33.fejezet
Hevesen csókolták egymást. Éheztek egymásra. Úgy falták a másik száját, mintha a legédesebb és a legfinomabb ízt kóstolhatták meg. Suzanne keze már nem remegett, erősen beletúrt a férfi fekete hajába. Dum lassan elkezdett körbe-körbe mozogni a vízben, így kicsi hullámokat gerjesztet. Nevetve csókolták egymást, majd eltávolodtak, hogy levegőt tudjanak venni. Su arca tűzpiros volt a zavarodottságtól, ezért az arcát a férfi nyakába fúrta.
-Na, ne búj el!
-Mmmmm!
Dum nevetve ölelte meg a lányt és felszabadultan kezdett el gyorsabban pörögni a vízben.
-Ne! Túl gyors!
-Akkor mutasd az arcod!
Su felhajolt és durcás arccal nézett a démonra, mire az újra elnevette magát és lecsókolta a lebiggyesztett szájat. Rövid cuppogó csókjukat Dum szakította meg, majd elégedetten elmosolyodott.
-Ez a legédesebb oldalad, amit eddig láttam.
Ugyanis Suzanne még az előbbinél is pirosabb volt, sőt annyira, hogy majdnem a hajával megegyező színű volt. Morogva kiszabadította magát Dum karjaiból és a part felé indult, de még időben megragadta a démon a kezét, hogy vissza tudja húzni.
-Na, ne menj el!
-Engedj!
-Nem!
Dum nevetve fúrta az arcát a lány nyakához, majd lassan csókolgatni kezdte, mire a farkaslány elgyengülve adta át magát a szenvedélynek.
-...Dum!
-Hm?
-Ezt abba kell hagynod!
-Hmmm, de nem csak nekem.
Ami igaz is volt, ugyanis Suzanne szorosan kulcsolta össze a lábát Dum derekán.
Végül nagy sóhajok között szakadtak el egymástól. Csendben tették meg a visszautat, de aztán a házhoz közeli fánál megálltak.
-Dum.
-Hm?
A félvér szukkubusz villogó szemekkel nézett rá bambán.
-Figyelsz rám?
Lassan lépkedett Dum elé, majd megfogta az arcát. A frissen borotvált arc nagyon kellemesnek érezte, legszívesebben egész nap simogatná és csókolgatná a férfi bőrét. Megrázta fejét, hogy kitörölje a gondolatokat.
-Mond, mikor volt utoljára látomásod?
Dum zavarodottan nézett a lányra, akinek megint megjelent a sérülékenység.
-A börtön óta egyet sem láttam.
-Ez azt jelenti, hogy most már nem látsz egyáltalán?
A férfi a fákat nézte, majd meglátott a közelben egy kék és szürke tollú madarat, aminek két feje volt. Erősen koncentrált az állatra, majd megjelent egy kép.
-A képességem nem tűnt el, csak elő kell hívnom. Miért?
Suzanne nem akarta, hogy a démon aggódjon, de mégis meg kellet bizonyosodnia.
-Megkérnélek valamire.
-Mire?
-Nézd meg az én "jövőmet"!
Dum ellenkezni próbált, de Su erősen megragadta az arcát és összeérintette a homlokukat.
-Kérlek Dum! Kérlek, nézd meg!
A démont megijesztette a lány szemei, hatalmas kétségbeesést és félelmet látott bennük. Nem volt ereje ellenállni neki.
-Rendben.
Teltek a percek. Dum egyre erősebben koncentrál, de nem történt semmi. Egy idő után Suzanne már nem a férfi arcát nézte, hanem az erőlködéstől összehúzott homlokát bámulta.
-Nem látok semmit.
-És ez mit jelent?
-Két dolgot is jelenthet. Az egyik az, hogy a te halálodat nem látom. A másik az hogy jó sokáig fogsz még élni.
Hatalmas megkönnyebbüléstől lazult el a testem. Valószínű, hogy Vudnak rossz látomása volt, ha Dum nem látja a halálomat, akkor jó úton haladok, hogy ne történjen meg az amit Vud látott.
-Rendben, köszönöm.
Dum zavartan biccentett, majd a kezét az én kezemre tette, amit még mindig az arcán hagytam. Zavaromban kihúztam alóla, aztán megfordultam és visszamentem a házba. Észre sem vettem, hogy besötétedett. A nyári kabócák annyira hangosak voltak, hogy szinte már sértették a fülemet, de mégsem éreztem kényszert arra, hogy befogjam a füleimet, inkább... bekapnék valamit. Éppen időben értünk vissza a vacsorára. Dum egész végig feszült volt, most ugyanis a szokottnál tovább bámult és ezt nem is próbálta leplezni. Furcsa csillogás volt azokban a szemekben. Nem tudtam beazonosítani. Az állandó bámulása miatt a vacsora végére feszülten álltam fel, hogy elmenjek Fausthoz jó éjt kívánni. Sötétségbe sétálva megnyugodtam. A hold kellemes árnyalattal festette be a füvön lévő harmatcseppeket és a kis kavicsokat. Faust érkezésemre érdeklődve döntögette a fejét. Nem szóltunk egymáshoz. Fejünket összeérintettük és becsuktuk a szemünket. A szellemló mellet mindig megnyugszom. Úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül, hogy vele bármit megoszthatok, tudván hogy nem fog elítélni és ha kellene megvigasztal. Olyan volt, mint egy testvér. A mai nap eseményeit leforgattam a fejemben, így ő is láthatott mindent. Mire a végére értem a szokottnál is fáradtabb voltam. Erősen kellet koncentrálnom, hogy ne csukódjanak le a szemeim. Faust aggódva túrt a hajamba.
-Ne aggódj! Jól vagyok, csak fáradt. Megyek aludni, jó éjt Faust.
Kisétáltam az istállóból és egyenesen a szobámba vonszoltam magam. Észre sem vettem, hogy a kitört ablakokat már réges rég megcsinálták. Mégis min lepődjek meg, nem igaz?! Még volt annyi erőm, hogy levegyem a ruháimat, de ahhoz már nem hogy a fehérneműimtől is megváljak. Zombiként dőltem a pihe-puha ágyamba, majd elaludtam.
Nem emlékszem, hogy miről álmodtam, de azt tudom, hogy nem volt túl kellemes. Nyöszörögve mozgolódtam, majd egy erős kar szorosan megfogott és egy testhez szorított. Meglepő módon kellemes volt. Nyálcsorgatóan finom illata volt, legalább háromszor kellet nyelnem, hogy a sok nyál ne zavarjon. A csupasz vállamról felemelkedett az egyik hajtincsem, majd azt valami vagy valaki elkezdte húzogatni. A nappali fényesség miatt csak hunyorítani tudtam. Az átkozott szukkubusz hatalmas odafigyeléssel tekergette a hajamat az ujjára, majd kitekerte azt, aztán újra feltekerte. A játszadozást abba nem hagyva nézett a hunyorgó szemeimbe, majd aranyosan elmosolyodott.
-Jó reggelt.
-Mit keresel itt?
Rekedtes hangomra megborzongott, aztán a fejével közelebb bújt hozzám.
-Este be akartam nézni hozzád, de te már aludtál, gondoltam megvárom amíg felkelsz.
-És ezt a várakozást az ágyamban akartad megtenni?
-Miért is ne?
-Dum...
Nem tudtam folytatni a szemrehányást mert puha csókkal fojtotta belém. Annyira gyengéd volt, hogy nem tudtam beazonosítani, hogy tényleg megtette vagy nem. Már a tóban tudtam, hogy hiba viszonozni a csókját, de a fenébe is! Teljesen legyengít! Hát persze, hogy viszonoztam a csókját, ahogy ezt is. Én is gyengéden csókoltam. De Dum nem így akarta folytatni, ugyanis a gyengéd csókjai egyre erőteljesebb és hevesebb lett. Végül lihegve váltunk szét, hogy kapjunk egy kis levegőt. Amint enyhült a légszomjunk újrakezdtük a csókcsatát. Dum fölém gördült, mire én mindkét kezemmel beletúrtam a hajába. Az egyik kezével megtámasztotta magát, míg a másikkal elkezdett simogatni. Megállítottam.
-Dum...
-Mi a baj?
Szégyellve döntöttem oldalra a fejemét, hogy ne lássam. Észre sem vettem, hogy kicsordult egy könnycsepp a szememből. Dum letörölte, majd az államat fogva maga felé fordított.
-Mi a baj?
Rekedtes hangon szólaltam meg.
-Láttad...láttad az emlékeimet, ahogy sokan mások is.
-Igen, láttam.
-Rajtam nem csak kísérleteztek.
Szégyenkezve fordultam az oldalamra, majd a kezeimet a szemem elé szorítottam. A könnyeim végigfolytak az arcomon. Dum nem mondott semmit. Nem mozdult. Csak a szipogásom hallatszott, majd pár másodperc múlva egy cuppogó hang nyomta el. Ledermedtem. Cupp-cupp! Elvettem a szemem elől a kezeimet és a démonra néztem. A cuppogó hangot ő csinálta az oldalammal. Lágy cuppanó puszikat adott a bordáimra, amitől felnyögtem.
-Gyönyörű vagy. Nem kell mit szégyellned. Csodálatos vagy! A legerősebb nő akivel valaha is találkoztam.
Gyengéd és őszinte vallomásától abbahagytam a sírást és ismét a hátamra fordultam. Dum kapva az alkalmon mindkét kezével megfogta a csuklóimat és a fejem felé szorított az ágyra.
-Mit csinálsz?
A szukkubusz pajkos mosollyal ajándékozott meg.
-Elfeledtetem veled a rossz emlékeket.
A nyakamnál kezdte. Hosszú és lassú csókokat adott a puha bőrre. Légzésem szaggatottá vált. Végigment a nyakamon, majd a kulcscsontomat kezdett el kényeztetni. Elért egy olyan pontot ahol felnyögtem. Az átkozottja több ideig időzött el rajta, sőt kicsit meg is harapdálta.
-Dum...!
A férfi kuncogva fejezte meg a vállamnál, majd onnan a mellkasom felé húzódott.
-Hm.. szép darab.
Rajtam lévő fehérneműben nem volt semmi extra. Fekete volt, arany szegéllyel. Amint a két mellem közé ért kidugta a nyelvét és végignyalta a völgyet. Nem ért a melleimhez. El sem tudnám képzelni, hogy mégis milyen érzés lehet.Valószínű már az első érintésétől elélveznék. Aj-aj Su nagy bajban vagy! Az élvezet és a kéj teljesen elvette az időérzékemet, így szinte csak egy percnek tűnt mire a nyakamtól elért a köldökömig. Már éppen az alá ment volna, amikor kopogtak. Dum mérgében egy kicsit erősebben harapott belém, mire én felnyögtem a csípő fájdalomra.
-Suzanne minden rendben?!
Dum dühösen hemperget le rólam és a lepedőtakarót a nyakamig húzta. Mielőtt megszólalhattam volta, Dum megelőzött.
-Gyere csak Vud!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése