ugorj ki! Kösz Faust! Úgy tettem, ahogy Faust mondta. Felpattantam a hátára és kiugrottam a boxból. Dum nekem háttal térdelt, de Vuddal szemben voltam. Vud farkasember alakjában állt négykézláb. Lihegett és néhány helyen megpörkölődött a bundája, ezen kívül nem voltak jelentős sérülései, Dummal ellentétben. A démon erősen vérezhet mert igen erős vérszagot áraszt.
-Csak ennyit tudsz, bolhazsák?!
Dum remegő lábakkal feltápászkodott és küzdőállásba állt. Vud már nem a démont nézte, hanem engem.
-Elég volt fiúk! Vud menj vissza a házba!
Vud ellenkezni akart, de erre én bepipultam és rámorogtam, de nem csak ezt tettem. Nem tudom elmagyarázni az érzést, kb olyan mint amikor valaki basztat és az a hatalmas feszültség, amit próbálsz visszaszorítani, de az, egyre csak nő és nő, míg végül már nem bírod visszatartani és kirobban belőled, na ennek a háromszorosa. Vud hátraesett és nyüszítve kúszott hátra egészen a kijáratig, majd onnan kirohant.
-Ez az! Fuss csak!
Dum megfordult és összekarmolt arccal vigyorgott le rám.
-Ez szép volt...
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert ráugrottam aminek következtében hátraesett. A mellkasán álltam és lefogtam.
-Mégis mi a fészkes fenét képzeltetek! DE főleg te! Te barom állat! Azt hiszitek, hogy én valamilyen dugni való szuka vagyok?! Én nem ezért jöttem ide! Három méter magasról szarok az itteni férfiakra! És én még kockáztatom a szaros életemet, hogy megmentsek egy olyan világot, ahol önző kanos rohadékok vannak és ahelyett, hogy segítenétek a felnőtteknek, ti éppen rivalizáltok, hogy mégis melyikőtök érdemes arra, hogy megdugjon!!!!!!!!
Dum visszafojtott lélegzettel hallgatta kirohanásomat, végül amikor már teljesen kifulladtam, felemelte a bal kezét és megsimogatta a szőrös arcomat.
-Sajnálom. Elragadtattam magam, nincs mentségem erre. Nem akartalak megbántani. Csak felidegesített, hogy teljesen beléd habarodott és magának követel.
-Dum! Én nem vagyok senkié és nem is leszek! Nem ezért jöttem!
Dum keze egyre lassabban simogatta az arcomat, szemkontaktusunktól kellemes érzés lett úrrá rajtam. Teljesen eltűnt a rémálmok képei. A bensőséges hangulatot még tetőzte Dum rekedtes hangja.
-Tudom,... tudom jól. Viszont nem tudunk ellenállni a bájadnak. Tudod mi a kanos rohadékok.
Nem-nem és nem! Ezt abba kell hagynunk! Elrántottam a fejem és belekapta a tenyerébe, mire ő reflexből feljajdult. Leugrottam róla és a kijárat felé mentem.
-Most meg hova mész?!
A kezét dörzsölve ült fel és nézte a szőrős hátsóm.
-Bemegyek a házba.
-Én is jövök!
-Akkor öltözz is át, tiszta sár és vér vagy.
-Rendben.
Egymás mellet sétáltunk, de a lépcsőn felmenve Dum szorongva kérdezte.
-Akkor most rendben vagyunk?
A démon várva a válaszomat megállt a lépcsőn, míg én a bejáratnál álltam meg és hátra néztem.
-Ja.
Elváltunk. Ő a szobájába ment, én pedig az egyik eldugott pihiszobába. A házban van egy olyan rész, ahol a fal ablakból van és tökéletesen belátni az erdő egy részét, tökéletes a napfelkelte bámulására. Egy hatalmas szőnyegen elfeküdtem és néztem, ahogy a nap kellemes színekbe festi a kék eget.
-Kellan is mindig itt volt, amikor zavarta valami és el akart szakadni attól.
-Jó reggelt Marone. Jól aludtál?
-Neked is. Most már, hogy tudom az igazságot, már jobb. Mond csak mégis mióta tudod felvenni az ősi alakot?
-Ez a második alkalom, de nem önszántamból. Valójában még vissza sem tudok változni.
-Nos, nem értek az átváltoztatott farkasokhoz, de azt tudom, hogy reggel van és reggel minden farkas... farkas éhes. Na emeld fel szépen a szőrős testedet és várj meg kint.
-Kint?
-Kint! Na indíts!
Felpattantam a szőnyegről és kirohantam a házból. Tíz perc múlva egy hófehér farkas rohant ki a házból. A liliom illat megcsapta az orromat és izgatott farokcsóválásba kezdtem. Marone gyönyörű volt. Megszaglásztuk egymást aztán az erdőbe vetettük magunkat. Hagytam, hogy Marone mutassa az utat, de idővel egy érzés ki akart törni belőlem. Én akarok elől futni! Én akarom azt az őzt kergetni! Őzzzz! Marone még nem érezte, de én igen. Engedtem a csábításnak és leelőztem, majd az őz nyomába eredtem. Marone lemaradt, de követett. Szinte már éreztem a nyers, véres húst a számban. A feltörő éhségem miatt fokoztam az iramot és így már láttam is a prédát. A fenébe messze van! Egyre gyorsabban és gyorsabban futottam. A mancsaim már fájtak, a tüdőm éget, de nem törődtem velük. Mindjárt megvan! Nem próbáltam a hátára ugrani, helyette a hátsó lábát haraptam meg. Reccs! Eltörtem a lábát, de ő harcolt tovább. Nagy erőt bevetve hátrarántottam és gyorsan belekaptam a gyomrába. Marone lihegve utolért minket és az őz nyakára vetette magát. Az őz küzdött, Marone ezért megkímélte a további szenvedéstől. A fénylő ezüstlényt megölte. Lihegve léptem hátrébb a testtől, hogy először ő kezdjen el enni, de Marone nem tette.
-Valami gond van?
-Nem nincs semmi. Kezdj el enni!
-De Marone mint rangidős neked kell kezdeni!
Marone véres szájjal jött oda hozzám és megnyalta az orromat.
-Még senkit sem láttam ilyen gyorsan futni és amikor kint voltatok az istállónál egy hatalmas erőt érzékeltünk. A házban lévők mind érezték azt az erőt. És most már tudom, hogy az tőled ered.
Reszketve vettem a levegőt, de ez már nem a futás utóhatása.
-E-ez mégis mit jelent?
Marone büszkén kihúzott háttal ült le elém.
-Azt, hogy te egy alfa vagy.
-Várj akkor nem inkább alfa nőstény?
-Nem. Az alfa nőstények, mint ahogy én is az vagyok, hatalmunk nem olyan nagy mit egy alfának. De ennek ellenére az alfa nőstényeknek minden falkatag engedelmeskedik ha az alfa is úgy akarja. Az alfa szerep általában férfiak szoktak lenni, de nagy ritkán nő is lehet. A legendák úgy szólnak, hogy még a kezdetben egyetlen egy falka volt, aminek az alfája a legszebb és legerősebb nő volt, de ő óta nem volt női alfa aki megérte volna a huszadik életévét.
-Hűű! Úgy néz ki Kellan ilyen emlékei még nem mutatkoztak meg.
-Semmi gond, majd idővel minden előjön, pont úgy mint az amnéziásoknál. Idő kell az emlékezéshez. Na gyerünk kezdj el enni! Én már nagyon éhes vagyok.
Bólintottam és a testhez sétáltam. A hason lévő fognyomba mélyen beleharaptam és feltéptem azt. Könnyen ment, mintha ... banánt hámoznék. Egy nagyobb részt lecsupaszítottam, így már csak a friss hús maradt. A számból lecseppent egy nyálcsepp. Elkezdtem falatozni. Pár perccel később vagy csak másodpercek teltek el nem tudom, de már Marone is belekezdett az evésbe.
Istenem annyira, de annyira jól laktam, hogy majdnem kidurran a hasam. Hahaha! Olyan régen éreztem magam ilyen jóllakottan. Hátrébb mentem a testtől, hagytam hogy Marone két farkas helyett is egyen. Lefeküdtem a zöld fűbe és hagytam, hogy emésszek.
-Boldognak tűnsz.
A nap kellemesen melegítette a bundámat. Még sosem éreztem ilyet. Vigyorogna néztem fel a nőre.
-Eddig még nem éreztem ilyet. Annyira szabadnak érzem magam.Mennyei!
Marone mellém feküdt és élveztük az erdő illatát, a nap melegét és az őz ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése