28. fejezet
A lecsupaszított combot Vudnak dobtam, aki reflexből elkapta. Nem törődve a két fiúval a tanácsterem felé vettem az utam.
-Eldora, jobb ha nem jössz velem. Menj keresd meg a két sárkányt akikkel jöttél!
A kis sárkány végigszaladt a karomon és leugrott a földre. Nem törődve most már semmivel, siettem a tanácshoz.
A tanácsteremben az idős alfák egymással vitatkoztak, amikor a bejárati ajtó kivágódott. Egy vörös hajú lány lépett be. Nyitott kabátja filmbe illően kezdett el lobogni, ahogy az alfa nőstényhez sietett.
-Magyarázatot követelek Marone úrnő!
A lány hangja kellemes, de mégis tiszteletet parancsoló. Már egy szavában is érezhető a hatalmas erő. A bent ülő férfiak döbbenten és felháborodott hanggal tiltakoztak a tiszteletlenségen. De a lány senkire sem figyelt, csak az alfa nőstényt bámulta. Határozott léptekkel sétált felé, közben minden ott lévő férfiak felháborodottan, míg mások kíváncsian nézték azt a lányt, akit csak a tévében láthatták eddig.
-Suzanne, azt hittem, hogy te alszol.
-Nem rég keltem fel.
Suzanne próbálta nyugtatgatni magát, de ez nagyon nehezen ment neki. Nem elég, hogy egy hibridet küldtek ki ebbe a világba, aki öli az itt élőket és most azon megy a vita, hogy ő legyen- a legfőbb alfa, aki minden farkasnak parancsol. Ez már neki is sok volt. A fogai között szűrve ismét magyarázatot követelt.
Marone látva a lány indulatát félve nézte az asztalt.
-A falka nem maradhat vezető nélkül. Én nem vagyok alfa. És közöttük sincs olyan aki képes lenne az egész falkát vezetni.
Marone az itt ülő férfiakra mutatott.
-Csak te vagy képes rá!
Az alfák nagyja felháborodottan kezdtek el kiabálni a lealacsonyító beszéd miatt.
-Mégis mivel jobb ő nálunk?!
-Keresztbe lenyelem ezt a fruskát!
-Ne legyen ennyire naiv Marone úrnő!
Az egyik alfa felállt és oda jött hozzánk.
-Marone úrnő. Mi mind tisztában vagyunk, hogy túl nagy felelősség van most a válladon, főleg hogy az alfa elhunyt. De nem adhatod át a hatalmat egy idegen ... farkasnak, méghozzá egy lánynak.
-Wonfor! Azt akarja mondani, hogy egy alfa nem lehet nő?!
-Szó sincs róla, de még senki sem érte el azt a kort, amiben alfaként tudna irányítani.
-Elfelejted, hogy ez a lány nem akárki. Egy másik világból jött és mindennel rendelkezik, amivel Kellan is.
Marone elfordult Wonfortól és a többi férfira nézett.
-Kellan minden emléke most Suzanneben vannak!
-Ó, Marone ezt te sem gondolhatod!
Wonfor lágy hangja ahogy az alfa nőstényhez beszélt, egy emlék jelent meg Suzanne fejében. Wonfor féltékeny volt Kellanre. Ő vezette a falkát és övé volt Marone. A farkas szerette az alfa nőstényt. Kellan már gyanakodott, de amíg nem történt semmi meg volt kötve kezei és akkor megtörtént az amire még ő sem számított. Wonfort az érzelmei irányították. Éppen a tanácsi gyűlésről jött haza, amikor meghallotta felesége sikolyait. Meghűlt benne a vér. Kitépte a bejárati ajtót és felszaladt a közös hálószobájukba. Feleségét kiláncolták az ágyra. Arca felpuffadt és lila színűvé vált a sok pofontól. Csuklói és bokái vérben úsztak az erőlködéstől. A férfi aki szakad ruhában ült az ágyon érkezésére felé fordult. Wonfor volt. Mindenhol karmolás volt a testén amik erősen véreztek. Szája felrepedt, orra eltört.
-Kel-lan!
Felesége kétségbeesett hangja észhez térítette. Nekifutásból eset rá a rohadékra. A lendülettől kiestek az ablakon. Kellan letépte a férfi két karját, és kinyomta a két szemét, emlékeztetőül, hogy ne merészeljen hozzáérni más feleségéhez, és még véletlenül se nézzen rá. Azóta nem látta Wonfort Kellan, de valószínű, hogy nem hagyta volna hidegen.
Hogy csillapíthassa Maronet Wonfor fölemelte a kezét, hogy a nő karjára tudja tenni.
-Ne merészelj hozzáérni, te rohadt görény!
Mindenki döbbenten nézett rá, még Wonfor is, aki a levegőben tartotta a kezét, de a hirtelen megdöbbenéstől az ujjbegye hozzáért Marone bőréhez. Suzanneben élő Kellan "lelke" most ordítana és szó szerint leharapná a férfi fejét. De Suzanne nem ezt tette. Nem csak azért, mert nem rég evet, és nem bírná megemészteni a férfi undorító fejét, amitől nagy valószínű, hogy gyomorrontást kapna. Ó nem, nem ezért. Hanem mert ember... legalább is az volt. De a harag hatalmas volt benne. Ki kellet engednie, így hát kiengedte. A harag hamar távozott a lány testéből, egyenesen a farkasembernek. Wonfort a lökéshullám a falba lökte (szó szerint). Mindenki tátott szájjal bámulta a vörös hajú lányt, akinek az erejétől a vörös lóboncok csak úgy örvénylettek.
-Megmondtam, hogy ne merj hozzá érni! Talán nekem is ki kéne tépnem a két karod?!
-Ezt mégis honnan tudod?
Suzanne energiája minden alfát a székükbe kényszerített. A kérdező Marone melletti székben ült, aki remegő kezeivel szorongatta a karfát.
-Kellan Fardian emlékeivel rendelkezem. Mindent tudok amit ő és mindent érzek amit ő is egykor.
-De ez...
-Donro, ettem Kellan húsából, fogad el. És ti is!
-Honnan tudjuk, hogy nem hazudsz?
Donro mellet Rukko ült aki szintén közel állt Kellanhez.
-Irina és a Vörös erdő.
-Nem szóltam semmit..
Hát igen, Rukko szerette az elfeket. És az a bizonyos sötét elf, Irina igen nagy szégyenfolt a szemében. A többiek érdeklődve nézték, hol a lányt, hol Rukkot.
-Van olyan aki bizonytalan a tudásomban?
A férfiak, kisgyerekek módjára rázták a fejüket.
-Tehát Marone! Mégis miért is akarsz alfává avatni?!
Marone szeretetteljesen megfogta az arcát.
-Drágám, én nem tudlak alfává avatni. Alfává válni lehet. És te alfává váltál. Ezt már nem is tudod tagadni!
Wodrofra mutatott, aki kimászott a falból és a vakolatdarabokat söpörte le magáról.
-Alfa vagy és Kellan tudásával és tapasztalatával a legtökéletesebb alfa vezér lehetsz.
Marone szemei elbizonytalanította a lányt. Akkora bizalom és csodálat csillogott a szemeiben, hogy nem tudott nemet mondani neki. De a bennem nyugvó harag még mindig pislákolt.
-Ezt majd később megbeszéljük.
Suzanne elfordult a nőtől és a férfiak felé fordult.
-Uraim, elnézést kérek emiatt a közjátékért, de ezek szerint szükség volt rá.
A legtöbb alfa bólintott, de voltak olyanok akik nem törődtek vele.
-Mint tudják, hamarosan hibridkatonák fogják elözönleni ezt a világot. Viszont amit még én sem tudtam, hogy egy hidridet küldtek ide.
Felháborodott kiáltások visszhangoztak a teremben.
-Uraim! Uraim! Figyeljenek! Senki nem tudja, hogy miért küldték, de a keleti sárkányfészket már elpusztították. Minden alfát arra kérek, hogy legyenek éberek és fegyverkezzenek fel. Nem tudhatjuk, hogy melyikünk lesz a következő.
Tanácskozás után mindenki visszatért saját felségterületére. Én és Marone maradtunk bent. Elmentem egy italért és leültem Marone mellé.
-Ki vele.
-Hogyan?
-A hátam mögött hívtad össze a gyűlést úgy hogy rólam tanácskoztatok, a megkérdezésem nélkül.
-Nem hiszem, hogy el kellett volna mondanom!
-Én meg azt nem hiszem el hogy így hátba mertél szúrni!
-Irina és a Vörös erdő.
-Nem szóltam semmit..
Hát igen, Rukko szerette az elfeket. És az a bizonyos sötét elf, Irina igen nagy szégyenfolt a szemében. A többiek érdeklődve nézték, hol a lányt, hol Rukkot.
-Van olyan aki bizonytalan a tudásomban?
A férfiak, kisgyerekek módjára rázták a fejüket.
-Tehát Marone! Mégis miért is akarsz alfává avatni?!
Marone szeretetteljesen megfogta az arcát.
-Drágám, én nem tudlak alfává avatni. Alfává válni lehet. És te alfává váltál. Ezt már nem is tudod tagadni!
Wodrofra mutatott, aki kimászott a falból és a vakolatdarabokat söpörte le magáról.
-Alfa vagy és Kellan tudásával és tapasztalatával a legtökéletesebb alfa vezér lehetsz.
Marone szemei elbizonytalanította a lányt. Akkora bizalom és csodálat csillogott a szemeiben, hogy nem tudott nemet mondani neki. De a bennem nyugvó harag még mindig pislákolt.
-Azt istenért! Marone! Nem lehetek alfa!
-De az vagy!
-Akkor javítom magam nem lehetek a legfőbb vezér!
-Mondj egy okot, hogy miért nem!
-Kettőt is mondok! Egy: amint vége a háborúnak vissza megyek a világomba.
-És a második?
-Csak 18 vagyok.
Mindenki tátott szájjal nézte, a két nő veszekedését.
Suzanne elfordult a nőtől és a férfiak felé fordult.
-Uraim, elnézést kérek emiatt a közjátékért, de ezek szerint szükség volt rá.
A legtöbb alfa bólintott, de voltak olyanok akik nem törődtek vele.
-Mint tudják, hamarosan hibridkatonák fogják elözönleni ezt a világot. Viszont amit még én sem tudtam, hogy egy hidridet küldtek ide.
Felháborodott kiáltások visszhangoztak a teremben.
-Uraim! Uraim! Figyeljenek! Senki nem tudja, hogy miért küldték, de a keleti sárkányfészket már elpusztították. Minden alfát arra kérek, hogy legyenek éberek és fegyverkezzenek fel. Nem tudhatjuk, hogy melyikünk lesz a következő.
Tanácskozás után mindenki visszatért saját felségterületére. Én és Marone maradtunk bent. Elmentem egy italért és leültem Marone mellé.
-Ki vele.
-Hogyan?
-A hátam mögött hívtad össze a gyűlést úgy hogy rólam tanácskoztatok, a megkérdezésem nélkül.
-Nem hiszem, hogy el kellett volna mondanom!
-Én meg azt nem hiszem el hogy így hátba mertél szúrni!
Idegesen csaptam az asztalra, mire ő megrázkódott.
-Sajnálom.
Marone megrázta a fejét és őszintén rám nézett.
-Nem én sajnálom. Én csak egy alfa nőstény vagyok, nem irányíthatlak. A fenébe is Kellan nélkül minden olyan nehéz.
Bátorítóan megfogtam a kezét és megszorítottam.
-Tudom, Marone, tudom. Próbálok mindent úgy intézni, ahogy ő tenné, de ez nagyon nehéz. Főleg az én esetemben. Egy 18 éves egykori ember, akinek nincsen se kapcsolatai, se beleszólása ebbe az egészben.
-Ezek mind meglesznek csak idő kell. Na gyere, menjünk egy kicsit kardozni! Kezdek kijönni a gyakorlatból.
A nyomatékosítás kedvéért megropogtatta a nyakát és a vállait.
-Rendben, menjünk!
Felálltunk és a küzdőterem felé mentünk. A folyosón senki sem volt. Dum és Vud eltűnt, ahogy az alfák is.
-Sajnálom.
Marone megrázta a fejét és őszintén rám nézett.
-Nem én sajnálom. Én csak egy alfa nőstény vagyok, nem irányíthatlak. A fenébe is Kellan nélkül minden olyan nehéz.
Bátorítóan megfogtam a kezét és megszorítottam.
-Tudom, Marone, tudom. Próbálok mindent úgy intézni, ahogy ő tenné, de ez nagyon nehéz. Főleg az én esetemben. Egy 18 éves egykori ember, akinek nincsen se kapcsolatai, se beleszólása ebbe az egészben.
-Ezek mind meglesznek csak idő kell. Na gyere, menjünk egy kicsit kardozni! Kezdek kijönni a gyakorlatból.
A nyomatékosítás kedvéért megropogtatta a nyakát és a vállait.
-Rendben, menjünk!
Felálltunk és a küzdőterem felé mentünk. A folyosón senki sem volt. Dum és Vud eltűnt, ahogy az alfák is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése