Gésa testőr 3

3. fejezet

Egy hónap.
Ennyi idő telt el mióta a lányt és annak kutyáját megvásárolta a két gésatanonc. Mindketten új nevet kaptak gazdájuktól. A kis Rolf az idősebb lány elnevezte Inunak. A lány gazdája pedig Inuka-nak hívta. Az elején egyikük sem figyelt a nevükre de az idő során és a büntetések miatt kénytelenek voltak megjegyezni új nevüket. Inut mindig kint tartották, de kellemes fekvőhelyet készítettek neki, és napi háromszor kapott finomabbnál finomabb ételeket, vele ellentétben Inuka cselédruhában mosta a padlót és kitakarította gazdája szobáját. Vézna teste megerősödött. Sebei már eltűntek amit a kutyák okoztak neki, de a kezén és a talpán új sebek jelentek meg. Arca már nem volt annyira beesett, de nem is volt olyan mint régen.Ő csak akkor kapott enni amikor a cselédek, de akkor mindent megevett amit elé raktak, még akkor is hogy ha az, szó szerint moslék volt. Inuka megtett mindent, hogy ne kapjon verést még annak ellenére is hogy nem értette ezt a nyelvet. A lába még mindig sajgott a két nappal ezelőtti vesszőzés miatt. A tulajdonasszony meglátta, hogy vércsíkokat hagy az éppen mosott padlón, ezért megbüntette, de utána bekötöztette a lány sebét. Inuka-nak egyedül a gazdája nyújtott vigaszt,aki esténként a nyelvet tanította neki vagy a sebét ápolta, sőt olykor egymás haját fésülték is. A gazdája nagyon szeretett vele beszélni, bár ő nem mindig értette, mégis megbabonázva hallgatta megmentőjét. Inu és Inuka kapcsolata nem változott, még mindig nagyon szerették egymást. Amikor Inuka ételt kap kimegy barátjához és vele eszi meg. Az egyik ilyen pillanatban jelent meg a tulajdonasszony. Az asszony odament hozzájuk. A kislány azt hitte, hogy megint megbüntetik, de kellemesen csalódnia kellet. Az öregasszony ugyanis megfogta Inu láncát és Inuka kezét, majd az utcára húzta őket. Ninko-san ismert egy idős ninjat, aki alkoholista lett, de még mindig remek harcos hírében állt. Tökéletes mestere lesz a két kutyának, legalábbis ezt gondolta. Az öreg az erdő közelében élt. Háza lepukkant és koszos volt, de a kertje egyben van az erdővel. Ninko-san behúzta a házba a két kutyát és otthagyta őket. A házban alkoholszag terjengett, az asszony kis levegőket vett, hogy hozzá tudjon szokni a szaghoz. A földön egy 60 éves öregúr szétterülve feküdt. A bűz belőle áradt.  Ninko-san beljebb ment a házban és egy lavórt kereset. A talált lavórba hideg vizet eresztet a kinti kútból és azt az alvó öregre öntötte, persze elég messziről, hogy az öreg meg ne csapja. A visszavonult ninja  a földön fetrengve szitkozódott a hidegtől, amikor az öreg megtörölte a szemét körbenézett és a bűnöst kereste. De amint meglátta Ninko asszonyt, aki egykor olyan gyönyörű volt, hogy még az ő szívét is majdnem ellopta. Még ma is az emlékeiben él a feszes, hófehér bőre, ami ma már ráncos. Az egykoron csillagként csillogó szemek, de ma már elfakultak, bár a jó vásárlóknál feléled benne a csillogás. Keze májfoltosak, körmei elsárgultak. Az elé táruló jelen képétől kirázta a hideg Noburot. Tisztelettudón felkelt a földről és meghajolt a nő előtt. A legszebb mosolyát és modorát elővéve nézett az öreg asszonyra.
-Ninko-chan mi szél hozta ide -e szép reggelen?
-Dél van Nobura-san!
-Már ennyire eljárt volna az idő?!
Ninko-san a legbehízelgőbb hangját és mosolyát vette elő.
-Nobura mester munkám van számodra.
-Munka? És mi féle?
-Azt a kettőt testőrré kell nevelni.
Noburo-san a mutatott irányba nézett. A bejáratnál ott állt a két leendő tanoncai. A kölykök lábai piszkosak voltak, és reszkettek a hidegtől.
-Nem!
-Megfizetem!
-Mennyit fizet?
-8-at.
-Nem!
-Akkor legyen 10!
-Akkor sem!
-10 és 2 üveg sake!
Az öreg gondolkodás nélkül vágta rá.
-Rendben!
Ninko-san lerakta a pénzes erszényét amiben 10 apró volt.
-Az üveget, majd elküldöm.
-Rendben.
Ninko-san elment. Magára hagyta a két szolgát. Noburo-san nem foglalkozott velük elment átöltözni és egy üveggel meg egy kis csészével jött vissza.
-Gyertek be!
Inuka megfogta Inu pórázát, levette a papucsát, amit ebben a társadalomban elvártak és beléptek a piszkos házba. A két Inu, Noburo-san előtt megálltak és várták a parancsát.
-Mostantól én vagyok a mesteretek. A megszólítás Noburo mester vagy sensei. Megértettétek?
-Igen Noburo mester!
-Helyes! Minden parancsomat teljesítenetek kell! Minden reggel hajnalban a házam elé kell jöjjetek és csak akkor engedlek titeket haza, amikor én azt mondom!
-Igenis mester!
-Mi a nevetek!
Az embergyerek a kutyára mutatott.
-Ő Inu, én Inuka vagyok.
-Inuka vetkőző!
Inuka megdöbbent, de teljesítette a parancsot. Remegő testtel várta a következőt parancsot. Noburo mester körbejárta a lányt. A lány sovány volt, de a karjai és a lábai izmosak. Az arcát eltakarta a haja, ezért belemarkolt abba és felhúzta, hogy láttassa a lányt. Külföldi, arca beesett és természetellenesen sápadt. Egy dolog fogta meg, mégpedig azok a zöld gyilkos szemek. Emlékeztette a néhai öccsére. Ő is így nézett rá, amikor hazaértek a kiképzésről és meglátták terhes anyjukat a gerendára kötve, száját kipeckelték,  testét meggyalázva hagyták ott. Apjukat a földhöz láncolták arcán még mindig ott volt a harag. Mindketten tudták hogy végig kellet nézni, hogy mit tesznek a szerelmével, majd kést szúrtak csuklóiba és bokáiba, a földön kifeszítették. Akkor változott meg az öccse. Kedves tanoncból, őrült szörnyeteggé. Annyi év után még ma is emlékszik, hogy öccsével felkutatták a gyilkosokat és kegyetlenül, megkínozva ölték meg. Ráncos keze megremegett. Amikor öltek a testvére még jobban megőrült. Nem tehetett mást. Megölte és a szülei sírja mellé temette el. Noburo megrázta a fejét majd jelzett a lánynak, hogy felöltözhet.
-Mennyi ideje vagy ebben az országban?
-Két éve Noburo mester.
-Akkor már jól ismered a nyelvünket.
-Igen mester.
-Akkor kezdjük is a edzésedet! Hozd a cipőd és a kutyát!
Inuka bólintott és így tett. Átsétáltak a szobán és a kertbe léptek ki, ott Noburo leült a folyosóra, majd maga mellé rakta az italát.
-Látod az a fát?
Noburo-sensei az erdőbe mutatott, egy távoli fára.
-Igen, mester!
-A fa egyik ágán vagy egy ilyen szélcsengő.
Noburo feje fölé mutatott, ahol egy szélcsengő lógott.
-Fuss el oda! Csengesd meg a csengőt háromszor, aztán fuss vissza, majd ezt is csengesd meg! Ezt hatszor kell megcsinálnod!
Inuka leült a fűbe és felvette a vékony papucsát.
-Arra nem lesz szükséged, add csak ide!
A lány levette a papucsokat és mester elé helyezte.
-Fogd meg Inu láncát, úgy hogy mindig egy vonalba legyetek, kezdjetek el futni!
A lány vett egy mély lélegzetet és elkezdett futni a kutyájával együtt.
Noburo még mindig a jelen és a múlt emlékeibe révedt. Emlékezett arra, amikor rossz volt és az anyja egy bottal fegyelmezte meg. A kislány lábán is voltak erre utaló sebek, némelyik még elég friss volt, nem olyan rég kaphatta. De ennek ellenére Noburo úgy gondolta, hogy Inukaból elég jó ninja-t tud nevelni.
Inuka a harmadik körénél nagyon elfáradt. Nem elég, hogy meg kell tenni ezt a hatalmas távot, de még azaz átkozott csengőért is ugrálnia kell, mert nagyon magason van. Ennél a bizonyos kőrnél elege lett, felvett három követ a földről és a csengőhöz dobta, ami megcsendült.
-Hát eddig miért nem jutott ez eszembe?!
Inuka most már nem akarta elérni a csengőt, megyelégszett azzal, hogyha háromszor megtudta dobni.
Inu is már fárad volt, sőt ő jobban, neki ugyanis nem volt annyi fizikai munkára szoktatva mint Inuka.
Sok idő kellet mire megcsinálták a hat kört. Izzadtak, lihegtek és fájd mindenük. Noburo mester egy dézsányi vizet tett a földre.
-Meg van a hat kör, ideje megfürdenetek!
Noburo mester egy szappant dobott a lánynak, aki remegő kezekkel kapta el. Gyorsan levetkőzött és megmosakodott. Mestere nem bámulta, bár már annyiszor mosakodott közönségben, hogy már nem jött zavarba. Amint lemosta magáról a szappant, levette Inuról a pórázt és őt is megmosdatta. Vele sokkal jobban elbíbelődött, nem azért mert szükség volt rá, de a gazdáik szerették, hogyha illatozik kedvencük.
-Elég lesz! Még a végén nem kutya lesz, hanem nő!
Engedelmeskedve mesterének kivette Inut a dézsából és egy kikészített törülközővel megszárította. Inuka már vette volna fel a koszos ruháját, amikor az öreg rámorgott.
-Hát nem tanították meg neked, hogyha megmosakszol tiszta ruhát vegyél fel?!
Noburo mester imbolyogva bement a házba és egy régi agyonhasznált ruhát dobott neki. Inuka nem habozott gyorsan meghajolt köszönetként és már vette is fől a fekete ruhát. Nagy volt rá, de legalább nem volt meztelen. Kiöntötte a koszos vizet és várta a következő feladatott.
Noburo látta a lány elhatározását. Magához intette.
-Ninjat kéne faragnom belőled. Mit gondolsz képes lennél rá?
-Igen mester!
-Erős akarsz lenni?
-Igen mester!
-Miért?
-A gazdám megmentett, hálával tartozom neki! Mindent megakarok tenni érte!
-Még az életedet is odaadnád érte?
Inuka az öreg csillogó barna szemeibe nézett. És akkor döntött.
-Igen mester!
Az öreg mosolygott. Most először látta mosolyogni. Ő is megengedte magának az enyhe szájrándítást.
-Hosszú út áll még előttünk, de előtte kezdjünk valamit a hajaddal!
Noburo elővett egy éles kést. Megforgatta a kezében. De rég is volt mikor utoljára fogtam! Inukat maga elé ültette és elkezdte levágni a derékig érő hajat, egészen a gyermek válláig.
-Első szabály:mindig ügyelj a külsődre! Ha túl koszos vagy, vagy éppen túl szép, feltűnő lehet. Mindig légy titokzatos és átlagos. A hajadat midig lófarokba kösd, szorosan! Így nem fog zavarni a harcnál. A ruháidat magadnak kell megkeresni! Ne aggódj lesz itt bőven munka amiből pénzt kereshetsz! Fegyvert még nem kapsz! Legalább is addig nem amíg ilyen gyenge vagy!
Noburo szoros lófarokba kötötte a lány haját és felállt.
-Takarítsd el a hajadat! Aztán gyere be!
A férfi felkelt és bement a szobába. A régi füzetei között kezdett el kotorászni. Mire a lány és kutyája visszajött már legalább tíz füzet volt a kis asztalon.
-Tudsz olvasni?
-Nem mester.
A lány szégyenkezve hajtotta le a fejét. Noburo nem szánta meg, sokan nem tudtak, de ő legalább beismerte. Becsületes, de túl sok gond lesz vele!