4.fejezet
Hali mindenki!
Az eddigi történet az én elbeszélésemből íródott, de most már Inuka szemszögével fog folytatódni, de lesz olyan is amikor visszatérek mint narrátor.
Mint már láthattátok ez a harmadik "komolyabb" történetem. Hogy tetszik? Mi a véleményetek? Kritikáitokat kérlek írjátok meg! Köszi!!!
Jó olvasást!
W.A.
Noburo mester az évek során sok mindenre megtanított. Az elején a fizikai erőlétemet fejlesztettük. Több kilométert futottam, számtalan alkalommal másztam fára és megtanultam harcolni. Amikor eléggé elfáradtam, akkor a mester beküldött a házba, hogy növénytant és embertant tanuljak. Hamar megtanultam a japán írásjeleket, így írni és olvasni is tudok. Ismerem a gyógyító és mérgező növényeket és az ezekből kikevert gyógyszereket vagy éppen mérgeket. Számtalan módon megtudok ölni egy embert, de mozgásképtelenné is tudom tenni őket. Bár még nem fejlesztettem tökéletesre, de tudom alkalmazni a kábítófogásokat is. Amikor Noburo mester úgy döntött, hogy a tudásom már elég nagy elküldött vadászni. A leckékből megtanulva az erdőbe három hálós csapdát állítottam a földre, majd beljebb mentem. A mestertől kaptam egy íjat és nyilakat. A tegezből kivettem egyet és az íjamhoz raktam. A légzésemet lelassítottam. Mélyen beszippantottam a friss levegőt.
-Inu! Menj!
Inu lassan előresétált, ügyelve, hogy ne csapjon zajt. Beleszimatolt a levegőbe. Szipp-szipp. Semmi. Szipp-szipp. Inu farka vad csóválásba kezdett, aztán jobbra iramodott. Kocogva utána siettem, de elég nagy távolság volt közöttünk. Levélzörgés zaja zavarta meg az erdő csendjét. Félméterre Inu előtt két bokor közül egy nyest szalad el. A vadászkutya gyorsabb iramba kezdett, míg én felhúztam az íjam és annak hegyével követtem a prédánk. Inu már majdnem elkapta, amikor is a rágcsáló félkört csinált, így a kutya a lendület miatt előrébb került mint a nyest. A kisállat nem vett észre mivel felém rohant. A nyilamat felhúztam és lőttem. Inu szájába vette a tetem farkát és felém sietett. A még meleg test alá nyúltam és kihúztam annak hátából a nyilam. Fegyveremet visszaraktam a hátamra, a testet meg a hátamra dobtam. Dél felé járt. Mindketten éhesek voltunk már. Noburo mester már ebédelt. Míg nekem a nyilak pengéit kellet élesítenem az éhségtől remegő kezeimmel. Persze ha panaszkodnék rá, akkor a mester azt mondaná, hogy erősítsem meg az akarom és nyomjam el a vágyat, mert csak az emberi akaraton múlik, hogy legyőzze a szükséges szükségletekre való vágyakozást. Így tehát most itt vagyok Inuval éhesen, de az már tuti, hogy üres kézzel nem megyünk vissza. A felállított csapdák felé mentünk vissza, de amint megláttam a kiszemelt helyett megálltam és hallgatóztam. A csapdák még érintetlenül a helyükön vannak, ahogy a szárított csalihúscafatok is. Csalódottan kifújtam a levegőt és kikerülve a nézett területet visszamentünk a mesterhez.
Noburo mester mint mindig a folyosón feküdt és saket ivott.
-Látom nem volt hiábavaló az a sok gyakorlás az íjjal. Na lássuk hogyan nyúzod meg?!
Leraktam az íjam és a tegezt, majd a kinti faasztalhoz mentem, ami az állatok megnyúzására és felszeletelésére szolgált. A nyestet letettem az asztalra és a fellógatott kések egyikét levettem. Megforgattam a kezemben, majd a hüvelykujjamat végigsimítottam a pengén. Vékony csík marad az ujjbegyemen, amiből kiserkent a vér. Gyorsan lenyaltam majd elkezdtem nyúzni az állatott. Megpróbáltam úgy csinálni mint a mester, de elég nehéz tizenegy évesen először ilyet csinálni. A hús megtisztítása sokkal több időbe került, mint amikor a mester csinálta. Amint kész lettem egy vízzel teli vödörben megmostam a kést és felakasztottam a falra. Egy hatalmas bárdot vettem elő amivel feltrancsíroztam a húst. A belsőségeket félreraktam, aztán a húst megmostam. Gyorsan tűzet raktam a már szedett faágakból és elkezdtem megsütni a húst. A bordákat csak félig sütöttem meg mert Inu így szereti. Míg ő evet én addig vártam, hogy a végtagok kellően megsüljenek. Amint kész lettem elkezdtem befalni. Az első combot habzsoltam, de a másodiknál már lassabban ettem. Minden egyes comb után egy pohár vizet megittam. Ahogy a mester tanította minél több vizet iszok annál kevesebbet fogok enni, így több napig is ki tudom bírni. Amint elfogyasztottam az ebédem a lenyúzott bőrhöz mentem és letisztítottam majd egy faágra hajtottam, hogy megszáradjon. A mester szerint az állatok bundája nagyon kelendő a feketepiacon és szép összegeket is adnak érte. A belsőségeket elvittem az erdő mélyére és otthagytam. A ragadozó állatok idővel ide fognak szokni a mindennapos étel miatt, így könnyebb lesz vadászni. Visszafelé megint elmentem a csapdás részre és elégedetten láttam, hogy egy kis disznó a hálómba akadt.
-Nagyszerű lesz vacsorám.
Tehát már tudok gondoskodni magamról, eltudom tartani magam és a sérüléseimet is eltudom látni. Ami igazán nehéz volt az a harc és a gyilkolás. Noburo mester minden nap adott egy kést, amit nekem kellet megélezni minden reggel. Amint kész lettem vele megmutatott néhány harci figurát, majd egymás ellen gyakoroltuk. Az elején sok vágást szereztem, de nem elég mélyeket, hogy össze kellet volna varrni vagy megmaradtak volna. A reflexeimet is különleges módon edzettük. Fel kellet állnom egy farönkre és egy lábon kellet egyensúlyoznom. Addig kellet ezt csinálnom, amíg az egy lábon állás dülöngélés nélkül sikerült. Amint elsajátítottam ezt, a mester úgy döntött, hogy dobócsillaggal kezd el dobálni. Tíz súlyos sérülést kaptam, de nem állhattam le, mert akkor büntetést kaptam. Idővel a csillagpengéket ki tudtam kerülni és a késsel is jól bántam már. Az edzéseim fejlődésem ellenére hajnalban kezdődtek és éjfélkor értek véget. Inu és én minden este fáradtan mentünk vissza a Vörös lámpásba. A késői idő ellenére az ottani élet hangos és eleven volt, bár gazdáink már olyankor aludtak. Csak némelyik estén volt ébren Yuko-sama, ilyenkor a kitisztította a sebeimet újrakötözte, közben a napjáról beszélt. Néha megkérdezi az én napomat is, de nem mindig mondom el neki. A fájdalmas és véres edzéseket szóba sem hozom.
Szeretem Yuko-samat. Kedves és törődő. Egyik este megtalálta a régi babámat. A két éves rabságom, amit a kutyákkal töltöttem az anyagbabám bekoszolódott és kifakult. Mira hazaértem Yuko-sama kimosta és éppen megvarrta az apró szakadásokat.
-Yuko-sama?
-Szia Inuka. Megtaláltam a babád. Tudom, nem olyan mint ha új lenne, de akkor is jobban néz ki. Sajnos a kezét nem találtam sehol, ezért bevarrtam, hogy ne foszoljon tovább.
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Fáradt voltam. Teljesen kimerültem mind testileg és lelkileg egyaránt. Yuko-sama elé rogytam és elsírtam magam.
-Jaj Inuka nem akartam, hogy sírj sajnálom én...
-Köszönöm...köszönöm gazdám. Köszönöm.
Yuko-sama az ölembe rakta a babát és szorosan megölelt. Finom illata volt. Kellemes mély hangján vigasztalt, közben ringatott. Akkor voltam a legboldogabb szolga a világon.
A késsekkel és a fakarddal már jól bánok. A szolgaruháimat kezdtem kinőni, már nem alkalmasak az edzésre és ezt szóvá is tettem Noburo mesternek.
-Azt hiszed, hogy vak vagyok kölyök?! Jól látom. Menj fogd meg a gyűjtött tollakat és a bundákat amiket lenyúztál és menj el a piacra. 30 vont fogsz kapni a bundákért 15 vont pedig a tollakért. Na mégis mire vársz indulj?!
Izgatottságomban kapkodva szedtem össze a tollakat és az állatbőröket. Remegő lábakkal szaladtam a piacra. Több mint tíz árusnál kellet alkudoznom míg a becsült összeget kaptam és még egy kicsit többet is. A pénzt a ruhámba rejtetem és visszaszaladtam. Két férfi utánam eredt, a kocogásomból végül futás lett. A két férfi átkozódtak, de tartották az iramot. Az egyik sikátorba mentem, hogy leelőzzem őket, de zsákutcába kerültem. Üldözőim elégedetten nevettek a sikátor elején és lassan kezdtek felém sétálni. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik, de aztán próbáltam lecsillapítani magam. Már nem éreztem semmit. Se félelem. Se szorongást. Hideg számítással koncentráltam a baloldali háznak a kiugrójára. A ház jobb majd baloldalára ugráltam, addig amíg el nem értem azt a magasságot. A tolvajok káromkodva futottak felém, de én gyorsabb voltam náluk. Pillanatok alatt a tetőn voltam. Nem kezdtem el örülni. A mester szerint ha korán kárörvendünk bajba kerülhet az ember, ezért a tetőkön ugrálva mentem vissza a mesterhez.
Másnap reggel Noburo mester nem volt egyedül. Egy öreg ráncos vénasszony volt a vendége, akinek alig volt ép foga.
-Inuka ő itt Ayano-san. Leveszi a méreteidet és ruhát fog neked készíteni.
-Igen mester.
Noburo mester elvette tőlem a sakes üvegeket, majd Inuval kimentek a házból.
-Gyere ide gyermek és vetkőzz!
Engedelmeskedtem parancsának. Gyorsan ledobtam róla a bő szolgáló ruhát, amit a házmesterasszony adott nekem, hogy ne legyek meztelen. Ayano-san precíz mozdulatokkal méregette a csípőm, vádlijaim és a karom. Kb tíz percig tartott míg lejegyezte a méreteimet. A ruha egy kicsit bő lesz, mivel növésben vagy.
-Tegyen úgy ahogy jónak látja.
A nő elégedetten kezdett el hümmögni, majd csak legyintett, hogy felöltözhetek. Pillanatok alatt felkaptam a ruháimat és indultam a szokásos bemelegítésre. A nap már felkelt, amikor fáradtan rogytam a mester előtt a fűbe. Ayano-san elégedetten lépkedett ki a házból.
-Noburo-san elkészültem. Talán ez lett a legjobb művem. Gyere gyermek próbáld fel!
Remegő lábaim ellenére felálltam és bementem. Csodálatosan könnyű fekete anyagból készült, ami eléggé ruganyos is volt. Noburo mester az utolsó simításoknál jött be.
-Lám-lám most már tényleg úgy nézel ki mint egy ninja.
-Igazán?!
-Most már csak a fegyverek hiányoznak. Ayano-san elintézhető?
-Hát persze Noburo-san.
Noburo mester az évek során sok mindenre megtanított. Az elején a fizikai erőlétemet fejlesztettük. Több kilométert futottam, számtalan alkalommal másztam fára és megtanultam harcolni. Amikor eléggé elfáradtam, akkor a mester beküldött a házba, hogy növénytant és embertant tanuljak. Hamar megtanultam a japán írásjeleket, így írni és olvasni is tudok. Ismerem a gyógyító és mérgező növényeket és az ezekből kikevert gyógyszereket vagy éppen mérgeket. Számtalan módon megtudok ölni egy embert, de mozgásképtelenné is tudom tenni őket. Bár még nem fejlesztettem tökéletesre, de tudom alkalmazni a kábítófogásokat is. Amikor Noburo mester úgy döntött, hogy a tudásom már elég nagy elküldött vadászni. A leckékből megtanulva az erdőbe három hálós csapdát állítottam a földre, majd beljebb mentem. A mestertől kaptam egy íjat és nyilakat. A tegezből kivettem egyet és az íjamhoz raktam. A légzésemet lelassítottam. Mélyen beszippantottam a friss levegőt.
-Inu! Menj!
Inu lassan előresétált, ügyelve, hogy ne csapjon zajt. Beleszimatolt a levegőbe. Szipp-szipp. Semmi. Szipp-szipp. Inu farka vad csóválásba kezdett, aztán jobbra iramodott. Kocogva utána siettem, de elég nagy távolság volt közöttünk. Levélzörgés zaja zavarta meg az erdő csendjét. Félméterre Inu előtt két bokor közül egy nyest szalad el. A vadászkutya gyorsabb iramba kezdett, míg én felhúztam az íjam és annak hegyével követtem a prédánk. Inu már majdnem elkapta, amikor is a rágcsáló félkört csinált, így a kutya a lendület miatt előrébb került mint a nyest. A kisállat nem vett észre mivel felém rohant. A nyilamat felhúztam és lőttem. Inu szájába vette a tetem farkát és felém sietett. A még meleg test alá nyúltam és kihúztam annak hátából a nyilam. Fegyveremet visszaraktam a hátamra, a testet meg a hátamra dobtam. Dél felé járt. Mindketten éhesek voltunk már. Noburo mester már ebédelt. Míg nekem a nyilak pengéit kellet élesítenem az éhségtől remegő kezeimmel. Persze ha panaszkodnék rá, akkor a mester azt mondaná, hogy erősítsem meg az akarom és nyomjam el a vágyat, mert csak az emberi akaraton múlik, hogy legyőzze a szükséges szükségletekre való vágyakozást. Így tehát most itt vagyok Inuval éhesen, de az már tuti, hogy üres kézzel nem megyünk vissza. A felállított csapdák felé mentünk vissza, de amint megláttam a kiszemelt helyett megálltam és hallgatóztam. A csapdák még érintetlenül a helyükön vannak, ahogy a szárított csalihúscafatok is. Csalódottan kifújtam a levegőt és kikerülve a nézett területet visszamentünk a mesterhez.
Noburo mester mint mindig a folyosón feküdt és saket ivott.
-Látom nem volt hiábavaló az a sok gyakorlás az íjjal. Na lássuk hogyan nyúzod meg?!
Leraktam az íjam és a tegezt, majd a kinti faasztalhoz mentem, ami az állatok megnyúzására és felszeletelésére szolgált. A nyestet letettem az asztalra és a fellógatott kések egyikét levettem. Megforgattam a kezemben, majd a hüvelykujjamat végigsimítottam a pengén. Vékony csík marad az ujjbegyemen, amiből kiserkent a vér. Gyorsan lenyaltam majd elkezdtem nyúzni az állatott. Megpróbáltam úgy csinálni mint a mester, de elég nehéz tizenegy évesen először ilyet csinálni. A hús megtisztítása sokkal több időbe került, mint amikor a mester csinálta. Amint kész lettem egy vízzel teli vödörben megmostam a kést és felakasztottam a falra. Egy hatalmas bárdot vettem elő amivel feltrancsíroztam a húst. A belsőségeket félreraktam, aztán a húst megmostam. Gyorsan tűzet raktam a már szedett faágakból és elkezdtem megsütni a húst. A bordákat csak félig sütöttem meg mert Inu így szereti. Míg ő evet én addig vártam, hogy a végtagok kellően megsüljenek. Amint kész lettem elkezdtem befalni. Az első combot habzsoltam, de a másodiknál már lassabban ettem. Minden egyes comb után egy pohár vizet megittam. Ahogy a mester tanította minél több vizet iszok annál kevesebbet fogok enni, így több napig is ki tudom bírni. Amint elfogyasztottam az ebédem a lenyúzott bőrhöz mentem és letisztítottam majd egy faágra hajtottam, hogy megszáradjon. A mester szerint az állatok bundája nagyon kelendő a feketepiacon és szép összegeket is adnak érte. A belsőségeket elvittem az erdő mélyére és otthagytam. A ragadozó állatok idővel ide fognak szokni a mindennapos étel miatt, így könnyebb lesz vadászni. Visszafelé megint elmentem a csapdás részre és elégedetten láttam, hogy egy kis disznó a hálómba akadt.
-Nagyszerű lesz vacsorám.
Tehát már tudok gondoskodni magamról, eltudom tartani magam és a sérüléseimet is eltudom látni. Ami igazán nehéz volt az a harc és a gyilkolás. Noburo mester minden nap adott egy kést, amit nekem kellet megélezni minden reggel. Amint kész lettem vele megmutatott néhány harci figurát, majd egymás ellen gyakoroltuk. Az elején sok vágást szereztem, de nem elég mélyeket, hogy össze kellet volna varrni vagy megmaradtak volna. A reflexeimet is különleges módon edzettük. Fel kellet állnom egy farönkre és egy lábon kellet egyensúlyoznom. Addig kellet ezt csinálnom, amíg az egy lábon állás dülöngélés nélkül sikerült. Amint elsajátítottam ezt, a mester úgy döntött, hogy dobócsillaggal kezd el dobálni. Tíz súlyos sérülést kaptam, de nem állhattam le, mert akkor büntetést kaptam. Idővel a csillagpengéket ki tudtam kerülni és a késsel is jól bántam már. Az edzéseim fejlődésem ellenére hajnalban kezdődtek és éjfélkor értek véget. Inu és én minden este fáradtan mentünk vissza a Vörös lámpásba. A késői idő ellenére az ottani élet hangos és eleven volt, bár gazdáink már olyankor aludtak. Csak némelyik estén volt ébren Yuko-sama, ilyenkor a kitisztította a sebeimet újrakötözte, közben a napjáról beszélt. Néha megkérdezi az én napomat is, de nem mindig mondom el neki. A fájdalmas és véres edzéseket szóba sem hozom.
Szeretem Yuko-samat. Kedves és törődő. Egyik este megtalálta a régi babámat. A két éves rabságom, amit a kutyákkal töltöttem az anyagbabám bekoszolódott és kifakult. Mira hazaértem Yuko-sama kimosta és éppen megvarrta az apró szakadásokat.
-Yuko-sama?
-Szia Inuka. Megtaláltam a babád. Tudom, nem olyan mint ha új lenne, de akkor is jobban néz ki. Sajnos a kezét nem találtam sehol, ezért bevarrtam, hogy ne foszoljon tovább.
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Fáradt voltam. Teljesen kimerültem mind testileg és lelkileg egyaránt. Yuko-sama elé rogytam és elsírtam magam.
-Jaj Inuka nem akartam, hogy sírj sajnálom én...
-Köszönöm...köszönöm gazdám. Köszönöm.
Yuko-sama az ölembe rakta a babát és szorosan megölelt. Finom illata volt. Kellemes mély hangján vigasztalt, közben ringatott. Akkor voltam a legboldogabb szolga a világon.
A késsekkel és a fakarddal már jól bánok. A szolgaruháimat kezdtem kinőni, már nem alkalmasak az edzésre és ezt szóvá is tettem Noburo mesternek.
-Azt hiszed, hogy vak vagyok kölyök?! Jól látom. Menj fogd meg a gyűjtött tollakat és a bundákat amiket lenyúztál és menj el a piacra. 30 vont fogsz kapni a bundákért 15 vont pedig a tollakért. Na mégis mire vársz indulj?!
Izgatottságomban kapkodva szedtem össze a tollakat és az állatbőröket. Remegő lábakkal szaladtam a piacra. Több mint tíz árusnál kellet alkudoznom míg a becsült összeget kaptam és még egy kicsit többet is. A pénzt a ruhámba rejtetem és visszaszaladtam. Két férfi utánam eredt, a kocogásomból végül futás lett. A két férfi átkozódtak, de tartották az iramot. Az egyik sikátorba mentem, hogy leelőzzem őket, de zsákutcába kerültem. Üldözőim elégedetten nevettek a sikátor elején és lassan kezdtek felém sétálni. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik, de aztán próbáltam lecsillapítani magam. Már nem éreztem semmit. Se félelem. Se szorongást. Hideg számítással koncentráltam a baloldali háznak a kiugrójára. A ház jobb majd baloldalára ugráltam, addig amíg el nem értem azt a magasságot. A tolvajok káromkodva futottak felém, de én gyorsabb voltam náluk. Pillanatok alatt a tetőn voltam. Nem kezdtem el örülni. A mester szerint ha korán kárörvendünk bajba kerülhet az ember, ezért a tetőkön ugrálva mentem vissza a mesterhez.
Másnap reggel Noburo mester nem volt egyedül. Egy öreg ráncos vénasszony volt a vendége, akinek alig volt ép foga.
-Inuka ő itt Ayano-san. Leveszi a méreteidet és ruhát fog neked készíteni.
-Igen mester.
Noburo mester elvette tőlem a sakes üvegeket, majd Inuval kimentek a házból.
-Gyere ide gyermek és vetkőzz!
Engedelmeskedtem parancsának. Gyorsan ledobtam róla a bő szolgáló ruhát, amit a házmesterasszony adott nekem, hogy ne legyek meztelen. Ayano-san precíz mozdulatokkal méregette a csípőm, vádlijaim és a karom. Kb tíz percig tartott míg lejegyezte a méreteimet. A ruha egy kicsit bő lesz, mivel növésben vagy.
-Tegyen úgy ahogy jónak látja.
A nő elégedetten kezdett el hümmögni, majd csak legyintett, hogy felöltözhetek. Pillanatok alatt felkaptam a ruháimat és indultam a szokásos bemelegítésre. A nap már felkelt, amikor fáradtan rogytam a mester előtt a fűbe. Ayano-san elégedetten lépkedett ki a házból.
-Noburo-san elkészültem. Talán ez lett a legjobb művem. Gyere gyermek próbáld fel!
Remegő lábaim ellenére felálltam és bementem. Csodálatosan könnyű fekete anyagból készült, ami eléggé ruganyos is volt. Noburo mester az utolsó simításoknál jött be.
-Lám-lám most már tényleg úgy nézel ki mint egy ninja.
-Igazán?!
-Most már csak a fegyverek hiányoznak. Ayano-san elintézhető?
-Hát persze Noburo-san.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése