Egy új világ vagy még sem? 29

29. fejezet

Halika!!!

Egy kis újdonság! A mostani rész Dum "szemszögéből" van . Néha meg fog jelenni az ilyesmi, de nem túl gyakran. Sajnos technikai problémák vannak (fogalmam sincs, hogy miért), ezért a szöveg néhol szürke, de ez nem jelent semmit. Csak ennyit akartam. 

Jó olvasást és köszi hogy olvasol!

W. A.

Dum idegesen járkált az előtérben. Suzanne már legalább tíz perce rontott be a gyűlésre. Vud a démonra vigyorgott és elment a csonttal.
-Remélem elásod, te kutya!
Végül idegességében nem tudott mást csinálni, ezért leült a lépcsőre. Jobb lábával elkezdett dobolni és a bal hüvelykujjáról kezdte el lerágni a bőrt. A fiú fejében a tegnap esti történtek zajlódnak le újra.
Nem tudja hogy miért ment el megkeresni miután véget ért a megbeszélés, sőt még azt sem tudta, hogy mégis hol lehet. Fogalma sem volt, de mégis amint felsétált az emeletre és kinyitotta azt az ajtót amit választott. Az egész csak véletlen volt! A küszöbön állva nézte az alvó lányt. Szobája ablakából beszökött a holdfény és megvilágította a lány tűzpiros haját, ami gyönyörűen terült szét a párnán és az arcán. Fehér bőre sápadt a fénytől tündöklőnek tűnt, arra csábítva, hogy simítsa végig valaki. Lassan lépett be a szobába. Suzanne nem reagált érkezésére, mozdulatlanul aludt tovább. Fehér lepeltakarója alól kikandikált csupasz vállai fölé emelte a kezét. Óvatosan érintette meg, csak az ujjbegyeivel. Az alvó szépség egyenletesen lélegzett tovább. Dum bátrabban simította meg a puha bőrt.
-Csudálatos!
Észre sem vette, hogy most már nem egy pillanat telt el, hanem sokkal több és közben még a lepedő is lecsúszott. A keze nem állt meg, most már a lány egész hátát simogatta. Szemei elkezdtek izzani, a lány szapora lélegzeteire. Nem bírt ellenállni. Az éhség és a lány békés arca túl sok volt már neki.
-A fenébe is! Férfiból vagyok!
Megcsókolta. Nagy megdöbbenésére a lány visszacsókolt. Érezte, ahogy éhsége csillapodik, de a vágy még mindig égett benne. Beleakart túrni a lány selymes hajába, végig akarta csókolni puha bőrét. A gondolattól még jobban vágyott rá. Akarta őt. Suzanne szemei kipattantak. Először zavarodottságot tükrözött, majd felháborodás és a harag tüze égett bennük. A lány megragadta a pólóját és elhajította az ablak melletti falhoz. Az ablak kitört, Dum pedig a földre csuklott. Még el sem jutott a tudatáig, amikor a vadóc felkapta és a falhoz szorította. 
-Csak egy okot mondj, hogy miért ne öljelek meg!
Dumban élő romlott démon macska módjára kezdett el dorombolni. Tetszett neki a lány haragja és ... a lepedőruhája. Mégis a józan eszére hagyatkozva kellet válaszolnia.
 -Suzanne, kérlek ne tedd! Nem tudtam uralkodni magamon, sajnálom! Kérlek!

Dum nem számított arra, hogy elengedi, de a lány meglepte. Nem akarta tovább rontani a dolgokat ezért elment. Másnap reggel elment sétálni az istálló felé, amikor valaki haragos szitkokat szórt rá. Már az istálló bejáratánál állt, amikor megfordult. A felemás szemű farkas közeledett felé. 

-A fenébe!

-Te rohadt démonfajzat! Mégis mit képzelsz mit csinálsz?!

-Bocs, Vud igaz? Nem tudom, hogy miről beszélsz.

Vud közel lépett hozzá és elkezdte bökdösni.

-Éppen most jártam Suzanne szobájában, ahol ki van törve az ablak és be van horpadva a fal. És akkor nem is kell mondanom, hogy Su nem is volt ott! De ami nagyon dühítő az, hogy a te undorító bűzöd is ott van a szobájában!

A bökdösésből lökdösődés lett, amitől Dum azonnal támadásba lendült.

-Semmi közöd hozzá, hogy mégis mit kerestem a szobájában, csak rá és rám! Kopj le seggfej!

-Na ne röhögtess! Azt hiszed, mert a szobájába voltál máris jelentesz neki bármit is?!
-Igen! Bár veled ellentétben, aki még nem tapasztalhatta meg a puha bőrét, nekem ne ugasson!
-Én legalább ugyanabba a fajba tartozom, nem mint ő, fattyú!
A démonsrác nem bírta tovább a farkasnak ugrott és elkezdték püfölni egymást. A két fiú ereje majdnem egyenlő volt. Mindketten lihegve váltak szét és próbáltak regenerálódni.
-Csak ennyit tudsz, bolhazsák?!

Dum felállt és várta a következő támadást, de az elmaradt.

-Elég volt fiúk! Vud menj vissza a házba!

Haragos mégis kellemes hangú hangtól felállt a démon nyakán a szőr. A farkasfiú próbált ellenkezni, de egy bizsergető erő ellökte. Vud beszari módjára hátrált majd elszaladt. Dum elégedetten kuncogott fel, majd utánakiáltott.

-Ez az! Fuss csak! 
Vigyorogva fordult Suzannehez, aki farkasalakban állt előtte.
-Ez szép volt...!
Mire megint észbe kapott volna a farkaslány ismét lecsapott rá. Mellkasán állva elkezdett kiabálni.
-Mégis mi a fészkes fenét képzeltetek! DE főleg te! Te barom állat! Azt hiszitek, hogy én valamilyen dugni való szuka vagyok?! Én nem ezért jöttem ide! Három méter magasról szarok az itteni férfiakra! És én még kockáztatom a szaros életemet, hogy megmentsek egy olyan világot, ahol önző kanos rohadékok vannak és ahelyett, hogy segítenétek a felnőtteknek, ti éppen rivalizáltok, hogy mégis melyikőtök érdemes arra, hogy megdugjon!!!!!!!!

Most még jobban elbűvölte. Annyi erő és szenvedély sugárzott belőle, hogy megakarta ölelni és addig el nem engedni, amíg mosolyogva nem rogyna karjaiba. De nem tehette, már így is penge élen áll a lánynál, nem haragíthatta meg. Mégis olyan szép volt a foltos bundájával és a lágy barna szemeivel, hogy nem bírta ki. Felemelte a kezét. Su már abba hagyta a kiabálást és kifulladva lihegett. Dum megsimogatta a farkas arcát. Bundája puha volt, ami még jobban elkápráztatta a fiút.
-Sajnálom. Elragadtattam magam, nincs mentségem erre. Nem akartalak megbántani. Csak felidegesített, hogy teljesen beléd habarodott és magának követel.

A démon tudta, hogy miért volt ilyen mérges a hím. Tetszett neki a lány, már az elején rájött az erdőben. Valószínű ezért ugrott neki, mert vetélytársat lát benne. Dum elégedett volt a fiú reagálása miatt. Mert nem tagadhatta, kellet neki a lány . Fogalma sincs, hogy miért, de nagyon kellet neki.

-Dum! Én nem vagyok senkié és nem is leszek! Nem ezért jöttem!

Dum ennek gondolatára, démona ismét dorombolni kezdett, de most nem túrt fel benne a vágy, inkább a gyengédség. Dum meglepődve tapasztalta a gyengédség érzését, ugyanis a démona sosem akart gyengéd lenni.

-Tudom,... tudom jól. Viszont nem tudunk ellenállni a bájadnak. Tudod mi a kanos rohadékok.

Su szemeiben ellenkezés csillagai jelentek meg, ezért hagyta, hogy elrántsa a fejét, de meglepetésére, beleharapott a férfi kezébe. Dum reflexből feljajdult, de nem a fájdalomtól. A démona ugyanis szerette az e féle játékokat. A földön fekve nézte a távolodó lányt.

-Most meg hova mész?!
Felült és a harapás nyomát kezdte el dörzsölni.

-Bemegyek a házba.
-Én is jövök!
-Akkor öltözz is át, tiszta sár és vér vagy.
-Rendben.

Dum szorongva sétált Su mellet, egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy hol áll a lánynál.
-Akkor most rendben vagyunk?

-Ja.

Dum megborzongott az emléktől. Szukkubusz énje éledezett és a lányt követelte. Annyira ízlett neki, hogy nem is tud más nőre nézni. Ezt a gondolatot roppant szórakoztatónak tartotta, ugyanis amióta meglátta csak rá tud gondolni, csak őt kívánja annak ellenére, hogy akkor még nem kóstolta meg . A démonrésze elégedetten dorombolt arra a gondolatra, hogy újra megkóstolhatja e a lányt. Mindig is úgy érezte, hogy a testében három lény élt. Az egyik a szukkubusz, ami csak arra ösztökélte, hogy cserkésszen be egy-egy lányt aki csillapítja éhségét. A második a démon volt. Utálta őt. Miatta vannak látomásai mások haláláról. Ami jellemző a démonra az az erőszak és a vér. Már 80 éves és még mindig nem ölt meg egy olyan lényt sem akinek a vérét vette volna, így még nem nőttek ki a szarvai. Apja mindig mondta neki, hogy tegye meg és akkor a démon lecsillapodik, de nem hitt neki, ugyanis az örege szeretett neki hazudni. Hiányzott neki, amióta meghalt az anyja már nem ugyanaz. Semmihez sincs kedve, se a jóhoz se a rosszhoz. Na és akkor ott van a harmadik énje, a józanság. Dum úgy gondolta, hogy a józanság ő maga. Szerette a nőket, de nem akarta becserkészni őket, kedvét lelte a harcban, de nem akarta felfalni őket. Következmények nélkül tudott cselekedni és beszélgetni, legalább is azt hitte. Ha egyedül van a lánnyal, akkor a két démonrésze összefog a józansága ellen és lecsapnak rá. Dum tudta, hogy ha a lány nem lép közbe a farkassal való harcába, akkor nem csak hogy megölte volna a srácot, de fel is falta volna, csak azért mert szemet vetett az ő farkasára. Mert a lány az övé volt, ehhez kétség sem fért. Igényt tartott a lányra. De nem úgy akarta megkapni mint a többit, nem nem. Szép lassan akarja becserkészi, a két démon sürgetése ellenére.