11.fejezet
Chie testét elvitték, míg a másik lányt Kasuma-san börtönébe zárták megvárva, hogy a méreg kiürüljön a szervezetéből. Jiro-san és Kasuma-san elvonultak egy másik szobába néhány férfival köztük William-sannal is. Gazdám és Yuuki-sama a szomszéd szobába mentek, ahogy én és Inu is. További napjaink eseménytelenek voltak. Yuko-sama és Jiro-san maradtak a szobájukban, de Kasuma-sanék átköltöztek egy másik szobába. Az őrséget megkettőzték és jobban odafigyeltek az alkalmazottakra. A kivallatott szolgáló elmondta mindazt amit csak tudott, vagyis ugyan annyit mint a másik. Nem engedték el. Kasuma-san a földalatti börtönbe záratta határozatlan ideig. Inu és én továbbra is éberen őriztük gazdáinkat. Amikor már lecsillapodtak a kedélyek egyik este szobájába hívott a gazdám. A szobába érve tisztelettudóan meghajoltam, majd néhány lépésnyire előtte letérdeltem és alázatosan lehajtottam a fejem. Yuko-sama éppen hímzett.
-Gazdám, mit tehetek önért?
-Már négy nap telt el és nem történt semmi. Úgy gondolom, hogy ma már nem történhet baj, éppen ezért itt az ideje a jutalmadnak.
Megdöbbentem.
-Nem kell ennyire megdöbbenned!
-Én nem ...
-Inuka! Ismerlek már nagyon rég, tudom, hogy mikor lepődsz meg!
-Igen gazdám.
-Nos, mint mondtam a jutalmad. Kasuma-sannal már megbeszéltem és beleegyezett. A birtokon van egy tó, elrejtve az erdőben. Menj oda és fürödj meg!
Másoknak nem volt nagy szám, de mivel én gazdám testőre és szolgája vagyok a nap 24 órájában vele kell legyek. Mivel ritkán fürdök, így növényekből kell összekevernem egy olyan folyadékot, ami elfedi a szagomat. Hálától csillogó szemekkel néztem gazdámra, aki erre elmosolyodott és folytatta tovább a hímzést. Pár perccel később Yuuki-sama lépet be Inu kíséretében és még néhány hölggyel. Mindenki kezében egy könnyed anyag volt, amiket hímzéseikkel fognak díszíteni. Gazdám elbocsátott. Elmentem a szobámba és összeraktam a tisztálkodócsomagomat, majd a késő esti erdő felé sétáltam. Fél órába telhetett mire elértem a tóhoz. Megérte. A tó természetes volt, vize tiszta és hűvös. A fák gyökerei korlátként tekeregtek bele a vízbe. Az egyik nagyobb fa tövéhez léptem és elkezdtem levetkőzni. Elővettem a szappanomat és térdig belesétáltam a vízbe. Elkezdtem mosakodni.
Kasuma-san birtokán nagy volt a csend, csak a kabócák muzsikájuk zenget az erdőben. Egy férfi sétált keleti ruhában. Ügyetlenül húzogatta a ruha ujját és a nadrág szárát. Látszott rajta, hogy nem szokta meg ezt a viseletet. Az itteni katonáktól hallotta, hogy van itt egy nagy tó, ami alkalmas fürdésre is. Kíváncsi volt. Már egy ideje ment, amikor fáradt görcsös lábakon állva úgy döntött, hogy megáll és inkább visszafordul, amikor meghallotta a víz csobogását. A hang felé sétált. Sűrűn nőt fák eltakarták, így megbújva kinézhetett a tóra. Világító bogarak repkedtek a víz fölött. A hold bevilágította a hold vizét és a zöldeken lévő harmatcseppeket. A látvány varázslatos volt. Közelebb akart lépni, de mozgást látott az egyik fának a gyökerénél ami a vízben van. Egy lány lépet ki búvóhelyéről. Fehér tisztálkodó köntös volt rajta. A lány hasig belesétált a vízbe, majd felnézett a holdra. Szőke hosszú haján megcsillant a hold sugarai. Sima bőrét hófehérre színezte a sápadt fény. Aztán eltűnt. A csodálatos látvány egyszer csak eltűnt. A férfi nem hitt a szemének.
-Egy szellem? Nem az nem lehet!
Elgondolkozva a látomáson, beugrott neki.
-Egy szírén!!!!
A férfi közelebb osont a tóhoz, hátha megláthatja-e újra a szirént.
Kellemesen hűsítette az arcomat az esti víz. Teljesen felfrissültem tőle. A vízből kibukva hátrasimítottam a hajamat. Szemeimet csípte a víz, de még így is láttam meglesőmet.
-Ki az! Mutasd magad!
A legközelebbi fa mögül William-san lépett ki.
-Elnézést én nem akartam....
Zavarodottan mondta a szavakat, közben imbolyogva lépdelt a gyökerek között. A férfi annyira otrombának tűnt a növények között, hogy az már komikus volt. Már éppen befejezte volna a vallomását, amikor véletlenül megbotlott az egyik vastag gyökérben. Nem bírtam tovább hatalmas nevetés tört ki belőlem. William-san zavartan próbált felállni fapapucsában.
-Na, de hölgyem nem illik kinevetni egy szerencsétlent!
A férfi szemeiben pajkos csillogást véltem felfedezni, amitől forrni kezdett a vérem.
-Az sem illendő, hogy egy védtelen hölgyet meglesnek!
-Igaz.
Végül nem bírtam ki elnevettem magam, ahogy William-san is. Az egyik vizes hajtincsemet a fülem mögé tűrtem, közben William-san meredten bámult.
A férfit teljesen elvarázsolta a zöldszemű szirén. Nedves köntöse szorosan tapadt a lán testére, aki mintha észre sem vette volna. Első másodpercekben bűnös gondolatok mentek végbe elméjében, de aztán az úri emberhez méltóan lehajtotta a fejét.
-Mégis mit bámul annyira?
A lány hangjában meglapuló huncutságtól megrázkódott, mire meghallotta az édes nevetést. Nem bírta ki. Fel kellet néznie, hogy láthassa a nevető szirént. Gyönyörűen mosolygott. Hó fehér fogai kivillantak, amitől gyerekes rosszaságokat idézet. William tudta, hogy ha a szirén arra kérni, hogy menjen be a vízbe azonnal megtenné, viszont akkor biztosan meghalna. Hallott már a szirénektől, igen népszerűek az e féle misztikus történetek a legénységnél. Mindenesetre a lány nem kérte, hogy menjen be a vízbe. Bátortalanul leült az egyik vastag gyökérre.
Mindkettejük nagy megdöbbenésére elkezdtek beszélgetni. Jól érezték magukat.
A hold már lemenőben volt, amikor William-san úgy döntött, hogy visszatér a házba. Inuka-san kapva az alkalmon villámgyorsan felöltözött és rohant vissza a gazdájához. A külföldi nem ismerte fel a ninját a szirénben és ettől még izgatottabb lett a lány.
Egyikőjük sem említette senki az aznap esti találkozást. Ez volt az ő kis titkuk.
-Gazdám, mit tehetek önért?
-Már négy nap telt el és nem történt semmi. Úgy gondolom, hogy ma már nem történhet baj, éppen ezért itt az ideje a jutalmadnak.
Megdöbbentem.
-Nem kell ennyire megdöbbenned!
-Én nem ...
-Inuka! Ismerlek már nagyon rég, tudom, hogy mikor lepődsz meg!
-Igen gazdám.
-Nos, mint mondtam a jutalmad. Kasuma-sannal már megbeszéltem és beleegyezett. A birtokon van egy tó, elrejtve az erdőben. Menj oda és fürödj meg!
Másoknak nem volt nagy szám, de mivel én gazdám testőre és szolgája vagyok a nap 24 órájában vele kell legyek. Mivel ritkán fürdök, így növényekből kell összekevernem egy olyan folyadékot, ami elfedi a szagomat. Hálától csillogó szemekkel néztem gazdámra, aki erre elmosolyodott és folytatta tovább a hímzést. Pár perccel később Yuuki-sama lépet be Inu kíséretében és még néhány hölggyel. Mindenki kezében egy könnyed anyag volt, amiket hímzéseikkel fognak díszíteni. Gazdám elbocsátott. Elmentem a szobámba és összeraktam a tisztálkodócsomagomat, majd a késő esti erdő felé sétáltam. Fél órába telhetett mire elértem a tóhoz. Megérte. A tó természetes volt, vize tiszta és hűvös. A fák gyökerei korlátként tekeregtek bele a vízbe. Az egyik nagyobb fa tövéhez léptem és elkezdtem levetkőzni. Elővettem a szappanomat és térdig belesétáltam a vízbe. Elkezdtem mosakodni.
Kasuma-san birtokán nagy volt a csend, csak a kabócák muzsikájuk zenget az erdőben. Egy férfi sétált keleti ruhában. Ügyetlenül húzogatta a ruha ujját és a nadrág szárát. Látszott rajta, hogy nem szokta meg ezt a viseletet. Az itteni katonáktól hallotta, hogy van itt egy nagy tó, ami alkalmas fürdésre is. Kíváncsi volt. Már egy ideje ment, amikor fáradt görcsös lábakon állva úgy döntött, hogy megáll és inkább visszafordul, amikor meghallotta a víz csobogását. A hang felé sétált. Sűrűn nőt fák eltakarták, így megbújva kinézhetett a tóra. Világító bogarak repkedtek a víz fölött. A hold bevilágította a hold vizét és a zöldeken lévő harmatcseppeket. A látvány varázslatos volt. Közelebb akart lépni, de mozgást látott az egyik fának a gyökerénél ami a vízben van. Egy lány lépet ki búvóhelyéről. Fehér tisztálkodó köntös volt rajta. A lány hasig belesétált a vízbe, majd felnézett a holdra. Szőke hosszú haján megcsillant a hold sugarai. Sima bőrét hófehérre színezte a sápadt fény. Aztán eltűnt. A csodálatos látvány egyszer csak eltűnt. A férfi nem hitt a szemének.
-Egy szellem? Nem az nem lehet!
Elgondolkozva a látomáson, beugrott neki.
-Egy szírén!!!!
A férfi közelebb osont a tóhoz, hátha megláthatja-e újra a szirént.
Kellemesen hűsítette az arcomat az esti víz. Teljesen felfrissültem tőle. A vízből kibukva hátrasimítottam a hajamat. Szemeimet csípte a víz, de még így is láttam meglesőmet.
-Ki az! Mutasd magad!
A legközelebbi fa mögül William-san lépett ki.
-Elnézést én nem akartam....
Zavarodottan mondta a szavakat, közben imbolyogva lépdelt a gyökerek között. A férfi annyira otrombának tűnt a növények között, hogy az már komikus volt. Már éppen befejezte volna a vallomását, amikor véletlenül megbotlott az egyik vastag gyökérben. Nem bírtam tovább hatalmas nevetés tört ki belőlem. William-san zavartan próbált felállni fapapucsában.
-Na, de hölgyem nem illik kinevetni egy szerencsétlent!
A férfi szemeiben pajkos csillogást véltem felfedezni, amitől forrni kezdett a vérem.
-Az sem illendő, hogy egy védtelen hölgyet meglesnek!
-Igaz.
Végül nem bírtam ki elnevettem magam, ahogy William-san is. Az egyik vizes hajtincsemet a fülem mögé tűrtem, közben William-san meredten bámult.
A férfit teljesen elvarázsolta a zöldszemű szirén. Nedves köntöse szorosan tapadt a lán testére, aki mintha észre sem vette volna. Első másodpercekben bűnös gondolatok mentek végbe elméjében, de aztán az úri emberhez méltóan lehajtotta a fejét.
-Mégis mit bámul annyira?
A lány hangjában meglapuló huncutságtól megrázkódott, mire meghallotta az édes nevetést. Nem bírta ki. Fel kellet néznie, hogy láthassa a nevető szirént. Gyönyörűen mosolygott. Hó fehér fogai kivillantak, amitől gyerekes rosszaságokat idézet. William tudta, hogy ha a szirén arra kérni, hogy menjen be a vízbe azonnal megtenné, viszont akkor biztosan meghalna. Hallott már a szirénektől, igen népszerűek az e féle misztikus történetek a legénységnél. Mindenesetre a lány nem kérte, hogy menjen be a vízbe. Bátortalanul leült az egyik vastag gyökérre.
Mindkettejük nagy megdöbbenésére elkezdtek beszélgetni. Jól érezték magukat.
A hold már lemenőben volt, amikor William-san úgy döntött, hogy visszatér a házba. Inuka-san kapva az alkalmon villámgyorsan felöltözött és rohant vissza a gazdájához. A külföldi nem ismerte fel a ninját a szirénben és ettől még izgatottabb lett a lány.
Egyikőjük sem említette senki az aznap esti találkozást. Ez volt az ő kis titkuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése