Gésa testőr 6

6. fejezet

Testőr napjaim elkezdődtek.
Inu és én mindig gazdáink mögött sétáltunk. Éberen pásztáztuk a tömeget, csak akkor lazíthattunk, amikor vendégeket fogadtak és a sarokban vagy az ajtó előtt kellet figyelnünk. Enni csak reggel és este tudtunk, de ilyenkor sokat ettünk. Gazdáink nagyon népszerűek. Ők együtt voltak tökéletesek. Kiegészítették egymást, úgy mint én és Inu. Yuko-sama és Yuuki-sama testvérként szerették egymást, annak ellenére, hogy vetélytársak voltak.  A férfiak jönnek és mennek, az elején azt hittem, hogy ők nem különböznek azoktól a nőktől, akik kint állnak és "úgy" nyújtanak örömöt. De kellemesen csalódnom kellet, ugyanis Yuuki-sama csodálatos tánctudásával tudja elkápráztatni a férfiakat, míg a gazdám angyali hangjával. De nem csak ez a tudás áll rendelkezésükre. Csodálatos társaság és ívó cimborák is. Tehát ők csak társaságot adnak nem pedig kielégülést. 

Egyik este a tetőn álltam és az utcát néztem. Zsúfolt volt, főleg az üzletünk előtt. Ma kivételes műsor lesz. Yuko-sama és Yuuki-sama közös produkciót ad elő. Férfiak és nők is voltak a sorban, mindenki szerette az -e féle gyönyörű és szórakoztató műsorokat. Az üzletben megszólalt egy gong. Az ajtók kinyíltak. Ideje visszamennem. A folyosóra nyíló ablakon bemásztam és gazdám szobája felé sétáltam. Fekete testre simuló ruhámat hordtam, a hozzá való álarccal, ami teljesen betakarta a fejemet, csak a két szemem maradt szabadon. Hogy még jobban beleolvadjak a sötétségbe, a kikandikáló fehér bőrömet szénnel kentem be, így csak a zöld szemeim tűntek szembe. Hangtalanul húztam el a papírajtót és a legközelebbi sarokba telepedtem. Érkezésemre csak Inu figyelt fel, megvárta amíg leülök és csak utána feküdt le mellém. Gazdáinkat éppen a készítették fel a műsorra. A mostani ruhájuk sokkal, de sokkal szebb volt, mint amit eddig szoktak hordani. A hajukba is sokkal több tűt raktak, sminkjük elképesztő volt, szinte már természetfeletti.
-Inuka!
-Igen gazdám?
Az úrnőm ijedtében ugrott egyet, aztán vigyorogva fordult felém
-Na, mit láttál kint?
-Rengeteg ember vár odakint.
-Esetleg láttál nemes embereket is?
Yuuki-saman nem látszódott izgatottnak, de a szemében én mégis láttam, főleg amikor a nemesekről kérdez. Az úrnőnek ugyanis egy magas rangú kapitány udvarolt, akiről azt pletykálják, hogy megfogja venni Yuuki-samat.
-Nem láttam úrnő, sajnálom.
Yuuki úrnő duzzogva tipegett az ajtóhoz.
-Gyere Yuko-chan, ideje indulnunk, ne várakoztassuk meg a vendégeket.

Az előadás mint mindig fantasztikus. A közönség ámulva bámulták a művésznőket, sőt még a jómódúak is akik gyakran járnak ilyen előadásokra. A színpad közelében mozgást véltem felfedezni. Felkeltem a tetőt tartó egyik gerendáról és onnan mentem megnézni, hogy mi történik. Az egyik nő elkezdett kiabálni, de a mellette ülők próbálták visszarántani, sikertelenül. A nő kiszabadította magát és a színpadra mászott.
-Ti átkozott szajhák! Elcsábítottátok a férjemet! Ezért megfizettek!
Azonnal reagáltunk. Inu a színpadra ugrott a nő elé, én pedig leugrottam a gerendáról a nő mögé érkezve. A kezében tartott konyhakést szúrásra emelte, de én megragadtam a csuklóját és kicsavartam belőle, mire ő felkiáltott.
-Inu a kést!
Inu szájába vette a kés nyelét és elsietett a színpadról. A nő két kezét hátán tartottam és kivittem. Pár perc múlva katonák jöttek.
-Mégis mi történt?!
-Az egyik táncosomra támadt! Az történt!
Hárpiaként támadt a katonákra az üzletvezető asszony. Én nem foglalkoztam az öregasszonnyal, inkább a nő füléhez hajoltam.
-Most nagyon jól figyeljen asszonyom. Ha még egyszer meglátom valamelyik gésa közelébe, akkor még katonák sem akadályozhatnak meg abban hogy levadásszam és fájdalmas halálban részesítsem!
A suttogó hangomra a nő zokogva bólogatott, de még utoljára a nyakába morogtam. Gyerek módjára kapaszkodott bele a két katonába, biztonság gyanánt. Egyikőjük sem értette a nő hangulatváltozását, de nem foglalkoztak vele. Inu jelent meg mellettem, szájában még mindig ott volt a kést. Elvettem tőle és bevittem a konyhára, ott tudnak vele mit kezdeni. Visszamentem a gazdámhoz aki a szobájában sokkos állapotban volt.
-Gazdám.
Merengéséből felnézett rám.
-Inuka...én...
Letérdeltem elé és megfogtam a kezét.
-Gazdám, én mindig ön mellet leszek. Senki sem bánthatja!
-Köszönöm.
Megsimogatta az arcomat, amit a maszk takart.
-Na menjünk! Már várnak ránk!
Biccentettem egyet és felsegítettem. Mint kiderült Yuuki-samat és Yuko-samat két férfi kiválasztotta. Inut, a gazdáink után küldtem, míg én levettem a plafon egy lécét, hogy feljussak a padlás alatti kis résbe. A rés behálózta az egész üzletet, így láthatatlanként tudtam, követni a gazdám és ha esetleg szüksége lenne rám, azonnal ott tudok lenni. Sajnos a rés nem elég magas ahhoz, hogy állni vagy guggolni tudjak, ezért kénytelen vagyok kúszni. Amint megérkeztem a gazdám és Yuuki-sama várószobájába megláttam a két vendéget. Az egyiküket jól ismertem. Jiro-san magas pozícióban foglal helyet, ő egy parancsnok. Mint mindig most is díszes katonai ruhát hord, haját rendezetten fésülte, amit hátra is kötött. Viszont a szokásos sima arca helyett, most pár napos borosta díszelgett. Jiro-san amint meglátta a gazdám, egyből kihúzta magát és tisztelettudóan meghajolt. A férfi oda volt a gazdám ért. Legelőször kapitányával jött el ide Kasuma-sannal, akinek nagyon tetszik Yuuki-sama. Jiro-san remegő kezekkel és dadogó beszéddel szórakozott a gazdámmal, míg végül állandó vendég lett ő és Kasuma-san is. Yuuki-sama kedvesen mosolyog az idegen férfira, de nem szívből. A rutin mosolyától minden férfit elkápráztat, kivéve Kasuma-sant, aki kiérdemelte Yuuki-sama szívből jövő mosolyát és nevetését. Az idegen férfi külföldi ruhát viselt. Fekete szövetkabátot és szűk nadrágot viselt. Kabátja alatt fehér ruhadarabot. Haja az itteniekkel ellentétben rövidre vágott, színe kellemes mogyoróbarna. Külföldi. Határozottan külföldi. Hangja kellemesen mély, de egyben lágy is. Szavaiban feszültség rejtőzött. Nem csoda, miden új férfinak ilyen a hangja. Yuuki-sama és a külföldi éppen az itteni szokásokról beszéltek, amikor megdöbbentem. Annyira szokásosnak véltem, hogy mindenki japánul beszél, hogy nem vettem észre a férfi tökéletes japán kiejtését. Bár most, hogy koncentrálok a párbeszédre észrevehető, hogy túl szépen, meggondoltan beszél. A két pár bájcsevejét, a kintről jövő zajok zavarták meg, amit női sikolyok követtek. A két férfi fegyverért nyúlva fejezték be a beszélgetést és álltak fel a helyükről. Nemsokkal később Inu ugatása is hallatszott. Yuuki-sama és Yuko-sama az ajtótól legtávolabbi sarokba húzódtak. Én nem mozdultam el, hallgattam az eseményeket. Néhány másodperc múlva az ajtó előtt dulakodás hangjai hallatszottak. Inu megtámadta az egyik behatolót, aki torok szakadtából kezdett el kiabálni, majd a hang hirtelen el is halt. Valószínű elharapta Inu a férfi torkát. Az ajtóban hangos agresszív morgás hallatszott, mire csatakiáltás válaszolt. Pff! Inu elintézi őket. Jiro-san és a külföldi tanácstalanul néztek egymásra, de nem engedték el a fegyverüket. Jól is tették, ugyanis az ajtóra baloldali fal elkezdett megrepedni, majd abból egy hatalmas lyuk lett ahonnan öt ember rontott be. Az öt férfinak a kezében kivont katana volt. Ruhájuk piszkos és szakadt volt. Banditák. Jiro-san és a külföldi nem várták meg hogy a banditák támadjanak. Bár túlerőben voltak nem foglalkoztak velük. Jiro-san precíz mozdulatokkal forgatta kardját. A külföldi igen különleges technikát alkalmazott. Kardját a sétabotjából húzta ki, aminek pengéje nem szélesebb egy összecsukot legyezőnél. Harcukat látva felpezsgett a vérem. Én is harcolni akarok! A két férfi elintézett egy-egy férfit, de már elég sérülést beszereztek ahhoz, hogy a három embert ne tudják legyőzni. Nehéz helyzetüket gazdám is láthatta mert megadta a parancsot.
-Inuka! Segíts nekik!
A plafonnál csináltam egy kisebb lyukat, ahonnan egy füstbombát dobtam le a támadókhoz. Néhány másodperc múlva elég nagy lett a füst, hogy tökéletes biztonságba leugorjak a plafonról. Kivontam a katanám és eldobtam egy shurikent, ami az egyik banditába állt. Legyező mozdulatokat tettem meg, hogy a füstöt eltudjam tüntetni. Most már mind az öt férfit láttam. Jiro-sanék tele voltak vágásokkal és fáradtak is voltak. A sérül bandita kivette a karjából a pengecsillagot és a földre dobta. Nem is kellet több azonnal támadásba lendültünk. Katanámmal vágtam az ellenfelem kardját, majd a szabad kezemmel a kunai késsel támadtam egyszerre. A karddal védekeztem a másik kardja ellen és a kést, így bele tudtam szúrni a férfi szívébe. Úgy néz ki én csak így tudok ölni. Megfordultam, hogy tudjak segíteni a férfiaknak, de megkönnyebbülve vettem észre, hogy a maradt két banditát alaposan helybenhagyták. Nem ölték meg őket, hiba. Már éppen a legközelebbi banditához akartam lépni, hogy egy halálos csapást mérjek rá, amikor a külföldi megfogta a karomat.
-Mégis mit csinál?!
A külföldi szemei világosbarna volt, bennük egy két aranypöttyel. Gyönyörűek voltak.
-Meg kell halniuk!
Felháborodottan szorította meg a karomat.
-Ezt nem teheti, el kell vinni őket a bíróságra, hogy ítéletet mondjanak felettük!
Kirántottam a karomat a szorításából és vágásra emeltem a katanám. A két férfi meg akart akadályozni, de a gazdám gyorsabb volt.
-Inuka állj!
A parancsra reflexszerűen engedelmeskedtem. A két férfi döbbenten néztek, hol rám, hol a gazdámra.
-William-san jól mondja! Meg kell várni a katonákat, hogy elvigyék őket.
-Ahogy óhajtja gazdám.
Elraktam a kardom és mélyen meghajoltam előtte. Elővettem a hátamra kötött két kötelet és az eszméletlen férfiak kezeit megkötöztem. Yuuki-sama előrelépett a sarokból és felém intézte a következő szavait.
-Inuka! Menj és nézz körbe, hátha vannak még banditák!
A parancsot hallva haboztam, de a mögötte álló gazdám biccentett egyet.
-Ahogy óhajtja Yuuki úrnő.