27. fejezet
Karmaim kopogtak a feketeségben. Senki sem volt itt. Semmi sem volt. Már megint hol vagyok? Majdnem megint pánikoltam, amikor megcsapta az orromat egy illat. Mielőtt tudatosult volna bennem, hogy a szag mégis micsoda, én már elindultam felé. Csöpp-csöpp. Cupp-cupp. A két hang egymással versenyzett. Egyre hangosabbak lettek, ahogy mentem feléjük. Döbbenten és undorodva álltam meg. Szembe velem egy lány térdelt. Zsákruhája piszkos és büdös volt. Haja hosszú, összetapadt, annak barna színe végeit vörös szín váltotta. Két kezét az arcához nyomta. Ujjai között vörös folyadék csöpögött. A cseppek hatalmas tócsává nőttek. A mancsom is olyan lett. Reszketve emeltem fel a mancsom. Édes és vas illatú volt. Vér. A vörös lé vér volt! A lány lenyúlt az előtte lévő kupacba, aminek cuppogó hangja volt. Jobban koncentrálva láttam, hogy a kupac nem egy állat volt. Egy emberi arcrészt véltem felfedezni. Remegő lábakkal hátráltam, de elcsúsztam és hangosan a földön terültem el. A lány észre vett. Lassan felkelt és rám nézett. Sötét barna szemeiben vad éhség égett. Nyüszítve álltam talpra, majd gyorsan megfordultam és elfutottam.
Éget a tüdőm, sajgott mind a négy mancsom. Tudom, hogy nem kellene, de mégis lassítottam és hátrafordultam. A lány eltűnt. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, de aztán valami megragadta a bal mellső mancsomat. Rettegve néztem a földre. Véres szájú kannibál vigyorogva hajolt ki a talajból. Satuként fogta a lábam, miközben én próbáltam elmenekülni. Erőlködésemet látva hátborzongatóan elröhögte magát.
-Előlem nem menekülhetsz, hiszen mi egyek vagyunk!
Nyüszítve rángatóztam, így kénytelen volt a másik lábamat is megfogni, majd elkezdett lehúzni a földbe. Ráncigáltam és dobáltam magam, de nem tudtam megállítani, végül sikítottam. A lány elvitt magával.
Néma sikollyal ültem fel az ágyban. A hideg rázott és izzadtam. Légzésem szapora, arcomról vékony könnycseppek csorogtak. A csípőmnél valami puha, meleg volt. A takarót felhajtottam. Eldora békésen szuszogott. Fészket csináltam a takaróból és bele fektettem. Nem ébredt fel. Kiszálltam az ágyból és a fürdő felé mentem. Forró zuhanyban megmosakodtam és a hatalmas kádba langyos vizet eresztettem, pluszba még öntöttem bele az egyik habfürdőből. Kellemes virágillat lengte be a szobát. Amint kész lett a víz már bele is feküdtem. A virágillat kellően ellazított. Az elmém kiürült, kellemes békesség szált meg. Pihenésemet a fürdő ajtajának nyikorgása zavarta meg. Kihajoltam a kádból és egy zöld sárkányfejecskét véltem felfedezni az ajtó résében.
-Gyere Eldora! Fürödj velem.
Eldora már teljesen bejött a szobába remegő lábakkal közelített felé.
-Ne félj! Én vagyok az Suzanne, a farkas akivel aludtál.
Lassu léptekkel közelítette meg a felé nyújtott kezemet. Amint bele szagolt a tenyerembe, a felismerés csillogását véltem felfedezni szemeiben, , majd a fejét vizes tenyerembe dörgölte. A másik kezemet is kiemeltem a vízből és felemeltem a kis sárkányt. Édesen ficánkolni kezdett, de hagyta magát megmosdatni. Végül a térdeimre fektettem, ahol élvezte a vizet. A pociját masszíroztam mire kidugta a pici nyelvét.
-Ennyire jól esik?
-Igen, nagyon jó.
Az arcomat a fejéhez dörgöltem, majd kiszálltunk a kádból. Elővettem egy kicsi törülközőt amit Eldorára terítettem, majd nyúltam a sajátomért. Szárazan mentünk vissza a szobába. Felvettem az egyik ruhámat.
-Nem tudom, hogy vagy vele, de én éhes vagyok. Menjünk enni!
Eldora felmászott a kezemhez és végigszaladt rajta. A nyakamnál elhelyezkedve elnyújtózott. Felvettem a kabátom és elindultam a konyhához.
A konyhán már csak a takarítók és a mosogatók voltak, de amint megláttak tátott szájjal kezdtek el bámulni. Az ebédnek már rég vége volt, a mosogató is szinte üres volt már. Amikor beléptem nem szóltam senkihez, csak biccentettem egyet. Elővettem egy tálcát és a hűtőhöz mentem.
-Te mit szeretnél Eldora?
-Hm... zellert és .... csirkét.
-Oké! Párolt spárga és rostonsült csirke rendel! Akkor én... óóó van itt három szép nagy comb! Tökéletes!
Kivettem egy szelet mellet és egy maréknyi spárgát. Elkezdtem főzni. A hátam mögött felháborodott szolgálók sutyorogtak.
-Miért nem szól a szakácsnak?
-Miért ő csinálja?
-Te is érzed ezt a jó illatot?
-Milyen gyorsan csinálja!
-Azta! Tökéletesre sütötte!
Pff! Mégis hogyan lehet elrontani egy csirkét? Elővettem egy tányért és ráraktam a párolt zöldséget és a húst, majd benyúltam a hűtőbe a három combért és azokat a mikróba helyeztem. 3 perc múlva elkészült.
A két tányérral a kezemben megfordultam. Nagyon sokan voltak bent. Mindenki tátott szájjal nézett.
-Mi van?
Nem várva választ a kérdésemre elindultam az ebédlőbe.
A két tányér leraktam az asztalra és levettem a nyakamból Eldorat.
-Jó étvágyat kicsi sárkány.
-Neked is.
A föld sárkánya csak úgy habzsolta a zöld spárgákat. Föld sárkány. Milyen gyönyörű faj és milyen ritka. Kellan csak kétszer találkozott a sárkányok eme fajtájával. Először amikor kicsi volt és eltévedt a hegyekbe. A második alkalom akkor volt, amikor a falkát alapította és a gyerekeivel elment sétálni. A fiúk elbújtak előle és ő a keresésükre sietett, amikor az egyik dombhoz ért meglátta a sárkányt. A domb volt az. Még lélegzett, de a szemei már csak hunyorogtak. Megtudta a sárkányoktól, hogy ők élnek a legtovább, sőt még a haláluk után is élnek. Amikor elérkezik az idejük keresnek egy nyugodt helyet, ahol lepihenhetnek, míg végül szép lassan elalszanak, közben a rajtuk növő növények teljesen ellepik míg végül eggyé válnak a természettel. Eldorára is ez a sors vár. Tovább fog élni és az őseivel fog lenni.
Hihetetlen módon nagyon hamar megettük a kaját. A harmadik combot markolászva álltam fel és a szabad kezemmel a nyakamhoz raktam Eldorat. Hm? Vajon hol vannak a többiek? Az ebédlőből kilépve az előszobába mentem ahol Dum és Vud vitáztak. Már megint.
-El kell mondani neki!
-Nem nem kell! Már így is éppen elég baja van most is, nem kell neki ....
Dum még folytatta volna, de észrevett, ahogy Vud is.
-Mégis mi a fenén vitatkoztok megint?! Hm?!
Vud felém fordult és bátortalanul megszólalt.
-Azon, hogy...
-Nem vitatkoztunk semmin drága!
-Dum! Te átkozott szukkubusz! Ne merészelj hülyére venni! Vud kérlek folytasd.
A sámán megrázta magát és határozottan előre lépett egyet.
-A tanácsteremben összehívták a farkas fejeket és arról szavaznak, hogy te legyél az alfa. Legalább is Marone úrnő ezt akarja elérni.
Éget a tüdőm, sajgott mind a négy mancsom. Tudom, hogy nem kellene, de mégis lassítottam és hátrafordultam. A lány eltűnt. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, de aztán valami megragadta a bal mellső mancsomat. Rettegve néztem a földre. Véres szájú kannibál vigyorogva hajolt ki a talajból. Satuként fogta a lábam, miközben én próbáltam elmenekülni. Erőlködésemet látva hátborzongatóan elröhögte magát.
-Előlem nem menekülhetsz, hiszen mi egyek vagyunk!
Nyüszítve rángatóztam, így kénytelen volt a másik lábamat is megfogni, majd elkezdett lehúzni a földbe. Ráncigáltam és dobáltam magam, de nem tudtam megállítani, végül sikítottam. A lány elvitt magával.
Néma sikollyal ültem fel az ágyban. A hideg rázott és izzadtam. Légzésem szapora, arcomról vékony könnycseppek csorogtak. A csípőmnél valami puha, meleg volt. A takarót felhajtottam. Eldora békésen szuszogott. Fészket csináltam a takaróból és bele fektettem. Nem ébredt fel. Kiszálltam az ágyból és a fürdő felé mentem. Forró zuhanyban megmosakodtam és a hatalmas kádba langyos vizet eresztettem, pluszba még öntöttem bele az egyik habfürdőből. Kellemes virágillat lengte be a szobát. Amint kész lett a víz már bele is feküdtem. A virágillat kellően ellazított. Az elmém kiürült, kellemes békesség szált meg. Pihenésemet a fürdő ajtajának nyikorgása zavarta meg. Kihajoltam a kádból és egy zöld sárkányfejecskét véltem felfedezni az ajtó résében.
-Gyere Eldora! Fürödj velem.
Eldora már teljesen bejött a szobába remegő lábakkal közelített felé.
-Ne félj! Én vagyok az Suzanne, a farkas akivel aludtál.
Lassu léptekkel közelítette meg a felé nyújtott kezemet. Amint bele szagolt a tenyerembe, a felismerés csillogását véltem felfedezni szemeiben, , majd a fejét vizes tenyerembe dörgölte. A másik kezemet is kiemeltem a vízből és felemeltem a kis sárkányt. Édesen ficánkolni kezdett, de hagyta magát megmosdatni. Végül a térdeimre fektettem, ahol élvezte a vizet. A pociját masszíroztam mire kidugta a pici nyelvét.
-Ennyire jól esik?
-Igen, nagyon jó.
Az arcomat a fejéhez dörgöltem, majd kiszálltunk a kádból. Elővettem egy kicsi törülközőt amit Eldorára terítettem, majd nyúltam a sajátomért. Szárazan mentünk vissza a szobába. Felvettem az egyik ruhámat.
-Nem tudom, hogy vagy vele, de én éhes vagyok. Menjünk enni!
Eldora felmászott a kezemhez és végigszaladt rajta. A nyakamnál elhelyezkedve elnyújtózott. Felvettem a kabátom és elindultam a konyhához.
A konyhán már csak a takarítók és a mosogatók voltak, de amint megláttak tátott szájjal kezdtek el bámulni. Az ebédnek már rég vége volt, a mosogató is szinte üres volt már. Amikor beléptem nem szóltam senkihez, csak biccentettem egyet. Elővettem egy tálcát és a hűtőhöz mentem.
-Te mit szeretnél Eldora?
-Hm... zellert és .... csirkét.
-Oké! Párolt spárga és rostonsült csirke rendel! Akkor én... óóó van itt három szép nagy comb! Tökéletes!
Kivettem egy szelet mellet és egy maréknyi spárgát. Elkezdtem főzni. A hátam mögött felháborodott szolgálók sutyorogtak.
-Miért nem szól a szakácsnak?
-Miért ő csinálja?
-Te is érzed ezt a jó illatot?
-Milyen gyorsan csinálja!
-Azta! Tökéletesre sütötte!
Pff! Mégis hogyan lehet elrontani egy csirkét? Elővettem egy tányért és ráraktam a párolt zöldséget és a húst, majd benyúltam a hűtőbe a három combért és azokat a mikróba helyeztem. 3 perc múlva elkészült.
A két tányérral a kezemben megfordultam. Nagyon sokan voltak bent. Mindenki tátott szájjal nézett.
-Mi van?
Nem várva választ a kérdésemre elindultam az ebédlőbe.
A két tányér leraktam az asztalra és levettem a nyakamból Eldorat.
-Jó étvágyat kicsi sárkány.
-Neked is.
A föld sárkánya csak úgy habzsolta a zöld spárgákat. Föld sárkány. Milyen gyönyörű faj és milyen ritka. Kellan csak kétszer találkozott a sárkányok eme fajtájával. Először amikor kicsi volt és eltévedt a hegyekbe. A második alkalom akkor volt, amikor a falkát alapította és a gyerekeivel elment sétálni. A fiúk elbújtak előle és ő a keresésükre sietett, amikor az egyik dombhoz ért meglátta a sárkányt. A domb volt az. Még lélegzett, de a szemei már csak hunyorogtak. Megtudta a sárkányoktól, hogy ők élnek a legtovább, sőt még a haláluk után is élnek. Amikor elérkezik az idejük keresnek egy nyugodt helyet, ahol lepihenhetnek, míg végül szép lassan elalszanak, közben a rajtuk növő növények teljesen ellepik míg végül eggyé válnak a természettel. Eldorára is ez a sors vár. Tovább fog élni és az őseivel fog lenni.
Hihetetlen módon nagyon hamar megettük a kaját. A harmadik combot markolászva álltam fel és a szabad kezemmel a nyakamhoz raktam Eldorat. Hm? Vajon hol vannak a többiek? Az ebédlőből kilépve az előszobába mentem ahol Dum és Vud vitáztak. Már megint.
-El kell mondani neki!
-Nem nem kell! Már így is éppen elég baja van most is, nem kell neki ....
Dum még folytatta volna, de észrevett, ahogy Vud is.
-Mégis mi a fenén vitatkoztok megint?! Hm?!
Vud felém fordult és bátortalanul megszólalt.
-Azon, hogy...
-Nem vitatkoztunk semmin drága!
-Dum! Te átkozott szukkubusz! Ne merészelj hülyére venni! Vud kérlek folytasd.
A sámán megrázta magát és határozottan előre lépett egyet.
-A tanácsteremben összehívták a farkas fejeket és arról szavaznak, hogy te legyél az alfa. Legalább is Marone úrnő ezt akarja elérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése