10.fejezet
Nem bírtam ellenállni, szorosan a felhoz hátráltam és elkezdtem hallgatózni. William-san az itteni etikettnek megfelelően meghajolt és kellemes jókívánságokat kívánt az ünnepelteknek. Rendben, ügyesen csinálta. Az egyik szolgálólány, aki a benti falnál ült várva az új vendégeket, felkelt és a külföldihez lépett, hogy mutassa az utat. Nem kellet sokat sétálniuk, ugyanis Jiro-san mellet volt a kijelölt helye. Elfordultam a kis réstől és a sötét folyosót kezdtem el nézni. Két szolgálólány sétált kezükben egy-egy tálca, amiken sakés üvegek sorakoztak. Az árnyékba érve megálltak és sugdolózni kezdtek. Nem vettek észre. A beszélgetésüket suttogva tették, de eltudtam csipni némi hangfoszlányt. Gésák. Yuko és Yuuki. Ma este. Mozdulatlanul figyeltem, ahogy megindulnak egymás mögött és besétálnak az ünnepségre. Rossz előérzetem támadt, feszülten maradtam az árnyékba egészen a lagzi végéig. A vendégek igen gyorsan kezdtek el szállingózni, csak a gazdáink és férjük maradtak. A két házaspár kilépet a szobából és szétváltak. Inut elküldtem Yuuki-sama után, míg én Yuko-samáék mögött sétáltam. Szerelmesen karoltak egymásba, majd megálltak az egyik ajtónál. Ez volt az ő szobájuk. Hátráltam az árnyékba, hogy teljesen eltűnjek, mert ez most az ő nagy pillanatuk, ugyanis elérkezett az az idő, amikor férj és feleségként kell eltölteniük az éjszakát. A falak elég vastagok voltak, hogy a hangok ne szűrődjenek át, de ha valaki sikítana, azt könnyen meghallathatják a katonák, így biztosan fogom tudni, hogyha valami baj történne. Az esti árnyékba sétálok és figyelek a környezetemre. Kasuma-sannak hatalmas birtoka van. A házában kb 200-an élnek közöttük szolgálók és katonák. Két-két katona foglalt helyet a folyosók végein, de a szobákból nyíló másik ajtókat nem őrizték, ugyanis az a bizonyos ajtók a kertre nyíltak. A birtok kertje egy része fás volt, tökéletes hely a rejtőzködéshez. Tehát én éppen ezért néztem azt a helyet. A folyosón nyílt egy ajtó az erdőbe, így arra mentem. Ninja képességeimet kihasználva csendben lopóztam el az egyik fához, amire fel is másztam. Senki sem vett észre. Járőröző katonák a közelembe sem kerültek. Az idő csak telt, nem történt semmi. Már éppen majdnem elaludtam éber álomba, amikor mozgást véltem felfedezni. Jobboldalt egy alak sétált végig a kinti nyitott folyosón. A hold alig világította meg, de én ebből a fenti szögből jól kitudtam venni a szolgálólány alakját. Valamilyen lefedett tál volt a kezében és gyanúsan nézett maga mögé és az erdőre. Valamire készül! Elővettem a fúvócsövemet és egy tűt, amit még indulás előtt mártottam bele egy méregbe. Előkészítettem a fegyvert és vártam. A nő megállt Jiro-san és Yuko-sama ajtaja előtt, majd benyúlt a tálba. Egy hosszú tárgyat vett ki. Ha valaki egy szintbe állt volna vele, akkor nem vették volna észre, hogy mégis mi lehet az. De mivel én egy magas fán feküdtem, tökéletesen láttam, hogy a hold megvilágítja a pengét. Még várnom kellet, ahhoz hogy megállítsam. Kezem remegett, de hamar abbamaradt. Csak a prédámat figyeltem. Megfeszülve vártam a következő lépését. A szolgáló jobb kezébe fogta a kést, míg bal kezével lerakta a tálat a földre és az ajtóra tette a kezét. Nem habozott. Elhúzta az ajtót és szórásra emelte a kését. Több sem kellet nekem. Mielőtt megindult volna, céloztam és fújtam. Egy nyikkanás jelezte, hogy célba találtam. Elkezdtem felülni az ágon és lassan a fa törzséhez csúsztam. Már éppen a törzsről csúsztam le, amikor meghallottam gazdám sikolyát. A földet éréskor elkezdtem szaladni a nyitott ajtóhoz. Yuko-sama szobája átlagos volt. A szoba közepére helyezték el a kétszemélyes futont, a baloldali falnál ruhásszekrények sorakoztak és oda bezsúfoltak egy sminkes asztalt, amiken női kellékek voltak. Jiro-san egy lepedőt csomózott a derekára és a katanáját fogta, védekezésként, míg a gazdám a legtávolabbi falnál ült és a takarójába bugyolálta magát és reszketve nézte az előttem megdermedt nőt.
-Mégis mi történt?!
Jiro-san hamar túllépet a sokkon és a harag kezdet eluralkodni rajta. Nem foglalkozva vele odamentem a nő hátához és kivettem a tűt annak nyakából.
-Észrevettem, hogy ő és még egy szolgáló az ünnepség alatt gyanúsan veselkedtek, ezért figyeltem.
-Akkor mégis miért nem avatkoztál hamarabb közben?!
-Azért Jiro-san mert nem voltam benne biztos, hogy mégis mit terveznek. Fölösleges felfordulást nem akartam kelteni, ezért jobban figyeltem a szokottnál.
Jiro-san lehiggadva szorította továbbra is a kardját.
-Mit tettél vele?
-Egy bénító méreggel átitatott tűvel lőttem meg. Kb 1 óra míg elkezd visszatérni az ereje.
Yuko-sama átment a mellettünk lévő szobába, majd pár perccel később visszatért selyemkimonójában. Az őrök a szoba bejáratánál álltak, míg én felvettem a földre eset kést és az egyik férfinak adtam.
-Azt mondtad, hogy ketten voltak. Igaz?
-Igen.
Végszóra, a távolból egy női sikolyt hallottunk.
-Jaj! Yuuki-san!
Gazdám zokogva temette arcát a kezeibe, míg Jiro-san kifurakodott a két őr között Kasuma-sanék szobája felé futva.
-Gazdám kérem nyugodjon meg! A hang nem Yuuki-samáé volt.
Yuko-sama abbahagyta a sírást és reménykedő szemekkel nézett rám.
-Tényleg?
-Biztos vagyok benne, de ha attól jobban érzi magát, akkor elkísérem Yuuki úrnőhöz.
-Igen! Kísérj el!
A két őrre bíztam a bénult nőt, aztán már követtem is a gazdámat, aki mezítláb előreszaladt. Beérve gazdámat, szorosan mögötte kocogtam. Megérkezve a szobához, csak nagy erőfeszítés árán sikerült. Sok szolgáló és katona állta utunkat, ekkor megelőzve gazdámat utat törtem magunknak. A szobába érve megálltunk. Yuko-sama elől takartam a képet, de ő nem is törődött a földön fekvő véres testről, szalad fogadott nővéréhez aki a szomszéd szobában sírdogált és mogorván küldözgette el maga mellől a vigasztaló szolgálókat, csak Inu volt mellette aki távolról figyelte gazdáját. Véres volt a szája és a háta, de nem törődött vele. Kasuma-san kezében is katana volt, viszont az nem véres. A testhez közelebb lépve felfedeztem azt a lányt, aki a folyosón láttam. Lábából kiharaptak egy jókora húscafatot, jobb keze eltűnt, csak az alkarból szivárgó vér utalt arra, hogy ott volt egy testrész. A nő még lélegzett, de túl sok idő eltelt és rengeteg vért veszített. A nő fejéhez telepedtem és elővettem az oldaltáskámból két üvegcsét és egy tűt. Kasuma-san és Jiro-san az ajtó előtt vitatkoztak a katonákkal a hanyagság miatt és felelősöket keresték. William-san is megjelent bár nem tudom, hogy hol állhat, csak a hangját hallottam. Inu észrevette, hogy mit csinálok, de a többi ember csak akkor vett észre amikor megfogtam a nő fejét és az ölembe hajtottam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Maga mégis mit csinál?!
Kasuma-san hangjára megálltam, de nem vettem le a szemem következő áldozatomról.
-Kivallatom a merénylőt.
-Nincs engedélye ehhez! Majd én kivallatom! Tűnj el!
Kasuma-san éppen emelte volna fel a karját, hogy ellökjön onnan amikor Yuuki-sama megszólalt.
-Kasuma-san! Kérem ne bántsa! Inukát kitanították erre is, sokkal hamarabb megszerezné az információkat, mint ön.
-Az akarod mondani, hogy nem lennék rá képes?!
Yuuki-sama felállt a földről és tisztelettudóan meghajolt ura előtt.
-Szó sincs róla Kasuma-san, én csak arra akartam rámutatni, hogy a merénylő túl sok vért veszített, így az ön vallatása sokkal kockázatosabb lenne, mintha Inuka vallaná ki itt helyben. A merénylő nem bírna ki több sérülést anélkül, hogy el ne ájulna vagy meghalna.
Kasuma-san leengedte a levegőben lévő kezét és feleségéhez lépet, majd szeretetteljesen átölelte és valamit súgott a fülébe, majd felém fordult.
-Akkor tégy úgy ahogy az úrnő mondta!
-Igenis uram!
Mindenki néma csendben várta a vallatómódszerem. Én a kezembe fogtam a két üvegcsét úgy, hogy lássa a nő.
-Most nagyon figyeljen rám! Én vagyok az egyetlen, aki megkönnyítheti a helyzetét, megértette?
A nő meredten nézett a szemeimbe, de nem jött válasz. Közelebb hajoltam hozzá és megismételtem a kérdést, mire ő egy rekedt igent mondott.
-Nagyszerű! Válaszoljon a kérdéseimre! Mi a neve?
-Cchie.
-Rendben, Chie látod ezt a két üveget?
-Igen.
-Mindkettő méreg. Az egyik a mostani fájdalmainál is rosszabb, míg a másiktól eltompul minden érzéked, így nem fogsz érezni fájdalmat, majd elalszol. Csak rajtad múlik, hogy melyiket kapod meg. Megértetted?
Chie nem habozott, látszott rajta, hogy megértette a helyzetét.
-Igen.
-Következő kérdésem. Ki küldött titeket?
-A forradalmárok.
-Miféle forradalmárok?
-Azok az emberek, akik nem akarják, hogy a külföldiek átvegyék az irányítást, azok akik nem hagyják, hogy ezek elnyomás alatt tartsák a népet, azok akik nem akarják hogy puskát és más importcikket hozzanak be tiszta országunkba!
-Kik az ellenállók? Kik vannak közöttük?!
-Nem tudom.
-Miért akartatok puccsot elkövetni?
-Ez volt a feladat.
-Miért? Ki küldte a feladatott?
-Nem tudom, mi csak egy levelet kaptunk, hogy tegyük meg.
Chie nem hazudott, minden válaszra, jól válaszolt. Elraktam a vízszerű mérget és a sűrű fekete lével teli üvegcsét hagytam elő, majd a tűmet belemártottam. Chie ellenkezni akart, de túl gyenge volt.
-Ne, kérem! Mindenre válaszoltam! Csak ennyit tudok! Kérem ne...!
Nem tudta befejezni, mert a méregbe mártott tűt, a nyakába szúrtam, majd megforgattam azt, aztán kivettem a bőrből. A nő füléhez hajoltam és belesuttogtam.
-Tudom. Imádkozom, hogy az istenek bocsássák meg bűnödet és hogy a hazugságaid következményeit ne a társad szenvedje el .
Fölegyenesedve láttam, hogy a nő elmosolyodott, aztán becsukta a szemeit. Két gyenge légzésre tellett neki, aztán meghalt.
-Mégis mi történt?!
Jiro-san hamar túllépet a sokkon és a harag kezdet eluralkodni rajta. Nem foglalkozva vele odamentem a nő hátához és kivettem a tűt annak nyakából.
-Észrevettem, hogy ő és még egy szolgáló az ünnepség alatt gyanúsan veselkedtek, ezért figyeltem.
-Akkor mégis miért nem avatkoztál hamarabb közben?!
-Azért Jiro-san mert nem voltam benne biztos, hogy mégis mit terveznek. Fölösleges felfordulást nem akartam kelteni, ezért jobban figyeltem a szokottnál.
Jiro-san lehiggadva szorította továbbra is a kardját.
-Mit tettél vele?
-Egy bénító méreggel átitatott tűvel lőttem meg. Kb 1 óra míg elkezd visszatérni az ereje.
Yuko-sama átment a mellettünk lévő szobába, majd pár perccel később visszatért selyemkimonójában. Az őrök a szoba bejáratánál álltak, míg én felvettem a földre eset kést és az egyik férfinak adtam.
-Azt mondtad, hogy ketten voltak. Igaz?
-Igen.
Végszóra, a távolból egy női sikolyt hallottunk.
-Jaj! Yuuki-san!
Gazdám zokogva temette arcát a kezeibe, míg Jiro-san kifurakodott a két őr között Kasuma-sanék szobája felé futva.
-Gazdám kérem nyugodjon meg! A hang nem Yuuki-samáé volt.
Yuko-sama abbahagyta a sírást és reménykedő szemekkel nézett rám.
-Tényleg?
-Biztos vagyok benne, de ha attól jobban érzi magát, akkor elkísérem Yuuki úrnőhöz.
-Igen! Kísérj el!
A két őrre bíztam a bénult nőt, aztán már követtem is a gazdámat, aki mezítláb előreszaladt. Beérve gazdámat, szorosan mögötte kocogtam. Megérkezve a szobához, csak nagy erőfeszítés árán sikerült. Sok szolgáló és katona állta utunkat, ekkor megelőzve gazdámat utat törtem magunknak. A szobába érve megálltunk. Yuko-sama elől takartam a képet, de ő nem is törődött a földön fekvő véres testről, szalad fogadott nővéréhez aki a szomszéd szobában sírdogált és mogorván küldözgette el maga mellől a vigasztaló szolgálókat, csak Inu volt mellette aki távolról figyelte gazdáját. Véres volt a szája és a háta, de nem törődött vele. Kasuma-san kezében is katana volt, viszont az nem véres. A testhez közelebb lépve felfedeztem azt a lányt, aki a folyosón láttam. Lábából kiharaptak egy jókora húscafatot, jobb keze eltűnt, csak az alkarból szivárgó vér utalt arra, hogy ott volt egy testrész. A nő még lélegzett, de túl sok idő eltelt és rengeteg vért veszített. A nő fejéhez telepedtem és elővettem az oldaltáskámból két üvegcsét és egy tűt. Kasuma-san és Jiro-san az ajtó előtt vitatkoztak a katonákkal a hanyagság miatt és felelősöket keresték. William-san is megjelent bár nem tudom, hogy hol állhat, csak a hangját hallottam. Inu észrevette, hogy mit csinálok, de a többi ember csak akkor vett észre amikor megfogtam a nő fejét és az ölembe hajtottam, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Maga mégis mit csinál?!
Kasuma-san hangjára megálltam, de nem vettem le a szemem következő áldozatomról.
-Kivallatom a merénylőt.
-Nincs engedélye ehhez! Majd én kivallatom! Tűnj el!
Kasuma-san éppen emelte volna fel a karját, hogy ellökjön onnan amikor Yuuki-sama megszólalt.
-Kasuma-san! Kérem ne bántsa! Inukát kitanították erre is, sokkal hamarabb megszerezné az információkat, mint ön.
-Az akarod mondani, hogy nem lennék rá képes?!
Yuuki-sama felállt a földről és tisztelettudóan meghajolt ura előtt.
-Szó sincs róla Kasuma-san, én csak arra akartam rámutatni, hogy a merénylő túl sok vért veszített, így az ön vallatása sokkal kockázatosabb lenne, mintha Inuka vallaná ki itt helyben. A merénylő nem bírna ki több sérülést anélkül, hogy el ne ájulna vagy meghalna.
Kasuma-san leengedte a levegőben lévő kezét és feleségéhez lépet, majd szeretetteljesen átölelte és valamit súgott a fülébe, majd felém fordult.
-Akkor tégy úgy ahogy az úrnő mondta!
-Igenis uram!
Mindenki néma csendben várta a vallatómódszerem. Én a kezembe fogtam a két üvegcsét úgy, hogy lássa a nő.
-Most nagyon figyeljen rám! Én vagyok az egyetlen, aki megkönnyítheti a helyzetét, megértette?
A nő meredten nézett a szemeimbe, de nem jött válasz. Közelebb hajoltam hozzá és megismételtem a kérdést, mire ő egy rekedt igent mondott.
-Nagyszerű! Válaszoljon a kérdéseimre! Mi a neve?
-Cchie.
-Rendben, Chie látod ezt a két üveget?
-Igen.
-Mindkettő méreg. Az egyik a mostani fájdalmainál is rosszabb, míg a másiktól eltompul minden érzéked, így nem fogsz érezni fájdalmat, majd elalszol. Csak rajtad múlik, hogy melyiket kapod meg. Megértetted?
Chie nem habozott, látszott rajta, hogy megértette a helyzetét.
-Igen.
-Következő kérdésem. Ki küldött titeket?
-A forradalmárok.
-Miféle forradalmárok?
-Azok az emberek, akik nem akarják, hogy a külföldiek átvegyék az irányítást, azok akik nem hagyják, hogy ezek elnyomás alatt tartsák a népet, azok akik nem akarják hogy puskát és más importcikket hozzanak be tiszta országunkba!
-Kik az ellenállók? Kik vannak közöttük?!
-Nem tudom.
-Miért akartatok puccsot elkövetni?
-Ez volt a feladat.
-Miért? Ki küldte a feladatott?
-Nem tudom, mi csak egy levelet kaptunk, hogy tegyük meg.
Chie nem hazudott, minden válaszra, jól válaszolt. Elraktam a vízszerű mérget és a sűrű fekete lével teli üvegcsét hagytam elő, majd a tűmet belemártottam. Chie ellenkezni akart, de túl gyenge volt.
-Ne, kérem! Mindenre válaszoltam! Csak ennyit tudok! Kérem ne...!
Nem tudta befejezni, mert a méregbe mártott tűt, a nyakába szúrtam, majd megforgattam azt, aztán kivettem a bőrből. A nő füléhez hajoltam és belesuttogtam.
-Tudom. Imádkozom, hogy az istenek bocsássák meg bűnödet és hogy a hazugságaid következményeit ne a társad szenvedje el .
Fölegyenesedve láttam, hogy a nő elmosolyodott, aztán becsukta a szemeit. Két gyenge légzésre tellett neki, aztán meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése