32.fejezet
Üdvözletem mindenkinek!
Visszatértem és mint látható elkészült a kövi fejezet. Nagy örömöm volt az utazásom során, ugyanis volt annyi időm, hogy átgondoljam a két történetem következő fejezeteit. Őszintén már alig várom, hogy leírjam az egészet és halljam a véleményeteket róluk (remélem írtok véleményt).
Sok puszi.
W. A.
Meleg erős karok kaptak el az utolsó pillanatban. Látásom elhomályosodott a könnyeimtől, de Dum aggódó arcát kitudtam venni. Szorosan magához ölelt, hogy el ne essek a remegő lábaimon.
-A fenébe! Mond már, hogy mi a baj!
Szóra nyitottam a számat, de nem tudtam megszólalni, csak egy fájdalmas halk nyögésre tellett tőlem. A hideg rázott, pedig nemrég még majd meg sültem. Hatalmas cseppekként csöpögött le rólam az izzadság. A testem annyira begörcsölt, hogy levegőt is alig bírtam venni. Bepánikoltam. Dum felkapott és menyasszony módjára kezdett el cipelni valahová. Kába voltam és mindenem fájt, pont úgy mint amikor beteg voltam és kísérleteztek rajtam. Nem akarom ezt az érzést! Hirtelen valami hideget kezdtem érezni a hátamnál és a lábaimnál, majd egyre feljebb kúszott az érzés. Jobban kellet volna fáznom, de e helyet kezdtem sokkal jobban érezni magam, viszont a görcsök és a légszomjam nem csillapodott.
-Jól van, mindjárt jobb lesz! Tarts ki!
A hideg hullámok a nyakamat, majd az államat kezdték el nyaldosni. Szaggatott légzésem nem enyhült. Hatalmas kortyokba próbáltam venni a friss levegőt. A nyaldosó hullámok már a tarkómat áztatták, majd ment tovább. És akkor beugrott, hogy hol vagyok. Egy tó! Az erdőben van egy mély tó! Kapálózni kezdtem, de későn.
A hullámok elzárták előlem azt a kis levegőt is.
Megijedt. A házban már mindenhol kereste, de nem találta. Néhány farkas azt mondta, hogy az alfa nősténnyel ment el edzeni az erdőbe. Utánuk akart menni, de meglátta Marone úrnőt, aki kisétált a fák takarásából. Suzanne nem volt vele.
-Úrnő!
Tisztelettudóan meghajolt előtte.
-Ó, Dum! Csak nem Suzannet keresed?
-De igen.
-Az erdő melletti mezőn pihen, nagyon kifárasztotta magát. Menj csak utána, biztosan örülne neked!
Marone úrnő nagyvonalúan megengedte, hogy itt maradjon és segítsen amiben csak tud, igazán kedvesnek gondolta a démon.
-Köszönöm. Akkor én megyek és megkeresem.
A nő mosolyában volt valami "huncut" rándulás, amitől úgy érezte, hogy olyat tud amit ő nem és ez megborzongatta. Biccentett egyet és besétált az erdőbe. Élvezte a kellemesen meleg szellőt és a melegen sütő napfényt, ami a fák lombjai között sütött rá. Felszabadultan szippantott a levegőbe. Boldog volt. Amióta az anyja meghalt és a látomásai irányíthatatlanná váltak csak a keserűség és a bánat volt jelen mindennapjaiban. Be kellet ismernie magának, hogy az őrület határán táncolt, de aztán megjelent az életében ő, aki megszüntette benne a halálról szóló látomásokat. A rossz érzések most már csak kellemetlen emlékek, ezeket ugyanis a boldogság, nyugodtság, a forró vágy és némi kíváncsiság váltották fel. Álmodozásából a vér szaga ébresztette fel. Nem túl sok, de elég ahhoz, hogy érezze. A vér szagán kívül, kiszagolta az áldozatot is, bár nem volt olyan jó szaglása mint a vérállatoknak, de a vér miatti szenvedélye megkönnyíti a prédája bekerítését. Tudta, hogy ki az és ez kiakasztotta. Észre sem vette, hogy kocogó léptekkel halad a farkas felé. Amint meglátta megdermedt. Pólója átázott az izzadságtól, haja csapzott és nedves volt. Lihegve dőlt a közeli fának. Még ekkora távolságból is látta, hogy milyen erősen remegett a lány teste. Nem mert megszólalni, félt, hogy a hangjától összeesik a lány és nem tudná elkapni ekkora távolságából. Lassan közelebb lépet, mire Suzanne elnyomta magát a fától és ránézett. Szemei vörösek voltak. Könnyek kezdtek el potyogni a szemeiből, amikben annyi szenvedést és kétségbeesést vélt felfedezni, hogy az ő testére is kihatott. Remegő és gyenge hanggal szólította meg a lány.
-Ddduumm...
A démon elsápadt a sérülékeny hangra, még sosem látta őt ilyennek. Mindig is az erős határozott lányt ismerte meg benne, aki bármit megtenne az itt élők biztonságáért. Roppant vonzónak tartotta a sérülékeny teremtést, annyira elérhetőnek tűnik, akit csak nagy szerencsével érinthet meg. A férfiban felpezsdült a vágy, hogy szorosan magához szorítsa és el ne engedje.
-Mi történt Suzanne?
Su megpróbált eltávolodni a fától, de túl nagyot lökött magán és annyira gyenge volt, hogy a föld felé kezdett el esni. A démon azonnal cselekedett, Suhoz rohant és az utolsó pillanatban elkapta. Dum teljesen bepánikolt. A lány alig volt magánál, még ahhoz sem volt ereje, hogy megálljon a két lábán. Nagyon aggódott érte.
-A fenébe! Mond már hogy mi a baj!
Su szóra nyitotta a száját, de szavak helyet fájdalmas nyögések hagyták el azt. Teste úszott az izzadságban és reszketett mint a kocsonya. Felnyalábolta a földről, de ledermedt a lány égetően forró bőrétől. Most már semmi kétsége nem volt afelől, hogy a lány megbetegedett, de hogy mitől és hogyan történt, arról fogalma sem volt. Gyorsan kellet cselekednie. Hirtelen eszébe jutott, hogy nem messze onnan, ahol van egy tó, aminek a vize kellemesen hűvös. Nem sétált, a két démon nem hagyta. Olyan gyorsan szaladt mint még soha. Csak az eszméletlen lányra tudott gondolni. Csak akkor állt meg, amikor már térdig belegázolt a vízbe. A lány láztól görcsös testét próbálta lehűteni a tó hideg vizével, de hiába. Fokozatosan vitte beljebb az egyre mélyülő vízbe. A lány haja, amikor elérte a víz, lángnyelvekként kezdtek el táncolni. Gyönyörű volt. Ha nem aggódott volna annyira Dum, akkor tátott szájjal bámulta volna a szépséget. Nem habozott, a szapora légzésű lányt levitte a víz alá. A mély víztől a vörös lóboncok önálló életre keltek. Su szájából levegőbuborékok szálltak fel. Hogy levegőhöz tudjon jutni a lány, Dum szájból, szájba adta neki az ő levegőjét. Suzanne közelebb húzódott a démonhoz, aki erősen tartotta a karjaiban. Amint elfogyott a levegő visszasétált a sekélyebb részhez. Fejük kint volt a levegőn. Su lihegve lélegzet, de most már nem a görcstől. Teste nem volt már forró, átvette a víz kellemes hidegségét. Suzanne most már erősebben kapaszkodott belé. Lábait a fiú derekára kulcsolta, még mindig remegő karjait a fiú nyakára tette. Hazugság lenne, hogy ha azt mondaná, hogy nem élvezi a lány közelségét. Kellemes illata betöltötte az elméjét. Szorosabban karolta át a lányt. A farkas nedves orrát hozzádörgölte a férfi nyakához. Rettentően megrémítette, hogy a lány annyira sebezhető és kétségbeesett volt, nem akarta így látni, jobban szerette az erős és védelmező farkast.
-Akarod, hogy visszavigyelek a szobádba? Ott biztosan tudnának segíteni.
-Ne! Kérlek!
Su szorosabban kapaszkodott a férfi nyakába. Mindennek ellenére a két démon dorombolva élvezték a lehetőséget, hogy végre vele lehetnek. Megakarta ízlelni a víztől nedves bőrét, leakarta nyalni a nagy cseppeket, amik a hajából cseppentek a puha bőrre. Meg akarta jelölni, a nyakánál, a vállain, a mellkasán és mindenhol ahol csak teheti. Teljesen ki akarta sajátítani. Meg akarta mutatni, hogy a lány az övé, csak is az övé és senki sem veheti el tőle. Most már nem csak a két démon kívánta, de már a józan esze is arra vágyott, hogy megkóstolja a lányt. A reszkető Su nyakához érintette a száját. A hideg vizes bőr megnedvesítette a férfi száját, és ő élvezve az érzést feljebb csúsztatta a száját és kicsit kinyitotta azt, hogy jobban érezze a lány ízét. Suzanne, kéjesen felsóhajtott. Élvezte és Dum is élvezte, hogy ezt ő váltotta ki belőle. Dum kidugta a nyelvét és végighúzta az egyik vízcseppen ami kacskaringón csúszott le a puha kulcscsontig. Suzanne hangos sóhajai elgondolkoztatták a démont. Mégis milyen lehet a lány szeme? Vágytól csillogó vagy kéjesen ködös? Esetleg teljesen farkasszerűvé vált? Mindegyik gondolattól egyre forróbbnak érezte a bőrét. Még sosem volt dolga eddig farkassal, sosem vonzódott igazán hozzájuk, de most hogy vele van, kíváncsi lett annak reagálására, érzékenységére. Suzanne hátrahajtotta a fejét, így szabad nyakát kínálta fel a félvérnek. Dum habozás nélkül a szabad bőrre tapadt és alulról felfelé kezdte el csókolgatni. A farkas állához érve enyhén megharapta a vékony bőrt. Su kéjtől hevülten mart bele a démon hátába. Most ő nyögött fel. Az enyhe csípő fájdalom, nem volt kellemetlen, éppen ellenkezőleg nagyon is élvezte a démon. Az akarta, hogy mélyebben karmolja meg és szántsa végig a hátát. A lány karmolását akarta viselni, azt akarta, hogy a lány jelét viselje, hogy mindenki tudja Dum a lányé és a lány az övé. Nem bírta már tovább belemarkolt a lány sötét hajába és a szájához nyomta Su rózsaszín ajkát.
-Ddduumm...
A démon elsápadt a sérülékeny hangra, még sosem látta őt ilyennek. Mindig is az erős határozott lányt ismerte meg benne, aki bármit megtenne az itt élők biztonságáért. Roppant vonzónak tartotta a sérülékeny teremtést, annyira elérhetőnek tűnik, akit csak nagy szerencsével érinthet meg. A férfiban felpezsdült a vágy, hogy szorosan magához szorítsa és el ne engedje.
-Mi történt Suzanne?
Su megpróbált eltávolodni a fától, de túl nagyot lökött magán és annyira gyenge volt, hogy a föld felé kezdett el esni. A démon azonnal cselekedett, Suhoz rohant és az utolsó pillanatban elkapta. Dum teljesen bepánikolt. A lány alig volt magánál, még ahhoz sem volt ereje, hogy megálljon a két lábán. Nagyon aggódott érte.
-A fenébe! Mond már hogy mi a baj!
Su szóra nyitotta a száját, de szavak helyet fájdalmas nyögések hagyták el azt. Teste úszott az izzadságban és reszketett mint a kocsonya. Felnyalábolta a földről, de ledermedt a lány égetően forró bőrétől. Most már semmi kétsége nem volt afelől, hogy a lány megbetegedett, de hogy mitől és hogyan történt, arról fogalma sem volt. Gyorsan kellet cselekednie. Hirtelen eszébe jutott, hogy nem messze onnan, ahol van egy tó, aminek a vize kellemesen hűvös. Nem sétált, a két démon nem hagyta. Olyan gyorsan szaladt mint még soha. Csak az eszméletlen lányra tudott gondolni. Csak akkor állt meg, amikor már térdig belegázolt a vízbe. A lány láztól görcsös testét próbálta lehűteni a tó hideg vizével, de hiába. Fokozatosan vitte beljebb az egyre mélyülő vízbe. A lány haja, amikor elérte a víz, lángnyelvekként kezdtek el táncolni. Gyönyörű volt. Ha nem aggódott volna annyira Dum, akkor tátott szájjal bámulta volna a szépséget. Nem habozott, a szapora légzésű lányt levitte a víz alá. A mély víztől a vörös lóboncok önálló életre keltek. Su szájából levegőbuborékok szálltak fel. Hogy levegőhöz tudjon jutni a lány, Dum szájból, szájba adta neki az ő levegőjét. Suzanne közelebb húzódott a démonhoz, aki erősen tartotta a karjaiban. Amint elfogyott a levegő visszasétált a sekélyebb részhez. Fejük kint volt a levegőn. Su lihegve lélegzet, de most már nem a görcstől. Teste nem volt már forró, átvette a víz kellemes hidegségét. Suzanne most már erősebben kapaszkodott belé. Lábait a fiú derekára kulcsolta, még mindig remegő karjait a fiú nyakára tette. Hazugság lenne, hogy ha azt mondaná, hogy nem élvezi a lány közelségét. Kellemes illata betöltötte az elméjét. Szorosabban karolta át a lányt. A farkas nedves orrát hozzádörgölte a férfi nyakához. Rettentően megrémítette, hogy a lány annyira sebezhető és kétségbeesett volt, nem akarta így látni, jobban szerette az erős és védelmező farkast.
-Akarod, hogy visszavigyelek a szobádba? Ott biztosan tudnának segíteni.
-Ne! Kérlek!
Su szorosabban kapaszkodott a férfi nyakába. Mindennek ellenére a két démon dorombolva élvezték a lehetőséget, hogy végre vele lehetnek. Megakarta ízlelni a víztől nedves bőrét, leakarta nyalni a nagy cseppeket, amik a hajából cseppentek a puha bőrre. Meg akarta jelölni, a nyakánál, a vállain, a mellkasán és mindenhol ahol csak teheti. Teljesen ki akarta sajátítani. Meg akarta mutatni, hogy a lány az övé, csak is az övé és senki sem veheti el tőle. Most már nem csak a két démon kívánta, de már a józan esze is arra vágyott, hogy megkóstolja a lányt. A reszkető Su nyakához érintette a száját. A hideg vizes bőr megnedvesítette a férfi száját, és ő élvezve az érzést feljebb csúsztatta a száját és kicsit kinyitotta azt, hogy jobban érezze a lány ízét. Suzanne, kéjesen felsóhajtott. Élvezte és Dum is élvezte, hogy ezt ő váltotta ki belőle. Dum kidugta a nyelvét és végighúzta az egyik vízcseppen ami kacskaringón csúszott le a puha kulcscsontig. Suzanne hangos sóhajai elgondolkoztatták a démont. Mégis milyen lehet a lány szeme? Vágytól csillogó vagy kéjesen ködös? Esetleg teljesen farkasszerűvé vált? Mindegyik gondolattól egyre forróbbnak érezte a bőrét. Még sosem volt dolga eddig farkassal, sosem vonzódott igazán hozzájuk, de most hogy vele van, kíváncsi lett annak reagálására, érzékenységére. Suzanne hátrahajtotta a fejét, így szabad nyakát kínálta fel a félvérnek. Dum habozás nélkül a szabad bőrre tapadt és alulról felfelé kezdte el csókolgatni. A farkas állához érve enyhén megharapta a vékony bőrt. Su kéjtől hevülten mart bele a démon hátába. Most ő nyögött fel. Az enyhe csípő fájdalom, nem volt kellemetlen, éppen ellenkezőleg nagyon is élvezte a démon. Az akarta, hogy mélyebben karmolja meg és szántsa végig a hátát. A lány karmolását akarta viselni, azt akarta, hogy a lány jelét viselje, hogy mindenki tudja Dum a lányé és a lány az övé. Nem bírta már tovább belemarkolt a lány sötét hajába és a szájához nyomta Su rózsaszín ajkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése