Gésa testőr 5

5.fejezet

Egy nyári éjszaka volt.
Inuka 15 éves. Mestere már tökéletesen kitanította. Már csak egy lépés maradt. Emberölés. Nem elég, hogy tud állatokat nyúzni és legalább 100 féle képen megtud ölni valakit. De hogy meg is tegye, na ahhoz elhatározás és persze gyomor is kell. Így Noburo mester kiszemelt egy áldozatot. Olyan embereket kereset, akik nem voltak tiszták, se családtagjuk akik hiányolhatnák. Noburo mester elmélázva nézte a környéket. A kis zöldfülű utolsó vizsgája, vajon sikerülni fog?

A lány izgatottan állt az egyik sötét sikátorban. A mesterét várta. Vajon hol lehet? Bebugyolált teste megfeszült, mintha egy tigris lenne, aki a prédáját lesi. Tökéletes árnyék volt, csak akkor láthatták volna meg, hogy ha a sikátor bejáratánál állna. Az egyik ház falához támaszkodott és nézte az embereket. Nagy a nyüzsgés, nagy a zaj. Gyerekek már nincsenek kint az utakon, ez az idő már nem nekik való. Az embereket bámulva megpillantott egy alakot. Ruhája szakadt és piszkos. Púposan sétált egy nagy vándorbottal. Átlagos figura, nincs benne semmi különös. Csak egy pici gond van. A púpos emberek húzzák az egyik lábukat idős korban. De azaz öregember nem. Lassan sétált a sikátor felé, oda ahol a tanonc rejtőzött. Semmi kétség a lány mestere megérkezett. Noburo mester nem nézett a tanítványára, a zsákutca másik végéhez sétált.  

-Készen állsz?

-Igen, mester.

-Ez lesz az utolsó feladatod, ezen múlik minden.

A lány kicsit várt, nem akarta, hogy gyanús legyen. Néhány lépésnyire lemaradva ő is elindult a társával együtt, aki nyugodtan ült mellette, de amint mozgásba lendült ő is elindult szorosan mellette. Az egyik kocsma előtti sikátorba álltak meg.

-Látod azt a zöld ruhás fickót?

A kocsma előtt sokan voltak, de csak az egyik viselt zöld ruhát. A férfi a harmincas éveibe járhat, arcán három régi vágás. Ruhája piszkos és néhány helyen elkezdett bomlani a szövet. A férfi erősen kopaszodik, de a maradék haja zsíros és koszos. Több napi borostája csimbókba áll. Baloldalon az övén egy katana van. Nyelén lévő szövet elhasználódott és koszos, de némelyik helyen még tiszta, vagyis mostanában kezdte el használni, igen gyakran. Jobb kezes. Éppen a tökkulacsából ivott valamit. Szemei még innen nézve is démoniak voltak. Valószínű az alkohol miatt véreztek be. Észrevételeit elmormogta, amit a pipázó öreg hallgatott. Még ekkora zajban is tökéletesen hallotta tanoncát és nagyon elégedett volt. 

-Mégis mit tett, hogy halált érdemel?

-Látod az övén a két erszényt?

A tanonc látta. Az egyik zsák barna és használt volt. Alig volt benne pénz. De a másik teltebb volt. Lágy zöld színe volt, inkább női mint férfi használatra vall. 

-Ellopta.

-A feleségétől, akit egy héttel ezelőtt megölt és a két lányát is. Már három napja keresik a katonák, de mindig eltűnik a szemük elől. A te feladatod, hogy megöld.

A férfin nem látszódott semmilyen érzelem csak a pipáját szívta,amit az egyik külföldi árustól vett. A lány is felvette a  nemtörődöm álarcát, de belül habozott. A célpont elindult, ahogy a ninja is. Csak a szeme sarkából figyelte a férfit, igyekezet a minél feltűnésmentesen szlalomozni a tömegben. Az erdő felé mentek. Egyszer sem nézett hátra, a célpont még csak nem is gyanakodott azon, hogy követik. A hold megvilágította a két alakot, most már nem adott rejtekhelyet a sötétség. Körbenézett. Sehol senki. Tökéletes helyszín a gyilkossághoz. Inuka előhúzta a katanáját. A lány előreküldte Inut. Aki előreszaladt. Megállította a férfit és az átkozódva hátrált, míg végül előhúzta a saját kardját. Inu úgy csalogatta a férfit, hogy szembe kerüljön Inukaval. Észre vette a férfi a ninját. Döbbenten nézte a keleti stílusos férfi ruhába öltözött harcost. Szőke haját a hold megvilágított, így úgy tűnt, mint aranyból lenne, a férfi zöld szemei ridegen csillogtak. A látvány számára félelmetes volt. Talán túl sokat ivott? Nem nem nem! Tuti, hogy ez a férfi kartanával a kezébe őt akarja megtámadni. 

Inu elégedetten ment vissza társa mögé, várt, hogy mikor lesz rá szükség, bár ahogy látja és ahogy érezte a célpontnál, hamar vége lesz. Inuka lassan sétált előre.
Nem várta meg, hogy a zöldszemű démon támadjon először, ezért támadásba lendült. A lány kivédte a támadást. A két penge egymásnak feszült. Ebből a helyzetből nehezen tudja megölni a célpontot. A részeg férfi megtántorodott a lány egyik lökésétől. Kapva az alkalmon a tanonc elővett az egyik kezével egy shurikent az egyik rejtett zsebből és azt villámgyorsan a férfi mellkasába nyomta. A férfi hátraesett. Kezében még mindig a katanat szorongatta, de a szemei már üvegesen bámulta a fénylő teliholdat. Mellkasából csak a shuriken csillag egyik szirmának hegye állt ki.

Az öreg mester is ott volt, de őt nem láthatta senki, még a lány sem. 

-Tiszta és gyors halál. Figyelemre méltó!

Büszke volt, csodálva nézte a tanítványát, aki éppen a halott dolgait tette zsebre, hogy a gyilkosság banditatámadásnak látszódjon, majd a kis pengét kiszedte a szívből. A test tiszta maradt, leszámítva a mellkasán tátongó vérpacáról.
Noburo megfordult és elment. Nem kell már többet látnia. A tanításnak innentől kezdve vége. 

Elvettem a testről a két erszényt. 30 ron. Kész vagyon. Zsebre vágtam az erszényt. Elraktam a kardot és a vascsillagot, de előtte letöröltem róla a vért. Nem akarom összevérezni a ruhám. A gazdám vette nekem. Az egyike azoknak amit nagy becsben tartok. Egyszer a gazdám mosta ki. Mindenki felháborodottan nézték, sőt a gésa oktatók még rikácsoltak is, de nem foglalkozott velük ő csak mosta a puha kezeivel. Még akkor is mosta, amikor odamentem és ki akartam venni a kezéből, de ő nem engedte és megparancsolta, hogy üljek le és várjak.
Otthagytam a testet, majd a katonák megtalálják, bár lehet, hogy a kóbor állatok előbb találják meg. Hazaindultam. Inu mögöttem cammogott, míg végül egymás mellet sétáltunk. A piacon keresztül mentünk. Az egyik sikátorból egy ismerős arc bámult rám. Egyből felismertem. Noburo mester gyakran mondta, hogy a holtak köztünk járnak és gyakran megmutatják magukat. A férfi is így tett. Csak most öltem meg, de máris kísérteni kezdett. 

-Nevetséges.

Kellemes illatot éreztem az egyik árusnál. Olyan régi emlékeket idéződtek fel bennem, amik igen fájdalmasak és veszélyesek. Megráztam a fejem és a standhoz léptem. A nő üvegcsékbe árult illatos vizet. Külföldi cucc. Nem meglepő, hiszen egyre több és több dolgot árulnak már, ami külföldi.

A szalonba nyüzsgött az élet, de senki sem nézett rám. Árnyéknak véltek és annak láttak. Nem kerestem meg a gazdám. Tudtam, hogy most nem zavarhatom, elfoglalt. Felmentünk a szobába. Yuuki-sama és a gazdám egy szobán osztoztak. Én és Inu annak a szobának az egyik sarka a priccsünk.  Egész éjjel fent voltunk, vártuk a gazdáinkat.
Gazdám érkezett meg hamarabb. Mosolygással üdvözöltük egymást.

-Szia Inuka. Szép estéd volt?

-Igen gazdám. 

Elővettem a zsebemből az üvegcsét és neki nyújtottam. Tátott szájjal tipegett a fapapucsán hozzám. 

-Istenekre az ez amire gondolok?

-Igen gazdám.

Elvette az üvegcsét, majd homlokon csókolt.

-Köszönöm, hogy gondoltál rám.

Megsimogatta az arcomat, aztán  a szekrényére rakta az üvegcsét. 

-Segíthetek gazdám?

-Ha szeretnél.

A falhoz támasztottam a katanám és odaléptem a gazdám mögé. Kiszedtem a hajtűit, majd szépen leraktam az asztalra őket. A hátul lévő selyemszalagot kibontottam és összehajtottam. Megfogtam a két kezét, segítve ezzel, hogy stabilan kitudjon lépni a papucsaiból. Elmentem a szekrényhez, hogy elővegyem a hófehér hálóruháját. A napjáról kérdeztem és közben kifésültem a selymes fekete haját, ami ezen a kontinensen nagyon gyakori.
Az itt élőknek koromfekete, egyenes hajuk van. Szemük sötét és húzott. Eleinte kitűntem az én szőke lágyan hullámos hajammal, de sok munkával sikerült elérnem, hogy épp olyan egyenes legyen mint az övéké, annak ellenére, hogy a világos szín megmaradt. Éppen ezért sem merészkedek ki nappal a városba. Yuko-sama mindennapjait a szalonba, vagy az üzlet valamelyik szobájában tölti és én mindig a közelében vagyok, főleg most, hogy vége a tanításomnak.